BH 2016.8.217

A magáncélú munkavégzés közben bekövetkezett baleset a munka engedélyezett volta estén sem minősül üzemi balesetnek [1997. évi LXXXIII. tv. (Ebtv.) 52. §, 53. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] Az alperes a 2013. április 11-én kelt fizetési meghagyással - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §-a alkalmazásával - 3 817 585 forint és kamata megfizetésére kötelezte a felperest az általa foglalkoztatott B. P. T. 2010. január 18-án - akkumulátorrobbanás folytán - bekövetkezett balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátási költségek megtérítése címén.
[2] Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére irá...

BH 2016.8.217 A magáncélú munkavégzés közben bekövetkezett baleset a munka engedélyezett volta estén sem minősül üzemi balesetnek [1997. évi LXXXIII. tv. (Ebtv.) 52. §, 53. §].
[1] Az alperes a 2013. április 11-én kelt fizetési meghagyással - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §-a alkalmazásával - 3 817 585 forint és kamata megfizetésére kötelezte a felperest az általa foglalkoztatott B. P. T. 2010. január 18-án - akkumulátorrobbanás folytán - bekövetkezett balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátási költségek megtérítése címén.
[2] Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet elutasította. Megállapította, hogy a baleset a felperes és megbízottja munkavédelmi szabályszegéseivel (a munkavédelmi szemüveg védelmi képességét igazoló bizonyítvány hiányával, a munkavédelmi oktatás és a kockázatértékelés elégtelenségével) okozati összefüggésben következett be, ezért az alperes jogszerűen bocsátotta ki a fizetési meghagyást.
[3] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a sérült a baleset bekövetkezésekor saját gépjárművét javította, amelyre a munkaidő utánra kapott engedélyt, e munkavégzésért a felperestől díjazásban eleve nem is részesülhetett. A munkavégzésre nem a munkáltató utasítására és nem a munkáltató érdekében került sor. A sérült a magáncélú munkavégzés során a munkáltatói hozzájárulás keretein is túllépett: az engedély nem terjedt ki a targonca, valamint a sérülését okozó akkumulátor használatára és a sérült a munkaidőn kívül engedélyezett tevékenységet munkaidőben végezte. A magáncélú tevékenység során munkaeszköz (akkumulátor) engedély nélküli használatával összefüggésben elszenvedett baleset nem tekinthető a munkaviszonnyal összefüggésben bekövetkezett, az Ebtv. 52. § (1) bekezdése szerinti üzemi balesetnek. Az üzemi baleset feltételeinek fennállását az alperes eljárása során nem vizsgálta, a munkaügyi bíróság pedig a fenti tények figyelmen kívül hagyása folytán tévesen ítélte meg a fizetési meghagyás jogszerűségét.
[4] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, kérte.
[5] Az alperes előadta, hogy az üzemi baleset feltételeit - a jogerős ítéletben rögzítettekkel szemben - a közigazgatási eljárásban vizsgálta, ennek során a baleset üzemiségét elismerő jogerős határozatot és a munkabaleseti jegyzőkönyvet is figyelembe vette. A bejelentett üzemi baleset tényét az Ebtv. végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 45. § (1) bekezdése szerint a táppénz folyósítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnek kell elbírálnia, baleseti egészségügyi szolgáltatás csak ezen határozat bemutatása esetén rendelhető el. A sérült igényét elbíráló határozat a 2010. január 18-án történt balesetet társadalombiztosítási szempontból üzemi balesetnek ismerte el, a határozat rögzíti az Ebtv. 55. §-a szerinti baleseti táppénzre való jogosultságot, az indokolás hivatkozik az Ebtv. 52. § (1) bekezdésére.
