adozona.hu
AVI 2016.3.19
AVI 2016.3.19
Az állami garancia iránti alaptalan igényt az adóhatóság köteles elutasítani [2003. évi XCII. törvény 117. § (3) bekezdés]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Á. Zs. és T. K. (a továbbiakban: adósok) 2005. április 22-én megvásárolták a 141 helyrajzi számú (hrsz.), 79 m2 alapterületű lakóházat, továbbá a 144 hrsz.-ú, 518 m2 területű, az ingatlan-nyilvántartásban kivett gazdasági épület és udvar megnevezéssel nyilvántartott ingatlan 2/4-ed részét, valamint a 145 hrsz.-ú, 1755 m2 területű beépítetlen terület megnevezésű ingatlant. A szerződő felek az ingatlanok együttes vételárát 5 500 000 Ft-ban állapították meg, a vevők a vételárat 1 200 000 Ft otth...
AVI 2016.3.19 Az állami garancia iránti alaptalan igényt az adóhatóság köteles elutasítani [2003. évi XCII. törvény 117. § (3) bekezdés]
Á. Zs. és T. K. (a továbbiakban: adósok) 2005. április 22-én megvásárolták a 141 helyrajzi számú (hrsz.), 79 m2 alapterületű lakóházat, továbbá a 144 hrsz.-ú, 518 m2 területű, az ingatlan-nyilvántartásban kivett gazdasági épület és udvar megnevezéssel nyilvántartott ingatlan 2/4-ed részét, valamint a 145 hrsz.-ú, 1755 m2 területű beépítetlen terület megnevezésű ingatlant. A szerződő felek az ingatlanok együttes vételárát 5 500 000 Ft-ban állapították meg, a vevők a vételárat 1 200 000 Ft otthonteremtő támogatásból és 4 300 000 Ft, banktól felvett hitelből kívánták megfizetni.Az adósok 2005. június 24-én devizában nyilvántartott lakáshitel kölcsönszerződést kötöttek felperessel, amely szerint a felvett kölcsön összege 4 300 000 Ft, abból 1 420 000 Ft-nak megfelelő összegre a magyar állam készfizető-kezességet vállalt.
Az adósok törlesztési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért a felperes a kölcsönszerződést 2008. június 5. napján felmondta, és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Kiemelt Adózók Igazgatóságánál (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a fiatalok lakáskölcsönéhez kapcsolódó állami kezességvállalásának és érvényesítésének részletes szabályairól szóló 4/2005. (I. 12.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) alapján állami készfizető-kezesség beváltását kezdeményezte a kölcsönszerződéssel kapcsolatban, 1 970 484 Ft tőke és 444 Ft napi növekmény összegre.
Az elsőfokú adóhatóság a pénzintézetnél az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 117. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés lefolytatását rendelte el, amelynek eredményeként (új eljárás során) a 2009. december 21. napján kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. április 1. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a Korm.r. 1. §-5. §-ai alapján hozta meg. Indokolása szerint az államilag támogatott lakáshitel lehetőségének megteremtésekor a jogalkotó célja a lakással nem rendelkező fiatalok lakáshoz és nem ingatlanhoz jutásának elősegítése volt. Az állami kezesség beváltására vonatkozó jogszabályok, így a Korm.r. is, a lakáscélú ingatlanokra vonatkoznak, egyéb ingatlanok nem esnek a hatályaik alá. Az adósok által megvásárolt 144 hrsz.-ú gazdasági épület és udvar, valamint a 145 hrsz.-ú beépítetlen terület nem minősül lakáscélú ingatlannak, ezért arra a kezességvállalás nem terjed ki. A felperes tehát olyan ingatlant is bevont az állami kezességgel érintett lakáshitel kölcsönszerződésbe, amely nem felel meg a lakáscélú ingatlan követelménynek. Helytállóan állapította meg tehát az elsőfokú hatóság, hogy felperes nem tanúsította a hitelkihelyezés során a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (a továbbiakban: Hpt.) előírt szakmai gondosságot, ennélfogva az állam által vállalt kezesség beváltására nem jogosult, ugyanis ha jogszerűen járt volna el, akkor az állami kezesség létre sem jött volna.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és kérelme teljesítését kérte. Indokolása szerint a hitelcél szerinti ingatlanok egy ingatlan együttest képeztek, falusias lakókörnyezetben egy természetes egységet képez a lakóház, továbbá a mező és erdőgazdasági építmények és az azok elhelyezését szolgáló telekrész. Hivatkozott továbbá arra, hogy felépítményes telekingatlanok esetén a hitelbiztosítéki értéket a felépítményre vonatkozóan határozza meg. A perbeli esetben is így történt, az értékbecslés során a 141 hrsz.-ú ingatlan, azaz a lakóház értéke került figyelembevételre, a 144 hrsz.