adozona.hu
ÍH 2016.76
ÍH 2016.76
Be nem fizetett üzletrész kívülállóra való átruházásának semmissége - hátralékos törzsbetétrész felszámoló általi követelhetősége I. A teljes mértékben be nem fizetett üzletrész kívülállóra történő átruházása kógens törvényi rendelkezésbe ütközik, az ilyen üzletrész-átruházási szerződés semmis, annak következtében a tagsági jogviszony megszűnésére nem kerülhet sor. II. A tag törzsbetéte befizetése alól nem mentesíthető, így nincs akadálya annak, hogy a felszámolás alá került kft. hátralékos törzsbetét-részé
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi jogelőd 3 000 000 forint jegyzett tőkéjű T. Ingatlanforgalmazó és Építőipari Korlátolt Felelősségű Társaságot 2004. október 24-én 1 500 000-1 500 000 forint pénzbeli betétből álló törzsbetéttel K. Emil alperes és a perben nem álló B. Sándor alapította, utóbbi személy a társaság ügyvezetője is volt 2008. szeptember 25-ig.
Az alapító tagok a törzsbetéteiknek csak az egyik felét, 750 000-750 000 forintot bocsátották a társaság rendelkezésére, a másik 750 000-750 000 forintot nem fiz...
ÍH 2016.76 Be nem fizetett üzletrész kívülállóra való átruházásának semmissége - hátralékos törzsbetétrész felszámoló általi követelhetősége
I. A teljes mértékben be nem fizetett üzletrész kívülállóra történő átruházása kógens törvényi rendelkezésbe ütközik, az ilyen üzletrész-átruházási szerződés semmis, annak következtében a tagsági jogviszony megszűnésére nem kerülhet sor.
II. A tag törzsbetéte befizetése alól nem mentesíthető, így nincs akadálya annak, hogy a felszámolás alá került kft. hátralékos törzsbetét-részét a felszámoló a tagtól követelje [1997. évi CXLIV. tv. (régi Gt.) 9. § (2) bek., 12. § (1) bek., 111. § (1) bek., 127. §, 129. §, 134. § (2) bek.; Ptk. (59. évi IV. tv.) 200. § (2) bek.].
A felperesi jogelőd 3 000 000 forint jegyzett tőkéjű T. Ingatlanforgalmazó és Építőipari Korlátolt Felelősségű Társaságot 2004. október 24-én 1 500 000-1 500 000 forint pénzbeli betétből álló törzsbetéttel K. Emil alperes és a perben nem álló B. Sándor alapította, utóbbi személy a társaság ügyvezetője is volt 2008. szeptember 25-ig.Az alapító tagok a törzsbetéteiknek csak az egyik felét, 750 000-750 000 forintot bocsátották a társaság rendelkezésére, a másik 750 000-750 000 forintot nem fizették meg.
A felperesi jogelőd cégjegyzékbe bejegyzésére 2004. november 16-án sor került.
Az alperes a 2006. november 17-én kelt üzletrész adásvételi szerződés szerint az 1 500 000 forint névértékű üzletrésze 900 000 forint névértékű részét B. Sándorra, 600 000 forint névértékű részét S. Katalinra átruházta. A 4. pontban alperes elismerte a vételár hiánytalan átvételét, az 5. pontban pedig hozzájárult a vevő üzletrészének cégnyilvántartásban és tagjegyzékben való átvezetéséhez.
A tagváltozás a cégjegyzéken nem került feltüntetésre.
Felperesi jogelőd 2008. szeptember 25-én felszámolás alá került, a felszámoló részére átadott 2009. augusztus 10-i keltezésű egyszerűsített éves beszámoló (-) 1 500 000 jegyzett, de még be nem fizetett tőkét tüntetett fel.
