BH 2016.6.154

Tudomásszerzésnek az minősül, amikor a fegyelmi jogkör gyakorlója a kötelezettségszegés tényéről, súlyáról, az érintett személyről és annak vétkességéről is tudomást szerez. Nem eshet a munkáltató terhére, ha szükségesnek ítéli a hozzá érkezett bejelentésben foglaltak kivizsgálását [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 119. § (1) bekezdés, 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 11. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a rendőrség hivatásos állományú tagjaként az alperesi rendőr-főkapitányság Rendészeti Igazgatóság Igazgatásrendészeti Osztályán főelőadó beosztást töltött be. 2013. évben esetenként, megbízás alapján, külön díjazás ellenében fegyverismereti vizsgán vizsgáztatóként tevékenykedett.
[2] 2013. november 13-án tartott fegyverismereti vizsgán - ahol a felperes vizsgáztatóként volt jelen - a vizsgázók egyike az...

BH 2016.6.154 Tudomásszerzésnek az minősül, amikor a fegyelmi jogkör gyakorlója a kötelezettségszegés tényéről, súlyáról, az érintett személyről és annak vétkességéről is tudomást szerez. Nem eshet a munkáltató terhére, ha szükségesnek ítéli a hozzá érkezett bejelentésben foglaltak kivizsgálását [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 119. § (1) bekezdés, 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 11. §].
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a rendőrség hivatásos állományú tagjaként az alperesi rendőr-főkapitányság Rendészeti Igazgatóság Igazgatásrendészeti Osztályán főelőadó beosztást töltött be. 2013. évben esetenként, megbízás alapján, külön díjazás ellenében fegyverismereti vizsgán vizsgáztatóként tevékenykedett.
[2] 2013. november 13-án tartott fegyverismereti vizsgán - ahol a felperes vizsgáztatóként volt jelen - a vizsgázók egyike az előzetes figyelemfelhívás ellenére a vizsgakérdésekre adott válaszokat nem a vizsgalapokon, hanem a kérdéseket tartalmazó úgynevezett tesztlapokon jelölte meg. A felperes a vizsgalapok javítása során ezt észlelve az érintett személyt a terembe behívta és vele emelt hangon, indulatosan - beszéd közben az asztalra is csapva - közölte, hogy hibát követett el. Magatartása a vizsgázóban riadalmat, a vizsgabizottság egyik tagjában megütközést keltett. A vizsgázó még ezen napon az alperes rendőr-főkapitányánál panaszt tett a felperes magatartása miatt, kérte az ügy kivizsgálását.
[3] A felperes elöljárója felhívására jelentést tett az ügyről, majd a panaszt kivizsgálva a megyei rendőr-főkapitány 2013. december 13-án állapította meg, hogy a panasz alapos, amelyről a panaszost is tájékoztatta. Ezt követően a vizsgálat során ismertté vált tények alapján hivatali visszaélés bűntette miatt feljelentést tett, a Nyomozó Főügyészség azonban a 2014. február 11-én kelt határozatával a felperessel szemben folytatott eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette.
[4] Az alperesi rendőr-főkapitány 2014. február 26-án kelt és március 4-én kézbesített határozatával fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben a 2013. november 13-i fegyverismereti vizsga során tanúsított magatartása miatt. Az alperes az eljárás lefolytatását követően a 2014. április 11-én kelt határozatával a rendőri magatartási szabályok megszegése, fegyelemsértés elkövetése miatt a felperest egy fizetési fokozattal 1 évre való visszavetés fenyítéssel sújtotta.
[5] A panasz elutasítását követően előterjesztett keresetében a felperes a fenyítő határozat hatályon kívül helyezését kérte.
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az alperes fenyítés kiszabásáról rendelkező határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest perköltség megfizetésére kötelezte.
