BH 2016.8.215

A soron kívüli alkalmassági vizsgálat elrendelése jogszabályban előírt feltételekhez kötött, azonban egymagában annak megsértéséhez nem fűződik önálló szankció. A hivatásos állomány tagja a minősítési, valamint a FÜV eljárás során meghozott elsőfokú döntésekkel szemben fellebbezésre jogosult. Az elrendelés jogszabályi feltétele az eljárás befejezése előtt pótolható, így megállapítási kereset előterjesztésének az elrendeléssel összefüggésben nincs helye [37/2009. (X. 30.) IRM-ÖM-PTNM együttes rendelet 23. §

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Tényállás
[1] 2014. január 9-én a Rendőrkapitányság vezetője "pszichikai alkalmassági vizsgálatra berendelés" tárgyú levelet írt a hivatásos szolgálati viszonyban álló felperesnek, melyben arra utasította, hogy 2014. január 13-án 9 órakor pszichikai soron kívüli alkalmassági vizsgálaton jelenjen meg. A felperes e napon szolgálati panaszt terjesztett elő az irattal szemben arra hivatkozva, hogy a berendelés jogsértő, mert személye nem adott alapot a vizsgálatra, korábban többször alkalmasnak ...

BH 2016.8.215 A soron kívüli alkalmassági vizsgálat elrendelése jogszabályban előírt feltételekhez kötött, azonban egymagában annak megsértéséhez nem fűződik önálló szankció. A hivatásos állomány tagja a minősítési, valamint a FÜV eljárás során meghozott elsőfokú döntésekkel szemben fellebbezésre jogosult. Az elrendelés jogszabályi feltétele az eljárás befejezése előtt pótolható, így megállapítási kereset előterjesztésének az elrendeléssel összefüggésben nincs helye [37/2009. (X. 30.) IRM-ÖM-PTNM együttes rendelet 23. § (5) bek,, 25. § (1) bek., 33. § (1) bek., 47. §].
Tényállás
[1] 2014. január 9-én a Rendőrkapitányság vezetője "pszichikai alkalmassági vizsgálatra berendelés" tárgyú levelet írt a hivatásos szolgálati viszonyban álló felperesnek, melyben arra utasította, hogy 2014. január 13-án 9 órakor pszichikai soron kívüli alkalmassági vizsgálaton jelenjen meg. A felperes e napon szolgálati panaszt terjesztett elő az irattal szemben arra hivatkozva, hogy a berendelés jogsértő, mert személye nem adott alapot a vizsgálatra, korábban többször alkalmasnak minősítették a szolgálatra.
[2] Az alperes 2014. január 29-én kelt határozatával a felperes szolgálati panaszát azzal utasította el, hogy a soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálat jogszabályi feltételei fennálltak, annak elrendelése szabályszerű volt, figyelemmel az egyes rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról szóló 57/2009. (X. 30.) IRM-ÖM-PTNM együttes rendeletben (a továbbiakban: R.) foglaltakra. 2014. március 18-án a felperes állományilletékes parancsnoka levelet írt az alperes vezetőjéhez, melyben jelentette, hogy 2013. október 15-én a felperes soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatát rendelte el.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[3] A felperes keresetet terjesztett elő, melyben annak megállapítását kérte, hogy a Rendőrkapitányság vezetőjének intézkedése a soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatának elrendelése vonatkozásában jogszabályba ütközött. Arra hivatkozott, hogy a soron kívüli pszichológiai vizsgálat elrendelése nem történt meg, csak vizsgálatra hívták be, nem értesítették az elrendelésről, csak arról, hogy mikor és hol kell megjelennie, így az intézkedés az R. 25. § (1) bekezdésébe, illetve 40. § (5) és (6) bekezdésébe ütközött. Vitatta az elrendelés ténybeli alapját is.
[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálat elrendelésére a jogszabályban foglaltaknak megfelelően került sor. 2014. január 9-én a Rendőrkapitányság vezetője rendelte el a felperes soron kívüli pszichikai vizsgálatát, melyet a Bűnügyi Osztály vezetője kezdeményezett 2013. október 15-én.

