adozona.hu
BH 2016.4.89
BH 2016.4.89
Nem minősül fogyasztói szerződésnek az a kölcsönszerződés, amelyet a gazdasági társaság saját gazdasági tevékenységének végzése érdekében, mezőgazdasági berendezés vétele céljából köt, továbbá a tagjai által e szerződés biztosítására készfizető kezességet vállaló szerződés sem [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 685. § e) pont; 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 47. § (1)-(2) bek.; Hpt. 2. sz. melléklet III.4. pont; 2006. évi IV. tv. (Gt.) 111. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából lényeges tényállás szerint a gabonafélék, hüvelyes növények, olajos magvak termesztésével foglalkozó I. r. felperes mezőgazdasági szemestermény-szárító berendezés vásárlása céljából 2008. október 30-án svájci frank alapú kölcsönszerződést kötött az alperes jogelődjével. E szerződés alapján az alperes jogelődje 62 392 000 Ft kölcsönösszeget folyósított közvetlenül a finanszírozott gépek eladója részére. A kölcsönszerződés megkötése során a...
BH 2016.4.89 Nem minősül fogyasztói szerződésnek az a kölcsönszerződés, amelyet a gazdasági társaság saját gazdasági tevékenységének végzése érdekében, mezőgazdasági berendezés vétele céljából köt, továbbá a tagjai által e szerződés biztosítására készfizető kezességet vállaló szerződés sem [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 685. § e) pont; 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 47. § (1)-(2) bek.; Hpt. 2. sz. melléklet III.4. pont; 2006. évi IV. tv. (Gt.) 111. §].
[1] A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából lényeges tényállás szerint a gabonafélék, hüvelyes növények, olajos magvak termesztésével foglalkozó I. r. felperes mezőgazdasági szemestermény-szárító berendezés vásárlása céljából 2008. október 30-án svájci frank alapú kölcsönszerződést kötött az alperes jogelődjével. E szerződés alapján az alperes jogelődje 62 392 000 Ft kölcsönösszeget folyósított közvetlenül a finanszírozott gépek eladója részére. A kölcsönszerződés megkötése során az I. r. felperest ügyvezetője, a II. r. felperes képviselte, aki a szerződés 9. pontja szerint a szerződés elválaszthatatlan részét képező üzletszabályzat valamennyi oldalát kézjegyével látta el.[2] A II. r. és a III. r. felperesek, az I. r. felperest a fenti kölcsönszerződés alapján terhelő kötelezettségek teljesítéséért, a 2008. október 30-án létrejött garanciaszerződésben készfizető kezességet vállaltak.
[3] A felperesek módosított keresetükben egyebek mellett arra hivatkoztak, hogy a kölcsönszerződés, illetve a készfizető kezesség tárgyában született szerződés fogyasztói szerződés.
[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a perbeli kölcsönszerződés nem minősül a Hpt. szerinti fogyasztási kölcsönnek, tekintettel arra, hogy az I. r. felperes nem természetes személy. A kölcsönszerződés nem minősül a Ptk. 685. §-a szerinti fogyasztói szerződésnek sem, mert a finanszírozott mezőgazdasági terményszárítóra az I. r. felperesnek a cégjegyzékbe bejegyzett tevékenységi körébe tartozó feladatai elvégzése érdekében volt szüksége.
[6] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a perköltség kivételével - helybenhagyta.
[7] A másodfokú bíróság szerint a II. r. és a III. r. felperesek azért sem tekinthetők fogyasztóknak, mert a nem fogyasztóikölcsön-szerződéseket biztosító szerződések járulékosságuk, illetve a mellékkötelezettséget vállaló természetes személyek érdekeltsége (a II. r. felperes ügyvezetője és tagja, a III. r. alperes tagja volt az I. r. felperesnek) folytán nem választhatók külön az alapjogviszonytól.
