adozona.hu
BH 2000.10.436
BH 2000.10.436
A hamis vádolás fogalmilag azt is jelenti, hogy a hatóság előtt tett tényállítás objektíve valótlan, vagyis az tartalmában eltér a valóságtól, és a megvádolt személlyel szemben csak azért indult büntetőeljárás, mert a feljelentés a valóságtól eltérő adatokat tartalmazott [Btk. 233. § (1) bek. a) pont és (2) bek., 1988. évi VI. tv. 24. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kerületi bíróság az 1997. május 16. napján kelt ítéletével a terhelt bűnösségét - a bíróság korábbi, próbára bocsátást kimondó végzésének hatályon kívül helyezése mellett - számviteli fegyelem megsértésének vétségében, 2 rb., büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettében és nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében állapította meg, és ezért - halmazati büntetésül - 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 200 forintban állapította me...
BH 2000.10.436 A hamis vádolás fogalmilag azt is jelenti, hogy a hatóság előtt tett tényállítás objektíve valótlan, vagyis az tartalmában eltér a valóságtól, és a megvádolt személlyel szemben csak azért indult büntetőeljárás, mert a feljelentés a valóságtól eltérő adatokat tartalmazott [Btk. 233. § (1) bek. a) pont és (2) bek., 1988. évi VI. tv. 24. § (1) bek.].
A kerületi bíróság az 1997. május 16. napján kelt ítéletével a terhelt bűnösségét - a bíróság korábbi, próbára bocsátást kimondó végzésének hatályon kívül helyezése mellett - számviteli fegyelem megsértésének vétségében, 2 rb., büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettében és nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében állapította meg, és ezért - halmazati büntetésül - 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 200 forintban állapította meg.A másodfokú bíróság az 1998. október 29. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terheltet a számviteli fegyelem megsértésének vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette, a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében a bűnösség megállapítására és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést mellőzte, és az ügyet a jelen ügytől elkülönítette, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítéletnek a felülvizsgálati eljárás szempontjából lényeges tényállása a 2 rb., büntetőeljárást eredményező hamis vád tekintetében a következő.
Az 1991. június 20. napján kelt alapító okirattal hat alapító tag és négy kuratóriumi tag részvételével közérdekű célra - állatmentésre, rászoruló állatbarátok támogatására - alapítványt hoztak létre, melynek kuratóriumi elnöke a terhelt volt. Az alapítványt a bíróság az 1991. augusztus 12. napján kelt végzésével nyilvántartásba vette. Az alapító okirat 1993. április 10. napján kelt módosításával a terheltet a kuratórium elnöki tisztségéből az alapítvány visszahívta, és felhívta az alapítvánnyal kapcsolatos összes irat átadására.
A bíróság azonban az alapítványnak az 1991. augusztus 12. napján történt bejegyzése előtt, 1991. július 12. napján kelt végzésével hiánypótlásra hívta fel az alapítványt, amely szerint alapítók nem lehetnek egyben a kezelők is, azaz a kuratórium tagjai, így az alapító okirat ennyiben módosításra szorul. A bíróság hiánypótló végzésének az alapító okirat készítője oly módon tett eleget, hogy az alapító okirat első és második oldalát kijavította, és az alapító okirat régi, harmadik oldalát csatolta az első és a második oldalhoz, így az alapító okirat kelte az első okirat keltének dátuma, azaz 1991. június 20. napja maradt. Az így elvégzett módosításról az alapító tagoknak és a terheltnek is tudomása volt, a módosítás a résztvevők beleegyezésével történt.
A terhelt 1993. május 24. napján mint az alapítvány kuratóriumának elnöke a rendőrkapitányság bűnügyi osztályának címezve feljelentést tett az alapítvány könyvelője, F. P. ellen sikkasztás és többrendbeli okirat-hamisítás, valamint K. M. - mint az alapító okirat készítője - ellen okirat-hamisítás gyanúja miatt.