Első- és másodfokú határozat
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a Rendőrkapitányság vezetője iratával jogszabálysértően rendelte el a felperes soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatát. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az R. 25. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az állományilletékes parancsnok írásban, indokolással ellátva rendelheti el a hivatásos állomány tagja soron kívüli egészségi, illetve pszichikai alkalmassági vizsgálatát a rendeletben taxatíve felsorolt ok esetén. Az állományilletékes parancsnok írásbeli utasítása a soron kívüli pszichikai vizsgálatról nem tartalmazott indokolást, így a felperes nem szerezhetett arról tudomást, hogy az R. 25. § (1) bekezdés a)-h) pontjai közül miért rendelték el soron kívüli alkalmassági vizsgálatát, így az elrendelés jogszabálysértő volt az indokolás hiánya miatt.
[6] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a bűnügyi osztályvezető által 2013. október 15-én írt jelentés nem jelenti a felperes pszichikai alkalmassági vizsgálatának az elrendelését, figyelemmel arra, hogy arról a felperes tudomást sem szerzett.
[7] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes állományilletékes parancsnoka 2013. október 15-én elrendelte a felperes soron kívüli pszichológiai alkalmassági vizsgálatát, aminek része volt a felperes által kifogásolt, a vizsgálat kezdeményezésével kapcsolatos parancsnoki jellemzés. Ezt támasztotta alá megállapítása szerint a kapitányságvezető 2014. március 18-án kelt, az alperesi munkáltató vezetőjének írt jelentése is, mely szerint 2013. október 15-én elrendelte a felperes soron kívüli pszichológiai alkalmassági vizsgálatát.
[8] A másodfokú bíróság a bizonyítékokat értékelve megállapította, hogy a felperes állományilletékes parancsnoka által 2013. október 15-én kiállított iratban az R. 25. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározottak szerint az alperesi munkáltató a jogszabályban foglaltaknak megfelelően rendelte el a felperes soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatát. Az irat melléklete volt a felperes közvetlen szolgálati felettesének 2013. október 15-én kelt, az állományilletékes parancsnokhoz címzett felperes soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatának elrendelésével kapcsolatos javaslata, s ez részletes indokolást tartalmazott a vizsgálat szükségességét megalapozó körülményekről.
[9] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az R. 25. §-a nem írja elő, hogy az elrendelésről határozat formájában kell határozni. Hivatkozott továbbá arra, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 7. § (2) és (3) bekezdése alapján az alkalmasságra vonatkozó nyilatkozat megtétele írásbeliséghez kötött, amit közölni kell a hivatásos állomány tagjával, az alkalmasságra vonatkozó nyilatkozat azonban nem azonos az alkalmassági vizsgálat elrendelésével kapcsolatos intézkedés meghozatalával, így azt nem kellett közölni a felperessel. Megállapította továbbá, hogy a vizsgálatra rendelő lapon a munkáltató képviselője az R. 4. § (1) bekezdés a)-k) pontjában felsoroltak alapján megjelölte, hogy az alkalmassági vizsgálatra a k) pont alapján került sor, és az elsőfokú orvosi bizottság ennek alapján folytatta le a soron kívüli vizsgálatot. Álláspontja szerint a rendelet nem tartalmaz azzal kapcsolatos munkáltatói kötelezettséget, hogy akár az elrendelést, akár a rendelőlapot a hivatásos állomány tagja részére kézbesíteni kellene. Mindezek alapján megállapította, hogy a 2013. október 15-i soron kívüli vizsgálatot elrendelő, indokolással ellátott írásbeli intézkedés a jogszabályi követelményeknek mindenben megfelelt.

A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül és az elsőfokú ítéletnek megfelelően adjon helyt a kereseti kérelmének.
[11] Hivatkozása szerint a 2013. október 15-én kelt iratot nem közölték vele, míg a 2014. január 9-i elrendelés nem tartalmazta annak indokait.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős határozatot hatályában tartsa fenn. Érvelése szerint a felperes szolgálati panaszával és keresetével támadott 2014. január 9-én kelt irat nem elrendelő irat, hanem a korábban, 2013. október 15-én elkészült irat tekinthető annak. Az R. 25. § (1) bekezdésében foglaltak szerint jogszerűen került elrendelésre a felperes soron kívüli pszichikai vizsgálata, és a jogszabály nem írta elő, hogy arról határozat formájában kellett volna rendelkeznie.

