adozona.hu
AVI 2016.9.68
AVI 2016.9.68
A fuvarokmány önmagában nem bizonyítja hitelt érdemlően, hogy az áru a másik tagállambeli rendeltetési helyre megérkezett [2007. évi CXXVII. tv. 2. §, 82. §, 89. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A zöldség-gyümölcs nagykereskedelmi főtevékenységet folytató felperes 2009 októberében a S. Bt. közreműködésével kapcsolódott be a számlák szerint Szlovákiából származó kristálycukor Magyarország területén keresztül történő értékesítési láncolatába. A szlovákiai illetékességű A. P. kristálycukrot adott el a magyarországi H. T. Kft.-nek, a S.-s. Kft.-nek, akik a cukrot a S. Bt-nek, a Bt pedig a felperesnek adta tovább. A felperes 2009. október hónapban összesen 7 890 000 Ft előzetesen felszámí...
AVI 2016.9.68 A fuvarokmány önmagában nem bizonyítja hitelt érdemlően, hogy az áru a másik tagállambeli rendeltetési helyre megérkezett [2007. évi CXXVII. tv. 2. §, 82. §, 89. §]
A zöldség-gyümölcs nagykereskedelmi főtevékenységet folytató felperes 2009 októberében a S. Bt. közreműködésével kapcsolódott be a számlák szerint Szlovákiából származó kristálycukor Magyarország területén keresztül történő értékesítési láncolatába. A szlovákiai illetékességű A. P. kristálycukrot adott el a magyarországi H. T. Kft.-nek, a S.-s. Kft.-nek, akik a cukrot a S. Bt-nek, a Bt pedig a felperesnek adta tovább. A felperes 2009. október hónapban összesen 7 890 000 Ft előzetesen felszámított általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa) helyezett levonásba az általa fizetendő adó összegéből, a S. Bt 2009. október 1. és 7. közötti időszakban kiállított számlái alapján, és a 240 900 kg kristálycukrot még a beszerzések napján továbbszámlázta közösségen belüli értékesítés címén, adómentesen egy német cég, a F. T. GmhH részére. A német cég felé kibocsátott öt számla adóalapja 35 050 405 Ft volt. A felperes levonásba helyezte a cukorbeszerzést terhelő áfát, de az értékesítést terhelő adót nem fizette meg, mivel ezt bevallásában közösségen belüli adómentes értékesítésnek tüntette fel.Az adóhatóság a felperesnél - 2009. október hónapra - áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére összesen 8 763 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, amelyből 577 000 Ft-ot adóbírságot és késedelmi pótlékot képező adóhiánynak, 8 186 000 Ft-ot pedig adóbírság alapot képező jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, e tekintetben a felperes visszaigénylési kérelmét elutasította, kötelezte 4 381 000 Ft adóbírság, 70 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Érdemi döntését azzal indokolta, hogy a felperes a kristálycukor értékesítése után áfa fizetési kötelezettségének nem tett eleget, és az értékesítés közösségen belüli adómentességét sem igazolta.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2011. augusztus 29-én kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 44. § (1) bekezdésére, 95. §-ára 97. § (3)-(6) bekezdéseire, 99. § (2) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 2. § a) pontjára, 89. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére, a közös hozzáadott-értékadó rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 2. cikk (1) bekezdés b) pontjára, 20. cikkére alapította. Határozatának megállapítása szerint a revízió és az elsőfokú adóhatóság eleget tett a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének. Az adómentesen végzett értékesítés igazolására felperes által bemutatott CMR-ek szerint a német cég felé kiállított számlákon feltüntetett cukrot a felperes adta fel a magyarországi N.