AVI 2016.12.90

A teljesítés időpontja ingó adásvétele esetén a szerződés megkötésén túl, a dolog birtokba adásával valósul meg [2007. évi CXXVII. tv. 55. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a 2009. II. negyedévi általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásában a 20%-os adókulcs alá eső beszerzései között feltüntette és levonható adóként elszámolta a M. B. Kft. (a továbbiakban: Kft.) által kibocsátott számlát, amin 6 850 000 Ft adóalap és 1 370 000 Ft áfa szerepel, kelte és teljesítési időpontja: 2009. június 16. A bizonylat szerint a felperes hat darab borászati berendezést vásárolt a Kft.-től.
Az adóhatóság a felperesnél 2009. II. negyedévre, áfa adónemben ...

AVI 2016.12.90 A teljesítés időpontja ingó adásvétele esetén a szerződés megkötésén túl, a dolog birtokba adásával valósul meg [2007. évi CXXVII. tv. 55. § (1) bek.]
A felperes a 2009. II. negyedévi általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásában a 20%-os adókulcs alá eső beszerzései között feltüntette és levonható adóként elszámolta a M. B. Kft. (a továbbiakban: Kft.) által kibocsátott számlát, amin 6 850 000 Ft adóalap és 1 370 000 Ft áfa szerepel, kelte és teljesítési időpontja: 2009. június 16. A bizonylat szerint a felperes hat darab borászati berendezést vásárolt a Kft.-től.
Az adóhatóság a felperesnél 2009. II. negyedévre, áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellen­őrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 1 370 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelynek kiutalását elutasította és kötelezte 685 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2010. augusztus 9. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot - az indokolás részbeni megváltoztatásával - helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 2. § (1) és (2) bekezdéseire, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 119. § (1) és (2) bekezdéseire, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, 131. § (1) bekezdésére, 177. §-ára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15. § (3) bekezdésére, 165-166. §-aira alapította. Határozatának indokolása szerint a felperes és a Kft. között nem történt tényleges gazdasági esemény, az ügylet célja jogosulatlan adóelőny megszerzésére irányult. A számlán feltüntetett teljesítési időpont nem alkalmas a birtokba adás, tulajdon átruházás bizonyítására. Kizárja a számla hitelességét, hogy a számlakibocsátó 2009. június 16-án még nem volt tulajdonosa a számla szerinti termékeknek, és tulajdonszerzését a legkorábban 2009. június 17-én kibocsátható nem hiteles bizonylattal kívánta alátámasztani. Ekkor került sor ugyanis a bizonylattömb vásárlására a nyomtatványforgalmazótól. A Kft. az általa kiállított számlák szerinti terméket a K. Bt.-től (a továbbiakban: Bt.) szerezte volna be, azonban az e cégnél lefolytatott vizsgálat során nem voltak fellelhetők arra utaló adatok, hogy a Bt. rendelkezett volna a berendezések tulajdonjogával, ezért ezeket jogszerűen nem ruházhatta át a Kft.-re. A Bt. székhelyén gazdasági tevékenységet egyáltalán nem folytatott.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását, a terhére előírt adókülönbözet és adóbírság törlését kérte.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A keresettel támadott adóhatósági határozatok jogszerűek.
A Bt. és a Kft. között perben vitatott termékekre létrejött ingó adásvételi szerződés teljesítési időpontot nem jelölt meg. A Kft. és a felperes között szerződés 2. pontjában a berendezések átadásának időpontjaként a felek a szerződés aláírásának napját, azaz 2009. június 15-ét jelölték meg. A Bt. és a Kft. által kibocsátott számlateljesítési időpontként - mindkét adásvétel kapcsán - 2009. június 16-át jelöli meg. A 2009. június 15-én keltezett adásvételi szerződésben ezért a Kft. a felperesnek olyan gépeket, berendezéseket értékesített, amelyek a szerződéskötéskor még nem is voltak a tulajdonában. Az iratokból az is megállapítható, hogy nem teljesültek az Áfa. tv. 120. § a) pontja szerinti feltételek, mivel a felperes a megvásárolt berendezéseket nem hasznosította adóköteles tevékenysége érdekében, mivel az adóhatóság ellenőrzésekor az eladó Kft. használatában álltak, és ezeket rövid időn belül a Kft. visszavásárolta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, keresetének helyt adó döntés meghozatalát. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 120. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a peres iratok között fellelhető adásvételi szerződéseket, mivel a Bt., a Kft. és közte érvényes adásvételi szerződések jöttek létre, ezek alapján a vevők megszerezték az ingók tulajdonjogát a Ptk. 365. § (1) bekezdés alapján, és a birtokba adásra is ezeken a napokon került sor. Egyébként sincs jelentősége annak, hogy a birtokba adása mikor került sor, és annak sem, hogy a kibocsátott számlán a teljesítési időpont tévesen került megjelölésre. Az elsőfokú bíróság alaptalanul hivatkozott arra, hogy nem hasznosította a megvásárolt berendezéseket, mivel a hasznosításra akként került sor, hogy 2009. augusztus 31-től kezdődően ezeket bortárolás céljából kölcsön adta a Kft.-nek. Sérelmezte, hogy az alperes semmilyen bizonyítást nem folytatott le arra vonatkozóan, hogy bármiféle tudomása lett volna adócsalásról, erre nézve megállapítást a határozatok sem tartalmaznak, az pedig hogy az őt megelőző értékesítési láncolatban az adóhatóság jogszabálysértést vagy hibát tárt fel nem róható a terhére. Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott az Európai Unió Bíróságának C-80/11., és C-142/11. számú egyesített ügyben hozott ítéletére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Áfa. tv. 120. § a) pontja kimondja, hogy "abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany ilyen minőségében a terméket, szolgáltatást, adóköteles termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet a termék beszerzéséhez, a szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított".