A büntetőeljárás a kerületi rendőrkapitányság előtt 1993. július 1. napján indult meg.
A terhelt a feljelentésében előadta, hogy F. P. az ő tudta nélkül vett fel pénzt az OTP Bankból az alapítvány számlájáról; az 1992. június 2. napján kelt kivételi pénztárbizonylaton az aláírását aláhamisították; a kivét ugyanazon a napon történt, mint a befizetés, és ez az időszaki pénztárjelentésben sem szerepel azért, hogy az az adóalapból levonható legyen. Így F. P. adócsalást, sikkasztást és okirat-hamisítást követett el. Ugyanakkor pedig K. M. okirat-hamisítást követett el, amikor az alapító okiratot az alapítók tudta és beleegyezése nélkül - az első két oldal cseréjével - nem valós dátummal meghamisította.
A terhelt feljelentése alapján F. P.-t 1993. október 5. napján, K. M.-et 1995. május 25. napján a kerületi rendőrkapitányság gyanúsítottként hallgatta ki. A terhelt a két gyanúsított ellen tett feljelentését az ügyészséghez címzett levelében 1993. december 13. napján is fenntartotta.
A rendőrkapitányság először 1993. december 31-én, majd 1994. január 19. napján kelt határozatával - mely szerint nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése - az F. P. ellen indult nyomozást megszüntette.
A terhelt panasszal élt a nyomozást megszüntető határozatok ellen.
A kerületi ügyészség az 1995. december 7. napján kelt határozatával az F. P. ellen magánokirat-hamisítás vétsége miatt indított nyomozást bűncselekmény hiányában, a folytatólagosan elkövetett sikkasztás vétsége miatt indult eljárást pedig bizonyítottság hiánya okából szüntette meg. A K. M. ellen magánokirat-hamisítás vétsége miatt indult eljárást végül a főügyészség 1996. február 1. napján kelt határozatával bűncselekmény hiányában szüntette meg, és a terheltnek az F. P. cselekményeivel kapcsolatos - nyomozást megszüntető határozat elleni - panaszát elutasította.
Ezt követően a kerületi ügyészség a vádiratával 2 rb., a Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő 2 rb., büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntette miatt emelt vádat a terhelt ellen.
A büntetőeljárás során megállapítást nyert, hogy a terhelt F. P.-t és K. M.-et valótlan tartalmú tényállítás alapján bűncselekmények elkövetésével vádolta. A bűncselekményeket eshetőleges szándékkal követte el, mert magatartásának a következményeibe belenyugodva cselekedett.
A kerületi bíróság ítéletének az indokolásában részletesen kifejtette, hogy a tényállást mely bizonyítékokra alapította, és kellően számot adott arról, hogy a terhelt állításait miért nem fogadta el. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárás során - kisebb kiegészítésekkel - ezt a tényállást megalapozottnak találta.
A jogerős döntést hozó és a terhelt bűnösségét - 2 rb., büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettében - megállapító határozatok ellen a terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt anyagi jogi szabálysértésre hivatkozva.
Álláspontjuk a következő volt:
- a terhelt a feljelentésében írt tényállításait mint az alapítvány kuratóriumának elnöke tette meg, nem valótlan tényeket állított, közlései csupán a szabálytalanságok feltárására irányultak, és nem kívánt másokat bűncselekmény elkövetésével vádolni;
- a terhelt részéről nem volt szándékos az elkövetés, neki kötelessége volt az alapítvány pénzügyeinek tisztázása, és a szabálytalanságok megléte felől nem volt kétsége, így még eshetőleges szándék sem terhelte;
- az eljárt bíróságok azt kellő alapossággal nem vizsgálták - sőt figyelmen kívül hagyták -, hogy a terhelt tényállításai valónak bizonyultak, nevezetesen az alapító okirat dátuma (1991. június 20.) kétségtelenül valótlan tartalmú volt.