[8] A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben a felperesek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetüknek helytadó határozat meghozatalát kérték. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésébe, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (1)-(2) bekezdésébe, 205/A. §-ába, 205/B. §-ába, 209. §-ába, 209/A. §-ába, 685. § e) pontjába, 523. § (1) bekezdésébe, 222. §-ába, 223. § (1)-(2) bekezdésébe, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 212. §-ába, 213. §-ába, 214/B. § 4. és 5. pontjába és a 47. § (1)-(2) bekezdéseibe ütköző módon jogszabálysértő. Álláspontjuk szerint valamennyi felperes fogyasztónak minősül az általa megkötött perbeli szerződések vonatkozásában. Az I. r. felperes azért fogyasztó, mert a mezőgazdasági gépforgalmazás és gépfinanszírozás nem tartozik a gazdasági-szakmai tevékenységi körébe. A II. r. és a III. r. felperesek mint természetes személyek esetén fogyasztói minőségük "teljesen aggálytalan".
[9] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az abban hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
[10] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben fenntartották a per során mindvégig következetesen előadott álláspontjukat, amely szerint mindhárman fogyasztónak minősültek a perbeli szerződések tekintetében. A Kúria utal arra, hogy a Ptk. 685. § e) pontja alapján bármely személy minősülhet fogyasztónak, amennyiben az adott szerződést szakmai, gazdasági tevékenységi körén kívül eső célból köti. A Kúria megítélése alapján a Ptk. hivatkozott rendelkezése szerinti gazdasági tevékenység esetén nem a cégnyilvántartásba bejegyzett tevékenységi köröket kell érteni, hanem azt kell vizsgálni, hogy a konkrét szerződés a gazdasági társaság tevékenysége céljából, üzletszerű működése során jött-e létre. A perbeli kölcsönszerződés megkötésére azért került sor, mert az I. r. felperes saját gazdasági tevékenységének folytatása céljából kívánt mezőgazdasági berendezést vásárolni. Erre való tekintettel a kölcsönszerződés vonatkozásában nem minősülhet a Ptk. hivatkozott rendelkezése szerint fogyasztónak.
[11] A Kúria rámutat arra is, hogy a perbeli kölcsönszerződés megkötésekor a Hpt. 2. számú mellékletének III.4. pontja a fogyasztó fogalmát már tartalmazta. Azt akként határozta meg, hogy fogyasztó az önálló foglalkozásán és gazdasági érdekén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. Így az I. r. alperest a Hpt. rendelkezéseinek alkalmazása körében nem lehet fogyasztónak tekinteni.
[12] A Kúria megítélése szerint azok a természetes személyek, akik egy gazdasági társaság tagjaként, vezető tisztviselőjeként vállalnak kezességet a társaság tartozásáért, szintén nem minősülhetnek fogyasztónak a Ptk. 685. § e) pontja, illetve a hivatkozott Hpt.- rendelkezés alapján. A felperesek a per során következetesen arra hivatkoztak, hogy a II. r. és a III. r. felperesek kifejezetten tagsági jogviszonyukra tekintettel vállalták a perbeli kezesi kötelezettséget. Ilyen esetben nem állapítható meg, hogy szakmai, gazdasági tevékenységük körén, vagy gazdasági érdeken kívül eső célból jött létre a szerződés, ezért a II-III. r. felperesek nem minősülhetnek fogyasztónak.
[13] Tekintettel arra, hogy a Kúria megítélése szerint a felperesek egyik perbeli szerződés vonatkozásában sem minősülnek fogyasztónak, ezért a felülvizsgálati kérelmükben megjelölt, kifejezetten a fogyasztói szerződésekre irányadó rendelkezések megsértése nem merülhetett fel az eljárt bíróságok részéről.
[14] A II. és a III. r. felperes az alperesi korlátolt felelősségű társaság tagjai voltak. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) alapján - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - a társaság tagjai a kft. tartozásaiért nem felelnek. Ez azt jelenti, hogy ha nem kötnek szerződést az alperessel - a felelősségáttörési eseteket leszámítva - a társaság, vagyis az I. r. felperes ki nem elégített tartozásaiért nem felelnek. A II. és a III. r. felperes azonban az alperessel kötött megállapodásban készfizető kezességet vállalt, így a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Gt. 111. §-a jelen tényállás mellett nem irányadó. Olyan jogszabályi rendelkezésre pedig a felperesek nem hivatkoztak, amely kizárná, hogy egy kft. tagjai a kft. szerződéses kötelezettségei biztosítékaként készfizető kezességet vállaljanak.
