adozona.hu
AVI 2016.8.63
AVI 2016.8.63
A lefoglalás jövedéki ügyben nem azonos az elkobzással [2003. évi CXXVII. tv. 119. §, 120. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) ellenőrei 2013. január 7-én a nagylaki határátkelőhelyen ellenőrzés alá vonták a beavatkozó tulajdonát képező, a felperes által vezetett személygépjárművet. A gépkocsit átalakították, alkalmassá téve cigaretták rejtett módon történő tárolására, szállítására. Az ellenőrzés során a rejtekhellyel összenyitott üregben 5 doboz magyar adójegy nélküli cigarettát lelt fel a pénzügyőr.
Az elsőfokú h...
AVI 2016.8.63 A lefoglalás jövedéki ügyben nem azonos az elkobzással [2003. évi CXXVII. tv. 119. §, 120. §]
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) ellenőrei 2013. január 7-én a nagylaki határátkelőhelyen ellenőrzés alá vonták a beavatkozó tulajdonát képező, a felperes által vezetett személygépjárművet. A gépkocsit átalakították, alkalmassá téve cigaretták rejtett módon történő tárolására, szállítására. Az ellenőrzés során a rejtekhellyel összenyitott üregben 5 doboz magyar adójegy nélküli cigarettát lelt fel a pénzügyőr.Az elsőfokú hatóság 2013. január 7-én a tényállás tisztázása, továbbá az elkobzás érvényesítése céljából lefoglalta a cigarettákat, továbbá a személygépjárművet annak forgalmi engedélyével és indító kulcsával együtt, majd a 2013. március 25. napján kelt határozatával a felperessel szemben 30 000 Ft jövedéki bírságot szabott ki. A felperes a bírságot megfizette.
Az elsőfokú hatóság a 2013. július 23. napján kelt határozatával elrendelte a személygépjármű, a forgalmi engedély, az indítókulcs elkobzását és az állam javára való értékesítését, kötelezve felperest a tárolással kapcsolatosan keletkezett 234 000 Ft raktározási költség és 52 252 Ft szakértői díj megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. szeptember 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 119. § (1) bekezdése, (2) bekezdés g) pontja, (4) bekezdése, 120. § (2)-(3) bekezdései alapján hozta meg. Indokolása szerint a lefoglalás indokolt volt, mert az átalakítás kivizsgálása miatt tárgyi bizonyítási eszközként szükség volt a gépjárműre, és a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítás megállapítása a helyszínen nem volt egyértelműen megállapítható.
A beszerzett szakértői vélemény megállapította, hogy az átalakítás kifejezetten cigaretták rejtett módon történő tárolását, szállítását célozta, és a rendeltetésszerű, üzemszerű használattal nem volt összeegyeztethető. Az alperes kifejtette, annak nincsen jelentősége, hogy az eljárás tárgyát képező személygépjármű tulajdonosa tudott-e a jövedéki törvénysértés elkövetéséről vagy sem, az átalakítást ő végezte-e avagy sem, a jövedéki törvénysértést célzó átalakítás önmagában megalapozza az elkobzás jogkövetkezményét.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Előadása szerint a beavatkozónak nem volt tudomása arról, hogy felperes a gépjárművel öt doboz cigarettát hoz az országba, illetve hogy a gépjárművet átalakították volna. A vámvizsgálat során a cigarettákat nem a rejtekhelyről találták elő, hanem a gépjármű normális tároló rekeszében lelték fel. Álláspontja szerint a Jöt. 119. § (6) bekezdés e) pontja alapján a lefoglalást végzéssel meg kell szüntetni a nem jövedéki jogsértés elkövetőjének tulajdonában lévő eszköz vonatkozásában, amennyiben a tulajdonos nyilatkozik, nem volt tudomása arról, hogy az eszközt jövedéki jogsértés céljából használták fel. E jogszabályhelyet összevetve a Jöt. 120. § (1) bekezdésében foglaltakkal megállapítható, hogy ha a gépjármű nem az elkövető tulajdona és a tulajdonosnak nincs tudomása az átalakításról, akkor a lefoglalást azonnal meg kell szüntetni, ennek pedig következménye, hogy a jogellenesen lefoglalt dolgot nem lehetett volna elkobozni. A hatóság egy olyan gépjármű elkobzását rendelte el, amely nem a felperes tulajdona, a tulajdonosnak pedig fogalma sem volt arról, hogy a felperes jövedéki törvénysértést követ el, tehát az elkobzás nem jogszerű.