adozona.hu
BH 2016.5.123
BH 2016.5.123
A tényleges tevékenységet nem kell vizsgálni, amennyiben a jogszabály az ágazatot (munkahelyet) nem jelöli meg a korkedvezményre jogosító munkahelyek között. A munkakör tartalmát az igénylőnek kell bizonyítani [997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 8., 8/B. §, Pp. 163-164. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2011. szeptember 23. napján kelt határozatával 32 év 86 nap szolgálati időt, ebből 28 év 239 nap a nők kedvezményes öregségi nyugdíjához figyelembe vehető jogosultsági időt - melyből 25 év 237 nap kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogosultsági idő - állapított meg.
[2] Az alperes a 2011. október 10. napján kelt határozatával módosította a határozatát és megállapította, hogy 1989. augusztus 26-tól 1996. február 29-ig terjedő időt beszámítva a felperes...
BH 2016.5.123 A tényleges tevékenységet nem kell vizsgálni, amennyiben a jogszabály az ágazatot (munkahelyet) nem jelöli meg a korkedvezményre jogosító munkahelyek között. A munkakör tartalmát az igénylőnek kell bizonyítani [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 8. §, 8/B. §, Pp. 163-164. §].
[1] Az alperes a 2011. szeptember 23. napján kelt határozatával 32 év 86 nap szolgálati időt, ebből 28 év 239 nap a nők kedvezményes öregségi nyugdíjához figyelembe vehető jogosultsági időt - melyből 25 év 237 nap kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogosultsági idő - állapított meg.[2] Az alperes a 2011. október 10. napján kelt határozatával módosította a határozatát és megállapította, hogy 1989. augusztus 26-tól 1996. február 29-ig terjedő időt beszámítva a felperes szolgálati ideje 32 év 86 napról 38 év 275 napra emelkedett.
[3] A társadalombiztosítási szerv a 2012. február 17. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú döntést megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 1970. szeptember 1. és 2009. december 31. között fennállott jogviszonyaival összesen 38 év 305 nap szolgálati időt szerzett, ebből a nők kedvezményes öregségi nyugdíjához szükséges jogosultsági idő 35 év 93 nap, melyből a kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban a jogosultsághoz szükséges 32 évvel szemben 32 év 91 nap szolgálati időt szerzett.
[4] A társadalombiztosítási szervek határozataival szemben a felperes keresetet nyújtott be, melyben kérte az 1970. és 1973. közötti időszak jogosultsági időként, valamint az 1979-től 1996-ig az Sz. Lapnyomda Rt. alkalmazásában linógépszedő-öntő munkakörben töltött idejének korkedvezményre jogosító időként történő elismerését. Alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A bíróság a megismételt eljárásra előírta az alperes számára, hogy a felperes 1970. szeptember 1-jétől 1973-ig terjedő a H. Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál munkaviszonyban töltött idejét az 1997. évi LXXXI. tv. (a továbbiakban: Tny.) 18. § (2) bekezdés b) pontja szerinti jogosultsági időként vegye figyelembe. Az alperesnek a megismételt eljárásban megfelelő vizsgálat lefolytatását követően abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a felperes linógépszedő munkaköre megfeleltethető-e Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tnyvhr.) mellékletében szereplő öntő munkakörnek és korkedvezményre jogosító időként figyelembe vehető-e. A megismételt eljárásban alperesnek az adott nyomda specialitását, magasnyomású jellegét és az ezen jelleghez kapcsolódó még speciálisabb, konkrét felperesi munkakört kell vizsgálnia.
[6] A megismételt eljárásban az alperes 2013. július 31-én kelt határozatával megállapította, hogy a felperes 1970. szeptember 1. és 2009. december 31. között 38 év és 305 nap szolgálati időt szerzett, ebből a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjához figyelembe vehető jogosultsági idő 37 év 287 nap, melyből a kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett jogosultsági idő 34 év 285 nap.
[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú döntést megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 1970. szeptember 1. és 2011. június 7. között fennálló jogviszonyaival összesen 40 év 98 nap szolgálati időt szerzett, ebből a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjához jogosultsági idő 39 év 80 nap, melyből a keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban a jogosultsághoz szükséges idő 36 év 78 nap.
[8] A felperes keresetében kérte a másodfokú hatóság határozatának megváltoztatását és annak megállapítását, hogy az Sz. Lapnyomda Rt. foglalkoztatónál 1979-től 1996-ig eltöltött ideje korkedvezményre jogosító időként értékelendő.
[9] Arra hivatkozott, hogy az alperes határozatai a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. § (1) bekezdése, 58. § (1) bekezdése, 2. § (3) bekezdése, 3. § (2) bekezdés b) pontja, 1. § (2) bekezdése, 72. § (1) bekezdés e) pont eb) alpontja rendelkezéseibe ütközik. Álláspontja szerint a társadalombiztosítási szervek nem tettek eleget a bírósági ítéletben foglalt kötelezettségüknek, úgy hozták meg a határozataikat, hogy a tényállást nem tisztázták, az alperes megsértette a Ket. rendelkezéseit. A társadalombiztosítási határozatok indokolása is jogszabálysértő, mivel a felajánlott, de mellőzött bizonyítási indítványait és a mellőzés indokait ismertetni kellett volna, ennek ellenére sem az első-, sem a másodfokú határozat nem tért ki arra, hogy a bíróság jogerős ítéletében meghatározott vizsgálatot miért nem folytatta le. Hivatkozott a felperes keresetében arra is, hogy 2011. június 8. napján öregségi nyugdíj iránti kérelmet nyújtott be, a szolgálati idő megállapítására irányuló, 2011. június 21. napján benyújtott kérelmet kizárólag alperes ügyintézőjének felhívására tette meg. Hivatkozott arra is, hogy az alperes az öregségi nyugdíja iránti kérelmét nem bírálta el.