[15] A Kúria mindezek alapján nem találta megállapíthatónak a felperesek által hivatkozott jogszabálysértéseket, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.241/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság dr. Sándor Attila ügyvéd által képviselt X. Kft. I. r., B. M. II. r. és N. Zs. III. r. felpereseknek dr. Ádám Sándor ügyvéd által képviselt L. Zrt. alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Szegedi Törvényszéken 11.G.40.126/2013. számon indult és a Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.562/2014/7. számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ítéletet:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Egyetemlegesen kötelezi a felpereseket, hogy felhívásra fizessenek meg az államnak 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárás illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából lényeges tényállás szerint a gabonafélék, hüvelyes növények, olajos magvak termesztésével foglalkozó I. r. felperes mezőgazdasági szemestermény-szárító berendezés vásárlása céljából 2008. október 30-án svájci frank alapú kölcsönszerződést kötött az alperes jogelődjével. E szerződés alapján az alperes jogelődje 62.392.000 Ft kölcsönösszeget folyósított közvetlenül a finanszírozott gépek eladója részére. A kölcsönszerződés megkötése során az I. r. felperest ügyvezetője, a II. r. felperes képviselte, aki a szerződés 9. pontja szerint a szerződés elválaszthatatlan részét képező üzletszabályzat valamennyi oldalát kézjegyével látta el.
A II. r. és a III. r. felperesek az I. r. felperest a fenti kölcsönszerződés alapján terhelő kötelezettségek teljesítéséért a 2008. október 30-án létrejött garanciaszerződésben készfizető kezességet vállaltak.
2008. november 5-én a szerződő felek közjegyzői okiratba foglalták a szerződés lényeges tartalmi elemeit, egyidejűleg - ugyanezen közjegyzői okiratban foglaltan - a kölcsönszerződés biztosítására ingó jelzálogjogot alapítottak a kölcsönből finanszírozott eszközre az alperes javára. Ezen közjegyzői okirat tartalmazta még az I. r. felperes - ügyvezetője útján tett - tartozáselismerő és kötelezettségvállaló nyilatkozatát 72.875.218 Ft tőke és járulékai megfizetésére.
Az alperes 2007. március 16-án kelt közjegyzői okiratban meghatalmazta a L. Kft-t, hogy az alperest, mint hitelezőt és zálogjogosultat a termelőeszközök vásárlásához nyújtott kölcsön, és a kölcsönt biztosító jelzálogjog, valamint az egyéb biztosítéki szerződések megkötése és az esetleges szerződésmódosítások során teljes jogkörrel képviselje. A L. Kft. 2007. május 25-én kelt közjegyzői okiratban meghatalmazta az S. Kft. önálló képviseleti joggal rendelkező cégvezetőjét, Sz. J. G.-t, hogy az L. Kft-t mint az alperes meghatalmazottját az előzőekben írt szerződések megkötésében, jognyilatkozatok megtételében képviselje.
A perbeli kölcsönszerződést és garanciaszerződéseket, valamint a 2008. november 5-én kelt közjegyzői okiratot az alperes képviseletében Sz. J. G. írta alá.
Az alperes a perbeli kölcsönszerződést 2012. március 19-én a fizetési kötelezettség elmulasztására hivatkozással felmondta.
A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy a kölcsönszerződés, a garanciaszerződések, a közjegyzői okiratba foglalt kölcsön és jelzálogszerződés, valamint a tartozáselismerő és kötelezettségvállaló nyilatkozatok nem jöttek létre, mert nem felelnek meg a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 47. § (1)-(2) bekezdésében írt azon rendelkezésnek, amely szerint az alperes részéről a szerződéses akarat kifejezéséhez két igazgatósági tag, illetve két ügyvezető együttes aláírása szükséges.
Másodlagosan annak megállapítását kérték, hogy a kölcsönszerződés 62.392.000 Ft kölcsönösszeg átvételére és annak 72.875.218 Ft összegben történő visszafizetésére jött létre 2011. október 5-ei lejárattal. Az I. r. felperes a közjegyzői okiratban rögzített tartozáselismerő és kötelezettségvállaló nyilatkozat semmisségének a megállapítását is kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdése, 242. § (1) bekezdése és a Hpt. 47. § (1)-(2) bekezdése alapján. A felperesek ezt meghaladóan kérték az alperes üzletszabályzata általuk megjelölt szerződési feltételei tisztességtelenségének, illetve jóerkölcsbe ütközésének megállapítását.
