adozona.hu
AVI 2016.8.64
AVI 2016.8.64
A birtokos személyét illetően a tényleges helyzet az irányadó [Ptk. 178. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes egyszerűsített adóraktárát 2009. szeptember 1-jén kelt bérleti szerződéssel bérbe adta a V. M. Kft.-nek (továbbiakban: Kft.), amely ott gazdasági tevékenységet végzett. A jövedéki ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a tartályokban nem szőlőbor, hanem erjesztett alkoholos folyadék volt, ezért mind a felperessel, mind pedig a gazdasági társasággal szemben jövedéki hatósági eljárást indítottak. Ennek eredményeképpen mindkettőjükkel szemben külön-külön határozattal 89 985 000 Ft...
AVI 2016.8.64 A birtokos személyét illetően a tényleges helyzet az irányadó [Ptk. 187. § (1) bek.]
A felperes egyszerűsített adóraktárát 2009. szeptember 1-jén kelt bérleti szerződéssel bérbe adta a V. M. Kft.-nek (továbbiakban: Kft.), amely ott gazdasági tevékenységet végzett. A jövedéki ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a tartályokban nem szőlőbor, hanem erjesztett alkoholos folyadék volt, ezért mind a felperessel, mind pedig a gazdasági társasággal szemben jövedéki hatósági eljárást indítottak. Ennek eredményeképpen mindkettőjükkel szemben külön-külön határozattal 89 985 000 Ft jövedéki bírságot szabtak ki. A Kft. ügyvezetője a bérleti szerződés fennállását, és a gazdasági tevékenység végzését elismerte. A felperes a fenti körülmények alapján vitatta a jövedéki bírság fizetési kötelezettségét, azonban az alperes az érveit nem fogadta el, és a határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Azt hangsúlyozta, hogy a felperes a jövedéki termék birtokosának tekinthető, szerinte a bérbeadási szerződés megléte még nem jelenti automatikusan a bérbeadó mentesülését a jövedéki termék adózott voltának igazolási kötelezettsége alól.A felperes keresete folytán eljárt elsőfokú bíróság az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Rögzítette, hogy a felperes adóraktárát bérbe adta, ezen túlmenően az adóraktári engedélyhez kapcsolódó jogosultságokat is a Kft. rendelkezésére bocsátotta és szőlőbor kezeléssel, előállítással a bérleti szerződés megkötését követően nem foglalkozott. Ezt a tényt erősítette meg a Kft. ügyvezetőjének vallomása és az a körülmény, hogy az ügyvezető a szerződés megkötésének időpontjában még nem volt a Kft. ügyvezetője, nem jelenti a bérleti szerződés érvénytelenségét. Hangsúlyozta, hogy sem a közigazgatási, sem a bírósági eljárás során adat arra vonatkozóan nem merült fel, hogy a felperes bármilyen rendelkezési jogot szerzett volna a gazdasági társaság tulajdonában álló jövedéki termékeken. A birtoklás fogalmának pedig elengedhetetlen eleme a rendelkezési jog fennállta. Mindezekből következően a felperes birtokosnak nem volt tekinthető. Elbírálta a jövedéki termék mennyiségére, a jövedéki bírság számítására vonatkozó kereseti kérelmet is, annak alperesi számítását helytállónak minősítette. Kitért arra, hogy számításnak a birtoklás hiánya folytán nem volt relevanciája.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének teljes elutasítása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltakat, azt az alperesi lehetőséget, hogy a felek jogviszonyát a szerződéses szabadság tiszteletben tartásával adójogi szempontból minősítse. A mintavétel során és a lefoglalásnál a felperes működött közre, a felperes által üzemeltetett egyszerűsített adóraktárban volt a termék, a felperes az ingatlant életvitelszerűen használta, a bérlő által használt területre szabadon bemehetett. Nézete szerint a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy jelen ügyben a jövedéki termék birtokosának és tulajdonosának személye elválik, a jövedéki törvény a jövedéki termék birtokosának kötelezettségévé teszi a termék adózott voltának az igazolását. Az engedélyes az adóraktárban betárolt jövedéki terméknek a birtokosa függetlenül attól, hogy a jövedéki terméknek ki a tulajdonosa. Hivatkozott a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 34. §, 82. § (7) bekezdése, 83. § (3) és (5) bekezdéseire, és ennek alapján változatlanul állította, hogy a felperes volt a jövedéki termékek birtokosa. A Legfelsőbb Bíróság számos iránymutató döntésében foglaltak szerint a birtok fogalma nem függ a tudati elemektől, a birtoklás tudata a birtoklásra irányuló akarat nélkül is létrejöhet. Miután a birtokos személyét a tényleges helyzete határozza meg, így a felperes - mint az ingatlan tulajdonosa - a jövedéki termék fellelése helye alapján a jövedéki termék birtokosának volt tekinthető. Megítélése szerint a jövedéki eljárásban kizárólag a Jöt. előírásainak figyelembevételével kell a releváns tényállást megállapítani és a jogkövetkezményeket levonni. Az alperes a tényeket teljeskörűen tisztázta, határozatában számot adott a megállapított tényekről, a feltárt bizonyítékokról, azok értékeléséről és az alkalmazott jogszabályi rendelkezésekről. Arra figyelemmel, hogy a bérlőnek nem volt kizárólagos használati joga a bérleményre, a felperes érvényes adóraktári engedéllyel rendelkezett az adózatlan jövedéki termék előtalálás helye szerinti ingatlanra, ott működtette az adóraktárát, ezért a felperes birtokosi minősége kétséget kizáróan megállapítható.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Kiemelte, hogy az elsőfokú hatóság a Kft.-t, mint bérlőt, a perbelivel azonos jövedéki termékmennyiségre vonatkozóan azonos összegű jövedéki bírság és egyéb költség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú határozat indokolása értelmében a Kft. tekinthető birtokosnak. A jövedéki termékek tulajdonjogának kérdése az eljárásban nem volt vitás, arra viszont az eljárásban nem volt adat, hogy a jövedéki termék tulajdonosa tulajdonjogának bármely részjogosítványát bárkire átruházta volna.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A perbeli esetben az alperes határozata jogszerűségének alátámasztására számos, a Kúria jogelődjének, a Legfelsőbb Bíróságnak iránymutató eseti döntéseire hivatkozva állította, hogy a felperes birtokosnak tekinthető a jövedéki termékek vonatkozásában. A Kúria jelen tanácsa a korábban kifejtett jogelveket, bírósági gyakorlatot maga is osztja, de figyelemmel kellett lennie a jelen perben elbírálandó konkrét tényállásra.
