adozona.hu
ÍH 2016.85
ÍH 2016.85
Egyszerűsített felszámolás esetén a volt vezető tisztségviselő marasztalásának szempontjai Abban az esetben, ha az éves beszámoló közzétételi és letétbehelyezési kötelezettségének a vezető bár késedelmesen, de eleget tett, nincs helye a felszámolói díj állam által megfizetett része, illetve az eljárási költség megfizetésére kötelezésének (Cstv. 63/B. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az adós felszámolását a 2013. június 24-én előterjesztett kérelem alapján rendelte el, melynek közzétételére - az egyben a felszámolás kezdő időpontja is - 2014. március 5-én került sor.
A törvényszék a 19. sorszámú végzésével a felszámolási eljárást egyszerűsített módon befejezte, és az adóst megszüntette, míg a felszámoló díját 300 000 forint összegben megállapítva megkereste a törvényszék gazdasági hivatalát, hogy díjkiegészítés címén 190 500 forintot utaljon át a fels...
ÍH 2016.85 Egyszerűsített felszámolás esetén a volt vezető tisztségviselő marasztalásának szempontjai
Abban az esetben, ha az éves beszámoló közzétételi és letétbehelyezési kötelezettségének a vezető bár késedelmesen, de eleget tett, nincs helye a felszámolói díj állam által megfizetett része, illetve az eljárási költség megfizetésére kötelezésének (Cstv. 63/B. §).
Az elsőfokú bíróság az adós felszámolását a 2013. június 24-én előterjesztett kérelem alapján rendelte el, melynek közzétételére - az egyben a felszámolás kezdő időpontja is - 2014. március 5-én került sor.A törvényszék a 19. sorszámú végzésével a felszámolási eljárást egyszerűsített módon befejezte, és az adóst megszüntette, míg a felszámoló díját 300 000 forint összegben megállapítva megkereste a törvényszék gazdasági hivatalát, hogy díjkiegészítés címén 190 500 forintot utaljon át a felszámoló számlájára. Kötelezte egyúttal az adós volt vezetőjét, hogy 15 napon belül fizessen meg az állam javára 190 500 forintot, valamint az eljárást kezdeményező hitelező részére 25 000 forint eljárási költséget.
A határozat indokolásából megállapíthatóan a felszámoló azért kezdeményezte az eljárás egyszerűsített módon való befejezését, mert az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, ugyanis az adós ügyvezetőjétől a teljes iratanyagot nem kapta meg, illetve az adósnak felosztható vagyona nincs, így a felszámolási költségekre sincs fedezet. A törvényszék rögzítette továbbá, hogy a mérlegek közzétételére vonatkozó igazolás szerint a volt vezető csak a 2010. üzleti évet záró mérleget tette közzé szabályosan, míg ezt követően a 2011. és 2012. éveket érintően az esedékes közzétételeket elmulasztotta, ezek pótlására csak a felszámolás kezdő időpontjának évében, 2014-ben került sor. A felszámoló igazolta, hogy a törvényben megkívánt követelményeket teljesítette az egyszerűsített felszámolás kezdeményezését megelőzően, és előadta azt is, hogy a felszámolási eljárás során egy hitelező igényét vette nyilvántartásba. Vagyon hiányában azonban a felszámolási költségekre, illetve a hitelezői igények kielégítésére nincs fedezet.
A törvényszék az előterjesztés alapján az eljárást egyszerűsített módon fejezte be, és döntött a felszámoló díjáról, valamint a Cstv. 63/B. § (6) bekezdésében írt törvényi feltétel fennállására figyelemmel, a Cstv. 59. § (5) bekezdésére utalással, kötelezte az adós volt tisztségviselőjét a kifizetésre kerülő felszámolói díj állam javára való megtérítésére, valamint a közzétételi költségtérítés eljárást kezdeményező hitelező részére történő megfizetésére.
A végzésnek kizárólag a fizetési kötelezettséget megállapító rendelkezése ellen terjesztett elő a volt képviselő fellebbezést, melyben e rendelkezés megváltoztatását és a 190 500 forint felszámolói díjkiegészítés, valamint a 25 000 forint közzétételi költségtérítés megfizetésére való kötelezése mellőzését kérte.
A jogorvoslati kérelmében az elsőfokú döntés indokolásának ismertetését követően előadta, hogy a társaság iratait a felszámoló részére átadta, és a Cstv. 31. § (1) bekezdésében írt valamennyi kötelezettségének eleget tett. Hangsúlyozta, hogy az adós társaság 2008 óta gazdasági tevékenységet nem végez, vagyontalan, bankszámlája megszűnt, bevétel és kiadás nem keletkezett. Állítása szerint a "nullás" adatokat tartalmazó éves mérlegek, beszámolók minden évben elkészítésre, illetve közzétételre kerültek vagy az esedékesség évében, vagy azt követően pótlólag. A 2011. és a 2012. évre vonatkozó beszámoló letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségét az adós még a felszámolás előtt pótolta, e kötelezettségét nem mulasztotta el.
