EH 2016.12.M31

Abból, hogy a munkáltató a kormánytisztviselő kötelezettségszegését méltatlanság megállapítására alapot adó magatartás tanúsításaként is értékelheti, nem következik, hogy jogkövetkezményként kizárólag méltatlanná vált jogcímen felmentési kötelezettség áll fenn. Ha a kormánytisztviselő e magatartásával a munkaköri kötelezettségét vétkesen megszegi, a munkáltató jogszerűen úgy is dönthet, hogy a kormányzati szolgálati viszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást rendel el [201

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] Az alperes kormánytisztviselőként egy megyei kormányhivatalnál állt alkalmazásban osztályvezetőként. A nyolc főből álló szervezeti egység állományából öt kormánytisztviselő panaszbeadványt nyújtott be a szakigazgatási szerv igazgatójához. A panaszok az alperes által a munkahelyén kollégái felé tanúsított magatartást, rendszeres megalázást, sértést, méltatlan hangnemét és viselkedését sérelmezték. Azokból megállapítható volt, hogy az alperes viselkedése, a napi munkavégzés során tanúsított...

EH 2016.12.M31 Abból, hogy a munkáltató a kormánytisztviselő kötelezettségszegését méltatlanság megállapítására alapot adó magatartás tanúsításaként is értékelheti, nem következik, hogy jogkövetkezményként kizárólag méltatlanná vált jogcímen felmentési kötelezettség áll fenn. Ha a kormánytisztviselő e magatartásával a munkaköri kötelezettségét vétkesen megszegi, a munkáltató jogszerűen úgy is dönthet, hogy a kormányzati szolgálati viszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást rendel el [2011. évi CXCIX. törvény 63. § (2) bekezdés a) pontja, 64. §, 76. § (1) bekezdés, 155-156. §].
[1] Az alperes kormánytisztviselőként egy megyei kormányhivatalnál állt alkalmazásban osztályvezetőként. A nyolc főből álló szervezeti egység állományából öt kormánytisztviselő panaszbeadványt nyújtott be a szakigazgatási szerv igazgatójához. A panaszok az alperes által a munkahelyén kollégái felé tanúsított magatartást, rendszeres megalázást, sértést, méltatlan hangnemét és viselkedését sérelmezték. Azokból megállapítható volt, hogy az alperes viselkedése, a napi munkavégzés során tanúsított magatartása negatívan hatott ki az ott dolgozók munkavégzésére, életvitelére állandó feszültséget okozva.
[2] A közigazgatási szerv igazgatója 2014. május 30-án írásbeli értesítésével fegyelmi eljárást indított az alperessel szemben a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 156. § (1) bekezdése alapján méltatlanságra hivatkozva.
[3] A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az alperes elkövette a terhére rótt kötelezettségszegéseket és a Kttv. 155. § (2) bekezdése f) pontja szerinti hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.
[4] A kormánytisztviselő alperes közszolgálati panasza folytán eljárt Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatával a közszolgálati panasznak helyt adott és a hivatalvesztést kiszabó fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte. Mellőzte az alperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezését és megállapította, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonya a határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte a munkáltatót 2 032 600 forint elmaradt illetmény, valamint három havi illetménynek megfelelő összeg címén 1 236 900 forint megfizetésére. Kifejtette, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának a kormánytisztviselő által tanúsított méltatlan magatartás esetén mérlegelés nélkül a Kttv. 63. § (2) bekezdése alapján felmentéssel meg kellett volna szüntetnie a jogviszonyt.
[5] A Döntőbizottság határozatával szemben a felperes munkáltató keresetet terjesztett elő, melyben annak megváltoztatásával a Fegyelmi Tanács határozatának helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a fegyelmi eljárás során bizonyítást nyert, hogy az alperes a viselkedésével, magatartásával, szóbeli megnyilvánulásaival és munkaköri mulasztásaival sorozatosan súlyos mértékben vétkesen megszegte a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeit, fegyelmi vétséget valósított meg, így jogszerűen került kiszabásra a hivatalvesztés fegyelmi büntetés.
