adozona.hu
BH 2016.8.227
BH 2016.8.227
Az adóhatóságnál nyilvántartott tartozás esetén a tévesen befizetett összeg visszaigénylése iránti kérelem nem teljesíthető [2003. évi XCII. tv. (Art.) 43. § (6) bek., 43. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2013. október 21-én "Átvezetés és kiutalási kérelem folyószámlán mutatkozó túlfizetéshez" elnevezésű, 17-es nyomtatványon folyószámlájáról, a 103 Személyi jövedelemadó (szja) számláról 5 311 716 Ft kiutalását kérelmezte.
[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2013. november 22. napján kelt határozatával a kérelmet elutasította, a kiutalást megtagadta. Indokolása szerint megállapította, hogy adózó folyószámláján a 103 szja adónem szám...
BH 2016.8.227 Az adóhatóságnál nyilvántartott tartozás esetén a tévesen befizetett összeg visszaigénylése iránti kérelem nem teljesíthető [2003. évi XCII. tv. (Art.) 43. § (6) bek., 43. § (7) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2013. október 21-én "Átvezetés és kiutalási kérelem folyószámlán mutatkozó túlfizetéshez" elnevezésű, 17-es nyomtatványon folyószámlájáról, a 103 Személyi jövedelemadó (szja) számláról 5 311 716 Ft kiutalását kérelmezte.[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2013. november 22. napján kelt határozatával a kérelmet elutasította, a kiutalást megtagadta. Indokolása szerint megállapította, hogy adózó folyószámláján a 103 szja adónem számlán a kérelemnek megfelelően 5 311 716 Ft túlfizetés fennáll, azonban a 124-es Egészségbiztosítási alapot megillető bevétel, a 125-os Nyugdíjbiztosítási alapot megillető bevétel, a 144-es Munkaadói járulék adónemek, a 152-es Egészségügyi hozzájárulás, a 221-es Adóhatósági eljárási illeték, az 521-es Illeték számláin (35 000 000 Ft-ot meghaladó) nyilvántartott tartozásai vannak. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 43. § (6) bekezdése értelmében a túlfizetés visszatérítésére csak akkor kerülhet sor, ha a befizetőnek nincs köztartozása, amely törvényi feltétel a felperes esetében nem teljesült, így a kérelme nem teljesíthető.
[3] A felperes - a felszámolóbiztosa által előterjesztett - fellebbezésében azt adta elő, hogy a kérelem benyújtására azért került sor, mert a volt munkavállalója javára megítélt járadék után fizetendő szja tévesen magasabb összegben került levonásra és az adóhatósághoz befizetésre.
[4] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. március 14. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában ismertette, hogy az adóhatóság valamennyi 17-es számú nyomtatványon előterjesztett kiutalási kérelem érdemi vizsgálata során vizsgálja, hogy a kiutalni kért összeg az adott adónemben az adózó folyószámláján rendelkezésre áll-e többletként, miután kiutalni csak a ténylegesen fennálló adózói túlfizetést lehet. E kérelem elbírálása egy adott időponthoz kötődő, kizárólag nyilvántartásvezetésen alapuló eljárás, amelynek során az adóhatóságnak nincsen tényállástisztázási kötelezettsége, sem lehetősége a tekintetben, hogy az adott folyószámlaállapotot mely események (milyen döntések) eredményezték. Ezen eljárásban az sem vizsgálható, hogy az adózó folyószámláján túlfizetésként nyilvántartott összeg az adózó saját adókötelezettségével összefüggésben, vagy törvényi kötelezés alapján más adózó kötelezettségével kapcsolatban került teljesítésre.
