adozona.hu
AVI 2016.4.32
AVI 2016.4.32
Az illetékkötelezettség megállapításának minden esetben feltétele, hogy legyen szerzés [1980. évi XCIII. törvény 18. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes hatósági engedély alapján ingatlannak minősülő termálkutat (a továbbiakban: Kút) és hozzá tartozó - az adóigazgatási eljárásban ingónak minősített - termálvíz tárolót épített az Sz. külterületén fekvő, B. G. (a továbbiakban: Tulajdonos) tulajdonában álló ingatlanon.
A felperes, mint az épületek tulajdonosa (ráépítő) és a Tulajdonos a 2014. szeptember 5-én kötött megállapodásban kijelentették, a Kút a felperes tulajdona, az alatta lévő 1+66 m2 területre a felperes földhasználati jo...
AVI 2016.4.32 Az illetékkötelezettség megállapításának minden esetben feltétele, hogy legyen szerzés [1990. évi XCIII. törvény 18. §]
A felperes hatósági engedély alapján ingatlannak minősülő termálkutat (a továbbiakban: Kút) és hozzá tartozó - az adóigazgatási eljárásban ingónak minősített - termálvíz tárolót épített az Sz. külterületén fekvő, B. G. (a továbbiakban: Tulajdonos) tulajdonában álló ingatlanon.A felperes, mint az épületek tulajdonosa (ráépítő) és a Tulajdonos a 2014. szeptember 5-én kötött megállapodásban kijelentették, a Kút a felperes tulajdona, az alatta lévő 1+66 m2 területre a felperes földhasználati jogot szerzett. A megállapodást 2014. szeptember 10-én bejelentették az ingatlan-nyilvántartáshoz.
Az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyásában a Kút forgalmi értékét 53 300 000 forintban, a földhasználati jogét 60 100 forintban határozta meg, és ennek alapján a felperest 2 132 000 forint és 2404 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
Alperes határozatával helybenhagyta a fizetési meghagyást.
Indokolása szerint az illetékfizetési kötelezettség megállapításánál azt kell vizsgálni, hogy szerez-e valamelyik fél ingatlant, vagy vagyoni értékű jogosultságot öröklési és ajándékozási illeték alá nem eső módon. A visszterhes vagyonátruházási kötelezettséget nem a vagyongyarapodás, hanem a törvényben nevesített vagyonelemek megszerzése keletkezteti, az illetékről szóló 1990. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Itv.) 18. § (1) bekezdésének megfelelően. Jelen esetben a szerzés tárgya a felépítményből álló ingatlan, az illeték alapja is ezen ingatlan (illetve földhasználati jog) teljes forgalmi értéke.
A felperes a Kúthoz tartozó 2 132 000 forint vagyonátruházási illeték tekintetében kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az Itv. 18. § (1) bekezdésével összefüggésben kifejtette, hogy ha valaki a saját tulajdonában álló telken építkezik, és a ráépítéssel maga szerzi meg az épület tulajdonjogát, akkor nem keletkezik illetékkötelezettsége. Ennek oka az, hogy ingatlant nem szerez, csupán a már meglévő ingatlannak a jellege és értéke változik. A jelen esetben a szerzés tárgya a felépítmény, így az illeték alapja az Itv. 19. § (1) bekezdés értelmében ezen ráépítéssel szerzett ingatlan forgalmi értéke. Az Itv. eltérő rendelkezésének hiányában tehát az ingatlan tulajdoni hányadának vagy a felépítményi ingatlannak munka- és építőanyag befektetésével történő megszerzése azonos megítélés alá esik az ingatlanrész vagy a felépítmény megvásárlásával. Ezt támasztja alá az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontjának értelmezése is, melynek alapján az illetékalap megállapítása során nem vehető figyelembe a vagyonszerző által hozzáadott érték, vagyis a ráfordítások összege. A ráépítés esetén az illeték alapjának meghatározása során tehát nem releváns, hogy a ráépítéshez a felek mekkora költséggel járultak hozzá.
Az elsőfokú bíróság összegzően megállapította, hogy a felperes, mint ráépítő az önálló hrsz.-on nyilvántartott ingatlan (felépítmény) tulajdonosává vált. Ez a vagyonszerzés az Itv. 18. § (1) bekezdés szerinti más módon történő vagyonszerzés, amely visszterhes vagyonátruházási kötelezettséget keletkeztet.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, keresetének megfelelő ítélet meghozatalát kérte.
Álláspontja szerint a ráépítés esetén a vagyonszerzési illeték kiszabása az Itv. 18. § (1) bekezdés és az 1. § alapján jogszabálysértő. A ráépítés nem sorolható a visszterhes ügyletek közé, és így nem tartozik az Itv. 1. § (1) bekezdés szerinti azon körbe, amikor egyáltalán illetékfizetési kötelezettségről lehet beszélni. Előadta, az Itv.-ben nincs különbségtétel abban, hogy saját vagy idegen telken történik meg a ráépítés.
Alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. Kiemelte a szerzés tényének bekövetkezését. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 5:70. § szabályait csak akkor lehet alkalmazni, ha a felek nem állapodnak meg a ráépítés jogkövetkezményeiben. A ráépítés esetén tehát vagy megállapodás, vagy a Ptk. rendelkezései folytán, de mindenképpen az építkezés eredményeként, önálló hrsz.-on nyilvántartott, vagy adott tulajdoni hányadban megtestesülő ingatlan (felépítmény) tulajdonosává válik a ráépítő. Álláspontja szerint ez a "más módon történő szerzés" visszterhes vagyonátruházási illeték kötelezettséget keletkeztet.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, vagy a Kúria a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja.
A tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte, és mivel a Pp. 272. § (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését, a 275. § (1) bekezdés pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás tartásának szükségessége.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, és a Pp. 272. § (1) bekezdésének megfelelően a rendelkezésre álló iratok alapján döntött.
A Kúria az Itv. 18. § (1) bekezdés körében, az idegen tulajdonban álló földterületre saját vagyon terhére épített ingatlan megszerzése kapcsán vizsgálta a Ptk. szabályait.
Az Itv. 18. § (1) bekezdése alapján ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik.
A Ptk. 5:18. § (1) bekezdés szerint az épület tulajdonjoga - ha az épület és a föld tulajdonosa eltérően nem állapodnak meg - a földtulajdonost illeti meg, és a (2) bekezdés alapján az ingatlan tulajdonosa rendelkezhet úgy, hogy a földet és a rajta álló épületet önálló ingatlanokként jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba. A ráépítést szabályozó 5:70. § (1) bekezdése ennek megfelelően szintén úgy rendelkezik, hogy ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, jóhiszeműen idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek vagy - ha a föld megosztható - a föld megfelelő részének a megvásárlására.
Az elsőfokú bíróság a ráépítés intézménye kapcsán helytállóan hivatkozott a Ptk. 5:70. §-ára. A ráépítés jogkövetkezményeit azonban, miként az alperes is előadta ellenkérelmében, elsősorban nem a Ptk., hanem a felek (a földtulajdonos és az építkező) megállapodása határozza meg. A megállapodásban pedig szabadon rendezhetnek az épület és a föld tulajdonjogának sorsáról, alkalmazhatják a Ptk. 5:18. § szabályait. A ráépítés Ptk. szerinti jogkövetkezményei tehát csak akkor alkalmazhatók, ha a felek nem rendezték a saját anyaggal idegen földre való építkezés tulajdonjogi következményeit.
Az iratok alapján megállapítható volt, hogy a felperes és a Tulajdonos közötti szerződés tárgya nem a tulajdonjog átszállása volt, hanem az alkotórészi kapcsolat kizárása a föld és az épület között. A felperes és a Tulajdonos közötti megállapodás szerint a Kút tulajdonjogát a ráépítés folytán nem a Tulajdonos szerezte meg a Ptk. 5:70. § (1) bekezdése szerint, majd engedte át felperesnek; az ingatlan köztes jogügylet nélkül, a megépítésével, létrejöttével került a felperes tulajdonába. A felperes és a Tulajdonos önálló ingatlanokról állapodtak meg, ahol a felperes tulajdonosi jogosultsága abból következett, hogy saját erőből, saját anyagával épített. Az alperesi ellenkérelemmel szemben tehát nem a felek közötti megállapodás, hanem az építés keletkeztette a felperes Kúton fennálló tulajdonjogát.
Az Itv. 18. § (1) bekezdésének alkalmazásában nemcsak a visszteher ellenében, örökléssel, vagy ajándékozással való szerzés lehet illetékköteles, hanem a más módon való szerzés is, amely kizáró rendelkezés hiányában mind ingyenesen, mind ellenérték fejében megvalósulhat (pl. osztalék címén való ingatlanszerzés az EBH 2007.1661. eseti döntés szerint). Az illetékkötelezettség megállapíthatóságának azonban minden esetben feltétele, hogy legyen szerzés.
Az Alkotmánybíróság az Itv. 18. § (1) bekezdését érintően már megállapította, hogy az Itv. szóhasználatában a vagyonszerzés gyűjtőfogalom, mely a vagyon mozgását jelöli (112/B/2001. AB határozat). Az illeték alapja a vagyonmozgás; a "más módon" történő vagyonszerzés tehát minden esetben illetékköteles akkor, amikor vagyonmozgás is bekövetkezett, kivételt csak a törvényben meghatározott mentesség esetei jelenthetnek (207/B/2001. AB határozat).
A vagyonmozgás megállapíthatósága feltételezi, hogy a vagyon a megszerzése előtt is létezik, valahonnan valahová áramlik. A felperes által a jogerős ítélet szerint más módon megszerzett Kút azonban a felperes általi megépítés előtt nem létezett, más tulajdonában nem állt, a Kút, mint vagyon nem mozoghatott, azt a felperes nem szerezhette meg. (A vagyonmozgással járó földhasználati jog utáni visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettségét keresetében a felperes nem is vitatta.)
A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a Kút megépítése nem visszteher melletti szerzést, hanem új, korábban nem létező ingatlan létrejöttét eredményezte. Vagyonmozgás a Kút tekintetében a Megállapodás alapján sem következett be, vagyonmozgás hiányában pedig az Itv. 18. § (1) bekezdés alapján nem keletkezett a felperes terhére visszterhes vagyonátruházási illeték.
Erre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megváltoztatta, a felperest csak a földhasználati jog megszerzése miatt terheli visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség.
(Kúria, Kfv.I.35.654/2015/5.)