[6] Álláspontja szerint a munkáltatónak mérlegelési joga volt a tekintetben, hogy a Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontja alapján méltatlanság címén a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel megszünteti vagy a kormánytisztviselővel szemben fegyelmi eljárást indít.
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a Kormányhivatal Fegyelmi Tanácsának hivatalvesztés fegyelmi büntetés határozatát hatályában fenntartotta.
[8] Nem értett egyet a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatában kifejtett azon indokkal, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának a kormánytisztviselő részéről tanúsított méltatlan magatartás esetén mérlegelés nélkül a Kttv. 63. § (2) bekezdését kellett volna alkalmaznia. Érvelése szerint a közszolgálati tisztviselő valamely magatartása megvalósíthatja a Kttv. 76. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségek megszegését, de egyúttal a 64. § (1) bekezdésében meghatározott méltatlan magatartást is kimerítheti. A munkáltató felmentését csak valós tényeken alapuló adatokra támaszkodva gyakorolhatja, a perbeli esetben azonban a rendelkezésre álló adatokból nem volt megállapítható, hogy az alperes olyan magatartást tanúsított-e, amely a kormánytisztviselői jogviszony azonnali hatályú, felmentéssel történő megszüntetését vonja maga után. A munkáltatónak nem volt közvetlen információja, nem rendelkezett elegendő adattal a felmentés gyakorlásához, így helyesen ítélte meg a helyzetet akként, hogy a körülmények részletes feltárása szükséges egy fegyelmi eljárás keretén belül.
[9] Kifejtette, hogy amennyiben a közszolgálati tisztviselő által tanúsított méltatlan magatartás egyúttal a Kttv. 76. § (1) bekezdésében megfogalmazott valamely kötelezettség megszegését is kimeríti, a Kttv. rendelkezéseiből nem következik az, hogy a munkáltató csak az azonnali hatályú felmentést, mint jogkövetkezményt alkalmazhatja, hanem mérlegeléssel dönthet arról, hogy szükséges-e fegyelmi eljárás lefolytatása az adott ügyben.
[10] Az elsőfokú bíróság érdemben is megvizsgálta az alperes viszontkeresete alapján az egyes kötelezettségszegéseket és megállapította, hogy azok bizonyított és valós volta jogszerűen eredményezte a hivatalvesztés fegyelmi büntetést.
[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] A törvényszék egyetértett az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtett azon jogi álláspontjával, hogy a Kormánytisztviselői Döntőbizottság tévesen értelmezte a Kttv. rendelkezéseit a vonatkozásban, hogy a felperesnek tizenöt napon belül kellett volna intézkednie az alperes kormánytisztviselői jogviszonya méltatlanság címén történő megszüntetéséről, és nem indíthatott volna vele szemben fegyelmi eljárást.
[13] Az adott esetben a fegyelmi eljárás eredményeként a Fegyelmi Tanács az alperes terhére több különböző kötelezettségszegést rótt, többek között a beosztottai felé tanúsított méltatlan vezetői magatartást, viselkedést, másrészt a munkaidő megsértését, amely a szolgálati jogviszonyából származó lényeges kötelezettség vétkes megszegésének minősül figyelemmel arra is, hogy vezető beosztására tekintettel vele szemben magasabb elvárások érvényesültek. Az alperes terhére rótt egyéb magatartások a Kttv. 10. § (1) bekezdésében, 11. § (1) bekezdésében, illetve 13. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat is sértették, így ezen magatartások is olyan, a közszolgálati jogviszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegésének minősültek, amelyek a fegyelmi eljárás során kétséget kizáró módon bizonyítást nyertek. Az alperes által elkövetett kötelezettségszegő magatartások együttes súlya kellő indokául szolgált a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabásának.
[14] A jogerős ítélet ellen az alperes kormánytisztviselő terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát hatályában tartsa fenn és a felperes keresetét utasítsa el.