[5] Az elsőfokú adóhatóság jogszerűen állapította meg annak tényét, hogy az adózó folyószámlájának a 103-as szja adónem számláján a kérelemnek megfelelően 5 311 716 Ft túlfizetés fennáll, míg további adónemek számláin - a felszámolóbiztos által sem vitatottan - tartozás áll fenn, amely a kérelem kiutalásának törvényben meghatározott akadálya.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint az alperes az alkalmazott jogszabályok téves értelmezésével, hatáskörét túllépve, jogsértő határozatot hozott. A hatóság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csőd.tv.) 3. § (1) bekezdés e) pontja, 4. § (1) bekezdése, 62. § (1), (5) bekezdései, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 296. § (1) bekezdése, 361. § (1) bekezdése, az Art. 43. § (6) bekezdése rendelkezései ellenére úgy számította be a felperes adótartozásába a nem a saját, hanem a volt munkavállalója vagyonát képező túlfizetést, hogy a beszámítás feltételei nem állnak fenn és így jogalap nélkül gazdagodik.[7] Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Megállapítása szerint a kérelem benyújtása követi az ítélet indokolásának tényállási részében ismertetett előzményeket, azonban "a téves összegű adólevonás és a többletként befizetett adó a felszámoló helytelen eljárására vezethető vissza", a téves befizetés a felszámoló által sem vitatottan már az eljárása folytán és az alatt történt. A téves adóbefizetést követő visszafizetés eljárási jogszabálya pedig az Art., és nem a Csőd.tv., illetve nem a Ptk.[9] Helyesen hivatkozott az adóhatóság arra, hogy csak az Art.-beni feltételek fennállása esetén van mód túlfizetéskor a többlet kiutalására, vagyis a kiutalás iránti kérelem teljesítésére. Az Art. 43. § (6)-(7) bekezdései alapján pedig csak akkor teljesíthető a kiutalás iránti kérelem, ha az adózónak nincs az adóhatóságnál nyilvántartott adók módjára behajtható köztartozása. Adózó a felperesi társaság, függetlenül attól, hogy törvényes képviseletében felszámoló járt el, és nincs e törvényhelyekben szabályozás azokra a felperesi hivatkozásokra, hogy a túlvont összeg kinek a vagyonába tartozik, az adózó köztartozása mikor keletkezett, a többletbefizetés milyen tételre vetíthető vissza. A felperesnek egy adófolyószámlája van, amelynek adatait kellett összevetni a törvényben és a kérelemben foglaltakkal. Az adóhatóságnak csak arról kellett döntenie, hogy a felperesnek kiutalható-e az összeg, avagy sem. A kérelem elutasítását okszerűen és a jogszabályoknak megfelelően indokolta meg az alperes, a kiutalás törvényi előfeltételei felperes ügyében hiányoztak.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor érdemi döntése meghozatalakor figyelmen kívül hagyta, hogy a kiutalni kért összeg sem a Csőd.tv. keresetben hivatkozott rendelkezései, sem a célhoz kötött támogatási minősége okán nem képezi a felperes vagyonát; a kiutalás megtagadásával az alperes jogalap nélkül gazdagodott; az Art. 43. § (5) bekezdésének 2014. január 1. napjától hatályos rendelkezése lehetőséget ad arra, hogy nemcsak az adózó, hanem az adó megfizetésére kötelezett személy részére kerüljön kifizetésre a túlfizetés összege; a kiutalni kért összeg minőségében jogcímhez kötött; és az ítéletben hivatkozott másik döntés tényállása eltérő. Az érdemi döntés sérti a keresetében foglalt illetve alkalmazott jogszabályhelyeket, a döntés jogsértő.[11] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] Elsődlegesen rögzíti a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak mindenben megfelelő indokolású ítéletet hozott: nagyon részletes és pontos tényállást állapított meg, amely tartalmazza a kérelem előzményeit is, így az kúriai megismétlést és kiegészítést nem igényel, rögzítette az első- és másodfokú határozatok lényegi elemeit, a pertörténet sorában a keresetet, az ellenkérelmet, nemcsak megjelölte, hanem idézte is az irányadó jogszabályokat, a tényállást ütköztette a jogszabályokkal, jogi indokolása minden keresetrészre kiterjedő [Pp. 213. § (1) bekezdés], közérthető. A tisztázott tényálláson és helytállóan értelmezett jogszabályokon alapuló döntésével a Kúria aggálytalanul egyetértett.[13] Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság (felülvizsgálati kérelem II/c. pont), hogy az Art. 43. §-ának az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról megalkotott 2013. évi CC. törvény 157. § (2) bekezdésével 2014. január 1-jével beiktatott (5) bekezdése nem visszaható hatályú, így felperes ügyében nem alkalmazható.