[7] Ítéletének indokolásában a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 119. § (1) bekezdése, valamint 122. § (1) és (2) bekezdése alapján a lefolytatott bizonyítási eljárást értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a fegyelmi jogkört gya­korló megyei rendőrfőkapitány már 2013. november 13-án a vizsgázó panaszából teljeskörűen tudomást szerzett az elkövetett fegyelemsértésről és az elkövető személyéről, a panasz kivizsgálása érdekében eljárást is indított. Ebből következően a tudomásszerzéstől számított 3 hónap 2014. február 13. napjáig eltelt.
[8] Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója a felperes cselekménye miatt büntetőeljárást is kezdeményezett, azonban a Hszt. 122. § (3) bekezdése az elévülési idő számítása szempontjából azért nem alkalmazható, mert a büntetőeljárás bűncselekmény hiányában megszüntetésre került. A belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai fegyelmi szabály­zatáról szóló 11/2006. (III. 14.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 2. § (2) bekezdésében, valamint a Hszt. 122. §-ában foglaltakat együttesen értelmezve arra a megállapításra jutott, hogy az eljárás megindítására nyitva álló határidő akkor kezdődik, amikor a fegyelmi jogkört gyakorló a cselekmény elkövetéséről és az elkövető személyéről tudomást szerez, amely a perbeli esetben egyidejűleg jutott a megyei rendőr-főkapitány tudomására.
[9] Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában egyetértve az elsőfokú bíróságnak a Hszt. 122. § (2) bekezdése, valamint a BM rendelet 2. § (2) bekezdésében foglaltakra vonatkozó értelmezésével azt állapította meg, hogy 2013. november 13-án a panaszos bejelentése alapján rendelkezésre álló adatok szükségesek és elégségesek is voltak a fegyelmi eljárás megindításához, amelynek célja éppen annak megállapítása volt, hogy a felperes a terhére rótt magatartást tanúsította-e. Az elsőfokú bírósággal egyezően arra a következtetésre jutott, hogy a BM rendelet 2. § (2) bekezdésében szabályozott 3 hónapos határidő azért áll rendelkezésére a fegyelmi jogkört gyakorló elöljárónak, hogy a fegyelemsértés gyanújának alaposságáról meggyőződjék. Mindezekből következően az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes elmulasztotta a fegyelmi eljárás határidőben történő elrendelését.
[10] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az első fokon eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását kérte.
[11] Az alperes érvelése szerint az eljáró bíróságok a jogértelmezésük során nem vették figyelembe a BM rendelet 11. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat, amely szerint fegyelmi eljárás elrendelésének akkor van helye, ha a rendelkezésre álló adatok alapján alapos okkal lehet következtetni arra, hogy a hivatásos állományú kötelezettségszegésnek minősülő cselekményt követett el és arra is, hogy az elkövetésben őt vétkesség terhelte. Amennyiben a kötelezettségszegésre utaló adatok a fegyelemsértés megalapozott gyanújának megállapításához nem elegendőek, a fegyelmi jogkört gyakorló elöljárónak parancsnoki vagy más módon tisztáznia kell a körülményeket. A panaszos a levelében ugyan az eljárás alapját képező cselekményt és az elkövető személyét valószínűsítette, ez azonban önmagában nem volt elegendő a megalapozott gyanúhoz, annak valóságát tisztázni kellett. Álláspontja szerint a fegyelmi jogkör gyakorlója legkorábban 2013. december 13-án szerzett tudomást a BM rendelet 2. § (2) bekezdése szerint arról, hogy az adott cselekmény a fegyelemsértés megállapítására alkalmas és azzal megalapozottan gyanúsítható a felperes. Amikor pedig mindkét feltétel a fegyelmi jogkör gyakorlója előtt egyértelművé vált, intézkedett az eljárás elrendeléséről.
[12] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
[13] A Hszt. 119. § (1) bekezdése szerint fegyelemsértést követ el és fegyelmi eljárás keretében felelősségre kell vonni a hivatásos állomány tagját, ha a szolgálati tevékenysége során a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi. E jogszabályi rendelkezés, valamint a fegyelmi szabályzatról rendelkező BM rendelet 11. § (1) és (3), valamint (4) bekezdésének helyes értelmezése alapján fegyelmi eljárás elrendelésének akkor van helye, ha rendelkezésre álló adatok alapján alapos okkal lehet következtetni arra, hogy a hivatásos állományú kötelezettségszegésnek minősülő cselekményt követett el és annak elkövetésében vétkesség is terheli.