[10] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte ténybeli és jogi indokait változatlanul fenntartva. Kiemelte, hogy határozatait a Tny. 8/B. § (1) bekezdése, a Tnyvhr. 1. számú melléklete, 2. § (5) bekezdése rendelkezéseire alapítottan hozta meg. Előadta, hogy a Sz. Lapnyomda foglalkoztató 2011-ben megszűnt, ezért alperes helyszíni vizsgálatot nem tudott lefolytatni, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) az azonosítási eljárást lefolytatta - a korábbi perben a bíróság megkeresésére - amelynek során megállapításra került, hogy a linógépszedő munkakörben végzett munka lényegesen eltér a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében szereplő öntő tevékenységtől. A korkedvezményre jogosító munkakörök között a linógépszedő nem szerepel, a nyomdaiparra korkedvezmény hatálya nem terjed ki. Álláspontja szerint a felperes az öregségi nyugdíj iránti kérelmét a szolgálati idő megállapítására módosította a 2011. június 21. napján kelt levelében.
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 2013. szeptember 27. napján kelt határozatát a Budapest Főváros Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága által 2013. július 21. napján hozott határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte. A bíróság határozata meghozatalakor figyelemmel volt a Tny. 8. § (1)-(3) bekezdése, a 8/B. § (1), (3) bekezdése, a Tnyvhr. 1. számú mellékletének 5. pontjában foglalt rendelkezésre. A bíróság rögzítette ítéletében az ONYF álláspontját, mely szerint a linógépszedő munkakörben végzett munka lényegesen eltér a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében szereplő öntő tevékenységtől, a linógépszedő munkakörben végzett munka alapján a foglalkoztatottak nem jogosultak korkedvezményre. Rögzítette a felperes munkakönyvi bejegyzését, mely szerint belépéskor "klissé csomagoló" munkakört jegyeztek be, a társadalombiztosítási nyilvántartó lapra "csomagoló" munkakör került feljegyzésre. A foglalkoztató 1990. június 6. napján igazolást adott ki a felperes részére korkedvezményre jogosító munkaviszonyról, mely szerint a felperes munkaköre linógépszedő volt 1979. április 3-tól 1985. október 30-ig, valamint 1989. május 20-tól 1994. január 16-ig tartó időszakban, mely munkakör az öntő munkakörnek felel meg. A felperes munkaköre - az ítéleti érvelés szerint - a Tnyvhr. munkaköri jegyzékben nem szerepelt, eltérés csak a munkakör elnevezésében mutatkozott, a felperes által beöltött munkakör a munkaköri jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos.
[12] A bíróság a lefolytatott tanúbizonyítás eredményeként megállapította, hogy a felperes linógépszedő munkakörben dolgozott, egyezően a munkáltató által kiállított igazolással és a tanúk egybehangzó nyilatkozatával.
[13] A bíróság figyelemmel volt a munkáltató által kiállított igazolásban feltüntetett munkafolyamat műszaki leírására is, mely szerint "a linószedő gép szerves tartozéka az úgynevezett ólomtartály és kazán, amelyek folyamatosan a megfelelő hőmérsékletig folyékony állapotban tartják az öntősfémet. Ez a tartály csak részben fedett, a dolgozó közvetlen közelében van és folyamatosan része a műveletnek."
[14] A bíróság osztotta felperes azon álláspontját, hogy az ONYF által végzett vizsgálatok nem érintették az Sz. Lapnyomdánál dolgozók munkakörét, munkafeltételeit, továbbá az ONYF állásfoglalása automatikusan nem vehető figyelembe.
[15] A bíróság a megismételt eljárásra előírta az alperes számára, hogy vizsgálatot folytasson le arra vonatkozóan, hogy az "Sz. Lapnyomda magas nyomású nyomdaként működött-e és ez a nyomdai tevékenység során betöltött munkakörök végzésére vonatkozó munkakörülményekre milyen módon hatott ki".
[16] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítását kérve a Tny. 8. § (1) bekezdése, 8/B. § (3) bekezdése, a Tnyvhr. 1. számú melléklet 5. pontja, a Pp. 3. § (3) bekezdése, 163. §-a, 164. §-a és a Ket. 50. § (5) bekezdése megsértését állítva. Az alperes szerint a felperes linógépszedő munkakörben eltöltött ideje a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében nem szerepel, és a nyomdaiparra a korkedvezmény hatálya nem terjed ki. A linógépszedő munkakör nem azonosítható a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékének 5. pontjában szereplő öntő munkakörrel.
[17] Alperes kiemelte, hogy a bíróság kioktatta a felperest a bizonyítási kötelezettségére és a lefolytatandó bizonyítást a Sz. Lapnyomda "különleges" magas nyomású jellegének tisztázásában jelölte meg, amely műszaki szakvélemény beszerzését indokolta volna, de a felperes ilyen indítvánnyal nem élt.
[18] Alperes álláspontja szerint a bíróság tévesen értelmezte a Tny. 8/B. § (3) bekezdése rendelkezését.
