adozona.hu
BH 2016.9.252
BH 2016.9.252
Az öregségi nyugdíj alapját képező keresetek számítási módját, az alkalmazandó számítást kógens jogszabály írja elő [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 22. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Központi Nyilvántartó és Informatikai Igazgatóság a 2012. április 3. napján kelt 37-34205/2010/29. számú határozatában a felperes részére a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjrészt 2010. január 1. napjától havi 38 060 forint összegben állapította meg, az intézkedéssel megállapított ellátás folyósításának teljes összegű beszámításával és egyidejű megszüntetésével. A határozat a migráns munkások szociális biztonságáról szóló 1408/71. EGK rendelet (a továbbiakban: EGKr.) 46. c...
BH 2016.9.252 Az öregségi nyugdíj alapját képező keresetek számítási módját, az alkalmazandó számítást kógens jogszabály írja elő [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 22. §].
[1] A Központi Nyilvántartó és Informatikai Igazgatóság a 2012. április 3. napján kelt 37-34205/2010/29. számú határozatában a felperes részére a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjrészt 2010. január 1. napjától havi 38 060 forint összegben állapította meg, az intézkedéssel megállapított ellátás folyósításának teljes összegű beszámításával és egyidejű megszüntetésével. A határozat a migráns munkások szociális biztonságáról szóló 1408/71. EGK rendelet (a továbbiakban: EGKr.) 46. cikk (1)-(3) bekezdése és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 18. §-a, 18/A. §-a, 18/B. § (1) bekezdése, 42. § (1) bekezdése, 43. § (2) bekezdése, 12. § (1), (4) és (8) bekezdései, 21. § (1) bekezdése és 39. §-a rendelkezésein alapult.[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2012. szeptember 5. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta a Tny. 43. § (2) bekezdése, 37. § (1) bekezdése, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tny.vhr.) 14. § (11) bekezdése rendelkezése alapján. A másodfokon eljáró hatóság a felperes fellebbezésére figyelemmel megállapította, hogy az 1995. január 5-től 1997. július 23-ig terjedő időszak tanúvallomás alapján került beszámításra, jövedelmi adat nem állt rendelkezésre, ezért erre az időszakra keresetet beszámítani nem lehetett. Az 1998. május 2-től 1998. augusztus 5-ig terjedő időszakra a társadalombiztosítási nyilvántartásban adat nem volt található, a becsatolt okiratok alapján sem a biztosítási jogviszony, sem a nyugdíjjárulék megfizetése nem nyert bizonyítást, így a figyelembevételére sincs lehetőség. A 2001. október 1-jétől 2005. május 20-ig terjedő időszakra jogviszony a társadalombiztosítási nyilvántartásokban nem található, a becsatolt munkaszerződés a jogviszony fennállását a nyugdíjjárulék megfizetését nem bizonyítja, tanúbizonyításra pedig nincs lehetőség.
[3] A felperes többször módosított kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra és "új határozat hozatalára utasítását" a Tny.vhr. 14. § (7)-(8) bekezdései és 16. § (1) bekezdése megsértését állítva.
[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte jogszabálysértés hiányában és a határozataiban foglalt indokait fenntartva.
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében a bíróság idézte a Tny. 37. § (4) bekezdése, 22. § (1) bekezdése, 13. § (2) bekezdése, a Tny.vhr. 16. § (1) bekezdése, 14. § (7) és (11) bekezdése rendelkezéseit, továbbá megállapította, hogy a felperes az őt terhelő kötelezettség ellenére nem tudta bizonyítani az alperesi határozatok jogszabályba ütközését.
[6] A bíróság az alperesi érveléssel egyezően állapította meg, hogy alperes a munkaügyi bíróság 2011-ben meghozott ítéletének megfelelően járt el, amikor az 1997. január 1-jétől 1997. július 23-ig terjedő időszakot szolgálati időként elismerte, átlagkereset szempontjából azonban figyelmen kívül hagyta.