A Kúria döntése és annak jogi indokai
[13] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott az alábbiak szerint.
[14] A rendelkezésre álló iratanyagból megállapítható, hogy a Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának vezetője 2013. október 15-én jelentést tett a Rendőrkapitányság vezetője részére, s a felperes tevékenységére, munkatársaival való kapcsolatára hivatkozva kérte, hogy a vezető fontolja meg a felperes soron kívüli pszichikai vizsgálatának elrendelését. Ezt az iratot a kapitányság vezetője látta, arra rávezette, hogy azzal egyetért, s elrendelte a felperes soron kívüli pszichikai vizsgálatát. Ezt a tényt támasztja alá a rendőrkapitányság vezetőjének 2014. március 18-án kelt, az alperesi munkáltató vezetőjének írt jelentése is, mely szerint 2013. október 15-én elrendelte a felperes soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatát.
[15] A felperest 2014. január 9-én rendelték be a vizsgálatra, amely intézkedés ellen szolgálati panasszal élt. A szolgálati panaszt az alperes 2014. január 29-én kelt határozatával elutasította. Ez ellen az intézkedés ellen a felperes 2014. február 12-én terjesztett elő keresetet.
[16] A felperes elsőfokú minősítésére 2014. február 28-án, míg másodfokú minősítésére 2014. július 30-án került sor.
[17] Az R. 4. § (1) bekezdése rögzíti azt, hogy mikor kell alkalmassági vizsgálatot végezni a hivatásos állomány tagjai vonatkozásában, melyre a rendeletben meghatározott esetekben soron kívül is sor kerülhet. A felperes esetében az R. 25. § e) pontjára figyelemmel ilyen soron kívüli alkalmassági vizsgálat elrendelésére került sor.
[18] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az állományilletékes parancsnok a 2013. október 15-én kiállított iratával a jogszabályban foglaltaknak megfelelően rendelte el a felperes soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatát.
[19] A felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolta, hogy ez az irat nem került kézbesítésre számára, így a munkáltató intézkedése ezen okból jogsértő.
[20] A Hszt. 2. §-a rendelkezik arról, hogy mely jognyilatkozatok tekinthetők írásbeliséghez kötöttnek a törvény rendelkezésének megfelelően. Az adott esetben a soron kívüli vizsgálat elrendelésére nem a Hszt., hanem az R. 25. § (1) bekezdése alapján került sor, így az írásbeliség követelménye nem a Hszt., hanem az R. rendelkezésén alapult. Ennek megfelelően az indokolt írásbeli nyilatkozatot a Hszt. 7. § (3) bekezdése alapján közölnie kellett volna a munkáltatónak a felperessel, mindez azonban a felek által sem vitatottan nem történt meg, a jogszabály azonban a közlés elmaradásához önálló szankciót nem fűzött.
[21] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatának elrendelése jogszabályba ütközött, mivel nem értesítették az elrendelésről, csak a vizsgálatra hívták be.
[22] A Pp. 123. §-a szigorú feltételek fennálltához köti a megállapítási kereset előterjesztésének lehetőségét. Eszerint megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. Ennek megfelelően az eljárt bíróságoknak azt kellett volna megvizsgálniuk, hogy a perbeli esetben e feltételek fennálltak-e vagy sem.
