adozona.hu
BH 2016.9.230
BH 2016.9.230
A munkáltatót büntetőjogi felelősség terheli az általa foglalkoztatott munkavállaló testi sérülést és/vagy maradandó fogyatékosságot, esetleg halált eredményező üzemi balesetéért, ha a munka végzése során előálló baleseti veszélyhelyzetet nem maga teremtette meg, de annak bekövetkeztét a tőle elvárható pontosságot tanúsítva - e munkavégzés körülményeinek ellenőrzésével vagy ellenőriztetésével - észlelhette volna, s erről e munkavállalóját tájékoztatva a baleset elkerülhető lett volna. A munkáltatónak a munk
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A terheltet az elsőfokú bíróság foglakozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [2012. évi C. tv. - a továbbiakban: Btk. - 165. § (1) bek. és (2) bek. a) pont I. fordulat] mondta ki bűnösnek, és ezért 150 napi tétel - napi tételenként 5000 forint - összesen 750 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a másodfokú bíróság a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 3000 forintra enyhítette. Egyebekben azonban az elsőfokú íté...
BH 2016.9.230 A munkáltatót büntetőjogi felelősség terheli az általa foglalkoztatott munkavállaló testi sérülést és/vagy maradandó fogyatékosságot, esetleg halált eredményező üzemi balesetéért, ha a munka végzése során előálló baleseti veszélyhelyzetet nem maga teremtette meg, de annak bekövetkeztét a tőle elvárható pontosságot tanúsítva - e munkavégzés körülményeinek ellenőrzésével vagy ellenőriztetésével - észlelhette volna, s erről e munkavállalóját tájékoztatva a baleset elkerülhető lett volna.
A munkáltatónak a munkavédelmi jogszabályon nyugvó baleset-megelőzési célú ellenőrzési és tájékoztatási kötelességét az sem szünteti meg, ha a munkavédelmi jogszabályok alapján több munkáltatónak ugyanazon munkahelyen történő munka végzése esetén a munkavégzés feltételeinek összehangolásával összefüggő baleset-megelőző intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettség rajta kívül mást is terhelt, aki azt ugyancsak elhanyagolta [Btk. 165. §, 8. §; 1993. évi XCIII. tv. (Mvt.) 54. § (7) bek. b) pont, 40. § (2) bek.].
[1] A terheltet az elsőfokú bíróság foglakozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [2012. évi C. tv. - a továbbiakban: Btk. - 165. § (1) bek. és (2) bek. a) pont I. fordulat] mondta ki bűnösnek, és ezért 150 napi tétel - napi tételenként 5000 forint - összesen 750 000 forint pénzbüntetésre ítélte.[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a másodfokú bíróság a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 3000 forintra enyhítette. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta és a pénzbüntetés összegének megfizetésére 15 havi részletfizetést engedélyezett.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:
[4] a terhelt egyéni vállalkozóként 2010 októberétől egy generálkivitelező alvállalkozójaként vett részt az E. Hotel felújítási munkálataiban.
[5] Ennek keretében a terhelt munkavállalóival - H. G. sértettel és M. G.-vel - 2011. április 11-én reggel az építőipari foglalkozási szabályok hatálya alá tartozó tevékenységet végzett.
[6] A terhelt munkavállalói a terhelt utasítása alapján a csőszigetelést ellenőrizték a földszint és az emelet között kialakított gépészeti szerelőalagútban.
[7] Az utolsó gépészeti szervizhelyiség padozatán az építkezésen közreműködő másik kft. dolgozói a szálloda műszaki igazgatójának kérésére 2010 októberében egy kb. 1×1,3 méteres áttörést alakítottak ki azért, hogy összeköttetést létesítsenek a gépházzal. Az áttörést a szerelőszint műszaki rajza nem jelezte, az az eredeti építési terveken nem szerepelt.
[8] Az áttörést a kialakítást követően lefedték és biztonságos módon elhatárolták.
[9] 2011. február 11. és 2011. április 11. napja között ismeretlen személy a lefedéshez és az elhatároláshoz használt tárgyakat eltulajdonította, és az áttörést egy mindössze 12,5 mm vastagságú gipszkartonlappal fedte le.
[10] A terhelt az áttörésről tudott, azonban a 2011. április 11-i munkavégzés előtt nem ellenőrizte vagy nem ellenőriztette a munkavégzés helyszínét, és azt, hogy a leesés elleni védelem biztosítva van-e a szerelőalagútban. A födémáttörés tényéről sem tájékoztatta a munkavállalóit.
[11] H. G. sértett 2011. április 11-én abban a helyiségben végzett munkát, ahol a födémáttörés volt, eközben rálépett az áttörést fedő gipszkartonlapra, mivel nem tudta, hogy alatta nincs padozat, és mintegy 4 métert zuhanva a gépház padlójára esett.