A felperesi jogelőd a 2010. január 7-én a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságon fizetési meghagyással indult, ellentmondás folytán perré alakult eljárásban előterjesztett keresetében az alperest az 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 24. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 129. §-a alapján 750 000 forint, valamint ennek 2009. november 12-től a megfizetéséig járó késedelmi kamatai és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy a tevékenységzáró mérlegben is feltüntetésre került az 1 500 000 forint jegyzett, de be nem fizetett tőke. B. Sándor a fizetési kötelezettség elmulasztását elismerte, az alperes a felszámoló felszólítását követően sem tett eleget törzsbetét befizetési kötelezettségének, annak ellenére, hogy mint a társaság alapító tagjának kötelessége volt a törzstőkét befizetni. Az üzletrész értékesítést aggályosnak találta, mivel egyrészt a Gt. 134. § (2) bekezdése értelmében az üzletrész kívülálló személyre csak akkor lett volna átruházható, ha tag a törzsbetét teljes összegét befizette, másrészt, mivel annak cégjegyzéken átvezetése sem történt meg.
Az alperes elsődlegesen hatásköri kifogást terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a per társasági jogvita, melynek elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, másodsorban a kereset elutasítását kérte. Ez utóbbi körben arra hivatkozott, hogy B. Sándor ügyvezető a fizetési határidő elteltét követően 30 napos határidővel felhívta, hogy tegyen eleget fizetési kötelezettségének, ennek elmulasztása folytán a tagsági jogviszonya a Gt. 14. §-a szerint 2006. év elejétől a törvény erejénél fogva megszűnt. Arra is hivatkozott, hogy tagsági jogviszonya az üzletrész átruházás folytán is megszűnt, 2006 novembere óta a céghez nincs köze. Utalt arra, hogy a Gt. csak az üzletrész kívülállóra történő átruházása esetére követelte meg a törzsbetét teljes befizetését, ugyanakkor az üzletrésze 30%-os részét B. Sándorra, a társaság másik tagjára ruházta át. Állította, hogy a felperest a Gt. 129. §-a és a Cstv. 24. §-a alapján érvényesített jog nem illeti meg.
A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2010. június 22-én kelt és 2010. július 14-én jogerőre emelkedett 9.P.III.21.353/2010/11. számú végzésével megállapította hatáskörének hiányát, a pert megszüntette és a keresetlevelet áttenni rendelte az elsőfokú bíróságra.
Felperesi jogelőd a keresetét fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy a tag a törzstőke befizetési kötelezettsége alól a tagsági jogviszonya megszűnésére hivatkozással sem mentesülhet, de alperest a közhiteles cégnyilvántartás ez idő szerint is bejegyzett tagként tartja nyilván.
Alperes korábbi nyilatkozatait fenntartva továbbra is a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a tagsági jogviszonyának megszűnése folytán a felperesi jogelődnek a Gt. 137. § (2) bekezdése alapján le kellett volna szállítani a törzstőkéjét az általa be nem fizetett törzsbetéttel, vagy át kellett volna más társasági formává alakulnia.
Tanúbizonyítást indítványozott, és kérte a felszámoló megkeresését a tőkemegfelelőség vonatkozásában.
Az elsőfokú bíróság tanúként meghallgatta a felperesi jogelőddel korábban munkaviszonyban ügyintézői feladatokat ellátó F. Attilát, valamint a felperesi jogelőd másik tagját, korábbi ügyvezetőjét B. Sándort.
F. Attila arra nézve, hogy az alapítók a cég vagyonát befizették-e, az alperes befizette-e, az ügyvezető az alperest felszólította-e a befizetésre, nyilatkozni nem tudott.
B. Sándor előadta, hogy az alapításkor mindegyikük befizette a törzsbetéte felét, a felszámolás kezdetekor tudta meg, hogy a másik felének a befizetése elmaradt. Szerinte egyikük sem fizette be a törzsbetét második felét. Pénzügyekhez nem ért, nem észlelte és nem tudta, hogy a törzsbetét második részét nem fizették be, aki a könyvelést végezte, sem jelezte. Nem is hívta fel K. Emilt, hogy fizesse be a hiányzó részt.