[7] A bíróság osztotta az alperes álláspontját a minimálbér figyelembe vehetősége és a valorizált jövedelem számítása körében.
[8] A bíróság a 2001. és 2005. évek vonatkozásában megállapította, hogy a járulékfizetés megtörténte nem nyert bizonyítást. Az ítéleti érvelés szerint "a munkaviszony létének bizonyítása" nem jelenti a járulékfizetés megtörténtének bizonyítását is, márpedig szolgálati idő megállapítására csak akkor van lehetőség, ha a járulékfizetés bizonyítást nyert.
[9] A bíróság a felperes bizonyítási indítványait elutasította, mivel úgy ítélte meg, hogy önmagában a munkaviszony fennálltának bizonyítása a járulékfizetés megtörténtét nem bizonyította volna, így a szolgálati idő elismerésére sem vezethetett volna, továbbá tanúbizonyítás csak az 1997. december 31. napja előtti időszakra történhetett volna.
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak - a társadalombiztosítási szervek határozataira is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az alperes "új határozat hozatalára utasítását kérte" a Pp. 3. § (4) bekezdése, 206. § (1) bekezdése, 339/A. §-a és 339. § (1) bekezdése, a Tny.vhr. 14. § (7) és (11) bekezdése, 15. § (2) és (6) bekezdése, a 16. § (1) bekezdése, a Tny. 13. § (2) bekezdése, 22. §-a, 37. § (4) bekezdése, valamint a Tbj. 47. § (3) bekezdése és 50. § (6) bekezdése sérelmét állítva.
[11] A felperes álláspontja szerint a bíróság a Tny.vhr. 14. § (7) bekezdésébe ütköző módon az 1997. január 1. - július 23. közötti időre nem számított keresetet. A felperes kifogásolta, hogy sem a bíróság, sem az alperes nem fogadta el szolgálati időként a P. G. munkáltatónál fennállt és igazolt munkaviszonyát, a nyugdíjösszeg számításánál keresetként sem vette figyelembe az ott elért jövedelmét annak ellenére, hogy munkaszerződéssel a 2001. október 1-jétől 2005. május 5-ig tartó szolgálati idejét bizonyította.
[12] A felperes előadta, hogy P. G. meghallgatását nem a szolgálati időre, hanem a munkaszerződés hitelességére kérte, mely bizonyítás mellőzésével a bíróság a Pp. 3. § (4) bekezdése rendelkezését sértette.
[13] A felperes hivatkozott arra, hogy amennyiben az 1995. január 5-től 1997. július 23-ig terjedő időre a keresetszámítását, a 2001. október 1-jétől 2005. május 5-ig terjedő időre a jogviszony fennállását és a jövedelem számítását az alperes elfogadja, úgy az 1987. január 1-jétől december 31-ig terjedő időre adatok felhasználása szükségtelen és ez "az egész alperesi számítást befolyásolja".
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében vitatta a valorizáció és az osztószámok helyességét, amelynek következtében a nyugdíja 39 224 forint lett volna a megállapított 38 060 forint helyett és amely összeg tovább emelkedne, ha az alperes vagy a bíróság a Z. L.-nél 1995. január 5. és 1997. július 23. közötti, P. G.-nél a 2001. október 1-jétől 2005. május 20-ig terjedő teljes munkaviszonyt és annak valorizált éves jövedelmét a nyugdíjösszeg számításánál figyelembe veszi.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában.
[16] Az alperes álláspontja szerint a bíróság az ítéletével 1997. január 1. és 1997. július 23. közötti időnek csupán szolgálati időkénti elismeréséről rendelkezett.