[12] A leesés következtében a sértett 8 napon túl gyógyuló, ténylegesen 2-6 hét gyógytartamú, közvetett életveszélyt okozó sérüléseket szenvedett, melyek közül a 10., 11., 12. csigolyák összenyomatásos törései a csigolyatestek csontos összenyomódását okozták, aminek következtében maradandó fogyatékosság alakult ki. A sértett rokkantnyugdíjazásra került, össz-baleseti egészségkárosodása 40%.
[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt - védője útján - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását, és a törvénynek megfelelő határozat hozatalát, ezen belül a terhelt felmentését indítványozta.
[14] Indokai szerint a jogerős ítéletben megállapított tényekből - két különböző ok alapján is - a terhelt büntetőjogi felelősségének hiányára lehet következtetést vonni.
[15] Egyfelől az indítvány utalt rá, hogy a 2011. április 11-én hatályos, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 40. § (2) bekezdése szabályozta az azonos munkahelyen dolgozó különböző munkáltatók munkavégzésének összehangolására vonatkozó munkavédelmi szabályokat. Eszerint ilyen esetben az összehangolás megvalósításáért a szerződésben megjelölt, annak hiányában a fővállalkozó, a tényleges irányítást gyakorló, vagy a fő felelősséget viselő szervezet, mindezek hiányában pedig az a felelős, akinek érdekében a munka folyik.
[16] Az indítvány szerint a bíróság azért nem fogadta el a védő ezen hivatkozását az alapeljárásban, mert csak a konkrét munkaterületet - azaz a szervizfolyosó területét - tekintette munkahelynek. Ez azonban nem felel meg a munkahely Mvt. 87. § 5. pontjában körülírt fogalmának.
[17] A terhelt álláspontja szerint a sértett sérülése miatt büntetőjogi felelősséggel az tartozik, aki a munkavállalók tevékenységének összehangolásáért és a munkavédelmi feladatok ellátásáért felel. Jelen esetben neki róható fel a közvetlen veszélyhelyzet kialakulása is.
[18] Az indítvány szerint ugyancsak a terhelt büntetőjogi felelősségének hiányára kell következtetni abból a jogerős ítéleti tényállásban rögzített tényből is, miszerint a veszélyforrást szabályosan megjelölő és elhatároló tárgyakat ismeretlen személy a balesetet megelőzően eltávolította, és az áttörést egy 12,5 mm vastag gipszkartonlappal fedte le.
[19] Ez a személy tehát kifejezetten álcázta a veszélyforrást, és az ítélet még annak lehetőségét is nyitva hagyta, hogy a szabályos elhatárolást az ismeretlen személy csak a baleset napján távolította el.
[20] Ebben az esetben a terheltet még csak hanyag gondatlanság sem terheli. Gondatlanság hiányában pedig a munkavédelmi szabály megszegése önmagában nem teremt alapot a büntetőjogi felelősség megállapításához.
[21] A terhelt álláspontja szerint tehát az életet, testi épséget vagy egészséget közvetlenül veszélyeztető helyzet nem a terhelt, hanem más személy foglalkozási szabálysértése miatt alakult ki, így azért a terhelt nem tartozik büntetőjogi felelősséggel (BH 2011.29.).
[22] Végül az indítvány megjegyezte: a büntetőjogi felelősséget nem alapozza meg a keletkezett eredménynek csupán az absztrakt lehetőségére vonatkozó előre láthatóság; a terhelt részéről pedig - az eset körülményeire tekintettel - hiányzik a tőle elvárhatóság is.
[23] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát nem tartotta alaposnak, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.
[24] Az ügyészi álláspont szerint az ítéleti tényállásban nem szerepel, hogy azon a munkaterületen, ahol a terhelt munkavállalói dolgoztak, a baleset idején más munkavállalók is dolgoztak volna, amely körülmény megalapozta volna a különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalók egyidejű munkavégzésének összehangolását.
[25] Következésképp a felülvizsgálati indítvány a jogerős ítéleti tényállással ellentétes tényekre hivatkozik, ekként az - az ügyészi álláspont szerint - e részében törvényben kizárt.
[26] A gondatlanság hiányára pedig alaptalanul hivatkozik az indítvány. Az átiratban foglaltak szerint a terhelt - a munkavédelmi szabályok megsértésével - maga idézte elő a közvetlen veszélyhelyzetet az áttörésre való figyelemfelhívás, valamint annak megfelelő lefedettsége és leesés elleni védelme ellenőrzésének elmulasztásával.
[27] A terheltnek számolnia kellett azzal, hogy munkavállalói több métert zuhanva akár maradandó fogyatékosságot eredményező sérülést is szenvedhetnek. A terhelt nem tett meg mindent annak érdekében, hogy munkavállalói e veszélyt észleljék; így bűnössége a födémáttörést végző harmadik személy tevékenységétől függetlenül megvalósult.
