BH 2016.8.213

Készenléti jellegű munkakörben történő jogellenes foglalkoztatás önmagában megalapozza a munkavállaló azonnali hatályú felmondását [2012. évi I. tv. 51. § (1) bek., 78. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2002. március 1-jétől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában, jogviszonya megszüntetésekor őrszolgálat-vezető vasútőr munkakört töltött be.
[2] A perbeli időben hatályos Kollektív Szerződés (KSZ) 5. §-ának 1. pontja rögzíti, hogy az alperesnél a teljes munkaidő napi 8 óra, készenléti jellegű munkakörökben foglalkoztatottak esetében a napi teljes munkaidő tartama megállapodás alapján legfeljebb 12 óra lehet. A...

BH 2016.8.213 Készenléti jellegű munkakörben történő jogellenes foglalkoztatás önmagában megalapozza a munkavállaló azonnali hatályú felmondását [2012. évi I. tv. 51. § (1) bek., 78. § (1) bek.].
[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2002. március 1-jétől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában, jogviszonya megszüntetésekor őrszolgálat-vezető vasútőr munkakört töltött be.
[2] A perbeli időben hatályos Kollektív Szerződés (KSZ) 5. §-ának 1. pontja rögzíti, hogy az alperesnél a teljes munkaidő napi 8 óra, készenléti jellegű munkakörökben foglalkoztatottak esetében a napi teljes munkaidő tartama megállapodás alapján legfeljebb 12 óra lehet. A KSZ a készenléti jellegű munkakörök meghatározásánál a vasútőrt készenléti jellegű munkakörként jelöli meg. Rendelkezik arról, hogy az egy szolgálatban eltölthető idő a készenléti jellegű munkakörben a napi 12 órát meghaladhatja.
[3] A felperes 2014. augusztus 4-én a Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervéhez fordult bejelentéssel, és kérte a munkáltatónál fennálló szabálytalanságok kivizsgálását. A hivatal 2014. november 20-án kelt iratában tájékoztatta a felperest, hogy a bejelentése részben megalapozott volt és megállapította, hogy a vasútőrök munkaköre nem készenléti jellegű, továbbá hogy több alkalommal a napi munkavégzésük meghaladta a 12 órát.
[4] A 2014. július 29-i szolgálatteljesítéssel összefüggésben az alperes alvállalkozója tájékoztatta a munkáltatót, hogy az ő egyik alkalmazottja panasszal fordult felé a felperes magatartása miatt. F. J. területi vezető a bejelentés kivizsgálása érdekében úgynevezett "eseményjelentés" kiadására hívta fel a felperest, aki ennek eleget tett, és az ügyben további intézkedés nem történt.
[5] 2014. augusztus 28-án az egyik közösségi oldalon az alperes munkavállalója, Sz. Sz. a felperesnek címzetten a munkaviszonnyal összefüggésben sértő, fenyegető kijelentéseket tett. A felperes ezt olvasva munkaviszonyának azonnali hatályú felmondásáról határozott. Ezt telefonon még aznap, az esti órákban közölte L. Z. szolgálatvezetővel, aki erről tájékoztatta F. J. területi vezetőt is.
[6] A felperes 2014. augusztus 29-én reggel azonnali hatályú felmondást közölt az alperessel. Ennek indokolása szerint - egyebek mellett - arra hivatkozott, hogy az utóbbi időben nagyon megromlott a kirendeltségen a munkamorál. Majd a továbbiak szerint: Elértünk odáig, hogy már nem merek váltásvezetőként kollégáknak feladatot adni, mert másnap telefonon vagy személyesen bepanaszolnak F. J. területi központvezetőnél. A szolgálatot az őrutasításnak megfelelően szerveztem meg, de ha egy kolléga nem az én túromból van, vagy alvállalkozó, és közlöm vele a napi feladatot, egyből felháborodik, hogy neki miért ezt kell csinálnia, miért nem mást. A panaszok kivizsgálása egyoldalú, nekem eseményjelentőt kell írnom az esetről, de a panaszosnak semmit nem kell csinálnia, mert alapból már elkönyvelik, hogy én vagyok a hibás. Úgy gondolom, hogy ez egy munkahely, ide az emberek dolgozni járnak, nem nyaralni, mint ahogy azt sokan gondolják. Bejelentést tettem a munkaügyi felügyelőséghez, mert én úgy gondolom, hogy ezek a 9-10 órás, utólag aláíratott megállapodások nem szabályosak. A munka amit végzünk, nem készenléti jellegű, hanem rendes munkavégzés. A munkaügyi ellenőrzést én meg akartam várni, de olyan fenyegetéseket kaptam a kollégáktól, hogy a fent leírtak, valamint a fenyegetőzések miatt a további munkavállalásom lehetetlenné vált". A munkáltató tájékoztatta a felperest, hogy az azonnali hatályú felmondását megalapozatlannak tartja.