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az ügyet a Jöt. 120. § (2) bekezdése dönti el, amely rendelkezés értelmében a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközt a (3) bekezdésben foglaltakra tekintet nélkül el kell kobozni, ha azon a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek. Megjegyezte még, hogy amennyiben a szállításra használt eszközön jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek, akkor az elkobzásnak nem feltétele a jövedéki bírság kiszabása, annak megfizetése, és nincs jelentősége annak sem, hogy az eszköz kinek a tulajdonában áll, illetve hogy az átalakításról a személygépjármű tulajdonosa tudott-e avagy sem. Hivatkozott kúriai és legfelsőbb bírósági ítéletekre, továbbá a 102/B/2008. és a 33/2002. (VII. 4.) AB határozatokra azzal, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az átalakított gépjármű elkobzása nem eredményezi a tulajdonhoz való jog alkotmányos sérelmét. A cigaretta konkrét megtalálási helyén is olyan átalakítást végeztek, amely alkalmassá tette a jövedéki termékek elrejtését, ugyanis nem rendeltetésszerűen összenyitották a gépjárműben kialakított rejtekhellyel. A hatóság tehát eljárási és anyagi jogszabályok megsértése nélkül hozta meg határozatát.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti a Jöt. 119. § (6) bekezdés e) pontját, 120. § (1) és (2) bekezdéseit, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdését, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 78. § (1) bekezdését. Lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat, azzal, hogy amennyiben a cigaretta nem a rejtekhelyről kerül elő, nincs is helye az elkobzásnak.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az adóhatóság eljárása során kétséget kizáróan bizonyította azt a felperes által meg nem cáfolt tényt, hogy az általa vezetett gépjárművön jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek.
A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során a tényállás tisztázása, továbbá az e törvény szerinti elkobzás érvényesítése érdekében lefoglalást rendelhet el. A vámhatóság a termékek felhasználására, tárolására és szállítására használt eszközt lefoglalja [Jöt. 119. § (1) bekezdés, (2) bekezdés g) pont]. A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközt el kell kobozni, ha azon a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek [Jöt. 120. § (2) bekezdés].
A bizonyított tényállásra az adóhatóság az idézett jogszabályhelyeket alkalmazva hozta meg határozatait. A felperes álláspontja szerint befolyásolja a mikénti jogkövetkezményeket az elkövető személye, illetve a gépjármű tulajdonosának tudomása az elvégzett átalakításról.
Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a perbeli jogkérdést a Legfelsőbb Bíróság/Kúria számos eseti (BH-ban, KGD-ben is közzétett) tény- és jogazonos perben meghozott ítéletében már eldöntötte.
A BH 2010.171. számú eseti döntés szerint a Jöt. 120. § (2) bekezdése értelmében "elkobozható az a gépjármű, amelyen jövedéki törvénysértést célzó átalakítást végeztek. Nincs jelentősége, hogy a jövedéki törvénysértés elkövetőjével a gépjármű tulajdonosa nem azonos személy.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a gépjármű elkobozható-e akkor, ha a jövedéki törvénysértés elkövetőjével a gépjármű tulajdonosa nem azonos. A Jöt. XVII. fejezete taglalja a jövedéki törvénysértések jogkövetkezményeit. A 119. §-121. §-ok között szabályozza a lefoglalás és az elkobzás jogintézményét.