A taggyűlési meghívót, 2006. november 17-re, aminek napirendje volt K. Emil üzletrészének az eladása, ő írta alá. Az alperes kapott 1 500 000 forintot tőle és a másik vevőtől, de ezt követően nem írta alá a többi, ahhoz szükséges papírt, hogy a tulajdonos változást az általa megbízott ügyvédi iroda át tudja vezettetni a cégbíróságon.
A per tartama alatt a felperesi jogelőd a felszámolási eljárás befejezése folytán megszűnt, a cégjegyzékből 2012. június 27-én törölték.
A per tárgyát képező követelés a hitelezők között felosztásra került, a felperes a követelés 190 444 forint része vonatkozásában a felperesi jogelőd jogutódja.
Felperes a módosított keresetében az alperest a 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 50. § (1) és (2) bekezdése, a 68. § (1)-(2)-(3) bekezdése alapján 190 444 forint tőke és járulékai, valamint ennek 2012. június 27-től a megfizetéséig járó Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata, megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy a becsatolt okiratokból megállapíthatóan az alapításkor a tagok a pénzbeli betéteiknek csak a felét fizették meg, így az alperes további 750 000 forint megfizetésére volt köteles a jogelőd adós társasággal szemben. Az 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 127. §-a értelmében a társaság cégbejegyzésétől számított egy éven belül valamennyi pénzbetétet be kell fizetni. A régi Gt. 129. §-a szerint a tagok nem mentesíthetők a befizetés alól. A régi Gt. 134. § (2) bekezdése értelmében az üzletrész kívülálló személyre csak akkor ruházható át, ha a tag a törzsbetétet teljes mértékben befizette. A tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt, ebben a sorrendben, az adásvételi szerződés útján átruházni kívánt üzletrészre elővásárlási jog illeti meg. Állította, hogy ezek a törvényi feltételek az üzletrész átruházásakor nem álltak fenn, az üzletrész értékesítése a cégbíróságnál nem lett bejelentve.
Alperes a módosított keresetre nem nyilatkozott, a tárgyaláson nem jelent meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 190 444 forint és ennek késedelmi kamatai megfizetésére. Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy a perben releváns tényeket a felek lényegében egyezően adták elő. Alperes nem vitatta, hogy az 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 127. § kógens rendelkezése szerint nem fizette be törzsbetétének második felét, 750 000 forintot. A régi Gt. ugyancsak kógens 129. §-a kifejezetten kiemeli, hogy a társasági tagok nem mentesíthetők a befizetés alól és a társasággal szemben nincs helye beszámításnak. Az alperesnek tehát, mint a társaság tagjának törzsbetétjét teljes mértékben be kell fizetni, ez alól nem mentesíthető semmilyen okból. Rámutatott, hogy a régi Gt.-nek az ezt meghaladó egyéb rendelkezései, melyek a fizetési kötelezettségen felül további törvényi szankciókat írnak elő, nem mentesítenek a befizetési kötelezettség alól, hanem ezt meghaladó további jogkövetkezményeket írnak elő. A régi Gt. 134. § (2) bekezdésének rendelkezése sem jelenti azt, hogy az üzletrésznek a társaság másik tagjára való átruházása esetén mentesülne a tag a törzsbetét befizetési kötelezettsége alól, mivel a törzstőke és a törzsbetét szolgáltatása nem elsősorban a társaság tagjainak az érdekeit, hanem a társaság hitelezőinek az érdekeit védi. Megjegyezte, hogy az alperes az üzletrészének csak egy részét kívánta a társaság másik tagjára átruházni, míg a másik részét egy kívülálló személyre. Kitért arra is, hogy a Cstv. 34. § (2), a 35. § (1) és a 48. § (1) bekezdéseinek rendelkezéséből egyértelműen megállapítható, hogy az alperesnek a felszámolás alá került társasággal szemben fennálló törzsbetét fizetési kötelezettségének az érvényesítésére a felszámoló jogosult volt, amely igényérvényesítés anyagi jogi alapját a régi Gt. fent hivatkozott rendelkezései adták meg. A felperes a csatolt okiratokkal hitelt érdemlően bizonyította az anyagi jogi jogutódlás tényét és jogszerűségét, követelésének az összegét, esedékességének napját. Mindezek alapján az alperes kötelezésének volt helye a felperesi jogelőd gazdálkodó szervezettel szemben fennálló, összesen 750 000 forint tartozásából a felperesre jutó 190 444 forint tőke és késedelmi kamata vonatkozásában.