[28] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[29] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[30] Az Mvt. 40. § (2) bekezdése szerint olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra veszélyt ne jelentsen. Az összehangolás keretében különösen az egészséget és biztonságot veszélyeztető kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről az érintett munkavállalókat és munkavédelmi képviselőiket, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodókat tájékoztatni kell. Az összehangolás megvalósításáért a felek által szerződésben megjelölt munkáltató, ilyen kikötés hiányában a fővállalkozó, illetve bármely más olyan személy vagy szervezet, aki, illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja, vagy a munkahelyért a fő felelősséget viseli, ha ilyen nincs, akkor az a felelős, akinek a területén a munkavégzés folyik.
[31] Az ítéleti tényállás azt tartalmazza, hogy az E. Hotel területén, az épület felújítása során több munkáltató munkavállalói is munkát végeztek: a tényállás nevesíti is a generálkivitelező kft.-t, valamint az áttörést kialakító kft.-t, a lefedésben részt vevő kft.-t és a terhelt - mint egyéni vállalkozó - munkavállalóit.
[32] Azt valóban nem tartalmazza a tényállás, hogy a sértetti munkavégzés helyén, azaz a szervizfolyosóban, és a sértettel egyidejűleg - azaz 2011. április 11-én reggel - más munkáltató munkavállalói is tevékenykedtek volna. Ezt azonban az indítvány sem állította.
[33] Az indítvány az Mvt. vonatkozó rendelkezésének értelmezésével kifejezetten kitért rá, hogy munkahely fogalma alatt - álláspontja szerint - a komplett beruházás területét kell érteni.
[34] Az indítvány tartalmából az is kitűnik, hogy a terhelt e tekintetben a jogi álláspontját nem a munkahelyen a baleset időpontjában, hanem azt megelőzően más által végzett munka tényére alapította, mely érintette a terhelt későbbi munkavégzésének helyét is.
[35] E tények pedig az ítéleti tényállásban szerepelnek, ezért az indítvány e körben is megfelel a Be. 423. § (1) bekezdésében foglaltaknak; így a Kúria azt nem tekintette törvényben kizártnak.
[36] Ugyanakkor érdemben az indítványt nem találta alaposnak.
[37] Az indítvány ezen érvei szerint a sértett sérüléseiért nem a terhelt, hanem az Mvt. 40. § (2) bekezdése alapján felelős szervezet nevében eljáró személy a felelős, mert az áttörés kialakításáról, valamint a szabályos lefedés és elhatárolás eltávolításáról a terheltet vagy annak munkavállalóit nem tájékoztatta, illetve a veszélyt nem hárította el.
[38] A Kúria annyiban osztotta a terhelti álláspontot, miszerint az Mvt. 40. § (2) bekezdése szerinti összehangolási kötelezettség nemcsak az ugyanazon konkrét helyen, egy adott időpontban egyszerre munkát végzők tevékenységére, hanem minden olyan esetre vonatkozik, amikor az azonos térben munkát végző munkavállaló tevékenysége, vagy tevékenységének hatása a másik munkáltató munkavállalójának tevékenységét - munkavédelmi szempontból: annak biztonságát - érintheti. Így értelemszerűen: ha egy munkáltató egy adott munkavégzési helyen - például a padozat áttörésével - veszélyforrást hoz létre, arról az összehangolásért felelős személynek az ott - akár a veszélyforrást létrehozók jelenlétében, akár azok távollétében - munkát végeztető másik munkáltatónak tájékoztatást kell adnia.
[39] Jelen esetben nincs adat arra, hogy a terhelt ilyen tájékoztatást kapott volna, ez azonban büntetőjogi felelősségének szempontjából közömbös. Azt ugyanis tényként állapította meg a jogerős ítélet, hogy a terhelt a szabálytalan áttörésről tudott.
[40] Erről pedig akkor is tájékoztatnia kellett volna a munkavállalóit, ha úgy tudta, hogy az szabályosan van megjelölve. A szabályos megjelölés ugyanis - éppen változtathatósága folytán - nem jelenti a veszélyforrás végleges kiküszöbölését.
[41] Mindemellett az Mvt. 40. § (2) bekezdése szerinti felelősség nem érinti azon további munkavédelmi szabályok hatályát, és az azok megszegése miatti terhelti felelősségét, melyeket a bíróság ítéletében felsorolt és melyek betartása a terheltet - mint az adott munkavégzési helyen akkor egyedül munkavállalókat foglalkoztató munkáltatót - terhelte.
[42] Így különösen köteles lett volna a terhelt az Mvt. 54. § (7) bekezdés b) pontja szerint rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelményeknek, és a hivatkozott törvényhely h) pontjának megfelelően teljes felelősséggel megtenni minden szükséges intézkedést a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében, figyelembe véve a változó körülményeket is.