[17] Az alperes osztotta a bíróság ítéleti megállapításait a minimálbér figyelembevehetősége, az osztószámok és a járulékfizetés megtörténte bizonyításának szükségessége körében azzal, hogy csak az 1997. december 31-ig terjedő időszakot lehet a szolgálati időként tanúkkal bizonyítani, valamint azt, hogy a munkaviszony fennállásának a bizonyítása nem jelenti a járulékfizetés megtörténtének és ily módon a szolgálati idő fennállásának a bizonyítását. Erre figyelemmel, mivel a felperes a 2001-2005. évekre a járulékfizetés megtörténtét nem bizonyította, szolgálati időt sem lehetett elismerni a számára.
[18] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.
[19] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet kizárólag a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálta. A felperes felülvizsgálati kérelmében számos jogszabály megsértését állította, azonban tényelőadást és konkrét jogszabálysértést csak a Pp. 3. § (4) bekezdése, a Tny.vhr. 14. § (7) és (11) bekezdése, 15. § (2) és (6) bekezdése, 16. § (1) bekezdése, és a Tny. 37. § (4) bekezdése vonatkozásában tett.
[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy a bíróság a Pp. 3. § (4) bekezdésébe ütköző módon mellőzte P. G. (volt munkáltatója) tanúkénti meghallgatását annak bizonyítására, hogy a perben becsatolt munkaszerződés a munkáltatótól származik és "nem más által készített hamisítvány".
[21] A Kúria megállapította, hogy a bíróság helytállóan mellőzte P. G. meghallgatását, mivel az alperes sem a közigazgatási eljárás, sem a peres eljárás során nem vitatta a becsatolt munkaszerződés "valódiságát". Az alperes arra hivatkozott, hogy P. G. a közigazgatási eljárásban folytatott bizonyítási eljárás (ellenőrzés) során akként nyilatkozott, hogy a munkaszerződés nem ment teljesedésbe, a felperest ténylegesen nem foglalkoztatta. A bizonyítás elrendelése a jogvita szempontjából a felperes által megjelölt körben szükségtelen volt, így a bíróság a Pp. 3. § (4) bekezdése rendelkezését nem sértette meg eljárásával.
[22] A Tny.vhr. 15. §-a rögzíti a nyugdíjszámítás részletes szabályait. A Tny.vhr. 15. § (1) bekezdése szerint a havi átlagkereset meghatározásánál az 1987. december 31-e utáni időponttól elért (kifizetett) nyugdíjjárulék alapjául szolgáló bruttó keresetet, jövedelmet naptári évenként a Tny. 22. § (6) bekezdés a) pontjában és (7) bekezdésében foglaltak szerint csökkenteni kell. A Tny.vhr. 15. § (2) bekezdés értelmében az (1) bekezdés szerint számított keresetet, jövedelmet csökkenteni kell az Szja. e keresetre képzett összegével. A (3) bekezdés határozza meg, hogy a (2) bekezdés szerinti keresetet milyen módon kell megállapítani. A (6) bekezdés az (1)-(5) bekezdések alapján megállapított nettó kereseteknek a 2. számú melléklet szerinti valorizációs szorzószámok figyelembevételével való növeléséről rendelkezik.
[23] A valorizált jövedelem számítása körében a bíróság helytállóan, jogszabálysértés nélkül foglalt állást, amikor megállapította, hogy a nyugdíjösszeg számításához a jövedelem Szja.-val csökkentett, nettó összegét kell figyelembe venni.