[23] Az R. 5. § (2) bekezdése előírja, hogy az alkalmassági vizsgálatot végző az általa megállapított minősítésről ideiglenesen alkalmatlan vagy alkalmatlan minősítés esetén annak pontos okáról, valamint a jogorvoslati lehetőségről dokumentált módon köteles tájékoztatni a vizsgált személyt. Az R. 23. § (5) bekezdése rendelkezése szerint ha a hivatásos állomány tagja az egészség, illetve pszichikai alkalmassági vizsgálaton első fokon alkalmatlan minősítést kap, az alapellátó orvos haladéktalanul kezdeményezi a másodfokú egészségi, illetve pszichikai alkalmassági vizsgálat lefolytatását. Az alkalmatlan másodfokú megállapítás esetén az alapellátó orvos az alkalmasság felülvizsgálatára irányuló eljárást (FÜV eljárás) kezdeményez. A rendelet 33. § (1) bekezdése biztosítja a jogorvoslat lehetőségét abban az esetben, ha az alkalmassági vizsgálaton részt vevő személy nem ért egyet az egészségi, illetve pszichikai alkalmasság véleményezéséről és minősítésről hozott döntéssel, az ellen nyolc napon belül fellebbezéssel élhet. Az alkalmatlan minősítés esetén megindított FÜV eljárásban a rendelet 47. §-a szintén jogorvoslati lehetőséget biztosít.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes legkésőbb az elsőfokú minősítést követően 2014. március 24-én értesülhetett a soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatának elrendelése okairól, majd az elsőfokú minősítési eljárás során született határozattal szemben fellebbezéssel élhetett, illetve amennyiben a másodfokú minősítése alkalmatlan minősítéssel zárult és FÜV eljárás kezdeményezésére került sor, úgy az elsőfokú FÜV határozat ellen szintén jogorvoslati lehetőség állt rendelkezésére.
[24] Bár az R. 25. § (1) bekezdése - miszerint írásban indokolva lehet elrendelni a soron kívüli alkalmassági vizsgálatot - garanciális szabály, annak megsértéséhez önálló szankció nem kötődik. A felperes az elrendelés okát a minősítési eljárás során megismerhette, és a minősítési eljárás, illetve a FÜV eljárás során többször élhetett jogorvoslati lehetőséggel.
[25] Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett nem volt szükséges jogsértést megállapító tartalmú ítélet meghozatalára, a keresetlevél benyújtásakor a Pp. 123. §-ában rögzített feltételek nem álltak fenn, ezért a kereset elutasításának volt helye.
[26] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet eltérő indokolással a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.539/2015.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Mfv.II.10.539/2015/9.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Sipőczné dr. Tánczos Rita előadó bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes: ()
A felperes képviselője: dr. Pál Péter ügyvéd
()
Az alperes: Zala Megyei Rendőr-főkapitányság
()
Az alperes képviselője: dr. Rátkai Norbert jogi főelőadó
()
A per tárgya: munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Kaposvári Törvényszék 3.Mf.20.502/2015/4.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.304/2014/11.

Rendelkező rész

A Kúria a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.20.502/2015/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Tényállás
[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának vezetője a Rendőrkapitányság vezetője részére 2013. október 15-én jelentést tett, melyben a felperes, mint a Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Betörési, Rablási és Életvédelmi Csoport főnyomozójával kapcsolatban a szükséges intézkedések megtételét kérte. A felperes tevékenységére, munkatársaival való kapcsolatára hivatkozva kérte, hogy a Rendőrkapitányság vezetője fontolja meg a felperes soron kívüli pszichikai vizsgálatának elrendelését. Ezt az iratot a kapitányság vezetője, dr. Horváth István látta és rávezette, hogy azzal egyetért, s mindezt aláírta.
[2] 2014. január 9-én a Rendőrkapitányság vezetője "pszichikai alkalmassági vizsgáltra berendelés" tárgyú levelet írt a felperesnek, melyben arra utasította, hogy 2014. január 13-án 9 órakor pszichikai soron kívüli alkalmassági vizsgálaton jelenjen meg a Megyei Rendőr-főkapitányságon. Felhívta a figyelmét, hogy a vizsgálatra pihent állapotban, kényelmes öltözékben, a megadott helyen és időpontban pontosan jelenjen meg.
[3] A felperes e napon szolgálati panaszt terjesztett elő az irattal szemben arra hivatkozva, hogy a berendelés jogsértő, mert személye nem adott alapot a vizsgálatra, korábban többször alkalmasnak minősítették a szolgálatra.