-ú ingatlanra vonatkozóan az értékbecslő kiemelte, hogy az udvaron található gazdasági épület jelentős értéket nem képvisel, ezért az értékelésnél nem vette figyelembe, míg a 145 hrsz.-ú ingatlanon ilyen megjegyzés (felépítmény hiányában) nem is készült. A garantált hitelrész összege meghatározásának alapjául szolgáló hitelbiztosítéki érték tehát a lakóház felépítmény értéke alapján került meghatározásra. Kifogásolta még, hogy az elsőfokú hatóság az új eljárás során az Art. 140. § (2) bekezdésében foglaltakat megsértve túlterjeszkedett a másodfokú hatóság által meghatározott, az új eljárásra vonatkozó utasításon.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Álláspontja szerint az, hogy a hitelcél szerinti ingatlan három külön helyrajzi számon szerepel, nem érintette a Korm.r.-ben meghatározott feltételek teljesülését, mivel természetben összetartozó ingatlanegyüttes megvásárlása és ennek felperesi kölcsönből történő finanszírozása történt. A hitelbiztosítéki érték a felperes hitelbiztosítéki értékmegállapítási szabályzatának megfelelően került megállapításra. Az a tény, hogy a fedezetbe bevont ingatlanok között olyan ingatlanok is szerepeltek, amelyek értékét a felperes a garantált hitelrész mértékének meghatározásakor figyelmen kívül hagyott, kifejezetten a kezes érdekét szolgálta. Nem sértheti ugyanis a kezes érdekét az, ha a fedezeti ingatlanok köre szélesebb, mint az a kör, amelynek értéke figyelembevételre került a kezességvállalás mértékének meghatározásakor.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a hatóság eljárása során az Art. 140. §-át nem sértette meg, mivel az alperesnek az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelező határozata tartalmazza, hogy az elsőfokú hatóság az új eljárás során megtehet minden olyan eljárási cselekményt, ami a tényállás teljes körű tisztázásához szükséges és a feltárt tényállás alapján más jogi következtetésre is juthat.
Az új eljárás során az alperes a határozatában eddig megfogalmazott indokok alapján a kérelmet nem utasíthatja el.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset teljes körű elutasítását kérte (a jogerős ítéletnek az Art. 140. §-ával kapcsolatos és a keresetet elutasító részét nem támadta). Álláspontja szerint az ítélet sérti a Korm.r. 1. § (1) bekezdését, mert nem lakáscélú ingatlan vásárlásához helyezett ki a felperes állami kezességvállalással biztosított hitelt, amely jogszabálysértést az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna állapítania. Az alperes fenntartotta és lényegében megismételte a határozatában foglaltakat. Kifejtette, miszerint az a tény, hogy a három ingatlanból egy lakóingatlan, nem teszi a másik kettő ingatlant, illetve a három ingatlan együttesét is azzá. Az értékbecslés azon megállapítása, hogy a gazdasági épület jelentős értéket nem képvisel, ezért az értékbecslésnél figyelembevételre sem került, nem jelenti azt, hogy a gazdasági épület fogalma azonos lenne az ingatlan fogalmával.
A felperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A lakáspolitika a nemzetgazdaság kiemelkedően fontos részterülete, amely társadalompolitikai és gazdaságpolitikai célokat egyaránt szolgál. A megfelelő lakáskörülmények nemcsak a társadalom tagjainak életminőségét határozzák meg, de a lakásépítések, felújítások, új munkahelyek létrejöttét is elősegítik. A 2005. évi lakáspolitika stratégiai célja, hogy hazánkban európai színvonalú, megfizethető lakáskínálat legyen, a lakhatás javításával az életminőség javuljon, igazságos, arányos és fenntartható lakástámogatási rendszer működjön. E célok eléréséhez szükséges a fiatalok és a szociálisan rászorulók, a gyermekes, illetve gyermeket vállaló családok lakáshoz jutásának elősegítése, valamint az ezzel kapcsolatos költségeik mérséklése, a bérlakás-állomány arányának növelése, a meglévő épületek felújítása, korszerűsítése, a lakásmobilitás növelése, a hitelgarancia rendszer bevezetése, a legrosszabb lakhatási helyzetben élők támogatása, a lakáshiteladósok felhalmozódott hátralékainak csökkentése. Az állam készfizető kezességet vállal a fiatal párok lakásvásárlásához, illetve lakásépítéséhez annak érdekében, hogy segítse a megtakarítással még nem, de megfelelő jövedelemmel rendelkező fiatalok lakáshoz jutását. (a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Költségvetési tv.) indokolása). A kezesség feltételeit és részletszabályait e Költségvetési tv. 44. §-a és a Korm.r. tartalmazza.