[14] Az adót az Art.-ban vagy más törvényben meghatározott esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez, a levont adót, adóelőleget annak kell megfizetnie, aki azt levonta. Az adóhatóság az adózó adókötelezettségét és költségvetési támogatási igényét, valamint az arra teljesített befizetést és kiutalást az adózó adószámláján tartja nyilván. Az adózó kötelezettségeit a bevallás - ideértve az önellenőrzési lapot is - alapján kell nyilvántartani. Az adóhatóság a kötelezettségeket, valamint a befizetéseket és a kiutalásokat az adószámlán adónként, költségvetési támogatásonként mutatja ki [Art. 35. § (1) bekezdés, 43. § (1) bekezdés]. A felperes általa elismerten szja-t vallott be és fizetett be, amelyet az adóhatóság a felperesi folyószámlán, annak 103-as szja adónem számláján nyilvántartotta.
[15] Az Art. a befizetések elszámolása cím alatt szabályozza a túlfizetés, továbbá a téves befizetés esetét. Túlfizetés az Art. 43. § (5) bekezdése alapján akkor történik, amikor az adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az adóhatósághoz. Az Art. 43. § (5)-(6) bekezdéseiben meghatározott az is, hogy a túlfizetés összegét miként kell az adóhatóságnak kérelemre vagy hivatalból elszámolnia, illetve annak visszatérítéséről milyen törvényi feltételek teljesítése esetén rendelkezhet az adózó.
[16] A tévesen befizetett összeg visszafizetésének törvényi szabályozását az Art. 43. § (7) bekezdése tartalmazza: "Az adóhatóság számlájára tévesen befizetett összeg visszafizetését a befizető a túlfizetésre vonatkozó szabályok szerint igényelheti, amennyiben az adóhatóságnál nyilvántartott tartozása nincs".
[17] A felperes - általa előadottan - a részéről tévesen befizetett összeget tehát e jogszabályhely alapján akkor igényelheti vissza, ha az adóhatóságnál nincs nyilvántartott tartozása. E törvényhelynek nem tényállási eleme, hogy a tévedést mi okozta, hogyha nem lett volna tévedés, kit illetne az összeg, ezért a kérelem elbírálása során csak a törvényben foglalt, hatályos rendelkezést kellett a hatóságnak, illetve a befizetőnek teljesítenie. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a tévesen befizetett összeg visszafizethetőségéről kellett döntenie az alperesnek, amely eljárást az Art., és nem más törvény szabályozza, az Art.-nak pedig 43. § (7) bekezdése, méghozzá a befizető részére feltétel teljesítésének ("nyilvántartott tartozása nincs") előírásával. Felperes nem felelt meg a törvény előírásának, így kérelme nem volt teljesíthető.
[18] A felperes nem jelölte meg (felülvizsgálati kérelem II/e. pont), hogy mely jogszabályt sértette meg az elsőfokú bíróság akkor, amikor egy másik ítéletből a jogi álláspontjával egyező indokolásrészt idézett.
[19] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.559/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.V.35.559/2015/6.
