AVI 2016.12.93

Hitelt érdemlő az az adat, amely ellenőrizhető, azonosítható, valóságtartalma alátámasztott, alkalmas a vele igazolni kívánt tény alátámasztására [2003. évi XCII. tv. 97. § (5) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú adóhatóság a 2004-2008. évekre személyi jövedelemadó és százalékos EHO adónemben folytatott ellen­őrzést a felperesnél. A felperes észrevétele nyomán kiegészítő ellenőrzésre is sor került; az ellenőrzések során kapcsolódó vizsgálatokat folytattak le. A kiegészítő ellenőrzés jegyzőkönyvére a felperes nem tett észrevételt.
Az elsőfokú határozatot az alperes a határozatával megváltoztatta és a 2005-2006. évekre a vizsgált adónemekben összesen 1 899 279 forint adóhiánynak minősülő ad...

AVI 2016.12.93 Hitelt érdemlő az az adat, amely ellenőrizhető, azonosítható, valóságtartalma alátámasztott, alkalmas a vele igazolni kívánt tény alátámasztására [2003. évi XCII. tv. 97. § (5) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a 2004-2008. évekre személyi jövedelemadó és százalékos EHO adónemben folytatott ellen­őrzést a felperesnél. A felperes észrevétele nyomán kiegészítő ellenőrzésre is sor került; az ellenőrzések során kapcsolódó vizsgálatokat folytattak le. A kiegészítő ellenőrzés jegyzőkönyvére a felperes nem tett észrevételt.
Az elsőfokú határozatot az alperes a határozatával megváltoztatta és a 2005-2006. évekre a vizsgált adónemekben összesen 1 899 279 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi adópótlékot számított fel. Az alperesi határozat indokolása szerint, mivel a felperes forrásfelhasználási mérlegében a bevételek és kiadások meghaladták a forráshiány számszerűsített összegét, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. § (1) bekezdése alapján becslést alkalmaztak a 2005. és 2006. évekre. A 2004., 2007. és 2008. években nem keletkezett adófizetési kötelezettséget érintő forráshiány.
A felperes az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát a törvényes határidőn belül eljárásjogi indokokkal, valamint a vagyongyarapodásra vonatkozó egyes tényállási elemeket vitatva, azok bizonyítatlanságára hivatkozva kérte.
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét.
Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) eltérő rendelkezésének hiányában alkalmazni kellett a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 111. § (1) bekezdését, melynek alapján eljárásjogi jogszabálysértés miatt akkor kerülhet sor a közigazgatási döntés hatályon kívül helyezésére, ha az az ügy érdemére kihatott.
Megállapította, hogy a megbízólevélen a kijelölt helyen valóban nincs feltüntetve, hogy az adózó vagy képviselője volt jelen, azonban a 2010. február 1-jei meghatalmazásból egyértelmű, hogy a megbízólevelet szabályszerűen, a felperes meghatalmazottja vette át.
Az sem volt jogszabálysértő, hogy G. J. osztályvezető helyett az adóhatóság részéről más személy írt alá, ugyanis nincs olyan jogszabály, amely erre vonatkozó előírás vagy tiltást megfogalmazna.
Az sem eredményez az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést, hogy a jegyzőkönyv az ellenőrzésre és a kapcsolódó ellenőrzésre fordított időt pontosan tünteti-e fel. A felperes nem jelölte meg, hogy milyen ellenőrzési cselekmények történtek az Art.-ben előírt ellenőrzési határidőn túl és ennek következtében milyen adatok nem vehetők figyelembe.
Csak az általánosságok szintjén történt hivatkozás arra, hogy a felperes javára szolgáló körülmények felderítése és az értékelése az adóellenőrzés során nem történt meg.
A felperes azon kereseti előadására, hogy az alperesnek valamennyi pénzintézetet meg kellett volna keresni, van-e ott a felperesnek megtakarítása, az elsőfokú bíróság azt fejtette ki, hogy a felperes nem jelölte meg, melyik pénzintézettől származó irat nem került felhasználásra, ennek hiányában pedig nem állapítható meg a jogszabálysértés.