Az ítélettel szemben az alperes fellebbezett. Fellebbezését 2014. április 1-jén kiegészítette. Elsődlegesen súlyos eljárási szabálysértésre hivatkozva az ítélet hatályon kívül helyezését, az ügy hatáskörrel rendelkező bírósághoz áttételét, a felperes első- és másodfokú perköltsége megfizetésére kötelezését, másodsorban annak tartalma szerint az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértett, mivel hatáskör hiányában járt el. A kereset elbírálására a felszámolást elrendelő bíróságnak lett volna hatásköre. A másodlagos fellebbezési kérelme tekintetében arra hivatkozott, hogy az üzletrészét még a kereseti kérelem előtt átruházta, erre tekintettel a társaság alapításakor meg nem fizetett összegű pénzbeli betét megfizetésére az üzletrész megszerzője kötelezhető, nem maga.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül, és a fellebbezést az alábbiakra tekintettel megalapozatlannak találta.
A 2006. június 30-ig hatályban volt, de jelen ügyben még alkalmazandó a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 12. § (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaság alapításához valamennyi tag vagyoni hozzájárulása szükséges volt.
A 111. § (1) bekezdése szerint a korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki.
A 124. § (1) és (2) bekezdése értelmében a korlátolt felelősségű társaság törzstőkéje az egyes tagok vagyoni hozzájárulásából, a pénzbeli, illetve a nem pénzbeli betétből álló törzsbetétek összességéből állt.
A 127. § kimondta, ha a pénzbetétek teljes összegét a társaság alapításakor nem fizették be, a fennmaradó összegek befizetésének módját és esedékességét a társasági szerződében kell meghatározni. A társaság cégbejegyzésétől számított egy éven belül valamennyi pénzbetétet be kell fizetni.
A 129. § pedig úgy rendelkezett, hogy a társaság tagjai kötelesek a pénzbetéteket befizetni és a nem pénzbeli betéteket rendelkezésre bocsátani. A társasági tagok nem mentesíthetők a befizetés alól, és a társasággal szemben beszámításnak sincs helye.
A 133. § (1) bekezdése értelmében a társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg.
A 134. § (1) bekezdése szerint az üzletrész a társaság tagjaira főszabályként szabadon átruházható volt, a (2) bekezdés értelmében azonban az üzletrészt kívülálló személyre csak akkor lehetett átruházni, ha a tag a törzsbetétet teljes mértékben befizette.
A 9. § (2) bekezdése szerint a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak a Gt.-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira alkalmazni rendelt Polgári Törvénykönyv (A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény) 200. § (2) bekezdése értelmében a jogszabályba ütköző szerződés semmis.
A gazdasági társaságokra 2006. július 1-jétől a 2014. március 14-ig hatályban volt, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) tartalmazott szabályozást.
A 336. § (2) bekezdése értelmében a törvény hatálybalépése előtt a cégjegyzékbe már bejegyzett cégek a Gt. hatálybalépését követő első legfőbb szervi ülésükön, de legkésőbb 2007. szeptember 1-jéig kötelesek voltak a társasági szerződésüket a Gt. rendelkezéseihez igazítva módosítani, ennek hiányában a (3) bekezdés értelmében 2007. szeptember 1-jétől a Gt. rendelkezéseit kellett alkalmazniuk.
A Gt. 118. § (1) bekezdése a régi Gt. 129. §-ában foglaltakkal azonosan rendelkezett a tagok pénzbeli hozzájárulás befizetési kötelezettségéről, és azzal egyezően mondta ki, hogy a társasági tagok nem mentesíthetők a befizetés alól.