[24] A Tny.vhr. 14-17. § rendelkezései határozzák meg miként kell a havi átlagkeresetet - utalva a Tny. 22. §-a rendelkezéseire - megállapítani. A Tny. 22. §-a értelmében főszabályként az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíjmegállapítás kezdő időpontjáig elért (kifizetett) a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. A Tny. 22. § (1) bekezdése felsorolja, hogy mely kifizetéseket lehet és kell keresetként, jövedelemként figyelembe venni. A Tny. 22. § (4) bekezdése értelmében második "lépcsőként", ha a biztosított az (1) bekezdésben meghatározott időszaknak - vagy ha ennél a szolgálati idő kevesebb, a rövidebb időnek - legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges - a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerinti nyugdíjjárulék-alapot képező - kereset, jövedelem alapján kell meghatározni. Ha ebben az időszakban az átlagszámítási időszak legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, akkor harmadik "lépcsőként" a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1. előtti legközelebbi időszak keresete jövedelme alapján kell figyelembe venni. A Tny. 22. §-a sorrendet állít fel, amikor meghatározza, hogy az öregségi nyugdíj alapját képező keresetet milyen módon kell kiszámítani. Az egymást követő "lépcsőket" nem vagylagosan kell alkalmazni a nyugdíjösszeg számítása során, hanem csak ha az egyik számítási mód nem alkalmazható, akkor lehet a sorban következő számítási módra áttérni.
[25] A Kúria megállapította, hogy a felperes nem bizonyította, hogy 1997. január 1. és július 23. között, valamint 2001. október 1. és 2005. május 5. között keresettel, jövedelemmel rendelkezett volna - a munkaszerződések ennek bizonyítására, tekintettel az alperes által csatolt okiratokra is nem alkalmasak -, ezért helytállóan járt el alperes, amikor 1987-es évből a hiányzó 137 bérezett napot beszámította.
[26] Az átlagkereset-meghatározás utolsó "lépcsője", számítási módja akkor alkalmazható, ha nem áll rendelkezésre a (4) bekezdés, valamint az (5) bekezdés 1. fordulata szerinti kereset, jövedelem. Ekkor - a nyugellátás megállapításának kezdő időpontját és folyamatosan visszaszámítva - a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban meghatározott minimálbér 30-ad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre a nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem nem volt és az osztószám megállapításánál e naptári napok is osztószámot képeznek. A felperesnél a Tny. 22. § (5) bekezdés 2. fordulata alkalmazására nem volt szükség, mivel az 1. fordulat szerinti 1988. január 1-jét megelőző legközelebb 1987. évben keresettel, jövedelemmel a hiányzó 137 bérezett nappal rendelkezett.
[27] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Tny. 16. § megsértését állítva vitatta az alperes által megállapított osztószámokat.
[28] Az alperes a 7. számú beadványában a felperes és az alperes által megállapított osztószámok eltérésének indokát adta, amelyet az eljárás során a felperes már nem vitatott.
[29] A munkaügyi bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a munkaügyi bíróság korábbi ítélete csak a szolgálati idő elfogadhatóságáról rendelkezett, mely időtartamot alperes szolgálati időként el is ismert. A felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy az elismerni kért további időszak szolgálati időt keletkeztetett, mivel olyan okiratot, amely a felperes járulékfizetésére vonatkozó adatot tartalmazott volna, nem tudott csatolni. A járulékfizetés megtörténtét a munkaszerződés nem bizonyítja, de a járulékfizetés megtörténtét - figyelemmel a NAV igazolására - vélelmezni sem lehet.
[30] A felperes felülvizsgálati érveléséből nem állapítható meg, hogy a Tny. 37. § (4) bekezdése sérelmét milyen okra alapította. A társadalombiztosítási nyilvántartásban a felperes által elismerni kért időszakra adat nem volt található, 1998. január 1. napját követő időre a szolgálati idő tanúvallomással nem bizonyítható [Tny. 37. § (4) bekezdés]. A felperes sem a jogviszonya fennállását, sem a járulékfizetés megtörténtét nem tudta bizonyítani.
[31] A Kúria mellőzte azon, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyek érdemi vizsgálatát, amelyek megsértésére vonatkozó indokokat a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott.
[32] A Kúria mindezek alapján a jogerős ítéletet - a fenti indokolásbeli módosítással és kiegészítéssel - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.666/2015.)