A Ptk. 187. § (1) bekezdés szerinti rendelkezésből következően birtokos az, aki a dolgot sajátjaként magánál tartja, aki a dolgot a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján hatalmában tartja. A birtok lényege polgárjogi szempontból az, hogy valaki a dolog felett közvetlenül vagy közvetve hatalmat gyakorol. Ez lehet a tényleges használat, másoknak a használatba való kirekesztése, rendelkezés a dologgal stb. Nem tartozik a birtok fogalmi elemei közé a birtoklásra irányuló akarat, azaz a birtok, a birtokos tudtán és akaratán kívül is megszerezhető. Azonban, ha létrejöhet is a birtok kizárólag objektív alapon, a tudatnak, s az akaratnak a birtokjogi értékelése szempontjából jelentősége lehet. Ugyanazon dolog tekintetében egyidejűleg több személy is lehet birtokos, azonban többen egy időben ugyanazt a dolgot egymást kizáróan nem birtokolhatják. Többek közös birtoklása ugyanazon dolgon akár osztatlanul is lehetséges, vagy egymás között meghatározott arányban.
A perbeli esetben tehát ezen jogelvek mentén kellett döntenie az alperesnek, hogy a felperes adóraktárában tárolt termékeknek ki a birtokosa. A perbeli ügy megítélése szempontjából lényeges körülmény, hogy a bérleti szerződés létrejöttét nem csupán a felperes állította, hanem azt a Kft. ügyvezetése elismerte, azzal, hogy a jövedéki termékeket sajátjának tekintette, erre figyelemmel az ügyvezetővel szemben büntetőeljárás indult, és az elkövetett bűncselekmény okán vele szemben büntetést is kiszabtak. Ezen túlmenően a jövedéki hatóság a Kft.-vel szemben ugyanolyan mértékű jövedéki bírságot szabott ki, mint a felperes által támadott határozatban. A már hivatkozott szerint többen egy időben ugyanazt a dolgot egymást kizáróan nem birtokolhatják. Ebből következően a hatóságnak kellett eldöntenie, hogy ténylegesen kit tekint a jövedéki termék birtokosának. A hatóság álláspontja szerint mindkét jogalany külön, önállóan birtokosnak volt tekinthető, amely azonban a már felhívott jogszabályhely alapján nem lehetséges. A bírósági eljárásban a bíróságnak kellett meghatároznia, hogy ténylegesen a fennálló helyzet alapján ki volt a jövedéki termék birtokosa. A felperes nyilatkozatai, a Kft. ügyvezetőjének vallomása, a rendelkezésre álló egyéb bizonyíték, illetve a büntetőeljárás során keletkezett okiratokból egyértelműen azt a következtetést lehetett levonni, hogy a perben vitatott jövedéki termék birtokosa nem a felperes, hanem a Kft. volt. Az alperes sem a határozatában, sem a perben, sem felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg egyetlen olyan adatot sem, amiből alappal lehetett következtetni, hogy a jövedéki terméket a felperes nevében vette volna hatalomba, ennélfogva nem volt a jövedéki termék birtokosának tekinthető. Az alperes döntését a felperes tekintetében a konkrét egyedi ügynél felmerült valamennyi körülmény figyelmen kívül hagyásával, jogszabálysértően hozta meg. Nem vette kellő súllyal figyelembe, hogy az általa hivatkozott korábbi döntések és perbeli ügy tényállása között lényeges különbség a bérleti szerződés tényleges megvalósulása, amelyet maga az alperes sem vont kétségbe.
A Kúria jogelődjének a perbelivel azonos vagy hasonló ténybeli és jogi megítélésű ügyeiben már rögzítette, hogy a birtokos személyét illetően a tényleges helyzet az irányadó. A birtokszerzéshez nem kell tényleges cselekvő magatartás, azonban szükséges a dolog valamilyen módon történő hatalomban tartása, mely a perbeli esetben a jogvita eldöntése szempontjából irányadó releváns, okiratokkal igazolt tények, adatok alapján nem volt megállapítható. Mindezekre figyelemmel a Kúria is osztotta az elsőfokú bíróság jogerős ítéletben kifejtett azon álláspontját, hogy a felperes birtokosi minősége csak az ingatlan tulajdonjogából fakadóan nem volt megállapítható.
A helytálló jogerős ítéletet ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.597/2013/5.)