[19] Az alperes felülvizsgálati érvelése szerint a Tnyvhr. 1. számú melléklete 5. pontjában a "melegüzemben végzett munka" címszó alatt szerepelnek azok a munkakörök, amelyekben a korkedvezményre való jogosultságot a munkavégzés során az emberi szervezetet ért káros hőhatás alapozza meg. A korkedvezményre jogosító munkakörök között linógépszedő munkakör, illetve nyomdaipari tevékenységgel összefüggő munkakör nem szerepel. E körben az alperes előadta, hogy "a nyomdaiparban folyékony ólom felhasználásával történik a munkavégzés, az ólom olvadási hőfoka 300 °C körül van. A hőtermelés mértéke nem haladta meg a vonatkozó baleset- és egészségvédelmi szabályok szerint előírt KATA, illetve effektív hőmérsékleti értéket, ezért a vizsgált - betűöntő, ólomlap-linotyp- és tömöntő - munkakörökben dolgozók tevékenységét nem lehet azonosítani a korkedvezményes munkaköri jegyzékben szereplő öntő munkakörrel". Alperes álláspontja szerint lényegtelen az, hogy a foglalkoztatónál magas nyomású öntőgép működött-e, hiszen az ólom olvadási hőfoka - a dolgozót érő hőhatás - bármilyen öntési tevékenység is folyik a foglalkoztatónál, változatlan. Ezzel szemben a vasiparban felhasznált fémek olvadási hőfoka lényegesen magasabb, az ott dolgozót érő, az öntvények által sugárzott hő jóval magasabb, mint az ólom esetében. Ezt tartalmazta a Könnyűipari Minisztérium 1977. március 29-én kelt állásfoglalása, amely a 2013. július 22-én kelt ONYF állásfoglalás mellékletét képezte és amelynek tartalmát a bíróság az ítélet meghozatalakor nem vette figyelembe.
[20] Alperes kiemelte, hogy a Pp. 163. §-a szerint a per eldöntéséhez szükséges tények megállapításához nem az Sz. Lapnyomda speciális jellegének tisztázására kellett volna bizonyítási eljárást lefolytatni, hanem arra, hogy a felperes munkaköre korkedvezményre jogosító szolgálati időt eredményez-e. Az ONYF állásfoglalásának beszerzésével alperes eleget tett a tényállás-tisztázási kötelezettségének, így a Ket. 50. § (5) bekezdése nem sérült.
[21] Az alperes hivatkozott a Kúria Mfv. III. 10.008/2014/4. számú ítéletében foglaltakra.
[22] A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását, "végleges döntés meghozatalát" kérte. Álláspontja szerint a bíróság ítélete a Pp. 2. § (1) bekezdésére és a 3. § (3) bekezdésnek 2. fordulatára figyelemmel törvénysértő, továbbá az ítélet indokolása iratellenes. Sérelmezte, hogy a bíróság nem tett eleget a Pp. 8. § (2) bekezdésében foglalt kioktatási kötelezettségének sem, figyelmen kívül hagyta, hogy az alperesnek a Tny. 8. §-a alapján azonosító vizsgálatot kellett volna lefolytatnia, amelyet az alperes a megismételt eljárásra adott iránymutatás ellenére nem tett meg. Felperes érvelése szerint az ítélet indokolása iratellenesen rögzítette, hogy a felperes 2011. június 8. napján szolgálati idő számítása iránt nyújtott be kérelmet, mivel a valóságban nem szolgálati idő kigyűjtését, hanem korkedvezményes nyugdíj megállapítását kérte. Felperes ezt a kérelmét nem vonta vissza, e kérelem körében az alperes határozatot nem hozott.
[23] A felperes érvelése szerint a munkavállaló a munkáltató igazolásával bizonyította, hogy a linógépszedő munkakör korkedvezményre jogosít. A Tny. 8. §-ában rögzítettek szerint amennyiben a munkaköri jegyzékben nem szereplő munkakör a vita tárgya, előzetes vizsgálat lefolytatását követően kell megállapítani, hogy egy munkakör valamely más munkakörnek megfeleltethető-e vagy sem. Amennyiben az alperes vitatta a munkáltatói igazolás tartalmát, úgy az alperesnek kellett volna az illetékes minisztériummal a kapcsolatot felvennie, továbbá kikérnie az érdekképviseleti szervek, a szakszervezet véleményét az azonosítás érdekében. Alperes ezt a vizsgálatot nem folytatta le, bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
[24] A felperes sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság tévesen osztotta ki a bizonyítási terhet, amikor a szakértői bizonyítás szükségességére hívta fel a felperes figyelmét annak érdekében, hogy megállapítható legyen, hogy a felperes által betöltött linógépszedő munkakör korkedvezményre jogosító munkakörként figyelembe vehető-e. A bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a társadalombiztosítási szerv másodfokú határozatát a Pp. 3. § (3) bekezdése és Pp. 341. § f) pontjában foglaltakra figyelemmel megváltoztatja, arra tekintettel, hogy a bizonyítási teher az alperesen volt, melynek nem tett eleget.
[25] A felperes álláspontja szerint a bíróság jogszabálysértően utasította új eljárásra az alperest, mert a felperes kereseti kérelme nem annak megállapítására irányult, hogy a felperes linógépszedő munkaköre öntő munkakörnek felel meg, hanem arra, hogy a bíróság a bizonyítatlanság tényét állapítsa meg és a "felperes" (helyesen alperes) hátrányára értékelje.
[26] Kifogásolta a felperes, hogy az alperesi ellenkérelem és az eljárás jelentős hangsúlyt fektetett az Sz. Lapnyomda magas nyomású jellegének bizonyítására annak ellenére, hogy nincs közvetlen összefüggés a betöltött munkakör és a nyomda jellege között.