***
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.III.10.666/2015/6.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Kis Tibor pártfogó ügyvéd
Az alperes: Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága
Az alperes képviselője: dr. Peczeli Ildikó jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél/felek: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: 40.M.3222/2014/14.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 40.M.3222/2014/14. számú ítéletét hatályában fenntartja.A teljes egészében pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
Tényállás
[1] A Központi Nyilvántartó és Informatikai Igazgatóság a 2012. április 3. napján kelt 37-34205/2010/29. számú határozatában a felperes részére a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjrészt 2010. január 1. napjától havi 38.060 forint összegben állapította meg, az intézkedéssel megállapított ellátás folyósításának teljes összegű beszámításával és egyidejű megszüntetésével. A határozat a migráns munkások szociális biztonságáról szóló 1408/71. EGK rendelet (a továbbiakban: EGKr.) 46. cikk (1)-(3) bekezdése és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 18. §-a, 18/A. §-a, 18/B. § (1) bekezdése, 42. § (1) bekezdése, 43. § (2) bekezdése, 12. § (1), (4) és (8) bekezdései, 21. § (1) bekezdése és 39. §-a rendelkezésein alapult.[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2012. szeptember 5. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta a Tny. 43. § (2) bekezdése, 37. § (1) bekezdése, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tny.vhr.) 14. § (11) bekezdése rendelkezése alapján. A másodfokon eljáró hatóság a felperes fellebbezésére figyelemmel megállapította, hogy az 1995. január 5-től 1997. július 23-ig terjedő időszak tanúvallomás alapján került beszámításra, jövedelmi adat nem állt rendelkezésre, ezért erre az időszakra keresetet beszámítani nem lehetett. Az 1998. május 2-től 1998. augusztus 5-ig terjedő időszakra a társadalombiztosítási nyilvántartásban adat nem volt található, a becsatolt okiratok alapján sem a biztosítási jogviszony, sem a nyugdíjjárulék megfizetése nem nyert bizonyítást, így a figyelembe vételére sincs lehetőség. A 2001. október 1-től 2005. május 20-ig terjedő időszakra jogviszony a társadalombiztosítási nyilvántartásokban nem található, a becsatolt munkaszerződés a jogviszony fennállását a nyugdíjjárulék megfizetését nem bizonyítja, tanúbizonyításra pedig nincs lehetőség.
[3] A felperes többször módosított kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra és "új határozat hozatalára utasítását" a Tny.vhr. 14. § (7)-(8) bekezdései és 16. § (1) bekezdése megsértését állítva.
[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte jogszabálysértés hiányában és a határozataiban foglalt indokait fenntartva.
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében a bíróság idézte a Tny. 37. § (4) bekezdése, 22. § (1) bekezdése, 13. § (2) bekezdése, a Tny.vhr. 16. § (1) bekezdése, 14. § (7) és (11) bekezdése rendelkezéseit, továbbá megállapította, hogy a felperes az őt terhelő kötelezettség ellenére nem tudta bizonyítani az alperesi határozatok jogszabályba ütközését.
[6] A bíróság az alperesi érveléssel egyezően állapította meg, hogy alperes a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 24.M.1290/2011/17. számú ítéletének megfelelően járt el, amikor az 1997. január 1-től 1997. július 23-ig terjedő időszakot szolgálati időként elismerte, átlagkereset szempontjából azonban figyelmen kívül hagyta.
[7] A bíróság osztotta az alperes álláspontját a minimálbér figyelembe vehetősége és a valorizált jövedelem számítása körében.
[8] A bíróság a 2001. és 2005. évek vonatkozásában megállapította, hogy a járulék fizetés megtörténte nem nyert bizonyítást. Az ítéleti érvelés szerint "a munkaviszony létének bizonyítása" nem jelenti a járulékfizetés megtörténtének bizonyítását is, márpedig szolgálati idő megállapítására csak akkor van lehetőség, ha a járulék fizetés bizonyítást nyert.
