adozona.hu
ÍH 2016.84
ÍH 2016.84
Felszámolás - pályázati biztosíték - elszámolási kötelezettség A jogszabály alapján fizetendő pályázati biztosíték utólagos átminősítése csak a szerződő felek egymás közötti viszonyában bír jelentőséggel, a jogszabály által előírt elszámolás körén belül az változatlanul pályázati biztosítéknak tekintendő. Az ajánlati biztosítékkal való elszámolási kötelezettség nem a pályázat meghiúsulásához kötődik. Az elszámolásra akkor kerülhet sor, ha a zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítésre kerül [Cstv. 49/D. §
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 256/2012. (IX. 13.) Korm. rendelettel stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdasági szervezetté nyilvánított adós ellen indult felszámolási eljárás kezdő időpontja 2012. december 7.
A hitelező jogelődje 2014. december 10-én kifogást terjesztett elő, amelyben - egyek mellett - az alábbi felszámolói intézkedéseket sérelmezte:
II. A hitelező keretbiztosítéki zálogjogával terhelt gépek, berendezések nyilvános értékesítésére vonatkozó pályázati felhívására az A.CO Kft. nyújtotta be a legmagasabb...
ÍH 2016.84 Felszámolás - pályázati biztosíték - elszámolási kötelezettség
A jogszabály alapján fizetendő pályázati biztosíték utólagos átminősítése csak a szerződő felek egymás közötti viszonyában bír jelentőséggel, a jogszabály által előírt elszámolás körén belül az változatlanul pályázati biztosítéknak tekintendő.
Az ajánlati biztosítékkal való elszámolási kötelezettség nem a pályázat meghiúsulásához kötődik. Az elszámolásra akkor kerülhet sor, ha a zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítésre kerül [Cstv. 49/D. § (1) bekezdés; 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 2. § (7) bekezdés a) pontja].
A 256/2012. (IX. 13.) Korm. rendelettel stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdasági szervezetté nyilvánított adós ellen indult felszámolási eljárás kezdő időpontja 2012. december 7.A hitelező jogelődje 2014. december 10-én kifogást terjesztett elő, amelyben - egyek mellett - az alábbi felszámolói intézkedéseket sérelmezte:
II. A hitelező keretbiztosítéki zálogjogával terhelt gépek, berendezések nyilvános értékesítésére vonatkozó pályázati felhívására az A.CO Kft. nyújtotta be a legmagasabb összegű vételi ajánlatot. Mivel az A.CO Kft. a létrejött adásvételi szerződés szerinti kötelezettségét nem teljesítette, a szerződéskötést követően a megfizetett 13 569 000 Ft bánatpénz az adós bevételévé vált, de azzal mint ajánlati biztosítékkal a felszámoló a 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 2. § (7) bekezdése szerinti nem számolt el.
A hitelező a kifogás II. pontjával kapcsolatban kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a befolyt vételárral és az ajánlati biztosítékkal való elszámolásra.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy az a 2015. február 20-i a hitelezőnek megküldött elszámolás folytán okafogyottá vált. A I. pont kapcsán arra hivatkozott, hogy a hitelezővel elszámolt. A II. pont kapcsán kifejtette, hogy a 13 569 000 Ft bánatpénz nem tartozik a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének hatálya alá. Hangsúlyozta, hogy az A.CO Kft.-vel kötött szerződés alapján vagyonértékesítés nem történt, ezért a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti elszámolás szóba sem jöhet. Az ajánlati biztosíték az értékesítési bevétel része, de az nem zálogjoggal terhelt. A 13 569 000 Ft az "a" kategóriás követelésekre, így a NAV hitelezői igényére és a munkavállalók bérgarancián felüli munkabér-követelésére kifizetésre került. Álláspontját később akként pontosította, hogy a kifogásban hivatkozott 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendeletet módosító 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 2. § (7) bekezdés a) pontja a jelen eljárásban azért nem alkalmazható, mert a 2014. április 25. napján ajánlati biztosítékként megfizetett 13 569 000 Ft-ot a 2014. május 21-i ingó adásvételi szerződésben a szerződő felek átminősítették foglalónak. A foglaló pedig nem tekinthető a lényegében csak az ajánlatot tevő fél szerződéses kötelezettségeinek a teljesítését biztosító ajánlati biztosítéknak, az mindkét szerződő fél szempontjából biztosítéknak minősül.
A III. ponttal összefüggésben előadta, hogy a teljes vételárelőleg visszafizetésre került. A IV. pontot illetően kifejtette, hogy az egyes költségek felmerültét illetően a hitelezőknek válaszolt, a költségekkel a vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint számolt el.
A jogutód hitelezőként eljáró M. Zrt. a felszámoló védekezésének ismertében a II. pontot illetően a kifogást úgy tartotta fenn, hogy kérte a törvényszéket "kötelezze a felszámolót, ha egyéb pénzeszközzel nem rendelkezik, hogy elszámoljon az M. Zrt.-vel, az "A" kategóriás hitelezőtől kérje vissza a tévesen kiutalt hitelezői igény térítést."