[27] Az alperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatosan a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében rámutatott, hogy "a Tny., mint speciális törvény felülírja, kiegészíti a Ket. általános rendelkezéseit azzal, hogy meghatározza, hogy a munkaköri jegyzékben nem szereplő munkakörök beazonosítása esetén milyen vizsgálatot kell lefolytatni". Az alperes azon álláspontját, mely szerint a munkaköri jegyzék hatálya a nyomdaiparra nem terjed ki, illetve a linógépszedő munkakör nem melegüzemben végzett munka, nem bizonyította.
[28] Végezetül a felperes hivatkozott arra, hogy a Tnyvhr.-ben rögzített munkaköri leírás, a munkáltató által kiadott munkaköri leírás, valamint a bírósági eljárás során rögzített munkafolyamat és munkaköri leírás, teljes egészében megfeleltethetőek egymásnak.
[29] Az alperes által hivatkozott kúriai döntés a felperes észrevétele szerint a jelen ügyben nem alkalmazható.
[30] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet és a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján.
[31] A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem megalapozatlan az alábbiak szerint.
[32] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásra előírta az alperes számára, hogy a "megfelelő vizsgálat lefolytatását követően kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesi munkakör megfeleltethető-e a Krm. mellékletében szereplő öntő munkakörrel és korkedvezményre jogosító időként figyelembe veendő, elismerendő-e".
[33] Az újabb eljárásban az alperest a bíróság jogerős ítélete rendelkező része és indokolása egyaránt kötötte [Ket. 109. § (4) bekezdés].
[34] A fentebb kifejtettek alapján alperesnek a megismételt eljárásban kizárólag abban a körben kellett vizsgálódnia, amelyet a bíróság számára előírt, azaz, hogy a felperesi munkakör megfeleltethető-e a Tnyvhr. mellékletében szereplő öntő munkakörrel és ez korkedvezményre jogosító időként elismerhető-e.
[35] A megismételt közigazgatási eljárásnak és így a peres eljárásnak sem képezte részét annak vizsgálata, hogy a felperes szolgálati idő megállapítása iránti kérelmet nyújtott-e be és, hogy a felperes munkaköre mi volt.
[36] A megismételt eljárásban a társadalombiztosítási szervek a jogerős ítéletben foglalt iránymutatás szem előtt tartásával hozták meg határozataikat. Megállapították, hogy a Tnyvhr. 1. számú mellékletének (jegyzék) 5. pontjában "melegüzemben végzett munka" címszó alatt találhatóak azok a munkakörök, amelyekben az emberi szervezetet érő káros hőhatás alapozza meg a korkedvezményre való jogosultságot. A korkedvezményes munkakörök jegyzékében linógépszedő munkakör nem szerepel és az nem is azonosítható a munkaköri leírás alapján az öntő munkakörrel.
[37] Az alperes téves álláspontra helyezkedett, amikor megállapította, hogy a nyomdaiparra a korkedvezmény ágazati hatálya nem terjed ki. A Kúria osztja a felperesi érvelést, mely szerint a korkedvezményre jogosító munkaköri jegyzék 5. pontja melegüzemben végzett munka címszó alatt a korkedvezmény hatályát az egész nemzetgazdaságra kiterjeszti, amelybe a nyomdaipar is beletartozik.
[38] A felperes az Sz. Lapnyomda Rt. alkalmazásában 1979-től 1996-ig eltöltött időből a linógépszedő munkakörben eltöltött idejének beszámítását kérte korkedvezményes szolgálati időként.
[39] A Tny. 8. §-a rendelkezik a korkedvezményre jogosító feltételekről - mint ahogyan azt a bíróság helyesen idézte is - és a 8/B. § (2) bekezdése mondja ki azt, hogy a nyugdíjalap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkakörökben 2008. január 1. napja előtt eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény hatálya az adott munkahelyre nem terjed ki. Ugyanezen rendelkezés (3) bekezdése a munkakör azonosításával kapcsolatosan tartalmaz rendelkezést.
[40] A Kúria több határozatában (így az Mfv. III. 10.008/2014/3.) kifejtette és e körben következetes a gyakorlata, ha az ágazat, maga a munkahely nem volt a korkedvezményre jogosító munkahelyek között feltüntetve, akkor a munkakör, a tényleges tevékenység vizsgálata már szükségtelen. A Tnyvhr. 1. számú mellékletének 5. pontja határozza meg azon melegüzemben végzett munkahelyek körét, munkaköröket és egyéb tevékenységeket, ahol a kedvezmény szabály alkalmazható.
[41] A felperes volt munkáltatója, az Sz. Lapnyomda, mint nyomdaipari ágazat, a nemzetgazdaság egészébe beletartozik, tehát az ágazati hatály kiterjed rá.
[42] A felek által nem volt vitatott, hogy a felperes által betöltött linógépszedő munkakör a Tnyvhr. 1. számú mellékletében felsorolt korkedvezményre jogosító munkakörként nem szerepel
[43] A felperes az 1. számú melléklet 5. pontjában felsorolt melegüzemi öntő munkakört jelölte meg olyan munkakörként, amely az általa beöltött linógépszedő munkakörrel tartalmában megegyezik. A jogosultság tisztázása érdekében, a munkakör-azonosság megállapíthatósága körében a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség.
[44] A bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésére történő utalással kioktatta a felperest, az őt terhelő bizonyítási kötelezettségről, a szakértő kirendelésének szükségességére, azonban a felperes a szakértő kirendelésére indítványt nem tett. Ezen mulasztásával a felperes a Pp. 163. és 164. §-ban foglalt kötelezettségeit nem teljesítette (a bizonyítási teherre vonatkozó eltérő jogi álláspontja miatt).