[4] Az alperes 2014. január 29-én kelt határozatával a felperes szolgálati panaszát azzal utasította el, hogy a soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálat jogszabályi feltételei fennálltak, annak elrendelése szabályszerű volt, figyelemmel az egyes rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról szóló 57/2009.(X.30.) IRM-ÖM-PTNM együttes rendeletben (a továbbiakban: R.) foglaltakra. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes jogorvoslattal nem élt, fellebbezést a vizsgálatot kezdeményező szervnél nem kezdeményezett. 2014. március 18-án a Rendőrkapitányság vezetője levelet írt az alperes vezetőjéhez, melyben jelentette, hogy 2013. október 15-én a felperes soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatát rendelte el.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[5] A felperes keresetet terjesztett elő, melyben annak megállapítását kérte, hogy a Rendőrkapitányság vezetőjének intézkedése a soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatának elrendelése vonatkozásában jogszabályba ütközött. Arra hivatkozott, hogy a soron kívüli pszichológiai vizsgálat elrendelése nem történt meg, csak vizsgálatra hívták be, nem értesítették az elrendelésről, csak arról, hogy mikor és hol kell megjelennie, így az intézkedés a R. 25. § (1) bekezdésébe, illetve 40. § (5) és (6) bekezdésébe ütközött. Vitatta az elrendelés ténybeli alapját is.
[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálat elrendelésére a jogszabályban foglaltaknak megfelelően került sor. 2014. január 9-én a Rendőrkapitányság vezetője rendelte el a felperes soron kívüli pszichikai vizsgálatát, melyet a Bűnügyi Osztály vezetője kezdeményezett 2013. október 15-én.

Első- és másodfokú határozat
[7] A Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.304/2014/11. számú ítéletével megállapította, hogy a Rendőrkapitányság vezetője 20040-102/1-1/2014. Eü. számú iratával jogszabálysértően rendelte el a felperes soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatát, és kötelezte az alperest 40.000 forint perköltség megfizetésére. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a R. 25. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az állományilletékes parancsnok írásban, indokolással ellátva rendelheti el a hivatásos állomány tagja soron kívüli egészségi, illetve pszichikai alkalmassági vizsgálatát a rendeletben taxatíve felsorolt ok esetén. Az állományilletékes parancsnok írásbeli utasítása a soron kívüli pszichikai vizsgálatról nem tartalmazott indokolást, így a felperes nem szerezhetett arról tudomást, hogy a R. 25.§ (1) bekezdés a)-h) pontjai közül miért rendelték el soron kívüli alkalmassági vizsgálatát, így az elrendelés jogszabálysértő volt az indokolás hiánya miatt.
[8] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a bűnügyi osztályvezető által 2013. október 15-én írt jelentés nem jelenti a felperes pszichikai alkalmassági vizsgálatának az elrendelését, figyelemmel arra, hogy arról a felperes tudomást sem szerzett, s az alperes is arra hivatkozott, hogy a kezdeményező iratnak a 2014. január 9-én kelt Rendőrkapitányság vezetője által aláírt utasítás tekinthető. A bíróság az elrendelés ténybeli alapját nem vizsgálta, figyelemmel arra, hogy a szolgálati panasz sem terjedt ki arra.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Kaposvári Törvényszék 3.Mf.20.502/2015/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította és 50.000 forint első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. Ítélete indokolásában megállapította, hogy bár az elsőfokú eljárás során az alperes jogi képviselője akként nyilatkozott, hogy a vizsgálat elrendelése 2014. január 9-én történt, és az általa becsatolt iratokon túl egyéb iratok nem állnak a rendelkezésére, a perben becsatolt iratok ennek ellentmondtak. Azok alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy dr. H. I., a felperes állományilletékes parancsnoka 2013. október 15-én elrendelte a felperes soron kívüli pszichológiai alkalmassági vizsgálatát, aminek része volt a felperes által kifogásolt, a vizsgálat kezdeményezésével kapcsolatos parancsnoki jellemzés. Ezt támasztotta alá megállapítása szerint dr. H. I. kapitányságvezető 2014. március 18-án kelt, az alperesi munkáltató vezetőjének írt jelentése is, mely szerint 2013. október 15-én elrendelte a felperes soron kívüli pszichológiai alkalmassági vizsgálatát L. R. ugyanazon a napon írt kezdeményezése alapján. Ezen dokumentumok ellentétben álltak az alperesi képviselő tárgyaláson tett nyilatkozatával, mely szerint a vizsgálat elrendelése 2014. január 9-én történt. Az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésében, továbbá 141. § (6) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére nem tájékoztatta az alperest arról, hogy ő köteles bizonyítani, hogy a pszichológiai vizsgálat elrendelése 2013. október 15-én a jogszabályban írtaknak megfelelően megtörtént, és nem tájékoztatta a bizonyítás esetleges sikertelenségének jogkövetkezményeiről. Mindez azonban a fellebbezési eljárás során kiküszöbölhető volt.