Harmadlagosan az I. r. felperes a Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján 3.170.063 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest jogalap nélküli gazdagodás jogcímén.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a perbeli kölcsönszerződés nem minősül a Hpt. szerinti fogyasztási kölcsönnek tekintettel arra, hogy az I. r. felperes nem természetes személy. A kölcsönszerződés nem minősül a Ptk. 685. §-a szerinti fogyasztói szerződésnek sem, mert a finanszírozott mezőgazdasági terményszárítóra az I. r. felperesnek a cégjegyzékbe bejegyzett tevékenységi körébe tartozó feladatai elvégzése érdekében volt szüksége.
A szerződés létrejöttével kapcsolatban az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy az alperes szervezeti képviseletét el kell választani az ügyleti képviselettől. Ügyleti képviselőként a szervezeti képviselőktől származó együttes aláírást tartalmazó aláírással harmadik személy egy személyben is eljárhat. A felperesek által hivatkozott Hpt. 47. § (1)-(2) bekezdései e körben azért nem alkalmazhatók, mert azok hitelintézetekre tartalmaznak előírásokat, az alperes pedig nem ilyennek, hanem pénzügyi vállalkozásnak minősül.
Az elsőfokú bíróság szerint az üzletszabályzat a szerződés részévé vált, mert az alperes lehetővé tette a felpereseknek annak megismerését. Az I. r. felperes a kölcsönszerződés megkötésekor az üzletszabályzatot átvette, azt a II. r. felperes kézjegyével látta el. Tekintettel arra, hogy a perbeli kölcsönszerződés nem minősül fogyasztói szerződésnek, ezért a 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény 2. pontja alapján a felpereseknek kellett volna bizonyítaniuk, hogy írásbeli elismerésük ellenére az üzletszabályzatot nem kapták meg. A felperesek által megjelölt üzletszabályzati rendelkezések tisztességtelensége az elsőfokú bíróság szerint azért nem volt vizsgálható, mert a fogyasztónak nem minősülő fél számára nyitva álló megtámadási határidő már letelt. Ezek a rendelkezések nem ütköznek nyilvánvalóan a jóerkölcsbe sem, figyelemmel a 6/2013. PJE határozat 1.-2. pontjaiba foglalt jogértelmezésekre.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a perköltség kivételével - helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: az alperes a meghatalmazott képviselőjének eljárását utólag többször is jóváhagyta, egyrészt a szerződés teljesítésével (a kölcsönösszeg folyósításával), másrészt az első fokú eljárás során becsatolt írásbeli jóváhagyó nyilatkozattal. Egyebekben osztotta az elsőfokú bíróságnak a Hpt. 47. §-a alkalmazhatóságával, valamint az üzletszabályzat rendelkezéseinek a szerződés részévé válásával kapcsolatos álláspontját.
A II. r. és a III. r. felperesek kezesi helytállási kötelezettsége tekintetében azt állapította meg, hogy az nem tagsági jogviszonyukon, hanem az alperessel kötött készfizetői kezességen alapul. A kezes kötelezettsége a Ptk. alapján ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kötelezettséget vállalt. A hitelezőnek ugyanakkor nem szerződéses kötelezettsége, hogy az üzletszabályzatot a kezessel megismertesse, ez a kezes és az adós egymás közötti viszonyát érintő kérdés.
A másodfokú bíróság szerint a II. r. és a III. r. felperesek azért sem tekinthetők fogyasztóknak, mert a nem fogyasztói kölcsönszerződéseket biztosító szerződések járulékosságuk, illetve a mellékkötelezettséget vállaló természetes személyek érdekeltsége (a II . r. felperes ügyvezetője és tagja, a III. r. alperes tagja volt az I. r. felperesnek) folytán nem választhatók külön az alapjogviszonytól.
A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a keltezés és a dátum nem számít a szerződés lényeges tartalmának, ezért azok téves feltüntetése nem eredményezheti a szerződés alaki érvénytelenségét.
