ÍH 2016.118

Kényszertörlési eljárásban követelések bejelentésének határideje - bérgarancia biztos kirendelése - határidő jogvesztő jellegének kizártsága A kényszertörlési eljárásban a követelések bejelentésére rendelkezésre álló idő nem jogvesztő, ezért az eljárás jogerős befejezése előtt megtett munkavállalói követelés bejelentése nem hagyható figyelmen kívül. A bíróságnak ilyenkor intézkednie kell bérgarancia biztos kirendeléséről, ha a cég elleni felszámolás megindításának feltételei hiányoznak [Ctv. 116. § (6) bek.

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság 2015. május 5-én kelt és 2015. május 30-án jogerőre emelkedett Cgt.01-15-008444/2. számú végzésével a J. Kft. társaságot eltiltotta a további működéstől, egyben megszűntnek nyilvánította és elrendelte a kényszertörlési eljárást, majd a 3. sorszámú végzésével a Cégközlönyben 2015. június 12-én közzétette a 2. számú végzés jogerőre emelkedését azzal, hogy a kényszertörlési eljárás megindításának kezdő időpontja a közzététel napja. Felhívta mindazokat, akiknek a céggel szembe...

ÍH 2016.118 Kényszertörlési eljárásban követelések bejelentésének határideje - bérgarancia biztos kirendelése - határidő jogvesztő jellegének kizártsága
A kényszertörlési eljárásban a követelések bejelentésére rendelkezésre álló idő nem jogvesztő, ezért az eljárás jogerős befejezése előtt megtett munkavállalói követelés bejelentése nem hagyható figyelmen kívül. A bíróságnak ilyenkor intézkednie kell bérgarancia biztos kirendeléséről, ha a cég elleni felszámolás megindításának feltételei hiányoznak [Ctv. 116. § (6) bek., 117/A. §, 117. §, 118. § (2) bek.; Pp. 213. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság 2015. május 5-én kelt és 2015. május 30-án jogerőre emelkedett Cgt.01-15-008444/2. számú végzésével a J. Kft. társaságot eltiltotta a további működéstől, egyben megszűntnek nyilvánította és elrendelte a kényszertörlési eljárást, majd a 3. sorszámú végzésével a Cégközlönyben 2015. június 12-én közzétette a 2. számú végzés jogerőre emelkedését azzal, hogy a kényszertörlési eljárás megindításának kezdő időpontja a közzététel napja. Felhívta mindazokat, akiknek a céggel szemben követelése van, így azokat is, akiknek a céggel fennálló munkaviszonyon alapuló bérkövetelése vagy munkaviszonyból származó egyéb követelése van, hogy követeléseiket a végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított 60 napon belül jelentsék be.
2015 júniusában K. P. jogerős fizetési meghagyásra alapítva egyebek mellett 4685 euró elmaradt munkabér követelést jelentett be, kérte Bérgarancia Biztos személyének kijelölését.
2015. július 9-én 5. sorszám alatt a G. Zrt. jelentett be 2 971 464 forint hitelezői igényt.
2015. augusztus 5-én H. S. és V. S. (továbbiakban: kérelmezők) is munkaviszonyon alapuló bérkövetelést és munkaviszonyból származó egyéb követelést jelentett be. Előadták, hogy az elmaradt munkabér és egyéb járandóság, valamint az igazolások kiadása és biztosítási jogviszony rendezése érdekében 2014. december 22-én keresetlevelet nyújtottak be az F.-i és Munkaügyi Közigazgatási Bírósághoz. A munkaügyi per XXX. számon van folyamatban, mely perben 2015. július 9-én a kereseti kérelemmel megegyezően bírósági meghagyás került kibocsátásra, mely még nem jogerős.
Az elsőfokú bíróság 2015. augusztus 5-én kelt 8. számú végzésével a felszámolói névjegyzékből kisorsolt Q. Szolgáltató Kft. bérgarancia biztost (továbbiakban: bérgarancia biztos) felhívta a Ctv. 117. § (4) bekezdése alapján K. Péter munkavállaló érdekében történő eljárásra.
A bérgarancia biztos 2015. október 19-én bejelentette, hogy K. P. munkavállaló elmaradt bérigényének rendezése érdekében eljárt, az eljárást befejezte.