Az elsőfokú bíróság a 2016. február 5. napján kelt 3.Fpkh.7/2015/24. számú végzésével a kifogást elutasította. A kifogás I. és III. pontját illetően kifejtette, hogy azok okafogyottá váltak. A IV. ponttal kapcsolatban utalt arra, hogy az lényegében a II. számú közbenső mérlegben foglaltakat érinti, s mivel a közbenső mérleg jóváhagyását a törvényszék a 3.Fpk.08-12-000782/75. számú végzésével elutasította, a bíróságnak további intézkedést e körben hoznia nem kellett.
A II. ponttal kapcsolatban rámutatott, hogy a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendeletet módosító 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 2. § (7) bekezdéséből következően az ajánlati biztosíték az az összeg, amelyet a felszámolás alá került adós vagyontárgyának megvásárlása érdekében a pályázatot benyújtó hitelező ad, vállalva annak kockázatát, ha a szerződés az ő érdekkörében felmerülő okból nem jön létre, vagy a vételárat az előírt határidőben nem fizeti meg, úgy ezt az összeget elveszíti és a felszámoló ezt az összeget az értékesítési bevétel részeként számolja el. A törvényszék nem osztotta a felszámoló azon álláspontját, hogy az A. Kft. által befizetett 13 569 000 Ft nem ajánlati biztosíték lenne és azt nem az értékesítési bevétel részeként kellene elszámolni. Rögzítette, hogy az eljárás során nem volt vitatott az sem, hogy a 13 569 000 Ft-ot a felszámoló az "A" kategóriás hitelezői igények részbeni kielégítésére fordította. Ugyanakkor a hitelező módosított kifogásában azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a kifizetett összegnek a hitelezőktől való visszakövetelésére. A törvényszék rámutatott, hogy ilyen határozatot nem hozhat, mert a felszámolót eljárások megindítására nem kötelezheti, ezért egyéb kérelem hiányában a kifogást el kellett utasítani.
Az elsőfokú végzés ellen a hitelező terjesztett elő fellebbezést, amelyben kizárólag a kifogás II. pontját elutasító rendelkezést támadta és e körben elsősorban az elsőfokú végzés megváltoztatását kérte akként, hogy az ítélőtábla kötelezze a felszámolót a jogellenesen felszámolási költségként elszámolt 13 569 000 Ft-nak az adós vagyonába történő megfizetésére, majd ezen összeg hitelező részére történő kifizetésére. Másodlagosan kérte, hogy az ítélőtábla kötelezze a felszámolót a kifizetett 13 569 000 Ft összegű ajánlati biztosíték hitelezőktől való visszakövetelésére, majd a befolyt összeg hitelező részére történő kifizetésére. Harmadlagosan pedig az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a kifogás II. pontját illetően az elsődleges kérelmétől nem állt el, így a felszámoló elszámolásra vonatkozó kötelezése alatt azt értette, hogy a bíróság a Cstv. 51. § (3) bekezdésének 2. mondata alapján kötelezze a felszámolót a jogellenesen felszámolási költségként elszámolt összegnek az adós vagyonába történő megfizetésére. Sérelmezte, hogy ezt az elsődleges kérelmet a törvényszék figyelmen kívül hagyta, míg a másodlagos kérelmet arra hivatkozva utasította el, hogy a felszámolót nem kötelezheti eljárások megindítására annak ellenére, hogy a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján a bíróság a felszámoló részére új intézkedés megtételét írhatja elő. Álláspontja szerint e körben a törvényszék az indokolási kötelezettségének sem tett eleget.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a hitelezőnek sem az elsődleges, sem az utóbb fenntartott kifogása nem tartalmazta azt, hogy a törvényszék kötelezze a felszámolót bármilyen összegnek az adós vagyonába történő visszafizetésére. A fellebbezésben hivatkozott Pp. 3. § (3) bekezdéséből következően az elsőfokú bíróságnak nem volt olyan kötelezettsége, hogy a felekre háruló bizonyítási terhen kívül bármilyen kioktatást adjon a kifogás tartalmára vonatkozóan. Álláspontja szerint a törvényszék az indokolási kötelezettségének is teljeskörűen eleget tett.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezési kérelem és az arra tett észrevétel korlátai között bírálta el [Cstv. 6. § (3) bekezdés; Pp. 253. § (3) bekezdés] és megállapította, hogy a fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú végzés a kifogás II. pontját illetően az érdemi felülbírálatra alkalmatlan.
Az elsőfokú bíróság által is hivatkozott Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint amennyiben a zálogjogosult a 46. § (7) bekezdésben meghatározott befizetési kötelezettségét teljesítette - és követelése nem a 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti függő követelés - a felszámoló a következőképpen jár el: ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségeit (követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből a behajtás költségeit), valamint a nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díjat vonhatja le, a fennmaradó összeget pedig haladéktalanul az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelés (tőke, szerződéses kamat, költségek) kielégítésére köteles fordítani (A felszámolás kezdő időpontját követően a Cstv. 49/D. § (1) bekezdését a 2013. évi CCLII. törvény 91. § (17) bekezdés h) pontja, valamint a 2015. évi CXCIII. törvény 6. § b) pontja módosította, a nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) legfeljebb 1%-ának megfelelő mértékű összegét az 57. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott költségként való elszámolását lehetővé téve).