-ról Szlovákiába, szlovákiai illetőségű szállítmányozó közreműködésével, a szlovákiai fizikai áru átvételt azonban a német vevő igazolta beazonosíthatatlan aláírással és cégbélyegzővel. A szlovákiai tényleges áruátvevő telephelyek igazolása semmilyen formában nem szerepel a fuvarleveleken. A német adóhatóság tájékoztatása szerint a német cégnél az adónyomozók nem találtak iratanyagot, felperes által kibocsátott számlákat, CMR fuvarleveleket, szerződést és még olyan levelezést sem, ami felperes által kibocsátott számlákkal összefüggésbe hozható lenne, vagy amely a CMR-eken feltüntetett szlovák átvevő céggel, illetve a cukor fuvarozásával kapcsolatban információt tartalmazna, a cég nem vallott közösségen belüli beszerzést, ügyvezetője ellen pedig büntetőeljárás van folyamatban. Mindezek miatt és azért, mert a német cég nem folytatott valós gazdasági tevékenységet, és nem áll rendelkezésre egyetlen egy olyan számviteli bizonylat sem, amely a felperes által értékesített cukor német cég általi beszerzését, Szlovákiába történő elszállítását igazolná, azok a CMR-ek, amelyeken átvevőként a német cég bélyegzője szerepel, nem igazolják a közösség más tagállamába történő kiszállítást. A szlovák adóhatóság tájékoztatásából továbbá az is megállapítható, hogy a CMR-en szereplő fuvarozók iratai, bár kapcsolatban álltak a felperes által értékesített kristálycukorral, nem igazolják kétséget kizáró módon, hogy a felperes által német cégnek kiszámlázott kristálycukrot szállították volna ki a közösség más tagállamába. A CMR-ek formai szempontból sem megfelelőek, nem tartalmazzák az áru átvételének pontos helyét, rendeltetési, áru lerakodási helyeként csak Szlovákiát jelölik meg. A CMR-ek hitelességét a fuvarozóként megnevezett vállalkozó képviselőjének vallomása sem támasztja alá, és a megkeresések során nyilatkozott fuvarozók egyike sem ismerte a felperest, a német céget, illetve képviselőjét, nyilatkozataik szerint a lerakodás helyén a cukor átvevője nem a német cég volt. Mindezek miatt a német cég részére értékesített áru Szlovákiába történt kiszállítását igazoló CMR-ek adatai a hiteltelenek. Az elsőfokú adóhatóság okszerű bizonyítékértékeléssel, helyesen állapította meg, hogy a közösség más tagállamának területére történő elszállítást a felperes nem bizonyította. A felperes egy olyan nemzetközi láncügyletben vett részt, amelyben a szlovák A. P. azért nem fizette meg az értékesítést terhelő adót, mert a terméket a közösség más tagállama, Magyarország területére szállította, és adót a magyarországi beszerzők sem fizettek. A felperes, mint a magyarországi közvetítői lánc utolsó tagja levonásba helyezte a cukor beszerzést terhelő adót, de az értékesítést terhelő adót már nem fizette meg, mivel ezt adóbevallásában közösségen belüli értékesítésnek tüntette fel, és a felperes bizonylatok szerinti vevője sem fizetett adót, mivel valós gazdasági tevékenységet egyáltalán nem végzett. A felperes tudta, illetve kellő körültekintés mellett tudnia kellett volna, hogy az általa befogadott számlákon feltüntetett igen nagy mennyiségű cukor honnan származik, kinek a tulajdonából került a hatalmába, fel kellett, hogy ismerje mi volt a szerepe ebben a láncolatban, és azt is, hogy miért volt szükség közbe iktatására, akkor, amikor a cukorral belföldön semmilyen feldolgozást, raktározási munkát nem kellett végeznie. A felperes nem ellenőrizte hová került kiszállításra az áru, nem győződött meg arról, hogy az általa kiszámlázott cukor valóban a közösség más tagállamának területére érkezik-e. A fuvarparitásban, a CMR adatainak hitelességében való alaptalan bizakodása nem tekinthető kellően körültekintő eljárásnak. A felperes nem tett meg minden lehetséges, észszerű intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet, amelyben részt vesz, ne vezessen adókijátszáshoz, ennélfogva őt is olyannak kell tekinteni, mint aki részt vett az adókijátszásban. A 35 050 000 Ft ellenértékű termékértékesítés után ezért a belföldi termékértékesítésekre irányadó általános szabályok szerint 25%-os adómértékkel számítva 8 763 000 Ft adófizetési kötelezettsége keletkezett, és vele szemben az adóbírság kiszabására, késedelmi pótlék felszámítására is jogszerűen került sor.