Az elsőfokú bíróság 2015. november 18-án kelt - és a Cégközlönyben 2015. november 21-én közzétett - 15. számú végzésével elrendelte a cég kényszertörlését. N. R. vezető tisztségviselőt eltiltotta a végzés jogerőre emelkedésétől számított 5 évig attól, hogy más gazdasági társaság kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagja, közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja, valamint gazdasági társaság vezető tisztségviselője legyen. Rögzítette, hogy az eljárás alatt a társasággal szemben a NAV Dél-budapesti Adóigazgatósága 1 700 500 forint, a G. Zrt. 2 9971 464 forint, az O. Faktoring Zrt. 934 233 forint összegben jelentett be hitelezői igényt, a követelések együttes összege 5 605 197 forint. A társaság vagyonára nézve nem merült fel adat. A végzés indokolása szerint a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, a cég vagyonára vonatkozóan nem merült fel adat, a Cégközlönyben közzétett felhívásra bejelentés nem érkezett, a Ctv. 117. § (2)-(3) bekezdése szerinti megkeresésekre a cég vagyonára vonatkozó bejelentés nem érkezett, illetve a cég vagyona előreláthatóan nem fedezi a felszámolási költséget, illetve a vagyon nem lelhető fel, ezért a Ctv. 118. § (2) bekezdése alapján a cég kényszertörléséről rendelkezett.
A végzést postai úton megküldte a rendelkező részben felsorolt hitelezőknek, valamint az eltiltott vezető tisztségviselőnek.
A kérelmezők 2015. december 3-án bejelentették a hivatkozott bírósági meghagyás jogerőre emelkedését, és kérték jogerős és végrehajtható határozattal megállapított munkabérük és egyéb bér jellegű járandóságaik megfizetése, a szükséges igazolások kiadása érdekében bérgarancia biztos kijelölését.
Mellékelték az F.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. október 13-án kelt, a bírósági meghagyás 2015. szeptember 5-i jogerőre emelkedését és végrehajthatóságát megállapító végzését.
Az elsőfokú bíróság 2015. december 9-én kelt 20. sorszámú végzésével megállapította a hivatalbóli törlést elrendelő végzés 2015. december 8-án történt jogerőre emelkedését és az ugyanezen a napon kelt Cg.01-09-174749/17. sorszámú végzésével elrendelte a társaság cégjegyzékből kivezetését 2015. december 8-i hatállyal.
Az elsőfokú bíróság 2016. február 2-án kelt kelt 23. számú végzésével a kérelmezők jogi képviselőjének tájékoztatásul megküldte a 15. és 20. sorszámú végzéseket azzal, hogy a bérgarancia biztos kirendelése iránti kérelem 2015. december 3-án érkezett a cégbíróságra.
H. J. és V. S. 2016. március 4-én bérgarancia biztos soron kívüli kirendelését, esetlegesen a bérgarancia biztos kirendeléséről határozó végzés kiegészítését kérték annak érdekében, hogy a jogerős és végrehajtható határozattal megállapított munkabér és egyéb bér jellegű járandóságaikat, a szükséges igazolásokat mielőbb megkaphassák. Előadták, hogy jogi képviselőjük telefonos megkeresésére azt a tájékoztatást kapták az elsőfokú bíróságtól, hogy a Q. Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság bérgarancia biztosként kirendelésre került, a megkeresett biztos tájékoztatása szerint azonban nem az ő ügyükben járt el.
Az elsőfokú bíróság 2016. március 8-án kelt 24. számú végzésével a 2016. március 4-én előterjesztett bérgarancia biztos kijelölése iránti kérelmet elutasította. A végzés indokolása szerint a kérelmezők 2015. augusztus 5-én munkaügyi bíróság által még jogerősen meg nem ítélt hitelezői követelést terjesztettek elő. A kényszertörlést elrendelő 15. sorszámú végzés 2015. november 21-én került közzétételre a Cégközlönyben. A kérelmezők 2015. december 3-án, csütörtökön érkezett kérelmükben kérték a munkaügyi bírósági végzés időközbeni jogerőre emelkedésére figyelemmel bérgarancia biztos kijelölését. A 15. sorszámú végzés 2015. december 8-án, kedden emelkedett jogerőre, ez előtti egyetlen napon, 2015. december 7-én lett volna lehetősége bérgarancia biztos kirendelésére. A kérelem "de facto elkésett", ezért "a Ctv. 117/A. § (4) bekezdés 1. szakasza alapján" a kérelem elutasításának volt helye. A végzés indokolásában felsorolt tényekről a 23. sorszámú végzésével már értesítette a kérelmezőket.