[43] Ezért a terheltnek - a mást terhelő, esetleg összehangolási kötelezettségtől függetlenül - a 2011. április 11-i munkavégzés előtt is ellenőriznie kellett volna, hogy az áttörés lefedése és megjelölése továbbra is szabályos-e; a kellő védelmet az ott munkát végzőknek biztosítja-e. Nemleges esetben pedig az Mvt. 28. § (1) bekezdése szerint - a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4/III. melléklet 5.3. és 5.4. pontjának megfelelő jelzéssel és lefedéssel - gondoskodnia kellett volna a leesés elleni védelemről.
[44] Értelemszerűen nem érinti a terhelt felelősségét, ha a teljes munkaterület megtekintésére személyesen nem képes; ez esetben - ahogy az ítéleti tényállás is tartalmazza - más személy igénybevételével kellett volna ellenőriztetnie a veszélyforrás körüli védelmet.
[45] Ami a felülvizsgálati indítvány másik irányát illeti, az áttörés gipszkartonnal való lefedettségének akkor lenne jelentősége, ha annak elégtelen volta a terhelttől elvárható ellenőrzés során nem lett volna felismerhető.
[46] Ez jelen esetben nyilvánvalóan nem így van: a terheltnek - ha csak egyszerűen rátekint az általa ismert veszélyforrás helyére - észlelnie kellett volna, hogy a fent írt jogszabályban megkívánt, legalább 1 méter magas, háromsoros korláttal vagy más, azzal egyenértékű védelmet nyújtó megoldással létrehozott jelzés és elhatárolás (már) nincs az áttörés körül. A terhelt ennek felismerését azért mulasztotta el, mert ellenőrzést vagy ellenőriztetést egyáltalán nem végzett.
[47] Ugyanúgy elvárható lett volna, hogy a 12,5 mm vastagságú gipszkarton lapnak a leesés elleni védelemre való alkalmatlanságát felismerje.
[48] Mindezek elvégzése akkor is önmagában kizárta volna a baleset bekövetkezését, ha a szabályos védelmi eszközöket aznap reggel távolították volna el.
[49] A terhelt gondatlansága tehát aggálytalanul megállapítható; az ellenőrzés hanyagságból fakadó elmulasztása folytán nem vette észre az áttörés eltávolított elhatárolását, és a veszélyforrásra - ugyancsak hanyagsága folytán - nem hívta fel a munkavállalók figyelmét; ezen szabályszegései pedig a bekövetkezett eredménnyel egyenes oksági összefüggésben állnak.
[50] Az elsőfokú bíróság is mindenben helyes okfejtéssel hivatkozott arra az ítéletében, hogy más személy foglakozási szabályszegései és az azokkal összefüggő esetleges büntetőjogi felelőssége a bekövetkezett eredmény kapcsán a terhelt büntetőjogi felelősségének fennállását nem érinti.
[51] A Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját abban, hogy az indítványban hivatkozott jogesetekben kifejtett iránymutatások jelen ügyben nem alkalmazhatók, mert az alapjukul szolgáló tényállások releváns adatokban térnek el a jelen ügyben megállapítottaktól.
[52] Így a BH 2007.73. számú jogeset olyan esetre zárja ki a munkáltató felelősségét, ha alkalmazottját olyan más munkahelyre irányítja, ahol a rendelkezése alól kikerül. Jelen esetben a sértett balesete a terhelt által felügyelt munkavégzési helyen következett be.
[53] A BH 2013.206. számú jogeset azt rögzíti, hogy az elkövető munkáltató abban az esetben nem felelős a balesetért, ha a tőle elvárható figyelmet és körültekintést nem mulasztotta el; a veszélyhelyzetet észlelte és a szükséges intézkedést megtette, a baleset ennek ellenére - a sértett szabályszegései folytán - következett be. Jelen esetben azonban a terhelt - éppen a tőle elvárható körültekintés és figyelem elmulasztása miatt - a veszélyhelyzetet nem észlelte és ennek következtében annak elhárítására intézkedést sem tett, így más személy esetleges közreható foglalkozási szabályszegése büntetőjogi felelősségének szempontjából közömbös.
[54] A BH 2011.29. számú jogeset tényállásában nem a munkakörében és nem a felügyelete alá tartozó munkavégzéssel összefüggésben, más személy foglalkozási szabályszegése következtében alakult ki a közvetlen veszélyhelyzet. Jelen esetben a terhelt kizárólagosan felügyelte a sértett munkavégzését; az absztrakt veszélyhelyzet valóban mások, a közvetlen veszélyhelyzet azonban annak következtében alakult ki, hogy a terhelt foglalkozási szabályt szegve, az általa ismert áttörésre való figyelmeztetés és a leesés elleni védelem meglétének ellenőrzése nélkül küldte munkavállalóit a munkavégzés helyére.