[10] A másodfokú bíróság a fellebbezéshez csatolt új okirati bizonyítékokat értékelve megállapította, hogy a felperes állományilletékes parancsnoka, dr. H. I. kapitányságvezető által 2013. október 15-én kiállított iratban a R. 25. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározottak szerint az alperesi munkáltató a jogszabályban foglaltaknak megfelelően rendelte el a felperes soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatát. Az irat melléklete volt a felperes közvetlen szolgálati felettesének, L. R. rendőr alezredes osztályvezetőnek 2013. október 15-én kelt, az állományilletékes parancsnokhoz címzett felperes soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatának elrendelésével kapcsolatos javaslata, s ez részletes indokolást tartalmazott a vizsgálat szükségességét megalapozó körülményekről.
[11] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a R. 25. §-a nem írja elő, hogy az elrendelésről határozat formájában kell határozni. Hivatkozott továbbá arra, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 7. § (2) és (3) bekezdése alapján az alkalmasságra vonatkozó nyilatkozat megtétele írásbeliséghez kötött, amit közölni kell a hivatásos állomány tagjával, az alkalmasságra vonatkozó nyilatkozat azonban nem azonos az alkalmassági vizsgálat elrendelésével kapcsolatos intézkedés meghozatalával, így azt nem kellett közölni a felperessel. Megállapította továbbá, hogy a vizsgálatra rendelő lapon a munkáltató képviselője a R. 4. § (1) bekezdés a)-k) pontjában felsoroltak alapján megjelölte, hogy az alkalmassági vizsgálatra a k) pont alapján került sor, és az elsőfokú orvosi bizottság ennek alapján folytatta le a soron kívüli vizsgálatot. Álláspontja szerint a rendelet nem tartalmaz azzal kapcsolatos munkáltatói kötelezettséget, hogy akár az elrendelést, akár a rendelőlapot a hivatásos állomány tagja részére kézbesíteni kellene. Mindezek alapján megállapította, hogy a 2013. október 15-ei soron kívüli vizsgálatot elrendelő, indokolással ellátott írásbeli intézkedés a jogszabályi követelményeknek mindenben megfelelt.

A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[12] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül és az elsőfokú ítéletnek megfelelően adjon helyt a kereseti kérelmének. Álláspontja szerint az alperesi ellenkérelem és az előadottak alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az alperes jogi képviselője tudomással bírt az általa bizonyítandó tényekről, annak sikertelensége következményeiről, figyelemmel arra, hogy a felperes bizonyítási indítványát sem ellenezte. Az alperes végig arra hivatkozott, hogy a vizsgálatot a jogszabályban foglaltaknak megfelelően a felperes a szolgálati elöljárójának 2013. október 15-én tett írásbeli kezdeményezésére az állományilletékes parancsnok rendelte el. A jogi képviselő az elsőfokú eljárás során akként nyilatkozott, hogy az elrendelés 2014. január 9-én történt, és ezt az állítását mindvégig fenntartotta és úgy nyilatkozott, hogy az általa becsatolt iratokon túl egyéb iratok nem állnak rendelkezésre. Kifejtette, hogy a Kaposvári Törvényszék a 2015. június 18-án megtartott tárgyaláson szintén nem tájékoztatta a feleket a bizonyítási teherről s a bizonyítás sikertelenségéről, az elsőfokú eljárásban megjelölt lényeges eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban sem került kiküszöbölésre, így sérült a Pp. 3. § (3) bekezdése és 141.§ (6) bekezdése.
