adozona.hu
AVI 2016.12.98
AVI 2016.12.98
Az adóhatóság nem köteles kifejteni, hogy az adózó könyvelésében lévő hibákat miként kell utólag kijavítani [Pp. 275. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél, mint magánszemélynél az adóhatóság 2003-2006 éveket érintően személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott. A megismételt eljárásban meghozott elsőfokú határozatában a 2003-2004. éveket érintően megállapítást nem tett, a 2005-2006. évekre pedig személyi jövedelemadó adónemben (továbbiakban: szja) 4 539 000 Ft, százalékos egészségügyi hozzájárulás tekintetében (továbbiakban: eho) 1 386 0...
AVI 2016.12.98 Az adóhatóság nem köteles kifejteni, hogy az adózó könyvelésében lévő hibákat miként kell utólag kijavítani [Pp. 275. § (4) bek.]
A felperesnél, mint magánszemélynél az adóhatóság 2003-2006 éveket érintően személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott. A megismételt eljárásban meghozott elsőfokú határozatában a 2003-2004. éveket érintően megállapítást nem tett, a 2005-2006. évekre pedig személyi jövedelemadó adónemben (továbbiakban: szja) 4 539 000 Ft, százalékos egészségügyi hozzájárulás tekintetében (továbbiakban: eho) 1 386 000 Ft adókülönbözetet állapított meg az adózó terhére, melynek teljes összegét adóhiánynak minősítette és kiszabta járulékait is. Megállapította a határozat, hogy a felperesnek a vizsgált időszakban feltárt készpénzes bevételei és kiadásai között jelentős aránytalanság van, ezért fennáll a becslés jogalapja, figyelemmel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § (1) bekezdésében foglaltakra. A felperes fele részben tulajdonosa a J. H. Kft.-nek (továbbiakban: Kft.), de az adóhivatal nem fogadta el a feltárt fedezethiány forrásaként a Kft.-től származó osztalék jövedelmet, mivel a felperes által csatolt és kiadásai fedezetéül megjelölt dokumentumok - figyelemmel az Art. 109. § (3) bekezdésére - nem bizonyítják hitelt érdemlően, hogy a Kft. a felperes részére adózott eredményéből mikor milyen összegeket fizetett ki, és ezek az összegek valóban a felperes forráshiányát eredményező kiadások fedezetét biztosították. Rögzítette a határozat, hogy a vizsgált években a Kft. könyvvezetése súlyos hibákat, illetőleg hiányosságokat mutatott, melyeket utólag 2009-ben kívánt korrigálni elsősorban a további büntetések elkerülésének érdekében.A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes helybenhagyta az elsőfokú határozatot. A Kft.-nél folytatott kapcsolódó vizsgálat eredménye nem támasztotta alá a felperes álláspontját. A Kft. jogszabályokban előírt könyvvezetési kötelezettségének nem tett eleget, azokat nem a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben (továbbiakban: Sztv.) meghatározottak szerint vezette, és nem tartotta be a 2002. évi XLIII. Tv. (továbbiakban: Eva. tv.) készpénzkezeléssel kapcsolatos előírásait. Ezért a felperes által csatolt dokumentumok már dátumuknál fogva sem alkalmasak annak igazolására, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés fennállna. A könyvelési kötelezettség teljesítése hiányában a felperes által benyújtott iratok tartalmi hitelessége sem feltételezhető. A felperes keresetében - az adóigazgatási eljárásban hivatkozott érveit fenntartva - egyebek mellett azt kifogásolta, hogy az adóhatóság a feltárt tényállást nem megfelelően értékelte, amikor a Kft.-től származó osztalékot nem vette figyelembe, miáltal sérült az Art. 108. § (2) bekezdése.
A Fővárosi Törvényszék ítéletével a felperes keresetének részben adott helyt és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság kizárólag a Kft.-től felvett osztalék tekintetében találta megalapozottnak a keresetet, egyebekben elutasította. E körben rögzítette, hogy a Kft.-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a 2005-2006. évek tekintetében nem törvényesen vezette könyveit. Ez okból a Kft. terhére szankció is megállapításra került. Ezen megállapításokat követően azonban a Kft. a feltárt hibákat igyekezett javítani, melyet azonban az ellenőrzés nem fogadott el. Ugyanakkor a revízió jogszabályokkal nem támasztotta alá, nem fejtette ki, hogy milyen módon kellett volna a Kft.-nek korrigálnia a számviteli hiányosságait annak érdekében, hogy az jogszerű legyen. Ennek azért lett volna jelentősége, mert az ellenőrzés éppen e javítások miatt nem fogadta el az osztalékbevételt a felperes oldalán.