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes határozata nem felel meg a nemzeti és közösségi jogi szabályoknak, joggyakorlatnak, az alperes nem tett eleget tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, nem tárta fel a javára szóló tényeket, a rendelkezésére álló bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte. Álláspontja szerint kétséget kizáróan bizonyította, hogy kiszállításra és átadásra került az általa értékesített termék, adókijátszásban nem vett részt, az alperes olyan adatokat értékelt a terhére, amelyekről nem tudott, és amelyekre nem volt és nem is lehetett rálátása.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes eleget tett a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, a rendelkezésre álló adatokat, okiratokat okszerűen mérlegelte, objektív bizonyítékokra alapította azt a ténybeli és jogkövetkeztetését, mely szerint szerződés, fuvarlevelek és egyéb adatok sem támasztják alá a gazdasági eseménynek azt a részét, hogy megtörtént volna az áru kiszállítása az egyik közösségi államból a másik közösségi államba. A fuvarokmányok nem bizonyítják hitelt érdemlően a termék más tagállamba történő kiszállítását, megérkezését. Az alperes jogszerűen következtetett 2009. október havi jogosulatlan áfa visszaigénylésre, helytállóan állapította meg azt is, hogy a felperes gazdasági tevékenysége során a kellő körültekintést elmulasztotta, mert tudnia kellett arról, hogy részese egy szerződési láncolatnak az adózás elkerülése érdekében, ezért vele szemben a jogkövetkezmények alkalmazására is jogszerűen került sor az alperesi határozatban megállapított mértékben.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet és az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Érvelése szerint a határozatok nem felelnek meg az Áfa. tv. 29. § (1) bekezdésében, 89. § (1) bekezdésében, az Art. 97. § (6) bekezdésében, 99. § (2) bekezdésében, az Irányelv 138. cikk (1) bekezdésében, a C-409/04 számú ítélet 40., 42., 58., 65-67., 70., 71. pontjaiban foglaltaknak. Előadása szerint okiratokkal bizonyította a közösségen belüli termékértékesítést. Az okiratokból egyértelműen megállapítható, hogy eleget tett az adómentes közösségen belüli értékesítés objektív feltételeinek, mivel az áru az egyik tagállamból ténylegesen átkerült a másik tagállamba. Szerződése szerint N.-on teljesített, ezt a vevő leigazolta, mint eladó a számlákat kiállította és CMR-ekkel bizonyította, hogy az áru Szlovákiába kiszállításra került. A szlovák hatóság is megerősítette a fuvardíj megfizetését, és vevője megfizette az áru ellenértékét, a fuvarszervezőkkel, fuvarozókkal pedig nem állt jogviszonyban, nem is ismerte őket. Az alperes és az elsőfokú bíróság kizárólag olyan tényeket, körülményeket rótt a terhére, amelyekről nem tudott és nem tudhatott.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Áfa. tv. 2. § a) pontja alapján az Áfa. tv. 82. §-ában meghatározott mértékű áfát kell fizetni az adóalany által ilyen minőségben belföldön teljesített termékértékesítés után. Az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése értelmében azonban mentes az adófizetési kötelezettség alól a belföldön küldeményként feladott, vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére egy másik olyan adóalanynak, aki ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el.
A közigazgatási és a peres eljárás során a bizonyítás a felperest terhelte, mert az Art. 99. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal, vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani.
