adozona.hu
AVI 2016.10.78
AVI 2016.10.78
Az elsőfokú határozattól eltérő tényállás megállapítására az Art. 138. § (2) bekezdése alkalmazandó [2003. évi XCII. tv. 138. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a 2008. évre bevallások átfogó ellenőrzését végezte a felperesnél, érintetve a felperes által a felperesi beavatkozó részére kiállított számlát. A revízió értékelése szerint a számlában szereplő gazdasági események nem valósultak meg, a számla tartalmi hibás. Emellett alaki hibát is megállapított, mert a felperes a számlán saját adószámát hibásan tüntette fel.
A felperes az ellenőrzési jegyzőkönyvre tett észrevételében - egyebek mellett - indítványozta a felperesi beav...
AVI 2016.10.78 Az elsőfokú határozattól eltérő tényállás megállapítására az Art. 138. § (2) bekezdése alkalmazandó [2003. évi XCII. tv. 138. § (2) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a 2008. évre bevallások átfogó ellenőrzését végezte a felperesnél, érintetve a felperes által a felperesi beavatkozó részére kiállított számlát. A revízió értékelése szerint a számlában szereplő gazdasági események nem valósultak meg, a számla tartalmi hibás. Emellett alaki hibát is megállapított, mert a felperes a számlán saját adószámát hibásan tüntette fel.A felperes az ellenőrzési jegyzőkönyvre tett észrevételében - egyebek mellett - indítványozta a felperesi beavatkozónál folytatott ellenőrzés anyagából a számlához tartozó iratok értékelését. Az elsőfokú adóhatóság elutasította a bizonyítási indítványt, mert a kérdéses iratokkal felperesnek is rendelkeznie kell. A felperesnél az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa. tv.) 55. § (2) bekezdése alapján áfa bevallási és befizetési kötelezettség keletkezett, amelynek azonban a felperes eleget tett. Az elsőfokú adóhatóság egyetlen adónemben sem állapított meg adókülönbözetet, sem a felperes terhére, sem javára.
A felperes a fellebbezésnek a felperesi beavatkozót érintő részében kifogásolta a beavatkozó ellenőrzése során keletkezett iratok értékelésének elmaradását. Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. A jogorvoslati eljárásban, figyelemmel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 130. §-ára, értékelte a beavatkozó 2008. évi ellenőrzésének megállapításait, hivatkozott arra, hogy a nála lefolytatott vizsgálat sem igazolja a gazdasági esemény megtörténtét, a felperesi beavatkozó nem élhet az áfa levonási jogával. A tényállás kiegészítése során felhasznált bizonyítékokat a felperessel nem ismertették, észrevételt nem tehetett.
A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy sérült az Art. 100. § (4) bekezdése, mert nem értesítették a másodfokon lefolytatott bizonyítási eljárásról.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott az ügyintéző kizárására, és hogy az adóhatóság ne tett volna eleget a tényállás megállapítási kötelezettségének. Ugyanakkor a felperesi beavatkozóra vonatkozó adatoknak a határozatba való beemelése kapcsán sérült az Art. 100. § (4) bekezdése, azzal, hogy az alperes az új megállapítások kapcsán nem értesítette a felperest. Az alperesnek jogszabályi lehetősége volt a tényállás kiegészítésére, az elsőfokú adóhatóság valóban nem hagyhatta volna figyelmen kívül a felperesi beavatkozó ellenőrzésének adatait. A jogszabálysértés azonban a Legfelsőbb Bíróság 1/2011. (V. 9.) KK vélemény 2. pontja alapján csak akkor eredményez hatályon kívül helyezést, ha az eljárási jogszabálysértés az ügy érdemére is kihatott. A perben a felperes gyakorolhatta jogorvoslatai jogát, továbbá az alperes új eljárásra kötelezése nem változtatott volna az érdemi következményeken, tekintettel arra, hogy e megismételt eljárásban az alperes szintén nemleges határozatot hozna. Az új eljárásra kötelezés szükségtelen és fölösleges lett volna.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet mind az ügyintézők kizárására, mind a felperesi beavatkozó ellenőrzésére vonatkozó részében támadta. Álláspontja szerint téves az a megközelítés, hogy egy határozatnak csak a rendelkező része minősülne érdeminek, az adójogviszonyoknak a határozatok indokolásába foglalt minősítése nem. Az elsőfokú bíróság jogszabályra nem is hivatkozott, és a megjelöl 1/2011. (V. 9.) KK véleményt is tévesen értelmezte, ugyanis annak valós tartalma a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.431/2010/5. számú ítéletében foglaltakkal cseng össze. A téves értelmezés miatt csorbulna a felperes jogorvoslati joga.
Az elsőfokú bíróság arra is tévesen hivatkozott, hogy a másodfokú eljárásban az Art. 138. § (2) bekezdés szerinti tényállás kiegészítés történt volna, mert valójában a régiek helyett új tényekre hivatkozott az alperes.
A felperes álláspontja szerint az ügyintézők kizárásának kérdésében is jogszerűtlen az elsőfokú bíróság határozata, mivel a rendelkezésre álló iratanyag szerint a felperesi beavatkozó az ellenőrök ellen feljelentést is tett.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mert az helyesen állapította meg a tényállást, és álláspontját helytállóan indokolta.