[6] Az alperes vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását is, amely szerint az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a nem vitatott körülményt, hogy a baleset "mögött", illetve annak időpontjában nem volt "élő" a felek munkajogi viszonya. A másodfokú bíróság álláspontját azzal indokolta, hogy a baleset magáncélból végzett tevékenység során következett be, ugyanakkor elismerte, hogy a sérült a felperes alkalmazottja volt, a baleset a munkáltató műhelyében történt és "beleegyezése mellett" következett be. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 42. § (1) bekezdésére való hivatkozás nem helytálló, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 87. § 8. pontja szerint munkáltatónak a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató minősül. A sérült a balesetkor a felperesi munkáltatónál munkaviszonyban állt, a munkáltató engedélyével és munkaeszközeivel végezte a munkát. Az akkumulátor megközelítésére a sérültnek és másnak is lehetősége volt, annak használatát a foglalkoztató nem tiltotta meg, a veszélyes anyag a sérültre valós veszélyt jelentett. Az alperes utalt arra, hogy a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény is hivatkozik a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV. 19.) FMM rendeletnek (a továbbiakban: FMM rendelet) a munkaeszköz kialakítását és elhelyezését szabályozó 17. § (1) bekezdésére, idézte továbbá az Mvt. 87. §-ának a veszélyforrást definiáló 13. pontját.
[7] Az alperes kiemelte, hogy a munkáltató magáncélú munkára adott engedélye magában foglalta a munkáltatónál lévő munkaeszközök és anyagok használatát, amely szükséges volt a munkafolyamathoz. Emellett a baleset üzemiségének tényét támasztja alá az Ebtv. 53. § (1) bekezdés b) pontja is, amely szerint nem üzemi baleset az a baleset, amely engedély nélkül végzett munka során történt.
[8] Az alperes - eljárása másik "alapdokumentumára" utalva - felsorolta a munkáltató Mvt. 64-67. §-aiban foglalt, munkabalesetekkel kapcsolatos kötelezettségeit, idézte az Mvt. munkabalesetet, munkaeszközt és szervezett munkavégzést meghatározó 87. § 3., 4. és 9. pontját. Hivatkozott arra, hogy a baleset üzemi jellegét a munkáltató is elfogadta, a munkabaleseti jegyzőkönyvet kiállította, a baleset üzemi jellegét elismerő határozat alapján a felperesi foglalkoztató részére a munkabaleset után 100%-os táppénz kiutalásra került. Ezen túl a munkabalesetet kivizsgáló Munkaügyi Felügyelőség eljárása során - munkavédelmi szabálytalanságok miatt - a felperest kötelező és használatot felfüggesztő határozatokat hozott.
[9] Az alperes végül - a Pp. 3. § (1)-(2) bekezdései megjelölésével - hivatkozott arra is, hogy a felperes kereseti kérelme nem terjedt ki a baleset üzemi jellegének felülbírálatára, ez érdekével szemben álló lett volna, a Pp. 324. § (1) bekezdése és 215. §-a alapján pedig arra, hogy a felperesnek erre irányuló konkrét kérelme a fellebbezésben sem volt. A tényállást az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítás lefolytatását követően a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően, helyesen állapította meg, és a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott.
[10] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak megalapozottságára hivatkozva.
[11] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[12] Az alperes a jogerős ítéletet azért tartotta törvénysértőnek, mert a másodfokú bíróság tévesen és erre irányuló kérelem nélkül állapította meg a megtérítési kötelezettség Ebtv. 67. § (1) bekezdésében foglalt, az üzemi baleset bekövetkeztére vonatkozó feltétel teljesülésének hiányát.
[13] A foglalkoztató Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerinti felelőssége - a rendelkezésben írt egyéb tényállási elemek megvalósulása esetén - az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátásokért áll fenn. Azt, hogy az egészségbiztosítási ellátási költségeket keletkeztető, a foglalkoztató megtérítési kötelezettségét felvető baleset üzemi balesetnek minősül-e, az Ebtv. 52. és 53. §-ai alkalmazásával kell elbírálni.
[14] Az Ebtv. 52. § (1) bekezdése szerint üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. A rendelkezés ezen túl üzeminek minősíti az ún. úti balesetet és azokat a baleseteket is, amelyek a biztosítottakat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során érik. Az Ebtv. 53. § (1) bekezdés a)-b) pontjai alapján nem üzemi baleset az a baleset, amely kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy a lakásról (szállásról) munkába, illetőleg onnan a lakásra (szállásra) menet közben, indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt.