A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke
Dr. Kurucz Krisztina előadó bíró
Dr. Kárpáti Magdolna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Nagy Viktória Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Nagy Viktória ügyvéd)
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
Az alperes képviselője: Dr. Fodor András jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: 2015. március 20. napján kelt
12.K.32.028/2014/8. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.32.028/2014/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 15.000 (azaz tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 70.000 (azaz hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2013. október 21-én "Átvezetés és kiutalási kérelem folyószámlán mutatkozó túlfizetéshez" elnevezésű, 17-es nyomtatványon folyószámlájáról, a 103 Személyi jövedelemadó (szja) számláról 5.311.716 Ft kiutalását kérelmezte.[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2013. november 22. napján kelt határozatával a kérelmet elutasította, a kiutalást megtagadta. Indokolása szerint megállapította, hogy adózó folyószámláján a 103 szja adónem számlán a kérelemnek megfelelően 5.311.716 Ft túlfizetés fennáll, azonban a 124-es Egészségbiztosítási alapot megillető bevétel, a 125-os Nyugdíjbiztosítási alapot megillető bevétel, a 144-es Munkaadói járulék adónemek, a 152-es Egészségügyi hozzájárulás, a 221-es Adóhatósági eljárási illeték, az 521-es Illeték számláin (35.000.000 Ft-ot meghaladó) nyilvántartott tartozásai vannak. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 43.§ (6) bekezdése értelmében a túlfizetés visszatérítésére csak akkor kerülhet sor, ha a befizetőnek nincs köztartozása, amely törvényi feltétel a felperes esetében nem teljesült, így a kérelme nem teljesíthető.
[3] A felperes - a felszámoló biztosa által előterjesztett - fellebbezésében azt adta elő, hogy a kérelem benyújtására azért került sor, mert a volt munkavállalója javára megítélt járadék után fizetendő szja tévesen magasabb összegben került levonásra és az adóhatósághoz befizetésre.
[4] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. március 14. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában ismertette, hogy az adóhatóság valamennyi 17-es számú nyomtatványon előterjesztett kiutalási kérelem érdemi vizsgálata során vizsgálja, hogy a kiutalni kért összeg az adott adónemben adózó folyószámláján rendelkezésre áll-e többletként, miután kiutalni csak a ténylegesen fennálló adózói túlfizetést lehet. E kérelem elbírálása egy adott időponthoz kötődő, kizárólag nyilvántartás vezetésen alapuló eljárás, amelynek során az adóhatóságnak nincsen tényállás tisztázási kötelezettsége, sem lehetősége a tekintetben, hogy az adott folyószámla állapotot mely események (milyen döntések) eredményezték. Ezen eljárásban az sem vizsgálható, hogy az adózó folyószámláján túlfizetésként nyilvántartott összeg adózó saját adókötelezettségével összefüggésben, vagy törvényi kötelezés alapján más adózó kötelezettségével kapcsolatban került teljesítésre.
[5] Az elsőfokú adóhatóság jogszerűen állapította meg annak tényét, hogy adózó folyószámlájának a 103-as szja adónem számláján a kérelemnek megfelelően 5.311.716 Ft túlfizetés fennáll, míg további adónemek számláin - a felszámoló biztos által sem vitatottan - tartozás áll fenn, amely a kérelem kiutalásának törvényben meghatározott akadálya.