Az idézett rendelkezésekből, így a korlátolt felelősségű társaság törvényi definíciójából is következően, a tőkeegyesítő korlátolt felelősségű társaság tagjának elengedhetetlen kötelezettsége a társasági szerződésben megjelölt mértékű pénzbeli betétből álló törzsbetéte teljes egészének befizetése, ezen kötelezettsége alól nem mentesíthető. A törzsbetét befizetési kötelezettség teljesítésének elmulasztásához a Gt. szigorú jogkövetkezményeket fűz, így kizárja az olyan üzletrész kívülállóra történő átruházását, amely tekintetében a törzsbetét teljes mértékben nem került befizetésre. Amennyiben a tag a törzsbetétét teljes mértékben nem fizette be, üzletrészét kívülállóra érvényesen nem ruházhatta át. Az ily módon jogszabályba ütköző üzletrész-átruházási szerződés semmis, ahhoz a tagsági jogviszony megszűnése sem fűződhetett.
A Pp. 23. § (1) bekezdés ed) pontja szerint a cégek és tagjaik (volt tagjaik) közötti perek a törvényszékek hatáskörébe tartoznak.
A Pp. 28. § (1) bekezdése szerint a bíróság a hatáskörének hiányát hivatalból veszi figyelembe.
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletét két okból vitatta, egyrészt az elsőfokú bíróság hatáskörének, másrészt a tagsági jogviszonyának megszűnésére hivatkozva a törzsbetét megfizetésére kötelezhetőségének hiányát állította.
Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértés nélkül folytatta le az eljárást, a kereset elbírálására a jogutód felperesre is kiterjedően a Pp. idézett 23. § (1) bekezdés e) pont ed) alpontja alapján hatáskörrel rendelkezett, így a Pp. 28. § (1) bekezdésében írtak sem terhelték.
Egyébiránt pedig éppen az alperes Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságon előterjesztett hatásköri kifogása eredményeként, már a felperesi jogelőd felszámolási eljárásának folyamatban léte alatt került sor a keresetlevél elsőfokú bíróságra áttételére, megalapozatlanul hivatkozik ezért az alperes a fellebbezésében a hatáskör hiányára.
A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint az elsőfokú bíróság a helyesen feltárt tényállásból helytálló jogi következtetésre jutott.
Így helytálló álláspontra helyezkedett a tekintetben is, hogy az alperes tagsági jogviszonyát az üzletrész átruházással nem tekintette megszűntnek. A perben nem volt vitás, hogy az alperes az 1 500 000 forint összegű pénzbeli törzsbetétének felét, 750 000 forint pénzbeli betétet nem fizette meg a felperesi jogelőd részére. Ez a körülmény pedig kizárttá tette az üzletrésze kívülállóra történő átruházását.
A csatolt üzletrész adásvételi szerződés szerint az alperes az 1 500 000 forint névértékű üzletrészének csupán 900 000 forint névértékű részét ruházta át a társaság másik tagjára, B. Sándorra, míg a 600 000 forint névértékű részét a kívülálló S. Katalinra kívánta átruházni. A fent kifejtettek szerint a kívülálló S. Katalinra történő üzletrész átruházás semmis, a Gt. kógens rendelkezésébe ütköző, ahhoz joghatás nem fűződhetett. Ebből következően pedig az alperest a 600 000 forint névértékű üzletrész vonatkozásában a 2006. november 17-i üzletrész adásvételi szerződést követően is a felperesi jogelőd tagjának kell tekinteni, és mint tag nem mentesülhet a befizetni elmulasztott törzsbetét megfizetése alól, amint arra az elsőfokú bíróság is helytállóan rámutatott.
Figyelemmel arra, hogy a felperes a felperesi jogelőd követelésének 190 444 forint részében jogutód, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan marasztalta a törzsbetétének fele összegét - 750 000 forintot - befizetni elmulasztó alperest a módosított kereset szerinti összegben.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 16. Gf. 40.613/2014/3.)