[7] A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az azonnali hatályú felmondása jogszerű volt, és az alperest 3 + 1 havi végkielégítésnek megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni. Hivatkozása szerint a munkaszerződésében napi 9 órát rögzítettek, amelyet azonban a munkáltató nem tartott be, folyamatosan túlmunkát kellett végeznie. A munkatársait ellene hangolták, azok a munkájukat sem voltak hajlandóak megfelelően ellátni. Az alperesnél a jogsértés folyamatosan fennállt, így a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (2) bekezdése szerint kellő időben élt az azonnali hatályú felmondással.
[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes azonnali hatályú felmondása nem felel meg az Mt. 78. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak.
[9] Az alperes viszontkeresettel élt, mivel álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondásával a felperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, ezért az Mt. 84. §-ának (1) bekezdése alapján 159 245 forint, valamint ezen összeg kamatának megfizetésére köteles.
[10] A felperes a viszontkereset elutasítását kérte, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondása jogszerűen történt.
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 159 245 forintot, valamint ennek kamatát.
[12] Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy az alperes azonnali hatályú felmondása két okot rögzít. Egyrészt, hogy a váltásvezetői feladatának ellátása miatt őt ért támadásokra figyelemmel munkaviszonya a munkáltatónál nem tartható fenn. Azt jelölte meg további okként, hogy a munkaügyi felügyelőségnek tett bejelentése miatt - amelyben annak vizsgálatát kérte, hogy a munkavégzése készenléti jellegű-e - a munkatársai megfenyegették. A bíróság álláspontja szerint a felperes az azonnali hatályú felmondásban nem jelölte meg felmondási okként azt a körülményt, amelyre a keresetlevelében hivatkozott, vagyis hogy a munkavégzése nem készenléti jellegű volt, a munkaidőre vonatkozó megállapodások nem jogszerűek, a tényleges munkaidejében végzett munkabérét pedig nem fizették ki.
[13] Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a munkakörének készenléti jellegét vitatva a munkaügyi hatóságnál eljárást kezdeményezett, nem bizonyítja, hogy a munkáltató az Mt. 78. § (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott magatartást tanúsította volna. Az azonnali hatályú felmondás jogszerűségétől függetlenül ítélhető meg az, amennyiben erre irányuló jogvitában a bíróság vagy a munkaügyi hatóság nem találja jogszerűnek a munkakör készenléti jellegűvé minősítését, amelynél fogva a munkáltató által alkalmazott munkaidő-beosztás sem lesz jogszerű, és ez a munkáltatóra következményekkel járhat.
[14] A felperes nem bizonyította, hogy a munkáltató a munkahelyi légkör biztosítása, illetve az őt ért fenyegetések kivizsgálása tekintetében az Mt. 78. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségszegő magatartást, vagy ugyanezen bekezdés b) pontjának megfelelő, a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartást tanúsított volna. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a felperes a munkahelyi vezetőjénél nem tett olyan bejelentést, amely szerint őt a munkakör ellátásával összefüggésben támadás érte volna. Ezzel szemben a felpereshez beosztottak többször is kifogásolták a felperes stílusát.
[15] Sz. Sz. alperesi munkavállalónak a felperest sértő, fenyegető kijelentéseivel összefüggésben sem tanúsított a munkáltató olyan magatartást, amely miatt a felperes azonnali hatályú felmondással élhetne. Az alperes munkavállalójának a kijelentései az alperes terhére nem értékelhetőek. Sz. Sz. alperesi munkavállalónak a közösségi oldalon tett sértő, fenyegető kijelentései és mindezeknek a felek általi megismerése, valamint az azonnali hatályú felmondás közlése közötti időtartam (2014. augusztus 28-ának délutánja és 2014. augusztus 29-ének reggele közötti időszak) alatt nem volt elvárható a munkáltató részéről, hogy bármilyen intézkedést tegyen az eset rendezése érdekében.
[16] A bíróság álláspontja szerint a felperes jogellenesen - nem az Mt. 78. § (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott okból - szüntette meg azonnali hatályú felmondással a munkaviszonyát.
[17] A bíróság a viszontkeresettel összefüggésben arra a megállapításra jutott, hogy azt az alperes jogszerűen terjesztette elő. Utalt az Mt. 287. § (2) bekezdés b) pontjában, 84. § (1) bekezdésében, és a 79. §-ának (1) bekezdésében rögzítettekre.
[18] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
[19] A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette. Eszerint az alperesnél a vizsgált időszakban több szabálytalanság is megállapítható volt, így az, hogy 11 munkavállalónak (köztük a felperesnek) a napi munkavégzése 85 alkalommal meghaladta a 12 órát. Ezek a munkavállalók vasútőr munkakört töltenek be, amelyet a munkáltató készenléti jellegűnek minősített annak ellenére, hogy a vasútőrök állandó figyelési tevékenységet folytatnak, pihenésre nincs lehetőségük. Tehát az általuk betöltött munkakör készenléti jellegűnek nem tekinthető, emiatt a napi munkaidejük a 12 órát nem haladhatja meg. A fentiek alapján a munkáltató 11 főt érintően megsértette az Mt. 99. § (2) bekezdésében foglaltakat.