[13] Kifogásolta ezen túl, hogy a Törvényszék a tárgyaláson nem akarta átvenni azt a folyamatban lévő ügyben született tárgyalási jegyzőkönyv másolatát, mely az alperes alapellátó orvosának vallomását tartalmazta, s ennek ítéletében nem adta indokát, sértve ezzel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat. Előadta továbbá, hogy a R. 5. § (3) bekezdése értelmében az alkalmassági vizsgálat során keletkezett okiratok tartalma orvosi titoknak és különösen védett személyes adatnak minősül, és a tartalmuk a perben nem használható fel.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős határozatot hatályában tartsa fenn, mivel az megfelel a jogszabályoknak, és marasztalja a felperest a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségekben.
[15] Érvelése szerint a felperes szolgálati panaszával és keresetével támadott 2014. január 9-én kelt irat nem elrendelő irat, hanem a korábban, 2013. október 15-én elkészült irat tekinthető annak. A R. 25. § (1) bekezdésében foglaltak szerint jogszerűen került elrendelésre a felperes soron kívüli pszichikai vizsgálata, és a jogszabály nem írta elő, hogy arról határozat formájában kellett volna rendelkeznie.

A Kúria döntése és annak jogi indokai
[16] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos az alábbiak szerint.
[17] A rendelkezésre álló iratanyagból megállapítható, hogy a Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának vezetője 2013. október 15-én jelentést tett a Rendőrkapitányság vezetője részére, s a felperes tevékenységére, munkatársaival való kapcsolatára hivatkozva kérte, hogy a vezető fontolja meg a felperes soron kívüli pszichikai vizsgálatának elrendelését. Ezt azt iratot a kapitányság vezetője látta, arra rávezette, hogy azzal egyetért, s elrendelte a felperes soron kívüli pszichikai vizsgálatát. Ezt a tényt támasztja alá dr. H. I. 2014. március 18-án kelt, az alperesi munkáltató vezetőjének írt jelentése is, mely szerint 2013. október 15-én elrendelte a felperes soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatát L. R. ugyanazon a napon írt kezdeményezése alapján.
[18] A felperest 2014. január 9-én rendelték be a vizsgálatra, amely intézkedés ellen szolgálati panasszal élt. A szolgálati panaszt az alperes 2014. január 29-én kelt határozatával elutasította. Ez ellen az intézkedés ellen a felperes 2014. február 12-én terjesztett elő keresetet.
[19] A felperes elsőfokú minősítésére 2014. február 28-án, míg másodfokú minősítésére 2014. július 30-án került sor.
[20] Az R. 4. § (1) bekezdése rögzíti azt, hogy mikor kell alkalmassági vizsgálatot végezni a hivatásos állomány tagjai vonatkozásában, melyre a rendeletben meghatározott esetekben soron kívül is sor kerülhet. A felperes esetében a R. 25. § e) pontjára figyelemmel ilyen soron kívüli alkalmassági vizsgálat elrendelésére került sor.
[21] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes állományilletékes parancsnoka, dr. H. I. 2013. október 15-én kiállított 040-102/5/2013.EÜ. számú iratával a jogszabályban foglaltaknak megfelelően rendelte el a felperes soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatát, annak indokát L. R. rendőralezredes osztályvezetőnek, az állományilletékes parancsnokhoz címzett, a felperes soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatának elrendelésével kapcsolatos javaslata tartalmazta, mellyel az állományilletékes parancsnok egyetértett.
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolta, hogy ez az irat nem került kézbesítésre számára, így a munkáltató intézkedése ezen okból jogsértő.
[23] A Hszt. 2. §-a rendelkezik arról, hogy mely jognyilatkozatok tekinthetők írásbeliséghez kötöttnek a törvény rendelkezésének megfelelően. Az adott esetben a soron kívüli vizsgálat elrendelésére nem a Hszt., hanem a R. 25.§ (1) bekezdése alapján került sor, így az írásbeliség követelménye nem a Hszt., hanem a R. rendelkezésén alapult. Ennek megfelelően az indokolt írásbeli nyilatkozatot a Hszt. 7.§ (3) bekezdése alapján közölnie kellett volna a munkáltatónak a felperessel, mindez azonban a felek által sem vitatottan nem történt meg, a jogszabály azonban a közlés elmaradásához önálló szankciót nem fűzött.