Az előző bekezdésben ismertetett szabályozásból következik, hogy abban az esetben, ha az adómentesség törvényi feltételei hiányoznak, akkor az adózót az általános szabályok szerinti áfa megfizetése terheli, és az is, hogy - a felperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelésével ellentétben - nem önmagában egy fuvarozás (Szlovákiába történő kiszállítás) létesít adómentességet, hanem egy belföldi küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék valós, igazolt értékesítése belföldről kívülre, de a Közösség területére. Nem hagyható tehát figyelmen kívül, hogy történt-e valós termékértékesítés a számla szerinti fél számára és ennek következményeként igazoltan jutott-e ki más tagállamba a termék. A nemzeti jog összhangban áll az Irányelv 138. cikk (1) bekezdésével, mely úgy rendelkezik, hogy "A tagállamok mentesítik az adó alól a termékértékesítést, ha a terméket az eladó vagy beszerző, vagy megbízásukból más személy adta fel vagy fuvarozta el az érintett tagállam területén kívülre, de a Közösség területére, és ha a termékértékesítés megrendelője a termék elfuvarozásának indulása szerinti tagállamtól eltérő tagállamban adóalanyként eljáró személy vagy nem adóalany jogi személy".
A Kúria a rendelkezésére álló iratokból - a Pp. 275. § alapján eljárva - azt állapította meg, hogy a német cég felé történő tényleges, valós értékesítést, a német cég perben vitatott számlák szerinti mennyiségű cukorbeszerzését semmi nem támasztja alá. Csak olyan adatok állnak rendelkezésre, amelyek a német cég valós gazdasági tevékenység hiányát rögzítik. Így pl. a német adóhatóság megkeresésre adott válasza, amely nemcsak a német cég tényleges, valós gazdasági tevékenységét és beszerzését zárja ki, hanem az áru német céghez való érkezését is. Ennek megdöntésére a felperes a közigazgatási és a peres eljárás során bizonyítást nem ajánlott fel, csak a rendelkezésre álló adatok, tények, körülmények álláspontjának megfelelő értékelését kérte.
Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) és a Kúria is már több ügyben rámutatott arra, hogy a Közösségen belüli adómentesség igazolására nem elegendő pusztán egy formailag megfelelő CMR fuvarlevél felmutatása, az EXW paritásra hivatkozás. Szükséges az is, hogy a termékkel való tulajdonosként történő rendelkezési jog átszálljon a vevőre és az eladó igazolja, hogy e terméket eladták, vagy elszállították más tagállamba, bizonyítsa, hogy a terméke a feladás vagy szállítás során ténylegesen elhagyta a termékértékesítés helye szerinti tagállam területét. Valós gazdasági tevékenységet nem végző német cég nem igazolhatta a Közösség más tagállamába történő kiszállítást, ennél fogva az, hogy a bélyegzője szerepel a CMR-eken nem bizonyítja az adómentes értékesítést. A CMR-ek egyébként formai szempontból sem megfelelőek, mivel nem tartalmazzák az áru átvételének pontos helyét, rendeltetési helyként, az áru lerakodásának helyeként csak Szlovákia megjelölés van feltüntetve. Iratszerűen hivatkozott az alperes és az elsőfokú bíróság is arra, hogy a CMR-eken fuvarozóként megnevezett vállalkozások képviselőinek vallomása sem támasztja alá a törvényi feltételek meglétét, mivel egyikük sem ismerte a felperest, a vevőjét és nyilatkozataik szerint a lerakodás helyén a cukor átvevője nem a német cég volt. A német cég részére számlák szerint értékesített áru Szlovákiába kiszállítását tartalmazó CMR-ek adatai a vevő iratainak, fuvarozással összefüggésben keletkezett, valós, hitelt érdemlő okirati bizonyítékoknak a hiányában nem támasztják alá a felperes kereseti és felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelését.