[20] Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott az irányadó jogszabályi rendelkezésekre és az MK 95. számú állásfoglalására. A felmondás jogszerűségének vizsgálata szempontjából elsődlegesen magának a munkavállalói azonnali hatályú felmondás értelmezésének van kiemelt szerepe.
[21] A felmondási indokok világossága, valósága és okszerűsége körében a törvényszék az elsőfokú ítéletben elemzett két indok vonatkozásában kifejtettekkel teljes egészében egyetértett.
[22] Ugyanakkor több legfelsőbb bírósági eseti döntés kapcsán rámutatott arra, hogy a bíróságok nem minősítették jogszerűnek azt a munkavállalói rendkívüli felmondást, amelynek indoka további tárgyalással kiküszöbölhető lett volna, mert a felperes egy befejezetlen folyamatot talált magára nézve sérelmesnek.
[23] A perbeli esetben a felperes felmondása konkrétan nem tartalmazza, hogy az Mt. 78. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjára alapítja, de a törvényszék álláspontja szerint nem is bizonyította, miszerint a munkáltató a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte volna, továbbá azt sem, hogy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A felperes a munkakörét hasonló körülmények mellett látja el már hosszú ideje, a 9 óra/nap kötelező munkaidőről szóló megállapodásokat folyamatosan aláírta. A munkaügyi ellenőrzés kezdeményezésén kívül nincs adat arra, hogy a munkakörének minősítésével kapcsolatos problémájának orvoslása céljából egyéb lépéseket tett volna, tehát azzal a munkáltatóhoz vagy a szakszervezethez fordult volna. A huzamosabb időn át fennálló helyzetet elfogadta. Kezdeményezett ugyan eljárást az azonnali hatályú felmondást megelőzően a Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervénél, de annak az eljárásnak a végét, továbbá azt, hogy az eljárás eredményéhez képest a munkáltató tesz-e intézkedéseket, nem várta meg. Erre tekintettel a felmondás harmadik indoka sem alapozza meg az azonnali hatályú felmondást, ezért a törvényszék álláspontja szerint is a kereset elutasításának, és a viszontkeresetnek való helyt adásnak volt helye.
[24] A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatályon kívül helyezésére irányult, és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte a felperes keresetének történő helytadással.
[25] A másodfokú bíróság a bizonyítási eljárást lefolytatva helyesen állapította meg az irányadó tényállást. Helyes következtetést vont le arról, hogy az azonnali hatályú felmondást a készenléti jellegű munkakörré minősítéssel összefüggésben is közölte, továbbá annak indoka valós és világos volt.
[26] A másodfokú bíróság jogszabályt sértett, amikor azt állapította meg, hogy a felmondási okként rögzített, a valóságtól eltérően készenléti jellegűvé minősített munkavégzés miatti azonnali hatályú felmondás nem okszerű. Az általa hivatkozott legfelsőbb bírósági eseti döntések nem feleltethetőek meg a jelen üggyel azonos vagy hasonló tényállásúként.
[27] A rendkívül rövid szubjektív határidőre figyelemmel [Mt. 78. § (2) bekezdés] nem jogszabályszerű azon ítéleti rendelkezés, miszerint az azonnali hatályú felmondás előtt még konzultálni kellett volna a felperesnek a munkáltatójával. Amennyiben ez így lenne, akkor a jogintézmény életszerűsége, lényege veszne el.
[28] A jelzett munkáltatói jogsértés olyan súlyos, a munkaviszony lényegi elemét tekintve (a készenléti jellegű munkakör a munkarendet, ezen keresztül a munka díjazását is érinti) olyan alapvető munkavállalói érdekeket sért, hogy ezen esetben nem volt elvárható a felperes részéről a konzultáció, a jogalkotó akarata sem irányulhatott erre.
[29] Iratellenes azon jogerős ítéleti megállapítás, hogy a fennálló helyzetet a felperes elfogadta volna, hiszen azt követően rögzíti is a törvényszék, hogy a munkakör készenlétivé minősítése miatt a munkaügyi felügyelőséghez fordult, amiről az alperes ha "pletyka szinten" is, de értesült.
[30] Jelen esetben az alperes a kollektív szerződésre hivatkozással a valóságos helyzettel (és a munkáltató alperesnél kötelezően alkalmazandó őrszolgálati utasítás tartalmával) ellentétesen kezelte készenlétiként a felperes munkakörét, mely tényen a felmondás alapul.
[31] Mindezek alapján a másodfokú bíróság ítélete az Mt. 78. § (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint a 64. § (2) bekezdésének okszerűségre vonatkozó rendelkezése tekintetében jogszabálysértő, tekintettel arra, hogy az azonnali hatályú felmondást, a jogszabály tartalmát nem képező munkáltatói intézkedés kezdeményezéséhez köti.