Az iratokból megállapíthatón a felperes keresetében a 2011. november 10. napján tartott tárgyaláson (3. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldal) maga is elismerte, hogy a Kft. számlái szerinti termékek használata, hasznosítása nem valósult meg, "a perrel érintett berendezéseket nem tudta hasznosítani", ezért ezeket a Kft.-nek visszaszámlázta. A felperes tehát alaptalanul hivatkozott az Áfa. tv. 120. § a) pontjában foglaltak megsértésére.
A felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati eljárás során a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § értelmében.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás hiánytalan, iratszerű, okszerű bizonyítékértékelésen alapul, megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, helytálló ténybeli és jogkövetkeztetéseket tartalmaz. Az alperes feltárta és bizonyította azokat a tényeket, objektív körülményeket az általa folytatott eljárás során, melyek kétséget kizáróan igazolják, hogy a Kft. a felperesnek olyan gépeket, berendezéseket értékesített, amelyek a szerződéskötéskor nem is voltak a tulajdonában. Kiemeli e körben a Kúria, hogy a perben vitatott számlateljesítési időpontként 2009. június 16-át jelöli meg, ami nem felel meg az Áfa. tv. 55. § (1) bekezdésének. E törvényhely szerint ugyanis a teljesítés időpontja azonos az adóztatandó ügylet tényállásszerű megvalósulásával, amely ingó adásvétele esetén a tulajdon átruházásra irányuló szerződés megkötésén túl a dolog birtokba adásával valósul meg. A szerződés ezzel szemben 2009. június 15-ei átadást tartalmaz, tehát a számla és a szerződés ellentétes tartalmú. A felperes 2009. június 16-án azért sem szerezhette meg az ingóságok tulajdonjogát, mivel ezt az eladó Kft. sem szerezte meg ezen időpontig, ennélfogva a termékeket át sem ruházhatta. Kapcsolódó vizsgálat adatai támasztják alá azt is, hogy a Kft. által 2009. június 15-i keltezéssel és teljesítési időponttal befogadott számlát, annak kibocsátója, a Bt. csak két nappal később, 2009. június 17-én vásárolta meg. Az adóhatósági határozatok továbbá - a felperes által sem vitatottan - iratszerűen rögzítik a felperes, a Bt. és a Kft. kapcsán a tulajdonosi és rokoni kapcsolatokat, melyekből nyilvánvalóan megállapítható, hogy jelen ügyben nem egymástól független felek közötti gazdasági események kerültek számlázásra. Az értékesítési láncban szereplő felek ismerték egymás tevékenységét, ennélfogva a felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy nem tudta és nem is volt tőle elvárható, hogy tudomása legyen arról, hogy a jogügyletek adójogi szempontból kifogásolhatók. A felperesnek az előzőekben, továbbá a határozatokban részletezett adatokra, tényekre, körülményekre, bizonyítékokra figyelemmel tudnia kellett arról, hogy 2009. június 15-én olyan termékek átvételét igazolja, amelyek azon a napon nemcsak, hogy az ő, de még az eladó birtokába sem kerültek. Önmagában az a tény, hogy a számlakibocsátó a számlát a könyvelésében, bevallásában szerepeltette az ehhez kapcsolódó áfát befizette, a felperesi érveléssel ellentétben nem elégséges az adólevonási jog gyakorlásához, mivel a számla az előzőekben részletezettekre figyelemmel nem felel meg az Áfa. tv. 120. § a) pontjába és 127. § (1) bekezdésébe foglalt törvényi követelményeknek, az ügyletek adójogi minősítését az alperes és az elsőfokú bíróság is törvényesen végezte el. Tényleges, valós termékértékesítés hiányában, illetve adóköteles tevékenység érdekében történő hasznosítás, használat nélkül az adólevonási jog nem gyakorolható. A határozatok tehát nem jogszabálysértőek, és összhangban állnak a felperes által hivatkozott ítéletben kifejtett közösségi jogértelmezéssel is. A felperes felülvizsgálati kérelemben előadott cefre értékesítéssel kapcsolatos előadása pedig az ügy érdemi eldöntése szempontjából nem releváns, mivel ez az értékesítés nem volt a per tárgya, erre nézve az alperes határozata érdemi döntést nem is tartalmaz.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.634/2012/7.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.