[15] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megállapítását, miszerint a perbeli baleset a sérült - munkáltatói engedélyen alapuló - magáncélú munkavégzése, saját tulajdonát képező gépjármű javítása során következett be, nem vitatta, és azt sem, hogy a sérült a kapott engedély keretein túllépett, amikor a munkát munkaidőben kezdte meg. A sérült tehát - az irányadó tényállás szerint - nem a felperesi munkáltató részére és érdekében végezte a baleset bekövetkeztéhez vezető munkát, munkateljesítése a munkaviszony keretében, más személy (a munkáltató) számára díjazás ellenében végzett ún. függő munkának nem minősült, balesete ezért nem tekinthető az Ebtv. 52. § (2) bekezdése szerinti, "foglalkozása körében végzett munka közben" vagy "azzal összefüggésben" elszenvedett balesetnek sem.
[16] Az Ebtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt tényállás megvalósulása szempontjából perdöntő jelentőséggel a másodfokú bíróság által értékelt tények bírtak. Önmagában az a tény, hogy a sérült és a felperes között munkaviszony állt fenn, a sérült olyan munka (szerelés) közben szenvedte el balesetet, amely egyébként - a felperes részére történő munkateljesítés esetén, munkaidőben - a munkakörébe tartozott, illetve hozzáfért a munkaeszközökhöz, nem alapozza meg a baleset üzemikénti minősítését. Az Ebtv. 53. § (1) bekezdés b) pontját, amely a munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka során elszenvedett balesetet zárja ki az üzemi balesetek közül, az Ebtv. 52. § (1) bekezdésével összhangban, szintén a munkaviszony keretében, a munkáltató részére és érdekében teljesített munkavégzés körében kell értelmezni. Az Ebtv. 53. § (1) bekezdés b) pontja a munkakörbe nem tartozó, engedély nélküli feladatellátásra vonatkoztatható, a munkajogviszony keretén kívül eső, magáncélú munkavégzés engedélyezése a rendelkezés alkalmazását nem alapozza meg, ezért a perbeli baleset üzemisége e rendelkezéssel sem támasztható alá.
[17] A másodfokú bíróság "élő" munkaviszonyra vonatkozó okfejtését és a balesetkor még hatályban nem volt Mt.-re való hivatkozást a Kúria nem osztotta, a foglalkozás körébe tartozó, vagy azzal összefüggő és az azon kívül eső munkavégzés során bekövetkezett balesetek üzemiségének megítélésével kapcsolatos érveléssel azonban egyetértett.
[18] Az alperest az Ebtv. 67. § szerinti felelősség tisztázása során a biztosított és az egészségbiztosítási szerv között folyamatban volt eljárásban hozott, a baleset üzemiségét és a biztosított üzemi baleseti táppénzre való jogosultságát megállapító közigazgatási határozatok nem kötötték, a megtérítési felelősség feltételeit a bíróságnak is azoktól függetlenül kellett vizsgálnia.
[19] A felperes a keresetében és fellebbezésében is hivatkozott arra, hogy a sérült a balesetet munkaidő után, magáncélú javítás közben szenvedte el, e körülményt fellebbezésében több ízben kiemelte, és ezzel összefüggésben kifejtette azt a jogi álláspontját is, hogy a perbeli baleset nem függött össze a munkaviszonnyal. A másodfokú bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdésének alkalmazásával, a kérelmek tartalmuk szerinti elbírálását előíró rendelkezés alapján vizsgálta az Ebtv. 67. § (1) bekezdésében írt feltétel fennállását, annak során nem sértette meg a Pp. felülvizsgálati kérelemben felhívott szabályait azzal, hogy az Ebtv. üzemi balesetet definiáló rendelkezését is figyelembe vette.
[20] A felülvizsgálati kérelemben felsorolt további rendelkezések [Kr. 45. § (1) bekezdés, Mvt. 64-67. §-ok, 87. § 3., 4., 8., 9., 13. pontok, FMM rendelet 17. § (1) bekezdés] az alperes által felvetett problémával nincsenek összefüggésben, a balesetkor még nem hatályos Mt. 42. § (1) bekezdése másodfokú bíróság általi helytelen felhívása pedig a döntés érdemben helytálló voltát nem befolyásolta.