[14] Az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozatlanul állapították meg, hogy a sérelmezett magatartás és az elkövető személyének bejelentése napján a fegyelmi eljárás elrendelésére nyitva álló 3 hónapos határidő elkezdődött. A fegyelmi jogkör gyakorlója a panaszos egyoldalú bejelentéséből a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségszegés elkövetésének körülményeire és az elkövető vétkességére nézve nem szerzett teljeskörűen tudomást. Önmagában a gyanú, még ha alapos is, nem tekinthető tudomásszerzésnek. Tudomásszerzésnek az minősül, amikor a fegyelmi jogkör gyakorlója a kötelezettségszegés tényéről, súlyáról, az érintett személyről és annak vétkességéről is tudomást szerez. Nem eshet ezért az alperes terhére, hogy szükségesnek találta a bejelentésben foglaltak kivizsgálását. E vizsgálat részét képezte a felperes 2013. november 20-án tett jelentése, a panaszos ugyanezen a napon történt meghallgatása a jegyzőkönyvvezető november 26-i és a vizsgabizottsági tag december 3-i meghallgatása, amelyek eredményét a fegyelmi jogkör gyakorlója a 2013. december 5-i határozatában rögzítette. E határozat tartalmazza a fegyelmi eljárás megindításához szükséges feltételek összefoglalását, amely ekként a tudomásszerzés időpontjának minősül. Az előbbiekből következően a 2014. február 26-án elrendelt fegyelmi eljárás a jogszabályban foglalt 3 hónapos határidőn belül történt, ezért az eljárt bíróságok téves következtetést vontak le arra, hogy a felperessel szemben fegyelmi eljárás ekkor már nem volt indítható.
[15] Minthogy az eljárt bíróságok téves jogi álláspontjuk miatt nem vizsgálták érdemben a fegyelmi határozatban foglaltakat, az eljárás megismétlése szük­séges.
[16] A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria, Mfv. II. 10.437/2015.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Tamás Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Hefferné dr. Vida Viktória jogtanácsos által képviselt Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság Alperes ellen fenyítés hatályon kívül helyezése iránt a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 5.M.208/2014. szám alatt megindított és másodfokon a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.20.315/2015/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő

v é g z é s t:

A Kúria a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.20.315/2015/3. számú ítéletét a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.208/2014/10. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét 20.000 (húszezer) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 70.000 (hetvenezer) forintban állapítja meg, amelynek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.

I n d o k o l á s

A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a rendőrség hivatásos állományú tagjaként az alperesi rendőr-főkapitányság Rendészeti Igazgatóság Igazgatásrendészeti Osztályán főelőadó beosztást töltött be. 2013. évben esetenként, megbízás alapján, külön díjazás ellenében fegyverismereti vizsgán vizsgáztatóként tevékenykedett.
2013. november 13-án a Megyei Rendőr-főkapitányságon tartott fegyverismereti vizsgán – ahol a felperes vizsgáztatóként volt jelen - a vizsgázók egyike az előzetes figyelemfelhívás ellenére a vizsgakérdésekre adott válaszokat nem a vizsgalapokon, hanem a kérdéseket tartalmazó úgynevezett tesztlapokon jelölte meg. A felperes a vizsgalapok javítása során ezt észlelve az érintett személyt a terembe behívta és vele emelt hangon, indulatosan – beszéd közben az asztalra is csapva – közölte, hogy hibát követett el. Magatartása a vizsgázóban riadalmat, a vizsgabizottság egyik tagjában megütközést keltett. A vizsgázó még ezen napon az alperes rendőr-főkapitányánál panaszt tett a felperes magatartása miatt, kérte az ügy kivizsgálását.