A végzéssel szemben a kérelmezők fellebbeztek jogi képviselő útján. A végzés megváltoztatását, bérgarancia biztos kirendelését kérték. Az előzmények ismertetését követően előadták, hogy a végzés sérti 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 117/A. § (4) bekezdésében, továbbá a Ctv. 118. § (5) bekezdésében, valamint a Ctv. 117.§ (2) bekezdésében foglaltakat. A társaság vonatkozásában a kényszertörlési eljárás megindításáról szóló, a hitelezőknek felhívást is tartalmazó 3. számú végzés 2015. június 11. napján jelent meg a Cégközlönyben, ehhez képest határidőn belül került bejelentésre a munkabér követelés, jelezve, hogy e tárgyban Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon nem jogerős bírósági meghagyás született. Ezen bejelentésre figyelemmel a Ctv. 118. § (5) bekezdése alapján, a cégbíróságnak a kényszertörlési eljárást meg kellett volna szüntetnie, és kezdeményezni kellett volna a felszámolási eljárás megindítását. Erre azonban nem került sor, és a bérgarancia biztos kijelölésére sem. Állították, hogy nincs olyan jogszabályi előírás, mely szerint csak a jogerős munkabér követelés lett volna bejelenthető és figyelembe vehető. A F.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság munkabérük vonatkozásában kibocsátott jogerős fizetési meghagyásról 2015. év novemberében adott tájékoztatást - a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése az ítélkezési szünet, továbbá valószínűleg azon okból húzódott, hogy a gazdasági társaság azt nem vette át - amelyre figyelemmel a 2015. december 1. napján feladott és az elsőfokú bírósághoz 2015. december 3. napján, csütörtökön érkezett kérelemben tájékoztatták az elsőfokú bíróságot a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséről, mellékelve annak másolati példányát, és kérték a bérgarancia biztos kijelölését. Hangsúlyozták, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság a 2015. augusztus 5. napján érkezett kérelmezői bejelentést figyelmen kívül hagyná, még akkor is határidőben - a 2015. december 8-i jogerőre emelkedés előtt - történt meg a munkavállalói bejelentés és bérgarancia biztos kijelölésére vonatkozó kérelem benyújtása, immár jogerős bírósági határozat alapján. Elfogadhatatlannak tartották az elsőfokú bíróság azon érvelését, hogy nem intézkedik azon indokból, hogy csak egy munkanapja volt a kérelem elbírálására.
A fellebbezések az alábbiakra tekintettel megalapozottak.
A kényszertörlési eljárás lefolytatásáról a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) rendelkezik.
A 117. § (2) bekezdés e) pontja értelmében a cégbíróság a kényszertörlési eljárás megindításáról szóló, Cégközlönyben közzétett jogerős végzésében arra vonatkozóan is felhívást tesz közzé, hogy akinek a céggel fennálló munkaviszonyon alapuló bérkövetelése vagy munkaviszonyból származó egyéb követelése van, azt a közzétételt követő hatvan napon belül jelentse be a cégbíróságnak.
A 117/A. § (4) bekezdés úgy rendelkezik, ha a 117. § szerinti határidőben vagy a kényszertörlési eljárás jogerős befejezése előtt a 117. § (2) bekezdés e) pontjában foglalt okból munkavállalói bejelentés történik - feltéve hogy a cég elleni felszámolási eljárás megindításának feltételei egyébként nem állnak fenn -, a cégbíróság a felszámolói névjegyzékből jelöli ki a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolások kiadására és a Bérgarancia Alapból igényelhető támogatással összefüggő feladatok ellátására jogosult személyt (a továbbiakban: bérgarancia biztos).