[21] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítélet - az indokolás részbeni módosításával, a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.435/2015.)

* * *

T E L J E S H A T Á R O Z A T

A Kúria a dr. Ábrahám László ügyvéd által képviselt felperesnek a Juhászné dr. Hegedűs Zsófia jogtanácsos által képviselt Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. október 13. napján kelt 13.M.241/2013/29. szám alatt indított és a Győri Törvényszék 2015. március 4. napján kelt 2.Mf.20.951/2014/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.951/2014/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2013. április 11-én kelt fizetési meghagyással - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §-a alkalmazásával - 3.817.585 forint és kamata megfizetésére kötelezte a felperest az általa foglalkoztatott B. P. T. 2010. január 18-án - akkumulátor robbanás folytán - bekövetkezett balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátási költségek megtérítése címén.
Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet elutasította. Megállapította, hogy a baleset a felperes és megbízottja munkavédelmi szabályszegéseivel (a munkavédelmi szemüveg védelmi képességét igazoló bizonyítvány hiányával, a munkavédelmi oktatás és a kockázatértékelés elégtelenségével) okozati összefüggésben következett be, ezért az alperes jogszerűen bocsátotta ki a fizetési meghagyást.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a sérült a baleset bekövetkezésekor saját gépjárművét javította, amelyre a munkaidő utánra kapott engedélyt, e munkavégzésért a felperestől díjazásban eleve nem is részesülhetett. A munkavégzésre nem a munkáltató utasítására és nem a munkáltató érdekében került sor. A sérült a magáncélú munkavégzés során a munkáltatói hozzájárulás keretein is túllépett: az engedély nem terjedt ki a targonca, valamint a sérülését okozó akkumulátor használatára és a sérült a munkaidőn kívül engedélyezett tevékenységet munkaidőben végezte. A magáncélú tevékenység során munkaeszköz (akkumulátor) engedély nélküli használatával összefüggésben elszenvedett baleset nem tekinthető a munkaviszonnyal összefüggésben bekövetkezett, az Ebtv. 52. § (1) bekezdése szerinti üzemi balesetnek. Az üzemi baleset feltételeinek fennállását az alperes eljárása során nem vizsgálta, a munkaügyi bíróság pedig a fenti tények figyelmen kívül hagyása folytán tévesen ítélte meg a fizetési meghagyás jogszerűségét.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, valamint a felperes költségekben való marasztalását kérte.
Az alperes előadta, hogy az üzemi baleset feltételeit - a jogerős ítéletben rögzítettekkel szemben - a közigazgatási eljárásban vizsgálta, ennek során a baleset üzemiségét elismerő jogerős határozatot és a munkabaleseti jegyzőkönyvet is figyelembe vette. A bejelentett üzemi baleset tényét az Ebtv. végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 45. § (1) bekezdése szerint a táppénz folyósítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnek kell elbírálnia, baleseti egészségügyi szolgáltatás csak ezen határozat bemutatása esetén rendelhető el. A sérült igényét elbíráló határozat a 2010. január 18-én történt balesetet társadalombiztosítási szempontból üzemi balesetnek ismerte el, a határozat rögzíti az Ebtv. 55. § szerinti baleseti táppénzre való jogosultságot, az indokolás hivatkozik az Ebtv. 52. § (1) bekezdésére.