[15] Álláspontja szerint a felmentés kötelező eseteként a Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontjában és 64. §-ában szabályozott méltatlanság, illetve fegyelmi eljárás megindítására alapot adó, a kormánytisztviselő kötelezettségszegő magatartása nem keverhető össze. Amennyiben a munkáltató a kormánytisztviselőt méltatlannak tartja a hivatala ellátására, nincs lehetőség fegyelmi eljárás lefolytatására, alkalmazni kell a jogviszony méltatlanság címén történő megszüntetését. Amennyiben azonban a munkáltató úgy látja, hogy fegyelmi eljárás lefolytatására van szükség, nem méltatlanságra kellett volna hivatkozni, hanem a kötelezettségszegő magatartást kellett volna megállapítani a kormánytisztviselő terhére. Mindezekre figyelemmel a Döntőbizottság határozata felel meg a hatályos jogszabályoknak.
[16] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
[17] Helytállóan állapította meg a törvényszék, hogy a Kttv. 63 § (2) bekezdés a) pontja és 64. §-a, valamint 155. §-a - figyelemmel a Kttv. 76. § (1) és (2) bekezdésére is - eltérő jogintézményeket szabályoz. A kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, ha a hivatalára méltatlan, míg a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségek vétkes megszegése esetén a fegyelmi eljárás lefolytatásának lehet helye, melynek eredményeként kiszabott hivatalvesztés a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnését eredményezi a Kttv. 60. § (1) bekezdés i) pontja szerint.
[18] A Kttv. 64. § (1) bekezdése alkalmazására általában akkor kerülhet sor, ha a kormánytisztviselő jellemzően egyszeri, súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltatója jóhírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa. Ha a kormánytisztviselő e magatartásával a munkaköri kötelezettségét is vétkesen megszegi, a munkáltató jogszerűen úgy is dönthet, hogy a kormányzati szolgálati viszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást rendel el, és ennek keretében kísérli meg a tényállás pontos feltárását és az összes körülmény mérlegelésével dönt a kormánytisztviselővel szembeni jogkövetkezmények alkalmazásáról. Ez esetben a munkáltatónak azt kell bizonyítania, hogy a kormánytisztviselő a jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte és nem azt, hogy a kötelezettségszegést is megvalósító magatartás a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltatója jóhírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa.
[19] A fegyelmi eljárás eredményeként a fegyelmi tanács a Kttv. 158. §-a alapján vagy úgy dönt, hogy megszünteti az eljárást, vagy a Kttv. 155. §-ában szabályozott fegyelmi büntetést szab ki. A fegyelmi vétséget elkövető kormánytisztviselővel szemben fegyelmi büntetésként felmentés azonban nem alkalmazható. A fegyelmi büntetést kiszabó határozat indokolásában a "méltatlanság" szóhasználatból nem következik a felmentés kötelező - a Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott - esete, adott esetben az az alperes terhére rótt kötelezettségszegő magatartások összefoglaló megjelölését jelenti.
[20] Az osztályvezető munkakörben foglalkoztatott alperes terhére rótták a beosztottak felé tanúsított méltatlan vezetői viselkedés mellett a munkaidőben történő munkavégzési kötelezettség vétkes megszegését, továbbá azt, hogy magatartása nem felelt meg a jóhiszeműség, tisztesség és az együttműködési kötelezettség elvének, jogával visszaélt, megsértette a beosztottak személyiségi jogait és az egyenlő bánásmód követelményét.
[21] Az alperes terhére rótt kötelezettségszegő magatartások miatt a munkáltató azok elkövetése gyanújának felmerülésekor - méltatlanság miatti felmentés hiányában - köteles volt megindítani a fegyelmi eljárást a Kttv. 156. § (1) bekezdése alapján. Ezért nem járt el jogellenesen a munkáltató, amikor a panaszbeadványok megismerését követően az alperessel szemben felmerült többszörös kötelezettségszegő magatartás gyanúja miatt annak tisztázása érdekében fegyelmi eljárást rendelt el, majd az eljárás lefolytatását követően fegyelmi büntetést szabott ki. Az alperes a fegyelmi határozat indokolásában terhére róttakat nem vitatta, melyet a jogerős ítélet helyesen kiemelt. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében ezt nem támadta, csupán azt kifogásolta, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, mivel az eljárt bíróságok nem teljes mértékben tettek eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek és nem vizsgálták az egészségi állapota megromlásának körülményeit, a vétkessége hiányára azonban nem hivatkozott.