[32] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
[33] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[34] A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272. §-ának (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben kell előadni a jogszabálysértés megjelölése mellett, hogy a fél a jogerős határozat megváltoztatását milyen okból kívánja, így a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül [Pp. 275. § (2) bekezdés].
[35] A másodfokú bíróság ítéletében helytállóan indult ki abból a tényből, hogy a felperes azonnali hatályú felmondása ténylegesen három okot tartalmazott, vagyis abban a munkakör készenléti jellegét is sérelmezte.
[36] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság által megállapított tényállást nem vitatta, és állította, hogy a készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatására is hivatkozott intézkedésében. A felülvizsgálati kérelemben kizárólag ezen indok téves bíróság általi értékelését állította, így a jelen eljárásnak csupán ez lehetett a tárgya.
[37] A jognyilatkozatot tartalma szerint kell elbírálni függetlenül attól, hogy a fél az Mt. 78. §-ának (1) bekezdés a) vagy b) pontjára hivatkozott-e (Mfv. I. 10.050/2004.). Ugyanezen elv érvényes arra az esetre, ha az azonnali hatályú felmondással élő fél azt egyáltalán nem jelöli meg, vagyis a jogvita eldöntése során annak nem volt jelentősége, hogy a jogban járatlan felperes a jogviszony megszüntetésekor a jogszabályi hivatkozást nem rögzítette.
[38] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes jogviszonyának fennállása alatt is sérelmezte a készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatását, hiszen a Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervéhez fordult a foglalkoztatás jogszerűségének kivizsgálása érdekében. A Munkaügyi Felügyelőség határozatában megállapította, hogy az alperesnél 11 munkavállaló (köztük a felperes) napi munkavégzése 85 alkalommal meghaladta a 12 órát. Azt is rögzítette, hogy a vasútőri munkakör nem készenléti jellegű, mivel a tevékenység folyamatos odafigyelést igényel, közben pihenésre nincs lehetőség.
[39] Mindez pedig az alperes részéről folyamatosan megvalósított, jogszabállyal ellentétes foglalkoztatás, amely a felperes azonnali hatályú felmondásának jogszerű indokául szolgálhatott. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes a napi 9 óra foglalkoztatásra vonatkozó megállapodásokat jogviszonya fenntartása érdekében folyamatosan aláírta, mivel a munkáltató alapvető kötelezettsége a munkavállaló munkaszerződés és munkaviszonyra vonatkozó szabály szerinti foglalkoztatása [Mt. 51. § (1) bekezdés].
[40] A másodfokú bíróság által hivatkozott eseti döntések a jelen perben nem voltak irányadók, mivel a felek között nem volt egyeztetés, illetve nem történt megállapodás előkészítése, így a felperes nem megegyezésre irányuló folyamatot szakított meg az azonnali hatályú felmondásával.
[41] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint több felmondási ok esetén egy indok bizonyítottsága is alkalmas a jogviszony-megszüntetés jogszerűségének megállapítására (BH 1995.610.). A felülvizsgálati eljárásban vizsgált egy indok, vagyis a készenléti jellegű munkakörben történő jogellenes foglalkoztatás önmagában megalapozta a felperes azonnali hatályú felmondását.
[42] A felperes a munkaviszonyt nem jogellenesen szüntette meg, ezért az alperes Mt. 84. §-ára alapított viszontkeresete megalapozatlan volt.
[43] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a viszontkeresetet elutasította, és rögzítette, hogy a felperes 2014. augusztus 29-én jogszerűen szüntette meg azonnali hatályú felmondással a munkaviszonyát. Az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv. I. 10.626/2015.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Mfv.I.10.626/2015/6.
A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Hajdu Edit bíró
A felperes: ()
A felperes képviselője: Dr. Gyurácz András ügyvéd
()
Az alperes: MÁV Magyar Államvasutak Zrt.
()
Az alperes képviselője: Dr. Gyöngyösi-Homik Katalin jogtanácsos
()
A per tárgya: munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogszerűségének jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.168/2015/11/I.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.260/2014/10.

Rendelkező rész

A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.168/2015/11. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.260/2014/10. számú ítéletét megváltoztatja, a viszontkeresetet elutasítja, megállapítja, hogy a felperes 2014. augusztus 29-én jogszerűen szüntette meg azonnali hatályú felmondással a munkaviszonyát. Az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
Kötelezi az alperest, hogy az elutasított viszontkeresetre tekintettel fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 30.000 (harmincezer) forint első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 80.000 (nyolcvanezer) forint le nem rótt első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket.
Egyebekben a felek felülvizsgálati eljárási költségét 30.000 (harmincezer) forintban, az eljárás illetékét 207.000 (kettőszázhétezer) forintban határozta meg.
A részítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2002. március 1-jétől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában, jogviszonya megszüntetésekor őrszolgálat-vezető vasútőr munkakört töltött be.
