adozona.hu
AVI 2016.3.20
AVI 2016.3.20
A kézbesítés időpontja nem változik, ha az ügyvéd az iratot hivatalosan átveszi és az adóhatóság utóbb postai úton is megküldi [2003. évi XCII. törvény 124. § (1) bekezdés]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság 2002-2003. évekre bevallások utólagos vizsgálatát végezte valamennyi adónemben. 2009. augusztus 26-án kelt elsőfokú határozatában megállapította, hogy a felperes terhére 2003. évre 233 950 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet áll fenn, amelynek, valamint járulékainak megfizetésére kötelezte. Rögzítette, hogy 2002. évre elévülés miatt megállapítást nem tett.
A határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő.
A másodfokú hatóság 2009. december 19-én k...
AVI 2016.3.20 A kézbesítés időpontja nem változik, ha az ügyvéd az iratot hivatalosan átveszi és az adóhatóság utóbb postai úton is megküldi [2003. évi XCII. törvény 124. § (1) bekezdés]
A felperesnél az adóhatóság 2002-2003. évekre bevallások utólagos vizsgálatát végezte valamennyi adónemben. 2009. augusztus 26-án kelt elsőfokú határozatában megállapította, hogy a felperes terhére 2003. évre 233 950 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet áll fenn, amelynek, valamint járulékainak megfizetésére kötelezte. Rögzítette, hogy 2002. évre elévülés miatt megállapítást nem tett.A határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő.
A másodfokú hatóság 2009. december 19-én kelt határozatával megváltoztatta az elsőfokú határozatot, és csupán a nyugdíjjárulék, valamint a tételes egészségügyi hozzájárulás adónemben állapított meg 35 550 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet és szabta ki járulékait. Személyi jövedelemadóban és százalékos egészségügyi hozzájárulásban megállapítást nem tett.
A másodfokú határozattal szemben a felperes keresetet nyújtott be, amelyben mindenek előtt közölte, hogy álláspontja szerint a másodfokú határozatban foglalt kötelezés - amelyet 2010. január 4-én vett át - 2009. december 31-én elévült. Ezáltal a határozat jogszabálysértővé vált. Kérte annak hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben marasztalását. Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 164. § (1) bekezdésére, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 128. § (3) bekezdésére, 78. § (6) bekezdésére.
Az alperes nyilatkozatában a kereset elutasítását kérte. Részletesen ismertette a határozat kézbesítésének körülményeit. E szerint 2009. december 21-én a postai kézbesítés kezdeményezésével egyidőben hivatali kézbesítő útján is megkísérelte a másodfokú határozatot a felperest képviselő ügyvéd irodájába kézbesíteni. Ott egy ismeretlen személy közölte, hogy nem veszi át a küldeményt, mert szabadság miatt nincs az irodában arra jogosult személy. Javasolta a levelet az iroda postafiók címére elküldeni. Erről az adóhivatal ügyintézője hivatalos feljegyzést készített. December 22-én négy adóhivatali dolgozó ismét megkísérelte a hivatali kézbesítést közvetlenül az ügyvédi irodába, ahol ekkor már jelen volt H.-né dr. P. D. ügyvéd, aki közölte, hogy a levelet nem veszi át, ugyanis erre nem terjed ki meghatalmazása. A történteket az alperes úgy minősítette, hogy - figyelemmel a Ket. 78. § (5) bekezdésére, a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm.rend. (továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdésére, 30. § (5) bekezdésére, valamint az Art. 124. § (2) bekezdésére - a jelenlévő ügyvéd a küldemény átvételét nem tagadhatta volna meg, ugyanis az ügyvédi meghatalmazás dr. E. Zs. ügyvéd mellett helyettesként tartalmazta H.-né dr. P. D. nevét is. Ennek alapján tehát nevezett ügyvéd azzal, hogy nem vette át a hivatalos levelet, előidézte az "átvétel megtagadása" joghatásait. Ez azt jelenti, hogy az irat 2009. december 22-én kézbesítettnek minősült, miáltal az abban foglalt kötelezés nem évült el. Megjegyezte még az alperes, hogyha ezt a kézbesítési dátumot veszik alapul, akkor a keresetlevél el is késett.
A Fővárosi Törvényszék 14.K.31.081/2011/7. számú ítéletével a keresetet elutasította. A meghatalmazás alapján megállapította, hogy az semmilyen korlátozó kikötést nem tartalmaz a helyettesítésre vagy bármely eljárási cselekményre, így az iratok átvételére sem. December 22-én az átvétel megtagadása a helyettes ügyvéd által azt jelentette, hogy az irat kézbesítettnek minősült. Nincs jelentősége annak, hogy mindezzel párhuzamosan a postai kézbesítés is megtörtént 2010. január 4-én, sőt annak sem, hogy a kézbesítés időpontjáról az alperes jogi főosztálya kiadott egy téves tájékoztatást, amit később azonban módosított.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az ügy eldöntése során releváns jogszabály az R. 16. § (1)-(2) bekezdései, 18. § (1) bekezdés, 19. § (1) bekezdés a)-b) pontja, 20. § (1) bekezdés a)-f) pontjai és 30. § (5) bekezdése. A per lényegi kérdése az, hogy a meghatalmazáson szereplő "helyettesítésre jogosult személy" fogalma nem azonos az "egyéb jogosult átvevő" terminológiájával. Érthetetlennek találta felperes, hogy miért kézbesítette posta útján is a határozatot az alperes, ha meglátása szerint beállt december 22-én a kézbesítési vélelem. Egyébiránt a postára adás a boríték szerint 2009. december 28-án történt. A felperes szerint az alperes maga is bizonytalan volt az irat joghatályos közlése időpontját illetően, hiszen először január 4-ét jelölte meg a kézbesítés dátumaként egy tájékoztató levélben, amit csak egy év múlva helyesbített. Minderre tekintettel kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, új határozat hozatalát, amely a keresetnek helyt ad, vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. Hivatkozott még az R. 1. § (1) bekezdés a)-b) pontjára, a Ket. 40. § (7) bekezdésére, és az Ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (továbbiakban: Ütv.) 26. § (5) bekezdésére, ezzel mintegy megerősítve a korábbi álláspontját. Megismételte, hogy a perben többször felemlített tájékoztató levélnek az ügy eldöntése szempontjából semmilyen jelentősége nincs.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.