A jogerős ítélet rögzítette, a kiadások fedezésére szolgáló forrás tekintetében a bíróság tájékoztatta a felperest arról, hogy a nagymamától származó 3 000 000 forint kölcsön, illetőleg az édesapától kapott havi rendszerességű 40 000 forint támogatás tekintetében ő köteles bizonyítani, illetőleg az Art. 109. § (3) bekezdés szerinti a bizonyítékokkal szemben megkívánt hitelt érdemlőségre vonatkozó tájékoztatás is szerepelt ebben a felhívásban. A hitelt érdemlőségnek nincs jogszabályi fogalma, azonban a jogszabályi környezetből az következik, hogy a hitelt érdemlő igazolásnak az minősül, amelynek valóságtartalma az adóhatóság által ellenőrizhető. Ehhez pedig nem elegendő az Art. 97. § (5) bekezdésében rögzített bizonyítási eszközök alkalmazása.
A felperes a per második tárgyalásán hivatkozott arra, hogy az alperesi határozat azért is jogszabálysértő, mert a felperes élettársánál jelentkező forrástöbbletet a felperesnél nem vették figyelembe. Az elsőfokú bíróság értékelése szerint ez a keresetkiterjesztés nem felelt meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 335/A. § (1) bekezdésének, ezért arról érdemben nem döntött.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Álláspontja szerint a tényállás teljes mértékben hiányos maradt, az ítélet nem felel meg a Pp. 213. § (1) bekezdésének és 221. § (1) bekezdésének. A jogerős ítélet a felperes keresetlevelének pontjaiban foglaltakat nem vagy nem teljes mértékben vette figyelembe.
A jogerős ítélet a Ket. olyan rendelkezésre hivatkozott - 111. § (1) bekezdése - amelyet 2012. február 1. napjával hatályon kívül helyeztek, sérült a Pp. 339/A. §-a.
A Pp. 206. § (1) bekezdése is sérült azzal, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, azt, hogy az alperes az Art. 97. § (6) bekezdésével ellentétesen járt el, megalapozatlan és hiányos tényállás tárt fel. Továbbra is kifogásolta, hogy az osztályvezető helyett más írt alá, a kiegészítő ellenőrzés álláspontja szerint fennálló hibáit; azt, hogy a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályról nem kapott tájékoztatást, a jogerős ítélet csak megemlítette, de nem tett megállapítást.
Az ellenőrzési határidő kapcsán is jogsértő az ítélet, mert az ellenőrizhetetlen határidő az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés.
Elmulasztották valamennyi pénzintézet megkeresését arra, hogy a felperesnek van-e eltitkolt jövedelme, jogsértő volt a nyitó-pénzkészlet megállapítása is.
A kapcsolódó ellenőrzéseknél az elsőfokú bíróság meg sem vizsgálta az eljárások szabályosságát, hogy ezekről az adóhatósági jegyzőkönyvben, határozatokban nincs kivonat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mert a felperes által előadottak nem megalapozottak. Az elsőfokú bíróság ítélete megfelelt a Pp. 221. § (1) bekezdésének.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, vagy csatlakozó felülvizsgálati keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490. KGD 2002. 262.]. A jogerős ítéletnek az elkésett keresetkiterjesztésre vonatkozó rendelkezése ellen felülvizsgálati kérelem, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem érkezett, így ezen megállapítást a Kúria nem érintette.
A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára csak abban a körben kerülhet sor, amelyben a felperes kifejezett kereseti kérelméhez jól körülhatárolt, azzal oksági kapcsolatban álló indokok tartoznak. A felperes a keresetlevél 5. pontjában valóban előadta, hogy "Továbbá ehhez kapcsolódóan kiemelendő, hogy a jegyzőkönyvben, sem a kiegészítő jegyzőkönyvben, illetve az I., illetve II. fokú határozatban nincs kivonat a kapcsolódó vizsgálattal érintett adózókkal kapcsolatos ellenőrzésről.". A továbbiakban azonban a kereset ezen pontjában csak és kizárólag a pénzintézeti megkeresésekkel kapcsolatosan fejtette ki indokait, azt, hogy a kapcsolódó vizsgálatra/vizsgálatokra vonatkozóan is kéri-e a bírósági felülvizsgálatot, és pontosan milyen okból, az alap- és a kiegészítő jegyzőkönyvben, valamint az I-II. fokú határozatokban tényszerűen megjelölt adatokkal szemben mit kifogásol, a felperes nem fogalmazta meg. Ennek következtében ezt az előadást az elsőfokú bíróságnak nem kellett a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező kereseti kérelemnek tekinteni, arról nem kellett dönteni. A jogerős ítélet ilyen tartalmú megállapításai hiányában ezen kérdést a Kúria nem vizsgálhatja.