[2] A perbeli időben hatályos Kollektív Szerződés (KSZ) 5. §-ának 1. pontja rögzíti, hogy az alperesnél a teljes munkaidő napi 8 óra, készenléti jellegű munkakörökben foglalkoztatottak esetében a napi teljes munkaidő tartama megállapodás alapján legfeljebb 12 óra lehet. A Kollektív Szerződés 5. § 2.1. pontja a készenléti jellegű munkakörök meghatározásánál a vasútőrt készenléti jellegű munkakörként jelöli meg. Rendelkezik arról, hogy az egy szolgálatban eltölthető idő a készenléti jellegű munkakörben a napi 12 órát meghaladhatja.
[3] A felperes 2014. augusztus 4-én a Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervéhez fordult bejelentéssel, és kérte a munkáltatónál fennálló szabálytalanságok kivizsgálását. A hivatal 2014. november 20-án kelt iratában tájékoztatta a felperest, hogy a bejelentése részben megalapozott volt és megállapította, hogy a vasútőrök munkaköre nem készenléti jellegű, továbbá hogy több alkalommal a napi munkavégzésük meghaladta a 12 órát.
[4] A 2014. július 29-ei szolgálatteljesítéssel összefüggésben az alperes alvállalkozója tájékoztatta a munkáltatót, hogy az ő egyik alkalmazottja panasszal fordult felé a felperes magatartása miatt. F. J. területi vezető a bejelentés kivizsgálása érdekében úgynevezett "eseményjelentés" kiadására hívta fel a felperest, aki ennek eleget tett, és az ügyben további intézkedés nem történt.
[5] 2014. augusztus 28-án a Facebook közösségi oldalon az alperes munkavállalója, Sz. Sz. a felperesnek címzetten a munkaviszonnyal összefüggésben sértő, fenyegető kijelentéseket tett. A felperes ezt olvasva munkaviszonyának azonnali hatályú felmondásáról határozott. Ezt telefonon még aznap, az esti órákban közölte L. Z. szolgálatvezetővel, aki erről tájékoztatta F. J. területi vezetőt is.
[6] A felperes 2014. augusztus 29-én reggel azonnali hatályú felmondást közölt az alperessel. Ennek indokolása szerint "A MÁV Vasútőr Kft-nél 10 éve váltásvezető vagyok. Ezen időszak alatt nem volt semmi probléma a munkámmal, de az utóbbi másfél-két évben sorra kapom a támadásokat. Az utóbbi időben nagyon megromlott a kirendeltségen a munkamorál. Elértünk odáig, hogy már nem merek váltásvezetőként kollégáknak feladatot adni, mert másnap telefonon vagy személyesen bepanaszolnak F. J. területi központvezetőnél. A szolgálatot az őrutasításnak megfelelően szerveztem meg, de ha egy kolléga nem az én túromból van, vagy alvállalkozó, és közlöm vele a napi feladatot, egyből felháborodik, hogy neki miért ezt kell csinálnia, miért nem mást. A panaszok kivizsgálása egyoldalú, nekem eseményjelentőt kell írnom az esetről, de a panaszosnak semmit nem kell csinálnia, mert alapból már elkönyvelik, hogy én vagyok a hibás. Úgy gondolom, hogy ez egy munkahely, ide az emberek dolgozni járnak, nem nyaralni, mint ahogy azt sokan gondolják. Azért, hogy én megkövetelem a munkát, nem kellene velem szemben ellenségesen viselkedni. Én nem kérek többet senkitől, mint amit én is megcsinálnék. A másik dolog, hogy bejelentést tettem a munkaügyi felügyelőséghez, mert én úgy gondolom, hogy ezek a 9-10 órás, utólag aláíratott megállapodások nem szabályosak. A munka amit végzünk, nem készenléti jellegű, hanem rendes munkavégzés. A munkaügyi ellenőrzést én meg akartam várni, de olyan fenyegetéseket kaptam a kollégáktól, hogy a fent leírtak, valamint a fenyegetőzések miatt a további munkavállalásom lehetetlenné vált". A munkáltató tájékoztatta a felperest, hogy az azonnali hatályú felmondását megalapozatlannak tartja.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] Mivel a munkáltató az azonnali hatályú felmondást megalapozatlannak találta, a felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az jogszerű volt, és az alperest 3 + 1 havi végkielégítésnek megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni. Hivatkozása szerint a munkaszerződésében napi 9 órát rögzítettek, amelyet azonban a munkáltató nem tartott be, folyamatosan túlmunkát kellett végeznie. A munkatársait ellene hangolták, azok a munkájukat sem voltak hajlandóak megfelelően ellátni. Hivatkozott arra, hogy az alperesnél a jogsértés folyamatosan fennállt, így a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban Mt.) 78. § (2) bekezdése szerint kellő időben élt az azonnali hatályú felmondással.
[8] Az alperes a kereset elutasítását, és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint a felperes azonnali hatályú felmondása nem felel meg az Mt. 78. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak.
[9] Az alperes viszontkeresettel élt, mivel álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondásával a felperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, ezért az Mt. 84. §-ának (1) bekezdése alapján 159.245 forint, valamint ezen összeg kamatának megfizetésére köteles.