[24] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a Rendőrkapitányság vezetőjének intézkedése a soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatának elrendelése vonatkozásában jogszabályba ütközött, mivel nem értesítették az elrendelésről, csak a vizsgálatra hívták be.
[25] A Pp. 123. §-a szigorú feltételek fennálltához köti a megállapítási kereset előterjesztésének lehetőségét. E szerint megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. Ennek megfelelően az eljárt bíróságoknak azt kellett volna megvizsgálniuk, hogy a perbeli esetben e feltételek fennálltak-e vagy sem.
[26] Az R. 5. § (2) bekezdése előírja, hogy az alkalmassági vizsgálatot végző az általa megállapított minősítésről ideiglenesen alkalmatlan vagy alkalmatlan minősítés esetén annak pontos okáról, valamint a jogorvoslati lehetőségről dokumentált módon köteles tájékoztatni a vizsgált személyt. A R. 23. § (5) bekezdése rendelkezése szerint ha a hivatásos állomány tagja az egészség, illetve pszichikai alkalmassági vizsgálaton első fokon alkalmatlan minősítést kap, az alapellátó orvos haladéktalanul kezdeményezi a másodfokú egészségi, illetve pszichikai alkalmassági vizsgálat lefolytatását. Az alkalmatlan másodfokú megállapítás esetén az alapellátó orvos az alkalmasság felülvizsgálatára irányuló eljárást (FÜV eljárás) kezdeményez. A rendelet 33. § (1) bekezdése biztosítja a jogorvoslat lehetőségét abban az esetben, ha az alkalmassági vizsgálaton részt vevő személy nem ért egyet az egészségi, illetve pszichikai alkalmasság véleményezéséről és minősítésről hozott döntéssel, az ellen nyolc napon belül fellebbezéssel élhet. Az alkalmatlan minősítés esetén megindított FÜV eljárásban a rendelet 47. §-a szintén jogorvoslati lehetőséget biztosít.
[27] Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes legkésőbb az elsőfokú minősítést követően 2014. március 24-én értesülhetett a soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatának elrendelése okairól, majd az elsőfokú minősítési eljárás során született határozattal szemben fellebbezéssel élhetett, illetve amennyiben a másodfokú minősítése alkalmatlan minősítéssel zárult és FÜV eljárás kezdeményezésére került sor, úgy az elsőfokú FÜV határozat ellen szintén jogorvoslati lehetőség állt rendelkezésére.
[28] Bár a R. 25. § (1) bekezdése - miszerint írásban indokolva lehet elrendelni a soron kívüli alkalmassági vizsgálatot - garanciális szabály, annak megsértéséhez önálló szankció nem kötődik. A felperes az elrendelés okát a minősítési eljárás során megismerhette, és a minősítési eljárás, illetve a FÜV eljárás során többször élhetett jogorvoslati lehetőséggel.
[29] Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett nem volt szükséges jogsértést megállapító tartalmú ítélet meghozatalára, a keresetlevél benyújtásakor a Pp. 123. §-ában rögzített feltételek nem álltak fenn, így a bíróságoknak ezen okból el kellett volna utasítaniuk a felperes keresetét.
[30] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet eltérő indokolással a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A döntés elvi tartalma
[31] A soron kívüli alkalmassági vizsgálat elrendelése jogszabályban előírt feltételekhez kötött, azonban egymagában annak megsértéséhez nem fűződik önálló szankció. A hivatásos állomány tagja a minősítési, valamint a FÜV eljárás során meghozott elsőfokú döntésekkel szemben fellebbezésre jogosult. Az elrendelés jogszabályi feltétele az eljárás befejezése előtt pótolható, így megállapítási kereset előterjesztésének az elrendeléssel összefüggésben nincs helye.

Záró rész

[32] A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét, míg a felülvizsgálati eljárási illetéket a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
[33] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a 2016. május 18-án megtartott tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2016. május 18.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.539/2015.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.