A felperes elöljárója felhívására jelentést tett az ügyről, majd a panaszt kivizsgálva a megyei rendőr-főkapitány 2013. december 13-án állapította meg, hogy a panasz alapos, amelyről a panaszost is tájékoztatta. Ezt követően a vizsgálat során ismertté vált tények alapján hivatali visszaélés bűntette miatt feljelentést tett, a Nyomozó Főügyészség azonban a 2014. február 11-én kelt határozatával a felperessel szemben folytatott eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette.
Az alperesi rendőr-főkapitány 2014. február 26-án kelt és március 4-én kézbesített határozatával fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben a 2013. november 13-ai fegyverismereti vizsga során tanúsított magatartása miatt. Az alperes az eljárás lefolytatását követően a 2014. április 11-én kelt és a felperes számára április 15-én közölt határozatával a rendőri magatartási szabályok megszegése, fegyelemsértés elkövetése miatt a felperest egy fizetési fokozattal 1 évre való visszavetés fenyítéssel sújtotta.
A panasz elutasítását követően előterjesztett keresetében a felperes a fenyítő határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a határozatban foglaltak nem teljesen valósak, a panasz bejelentése a vizsgáló részéről megalapozatlan volt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével az alperes fenyítés kiszabásáról rendelkező határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest perköltség megfizetésére kötelezte.
Ítéletének indokolásában a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 119. § (1) bekezdése, valamint 122. § (1) és (2) bekezdése alapján a lefolytatott bizonyítási eljárást értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a fegyelmi jogkört gyakorló megyei rendőr-főkapitány már 2013. november 13-án a vizsgázó panaszából teljes körűen tudomást szerzett az elkövetett fegyelemsértésről és az elkövető személyéről, a panasz kivizsgálása érdekében eljárást is indított. Ebből következően a tudomásszerzéstől számított 3 hónap 2014. február 13. napjáig eltelt.
Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója a felperes cselekménye miatt büntetőeljárást is kezdeményezett, azonban a Hszt. 122. § (3) bekezdése az elévülési idő számítása szempontjából azért nem alkalmazható, mert a büntetőeljárás bűncselekmény hiányában megszüntetésre került. A belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai fegyelmi szabályzatáról szóló 11/2006.(III.14.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 2. § (2) bekezdésében, valamint a Hszt. 122. §-ában foglaltakat együttesen értelmezve arra a megállapításra jutott, hogy az eljárás megindítására nyitva álló határidő akkor kezdődik, amikor a fegyelmi jogkört gyakorló a cselekmény elkövetéséről és az elkövető személyéről tudomást szerez, amely a perbeli esetben egyidejűleg jutott a megyei rendőr-főkapitány tudomására. Mindezekből következően 2014. február 26-án a határidő elteltére tekintettel az eljárás elrendelésének már nem volt helye, ezért a fenyítésről rendelkező határozatot hatályon kívül helyezte.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék a ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában egyetértve az elsőfokú bíróságnak a Hszt. 122. § (2) bekezdése, valamint a BM rendelet 2. § (2) bekezdésében foglaltakra vonatkozó értelmezésével azt állapította meg, hogy 2013. november 13-án a panaszos bejelentése alapján rendelkezésre álló adatok szükségesek és elégségesek is voltak a fegyelmi eljárás megindításához, amelynek célja éppen annak megállapítása volt, hogy a felperes a terhére rótt magatartást tanúsította-e. Az elsőfokú bírósággal egyezően arra a következtetésre jutott, hogy a BM rendelet 2. § (2) bekezdésében szabályozott 3 hónapos határidő azért áll rendelkezésére a fegyelmi jogkört gyakorló elöljárónak, hogy a fegyelemsértés gyanújának alaposságáról meggyőződjék. Mindezekből következően az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes elmulasztotta a fegyelmi eljárás határidőben történő elrendelését.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az első fokon eljárt Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását kérte.