[22] A bíróságoknak a peres eljárás során a jogvita eldöntése szempontjából releváns tények vonatkozásában kell lefolytatni a bizonyítási eljárást és a vonatkozásban kell megállapítani a tényállást. Az alperes nem jelölte meg felülvizsgálati kérelmében, hogy mely jogszabályi rendelkezés alapján kellett volna vizsgálni az eljárt bíróságoknak az egészségi állapotát és miért bírt volna relevanciával e körülmény a felek közötti jogvita megítélése szempontjából. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Az alperes ezt elmulasztotta, a Kúria így a felülvizsgálati kérelem ezen kifogását érdemben nem vizsgálta.
[23] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv. II. 10.133/2016.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Mfv.II.10.133/2016/4.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Sipőczné dr. Tánczos Rita előadó bíró
dr. Tálné dr. Molnár Erika bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Tóth Gábor Elek jogtanácsos
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. Hegyes Edina ügyvéd
A per tárgya: Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.521/2015/4.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.66/2015/9.

R e n d e l k e z ő r é s z

A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.521/2015/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült 494.750 (négyszázkilencvennégyezer-hétszázötven) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Tényállás
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az alperes a Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztár Szakigazgatási Szerve Pénzbeli Ellátási és Nyilvántartási Osztály II. szervezeti egységénél állt alkalmazásban osztályvezetőként. A nyolc főből álló szervezeti egység állományából öt kormánytisztviselő panaszbeadványt nyújtott be a szakigazgatási szerv igazgatójához 2014. április 30-a és május 6-a közötti időszakban. A panaszok az alperes által a munkahelyén kollégái felé tanúsított magatartást, rendszeres megalázást, sértést, méltatlan hangnemet és viselkedést sérelmezték. Azokból megállapítható volt, hogy az alperes viselkedése, a napi munkavégzés során tanúsított magatartása negatívan hat ki az ott dolgozók munkavégzésére, életvitelére állandó feszültséget okozva.
A közigazgatási szerv igazgatója 2014. május 30-án írásbeli értesítésével fegyelmi eljárást indított az alperessel szemben a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 156. § (1) bekezdése alapján méltatlanságra hivatkozva, és egyúttal vizsgálóbiztost rendelt ki. A vizsgálóbiztos széles körű bizonyítási eljárást folytatott le. A tanúvallomásokról felvett jegyzőkönyveket átadta a fegyelmi eljárás alá vont alperesnek, aki írásban fejtette ki észrevételét arra, majd személyes meghallgatásakor is előadhatta álláspontját. Az alperes tanúbizonyítási indítványt terjesztett elő, melynek a vizsgálóbiztos eleget tett, majd a vizsgálatot lezárva elkészítette összefoglaló jelentését.
A fegyelmi tárgyaláson szintén meghallgatták az alperest, majd a Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az alperes elkövette a terhére rótt kötelezettségszegéseket s a Kttv. 155. § (2) bekezdése f) pontja szerinti hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A kormánytisztviselő alperes közszolgálati panasza folytán eljárt Kormánytisztviselői Döntőbizottság a 2015. január 13-án kelt határozatával a közszolgálati panasznak helyt adott és a hivatalvesztést kiszabó fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte. Mellőzte az alperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezését és megállapította, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonya a határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte a munkáltatót 2.032.600 forint elmaradt illetmény, valamint három havi illetménynek megfelelő összeg címén 1.236.900 forint és 80.000 forint + áfa ügyvédi munkadíj megfizetésére. Kifejtette, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának a kormánytisztviselő által tanúsított méltatlan magatartás esetén mérlegelés nélkül a Kttv. 63. § (2) bekezdése alapján felmentéssel meg kellett volna szüntetnie a jogviszonyt. Megállapította továbbá, hogy a kormánytisztviselőt nem tájékoztatták megfelelően a terhére rótt kötelezettségszegésről.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
A Döntőbizottság határozatával szemben a felperes munkáltató keresetet terjesztett elő, melyben annak megváltoztatásával a Fegyelmi Tanács határozat helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a fegyelmi eljárás során bizonyítást nyert, hogy az alperes a viselkedésével, magatartásával, szóbeli megnyilvánulásaival és munkaköri mulasztásaival sorozatosan súlyos mértékben vétkesen megszegte a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeit, fegyelmi vétséget valósított meg, így jogszerűen került kiszabásra a hivatalvesztés fegyelmi büntetés.