[6] Az Art. 43. § (7) bekezdése a teljesítő személyt egységesen befizetőnek nevezi, semmilyen kitételt nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a téves befizetést milyen minőségben teljesítette. Az Art. e jogszabályhelyben akként rendelkezik, hogy a befizető a téves befizetést a túlfizetésre vonatkozó szabályok szerint visszaigényelheti, azonban az is törvényi előírás, hogy nyilvántartott tartozás esetén az igénylés nem teljesíthető. A téves befizetés visszaigényelhetősége szempontjából nincs tehát jelentősége annak az adózó által hivatkozott körülménynek, hogy a keletkező befizetést nem saját adókötelezettsége kapcsán, hanem más adózó kötelezettségével összefüggésben, kifizetői minőségében teljesítette. A téves befizetési jogcím automatikusan nem teremti meg a jogalapot az adóhatóság visszafizetési kötelezettségére. A felszámoló által hivatkozottak relevanciával nem bírnak, a tévesen befizetett összeg a jogszabályban foglalt feltétel hiányában nem utalható ki.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint az alperes az alkalmazott jogszabályok téves értelmezésével, hatáskörét túllépve, jogsértő határozatot hozott. A hatóság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csőd.tv.) 3.§ (1) bekezdés e) pontja, 4.§ (1) bekezdése, 62.§ (1), (5) bekezdései, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 296.§ (1) bekezdése, 361.§ (1) bekezdése, az Art. 43.§ (6) bekezdése rendelkezései ellenére úgy számította be a felperes adótartozásába a nem a saját, hanem a volt munkavállalója vagyonát képező túlfizetést, hogy a beszámítás feltételei nem állnak fenn és így jogalap nélkül gazdagodik.[8] Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Megállapítása szerint a kérelem benyújtása követi az ítélet indokolásának tényállási részében ismertetett előzményeket, azonban "a téves összegű adólevonás és a többletként befizetett adó a felszámoló helytelen eljárására vezethető vissza", a téves befizetés a felszámoló által sem vitatottan már az eljárása folytán és az alatt történt. A téves adóbefizetést követő visszafizetés eljárási jogszabálya pedig az Art, és nem a Csőd.tv., illetve nem a Ptk.[10] Helyesen hivatkozott az adóhatóság arra, hogy csak az Art.-beni feltételek fennállása esetén van mód túlfizetéskor a többlet kiutalására, vagyis a kiutalás iránti kérelem teljesítésére. Az Art. 43.§ (6)-(7) bekezdései alapján pedig csak akkor teljesíthető a kiutalás iránti kérelem, ha az adózónak nincs az adóhatóságnál nyilvántartott adók módjára behajtható köztartozása. Adózó a felperesi társaság, függetlenül attól, hogy törvényes képviseletében felszámoló járt el, és nincs e törvényhelyekben szabályozás azokra a felperesi hivatkozásokra, hogy a túlvont összeg kinek a vagyonába tartozik, az adózó köztartozása mikor keletkezett, a többletbefizetés milyen tételre vetíthető vissza. A felperesnek egy adófolyószámlája van, amelynek adatait kellett összevetni a törvényben és a kérelemben foglaltakkal. Az adóhatóságnak csak arról kellett döntenie, hogy a felperesnek kiutalható-e az összeg, avagy sem. A kérelem elutasítását okszerűen és a jogszabályoknak megfelelően indokolta meg az alperes, a kiutalás törvényi előfeltételei felperes ügyében hiányoztak.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor érdemi döntése meghozatalakor figyelmen kívül hagyta, hogy a kiutalni kért összeg sem a Csőd.tv. keresetben hivatkozott rendelkezései, sem a célhoz kötött támogatási minősége okán nem képezi felperes vagyonát; a kiutalás megtagadásával alperes jogalap nélkül gazdagodott; az Art. 43. § (5) bekezdésének 2014. január 1. napjától hatályos rendelkezése lehetőséget ad arra, hogy nemcsak az adózó, hanem az adó megfizetésére kötelezett személy részére kerüljön kifizetésre a túlfizetés összege; a kiutalni kért összeg minőségében jogcímhez kötött; és az ítéletben hivatkozott másik döntés tényállása eltérő. Az érdemi döntés sérti a keresetében foglalt illetve alkalmazott jogszabályhelyeket, a döntés jogsértő.[12] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] Elsődlegesen rögzíti a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221.§ (1) bekezdésében foglaltaknak mindenben megfelelő indokolású ítéletet hozott: nagyon részletes és pontos tényállást állapított meg, amely tartalmazza a kérelem előzményeit is, így az kúriai megismétlést és kiegészítést nem igényel, rögzítette az első- és másodfokú határozatok lényegi elemeit, a pertörténet sorában a keresetet, az ellenkérelmet, nemcsak megjelölte, hanem idézte is az irányadó jogszabályokat, a tényállást ütköztette a jogszabályokkal, jogi indokolása minden keresetrészre kiterjedő (Pp. 213.§ (1) bekezdés), közérthető. A tisztázott tényálláson és helytállóan értelmezett jogszabályokon alapuló döntésével a Kúria aggálytalanul egyet értett.[14] Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság (felülvizsgálati kérelem II/c. pont), hogy az Art. 43.§-ának az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról megalkotott 2013. évi CC. törvény 157.§ (2) bekezdésével 2014. január 1-jével beiktatott (5) bekezdése nem visszaható hatályú, így felperes ügyében nem alkalmazható.