[45] A bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperes keresetét bizonyítatlanság okán elutasítja.
[46] A Kúria a fentebb kifejtettekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben és csatlakozó felülvizsgálati kérelemben felhozott további kifogások vizsgálatának mellőzésével a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Mfv. III. 10.209/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Mészáros Enikő ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Groholszky Judit jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. december 1. napján kelt 2.M. 594/2015/7. számú jogerős ítélete ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M. 594/2014/9. számú végzésével kijavított 2.M. 594/2014/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.
A Kúria kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint együttes elsőfokú per és felülvizsgálati eljárási költséget.
Az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
I n d o k o l á s
Az alperes a 2011. szeptember 23. napján kelt határozatával 32 év 86 nap szolgálati időt, ebből 28 év 239 nap a nők kedvezményes öregségi nyugdíjához figyelembe vehető jogosultsági időt, - melyből 25 év 237 nap kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogosultsági idő - állapított meg.
Az alperes a 2011. október 10. napján kelt határozatával módosította a határozatát és megállapította, hogy 1989. augusztus 26-tól 1996. február 29-ig terjedő időt beszámítva a felperes szolgálati ideje 32 év 86 napról 38 év 275 napra emelkedett.
A társadalombiztosítási szerv a 2012. február 17. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú döntést megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 1970. szeptember 1. és 2009. december 31. között fennállott jogviszonyaival összesen 38 év 305 nap szolgálati időt szerzett, ebből a nők kedvezményes öregségi nyugdíjához szükséges jogosultsági idő 35 év 93 nap, melyből a kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban a jogosultsághoz szükséges 32 évvel szemben 32 év 91 nap szolgálati időt szerzett.
A társadalombiztosítási szervek határozataival szemben a felperes keresetet nyújtott be, melyben kérte az 1970. és 1973. közötti időszak jogosultsági időként, valamint az 1979-től 1996-ig az Sz. Lapnyomda Rt. alkalmazásában linógépszedő-öntő munkakörben töltött idejének korkedvezményre jogosító időként történő elismerését. Alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A bíróság a megismételt eljárásra előírta az alperes számára, hogy a felperes 1970. szeptember 1-től 1973-ig terjedő a H. Megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál munkaviszonyban töltött idejét az 1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 18. § (2) bekezdés b) pontja szerinti jogosultsági időként vegye figyelembe. Az alperesnek a megismételt eljárásban megfelelő vizsgálat lefolytatását követően abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a felperes linógépszedő munkaköre megfeleltethető-e Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tnyvhr.) mellékletében szereplő öntő munkakörnek és korkedvezményre jogosító időként figyelembe vehető-e. A megismételt eljárásban alperesnek az adott nyomda specialitását, magasnyomású jellegét és az ezen jelleghez kapcsolódó még speciálisabb, konkrét felperesi munkakört kell vizsgálnia.
A megismételt eljárásban az alperes 2013. július 31-én kelt határozatával megállapította, hogy a felperes 1970. szeptember 1. és 2009. december 31. között 38 év és 305 nap szolgálati időt szerzett, ebből a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjához figyelembe vehető jogosultsági idő 37 év 287 nap, melyből a kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett jogosultsági idő 34 év 285 nap.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú döntést megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 1970. szeptember 1. és 2011. június 7. között fennálló jogviszonyaival összesen 40 év 98 nap szolgálati időt szerzett, ebből a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjához jogosultsági idő 39 év 80 nap, melyből a kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban a jogosultsághoz szükséges idő 36 év 78 nap.
A felperes kereseti kérelmében kérte a másodfokú hatóság határozatának megváltoztatását és annak megállapítását, hogy az Sz. Lapnyomda Rt. foglalkoztatónál 1979-1996-ig eltöltött ideje korkedvezményre jogosító időként értékelendő. Másodlagosan a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését. Kérte alperest perköltségében marasztalni.
A felperes kereseti kérelmében hivatkozott arra, hogy az alperes határozatai a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdése, 58. § (1) bekezdése, 2. § (3) bekezdése, 3. § (2) bekezdés b) pontja, 1. § (2) bekezdése, 72. § (1) bekezdés e) pont eb) alpontja rendelkezéseibe ütközik. Álláspontja szerint a társadalombiztosítási szervek nem tettek eleget a bírósági ítéletben foglalt kötelezettségüknek, úgy hozták meg a határozataikat, hogy a tényállást nem tisztázták, az alperes megsértette a Ket. rendelkezéseit. A társadalombiztosítási határozatok indokolása is jogszabálysértő, mivel a felajánlott, de mellőzött bizonyítási indítványait és a mellőzés indokait ismertetni kellett volna, ennek ellenére sem az első-, sem a másodfokú határozat nem tért ki arra, hogy a bíróság jogerős ítéletében meghatározott vizsgálatot miért nem folytatta le. Hivatkozott a felperes keresetében arra is, hogy 2011. június 8. napján öregségi nyugdíj iránti kérelmet nyújtott be, a szolgálati idő megállapítására irányuló, 2011. június 21. napján benyújtott kérelmet kizárólag alperes ügyintézőjének felhívására tette meg. Hivatkozott arra is, hogy az alperes az öregségi nyugdíja iránti kérelmét nem bírálta el.
Alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte ténybeli és jogi indokait változatlanul fenntartva. Kiemelte, hogy határozatait a Tny. 8/B. § (1) bekezdése, a Tnyvhr. 1. számú melléklete, 2. § (5) bekezdése rendelkezéseire alapítottan hozta meg. Előadta, hogy a Sz. Lapnyomda foglalkoztató 2011-ben megszűnt, ezért alperes helyszíni vizsgálatot nem tudott lefolytatni, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) az azonosítási eljárást lefolytatta - a korábbi perben a bíróság megkeresésére - amelynek során megállapításra került, hogy a linógépszedő munkakörben végzett munka lényegesen eltér a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében szereplő öntő tevékenységtől. A korkedvezményre jogosító munkakörök között a linógépszedő nem szerepel, a nyomdaiparra korkedvezmény hatálya nem terjed ki. Álláspontja szerint a felperes az öregségi nyugdíj iránti kérelmét a szolgálati idő megállapítására módosította a 2011. június 21. napján kelt levelében.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 2013. szeptember 27. napján kelt ONYF-055/03122-40/2013. számú határozatát a Budapest Főváros Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság által 2013. július 21. napján hozott 11-35975/2011/0035. számú határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte. A bíróság határozata meghozatalakor figyelemmel volt a Tny. 8. § (1)-(3) bekezdése, a 8/B. § (1), (3) bekezdése, a Tnyvhr. 1. számú mellékletének 5. pontjában foglalt rendelkezésre. A bíróság rögzítette ítéletében az ONYF álláspontját, mely szerint a linógépszedő munkakörben végzett munka lényegesen eltér a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében szereplő öntő tevékenységtől, a linógépszedő munkakörben végzett munka alapján a foglalkoztatottak nem jogosultak korkedvezményre. Rögzítette a felperes munkakönyvi bejegyzését, mely szerint belépéskor "klissé csomagoló" munkakört jegyeztek be, a társadalombiztosítási nyilvántartó lapra "csomagoló" munkakör került feljegyzésre. A foglalkoztató 1990. június 6. napján igazolást adott ki a felperes részére korkedvezményre jogosító munkaviszonyról, mely szerint a felperes "munkaköre linógépszedő volt 1979. április 3-tól 1985. október 30-ig, valamint 1989. május 20-tól 1994. január 16-ig tartó időszakban, mely munkakör az öntő munkakörnek felel meg. A felperes munkaköre - az ítéleti érvelés szerint - a Tnyvhr. munkaköri jegyzékben nem szerepelt, eltérés csak a munkakör elnevezésében mutatkozott, a felperes által beöltött munkakör a munkaköri jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos".
A bíróság a lefolytatott tanúbizonyítás eredményeként megállapította, hogy a felperes linógépszedő munkakörben dolgozott, egyezően a munkáltató által kiállított igazolással és a tanúk egybehangzó nyilatkozatával.
A bíróság figyelemmel volt a munkáltató által kiállított igazolásban feltüntetett munkafolyamat műszaki leírására is, mely szerint "a linószedő gép szerves tartozéka az úgynevezett ólomtartály és kazán, amelyek folyamatosan a megfelelő hőmérsékletig folyékony állapotban tartják az öntősfémet. Ez a tartály csak részben fedett, a dolgozó közvetlen közelében van és folyamatosan része a műveletnek."
A bíróság osztotta felperes azon álláspontját, hogy az ONYF által végzett vizsgálatok nem érintették a Sz. Lapnyomdánál dolgozók munkakörét, munkafeltételeit, továbbá az ONYF állásfoglalása automatikusan nem vehető figyelembe.
A bíróság a megismételt eljárásra előírta az alperes számára, hogy vizsgálatot folytasson le arra vonatkozóan, hogy "az Sz. Lapnyomda magas nyomású nyomdaként működött-e és ez a nyomdai tevékenység során betöltött munkakörök végzésére vonatkozó munkakörülményekre milyen módon hatott ki. "
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítását kérve a Tny. 8. § (1) bekezdése, 8/B. § (3) bekezdése, a Tnyvhr. 1. számú melléklet 5. pontja, a Pp. 3. § (3) bekezdése, 163. §-a, 164. §-a és a Ket. 50. § (5) bekezdése megsértését állítva. Kérte a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére kötelezni a felperest. Az alperes felülvizsgálati kérelmében fenntartott álláspontját, mely szerint a felperes linógépszedő munkakörben eltöltött ideje a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében nem szerepel, és a nyomdaiparra a korkedvezmény hatálya nem terjed ki. A linógépszedő munkakör nem azonosítható a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékének 5. pontjában szereplő öntő munkakörrel.
Alperes kiemelte, hogy a bíróság kioktatta a felperest a bizonyítási kötelezettségére és a lefolytatandó bizonyítást a Sz. Lapnyomda "különleges" magas nyomású jellegének tisztázásában jelölte meg, amely műszaki szakvélemény beszerzését indokolta volna, de a felperes ilyen indítvánnyal nem élt.
Alperes álláspontja szerint a bíróság tévesen értelmezte a Tny. 8/B. § (3) bekezdése rendelkezését.