A kamat egyértelmű meghatározásának hiányára vonatkozó előadást a felperesek az elsőfokú eljárásban nem tettek, ez olyan tényállítás, ami a fellebbezési eljárásban a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján nem volt figyelembe vehető.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben a felperesek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetüknek helyt adó határozat meghozatalát kérték. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésébe, a Ptk. 200. § (1)-(2) bekezdésébe, 205/A. §-ába, 205/B. §-ába, 209. §-ába, 209/A. §-ába, 685. § e) pontjába, 523. § (1) bekezdésébe, 222. §-ába, 223. § (1)-(2) bekezdésébe, valamint a Hpt. 212. §-ába, 213. §-ába, 214/B. § 4. és 5. pontjába és a 47. § (1)-(2) bekezdéseibe ütköző módon jogszabálysértő. Álláspontjuk szerint valamennyi felperes fogyasztónak minősül az általa megkötött perbeli szerződések vonatkozásában. Az I. r. felperes azért fogyasztó, mert a mezőgazdasági gépforgalmazás és gépfinanszírozás nem tartozik a gazdasági-szakmai tevékenységi körébe. A II. r. és a III. r. felperesek mint természetes személyek esetén fogyasztói minőségük "teljesen aggálytalan".
Utaltak arra, hogy Sz. J. G. nem rendelkezett az alperes részéről szerződéskötési jogosultsággal. Eljárásának utólagos jóváhagyása az alperes részéről nem bír joghatással. A szerződés valótlan adatokat tartalmaz a dátum és a keltezés vonatkozásában, amit az eljárt bíróságoknak alaki hibaként kellett volna értékelni.
A felperesek szerint mivel a II. r. és a III. r. felperesek kötelezettségvállalása a kezesi szerződésben meghaladta az üzletrészük értékét, a kezesi szerződés törvénybe ütközik, mert a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 111. § (1) bekezdése alapján a kft. tagjainak helytállási kötelezettsége csak az üzletrész erejéig terjedhet. A II. r. és a III. r. felperesek kifejezetten tagsági jogviszonyuk alapján vállaltak kötelezettséget, nincs olyan szerződéses körülmény, ami alapján a kötelezettségvállalás az I. r. felperestől függetlenül történt volna.
Állították, hogy az üzletszabályzat nem vált a kölcsönszerződés részévé, mert azt Sz. J. G. csak a szerződés aláírásakor adta át, annak megismerését a II. r. és III. r. felperesek aláírásukkal nem igazolták.
Sem a szerződések, sem az üzletszabályzat nem tartalmazza egyértelműen az ügyleti kamat mértékét, ezért az nem lehet más, mint a "mértékadó kamatláb". A kölcsönszerződés tartalma a felek között vitatott, a perbeli szerződések egymással ellentétesek. Az érvénytelenség miatt a felek közötti elszámolásnak van helye, aminek alapja az alperes által ténylegesen átadott kölcsön forintösszege és az arra a Ptk. 301. § (1) bekezdése alapján számított késedelmi kamat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az abban hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben fenntartották a per során mindvégig következetesen előadott álláspontjukat, amely szerint mindhárman fogyasztónak minősültek a perbeli szerződések tekintetében. A Kúria utal arra, hogy a Ptk. 685. § e) pontja alapján bármely személy minősülhet fogyasztónak, amennyiben az adott szerződést szakmai, gazdasági tevékenységi körén kívül eső célból köti. A Kúria megítélése alapján a Ptk. hivatkozott rendelkezése szerinti gazdasági tevékenység esetén nem a cégnyilvántartásba bejegyzett tevékenységi köröket kell érteni, hanem azt kell vizsgálni, hogy a konkrét szerződés a gazdasági társaság tevékenysége céljából, üzletszerű működése során jött-e létre. A perbeli kölcsönszerződés megkötésére azért került sor, mert az I. r. felperes saját gazdasági tevékenységének folytatása céljából kívánt mezőgazdasági berendezést vásárolni. Erre való tekintettel a kölcsönszerződés vonatkozásában nem minősülhet a Ptk. hivatkozott rendelkezése szerint fogyasztónak.
A Kúria rámutat arra is, hogy a perbeli kölcsönszerződés megkötésekor a Hpt. 2. számú mellékletének III.4. pontja a fogyasztó fogalmát már tartalmazta. Azt akként határozta meg, hogy fogyasztó az önálló foglalkozásán és gazdasági érdekén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. Így az I. r. alperest a Hpt. rendelkezéseinek alkalmazása körében nem lehet fogyasztónak tekinteni.