[15] Az adót az Art.-ben vagy más törvényben meghatározott esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez, a levont adót, adóelőleget annak kell megfizetnie, aki azt levonta. Az adóhatóság az adózó adókötelezettségét és költségvetési támogatási igényét, valamint az arra teljesített befizetést és kiutalást az adózó adószámláján tartja nyilván. Az adózó kötelezettségeit a bevallás - ideértve az önellenőrzési lapot is - alapján kell nyilvántartani. Az adóhatóság a kötelezettségeket, valamint a befizetéseket és a kiutalásokat az adószámlán adónként, költségvetési támogatásonként mutatja ki (Art. 35. § (1) bekezdés, 43. § (1) bekezdés). A felperes általa elismerten szja-t vallott be és fizetett be, amelyet az adóhatóság a felperesi folyószámlán, annak 103-as szja adónem számláján nyilvántartotta.
[16] Az Art. a befizetések elszámolása cím alatt szabályozza a túlfizetés, továbbá a téves befizetés esetét. Túlfizetés az Art. 43. § (5) bekezdése alapján akkor történik, amikor az adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az adóhatósághoz. Az Art. 43. § (5)-(6) bekezdéseiben meghatározott az is, hogy a túlfizetés összegét miként kell az adóhatóságnak kérelemre vagy hivatalból elszámolnia, illetve annak visszatérítéséről milyen törvényi feltételek teljesítése esetén rendelkezhet az adózó.
[17] A tévesen befizetett összeg visszafizetésének törvényi szabályozását az Art. 43. § (7) bekezdése tartalmazza: "Az adóhatóság számlájára tévesen befizetett összeg visszafizetését a befizető a túlfizetésre vonatkozó szabályok szerint igényelheti, amennyiben az adóhatóságnál nyilvántartott tartozása nincs.".
[18] A felperes - általa előadottan - a részéről tévesen befizetett összeget tehát e jogszabályhely alapján akkor igényelheti vissza, ha az adóhatóságnál nincs nyilvántartott tartozása. E törvényhelynek nem tényállási eleme, hogy a tévedést mi okozta, hogyha nem lett volna tévedés, kit illetne az összeg, ezért a kérelem elbírálása során csak a törvényben foglalt, hatályos rendelkezést kellett a hatóságnak, illetve a befizetőnek teljesítenie. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a tévesen befizetett összeg visszafizethetőségéről kellett döntenie az alperesnek, amely eljárást az Art., és nem más törvény szabályozza, az Art.-nek pedig 43.§ (7) bekezdése, méghozzá a befizető részére feltétel teljesítésének ("nyilvántartott tartozása nincs") előírásával. Felperes nem felelt meg a törvény előírásának, így kérelme nem volt teljesíthető.
[19] A felperes nem jelölte meg (felülvizsgálati kérelem II/e. pont), hogy mely jogszabályt sértette meg az elsőfokú bíróság akkor, amikor egy másik ítéletből a jogi álláspontjával egyező indokolásrészt idézett.
[20] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[21] Az adóhatóságnál nyilvántartott tartozás esetén a tévesen befizetett összeg visszaigénylése iránti kérelem nem teljesíthető.Záró rész
[22] A Kúria a felperest a Pp. 270.§-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.[23] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről és mértékéről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2016. március 17.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró
(Kúria, Kfv. V. 35.559/2015.)