[9] A bíróság a felperes bizonyítási indítványait elutasította, mivel úgy ítélte meg, hogy önmagában a munkaviszony fennálltának bizonyítása a járulékfizetés megtörténtét nem bizonyította volna, így a szolgálati idő elismerésére sem vezethetett volna, továbbá tanúbizonyítás csak az 1997. december 31. napja előtti időszakra történhetett volna.
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak - a társadalombiztosítási szervek határozataira is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az alperes "új határozat hozatalára utasítását kérte" a Pp. 3. § (4) bekezdése, 206. § (1) bekezdése, 339/A. §-a és 339. § (1) bekezdése, a Tny.vhr. 14. § (7) és (11) bekezdése, 15. § (2) és (6) bekezdése, a 16. § (1) bekezdése, a Tny. 13. § (2) bekezdése, 22. §-a, a Tny. 37. § (4) bekezdése, valamint a Tbj. 47. § (3) bekezdése és 50.§ (6) bekezdése sérelmét állítva.
[11] A felperes álláspontja szerint a bíróság a Tny.vhr. 14. § (7) bekezdésbe ütköző módon az 1997. január 1. - július 23. közötti időre nem számított keresetet. A felperes kifogásolta, hogy sem a bíróság, sem az alperes nem fogadta el szolgálati időként a P. G. munkáltatónál fennállt és igazolt munkaviszonyát, a nyugdíj összeg számításánál keresetként sem vette figyelembe az ott elért jövedelmét annak ellenére, hogy munkaszerződéssel a 2001. október 1-től 2005. május 5-ig tartó szolgálati idejét bizonyította.
[12] A felperes előadta, hogy P. G. meghallgatását nem a szolgálati időre, hanem a munkaszerződés hitelességére kérte, mely bizonyítás mellőzésével a bíróság a Pp. 3. § (4) bekezdése rendelkezését sértette.
[13] A felperes hivatkozott arra, hogy amennyiben az 1995. január 5-től 1997. július 23-ig terjedő időre a keresetszámítását, a 2001. október 1-től 2005. május 5-ig terjedő időre a jogviszony fennállását és a jövedelem számítását az alperes elfogadja, úgy az 1987. január 1-től december 31-ig terjedő időre adatok felhasználása szükségtelen és ez "az egész alperesi számítást befolyásolja".
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében vitatta a valorizáció és az osztószámok helyességét, amelynek következtében a nyugdíja 39.224 forint lett volna a megállapított 38.060 forint helyett és amely összeg tovább emelkedne, ha az alperes vagy a bíróság a Z. L.-nál 1995. január 5. és 1997. július 23. közötti, P. G.-nál a 2001. október 1-től 2005. május 20-ig terjedő teljes munkaviszonyt és annak valorizált éves jövedelmét a nyugdíj összeg számításánál figyelembe veszi.
[15] Alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában.
[16] Alperes álláspontja szerint a bíróság a 24.M.1290/2011/17. számú ítéletével 1997. január 1. és 1997. július 23. közötti időnek csupán szolgálati időkénti elismeréséről rendelkezett.
[17] Alperes osztotta a bíróság ítéleti megállapításait a minimálbér figyelembevehetősége, az osztószámok és a járulékfizetés megtörténte bizonyításának szükségessége körében azzal, hogy csak az 1997. december 31-ig terjedő időszakot lehet a szolgálati időként tanúkkal bizonyítani, valamint azt, hogy a munkaviszony fennállásának a bizonyítása nem jelenti a járulékfizetés megtörténtének és ily módon a szolgálati idő fennállásának a bizonyítását. Erre figyelemmel, mivel a felperes a 2001. - 2005. évekre a járulékfizetés megtörténtét nem bizonyította, szolgálati időt sem lehetett elismerni a számára.
[18] A felperes az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében foglaltakra benyújtott észrevételében lényegében a felülvizsgálati kérelmében foglaltakat ismételte meg.
[19] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.