A Jöt. 119. § (1) bekezdéséből fakadóan a jövedéki ügyben folytatott eljárás során lefoglalásra, a tényállás tisztázása, továbbá az e törvény szerinti elkobzás érvényesítése érdekében kerülhet sor. A lefoglalás nem azonos az elkobzással, amelynek szabályait a Jöt. 120. §-a tartalmazza. Jelen eljárásnak a tárgya nem a lefoglalásról rendelkező és azt megszüntető határozatok, hanem az elkobzásról szóló közigazgatási határozat felülvizsgálata volt, ekképpen nincs annak jelentősége, hogy milyen esetben kell megszüntetni a lefoglalást, vagy mikor kell azt fenntartani. A lefoglalást nem követi automatikusan (bár azzal is járhat) elkobzás, ebből következően nem is kell minden lefoglalt terméket, eszközt elkobozni. A Jöt. 120. § (1) bekezdése főszabályként rögzíti, hogy a lefoglalt terméket, zárjegyet, továbbá a 119. § (2) bekezdésének e)-f) pontjában említett eszközt el kell kobozni, ha a jövedéki ügyben jogerősen jövedéki bírság került kiszabásra. Speciális szabályt fogalmaz meg a Jöt. 120. § (2) bekezdése, amikor kimondja, hogy a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközt el kell kobozni, ha azon a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek.
A perbeli esetben az átalakítás kétségkívül megállapítható volt. A Jöt. - többek között - az elkobzásra is enyhébb szabályokat alkalmaz, amennyiben az adózás alól elvont jövedéki termék szállítása nem átalakított járművel történik. Hangsúlyozandó azonban, hogy kizárólag ebben a körben van jelentősége a tulajdonos személyének, a Jöt. 120. § (2) bekezdésében megjelölt, objektív szankciót megfogalmazó esetben nem."
Azonos jogi indokolást tartalmaz a KGD 2010.175. számon közzétett eseti döntés is: "El kell kobozni a jövedéki törvénysértés céljából átalakított gépkocsit.
A perbeli esetben a felperes által sem cáfoltan a büntetőeljárás során kirendelt igazságügyi műszaki szakértő megállapította, hogy a gépjárművön olyan átalakítást végeztek, amely alkalmassá tette a jövedéki termékek elrejtését, így csempészését. Ez tehát azt jelenti, hogy a Jöt. 120. § (2) bekezdése alapján a terméket kötelező volt elkobozni. Törvényi rendelkezés nem tartalmaz olyan előírást, hogy az elkobzandó eszköz tulajdonjogát is vizsgálni kellene."
A KGD 2008.98. számú eseti döntés is azonos tartalmú: "Az adózatlan jövedéki termék szállítására használt eszközt el kell kobozni, ha azon jövedéki törvénysértést célzó átalakítást végeztek.
Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy amennyiben a szállításra használt eszközön jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek, akkor az elkobzásnak egyébként sem feltétele a jövedéki bírság kiszabása vagy a kiszabott jövedéki bírság megfizetése, és nincs jelentősége annak sem, hogy a szállításra használt eszköz kinek a tulajdonában áll [Jöt. 120. § (2)-(3) bek.]."
A Kúria teljeskörűen egyetért az ismertetett döntések jogi indokolásával. Abból következően pedig, hogy a Jöt. 120. § (2) bekezdésének kötelező alkalmazásakor az eszköz tulajdonjogát nem kell vizsgálni, azaz nincs jelentősége annak, hogy ki a gépkocsi tulajdonosa, azt sem kell értékelni, hogy a tulajdonos tudott, avagy tudhatott-e járműve átalakításáról.
A perben felülvizsgálni kért határozatok az elkobzásról rendelkeztek, nem volt tárgya a pernek a lefoglalásról rendelkező végzés jogszerűségének vizsgálata, így az sem, hogy miként lehetséges a lefoglalást megszüntetni.
Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárás eredményeként határozta meg a cigaretták feltalálásának konkrét helyét: a rejtekhellyel (nem rendeltetésszerűen) egybenyitott tárolóhely, amely a tényállás pontosítását szolgálta, és az alperes döntésére hatással nem volt.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.304/2014/14.)