[55] A terhelt büntetőjogi felelőssége így nem objektív felelősség, hanem a Btk. 8. § második fordulata szerinti gondatlanságán alapul.
[56] Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.434/2015.)
***
TELJES HATÁROZAT
Kúria végzése
Az ügy száma: Bfv.III.1.434/2015/5.
A határozat szintje: felülvizsgálat
A tanács tagjai: Dr. Belegi József, a tanács elnöke
Dr. Somogyi Gábor, előadó bíró
Dr. Székely Ákos, bíró
Az eljárás helye: Budapest
Az eljárás formája: tanácsülés
Az ülés napja: 2016. március 31.
Az ügy tárgya: foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége
Terhelt:
Elsőfok: Gyulai Járásbíróság 14.B.349/2013/26., ítélet, 2014. június 16.,
tárgyalás
Másodfok: Gyulai Törvényszék 4.Bf.381/2014/9., ítélet, 2015. április 15.,
nyilvános ülés
Az indítvány előterjesztője: terhelt
Az indítvány iránya: a terhelt javára
Rendelkező rész
A Kúria a Gyulai Járásbíróság 14.B.349/2013/26. számú, és a Gyulai Törvényszék 4.Bf.381/2014/9. számú határozatait hatályában fenntartja.
A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
Indokolás
I.
[1] A terheltet az elsőfokú bíróság foglakozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [2012. évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. - 165. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pont I. fordulat] mondta ki bűnösnek, és ezért 150 napi tétel - napi tételenként 5.000 forint - összesen 750.000 forint pénzbüntetésre ítélte.
[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a másodfokú bíróság a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 3.000 forintra enyhítette. Megállapította, hogy a pénzbüntetés összege így 450.000 forint, és annak megfizetésére 15 havi - havonta egyenlően 30.000 forint összegű - részletfizetést engedélyezett. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:
[4] A terhelt egyéni vállalkozóként 2010 októberétől a K-I. Kft. generálkivitelező alvállalkozójaként vett részt a gy.-i E. Hotel felújítási munkálataiban.
[5] Ennek keretében a terhelt munkavállalóival - a sértettel és M. G.-vel - 2011. április 11-én reggel az építőipari foglalkozási szabályok - 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet - hatálya alá tartozó tevékenységet végzett.
[6] A terhelt munkavállalói a terhelt utasítása alapján a csőszigetelést ellenőrizték a földszint és az emelet között kialakított gépészeti szerelőalagútban.
[7] Az utolsó gépészeti szervizhelyiség padozatán a B.-B. Kft. dolgozói a szálloda műszaki igazgatójának kérésére 2010 októberében egy kb. 1 x 1,3 méteres áttörést alakítottak ki azért, hogy összeköttetést létesítsenek a gépházzal. Az áttörést a szerelőszint műszaki rajza nem jelezte, az az eredeti építési terveken nem szerepelt.
[8] Az áttörést a kialakítást követően lefedték és biztonságos módon - a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4/III. mellékletének 5.4. pontja szerint - elhatárolták.
[9] 2011. február 11. és 2011. április 11. napja között ismeretlen személy a lefedéshez és az elhatároláshoz használt tárgyakat eltulajdonította, és az áttörést egy mindössze 12,5 mm vastagságú gipszkartonlappal fedte le.
[10] A terhelt az áttörésről tudott, azonban a 2011. április 11-i munkavégzés előtt nem ellenőrizte vagy nem ellenőriztette a munkavégzés helyszínét, és azt, hogy a leesés elleni védelem biztosítva van-e a szerelőalagútban. A födémáttörés tényéről sem tájékoztatta a munkavállalóit.
[11] A sértett 2011. április 11-én abban a helyiségben végzett munkát, ahol a födémáttörés volt. 9 óra 15 perc körüli időben a sértett rálépett az áttörést fedő gipszkartonlapra, mivel nem tudta, hogy alatta nincs padozat, és mintegy 4 métert zuhanva a gépház padlójára esett.
[12] A leesés következtében a sértett 8 napon túl gyógyuló, ténylegesen 2-6 hét gyógytartamú, közvetett életveszélyt okozó sérüléseket szenvedett, melyek közül a 10.-11.-12. csigolyák összenyomatásos törései a csigolyatestek csontos összenyomódását okozták, aminek következtében maradandó fogyatékosság alakult ki. A sértett rokkantnyugdíjazásra került, össz-baleseti egészségkárosodása 40 %.
II.
[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt - védője útján - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását, és a törvénynek megfelelő határozat hozatalát, ezen belül a terhelt felmentését indítványozta.[14] Indokai szerint a jogerős ítéletben megállapított tényekből - két különböző ok alapján is - a terhelt büntetőjogi felelősségének hiányára lehet következtetést vonni.
