AVI 2016.5.41

Nem annak van jelentősége, hogy a zárjegyet az adóraktár helyezte-e fel, hanem hogy milyen zárjegy van a terméken [2003. évi CXXVII. törvény 73. §, 114. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú vámhatóság 2009. február 25-én, március 19. és 24. között jövedéki ellenőrzést végeztek a felperes sz.-i telephelyén. A felperesnél 3350 db különféle megnevezésű és kiszerelésű, a D. E. Kft. által gyártott alkoholtermékek esetében megállapították, hogy a címkén feltüntetett és központi zárjegy-felhasználási nyilvántartásban tárolt adatok eltérést mutatnak. A termékek előállítójánál végzett ellenőrzés eredményeként az elsőfokú vámhatóság megállapította, hogy az alkoholtermékek eset...

AVI 2016.5.41 Nem annak van jelentősége, hogy a zárjegyet az adóraktár helyezte-e fel, hanem hogy milyen zárjegy van a terméken [2003. évi CXXVII. törvény 73. §, 114. §]
Az elsőfokú vámhatóság 2009. február 25-én, március 19. és 24. között jövedéki ellenőrzést végeztek a felperes sz.-i telephelyén. A felperesnél 3350 db különféle megnevezésű és kiszerelésű, a D. E. Kft. által gyártott alkoholtermékek esetében megállapították, hogy a címkén feltüntetett és központi zárjegy-felhasználási nyilvántartásban tárolt adatok eltérést mutatnak. A termékek előállítójánál végzett ellenőrzés eredményeként az elsőfokú vámhatóság megállapította, hogy az alkoholtermékek esetében a jövedéki adó nem került megfizetésre, így adózás alól elvont jövedéki terméknek minősülnek. Erre figyelemmel a felperest 913 655 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte és elrendelte az alkoholtermékek elkobzását.
A felperes fellebbezés folytán eljárt alperes a 2980-1/2011. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetét az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította. Rögzítette, hogy a termékek gyártójával szemben lefolytatott vizsgálat eredményeképpen terhére 240 340 000 Ft jövedéki adó és ugyanilyen összegű adóbírság, valamint késedelmi pótlék és mulasztási bírság előírását rendelték el. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 114. § (1), (4) bekezdésére, (2) bekezdés b) pontjára és 73. § (1), (3) bekezdésére alapozva kifejtette, hogy nem elégséges annak megállapítása, hogy a zárjegy eltérő adattartalma megkérdőjelezi az adóraktárban történő előállítást, hanem annak bizonyítása is szükséges, hogy a terméket ténylegesen nem adóraktárban állították elő. Osztotta ugyan azt a felperesi álláspontot, hogy a felperesnek nem volt ráhatása a gyártó által elkövetett törvénysértésekre, nem tudta ellenőrizni a zárjegy és a termék teljes azonosságát, de ennek következményeit maga kell, hogy viselje, legfeljebb polgári perben háríthatja át a termék előállítójára ezen jogkövetkezményeket. Szerinte a termék adózott voltának igazolására a zárjegy semmiképpen nem alkalmas, ebből eredően önmagában a zárjegy téves alkalmazása a jövedéki bírságfizetési kötelezettséget nem alapozza meg, hacsak nem hamis vagy hamisított zárjegy alkalmazásáról, felhasználásáról van szó. Összességében hangsúlyozta, hogy a felperes által birtokolt jövedéki termék ugyan a beltartalomtól eltérő zárjegyeket tartalmazott, ez a tény azonban a Jöt. 114. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a jövedéki bírságfizetési kötelezettséget nem alapozza meg.