Álláspontja szerint a munkáltatónak mérlegelési joga volt a tekintetben, hogy a Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontja alapján méltatlanság címén a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel megszünteti vagy annak érdekében, hogy kétséget kizáróan meg tudja állapítani a kormánytisztviselő hivatalra való méltatlanságát, avagy a kormányzati szolgálati viszonyból eredő kötelezettségei vétkes megszegésének tényét, a szükséges ismeretek megszerzése érdekében a kormánytisztviselővel szemben fegyelmi eljárást indítson, amely eljárás lefolytatásával alaposabban és részletesebben feltárható a megvalósított magatartás és jobban érvényesül a jogbiztonság, valamint az arányosság követelménye.
Az alperes ellenkérelmében a Döntőbizottság határozata helybenhagyását kérte arra hivatkozva, hogy helyesen észlelte a Döntőbizottság az eljárási szabályszegést, mivel a felperes a fegyelmi eljárás jogintézményét az adott esetben helytelenül alkalmazta. Előadta, hogy a fegyelmi büntetés kiszabása során nem valósult meg a fokozatosság és az arányosság követelménye, továbbá sérelmezte, hogy a munkáltató nem biztosított lehetőséget a közös megegyezéssel történő kinevezés-módosításra, vagy a jogviszony egészségügyi okból való megszüntetésére és nem vette figyelembe a védekezésében előadottakat sem. A fegyelmi határozat érdemi vizsgálata esetére viszontkeresetében kérte a határozat jogellenessége folytán elmaradt illetménye, a visszatartott illetménye, felmentési időre járó illetménye és végkielégítése megfizetését.

Az első- és másodfokú ítélet
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság 2015. január 13-án kelt határozatát megváltoztatta és a Megyei Kormányhivatal Fegyelmi Tanácsának 2014. július 31-én kelt hivatalvesztés fegyelmi büntetés határozatát hatályában fenntartotta és 20.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest.
Nem értett egyet a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatában kifejtett azon indokkal, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának a kormánytisztviselő részéről tanúsított méltatlan magatartás esetén mérlegelés nélkül a Kttv. 63. § (2) bekezdését kellett volna alkalmaznia. Érvelése szerint a közszolgálati tisztviselő valamely magatartása megvalósíthatja a Kttv. 76. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségek megszegését, de egyúttal a 64. § (1) bekezdésében meghatározott méltatlan magatartást is kimerítheti. A munkáltató felmentését csak valós tényeken alapuló adatokra támaszkodva gyakorolhatja, a perbeli esetben azonban a rendelkezésre álló adatokból nem volt megállapítható, hogy az alperes olyan magatartást tanúsított-e, amely a kormánytisztviselői jogviszony azonnali hatályú, felmentéssel történő megszüntetését vonja maga után. A munkáltatónak nem volt közvetlen információja, nem rendelkezett elegendő adattal a felmentés gyakorlásához, így helyesen ítélte meg a helyzetet akként, hogy a körülmények részletes feltárása szükséges egy fegyelmi eljárás keretén belül.
Kifejtette, hogy amennyiben a közszolgálati tisztviselő által tanúsított méltatlan magatartás egyúttal a Kttv. 76. § (1) bekezdésében megfogalmazott valamely kötelezettség megszegését is kimeríti, a Kttv. rendelkezéseiből nem következik az, hogy a munkáltató csak az azonnali hatályú felmentést, mint jogkövetkezményt alkalmazhatja, hanem mérlegeléssel dönthet arról, hogy szükséges-e fegyelmi eljárás lefolytatása az adott ügyben.