[20] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet kizárólag a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálta. A felperes felülvizsgálati kérelmében számos jogszabály megsértését állította, azonban tényelőadást és konkrét jogszabálysértést csak a Pp. 3. § (4) bekezdése, a Tny.vhr. 14. § (7) és (11) bekezdése, 15. § (2) és (6) bekezdése, a 16. § (1) bekezdése, és a Tny. 37. § (4) bekezdése vonatkozásában tett.
[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy a bíróság a Pp. 3. § (4) bekezdésébe ütköző módon mellőzte P. G. (volt munkáltatója) tanúkénti meghallgatását annak bizonyítására, hogy a perben becsatolt munkaszerződés a munkáltatótól származik és "nem más által készített hamisítvány".
[22] A Kúria megállapította, hogy a bíróság helytállóan mellőzte P. G. meghallgatását, mivel az alperes sem a közigazgatási eljárás, sem a peres eljárás során nem vitatta a becsatolt munkaszerződés "valódiságát". Alperes arra hivatkozott, hogy P. G. a közigazgatási eljárásban folytatott bizonyítási eljárás (ellenőrzés) során akként nyilatkozott, hogy a munkaszerződés nem ment teljesedésbe, a felperest ténylegesen nem foglalkoztatta (7. számú alperesi beadvány). A bizonyítás elrendelése a jogvita szempontjából a felperes által megjelölt körben szükségtelen volt, így a bíróság a Pp. 3. § (4) bekezdése rendelkezését nem sértette meg eljárásával.
[23] A Tny.vhr. 15. §-a rögzíti a nyugdíjszámítás részletes szabályait. A Tny.vhr. 15. § (1) bekezdése szerint a havi átlagkereset meghatározásánál az 1987. december 31-e utáni időponttól elért (kifizetett) nyugdíjjárulék alapjául szolgáló bruttó keresetet, jövedelmet naptári évenként a Tny. 22. § (6) bekezdés a) pontjában és (7) bekezdésében foglaltak szerint csökkenteni kell. A Tny.vhr. 15. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés szerint számított keresetet, jövedelmet csökkenteni kell az Szja. e keresetre képzett összegével. A (3) bekezdés határozza meg, hogy a (2) bekezdés szerinti keresetet milyen módon kell megállapítani. A (6) bekezdés az (1)-(5) bekezdések alapján megállapított nettó kereseteknek a 2. számú melléklet szerinti valorizációs szorzószámok figyelembevételével való növeléséről rendelkezik.
[24] A valorizált jövedelem számítása körében a bíróság helytállóan, jogszabálysértés nélkül foglalt állást, amikor megállapította, hogy a nyugdíjösszeg számításához a jövedelem Szja-val csökkentett, nettó összegét kell figyelembe venni.
[25] A Tny.vhr. 14. §-17. § rendelkezései határozzák meg miként kell a havi átlagkeresetet - utalva a Tny. 22. §-a rendelkezéseire - megállapítani. A Tny. 22. §-a értelmében fő szabályként az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-től a nyugdíj megállapítás kezdő időpontjáig elért (kifizetett) a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. A Tny. 22. § (1) bekezdése felsorolja, hogy mely kifizetéseket lehet és kell keresetként, jövedelemként figyelembe venni. A Tny. 22. § (4) bekezdése értelmében második "lépcsőként", ha a biztosított az (1) bekezdésben meghatározott időszaknak - vagy ha ennél a szolgálati idő kevesebb, a rövidebb időnek - legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges - a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerinti nyugdíjjárulék alapot képező - kereset, jövedelem alapján kell meghatározni. Ha ebben az időszakban az átlagszámítási időszak legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, akkor harmadik "lépcsőként" a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1. előtti legközelebbi időszak keresete jövedelme alapján kell figyelembe venni. A Tny. 22. §-a sorrendet állít fel, amikor meghatározza, hogy az öregségi nyugdíj alapját képező keresetet milyen módon kell kiszámítani. Az egymást követő "lépcsőket" nem vagylagosan kell alkalmazni a nyudíjösszeg számítása során, hanem csak ha az egyik számítási mód nem alkalmazható, akkor lehet a sorban következő számítási módra áttérni.