Tény, hogy az Eva. tv. 18. § (4) bekezdése értelmében a Kft. magánszemély tagját nem terhelte az osztalék után személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség, így tehát kizárólag a Kft. számviteli fegyelmének megsértéséből vonta le azt a következtetést az adóhivatal, hogy a felperes nem vett fel osztalékot. Tény, hogy a rendelkezésre álló bankbizonylatokból nem állapítható meg, hogy a felperes mikor vett fel a Kft. tagjaként, képviselőként és mikor magánszemélyként pénzt a Kft. folyószámlájáról, ugyanakkor a Kft. adózott bevételei a felperesnél feltárt adókülönbözet összegét meghaladják. Az adóhivatalnak az Art. 108. § (2) bekezdése szerint nemcsak azt kell bizonyítania, hogy a becslés alkalmazásának feltétele fennáll, hanem azt is, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. Az új eljárásban az elsőfokú hatóságnak azt kell vizsgálnia, hogy a Kft. bevételei a vizsgált időszakban - tekintettel a gazdálkodási tevékenységére, a felperes tulajdoni hányadára - nyújthatott-e elégséges forrást osztalék formájában a felperes kiadásaira. Amennyiben szükséges, e körben kronologikus időrendi táblázatot is felállíthat az adóhivatal.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, a felperes keresetét teljes egészében elutasítani. Álláspontja szerint a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte a bíróság és jogszabálysértő megállapításokat tett. Tévesen értelmezte az Art. 109. § (1), (3) és 108. § (2) bekezdéseit, miáltal az ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését is. Hangsúlyosan hivatkozott az alperes arra, hogy az ítélettől eltérően az adóhatóság nem azt állapította meg, hogy a felperesnek nem volt vagy nem lehetett osztalékból származó jövedelme, hanem azt rögzítette, hogy a felperes által az osztalékjövedelem igazolására becsatolt dokumentumok a felperes állítását hitelt érdemlő módon nem támasztják alá. Nem adta indokát a bíróság annak, hogy miért lett volna alkalmatlan az általa folytatott vizsgálati módszer az adóalap valószínűsítésére. Megjegyezte, hogy noha a kronologikus vagyonmérleg módszerét az alperesi határozat jogszerűsége tekintetében az ítélet kétségessé tette, ugyanakkor ugyanezen módszer esetleges alkalmazását írta elő a Kft. vonatkozásában az új eljárásra nézve. Nem vitás, hogy az Eva. tv. hatálya alá tartozó Kft.-től származó esetleges osztalék jövedelmet bevallani nem kell, ez azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben kiadásai fedezeteként a felperes e forrást jelöli meg, akkor azt ne kellene hitelt érdemlő módon igazolni. Egyértelmű a jogszabályi rendelkezés, mely szerint, ha a becslés jogalapja megáll és az adóhatóság az adóalapot valószínűsíti, akkor a bizonyítási teher megfordul, azaz annak igazolása, hogy az adóhatóság által megállapított adóalap nem reális, az ügyfelet terheli. Ezt azonban csak kizárólag a jogszabályban rögzített hitelt érdemlő bizonyítékokkal teheti meg. Jelen esetben a bizonyítási teher megfordult, az osztalékjövedelem tényleges felvételét, valamint annak a fedezethiányra fordítását a felperesnek kellett volna hitelt érdemlően igazolnia, ezt azonban nem tudta megtenni. A Kft. évekkel későbbi utólagosan javított könyvei, bizonylatai nem képezhették hitelt érdemlő bizonyítékát az osztalék valódi kifizetésének. Az adóhatóságnak nem volt olyan kötelezettsége, hogy jelen ügyben - amely hangsúlyozottan a felperes, mint magánszemély adóvizsgálatára irányult - azt mondja meg, hogy a felperes által tulajdonolt gazdasági társaságnál fellelhető számviteli hiányosságokat miként kellett volna orvosolni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
Az Art. 108. § (2) bekezdése szerint: "Az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik."
Az Art. 109. § (1) és (3) bekezdései alapján: "Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja."
A Pp. 206. § (1) bekezdés értelmében: "A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meg-
győződése szerint bírálja el."
A Pp. 221. § (1) bekezdés szerint: "Az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte."
A fentiekben rögzített tényállás és az idézett jogszabályok alapján a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben nem megalapozott. Tényszerűen hivatkozott az adóhivatal arra, és ezt a Kúria is osztja, hogy jelen ügy tárgya a felperesnek, mint magánszemélynek a megjelölt két adónemre kiterjedő adóvizsgálata volt. Ezen ellenőrzés keretében az egyébként szokásos és törvényes vizsgálati módszerek eredményeképpen az adóhivatal forráshiányt tárt fel. A forráshiány igazolására a felperesnek lehetősége volt, melyet az 50%-os tulajdonát képező Kft.-től származó osztalékban jelölt meg. Az osztalék felvételét, annak összegét és időpontját, a forráshiány idején való meglétét és a forráshiány fedezetére fordítását azonban igazolni nem tudta. Ennek oka az volt, hogy a Kft. könyvvezetésében olyan súlyos hibákat és hiányosságokat tárt fel az adóhivatal, miáltal a Kft. bizonylatai, dokumentumai, könyvei alkalmatlanok voltak az osztalék tényleges kifizetése megállapítására. Nem tudott ezen a helyzeten változtatni a több évvel később történt utólagos korrigálás sem, ugyanis annak eredményeképpen rögzített jelentősen eltérő összegek alappal cáfolják a felperes által bizonyítékként előterjesztett dokumentumok hitelességét.
Ugyancsak joggal hivatkozott az alperes arra, hogy az elsőfokú ítélet nem adta indokát, hogy a kronologikus vagyonmérleg felállítása jelen ügyben miért lenne alkalmatlan módszer az adóalap valószínűsítésére. Arra pedig egyáltalán nem volt jogszabályi kötelezettsége az adóhivatalnak, hogy jelen eljárásban kifejtse milyen módszerrel lehetett volna a Kft. könyvvezetésében lévő hibákat utólag úgy kijavítani, hogy azok hiteles bizonyítékként az osztalék kifizetését igazolhassák. Mivel az alperes nem követett el jogszabálysértést, kötelezettségét nem mulasztotta el, ezért a határozatok e körben való hatályon kívül helyezése és az adóhatóság az új eljárásra utasítása indokolatlan. Osztotta a Kúria az alperes álláspontját a bizonyítási teher megfordulása, illetőleg a hitelt érdemlő bizonyítékok körének meghatározása tekintetében is, ezt megismételni nem kívánja.
A fentiek okán a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
(Kúria, Kfv. I. 35.477/2012/3.)