A felperes, ahogyan arra az alperes és az elsőfokú bíróság is iratszerűen, helytálló, okszerű a logika szabályainak is megfelelő ténybeli és jogkövetkeztetéssel rámutatott nem tanúsított kellően körültekintő magatartást, és nem tett meg minden elvárható és észszerű intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet, amelyben részt vett ne vezessen adókijátszáshoz. A fuvarparitásban, a CMR adatainak hitelességében való alaptalan bizakodás ugyanis nem tekinthető ilyen magatartásnak. Az alperes nem rótt a felperesre többlet bizonyítási terhet, mivel a felperes által csatolt számlákat, CMR-eket vizsgálta meg, illetve ezek hitelessége kapcsán maga folytatta le a bizonyítást, nemcsak nemzetközi megkeresésekkel, hanem a közvetítői, beszerzői, értékesítési lánc valamennyi tagjának vizsgálatával, amely során feltárt tények megdöntésére a felperes bizonyítást a perben sem ajánlott fel. Az alperes továbbá tanúvallomások, nyilatkozatok beszerzésével is feltárta, tisztázta, bizonyította - az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseiben foglaltaknak megfelelően - a határozatába foglalt tényállást, bizonyítékértékelése okszerű, éppúgy, mint az elsőfokú bíróságé, mely utóbbi megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, tehát felülmérlegelésre a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhet sor. (Pp. 275. § BH 2002.29.)
Megjegyzi egyben a Kúria, hogy a fuvarokmány önmagában nem elegendő okirat, mivel kizárólag azt igazolja, hogy a feladó és a fuvarozó a fuvarozási szerződést megkötötte, fuvarozó az árut átvette, nem bizonyítja hitelt érdemlően, hogy az áru a másik tagállambeli rendeltetési helyre meg is érkezett. Ahhoz, hogy az értékesítés az áfa rendszerében adómentes legyen, szükség van az országhatáron túli átadás-átvétel hitelt érdemlő igazolására is, vagyis arra, hogy a címzett nyilatkozzon a termék átvételéről. Az EUB joggyakorlata szerint nem ellentétes a közösségi joggal, ha azt követelik meg az értékesítőtől, hogy tegyen meg minden tőle észszerű elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz.
A rendelkezésre álló adatokból az állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen mellőzte a perben tanúbizonyítás felvételét, e körben indokolási kötelezettségét is teljesítette. Az előzőekben ismertetett okirati bizonyítékokkal szemben a felperes által kért tanúbizonyítás jellegénél és tartalmánál fogva sem alkalmas az alperesi határozatok jogszabálysértő voltának igazolására, tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló okiratokból, dokumentumokból kapcsolódó vizsgálatokból, nemzetközi megkeresésekből kizárólag olyan ténybeli és jogkövetkeztetés vonható le, mely szerint nem teljesültek az adómentes termékértékesítés objektív törvényi feltételei. A felperes a közigazgatási és a peres eljárás során az alperesi határozatban rögzítettekkel szemben nem nevezett meg, és nem bizonyított egyetlen egy olyan tényt, magatartást, körülményt sem, amely alapot adhatna kellően körültekintő magatartás, avagy észszerűen elvárható intézkedések megtételére vonatkozó megállapításra. A felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletbe foglalt érdemi döntés megfelel a közösségi joggyakorlatnak is, mely szerint ezzel nem ellentétes az, ha megtagadják az eladótól a Közösségen belül értékesítés adómentességét, feltéve, hogy objektív körülmények alapján bizonyítást nyer, hogy ez utóbbi nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, illetve hogy tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy ügyletével adócsaláshoz, adókijátszáshoz járul hozzá, és nem tett meg minden tőle telhető észszerű intézkedést annak érdekében, hogy elkerülje az ebben való részvételt. Az pedig jelen ügyben fel sem merült, hogy az adóhatóság vagy a bíróság olyan magatartást kért volna felperestől, aminek teljesítése a kellő körültekintés vagy az észszerű intézkedések körében elvárhatatlan, teljesíthetetlen lett volna. (C-409/04., C-273/11.). Megjegyzi egyben a Kúria, hogy jelen üggyel azonos ténybeli és jogi megítélésű más ügyekben már korábban ugyanilyen tartalmú érdemi döntést hozott. (Kfv. V. 35.232/2010/4., Kfv. I. 35.325/2010/6., Kfv. I. 35.111/2011/8., Kfv. I. 35.287/2012/7.)
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.316/2012/6.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2013.182 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