Az ítélőtábla osztja az elsőfokú bíróság álláspontját azt illetően, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti elszámolás részét képezi a 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 2. § (7) bekezdése szerinti pályázati biztosíték, ha a 2. § (7) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott okokból a zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítésére nem kerül sor. A 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv.tv.) 72. §-a és 77. § (2) bekezdés b) pontjából következően az ajánlati biztosíték az egyéb bevételek kategóriában lenne elszámolható. A 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet ehhez képest a pályázati biztosítékot az értékesítési bevétel részeként számolja el. Az értékesítési bevétel mindig adott vagyontárgyhoz kapcsolódik. A pályázati biztosítékot az ajánlatot tevő A. Kft. fizette meg, az ajánlat megtételekor. A pályázati biztosíték Korm. rendelet szerinti elszámolása nem változik attól, hogy a szerződő felek azt utóbb foglalónak minősítették. Az átminősítés csak a szerződő felek egymás közötti viszonyában bír jelentőséggel, a szerződéskötésben részt nem vett hitelezők és a 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet szerinti elszámolás körén belül az változatlanul pályázati biztosítéknak tekintendő. Ugyanakkor az ajánlati biztosítékkal való elszámolás nem a biztosíték megfizetéséhez, vagy a pályázatnak a Korm. rendelet 2. § (7) bekezdés a) és b) pontjai szerinti meghiúsulásához kötődik. Az elszámolásra akkor kerülhet sor, ha a zálogjoggal terhelt vagyontárgy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti értékesítésre kerül.
A jelen eljárásban nem tisztázott, hogy az értékesítés megtörtént-e. A felszámoló 7. sorszám alatti beadványához csatolt, dr. T. T. ügyvéddel, mint megbízottal kötött megbízási keretszerződésből és az ahhoz kapcsolódó dátum nélküli összefoglaló jelentésből úgy tűnik, hogy a kifogás II. pontjában érintett zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értékesítése az A.CO Kft.-vel kötött szerződés meghiúsulása után megtörtént (az összefoglaló jelentés 2.C. pontja), a vevő az S.C.D Kft., a vételár nettó 67 000 000 Ft. Ugyanakkor az nem derül ki az eljárás adataiból, hogy amennyiben az értékesítés ebben a formában megtörtént, akkor a felszámoló a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint elszámolt-e az értékesítési bevétellel a zálogjogos hitelező felé, s ebben az elszámolásban szerepelt-e az A.CO Kft. által fizetett ajánlati biztosíték.
A Cstv. 51. § (3) bekezdése szerint, ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. Amennyiben a kifogás a felszámolási költségként való elszámolással függ össze, a bíróság erre irányuló kérelem esetén a jogellenesen felszámolási költségként elszámolt összegnek az adós vagyonába történő megfizetésére is kötelezheti a felszámolót. A hitelező kifogásában a felszámoló elszámolását sérelmezte. Kifogása tartalmilag arra irányult, hogy a felszámoló a jogellenesen felszámolási költségként kifizetett 13 569 000 Ft-tal számoljon el. Ez pedig magában foglalja a Cstv. 51. § (3) bekezdése szerinti kérelmet. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság tévedett, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kifogás érdemi vizsgálata körén belül a kifogás kizárólag arra irányult, hogy a felszámoló indítson eljárást a hitelezőkkel szemben a 13 569 000 Ft visszakövetelése iránt. Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság indokolása annyiban helytálló, hogy a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti kifogás körén belül a felszámoló csak intézkedés megtételére kötelezhető, s ez nem foglalja magában azt, hogy a bíróság különböző eljárások megindítására kötelezhesse a felszámolót. Ugyanakkor a kifogás tartalmából, valamint a Cstv. 51. § (3) bekezdésének rendelkezéséből következően az elsőfokú bíróságnak érdemben kellett volna vizsgálnia, fennáll-e a felszámolónak a 13 569 000 Ft kifizetett költség vonatkozásában az adós vagyonába történő visszafizetési kötelezettsége.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését annak megfellebbezett részében a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot e körben új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban tisztázni kell, hogy a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értékesítése megtörtént-e, s így a kifogás II. pontjában sérelmezett elszámolás a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel esedékessé vált-e. A felszámoló a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értékesítését követően az elszámolását megküldte-e a hitelezőnek, s ezen elszámolás részét képezte-e az A.CO Kft. által megfizetett ajánlati biztosíték. Amennyiben a felszámoló ilyen elszámolást küldött a hitelezőnek, vagy a hitelező jogelődjének, az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a kifogás határidőn belül előterjesztésre került-e, s amennyiben igen, ezen elszámolás részeként kell vizsgálnia azt, hogy a kifogásban előadottakra is figyelemmel a felszámoló kötelezhető-e a nem vitatottan felszámolási költségekre kifizetett 13 569 000 Ft-nak az adós vagyonába való visszafizetésére.
(Győri Ítélőtábla Fpkhf. IV. 25.329/2016/3.)