Úgy vélte, együttműködési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, míg a felszámoló nem a valóságnak megfelelően adta elő a volt vezető magatartását. Álláspontja alátámasztásaként csatolta a volt vezető által meghatalmazott személy és a felszámoló által 2014. május 26-án közösen aláírt jegyzőkönyvet, mely igazolja, hogy az összes rendelkezésre álló iratot a felszámolónak átadta. Bejelentette emellett azt is, hogy a volt vezető megkísérelte a követelést alátámasztó okiratok beszerzését, azonban ez nem vezetett eredményre.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
Nem vitatta a volt vezetőnek azt az állítását, hogy a kapcsolatot a felszámolóval felvette, és az iratokat átadta, azonban állította: az adós a felszámolást megelőző három üzleti évben a mérlegbeszámolókat nem tette közzé, arra csak a felszámolás kezdő időpontját követően került sor.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 253. § (3) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem korlátai között, vagyis a volt képviselőt a felszámolói díj és eljárási költség megfizetésére kötelező részében bírálta felül.
Az ítélőtábla a fellebbezést alaposnak találta, és az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését úgy változtatta meg, hogy az ügyvezető 190 500 forint díjkiegészítésre és eljárási költség megfizetésére való kötelezését mellőzte.
Az adott felszámolási eljárásra irányadó, a kérelem előterjesztésekor hatályos, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 63/B. §-a rendelkezik az egyszerűsített felszámolásról.
A 63/B. § (1) bekezdése szerint, ha az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetőleg a könyvvezetés hiányai miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan, a felszámoló a hitelezői igényt bejelentett hitelezőket tájékoztatja arról, hogy egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani, és legkésőbb a felszámolás kezdő időpontjától számított 45 napon belül felhívja őket, hogy ha tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, azt 15 napon belül neki jelentsék be. A felszámoló - az adós gazdálkodó szervezet nyilvántartásai, illetve a könyvvezetés hiányosságai esetén - az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét felhívja arra, hogy amennyiben a gazdálkodó szervezet nyilvántartásainak, illetve könyvvezetésének hiányosságait nem pótolja, egyszerűsített felszámolási eljárást fog kezdeményezni. E törvényhely (6) bekezdése alapján a bíróság a (4) bekezdés szerinti végzésben az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét a felszámoló részére az 59. § (5) bekezdés alapján kifizetésre kerülő díjnak az állam javára történő megtérítésére, továbbá [ha erre irányuló kérelmet terjesztett elő a (4) bekezdés szerinti végzés meghozatala előtt] a felszámolási eljárást kezdeményező hitelező részére a hitelező által megfizetett illeték és közzétételi költségtérítés megtérítésére kötelezi, ha az egyszerűsített felszámolási eljárásra a könyvvezetés, illetve a nyilvántartások hiányosságai miatt került sor, vagy ha a vezető tisztségviselő a cég felszámolását megelőző három év közül bármelyikben neki felróható okból nem tett eleget az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló külön jogszabályban meghatározott letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének.
A Cstv.-nek az eljárás gyorsabb és egyszerűbb lezárására irányuló speciális szabályai a 2009. évi LI. törvénymódosítással, valamint a 2011. évi CXCVII. törvénnyel új rendelkezésekkel egészültek ki, melyek - többek között - lehetővé teszik az adós gazdálkodó szervezet vezetőjének az eljárási költségek viselésére történő kötelezését; e költségbe beletartozik a felszámolói díjra a központi költségvetésből fordított összeg, valamint a közzétételi költségtérítés is. E jogi szabályozással lehetővé vált, hogy a vagyontalan cég megszűnésével kapcsolatos eljárások költségeit ne az állam, hanem az adós vezetője viselje, amennyiben a megjelölt időszakban az éves beszámoló törvény által előírt nyilvánosságra hozatalának kötelezettségét elmulasztotta.
Az adott ügyben a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan a felszámoló lényegében vagyonhiány miatt kezdeményezte az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését, előadva, hogy a volt képviselő a Cstv. 31. §-ában írt kötelezettségeit teljesítette, míg a felszámolást megelőző három évből kettőben határidőben nem tett eleget az éves beszámoló külön jogszabályban előírt letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének. Mivel a felszámoló igazolta az egyszerűsített felszámolás feltételeinek a fennállását, így helytállóan járt el a törvényszék akkor, amikor az eljárást a fenti módon megszüntette, azonban tévesen kötelezte a volt vezető a felszámolói díj állam által megfizetett részének, illetve a közzétételi költségtérítés megfizetésére.
A rendelkezésre álló iratokból ugyanis az állapítható meg - a felszámolói előadásával is igazoltan -, hogy a volt képviselő eleget tett a Cstv. 31. §-ában írt kötelezettségének, és a rendelkezésére álló iratokat a felszámoló részére átadta, de igazolást nyert az is, hogy sor került a beszámoló közzétételére, illetve letétbe helyezésére. Kétségtelen, a felszámolást megelőző három évből kettő vonatkozásában csak késve, 2014. május 23-án került sor a közzétételre, mivel azonban a volt képviselő törvényi kötelezettségét teljesítette, nem állnak fenn a kötelezés törvényi feltételei.
A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú végzés fellebbezett rendelkezését a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és mellőzte a volt képviselő fizetésre kötelezését.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 43.338/2016/2.)