A Kúria megítélése szerint azok a természetes személyek, akik egy gazdasági társaság tagjaként, vezető tisztviselőjeként vállalnak kezességet a társaság tartozásáért, szintén nem minősülhetnek fogyasztónak a Ptk. 685. § e) pontja, illetve a hivatkozott Hpt. rendelkezés alapján. A felperesek a per során következetesen arra hivatkoztak, hogy a II. r. és a III. r. felperesek kifejezetten tagsági jogviszonyukra tekintettel vállalták a perbeli kezesi kötelezettséget. Ilyen esetben nem állapítható meg, hogy szakmai, gazdasági tevékenységük körén, vagy gazdasági érdeken kívül eső célból jött létre a szerződés, ezért a II-III. r. felperesek nem minősülhetnek fogyasztónak.
Tekintettel arra, hogy a Kúria megítélése szerint a felperesek egyik perbeli szerződés vonatkozásában sem minősülnek fogyasztónak, ezért a felülvizsgálati kérelmükben megjelölt, kifejezetten a fogyasztói szerződésekre irányadó rendelkezések megsértése nem merülhetett fel az eljárt bíróságok részéről.
A II. és a III. r. felperes az alperesi korlátolt felelősségű társaság tagjai voltak. A Gt. alapján - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - a társaság tagjai a kft. tartozásaiért nem felelnek. Ez azt jelenti, hogy ha nem kötnek szerződést az alperessel - a felelősség áttörési eseteket leszámítva - a társaság, vagyis az I. r. felperes ki nem elégített tartozásaiért nem felelnek. A II. és a III. r. felperes azonban az alperessel kötött megállapodásban készfizető kezességet vállalt, így a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Gt. 111. §-a jelen tényállás mellett nem irányadó. Olyan jogszabályi rendelkezésre pedig a felperesek nem hivatkoztak, amely kizárná, hogy egy kft. tagjai a kft. szerződéses kötelezettségei biztosítékaként készfizető kezességet vállaljanak.
A Kúria mindenben egyetért az eljárt bíróságokkal Sz. J. szerződéskötési jogosultságával kapcsolatban kifejtettekkel, azt megismételni szükségtelennek tartja.
A Kúria rámutat arra is, hogy a szerződések megkötése helyének és időpontjának esetleges nem a valóságnak megfelelő feltüntetése a szerződést nem teszi alaki okból érvénytelenné, különösen nem az adott tényállás mellett, ahogy azt a másodfokú bíróság helyesen kifejtette.
A II. r. és III. r. felperesek azzal kapcsolatos érvelésének, hogy az üzletszabályzati rendelkezések megismerését aláírásukkal nem igazolták, a jogvita eldöntése szempontjából nincs ügydöntő jelentősége. E körben a Kúria egyrészt rámutat arra, azzal, hogy a II. r. felperes az I. r. felperes nevében az üzletszabályzat egy példányát aláírásával ellátta, úgy tekintendő, hogy azt személyében is megismerte. A saját nevében történt aláírás hiányában is az üzletszabályzat megismerése vonatkozásában bizonyított. Egyébként is, ha a II. r. és III. r. alperes nem ismerte volna meg az üzletszabályzati rendelkezéseket, az sem eredményezte volna a kezesi szerződés érvénytelenségét, ahogy arra a másodfokú bíróság helyesen rámutatott.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben az ügyleti kamat mértéke tekintetében is jogszabálysértőnek találták a jogerős ítéletet. A másodfokú bíróság eljárása során a felperesek ezen hivatkozását a Pp. 235. § (1) bekezdésére hivatkozással nem vizsgálta érdemben. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a Pp. rendelkezésének megsértésére nem hivatkoztak, ezért a Kúria érdemben nem vizsgálhatta felül, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül alkalmazta-e a sérelmezett jogszabályi rendelkezést.
A Kúria mindezek alapján nem találta megállapíthatónak a felperesek által hivatkozott jogszabálysértéseket, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban - igazolt - költsége nem merült fel, ezért arról a Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint irányadó Pp. 79. § (1) bekezdése alapján nem rendelkezett. A felperesek illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 15. §-a alapján a felperesek egyetemlegesen kötelesek felhívásra az államnak megfizetni.
Budapest, 2016. január 19.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.241/2015.)