Nem osztotta a Döntőbizottság határozatában kifejtett azon indokot sem, hogy a 31/2012.(III.7.) Kormányrendelet 3.§-a szerint alkalmazott tájékoztatása nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek. A munkáltatói jogkör gyakorlója 2014. május 30-án kelt „értesítés fegyelmi eljárás megindításáról” megnevezésű iratában az alperest arról tájékoztatta, hogy vele szemben fegyelmi eljárást indít méltatlanság címén, és a kötelezettségszegés elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és bizonyítékait a vizsgálóbiztos fogja közölni. A közigazgatási és munkaügyi bíróság szerint elegendő volt a kötelezettségszegést összefoglaló módon megjelölni és közölni az érintettel, s a Kormányrendelet 4. § (3) bekezdése szerint már a vizsgálóbiztos feladata volt, hogy az elkövetéssel kapcsolatos megállapításokat és bizonyítékokat teljes körűen és pontosan közölje. Mindez az adott esetben megtörtént.
Az elsőfokú bíróság érdemben is megvizsgálta az alperes viszontkeresete alapján az egyes kötelezettségszegéseket és megállapította, hogy azok bizonyított és valós volta jogszerűen eredményezte a hivatalvesztés fegyelmi büntetést.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a 296.900 forint viszontkereseti illetéket az állam viseli, továbbá kötelezte az alperest 10.000 forint másodfokú eljárási költség megfizetésére.
A törvényszék egyetértett az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtett azon jogi álláspontjával, hogy a Kormánytisztviselői Döntőbizottság tévesen értelmezte a Kttv. rendelkezéseit a vonatkozásban, hogy a felperesnek tizenöt napon belül kellett volna intézkednie az alperes kormánytisztviselői jogviszonya méltatlanság címén történő megszüntetéséről, és nem indíthatott volna vele szemben fegyelmi eljárást.
Az adott esetben a fegyelmi eljárás eredményeként a Fegyelmi Tanács az alperes terhére több különböző kötelezettségszegést rótt, többek között a beosztottai felé tanúsított méltatlan vezetői magatartást, viselkedést, másrészt a munkaidő megsértését, amely a szolgálati jogviszonyából származó lényeges kötelezettség vétkes megszegésének minősül figyelemmel arra is, hogy vezető beosztására tekintettel vele szemben magasabb elvárások érvényesültek. Az alperes terhére rótt egyéb magatartások a Kttv. 10. § (1) bekezdésében, 11. § (1) bekezdésében, illetve 13.§ (1) és (3) bekezdésében foglaltakat is sértették, így ezen magatartások is olyan, a közszolgálati jogviszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegésének minősültek, amelyek a fegyelmi eljárás során kétséget kizáró módon bizonyítást nyertek. Az alperes által elkövetett kötelezettségszegő magatartások együttes súlya kellő indokául szolgált a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabásának.
A törvényszék álláspontja szerint a panaszbeadványok kézhezvételét követően a munkáltató nem volt abban a helyzetben, hogy ismerje az alperes által tanúsított magatartásokat, illetve azok súlyát, így semmiképpen nem tekinthető jogsértőnek a fegyelmi eljárás megindítása.

A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát hatályában tartsa fenn és a felperes keresetét utasítsa el, továbbá az alperes viszontkeresetében részletezett elmaradt illetmény, kártérítés, felmentési időre járó illemtény és végkielégítés vonatkozásában is rendelkezzen és kötelezze a felperest a perköltség megfizetésére. Másodlagosan kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az első- vagy másodfokon eljárt bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára.
Álláspontja szerint a felmentés kötelező eseteként a Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontjában és 64. §-ában szabályozott méltatlanság, illetve fegyelmi eljárás megindítására alapot adó, a kormánytisztviselő kötelezettségszegő magatartása nem keverhető össze. Amennyiben a munkáltató a kormánytisztviselőt méltatlannak tartja a hivatala ellátására, nincs lehetőség fegyelmi eljárás lefolytatására, alkalmazni kell a jogviszony méltatlanság címén történő megszüntetését. Amennyiben azonban a munkáltató úgy látja, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatására van szükség, úgy nem méltatlanságra kellett volna hivatkozni, hanem a kötelezettségszegő magatartást kellett volna megállapítani a kormánytisztviselő terhére. Mindezekre figyelemmel a Döntőbizottság határozata felel meg a hatályos jogszabályoknak.