A felperesi beavatkozó a felperessel egyező előadást tett. Az Art. 100. § (4) bekezdése kapcsán elkövetett eljárási szabálysértésre nézve előadta, hogy az alperes nem kérte, hogy nem érdemi eljárási szabálysértés okán történjen az elutasítás, ezért erre a bíróság sem hivatkozhatott volna.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria felülvizsgálati kérelem keretei között azt vizsgálta, hogy az adóhatósági eljárásra irányadó eljárási szabályok alkalmazása során az elsőfokú bíróság sértett-e a peres eljárásra vonatkozó előírásokat, ha igen, azok mennyiben hatottak ki a jogerős ítélet megalapozottságára. Erre irányuló felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem hiányában a bíróság a tényállás részeként elfogadta, hogy az alperes megsértette az Art. 100. § (4) bekezdését.
Jogszerű közigazgatási döntés csak a rendelkező rész és az indokolás összhangja esetén hozható. A közigazgatási döntések jogszerűségét mind az anyagi-, mind az eljárásjogi szabályok megtartása befolyásolja, az eljárásjogi szabályok megsértése azonban nem eredményezi szükségszerűen az érdemi döntés jogszerűtlenségét. Az eljárásjogi normák ilyen irányú tételes megítélésére - a semmisségi okoktól eltekintve - sem a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.), sem az egyes közigazgatási eljárások, sem a polgári peres eljárás szabályrendszerei nem tartalmaznak egzakt előírást. A bíróságok a közigazgatási határozatok felülvizsgálata során azonban alkalmazzák a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. tv. 33. § (1) bekezdés, illetve 2012. január 1-jétől a 2011. évi CLXI. törvény 27. § (1) bekezdése alapján, az egységes ítélkezési gyakorlatot előmozdítása érdekében megalkotott kollégiumi véleményeket. A vélemények nem jogszabályok, kötelező erejük nincs, azonban alkalmasak arra, hogy irányt mutassanak akkor, amikor a bíróságok a Pp. 206. § (1) bekezdésének keretei között levonják következtetéseiket.
Az elsőfokú bíróság tehát helytállóan járt el akkor, amikor a kereset Art. 100. § (4) bekezdésére történt hivatkozása kapcsán a felperes erre irányuló kifejezett kérelmének hiányában is alkalmazta az 1/2011. (V. 9.) KK véleményt, vizsgálta, hogy a bekövetkezett jogsértés mennyiben befolyásolta az alperes érdemi döntésének jogszerűségét.
Az Art. ellenőrzési eljárásra irányadó 100. § (4) bekezdése szerint, ha az adóhatóság a vizsgálat megállapításait más adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat eredményével támasztja alá, az erről szóló jegyzőkönyvnek, illetőleg határozatnak az adózót érintő részét az adózóval részletesen ismertetni kell. Az intézmény célja, hogy az adózó megismerhesse a megállapított tényállási elemeket, az erre vonatkozó bizonyítékokat és bizonyítást, mivel ezek hiányában sérülne az őt alapvető jogként megillető jogorvoslati lehetőség.
Az Art. 138. § (2) bekezdés szerint a felettes szerv, ha a határozat (végzés) hozatalához nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a határozat (végzés) megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra utasíthatja, vagy a tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik. A jogerős ítéletben az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott a tényállás kiegészítésének intézményére, mivel az elsőfokú határozattól eltérő tényállás megállapítására is az Art. 138. § (2) bekezdése alkalmazandó.
Annak elbírálása, hogy a tényállás a jogorvoslati szakban kiegészíthető, vagy az elsőfokú szerv új eljárásra utasítása szükséges, a fellebbezést elbíráló felettes szerv mérlegelésébe tartozik. Amikor azonban ő maga folytatja le a bizonyítást, akkor az Art. 121. §-ának megfelelően kell eljárnia, azaz az ellenőrzés során alkalmazható bizonyítással élhet. Ennek következtében lesz eljárására irányadó az Art. 100. § (4) bekezdése: határozata csak akkor tekinthető jogszerűnek, ha ugyanúgy, mint az ellenőrzési eljárás során, alkalmazzák az Art. 99. §-100. §-ait, ismertetik a tényállást kiegészítő bizonyítékokat, lehetőséget adnak azok észrevételezésére, amely adott esetben további bizonyításhoz vezethet. A perbeli esetben azonban mindez elmaradt, nem érvényesültek a felperest a tényállás kiegészítése kapcsán megillető jogok: a másodfokú adóhatósági eljáráshoz tartozó észrevételezés lehetőségének jogsértő okból történt elmaradása a peres eljárásban nem orvosolható. Mindez az eljárási szabályoknak olyan fokú megsértése, amely kihatással lehet az alperesi határozatból eredő jogokra és kötelezettségekre.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során az ügyintézők személyére nézve maradéktalanul meg kell tartani a Ket. 42. § szabályait, különös tekintettel a felülvizsgálati kérelemnek a beavatkozó által tett feljelentésre vonatkozó előadására. Mind a felperes, mind a beavatkozó érintettsége okán, a vitatott gazdasági esemény objektív megítélése csak mindkettejükkel szemben elfogulatlan ügyintézőtől várható.
Az új eljárás során az alperesnek az új határozat meghozatala előtt ismertetnie kell a felperessel a tényállás kiegészítése során beszerzett bizonyítékokat, lehetőséget kell adnia azok észrevételezésére, az új határozatban értékelni kell a felperes által tett esetleges észrevételeket, indítványokat.
(Kúria, Kfv. I. 35.631/2012/5.)