Az alperes vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását is, amely szerint az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a nem vitatott körülményt, hogy a baleset "mögött", illetve annak időpontjában nem volt "élő" a felek munkajogi viszonya. A másodfokú bíróság álláspontját azzal indokolta, hogy a baleset magáncélból végzett tevékenység során következett be, ugyanakkor elismerte, hogy a sérült a felperes alkalmazottja volt, a baleset a munkáltató műhelyében történt és "beleegyezése mellett" következett be. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 42. § (1) bekezdésére való hivatkozás nem helytálló, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 87. § 8. pontja szerint munkáltatónak a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató minősül. A sérült a balesetkor a felperesi munkáltatónál munkaviszonyban állt, a munkáltató engedélyével és munkaeszközeivel végezte a munkát. Az akkumulátor megközelítésére a sérültnek és másnak is lehetősége volt, annak használatát a foglalkoztató nem tiltotta meg, a veszélyes anyag a sérültre valós veszélyt jelentett. Az alperes utalt arra, hogy a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény is hivatkozik a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV. 19.) FMM rendeletnek (a továbbiakban: FMM rendelet) a munkaeszköz kialakítását és elhelyezését szabályozó 17. § (1) bekezdésére, idézte továbbá az Mvt. 87. §-ának a veszélyforrást definiáló 13. pontját.
Az alperes kiemelte, hogy a munkáltató magáncélú munkára adott engedélye magában foglalta a munkáltatónál lévő munkaeszközök és anyagok használatát, amely szükséges volt a munkafolyamathoz. Emellett a baleset üzemiségének tényét támasztja alá az Ebtv. 53. § (1) bekezdés b) pontja is, amely szerint nem üzemi baleset az a baleset, amely engedély nélkül végzett munka során történt.
Az alperes - eljárása másik "alapdokumentumára" utalva - felsorolta a munkáltató Mvt. 64-67. §-aiban foglalt, munkabalesetekkel kapcsolatos kötelezettségeit, idézte az Mvt. munkabalesetet, munkaeszközt és szervezett munkavégzést meghatározó 87. § 3., 4. és 9. pontját. Hivatkozott arra, hogy a baleset üzemi jellegét a munkáltató is elfogadta, a munkabaleseti jegyzőkönyvet kiállította, a baleset üzemi jellegét elismerő határozat alapján a felperesi foglalkoztató részére a munkabaleset után 100%-os táppénz kiutalásra került. Ezen túl a munkabalesetet kivizsgáló Munkaügyi Felügyelőség eljárása során - munkavédelmi szabálytalanságok miatt - a felperest kötelező és használatot felfüggesztő határozatokat hozott.
Az alperes végül - a Pp. 3. § (1)-(2) bekezdései megjelölésével - hivatkozott arra is, hogy a felperes kereseti kérelme nem terjedt ki a baleset üzemi jellegének felülbírálatára, ez érdekével szemben álló lett volna, a Pp. 324. § (1) bekezdése és 215. §-a alapján pedig arra, hogy a felperesnek erre irányuló konkrét kérelme a fellebbezésben sem volt. A tényállást az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítás lefolytatását követően a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően, helyesen állapította meg, és a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak megalapozottságára hivatkozva.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az alperes a jogerős ítéletet azért tartotta törvénysértőnek, mert a másodfokú bíróság tévesen és erre irányuló kérelem nélkül állapította meg a megtérítési kötelezettség Ebtv. 67. § (1) bekezdésében foglalt, az üzemi baleset bekövetkeztére vonatkozó feltétel teljesülésének hiányát.
A foglalkoztató Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerinti felelőssége - a rendelkezésben írt egyéb tényállási elemek megvalósulása esetén - az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátásokért áll fenn. Azt, hogy az egészségbiztosítási ellátási költségeket keletkeztető, a foglalkoztató megtérítési kötelezettségét felvető baleset üzemi balesetnek minősül-e, az Ebtv. 52. § és 53. §-ai alkalmazásával kell elbírálni.
Az Ebtv. 52. § (1) bekezdése szerint üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. A rendelkezés ezen túl üzeminek minősíti az ún. úti balesetet és azokat a baleseteket is, amelyek a biztosítottakat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során érik. Az Ebtv. 53. § (1) bekezdés a)-b) pontjai alapján nem üzemi baleset az a baleset, amely kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy a lakásról (szállásról) munkába, illetőleg onnan a lakásra (szállásra) menet közben, indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megállapítását, miszerint a perbeli baleset a sérült - munkáltatói engedélyen alapuló - magáncélú munkavégzése, saját tulajdonát képező gépjármű javítása során következett be, nem vitatta, és azt sem, hogy a sérült a kapott engedély keretein túllépett, amikor a munkát munkaidőben kezdte meg. A sérült tehát - az irányadó tényállás szerint - nem a felperesi munkáltató részére és érdekében végezte a baleset bekövetkeztéhez vezető munkát, munkateljesítése a munkaviszony keretében, más személy (a munkáltató) számára díjazás ellenében végzett ún. függő munkának nem minősült, balesete ezért nem tekinthető az Ebtv. 52. § (2) bekezdése szerinti, "foglalkozása körében végzett munka közben" vagy "azzal összefüggésben" elszenvedett balesetnek sem.