[10] A felperes a viszontkereset elutasítását kérte figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondása jogszerűen történt.

Az első- és másodfokú ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 159.245 forintot, valamint ennek kamatát. Kötelezte továbbá perköltség viselésére és megállapította, hogy az eljárási illeték az államot terheli.
[12] Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy az alperes azonnali hatályú felmondása két okot rögzít. Egyrészt, hogy a váltásvezetői feladatának ellátása miatt őt ért támadásokra figyelemmel munkaviszonya a munkáltatónál nem tartható fenn. Azt jelölte meg további okként, hogy a munkaügyi felügyelőségnek tett bejelentése miatt - amelyben annak vizsgálatát kérte, hogy a munkavégzése készenléti jellegű-e - a munkatársai megfenyegették. A bíróság álláspontja szerint a felperes az azonnali hatályú felmondásban nem jelölte meg felmondási okként azt a körülményt, amelyre a keresetlevelében hivatkozott, vagyis hogy a munkavégzése nem készenléti jellegű volt, a munkaidőre vonatkozó megállapodások nem jogszerűek, a tényleges munkaidejében végzett munkabérét pedig nem fizették ki.
[13] Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a munkakörének készenléti jellegét vitatva a munkaügyi hatóságnál eljárást kezdeményezett, nem bizonyítja, hogy a munkáltató az Mt. 78. § (1) bekezdés a) - b) pontjában meghatározott magatartást tanúsította volna. Az azonnali hatályú felmondás jogszerűségétől függetlenül ítélhető meg az, amennyiben erre irányuló jogvitában a bíróság vagy a munkaügyi hatóság nem találja jogszerűnek a munkakör készenléti jellegűvé minősítését, amelynél fogva a munkáltató által alkalmazott munkaidő-beosztás sem lesz jogszerű, és ez a munkáltatóra következményekkel járhat.
[14] A felperes nem bizonyította, hogy a munkáltató a munkahelyi légkör biztosítása, illetve az őt ért fenyegetések kivizsgálása tekintetében az Mt. 78. § (1) bekezdés szerinti kötelezettségszegő magatartást, vagy ugyanezen bekezdés b) pontjának megfelelő, a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartást tanúsított volna. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a felperes a munkahelyi vezetőjénél nem tett olyan bejelentést, amely szerint őt a munkakör ellátásával összefüggésben támadás érte volna. Ezzel szemben a felpereshez beosztottak többször is kifogásolták a felperes stílusát.
[15] Sz. Sz. alperesi munkavállalónak a felperest sértő, fenyegető kijelentéseivel összefüggésben sem tanúsított a munkáltató olyan magatartást, amely miatt a felperes azonnali hatályú felmondással élhetne. Az alperes munkavállalójának a kijelentései az alperes terhére nem értékelhetőek. Sz. Sz. alperesi munkavállalónak a közösségi oldalon tett sértő, fenyegető kijelentései és mindezeknek a felek általi megismerése, valamint az azonnali hatályú felmondás közlése közötti időtartam (2014. augusztus 28-ának délutánja és 2014. augusztus 29-ének reggele közötti időszak) alatt nem volt elvárható a munkáltató részéről, hogy bármilyen intézkedést tegyen az eset rendezése érdekében.
[16] A bíróság álláspontja szerint a felperes jogellenesen - nem az Mt. 78. § (1) bekezdés a) - b) pontjában meghatározott okból - szüntette meg azonnali hatályú felmondással a munkaviszonyát.
[17] A bíróság a viszontkeresettel összefüggésben arra a megállapításra jutott, hogy azt az alperes jogszerűen terjesztette elő. Utalt az Mt. 287. § (2) bekezdés b) pontjában, 84. § (1) bekezdésében, és a 79. §-ának (1) bekezdésében rögzítettekre.
[18] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest másodfokú perköltség fizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli.
[19] A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette a Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve Munkaügyi Felügyelősége 2014. november 24-én kelt határozatában foglaltakkal. Ennek indokolása szerint az alperesnél a vizsgált időszakban több szabálytalanság is megállapítható volt, így az, hogy 11 munkavállalónak (köztük a felperesnek) a napi munkavégzése 85 alkalommal meghaladta a 12 órát. Ezek a munkavállalók vasútőr munkakört töltenek be, amelyet a munkáltató készenléti jellegűnek minősített annak ellenére, hogy a vasútőrök állandó figyelési tevékenységet folytatnak, pihenésre nincs lehetőségük. Tehát az általuk betöltött munkakör készenléti jellegűnek nem tekinthető, emiatt a napi munkaidejük a 12 órát nem haladhatja meg. A fentiek alapján a munkáltató 11 főt érintően megsértette az Mt. 99. § (2) bekezdésében foglaltakat.