[15] Egyfelől az indítvány utalt rá, hogy a 2011. április 11-én hatályos, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 40. § (2) bekezdése szabályozta az azonos munkahelyen dolgozó, különböző munkáltatók munkavégzésének összehangolására vonatkozó munkavédelmi szabályokat és az azért való felelősség rendszerét. Eszerint ilyen esetben az összehangolás megvalósításáért a szerződésben megjelölt, annak hiányában a fővállalkozó, a tényleges irányítást gyakorló, vagy a fő felelősséget viselő szervezet, mindezek hiányában pedig az a felelős, akinek érdekében a munka folyik.
[16] Az indítvány szerint a bíróság azért nem fogadta el a védő ezen hivatkozását az alapeljárásban, mert csak a konkrét munkaterületet - azaz a szervizfolyosó területét - tekintette munkahelynek. Ez azonban nem felel meg a munkahely Mvt. 87. § 5. pontjában körülírt fogalmának.
[17] A terhelt álláspontja szerint a sértett sérülése miatt büntetőjogi felelősséggel az tartozik, aki a munkavállalók tevékenységének összehangolásáért és a munkavédelmi feladatok ellátásáért felel. Jelen esetben neki róható fel a közvetlen veszélyhelyzet kialakulása is.
[18] Az indítvány szerint ugyancsak a terhelt büntetőjogi felelősségének hiányára kell következtetni abból a jogerős ítéleti tényállásban rögzített tényből is, miszerint a veszélyforrást szabályosan megjelölő és elhatároló tárgyakat ismeretlen személy a balesetet megelőzően eltávolította, és az áttörést egy 12,5 mm vastag gipszkartonlappal fedte le.
[19] Ez a személy tehát kifejezetten álcázta a veszélyforrást, és az ítélet még annak lehetőségét is nyitva hagyta, hogy a szabályos elhatárolást az ismeretlen személy csak a baleset napján távolította el.
[20] Ebben az esetben a terheltet még csak hanyag gondatlanság sem terheli. Gondatlanság hiányában pedig a munkavédelmi szabály megszegése önmagában nem teremt alapot a büntetőjogi felelősség megállapításához.
[21] A terhelt álláspontja szerint tehát az életet, testi épséget vagy egészséget közvetlenül veszélyeztető helyzet nem a terhelt, hanem más személy foglalkozási szabálysértése miatt alakult ki, így azért a terhelt nem tartozik büntetőjogi felelősséggel (BH 2011.29.).
[22] Végül az indítvány megjegyezte: a büntetőjogi felelősséget nem alapozza meg a keletkezett eredménynek csupán az absztrakt lehetőségére vonatkozó előre láthatóság; a terhelt részéről pedig - az eset körülményeire tekintettel - hiányzik a tőle elvárhatóság is.
III.
[23] A Legfőbb Ügyészség a BF.1437/2015/1. számú átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát nem tartotta alaposnak, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.[24] Utalt rá: a Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.
[25] Az ügyészi álláspont szerint az ítéleti tényállásban nem szerepel, hogy azon a munkaterületen, ahol a terhelt munkavállalói dolgoztak, a baleset idején más munkavállalók is dolgoztak volna, amely körülmény megalapozta volna a különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalók egyidejű munkavégzésének összehangolását.
[26] Következésképp a felülvizsgálati indítvány a jogerős ítéleti tényállással ellentétes tényekre hivatkozik, ekként az - az ügyészi álláspont szerint - e részében törvényben kizárt.
[27] A gondatlanság hiányára pedig alaptalanul hivatkozik az indítvány. Az átiratban foglaltak szerint a terhelt - a munkavédelmi szabályok megsértésével - maga idézte elő a közvetlen veszélyhelyzetet az áttörésre való figyelemfelhívás, valamint annak megfelelő lefedettsége és leesés elleni védelme ellenőrzésének elmulasztásával.
[28] A terheltnek számolnia kellett azzal, hogy munkavállalói több métert zuhanva akár maradandó fogyatékosságot eredményező sérülést is szenvedhetnek. A terhelt nem tett meg mindent annak érdekében, hogy munkavállalói e veszélyt észleljék; így bűnössége a födémáttörést végző harmadik személy tevékenységétől függetlenül megvalósult.
IV.
[29] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.[30] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[31] Az Mvt. 2011. április 11-én hatályos 40. § (2) bekezdése szerint olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra veszélyt ne jelentsen. Az összehangolás keretében különösen az egészséget és biztonságot veszélyeztető kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről az érintett munkavállalókat és munkavédelmi képviselőiket, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodókat tájékoztatni kell. Az összehangolás megvalósításáért a felek által szerződésben megjelölt munkáltató, ilyen kikötés hiányában a fővállalkozó, illetve bármely más olyan személy vagy szervezet, aki, illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja, vagy a munkahelyért a fő felelősséget viseli, ha ilyen nincs, akkor az a felelős, akinek a területén a munkavégzés folyik.