Kifogásolta ezen túl, hogy az eljárt bíróságok nem tettek eleget teljes mértékben a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek és a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vontak le sértve a Pp. 206. § (1) bekezdését. Az eljárás során egészségi állapota megromlására és arra hivatkozott, hogy a terhére rótt magatartás a pszichiátriai jellegű betegségére vezethető vissza, azt azonban az eljárt bíróságok nem vizsgálták. A fegyelmi eljárás során a munkáltató kötelessége lett volna a foglalkozás-egészségügyi orvos véleményét kikérni és az esetleges egészségügyi alkalmatlanság megállapítása méltányosabb jogviszony megszüntetést eredményezett volna, mint a hivatalvesztés fegyelmi büntetés. Sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem vizsgálta az egészségügyi alkalmatlanság jogcímén történő jogviszony megszüntetés lehetőségét. Kifogásolta továbbá, hogy olyan körülményeket emeltek ki az eljáró bíróságok, amelyek kizárólag a felperesnek kedvezőek, az alperesi előadást figyelmen kívül hagyták.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a támadott ítéleteket hatályukban tartsa fenn és marasztalja az alperest a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségben.
Az alperest semmilyen jogsérelem nem érte azáltal, hogy fegyelmi eljárás került lefolytatásra, ugyanis annak során több lehetősége volt tisztázni magát, a fegyelmi büntetés alapjául szolgáló tények és körülmények a lehető legalaposabban azonosításra kerültek. A fegyelmi eljárás tartama alatt az alperes semmilyen eljárási jogsérelmet nem szenvedett, a vizsgálat tárgya előtte mindvégig ismert volt. Saját mérlegelési jogkörében dönthetett arról, hogy a felmerült panasz körülményeinek feltárására irányuló eljárási rendet mi módon alkalmazza, ugyanis, ha egy kormánytisztviselő beosztásához méltatlan, ugyanakkor fennáll az alapos gyanú, hogy magatartásával a jogszabályban írt kötelezettségét is megszegte, nem jogellenes, ha fegyelmi eljárás keretében tárja fel, hogy a kötelezettségszegés megállapítható-e.
Kifejtette, hogy a foglalkozási betegségek és a fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996.(VIII.28.) NM rendelet szerint a munkavégzést befolyásoló mértékű egészségkárosodása esetén magának az alperesnek kellett volna bejelentéssel élnie, erre azonban nem került sor.

A Kúria döntése és annak jogi indokai
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolta, hogy a jogerős ítélet sérti a Kttv. 63. és 64., illetve 155. és 156. §-ában foglaltakat, mivel a munkáltató jogellenesen nem méltatlanságra hivatkozva felmentéssel, hanem fegyelmi eljárás lefolytatását követően hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel szüntette meg jogviszonyát.
Helytállóan állapította meg a törvényszék, hogy a Kttv. 63 § (2) bekezdés a) pontja és 64. §-a, valamint 155. §-a – figyelemmel a Kttv. 76. § (1) és (2) bekezdésére is – eltérő jogintézményeket szabályoz. A kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, ha a hivatalára méltatlan, míg a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségek vétkes megszegése esetén a fegyelmi eljárás lefolytatásának lehet helye, melynek eredményeként kiszabott hivatalvesztés a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnését eredményezi a Kttv. 60. § (1) bekezdés i) pontja szerint.
A Kttv. 64. § (1) bekezdése alkalmazására általában akkor kerülhet sor, ha a kormánytisztviselő jellemzően egyszeri, súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltatója jóhírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa. Ha a kormánytisztviselő e magatartásával a munkaköri kötelezettségét is vétkesen megszegi, a munkáltató jogszerűen úgy is dönthet, hogy a kormányzati szolgálati viszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást rendel el, és ennek keretében kísérli meg a tényállás pontos feltárását és az összes körülmény mérlegelésével dönt a kormánytisztviselővel szembeni jogkövetkezmények alkalmazásáról. Ez esetben a munkáltatónak azt kell bizonyítania, hogy a kormánytisztviselő a jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte és nem azt, hogy a kötelezettségszegést is megvalósító magatartás a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltatója jóhírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa.
