adozona.hu
AVI 2016.10.81
AVI 2016.10.81
Az Itv. alkalmazása során a vagyonszerzés gyűjtőfogalom, a vagyon mozgását jelöli [1990. évi XCIII. tv. 18. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes gazdasági épületet épített a M. külterületén fekvő, ügyvezetőjének, K. L. (a továbbiakban: Tulajdonos) tulajdonában álló ingatlanon, annak beleegyezésével.
A felperes, mint az épület tulajdonosa (ráépítő) és a Tulajdonos a 2014. október 10-én kötött, "Önálló épületfeltüntetési okirat" megnevezésű megállapodásban kijelentették, a gazdasági épület a felperes tulajdona, az alatta lévő területre földhasználati jogot szerzett. A megállapodást 2014. október 15-én bejelentették az ingatl...
AVI 2016.10.81 Az Itv. alkalmazása során a vagyonszerzés gyűjtőfogalom, a vagyon mozgását jelöli [1990. évi XCIII. tv. 18. § (1) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A felperes gazdasági épületet épített a M. külterületén fekvő, ügyvezetőjének, K. L. (a továbbiakban: Tulajdonos) tulajdonában álló ingatlanon, annak beleegyezésével.A felperes, mint az épület tulajdonosa (ráépítő) és a Tulajdonos a 2014. október 10-én kötött, "Önálló épületfeltüntetési okirat" megnevezésű megállapodásban kijelentették, a gazdasági épület a felperes tulajdona, az alatta lévő területre földhasználati jogot szerzett. A megállapodást 2014. október 15-én bejelentették az ingatlan-nyilvántartáshoz.
Az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyásában a gazdasági épület forgalmi értékét 50 000 000 forintban, a földhasználati jogét 500 000 forintban határozta meg, és ennek alapján a felperest 2 000 000 forint + 5000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
Az alperes helybenhagyta a fizetési meghagyást. Indokolása szerint a felperes ráépítéssel szerezte meg az ingatlant. Ez a vagyonszerzés nem adásvételen alapul, nem öröklési vagy ajándékozási illeték hatálya alá eső jogügylet. A más módon történő vagyonszerzés folytán az illetékről szóló 1990. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Itv.) 18. § (1) bekezdésének megfelelően illetékkötelezettség keletkezett a ráépítő oldalán.
A kereseti kérelem
A felperes a gazdasági épülethez tartozó vagyonátruházási illeték tekintetében kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát.Az elsőfokú ítélet
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) szabályainak felhívását követően az Itv. 18. § (1) bekezdésével összefüggésben kifejtette, hogy a visszterhes vagyonátruházási illetéket nem a vagyongyarapodás, hanem az Itv.-ben nevesített vagyonelemek megszerzése keletkezteti. A felperes egy önálló hrsz.-on nyilvántartott felépítmény tulajdonosává vált, amely az Itv. 18. § (1) bekezdés szerinti más módon történő vagyonszerzés volt. Az alperes a felépítmény után jogszerűen szabott ki vagyonátruházási illetéket az Itv. 18. § (1) bekezdése és 19. § (1) bekezdése alapján.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, keresetének megfelelő ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a ráépítés esetén a vagyonszerzési illeték kiszabása az Itv. 18. § (1) bekezdés alapján jogszabálysértő. A felperes esetében nem valósult meg szerzés: az épület tulajdonjogát nem szerezte meg, az ugyanis más formában, saját vállalkozásban végzett beruházásként, már a tulajdonát képezte.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. Előadta, álláspontját támasztja alá az Itv. 2016. január 1. napjától hatályos 26. § (1a) bekezdés d) pontja. A módosítás törvényi indokolásából fakadóan 2015. december 31. napjáig jogerősen befejezett ügyekben az épület szerzése illetékkötelezettség alá esett.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.A Kúria a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 272. § (2) bekezdésének és 275. § (2) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok szerint, a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálta felül.
Az iratok alapján, különös tekintettel a szerződő felek közötti megállapodásra, a Kúria irányadónak tekinti a Kfv.I.35.654/2015/5.számú ítéletben foglaltakat, attól eltérni jelen esetben sem kíván.
A Kúria az Itv. 18. § (1) bekezdés körében, az idegen tulajdonban álló földterületre saját vagyon terhére épített ingatlan megszerzése kapcsán vizsgálta a Ptk. szabályait.
Az Itv. 18. § (1) bekezdése alapján ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik.