[32] Az ítéleti tényállás azt tartalmazza, hogy az E. Hotel területén, az épület felújítása során több munkáltató munkavállalói is munkát végeztek: a tényállás nevesíti is a generál-kivitelező K-I. Kft.-t, valamint az áttörést kialakító B.-B. Kft., a lefedésben részt vevő S.-B. Kft. és a terhelt - mint egyéni vállalkozó - munkavállalóit.
[33] Azt valóban nem tartalmazza a tényállás, hogy a sértetti munkavégzés helyén, azaz a szervizfolyosóban, és a sértettel egyidejűleg - azaz 2011. április 11-én reggel - más munkáltató munkavállalói is tevékenykedtek volna. Ezt azonban az indítvány sem állította.
[34] Az indítvány az Mvt. vonatkozó rendelkezésének értelmezésével kifejezetten kitért rá, hogy munkahely fogalma alatt - álláspontja szerint - a komplett beruházás területét kell érteni.
[35] Az indítvány tartalmából az is kitűnik, hogy a terhelt e tekintetben a jogi álláspontját nem a munkahelyen a baleset időpontjában, hanem azt megelőzően más által végzett munka tényére alapította, mely érintette a terhelt későbbi munkavégzésének helyét is.
[36] E tények pedig az ítéleti tényállásban szerepelnek, ezért az indítvány e körben is megfelel a Be. 423. § (1) bekezdésében foglaltaknak; így a Kúria azt nem tekintette törvényben kizártnak.
[37] Ugyanakkor érdemben az indítványt nem találta alaposnak.
[38] Az indítvány ezen érvei szerint a sértett sérüléseiért nem a terhelt, hanem az Mvt. 40. § (2) bekezdése alapján felelős szervezet nevében eljáró személy a felelős, mert az áttörés kialakításáról, valamint a szabályos lefedés és elhatárolás eltávolításáról a terheltet vagy annak munkavállalóit - erre a kérdésre az indítvány nem tér ki - nem tájékoztatta, illetve a veszélyt nem hárította el.
[39] A Kúria annyiban osztotta a terhelti álláspontot, miszerint az Mvt. 40. § (2) bekezdése szerinti összehangolási kötelezettség nemcsak az ugyanazon konkrét helyen, egy adott időpontban egyszerre munkát végzők tevékenységére, hanem minden olyan esetre vonatkozik, amikor az azonos térben munkát végző munkavállaló tevékenysége, vagy tevékenységének hatása a másik munkáltató munkavállalójának tevékenységét - munkavédelmi szempontból: annak biztonságát - érintheti. Így értelemszerűen: ha egy munkáltató egy adott munkavégzési helyen - például a padozat áttörésével - veszélyforrást hoz létre, arról az összehangolásért felelős személynek az ott - akár a veszélyforrást létrehozók jelenlétében, akár azok távollétében - munkát végeztető másik munkáltatónak tájékoztatást kell adnia.
[40] Jelen esetben nincs adat arra, hogy a terhelt ilyen tájékoztatást kapott volna, ez azonban büntetőjogi felelősségének szempontjából közömbös. Azt ugyanis tényként állapította meg a jogerős ítélet, hogy a terhelt a szabálytalan áttörésről tudott.
[41] Erről pedig akkor is tájékoztatnia kellett volna a munkavállalóit, ha úgy tudta, hogy az szabályosan van megjelölve. A szabályos megjelölés ugyanis - éppen változtathatósága folytán - nem jelenti a veszélyforrás végleges kiküszöbölését.
[42] Mindemellett az Mvt. 40. § (2) bekezdése szerinti felelősség nem érinti azon további munkavédelmi szabályok hatályát, és az azok megszegése miatti terhelti felelősségét, melyeket a bíróság ítéletében felsorolt és melyek betartása a terheltet - mint az adott munkavégzési helyen akkor egyedül munkavállalókat foglalkoztató munkáltatót - terhelte.
[43] Így különösen köteles lett volna a terhelt az Mvt. 54. § (7) bekezdés b) pontja szerint rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, és a hivatkozott törvényhely h) pontjának megfelelően teljes felelősséggel megtenni minden szükséges intézkedést a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében, figyelembe véve a változó körülményeket is.
[44] Ezért a terheltnek - a mást terhelő, esetleg összehangolási kötelezettségtől függetlenül - 2011. április 11-i munkavégzés előtt is ellenőriznie kellett volna, hogy az áttörés lefedése és megjelölése továbbra is szabályos-e; a kellő védelmet az ott munkát végzőknek biztosítja-e. Nemleges esetben pedig az Mvt. 28. § (1) bekezdése szerint - a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4/III. melléklet 5.3. és 5.4. pontjának megfelelő jelzéssel és lefedéssel - gondoskodnia kellett volna a leesés elleni védelemről.