[20] Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott az irányadó jogszabályi rendelkezésekre és az MK 95. számú állásfoglalására. A felmondás jogszerűségének vizsgálata szempontjából elsődlegesen magának a munkavállalói azonnali hatályú felmondás értelmezésének van kiemelt szerepe. A törvényszék osztotta az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtetteket, egyetértett a 4. oldal 7. bekezdése szerinti megállapításokkal.
[21] A felmondási indokok világossága, valósága és okszerűsége körében a törvényszék az elsőfokú ítéletben elemzett két indok vonatkozásában kifejtettekkel teljes egészében egyetértett, így osztotta az ítéletben foglaltakat.
[22] Ugyanakkor több Legfelsőbb Bírósági eseti döntés kapcsán rámutatott arra, hogy a bíróságok nem minősítették jogszerűnek azt a munkavállalói rendkívüli felmondást, amelynek indoka további tárgyalással kiküszöbölhető lett volna, mert a felperes egy befejezetlen folyamatot talált magára nézve sérelmesnek.
[23] A perbeli esetben a felperes felmondása konkrétan nem tartalmazza, hogy az Mt. 78. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjára alapítja, de a törvényszék álláspontja szerint nem is bizonyította, miszerint a munkáltató a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte volna, továbbá azt sem, hogy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A felperes a munkakörét hasonló körülmények mellett látja el már hosszú ideje, a 9 óra/nap kötelező munkaidőről szóló megállapodásokat folyamatosan aláírta. A munkaügyi ellenőrzés kezdeményezésén kívül nincs adat arra, hogy a munkakörének minősítésével kapcsolatos problémájának orvoslása céljából egyéb lépéseket tett volna, tehát azzal a munkáltatóhoz, vagy a szakszervezethez fordult volna. A huzamosabb időn át fennálló helyzetet elfogadta. Kezdeményezett ugyan eljárást az azonnali hatályú felmondást megelőzően a Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervénél, de annak az eljárásnak a végét, továbbá azt, hogy az eljárás eredményéhez képest a munkáltató tesz-e intézkedéseket, nem várta meg. Erre tekintettel a felmondás harmadik indoka sem alapozza meg az azonnali hatályú felmondást, ezért a törvényszék álláspontja szerint is a kereset elutasításának, és a viszontkeresetnek való helyt adásnak volt helye.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatályon kívül helyezésére irányult, és a a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte a felperes keresetének történő helytadással.
[25] A másodfokú bíróság a bizonyítási eljárást lefolytatva helyesen állapította meg az irányadó tényállást. Helyes következtetést vont le arról, hogy az azonnali hatályú felmondást a készenléti jellegű munkakörré minősítéssel összefüggésben is közölte, továbbá annak indoka valós és világos volt.
[26] A másodfokú bíróság jogszabályt sértett, amikor azt állapította meg, hogy a felmondási okként rögzített, a valóságtól eltérően készenléti jellegűvé minősített munkavégzés miatti azonnali hatályú felmondás nem okszerű. Az általa hivatkozott Legfelsőbb Bírósági eseti döntések nem feleltethetőek meg a jelen üggyel azonos vagy hasonló tényállásúként.
[27] A rendkívül rövid szubjektív határidőre figyelemmel [Mt. 78. § (2) bekezdés] nem jogszabályszerű azon ítéleti rendelkezés, miszerint az azonnali hatályú felmondás előtt még konzultálni kellett volna a felperesnek a munkáltatójával. Amennyiben ez így lenne, akkor a jogintézmény életszerűsége, lényege veszne el.
[28] A jelzett munkáltatói jogsértés olyan súlyos, a munkaviszony lényegi elemét tekintve (a készenléti jellegű munkakör a munkarendet, ezen keresztül a munka díjazását is érinti) olyan alapvető munkavállalói érdekeket sért, hogy ezen esetben nem volt elvárható a felperes részéről a konzultáció, a jogalkotó akarata sem irányulhatott erre.
[29] Iratellenes azon jogerős ítéleti megállapítás, hogy a fennálló helyzetet a felperes elfogadta volna, hiszen azt követően rögzíti is a törvényszék, hogy a munkakör készenlétivé minősítése miatt a munkaügyi felügyelőséghez fordult, amiről az alperes ha "pletyka szinten" is, de értesült.
[30] Jelen esetben az alperes a kollektív szerződésre hivatkozással a valóságos helyzettel (és a munkáltató alperesnél kötelezően alkalmazandó őrszolgálati utasítás tartalmával) ellentétesen kezelte készenlétiként a felperes munkakörét, mely tényen a felmondás alapul.
[31] Mindezek alapján a másodfokú bíróság ítélete az Mt. 78. § (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint az Mt. 64. § (2) bekezdésének okszerűségre vonatkozó rendelkezése tekintetében jogszabálysértő tekintettel arra, hogy az azonnali hatályú felmondást, a jogszabály tartalmát nem képező munkáltatói intézkedés kezdeményezéséhez köti.
[32] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására, és a felperes perköltségben való marasztalására irányult.
[33] A felperes által hivatkozott indokok nem felelnek meg az Mt. 64. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek.