Az alperes felülvizsgálati érvelése szerint a Tnyvhr. 1. számú melléklete 5. pontjában a "melegüzemben végzett munka" címszó alatt szerepelnek azok a munkakörök, amelyekben a korkedvezményre való jogosultságot a munkavégzés során az emberi szervezetet ért káros hőhatás alapozza meg. A korkedvezményre jogosító munkakörök között linógépszedő munkakör, illetve nyomdaipari tevékenységgel összefüggő munkakör nem szerepel. E körben az alperes előadta, hogy "a nyomdaiparban folyékony ólom felhasználásával történik a munkavégzés, az ólom olvadási hőfoka 300 oo0oC körül van. A hőtermelés mértéke nem haladta meg a vonatkozó baleset- és egészségvédelmi szabályok szerint előírt KATA, illetve effektív hőmérsékleti értéket, ezért a vizsgált - betűöntő, ólomlap-linotyp- és tömöntő - munkakörökben dolgozók tevékenységét nem lehet azonosítani a korkedvezményes munkaköri jegyzékben szereplő öntő munkakörrel". Alperes álláspontja szerint lényegtelen az, hogy a foglalkoztatónál magas nyomású öntőgép működött-e, hiszen az ólom olvadási hőfoka - a dolgozót érő hőhatás - bármilyen öntési tevékenység is folyik a foglalkoztatónál, változatlan. Ezzel szemben a vasiparban felhasznált fémek olvadási hőfoka lényegesen magasabb, az ott dolgozót érő, az öntvények által sugárzott hő jóval magasabb, mint az ólom esetében. Ezt tartalmazta a Könnyűipari Minisztérium 1977. március 29-én kelt állásfoglalása, amely a 2013. július 22-én kelt ONYF állásfoglalás mellékletét képezte és amelynek tartalmát a bíróság az ítélet meghozatalakor nem vette figyelembe.
Alperes kiemelte, hogy a Pp. 163. § szerint a per eldöntéséhez szükséges tények megállapításához nem az Sz. Lapnyomda speciális jellegének tisztázására kellett volna bizonyítási eljárást lefolytatni, hanem arra, hogy a felperes munkaköre korkedvezményre jogosító szolgálati időt eredményez-e. Az ONYF állásfoglalásának beszerzésével alperes eleget tett a tényállás tisztázási kötelezettségének, így a Ket. 50. § (5) bekezdése nem sérült.
Az alperes hivatkozott a Kúria Mfv.III.10.008/2014/4. számú ítéletében foglaltakra.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását, "végleges döntés meghozatalát" kérte. Álláspontja szerint a bíróság ítélete a Pp. 2. § (1) bekezdésére és a 3. § (3) bekezdésnek 2. fordulatára figyelemmel törvénysértő, továbbá az ítélet indokolása iratellenes. Sérelmezte, hogy a bíróság nem tett eleget a Pp. 8. § (2) bekezdésében foglalt kioktatási kötelezettségének sem, figyelmen kívül hagyta, hogy az alperesnek a Tny. 8. § alapján azonosító vizsgálatot kellett volna lefolytatnia, amelyet az alperes a megismételt eljárásra adott iránymutatás ellenére nem tett meg. Felperes érvelése szerint az ítélet indokolása iratellenesen rögzítette, hogy a felperes 2011. június 8. napján szolgálai idő számítása iránt nyújtott be kérelmet, mivel a valóságban nem szolgálati idő kigyűjtését, hanem korkedvezményes nyugdíj megállapítását kérte. Felperes ezt a kérelmét nem vonta vissza, e kérelem körében az alperes határozatot nem hozott.
A felperes érvelése szerint a munkavállaló a munkáltató igazolásával bizonyította, hogy a linógépszedő munkakör korkedvezményre jogosít. A Tny. 8. §-ában rögzítettek szerint amennyiben a munkaköri jegyzékben nem szereplő munkakör a vita tárgya, előzetes vizsgálat lefolytatását követően kell megállapítani, hogy egy munkakör valamely más munkakörnek megfeleltethető-e vagy sem. Amennyiben az alperes vitatta a munkáltatói igazolás tartalmát, úgy az alperesnek kellett volna az illetékes minisztériummal a kapcsolatot felvennie, továbbá kikérnie az érdek-képviseleti szervek, a szakszervezet véleményét az azonosítás érdekében. Alperes ezt a vizsgálatot nem folytatta le, bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
A felperes sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság tévesen osztotta ki a bizonyítási terhet, amikor a szakértői bizonyítás szükségességére hívta fel a felperes figyelmét annak érdekében, hogy megállapítható legyen, hogy a felperes által betöltött linógépszedő munkakör korkedvezményre jogosító munkakörként figyelembe vehető-e. A bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a társadalombiztosítási szerv másodfokú határozatát a Pp. 3. § (3) bekezdés és Pp. 341. § f) pontjában foglaltakra figyelemmel megváltoztatja, arra tekintettel, hogy a bizonyítási teher az alperesen volt, melynek nem tett eleget.
A felperes álláspontja szerint a bíróság jogszabálysértően utasította új eljárásra az alperest, mert a felperes kereseti kérelme nem annak megállapítására irányult, hogy a felperes linógépszedő munkaköre öntő munkakörnek felel meg, hanem arra, hogy a bíróság a bizonyítatlanság tényét állapítsa meg és a "felperes" (helyesen alperes) hátrányára értékelje.
Kifogásolta a felperes, hogy az alperesi ellenkérelem és az eljárás jelentős hangsúlyt fektetett az Sz. Lapnyomda magas nyomású jellegének bizonyítására annak ellenére, hogy nincs közvetlen összefüggés a betöltött munkakör és a nyomda jellege között.
Az alperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatosan a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében rámutatott, hogy "a Tny., mint speciális törvény felülírja, kiegészíti a Ket. általános rendelkezéseit azzal, hogy meghatározza, hogy a munkaköri jegyzékben nem szereplő munkakörök beazonosítása esetén milyen vizsgálatot kell lefolytatni." Az alperes azon álláspontját, mely szerint a munkaköri jegyzék hatálya a nyomdaiparra nem terjed ki, illetve a linógépszedő munkakör nem melegüzemben végzett munka, nem bizonyította.