A Ptk. 5:18. § (1) bekezdés szerint az épület tulajdonjoga - ha az épület és a föld tulajdonosa eltérően nem állapodnak meg - a földtulajdonost illeti meg, és a (2) bekezdés alapján az ingatlan tulajdonosa rendelkezhet úgy, hogy a földet és a rajta álló épületet önálló ingatlanokként jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba. A ráépítést szabályozó 5:70. § (1) bekezdése ennek megfelelően szintén úgy rendelkezik, hogy ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, jóhiszeműen idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek vagy - ha a föld megosztható - a föld megfelelő részének a megvásárlására.
Az elsőfokú bíróság a ráépítés intézménye kapcsán helytállóan hivatkozott a Ptk. 5:70. §-ára. A ráépítés jogkövetkezményeit azonban elsősorban nem a Ptk., hanem a felek (a földtulajdonos és az építkező) megállapodása határozza meg. A megállapodásban pedig szabadon rendezhetnek az épület és a föld tulajdonjogának sorsáról, alkalmazhatják a Ptk. 5:18. § szabályait. A ráépítés Ptk. szerinti jogkövetkezményei tehát csak akkor alkalmazhatók, ha a felek nem rendezték a saját anyaggal idegen földre való építkezés tulajdonjogi következményeit.
Az iratok alapján megállapítható volt, hogy a felperes a Tulajdonos belegyezésével építette meg a gazdasági épületet, majd a szerződés tárgya nem a tulajdonjog átszállása volt, hanem az alkotórészi kapcsolat kizárása a föld és az épület között. A felperes és a Tulajdonos közötti megállapodás szerint a gazdasági épület tulajdonjogát a ráépítés folytán nem a Tulajdonos szerezte meg a Ptk. 5:70. § (1) bekezdése szerint, majd engedte át a felperesnek; az ingatlan köztes jogügylet nélkül, a megépítésével, létrejöttével került a felperes tulajdonába. A felperes és a Tulajdonos önálló ingatlanokról állapodtak meg, ahol a felperes tulajdonosi jogosultsága abból következett, hogy saját erőből, saját anyagával épített. Az alperesi ellenkérelemmel szemben tehát nem a felek közötti megállapodás, hanem az építés keletkeztette a felperes gazdasági épületen fennálló tulajdonjogát.
Az Itv. 18. § (1) bekezdésének alkalmazásában nemcsak a visszteher ellenében, örökléssel, vagy ajándékozással való szerzés lehet illetékköteles, hanem a más módon való szerzés is, amely kizáró rendelkezés hiányában mind ingyenesen, mind ellenérték fejében megvalósulhat (pl. osztalék címén való ingatlanszerzés az EBH 2007.1661. eseti döntés szerint). Az illetékkötelezettség megállapíthatóságának azonban minden esetben feltétele, hogy legyen szerzés.
Az Alkotmánybíróság az Itv. 18. § (1) bekezdését érintően már megállapította, hogy az Itv. szóhasználatában a vagyonszerzés gyűjtőfogalom, mely a vagyon mozgását jelöli (112/B/2001. AB határozat). Az illeték alapja a vagyonmozgás; a "más módon" történő vagyonszerzés tehát minden esetben illetékköteles akkor, amikor vagyonmozgás is bekövetkezett, kivételt csak a törvényben meghatározott mentesség esetei jelenthetnek (207/B/2001. AB határozat).
A vagyonmozgás megállapíthatósága feltételezi, hogy a vagyon a megszerzése előtt is létezik, valahonnan valahová áramlik. A felperes által a jogerős ítélet szerint más módon megszerzett gazdasági épület azonban a felperes általi megépítés előtt nem létezett, más tulajdonában nem állt, mint vagyon nem mozoghatott, azt a felperes nem szerezhette meg. (A vagyonmozgással járó földhasználati jog utáni visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettségét keresetében a felperes nem is vitatta.)
A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a gazdasági épület megépítése nem visszteher melletti szerzést, hanem új, korábban nem létező ingatlan létrejöttét eredményezte. Vagyonmozgás a gazdasági épület tekintetében a megállapodás alapján sem következett be, vagyonmozgás hiányában pedig az Itv. 18. § (1) bekezdés alapján nem keletkezett a felperes terhére visszterhes vagyonátruházási illeték.
Az alperes perbeli időszakot követő jogszabály módosításra vonatkozó előadását a Kúria nem tekintette irányadónak, mivel az az Itv. szerinti más módon való szerzés intézménye kapcsán a ráépítésnek a Ptk. szabályain alapuló értelmezésével szemben az adózókra terhesebb, kiterjesztő jogértelmezését eredményezné.
Minderre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megváltoztatta, a felperest csak a földhasználati jog megszerzése miatt terheli visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség.
(Kúria, Kfv. I. 35.020/2016/6.)