A fegyelmi eljárás eredményeként a fegyelmi tanács a Kttv. 158. §-a alapján vagy megszünteti az eljárást, vagy a Kttv. 155. §-ában szabályozott fegyelmi büntetést szab ki. A fegyelmi vétséget elkövető kormánytisztviselővel szemben fegyelmi büntetésként felmentés azonban nem alkalmazható. A fegyelmi büntetést kiszabó határozat indokolásában a „méltatlanság” szóhasználatból nem következik a felmentés kötelező – a Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott - esete, adott esetben az az alperes terhére rótt kötelezettségszegő magatartások összefoglaló megjelölését jelenti.
Az osztályvezető munkakörben foglalkoztatott alperes terhére rótták a beosztottak felé tanúsított méltatlan vezetői viselkedés mellett a munkaidőben történő munkavégzési kötelezettség vétkes megszegését, továbbá azt, hogy magatartása nem felelt meg a jóhiszeműség, tisztesség és az együttműködési kötelezettség elvének, jogával visszaélt, megsértette a beosztottak személyiségi jogait és az egyenlő bánásmód követelményét.
Az alperes terhére rótt kötelezettségszegő magatartások miatt a munkáltató azok elkövetése gyanújának felmerülésekor – méltatlanság miatti felmentés hiányában – köteles volt megindítani a fegyelmi eljárást a Kttv. 156. § (1) bekezdése alapján. Ezért nem járt el jogellenesen a munkáltató, amikor a panaszbeadványok megismerését követően az alperessel szemben felmerült többszörös kötelezettségszegő magatartás gyanúja miatt annak tisztázása érdekében fegyelmi eljárást rendelt el, majd az eljárás lefolytatását követően fegyelmi büntetést szabott ki. Az alperes a fegyelmi határozat indokolásában terhére róttakat nem vitatta, melyet a jogerős ítélet is kiemelt [Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.521/2015/4. 7.oldal első bekezdés]. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében ezt nem támadta, csupán azt kifogásolta, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, mivel az eljárt bíróságok nem teljes mértékben tettek eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek és nem vizsgálták az egészségi állapota megromlásának körülményeit, a vétkessége hiányára azonban nem hivatkozott.
A bíróságoknak a peres eljárás során a jogvita eldöntése szempontjából releváns tények vonatkozásában kell lefolytatni a bizonyítási eljárást és a vonatkozásban kell megállapítani a tényállást. Az alperes nem jelölte meg felülvizsgálati kérelmében, hogy mely jogszabályi rendelkezés alapján kellett volna vizsgálni az eljárt bíróságoknak az egészségi állapotát és miért bírt volna relevanciával e körülmény a felek közötti jogvita megítélése szempontjából. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Az alperes ezt elmulasztotta, a Kúria így a felülvizsgálati kérelem ezen kifogását érdemben nem vizsgálta.
Az eljárt bíróságok a felperesi kereset elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró tényekre a bizonyítási eljárást lefolytatták, a határozatuk alapján szolgáló tényállást helyesen állapították meg, így a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A döntés elvi tartalma
Abból, hogy a munkáltató a kormánytisztviselő kötelezettségszegését méltatlanság megállapítására alapot adó magatartás tanúsításaként is értékelheti, nem következik, hogy jogkövetkezményként kizárólag méltatlanná vált jogcímen felmentési kötelezettség áll fenn. Ha a kormánytisztviselő e magatartásával a munkaköri kötelezettségét is vétkesen megszegi, a munkáltató jogszerűen úgy is dönthet, hogy a kormányzati szolgálati viszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást rendel el és ennek keretében kísérli meg a tényállás pontos feltárását és az összes körülmény mérlegelésével dönt a kormánytisztviselővel szembeni jogkövetkezmények alkalmazásáról. Ez esetben a munkáltatónak azt kell bizonyítania, hogy a kormánytisztviselő a jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte és nem azt, hogy a kötelezettségszegést is megvalósító méltatlan magatartás az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltatója jóhírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa.

Z á r ó r é s z

A pervesztes alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárási költségét, míg a felülvizsgálati eljárási illetéket az alperest megillető munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a 2016. szeptember 28-án megtartott tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2016. szeptember 28.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró
(Kúria, Mfv. II. 10.133/2016. )
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.