A kereset elutasítására azért került sor, mert a bíróság megállapította, hogy a felperes a Jöt. 114. § (1) bekezdésében meghatározott, a termék adózott voltának igazolásához szükséges okmánnyal nem rendelkezett. A szállítólevél valótlan tartalmú volt, hiszen a zárjegy tartalmától eltérően magasabb térfogat százalékú alkoholterméket tüntetett fel, mint amely a palackokban valójában fellelhető volt. Az eljárási jogszabálysértésekre vonatkozó felperesi érvelést is elutasította, mert egyrészről a felperes nem jelölte meg, hogy a határidő túllépés milyen jogszabályt sértett, másrészről önmagában a jelentős idő elteltére történő hivatkozás nem volt elegendő az eljárási jogszabálysértés megállapításához. Az eljárás felfüggesztésével kapcsolatosan pedig kifejtette, hogy ezen intézkedés önálló jogorvoslattal támadható végzéssel történt, ebből kifolyólag felülvizsgálata nem biztosított jelen eljárásban.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatala iránt. Az ítélet sérti az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 5. § (1) bekezdését, a Pp. 206. § (1) bekezdését, a Jöt. 106. § (4) és (5) bekezdését, 114. § (1) és (2) bekezdését is. A Jöt. 106. § (4) bekezdés b) pontja értelmében a szállítólevél alkalmas a termék adózott voltának 114. § (2) bekezdés b) pontja szerinti igazolására. Iratellenes az a megállapítás is, hogy a szállítólevelek tartalma a zárjegy tartalmával egyezett meg, és eltért a lefoglalt termékek tényleges tartalmától. A lefoglalt termékek tényleges tartalma és a szállítólevél tartalma egyezett meg, a zárjegyek tartalma volt ettől eltérő. Ez az iratokkal ellentétes megállapítás vezetett oda, hogy valótlan tartalmúnak és ezzel a termékek adózott voltának igazolására alkalmatlannak minősítette a szállítólevelet az elsőfokú bíróság. Változatlanul kifogásolta az ügyintézési határidő 30 napos túllépését és állította, hogy az ezzel kapcsolatosan megszegett jogszabályi előírást kifejezetten megjelölte kereseti kérelmében.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság e jogkérdésben a Kfv.I.35.179/2011/7. számú ítéletében jogi álláspontját már kifejtette, attól eltérni nem kíván, azzal az elsőfokú bíróság ítéletét kiegészíti.
A felülvizsgálati bíróság utal arra, hogy az elsőfokú hatóság a jövedéki bírságot azon indokkal szabta ki, hogy ellen­őrzése során számos palack olyan alkoholterméket talált a felperes telephelyén, melyen lévő zárjegy nem volt azonos a benne lévő termék alkoholtartalmával. A törvény szabályozása szerint nem minősülhet adóraktárban előállított terméknek az az ital, melyen a beltartalom és a zárjegy nem egyezik.
A bírságot megalapozó ezen indokon az alperesi másodfokú határozat sem változtatott. A Kúria az ügyben releváns két szempontot, azaz a zárjegy törvényi funkcióját, valamint a Jöt. objektív felelősségen alapuló szankciórendszerét nyomatékosítja, mint döntése alapját.
Rögzíteni szükséges még, hogy sem az alapügyben eljáró vámszervek, sem az elsőfokú bíróság nem tudott a mérlegelés körébe bevonni egyéb szempontokat (pl.: nem találtak hamisított zárjegyet, illetve a palackokon lévő zárjegyek is adóraktár igényelte, és az áru eredetét a szállítólevelek igazolták stb.), mivel jelen jövedéki ügy jellege nem teszi lehetővé a mérlegelést. A Jöt. szankciórendszere az objektivitás talaján áll, a bírságot az árut birtokló felperesnek akkor is meg kell fizetnie, ha nem volt ráhatása az elkövetett törvénysértésre, azaz nem tudta ellenőrizni a zárjegy és a termék teljes azonosságát. Az ebből eredő hátrányt, kárt a felperes a beszállítójával szembeni polgári perben érvényesítheti.
Nem osztotta a felülvizsgálati bíróság a felperes azon érvelését sem, hogy a termék azért ne minősülne adóraktáron kívül előállítottnak, mert a zárjegyet ténylegesen adóraktár helyezte fel. Ezzel szemben a bíróság álláspontja szerint perdöntő az a körülmény, hogy milyen zárjegy van a terméken. A zárjegy hitelesítést szolgál, azaz minden vonatkozásban és minden adatában valóságot kell tartalmaznia. Alkalmatlan a hitelesítési funkcióra az a zárjegy, amely nem minden adatában egyezik a jelölt termékével, azaz amelyre felhelyezték. A zárjegy igazoló funkciójának hiánya (nem olyan terméken van, mint amit hitelesítenie kellene), az adóraktári előállítást dönti meg, ez pedig objektív felelősség alapján bírságot von maga után. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság által a szállítólevéllel kapcsolatban rögzített hiányosságok is megalapozták a jövedéki bírság kiszabását, mellyel mindenben egyetért a Kúria.
Ennélfogva a felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy az elsőfokú ítélet sem a Pp. 206. § (1) bekezdését, sem a Jöt. idézett rendelkezéseit nem sértette meg.
Mivel a felperes a kereseti kérelemhez hasonlóan a felülvizsgálati kérelemben is kifogás tárgyává tette az eljárási határidő túllépésének jogszerűségét, ezért a felülvizsgálati bíróság külön is rögzíti, hogy az eljárási jogszabálysértésnek csak annyiban van relevanciája, ha az a határozat érdemi elbírálására is kihat, ez pedig a perbeli esetben nem állapítható meg.
Mivel az elsőfokú bíróság a tényállást alaposan feltárta, abból okszerű következtetést vont le, ezért a jogszerű ítéletet a felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - rövid kiegészítéssel - hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.079/2013/7.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.