Az Ebtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt tényállás megvalósulása szempontjából perdöntő jelentőséggel a másodfokú bíróság által értékelt tények bírtak. Önmagában az a tény, hogy a sérült és a felperes között munkaviszony állt fenn, a sérült olyan munka (szerelés) közben szenvedte el balesetet, amely egyébként - a felperes részére történő munkateljesítés esetén, munkaidőben - a munkakörébe tartozott, illetve hozzáfért a munkaeszközökhöz, nem alapozza meg a baleset üzemikénti minősítését. Az Ebtv. 53. § (1) bekezdés b) pontját, amely a munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka során elszenvedett balesetet zárja ki az üzemi balesetek közül, az Ebtv. 52. § (1) bekezdésével összhangban, szintén a munkaviszony keretében, a munkáltató részére és érdekében teljesített munkavégzés körében kell értelmezni. Az Ebtv. 53. § (1) bekezdés b) pontja a munkakörbe nem tartozó, engedély nélküli feladatellátásra vonatkoztatható, a munkajogviszony keretén kívül eső, magáncélú munkavégzés engedélyezése a rendelkezés alkalmazását nem alapozza meg, ezért a perbeli baleset üzemisége e rendelkezéssel sem támasztható alá.
A másodfokú bíróság "élő" munkaviszonyra vonatkozó okfejtését és a balesetkor még hatályban nem volt Mt.-re való hivatkozást a Kúria nem osztotta, a foglalkozás körébe tartozó, vagy azzal összefüggő és az azon kívül eső munkavégzés során bekövetkezett balesetek üzemiségének megítélésével kapcsolatos érveléssel azonban egyetértett.
Az alperest az Ebtv. 67. § szerinti felelősség tisztázása során a biztosított és az egészségbiztosítási szerv között folyamatban volt eljárásban hozott, a baleset üzemiségét és a biztosított üzemi baleseti táppénzre való jogosultságát megállapító közigazgatási határozatok nem kötötték, a megtérítési felelősség feltételeit a bíróságnak is azoktól függetlenül kellett vizsgálnia.
A felperes a keresetében és fellebbezésében is hivatkozott arra, hogy a sérült a balesetet munkaidő után, magáncélú javítás közben szenvedte el, e körülményt fellebbezésében több ízben kiemelte, és ezzel összefüggésben kifejtette azt a jogi álláspontját is, hogy a perbeli baleset nem függött össze a munkaviszonnyal. A másodfokú bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdésének alkalmazásával, a kérelmek tartalmuk szerinti elbírálását előíró rendelkezés alapján vizsgálta az Ebtv. 67. § (1) bekezdésében írt feltétel fennállását, annak során nem sértette meg a Pp. felülvizsgálati kérelemben felhívott szabályait azzal, hogy az Ebtv. üzemi balesetet definiáló rendelkezését is figyelembe vette.
A felülvizsgálati kérelemben felsorolt további rendelkezések [Kr. 45. § (1) bekezdés, Mvt. 64.-67. §-ok, 87. § 3., 4., 8., 9., 13. pontok, FMM rendelet 17. § (1) bekezdés] az alperes által felvetett problémával nincsenek összefüggésben, a balesetkor még nem hatályos Mt. 42. § (1) bekezdése másodfokú bíróság általi helytelen felhívása pedig a döntés érdemben helytálló voltát nem befolyásolta.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítélet - az indokolás részbeni módosításával, a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. január 20.
Dr. Zanathy János sk. tanácselnök, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin sk. bíró
(Kúria, Mfv.III.10.435/2015.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.