[26] A Kúria megállapította, hogy a felperes nem bizonyította, hogy 1997. január 1. és július 23. között, valamint 2001. október 1. és 2005. május 5. között keresettel, jövedelemmel rendelkezett volna - a munkaszerződések ennek bizonyítására, tekintettel az alperes által csatolt okiratokra is nem alkalmasak-, ezért helytállóan járt el alperes, amikor 1987-es évből a hiányzó 137 bérezett napot beszámította.
[27] Az átlagkereset meghatározás utolsó "lépcsője", számítási módja akkor alkalmazható, ha nem áll rendelkezésre a (4) bekezdés, valamint az (5) bekezdés 1. fordulata szerinti kereset, jövedelem. Ekkor - a nyugellátás megállapításának kezdő időpontját és folyamatosan visszaszámítva - a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban meghatározott minimálbér 30-ad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre a nyugdíjjárulék alapot képező kereset, jövedelem nem volt és az osztószám megállapításánál e naptári napok is osztószámot képeznek. A felperesnél a Tny. 22. § (5) bekezdés 2. fordulata alkalmazására nem volt szükség, mivel az 1. fordulat szerinti 1988. január 1-et megelőző legközelebb 1987. évben keresettel, jövedelemmel a hiányzó 137 bérezett nappal rendelkezett.
[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Tny. 16. § megsértését állítva vitatta az alperes által megállapított osztószámokat.
[29] Az alperes a 7. számú beadványában a felperes és az alperes által megállapított osztószámok eltérésének indokát adta, amelyet az eljárás során a felperes már nem vitatott.
[30] A munkaügyi bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 24.M.1290/2011/17. számú ítélete csak a szolgálati idő elfogadhatóságáról rendelkezett, mely időtartamot alperes szolgálati időként el is ismert. A felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy az elismerni kért további időszak szolgálati időt keletkeztetett, mivel olyan okiratot, amely a felperes járulékfizetésére vonatkozó adatot tartalmazott volna, nem tudott csatolni. A járulékfizetés megtörténtét a munkaszerződés nem bizonyítja, de a járulékfizetés megtörténtét - figyelemmel a NAV igazolására - vélelmezni sem lehet.
[31] A felperes felülvizsgálati érveléséből nem állapítható meg, hogy a Tny. 37. § (4) bekezdése sérelmét milyen okra alapította. A társadalombiztosítási nyilvántartásban a felperes által elismerni kért időszakra adat nem volt található, 1998. január 1. napját követő időre a szolgálati idő tanúvallomással nem bizonyítható (Tny. 37. § (4) bekezdés). A felperes sem a jogviszonya fennállását, sem a járulékfizetés megtörténtét nem tudta bizonyítani.
[32] A Kúria mellőzte azon, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyek érdemi vizsgálatát, amelyek megsértésére vonatkozó indokokat a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott.
[33] A Kúria mindezek alapján a jogerős ítéletet - a fenti indokolásbeli módosítással és kiegészítéssel - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[34] A Tny. 22. §-a sorrendet állít fel az öregségi nyugdíj alapját képező keresetek számítási módjainak meghatározásához. Az egymást követő "lépcsők" alkalmazása nem vagylagos, hanem csak amennyiben az egyik számítási mód nem alkalmazható, lehet a sorban következő számítási módra áttérni.Záró rész
[35] Az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltsége megfizetését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján mellőzte e körben a határozathozatalt..[36] A teljes egészében pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját a 2003. évi LXXX. törvény 11/A. §-a, a felülvizsgálati eljárás illetékét a Tny. 81. §-a alapján a magyar állam viseli.
[37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2016. március 21.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv.III.10.666/2015.)