Végezetül a felperes hivatkozott arra, hogy a Tnyvhr.-ben rögzített munkaköri leírás, a munkáltató által kiadott munkaköri leírás, valamint a bírósági eljárás során rögzített munkafolyamat és munkaköri leírás, teljes egészében megfeleltethetőek egymásnak.
Az alperes által hivatkozott kúriai döntés kapcsán a felperes észrevételezte, hogy az jelen ügyben nem alkalmazható.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet és a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem megalapozatlan az alábbiak szerint.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a 41.M.1997/2012/16. számú ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásra előírta az alperes számára, hogy a "megfelelő vizsgálat lefolytatását követően kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesi munkakör megfeleltethető-e a Krm. mellékletében szereplő öntő munkakörrel és korkedvezményre jogosító időként figyelembe veendő, elismerendő-e".
Az újabb eljárásban az alperest a bíróság jogerős ítélete rendelkező része és indokolása egyaránt kötötte (Ket. 109. § (4) bekezdés).
A fentebb kifejtettek alapján alperesnek a megismételt eljárásban kizárólag abban a körben kellett vizsgálódnia, amelyet a bíróság számára előírt, azaz, hogy a felperesi munkakör megfeleltethető-e a Tnyvhr. mellékletében szereplő öntő munkakörrel és ez korkedvezményre jogosító időként elismerhető-e.
Így a megismételt közigazgatási eljárásnak és így a peres eljárásnak sem képezte részét annak vizsgálata, hogy a felperes szolgálati idő megállapítása iránti kérelmet nyújtott-e be és, hogy a felperes munkaköre mi volt.
A megismételt eljárásban a társadalombiztosítási szervek a 41.M. 1997/2012/16. számú jogerős ítéletben foglalt iránymutatás szem előtt tartásával hozták meg határozataikat. Megállapították, hogy a Tnyvhr. 1. számú mellékletének (jegyzék) 5. pontjában "melegüzemben végzett munka" címszó alatt találhatóak azok a munkakörök, amelyekben az emberi szervezetet érő káros hőhatás alapozza meg a korkedvezményre való jogosultságot. A korkedvezményes munkakörök jegyzékében linógépszedő munkakör nem szerepel és az nem is azonosítható a munkaköri leírás alapján az öntő munkakörrel.
Az alperes téves álláspontra helyezkedett, amikor megállapította, hogy a nyomdaiparra a korkedvezmény ágazati hatálya nem terjed ki. A Kúria osztja a felperesi érvelést, mely szerint a korkedvezményre jogosító munkaköri jegyzék 5. pontja melegüzemben végzett munka címszó alatt a korkedvezmény hatályát az egész nemzetgazdaságra kiterjeszti, amelybe a nyomdaipar is beletartozik.
A felperes az Sz. Lapnyomda Rt. alkalmazásában 1979-től 1996-ig eltöltött időből a linógépszedő munkakörben eltöltött idejének beszámítását kérte korkedvezményes szolgálati időként.
A Tny. 8. §-a rendelkezik a korkedvezményre jogosító feltételekről - mint ahogyan azt a bíróság helyesen idézte is - és a 8/B. § (2) bekezdés mondja ki azt, hogy a nyugdíjalap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkakörökben 2008. január 1. napja előtt eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény hatálya az adott munkahelyre nem terjed ki. Ugyanezen rendelkezés (3) bekezdése a munkakör azonosításával kapcsolatosan tartalmaz rendelkezést.
A Kúria több határozatában (így az Mfv.III. 10.008/2014/3.) kifejtette és e körben következetes a gyakorlata, ha az ágazat, maga a munkahely nem volt a korkedvezményre jogosító munkahelyek között feltüntetve, akkor a munkakör, a tényleges tevékenység vizsgálata már szükségtelen. A Tnyvhr. 1. számú mellékletének 5. pontja határozza meg azon melegüzemben végzett munkahelyek körét, munkaköröket és egyéb tevékenységeket, ahol a kedvezmény szabály alkalmazható.
A felperes volt munkáltatója, a Sz. Lapnyomda, mint nyomdaipari ágazat, a nemzetgazdaság egészébe beletartozik, tehát az ágazati hatály kiterjed rá.
A felek által nem volt vitatott, hogy a felperes által betöltött linógépszedő munkakör a Tnyvhr. 1. számú mellékletében felsorolt korkedvezményre jogosító munkakörként nem szerepel
A felperes az 1. számú melléklet 5. pontjában felsorolt melegüzemi öntő munkakört jelölte meg olyan munkakörként, amely az általa beöltött linógépszedő munkakörrel tartalmában megegyezik. A jogosultság tisztázása érdekében, a munkakör azonosság megállapíthatósága körében a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség.
A bíróság a 4. számú jegyzőkönyvben a Pp. 3. § (3) bekezdésére történő utalással kioktatta a felperest, az őt terhelő bizonyítási kötelezettségről, a szakértő kirendelésének szükségességére, azonban a felperes a szakértő kirendelésére indítványt nem tett. Ezen mulasztásával a felperes a Pp. 163. § és 164. §-ban foglalt kötelezettségeit nem teljesítette (a bizonyítási teherre vonatkozó eltérő jogi álláspontja miatt).
A bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperes keresetét bizonyítatlanság okán elutasítja.
A Kúria a fentebb kifejtettekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben és csatlakozó felülvizsgálati kérelemben felhozott további kifogások vizsgálatának mellőzésével a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A felperes az alperes elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles.
A Kúria az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján határozott.
Budapest, 2015. november 2.
Dr. Zanathy János sk. tanácselnök, Dr. Farkas Katalin sk. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. bíró
(Kúria, Mfv. III. 10.209/2015.)