adozona.hu
AVI 2016.5.40
AVI 2016.5.40
Csak szőlőbornak minősülő ital esetén állapítható meg kedvezőbb mértékű jövedéki adófizetés [2003. évi CXXVII. törvény 79. § (2) bekezdés]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes fő tevékenysége raktározás és tárolás. Adóraktárában alkoholtermék: sör, bor, köztes alkoholtermék és pezsgő tárolására, továbbá 2006. december 1. napjától jövedéki termékkel folytatott kereskedelemre rendelkezett jövedéki engedéllyel. A felperes 2007. január 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakban több alkalommal tárolt be és helyezett szabad forgalomba különböző, 22051010 vámtarifaszámú, ízesített boralapú, (Sangria) és GlühWein forralt bor elnevezésű termékeket. Ezeket a...
AVI 2016.5.40 Csak szőlőbornak minősülő ital esetén állapítható meg kedvezőbb mértékű jövedéki adófizetés [2003. évi CXXVII. törvény 79. § (2) bekezdés]
A felperes fő tevékenysége raktározás és tárolás. Adóraktárában alkoholtermék: sör, bor, köztes alkoholtermék és pezsgő tárolására, továbbá 2006. december 1. napjától jövedéki termékkel folytatott kereskedelemre rendelkezett jövedéki engedéllyel. A felperes 2007. január 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakban több alkalommal tárolt be és helyezett szabad forgalomba különböző, 22051010 vámtarifaszámú, ízesített boralapú, (Sangria) és GlühWein forralt bor elnevezésű termékeket. Ezeket a terméket a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) alapján szőlőborként tüntette fel nyilvántartásaiban. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoka utasítására az elsőfokú hatóság a 2007. január 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakra a felperesnél felülellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen a 2011. december 29. napján kelt határozatával a korábbi határozatát akként változtatta meg, hogy az alapellenőrzés megállapításainak fenntartása mellett a felperes terhére jövedéki adónemben 53 403 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet teljes összegben adóhiánynak minősített, az adóhiány után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2012. április 18. napján kelt határozatával a felperes terhére kiszabott adóbírság összegét 49 572 600 Ft-ra változtatta, az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseinek fenntartása mellett. A felperes által szőlőborként feltüntetett italokat több tagállami adóhatóság megkeresését követően egyéb bornak minősítette, mert ezek alkoholtartalma nem kizárólagos erjedéssel keletkezett, a gyártása során alkoholtartalmú aromák hozzáadása történt. Hangsúlyozta, hogy a Jöt. különbséget tesz a szőlőbor és egyéb bor fogalma között, melynek adójogi elhatárolása egyértelműen a termékek alkoholtartalmának kizárólagos vagy nem kizárólagos erjedésén alapul.
A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. A Jöt. rendelkezése alapján az alperes helytállóan mutatott rá arra, hogy a szőlőborban jelenlévő tiszta alkoholtartalom kialakulása kizárólag erjedés útján mehet végbe, ellenben a fenti termékekhez a gyártó alkoholtartalmú aromákat, illetve alkoholban feloldott anyagokat adott. Azzal is érvelt, hogy a NAV szakértői intézetének állásfoglalása szerint a kizárólagos erjedés fogalma nem engedi meg az alkoholtartalmú aromák vagy más alkoholtartalmú anyagok borhoz való hozzáadását. A Jöt. rendelkezéseiből pedig az a jogalkotói szándék következik, hogy a szőlőbort kedvezőbb adójogi megítélésben kívánta részesíteni. A 95/2. EK irányelv és az 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet előírásai élelmiszer-biztonsági szempontból az irányadók, ezek nem befolyásolják a jövedéki terméknek a jövedéki adó szempontjából történő besorolását. Hangsúlyozta, hogy a hatóság szabadon választhatja meg a szabad bizonyítási rendszer okán azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján a tényállást a döntéshozatalhoz szükséges mértékben tisztázza. A perbeli esetben ez a német adóhatóság válasza volt, amely a gyártási technológia ismerete folytán a termék tényleges vizsgálata nélkül is a termékjellemzők megalapozott megállapításához és a termékek minőségének kellő bizonyítottságához vezetett.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet és az alperes, valamint az elsőfokú hatóság határozatának megváltoztatásával a kereseti kérelmének teljesítését, másodlagosan a bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára történő utasítását kérvényezte. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a korábbi Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete által kiadott, a termékhez kapcsolódó besorolást, illetve, hogy a NAV szakértői intézetének tájékoztatását mind a hatóság, mind a bíróság félreértelmezte. A szakértői intézet azon megállapításait, amelyek az adózóra nézve kedvezőbb megállapítást tartalmaznak figyelmen kívül hagyták, míg amelyek a felperesre nézve hátrányosak, elfogadták. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a 95/2. EK irányelv általa hivatkozott rendelkezéseit, sőt, annak hatályon kívül helyezését rögzítette helytelenül ítéletében, illetve az ezen alapuló 56/2004. FVM rendelet szabályozását is semmibe vette. Pedig az adójogi besorolás tekintetében mindkettő releváns meghatározásokat tartalmaz, hiszen ezek hiányában a Jöt. vonatkozó bekezdése értelmezhetetlenné és alkalmazhatatlanná válna. Ezen túlmenően előzetes döntéshozatali kérelemmel élt.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Hangsúlyozta, hogy egy korábbi, más adózó ügyében lefolytatott vizsgálat a felperes adóellenőrzésére nem hathatott ki, a hatóság a tagállami megkeresések során kapott válaszokra is figyelemmel hozta meg döntését és állapította meg, hogy a két kifogásolt termék alkoholtartalma nem kizárólag a szőlőbor erjedése során keletkezett, mivel azokhoz a gyártás során alkoholtartalmú aromákat adtak hozzá. A Jöt. 79. § (2) bekezdésében foglalt kizárólagos erjedés fogalmában szereplő külön jogszabályi rendelkezés szerinti kitételt a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény 17. és 18. §-ai töltik ki tartalommal, továbbá az 52/2001. (VIII. 2.) FVM-PM együttes rendelet 13. § (15) bekezdés e) pontja határozza meg. A felperes tárgyalást megelőzően előterjesztett beadványában arra is hivatkozott, hogy az Európai Bíróság C-59/94., C-64/94. számú ügyében a Sangria termékkel kapcsolatban hozott ítéletében azt a 2205 vámtarifaszám alá sorolta be, melynek a jövedéki adó mérték meghatározása tekintetében is lényeges szerepe van.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Kúriának azt kellett eldöntenie, hogy a perbeli termékek jövedéki adómértéke tekintetében kizárólag a nemzeti jog alapján kell állást foglalni vagy az európai uniós jog rendelkezései akár közvetlenül, akár közvetve figyelembe veendők. Elsődlegesen azonban le kell szögezni, hogy nem a két termék tarifális besorolásáról kellett határozni, hanem arról, hogy a nemzeti jövedéki törvény alapján milyen mértékű jövedéki adó megfizetésére köteles a felperes.
Egyetértett a Kúria az elsőfokú bíróság és a vámhatóság azon álláspontjával, hogy a nemzeti szabályozást nem korlátozza sem alkalmazásában, sem értelmezésében olyan európai uniós norma, amelyre a felperes kereseti, illetve felülvizsgálati kérelmében hivatkozott. Az elbíráláskor a Jöt. fogalmi rendszeréből kellett kiindulni. Ahhoz, hogy adófizetési kötelezettsége a felperesnek ne keletkezzen, a termékeknek a Jöt. értelmezése szerinti szőlőbornak kellett minősülniük. A Jöt. 79. § (1) bekezdés a) pont 1.2. pontja határozza meg a szőlőbor fogalmát. Ez alatt olyan bort ért, amelynek meghatározott tényleges alkoholtartalma van, és az alkoholtartalom kizárólag erjedéssel keletkezik. A kizárólag erjedés nyelvtani meghatározásából csak az következhet, hogy hozzáadott alkoholos aromát nem tartalmazhat, a bor alkoholtartalma csakis természetes erjedés útján jöhet létre.
A Jöt. 79. § (2) bekezdés 3. pontja adja meg a kizárólagos erjedés fogalmát, ezen a bor tényleges alkoholtartalmának a külön jogszabályi rendelkezés szerinti kialakulását kell érteni. Nem vitásan az alperes határozataiban nem tüntette fel, hogy melyik jogszabály rendelkezéseit tekinti mérvadónak. Mindazonáltal felülvizsgálati ellenkérelmében utalt a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvény és az FVM-PM együttes rendelet megfelelő előírásaira, amelyek e fogalom értelmezéséhez szükségesek. Ezzel a Kúria is egyetért, hiszen egyértelműen azok a szabályok vehetők figyelembe, amelyek a bor készítéséhez, előállításához szükséges szakmai szabályokat tartalmazzák. A jogszabályi megjelölés hiánya eljárási jogszabálysértést valósít meg, amely azonban nem volt olyan súlyú, hogy a határozat érdemét befolyásolná, és a határozat - ezzel összefüggésben az ítélet - hatályon kívül helyezéséhez vezetne.
A Kúria álláspontja tehát az, hogy a bor előállítására, készítésére vonatkozó szakmai szabályokban foglalt olyan adalékanyagok kerülhetnek csak hozzáadásra, amelyek a kizárólagos erjedés folyamatát elősegítik. Ehhez képest minden olyan más adalékanyag, amely a folyamatban nem vesz részt, azt eredményezi, hogy a bor tényleges alkoholtartalma nem kizárólagos erjedéssel keletkezik, ezért szőlőbornak tekinteni nem lehet. Ezeket az egyértelmű rendelkezéseket kellett alkalmazni a jövedéki adó szempontjából történő besorolásra, és ezekből az irányadó rendelkezésekből az alperes és az elsőfokú bíróság is helytállóan következtetett arra, hogy a perbeli termékek, a Sangria és a GlühWein jövedéki szempontból nem tekinthetők szőlőbornak, ezért a kedvezőbb mértékű jövedéki adófizetés a termékekre nem állapítható meg.
A Kúriának a tárgyaláson hivatkozott európai bírósági esetet nem kellett figyelembe venni, hiszen az nem a jövedéki adó meghatározására, hanem a Sangria tarifális besorolására vonatkozott.
Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokra, azok tartalmát helyesen rögzítette, és vont le megfelelő következtetést.
Ezért a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.353/2013/7.)