[34] Az alperes álláspontja szerint a készenléti jellegű munkakörrel összefüggésben előadottak idő előttiek voltak, mivel a munkaügyi hatóság eljárásának végét nem várta meg a felperes. Az alperes álláspontja azonban az, hogy mivel a perbeli időszakban érvényben lévő kollektív szerződés a felperes által betöltött vasútőr munkakört készenléti jellegű munkakörnek minősítette, azt az alperesnek a munkaügyi hatóság ellenőrzésének eredményétől függetlenül alkalmaznia kellett. Megjegyzendő, hogy a felperes a 9-10 órás foglalkoztatásra vonatkozó megállapodásokat aláírta, munkaköre készenléti jellegére vonatkozó kifogást a munkaviszony fennállása alatt a munkáltatónál nem tett.

A Kúria döntése és jogi indokai
[35] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[36] A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban Pp.) 272. §-ának (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben kell előadni a jogszabálysértés megjelölése mellett, hogy a fél a jogerős határozat megváltoztatását milyen okból kívánja, így a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül [Pp. 275. § (2) bekezdés].
[37] A másodfokú bíróság ítéletében helytállóan indult ki abból a tényből, hogy a felperes azonnali hatályú felmondása ténylegesen három okot tartalmazott, vagyis abban a munkakör készenléti jellegét is sérelmezte.
[38] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság által megállapított tényállást nem vitatta, és állította, hogy a készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatására is hivatkozott intézkedésében. A felülvizsgálati kérelemben kizárólag ezen indok téves bíróság általi értékelését állította, így a jelen eljárásnak csupán ez lehetett a tárgya.
[39] A jognyilatkozatot tartalma szerint kell elbírálni függetlenül attól, hogy a fél az Mt. 78. §-ának (1) bekezdés a) vagy b) pontjára hivatkozott-e (Mfv.I.10.050/2004.) Ugyanezen elv érvényes arra az esetre, ha az azonnali hatályú felmondással élő fél azt egyáltalán nem jelöli meg, vagyis a jogvita eldöntése során annak nem volt jelentősége, hogy a jogban járatlan felperes a jogviszony megszüntetésekor a jogszabályi hivatkozást nem rögzítette.
[40] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes jogviszonyának fennállása alatt is sérelmezte a készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatását, hiszen a Vas Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervéhez fordult a foglalkoztatás jogszerűségének kivizsgálása érdekében. A Munkaügyi Felügyelőség határozatában megállapította, hogy az alperesnél 11 munkavállaló (köztük a felperes) napi munkavégzése 85 alkalommal meghaladta a 12 órát. Azt is rögzítette, hogy a vasútőri munkakör nem készenléti jellegű, mivel a tevékenység folyamatos odafigyelést igényel, közben pihenésre nincs lehetőség.
[41] Mindez pedig alperes részéről folyamatosan megvalósított, jogszabállyal ellentétes foglalkoztatás, amely a felperes azonnali hatályú felmondásának jogszerű indokául szolgálhatott. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes a napi 9 óra foglalkoztatásra vonatkozó megállapodásokat jogviszonya fenntartása érdekében folyamatosan aláírta, mivel a munkáltató alapvető kötelezettsége a munkavállaló munkaszerződés és munkaviszonyra vonatkozó szabály szerinti foglalkoztatása [Mt. 51. § (1) bekezdés].
[42] A másodfokú bíróság által hivatkozott eseti döntések a jelen perben nem voltak irányadók, mivel a felek között nem volt egyeztetés, illetve nem történt megállapodás előkészítése, így a felperes nem megegyezésre irányuló folyamatot szakított meg az azonnali hatályú felmondásával.
[43] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint több felmondási ok esetén egy indok bizonyítottsága is alkalmas a jogviszony megszüntetés jogszerűségének megállapítására (BH 1995.610.). A felülvizsgálati eljárásban vizsgált egy indok, vagyis a készenléti jellegű munkakörben történő jogellenes foglalkoztatás önmagában megalapozta a felperes azonnali hatályú felmondását.
[44] A felperes a munkaviszonyt nem jogellenesen szüntette meg, ezért az alperes Mt. 84. §-ára alapított viszontkeresete megalapozatlan volt.

Záró rész

[45] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a viszontkeresetet elutasította, és rögzítette, hogy a felperes 2014. augusztus 29-én jogszerűen szüntette meg azonnali hatályú felmondással a munkaviszonyát. Az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján.
[46] A jogerősen elbírált viszontkeresetre tekintettel az alperes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség fizetésére köteles a felperesnek a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján. Az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-a szerint köteles az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illeték fizetésére, amely mértéke az egyes eljárásban irányadó, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 46. § és 50. § alapján kiszabható legalacsonyabb összegben került meghatározásra.
[47] A Kúria a felülvizsgálati eljárás költségét és az illeték mértékét a Pp. 275. § (5) bekezdés alapján megállapította.
[48] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2016. május 4.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria, Mfv.I.10.626/2015.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.