A 118. § (2) bekezdése kimondja, ha a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, azonban a 117. § szerinti bejelentés, illetve a vagyonfelmérés adatai alapján a cég vagyontalan vagy a vagyona előreláthatóan nem fedezi a várható felszámolási költségeket, a cégbíróság - a 62. § (4) bekezdése figyelembevételével - a céget törli a cégjegyzékből és rendelkezik az eltiltásról. A cégbíróság végzésében feltünteti a 117. § szerint bejelentett követelések jogosultjait, valamint a követelések és a fellelhető vagyon összesített - valószínűsíthető - mértékét is.
A 116. § (6) bekezdése értelmében a kényszertörlési eljárásban eltérő rendelkezés hiányában a Pp. szabályai megfelelően alkalmazandóak, irányadóak ezért a Pp. 213. § (1) bekezdésében írtak is, így a bíróság valamennyi, az ügyben előterjesztett kérelem elbírálására köteles ebben az eljárásban is.
Az idézett rendelkezésekből leszűrhető, hogy a cégbíróságnak az eljárást befejező határozatának meghozatala előtt előterjesztett kérelmekre figyelemmel kellett volna meghoznia végzését. Valamely eljárási cselekmény késedelmes teljesítése jogvesztéssel csak akkor jár, ha ezt a szigorú jogkövetkezményt jogszabály kifejezetten elrendeli. A Ctv. kényszertörlésre vonatkozó szabályai a követelés bejelentésére ilyen előírást nem tartalmaznak, így megállapítható, hogy a kényszertörlési eljárásban a követelések bejelentésére szabott 60 napos törvényi határidő nem jogvesztő jellegű. A Ctv. kifejezett rendelkezése értelmében pedig amennyiben a kényszertörlési eljárás jogerős befejezése előtt kerül sor a munkavállalói bejelentésre, feltéve, hogy a cég elleni felszámolási eljárás megindításának feltételei nem állnak fenn, a cégbíróságnak bérgarancia biztost szükséges kijelölnie a felszámolói névjegyzékből.
Az adott ügyben a kérelmezők 2015. augusztus 5-én a Ctv. 117. § (2) bekezdés e) pontjában írt munkaviszonyon alapuló bér és egyéb követelést jelentettek be, jelezve, hogy e tárgyban bírósági meghagyás is kibocsátásra került. Ehhez képest az elsőfokú bíróság úgy folytatta le a kényszertörlési eljárást, hogy annak tartama alatt ezen bejelentett munkavállalói hitelezői igényekről egyáltalán nem rendelkezett, azok tekintetében bérgarancia biztost nem jelölt ki és elutasító határozatot sem hozott. A bejelentett munkavállalói követeléseket még azt követően is figyelmen kívül hagyta, hogy a kérelmezők 2015. december 3-án, tehát a Ctv. 117/A. § (4) bekezdésében írt törvényi határidőn belül, a kényszertörlési eljárás jogerős befejezése előtt a F.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság - a kényszertörlés elrendelését megelőzően jogerőssé vált bírósági meghagyásával - igazolták a követelésüket. A hitelezői igény határidőben történt előterjesztésére figyelemmel az elsőfokú bíróságnak nem volt mérlegelési jogosultsága a vonatkozásban, hogy a bérgarancia biztost kijelöli-e vagy sem, téves ezért a kérelem "de facto elkésett"-nek minősítése.
Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megsértve folytatta le és fejezte be a kényszertörlési eljárást, valamint utasította el a bérgarancia biztos kijelölése iránti kérelmet, szükséges az eljárás megismétlése.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság bérgarancia biztos kijelölése iránti kérelmet elutasító 24. sorszámú végzését a Ctv. 116. § (6) bekezdése és a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 252. § (2) bekezdése alapján - a társaság kényszertörlését elrendelő, az ezen végzés jogerőre emelkedését megállapító és a társaság cégjegyzékből történő kivezetéséről határozó végzésére kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt kényszertörlési eljárást az elsőfokú bíróságnak a kérelmezők munkavállalói bejelentését, a jogerős munkaügyi bírósági meghagyásban foglaltakat figyelembe véve szükséges lefolytatnia és befejeznie, melynek során nem mellőzhető a bérgarancia biztos felszámolói névjegyzékből való kijelölése, a meghozott határozatok kérelmezőkkel közlése sem.
(Fővárosi Ítélőtábla 16. Ktf .43.804/2016/2.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.