A felülvizsgálati kérelemben a felperes mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság jogsértéseire hivatkozott. A Pp. 270. § (2) bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásnak nem az alperesi határozat, hanem csak a jogerős ítélet jogszerűsége lehet a tárgya. Ennek következtében a Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakat csak ott és csak annyiban vette figyelembe, amennyiben a jogerős ítéletre vonatkoztak.
Ebben a körben a felperes elsődlegesen a Pp. 213. §-át jelölte meg, de azt, hogy ez miben testesült meg, tételesen nem sorolta fel, és a kérelemben csak két esetben nevesítette. A kapcsolódó vizsgálat kérdésével erre irányuló, a Pp. 3. § (1) bekezdésének megfelelő kérelmen alapuló jogerős ítélet hiányában a Kúria nem foglalkozhatott. A kiegészítő ellenőrzés kereseti indokait pedig az elsőfokú bíróság önállóan ismertette, ezt követően azonban már nem választotta le az alap-ellenőrzés kérdéseiről, a megbízólevek aláírásával és az eljárási határidők megtartásával együtt értékelte.
A felülvizsgálati kérelem egyéb indokai az elsőfokú bíróság által adott válaszok milyenségét vitatták. Ez azonban már nem a Pp. 213. § (1) bekezdéséhez, hanem a Pp. 221. § (1) bekezdéséhez rendelt kérdés.
Az eljárásjogi kérdések vizsgálatának kiinduló pontjaként a jogerős ítélet a Ket. azon 111. §-ára hivatkozott, amely 2012. február 1-jétől nem alkalmazható. Helyette, ugyanezen időponttól a Pp. 339. § (1) bekezdése lett az irányadó: ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi.
A szabályozás változatlansága következtében tehát a bíróság elsősorban továbbra is azt vizsgálja, a közigazgatási határozat megfelel-e az anyagi jogszabályoknak; eljárásjogi jogszabálysértésre való hivatkozása esetén csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés a döntés érdemére is kihatott. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a 2012. március 27-én kelt ítéletében ugyan tévesen hivatkozott a Ket. 111. §-ára, a jog­intézmény tartalmi változatlansága miatt azonban ezen okból nem volt helye a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének; az elsőfokú bíróság jogalkalmazása megfelelt a Pp. 339. § (1) bekezdésének.
A kereseti kérelem eljárásjogi és anyagi jogi kérdéseihez kapcsolódóan, a felperes által tételesen vitatott tényállási elemek körében az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint járt el. Az iratoknak megfelelő tényállást rögzített, részletezte a felperes kérelmét. Az ítélet indokolási részében megjelölte az alkalmazott jogszabályokat, azokat ütköztette a felperes kereseti indokaival. Eljárása során mindvégig szem előtt tartotta az Art. perbeli tényállás mellett irányadó 109. § (3) bekezdésének szabályait. Helytállóan emelte ki, hogy az Art. ezen szakaszának alkalmazása esetén az Art. 97. § (5) bekezdéséhez képest eltérő bizonyítási szabály jelenik meg: az adóhatóság által becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó igazolhatja, hitelt érdemlő adatokkal. Az adóhatósági tényállás feltárást követően tehát a bizonyítási teher átkerül az adózó/felperes oldalára, és bár a bizonyítási eszközök 2006. december 31-ig még nem kötöttek, de hitelt érdemlőnek kell lenniük. Az elsőfokú bíróság azt is helytállóan emelte ki, hogy csak az tekinthető hitelt érdemlő igazolásnak, amelynek valóságtartalma ellenőrizhető. Ezt a Kúria a Legfelsőbb Bíróság ítéletei nyomán azzal egészíti ki, hogy hitelt érdemlőnek az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva vagy más adatokkal is egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt tény alátámasztására (pl. Kfv.I.35.213/2008/9., Kfv.V.35.398/2008/4., Kfv.I.35.269/2010/5.). Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a vagyongyarapodás kérdésében a felperes ezen bizonyítási tehernek nem felelt meg, holott az elsőfokú bíróság az első tárgyaláson a Pp. 3. § (3) bekezdésének megfelelően tájékoztatta a felperest a hitelt érdemlő bizonyítás kérdéséről.
A felperes felülvizsgálati kérelmében sem az eljárásjogi, sem az anyagi jogi kérdések körében nem jelölt meg olyan jogsértés, melynek alapján sor kerülhetett volna a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére. Mindezekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.454/2012/8.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.