Az Art. 124. § (2) bekezdés szerint: "Az adóhatósági iratot a kézbesítés megkísérlésének napján akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta vagy a küldemény - a megfelelő levélszekrény hiánya miatt - a címzett számára kézbesíthetetlen."
Az Ütv. 26. § (4)-(5) bekezdései szerint: "A meghatalmazás feljogosítja az ügyvédet minden olyan cselekményre, amely a rábízott ügy szabályszerű ellátásával jár, így okirat, pénz és más vagyontárgy átvételére is. Az ügyvéd képviseleti jogkörének korlátozása a hatóság vagy a harmadik személy irányában annyiban hatályos, amennyiben a korlátozás a meghatalmazásból kitűnik."
Az R. 1. § (1) bekezdés b) pont alapján: "A rendelet hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén a postai küldemény feladójára, címzettjére és egyéb jogosult átvevőjére."
A 16. § (2) bekezdés értelmében: "A címzetten kívüli egyéb jogosult átvevőnek tekintendő a meghatalmazott, a helyettes átvevő (19. §) és a közvetett kézbesítő (20. §)."
A 18. § (1) bekezdés szerint: "A természetes személy címzett, a 16. § (4) bekezdésében említett vezető, illetve a 20. §-ban meghatározottak szerinti közvetett kézbesítést ellátó szervezet vezetője a postai küldemények átvételére más személy vagy szervezet részére meghatalmazást adhat."
A 30. § (5) bekezdés szerint: "A hatóságok (bíróságok) vagy hivatalok az irataikat a postai kézbesítés mellőzésével saját - munkaviszonyban, köztisztviselői, közalkalmazotti, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyban álló - kézbesítő útján is kézbesíthetik, ha azt a sürgősség indokolja vagy egyéb okból szükséges. Személyes kézbesítés esetén az átvevő az átvétel tényét keltezéssel ellátott aláírásával igazolja. Ha az átvételre nyomtatványt rendszeresítettek, az átvétel tényét ezen kell elismerni. Személyes kézbesítés a 29. § (12) bekezdésben meghatározottak szerint közvetett úton is történhet. Ha a kézbesítés kétszeri kísérlettel sem teljesíthető, a kézbesítést még egy alkalommal meg kell kísérelni, vagy a posta útján kell teljesíteni."
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy az elsőfokú jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt okból nem jogszabálysértő. Helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság a tényállást, megfelelően értelmezte a releváns jogszabályokat, és helyes következtetést vont le, amikor megállapította, hogy a másodfokú határozat kézbesítésének időpontja 2009. december 22-e, melyhez képest a határozatban foglalt fizetési kötelezettség nem évült el. Az ügyvédi meghatalmazás név szerint feltüntette a helyettesítésre jogosult ügyvédek személyét, és a helyettesítési jogkört a meghatalmazás semmilyen tekintetben nem korlátozta. Ezáltal az átvételt megtagadó H.-né dr. Prohászka Dóra ügyvéd az irat átvételére feljogosított személy volt, és a részéről történt visszautasítás a kézbesítési vélelem beálltát eredményezte. A meghatalmazott ügyvéd (helyettes ügyvéd) tehát az Ütv. és az R. alapján is jogosult a hivatalos irat átvételére, azt nem tagadhatja meg felhatalmazás hiányára hivatkozással. Az ügyvédi meghatalmazás az iratátvételt is magában foglalja, amely egyben megfelel az R. 16. § (2) bekezdésben foglaltaknak is. Az ügy jogi megítélése szempontjából nem bír relevanciával az a körülmény, hogy a hivatali kézbesítő útján történő kézbesítés meghiúsulása után az adóhivatal az iratot postai úton is megküldte a címzettnek, ugyanis ettől még a vélelemre tekintettel a kézbesítés időpontja december 22-e. Az pedig, hogy a kézbesítés dátumát illetően a tájékoztató levélben először téves időpontot jelölt meg az adóhivatal, amelyet később módosított, szintén nem bír relevanciával, ugyanis a kézbesítés dátumának eldöntése szempontjából csak a jogszabályban foglaltaknak van jelentősége. Bár az elsőfokú bíróság arra külön nem tért ki, de az érdemi döntésből egyértelmű, hogy a keresetlevelet azért nem tekintette elkésettnek, mert a perbeni vitatott jogkérdés éppen a határozat kézbesítése dátumának tisztázása volt.
A fentiek alapján a Kúria az elsőfokú jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.431/2012/5.)