Az alperes érvelése szerint az eljáró bíróságok a jogértelmezésük során nem vették figyelembe a BM rendelet 11. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat, amely szerint fegyelmi eljárás elrendelésének akkor van helye, ha a rendelkezésre álló adatok alapján alapos okkal lehet következtetni arra, hogy a hivatásos állományú kötelezettségszegésnek minősülő cselekményt követett el és arra is, hogy az elkövetésben őt vétkesség terhelte. Amennyiben a kötelezettségszegésre utaló adatok a fegyelemsértés megalapozott gyanújának megállapításához nem elegendőek, a fegyelmi jogkört gyakorló elöljárónak parancsnoki vagy más módon tisztáznia kell a körülményeket. A panaszos a levelében ugyan az eljárás alapját képező cselekményt és az elkövető személyét valószínűsítette, ez azonban önmagában nem volt elegendő a megalapozott gyanúhoz, annak valóságát tisztázni kellett. Álláspontja szerint a fegyelmi jogkör gyakorlója legkorábban 2013. december 13-án szerzett tudomást a BM rendelet 2. § (2) bekezdése szerint arról, hogy az adott cselekmény a fegyelemsértés megállapítására alkalmas és azzal megalapozottan gyanúsítható a felperes. Amikor pedig mindkét feltétel a fegyelmi jogkör gyakorlója előtt egyértelművé vált, intézkedett az eljárás elrendeléséről.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
A Hszt. 119. § (1) bekezdése szerint fegyelemsértést követ el és fegyelmi eljárás keretében felelősségre kell vonni a hivatásos állomány tagját, ha a szolgálati tevékenysége során a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi. E jogszabályi rendelkezés, valamint a fegyelmi szabályzatról rendelkező BM rendelet 11. § (1) és (3), valamint (4) bekezdésének helyes értelmezése alapján fegyelmi eljárás elrendelésének akkor van helye, ha rendelkezésre álló adatok alapján alapos okkal lehet következtetni arra, hogy a hivatásos állományú kötelezettségszegésnek minősülő cselekményt követett el és annak elkövetésében vétkesség is terheli.
Az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozatlanul állapították meg, hogy a sérelmezett magatartás és az elkövető személyének bejelentése napján a fegyelmi eljárás elrendelésére nyitva álló 3 hónapos határidő elkezdődött. A fegyelmi jogkör gyakorlója a panaszos egyoldalú bejelentéséből a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségszegés elkövetésének körülményeire és az elkövető vétkességére nézve nem szerzett teljes körűen tudomást. Önmagában a gyanú, még ha alapos is, nem tekinthető tudomásszerzésnek. Tudomásszerzésnek az minősül, amikor a fegyelmi jogkör gyakorlója a kötelezettségszegés tényéről, súlyáról, az érintett személyről és annak vétkességéről is tudomást szerez. Nem eshet ezért az alperes terhére, hogy szükségesnek találta a bejelentésben foglaltak kivizsgálását. E vizsgálat részét képezte a felperes 2013. november 20-án tett jelentése, a panaszos ugyanezen a napon történt meghallgatása, J.-né H. A. jegyzőkönyvvezető november 26-ai és H. A. vizsgabizottsági tag december 3-ai meghallgatása, amelyek eredményét a fegyelmi jogkör gyakorlója a 2013. december 5-ei határozatában rögzítette. E határozat tartalmazza a fegyelmi eljárás megindításához szükséges feltételek összefoglalását, amely ekként a tudomásszerzés időpontjának minősül. Az előbbiekből következően a 2014. február 26-án elrendelt fegyelmi eljárás a jogszabályban foglalt 3 hónapos határidőn belül történt, ezért az eljárt bíróságok téves következtetést vontak le arra, hogy a felperessel szemben fegyelmi eljárás ekkor már nem volt indítható.
Minthogy az eljárt bíróságok téves jogi álláspontjuk miatt nem vizsgálták érdemben a a fegyelmi határozatban foglaltakat, az eljárás megismétlése szükséges.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275.§ (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A Kúria a felek felülvizsgálati eljárási költségét, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékét a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
Budapest, 2016. január 6.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria, Mfv. II. 10.437/2015/4.szám)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.