Mindezek alapján tévesen jutott a bíróság arra a jogi következtetésre, hogy a terhelt megvalósította a 2 rb. hamis vád bűntettét, és a terhelt bűnösségére vont következtetés az anyagi jogi szabályok megsértésével történt, ezért a terhelt felmentését kérték.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett tisztáznia, hogy a határozatokban rögzített tényállás alapján az eljárt bíróságok a hatályos anyagi jogi rendelkezéseknek megfelelően döntöttek-e, illetve nem vétettek-e olyan eljárási szabálysértést, amely a felülvizsgálat alapja lehet. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adott eljárásban az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a terhelt a feljelentésének megtételekor mindkét személlyel szemben olyan tényeket állított, amelyeknek következményeként került sor a büntetőeljárás megindítására. A megvádolt két személy bűncselekményeket nem követett el, a nyomozást megszüntető határozatok ezt igazolták és indokolták. A könyvszakértői vélemény, az írásszakértői vélemény F. P. esetében nem igazolta a bűncselekmény elkövetését, de az írásszakértői vélemény a bankbizonylaton levő aláírást is kétséget kizáróan a terhelttől származónak nyilvánította. A tényállás szerint a terhelt tudott arról, hogy K. M. az alapító okiratot a bíróság hiánypótló felhívása értelmében módosította.
A hamis vád bűncselekményét az követi el, aki a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, vagy más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására. Hamis vádolásról tehát - akár szándékos, akár gondatlan alakzataként - akkor lehet szó, ha a vádolás objektíve valótlan, ez pedig azt jelenti, hogy az állítás tartalmilag eltér a valóságtól, és a megvádolt ellen azért indulhat büntetőeljárás, mert a feljelentés a valóságtól eltérő adatokat tartalmaz. A hamis vád szándékos fordulatánál az elkövető tisztában van azzal, hogy az állítása vagy állításai valótlanok, és büntetőeljárás alapjául szolgálhatnak. Az adott ügyben megállapított tényállás olyan tényeket tartalmaz, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a terhelt szándékosan vádolta azokat a személyeket, akikkel kapcsolatban a feljelentését megtette, minthogy a jogerős nyomozást megszüntető határozatok ismeretében is fenntartotta, és megismételte a tényállításait. A terhelt a könyvszakértői vélemény ismeretében tudta, hogy F. P. esetében a sikkasztás bűncselekménye kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a bankbizonylaton levő aláírás egyértelműen az ő kezétől származik, és K. M. vonatkozásában is ismert volt előtte az alapító okirat módosításának a szükségessége és terjedelme.
Minthogy a felülvizsgálati indítvány végül hivatkozott arra, hogy K. M.-mel szemben állított az a tény, hogy a módosított alapító okirat dátuma tényleges valótlanságot tartalmazott, és az nem a módosítás napját igazolta, a Legfelsőbb Bíróságnak vizsgálnia kellett azt is, hogy ennek a dátumnak a hamis vád szempontjából egyáltalán van-e relevanciája. E körben a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az alapító okirat elkészítésének, módosításának és benyújtásának idején az 1988. évi VI. tv. volt hatályban, amelynek 24. §-a (1) bekezdésének értelmében a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel a társasági szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal jött létre. Minthogy a cégbírósághoz benyújtott eredeti alapító okirat dátuma volt az alapítvány megalakításának napja, így a módosító okirat dátumának nem volt relevanciája. Ebből következik, hogy a dátum megváltoztatása ebben az esetben sem volt alkalmas az okirat-hamisítás bűncselekményének a megállapítására.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok nem tévedtek, és az anyagi jogi szabályoknak megfelelően jártak el, amikor arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a terhelt szándékosan elkövette a 2 rb., a Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és (2) bekezdése szerint minősülő, büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettét, így a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása és a cselekmények jogi minősítése nem törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. III. 361/1999. sz.)