[45] Értelemszerűen nem érinti a terhelt felelősségét, ha a teljes munkaterület megtekintésére személyesen nem képes; ez esetben - ahogy az ítéleti tényállás is tartalmazza - más személy igénybe vételével kellett volna ellenőriztetnie a veszélyforrás körüli védelmet.
[46] Ami a felülvizsgálati indítvány másik irányát illeti, az áttörés gipszkartonnal való lefedettségének akkor lenne jelentősége, ha annak elégtelen volta a terhelttől elvárható ellenőrzés során nem lett volna felismerhető.
[47] Ez jelen esetben nyilvánvalóan nem így van: a terheltnek - ha csak egyszerűen rátekint az általa ismert veszélyforrás helyére - észlelnie kellett volna, hogy a fent írt jogszabályban megkívánt, legalább 1 méter magas, háromsoros korláttal vagy más, azzal egyenértékű védelmet nyújtó megoldással létrehozott jelzés és elhatárolás (már) nincs az áttörés körül. A terhelt ennek felismerését azért mulasztotta el, mert ellenőrzést vagy ellenőriztetést egyáltalán nem végzett.
[48] Ugyanúgy elvárható lett volna, hogy a 12,5 mm vastagságú gipszkartonlapnak a leesés elleni védelemre való alkalmatlanságát felismerje.
[49] Mindezek elvégzése akkor is önmagában kizárta volna a baleset bekövetkezését, ha a szabályos védelmi eszközöket aznap reggel távolították volna el.
[50] A terhelt gondatlansága tehát aggálytalanul megállapítható; az ellenőrzés hanyagságból fakadó elmulasztása folytán nem vette észre az áttörés eltávolított elhatárolását, és a veszélyforrásra - ugyancsak hanyagsága folytán - nem hívta fel a munkavállalók figyelmét; ezen szabályszegései pedig a bekövetkezett eredménnyel egyenes oksági összefüggésben állnak.
[51] Az elsőfokú bíróság is mindenben helyes okfejtéssel hivatkozott arra ítélete 12. oldalának ötödik bekezdésében, hogy más személy foglakozási szabályszegései és az azokkal összefüggő esetleges büntetőjogi felelőssége a bekövetkezett eredmény kapcsán a terhelt büntetőjogi felelősségének fennállását nem érinti.
[52] A Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját abban, hogy az indítványban hivatkozott jogesetekben kifejtett iránymutatások jelen ügyben nem alkalmazhatók, mert az alapjukul szolgáló tényállások releváns adatokban térnek el a jelen ügyben megállapítottaktól.
[53] Így a BH 2007.73. számú jogeset olyan esetre zárja ki a munkáltató felelősségét, ha alkalmazottját olyan más munkahelyre irányítja, ahol a rendelkezése alól kikerül. Jelen esetben a sértett balesete a terhelt által felügyelt munkavégzési helyen következett be.
[54] A BH 2013.206. számú jogeset tényállása rögzíti, hogy abban az esetben a terhelt a tőle elvárható figyelmet és körültekintést nem mulasztotta el; a veszélyhelyzetet észlelte és a szükséges intézkedést megtette, a baleset ennek ellenére - a sértett szabályszegései folytán - következett be. Jelen esetben azonban a terhelt - éppen a tőle elvárható körültekintés és figyelem elmulasztása miatt - a veszélyhelyzetet nem észlelte és ennek következtében annak elhárítására intézkedést sem tett, így más személy esetleges közreható foglalkozási szabályszegése büntetőjogi felelősségének szempontjából közömbös.
[55] A BH 2011.29. számú jogeset tényállásában nem a munkakörében és nem a felügyelete alá tartozó munkavégzéssel összefüggésben, más személy foglalkozási szabályszegése következtében alakult ki a közvetlen veszélyhelyzet. Jelen esetben a terhelt kizárólagosan felügyelte a sértett munkavégzését; az absztrakt veszélyhelyzet valóbban mások, a közvetlen veszélyhelyzet azonban annak következtében alakult ki, hogy a terhelt foglalkozási szabályt szegve, az általa ismert áttörésre való figyelmeztetés, és a leesés elleni védelem meglétének ellenőrzése nélkül küldte munkavállalóit a munkavégzés helyére.
[56] A terhelt büntetőjogi felelőssége így nem objektív felelősség, hanem a Btk. 8. § második fordulata szerinti gondatlanságán alapul.
[57] Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
V.
[58] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának (4) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. § (4) bekezdésének b) pontja zárja ki.[59] A Be. 418. §-ának (3) bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. § (1) bekezdésének e) vagy g) pontján alapul. A Be. 421. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti.
Budapest, 2016. március 31.
Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Székely Ákos s.k. bíró
(Kúria Bfv. III. 1.434/2015.)