Az állam kezességvállalása lakáscélú ingatlan vásárlásakor, hitelintézettől történő kölcsön igénylése esetén a törvény erejénél fogva és alapján biztosított. A kezességvállalás folyamatában az állam a kezesség érvényesítésekor lép fel, az adóhatóság által vizsgálja a jogszabályokban előírt feltételek teljesítettségét, hogy a hitelintézet eljárása a kölcsönnyújtásnál jogszerű volt-e [Art. 117. §, Korm.r. 7. § (4) bekezdés].
A Korm.r.-ben az 1. §-5. §-ok tartalmazzák az "állami kezesség feltételei"-t, meghatározva, hogy az állami kezességvállalással biztosított hitel lakáscélú ingatlan vásárlásához nyújtható. A Költségvetési tv. és a Korm.r. is a hitelcél szerinti ingatlant - amely lehet új vagy használt - lakásként határozza meg.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 2. § (1) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás településenként tartalmazza az ország valamennyi ingatlanának e törvény szerint meghatározott adatait, az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és jogi szempontból jelentős tényeket. Az ingatlan-nyilvántartás a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását közhitelesen tanúsítja [Inytv. 5. § (1) bekezdés]. Az ingatlan-nyilvántartás az ingatlan adatai közül tartalmazza (többek között): a művelési ágát és a művelés alól kivett terület elnevezését [Inytv. 14. § b) pont]. A 141 hrsz.-ú ingatlan: "kivett lakóház", a 144 hrsz.-ú: "kivett gazdasági épület és udvar", a 145 hrsz.-ú pedig "kivett beépítetlen terület".
A peres felek által elismerten a hitelfelvevők lakás vásárlásához nyújtották be hiteligényüket. Az adóhatóságnak vizsgálnia kellett, hogy az a kölcsön, amelyhez az állam kezességet vállalt, lakás megvásárlásához került-e kihelyezésre. E körben az Art. 117. § (4) bekezdése szerint az Art. ellenőrzésre vonatkozó szabályai (97. §) alapján volt köteles eljárni, így megállapításait bizonyítania kellett, a kérelmet elbíráló határozatában pedig meg kellett jelölnie az alkalmazott jogszabályokat is [Ket. 72. § (1) bekezdés e) pont ef) alpont]. A Kúria megállapította, hogy az adóhatóság eljárási jogszabálysértés nélkül hozta meg határozatát.
Jogszabály meghatározhatja (például külön értelmező rendelkezésekben, vagy magában a jogi szövegben is) azt a fogalomkört, amelyet alkalmazásakor a jogalkalmazó használni köteles. Amennyiben a jogszabály saját, speciális fogalommeghatározást nem tartalmaz, és azt sem írja elő, hogy konkrétan melyik másik jogszabály definícióit kellene alkalmazni, meg kell vizsgálni, hogy az adott jogterületen belül, illetve azon kívül melyik jogszabály milyen fogalommeghatározást tartalmaz. Magyarország Alaptörvénye R) cikk (2) bekezdése szerint ugyanis az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.
A Kormány az Étv. 62. §-a (1) bekezdésének g) pontjában foglalt felhatalmazás alapján az OTÉK-ban meghatározta az országos településrendezési és építési követelményeket, és elrendelte azok kötelező alkalmazását. A Korm.r. nem ad speciális lakásdefiníciót, az OTÉK 105. § (1)-(3) bekezdései meghatározzák a lakás fogalmát: olyan huzamos tartózkodás céljára szolgáló önálló rendeltetési egység, melynek lakóhelyiségeit (lakószoba, étkező stb.), főzőhelyiségeit (konyha, főzőfülke), egészségügyi helyiségeit (fürdőszoba, mosdó, zuhanyozó, WC), közlekedő helyiségeit (előszoba, előtér, belépő, szélfogó, közlekedő, folyosó) és tároló helyiségeit (kamra, gardrób, lomkamra, háztartási helyiség stb.) úgy kell kialakítani, hogy azok együttesen tegyék lehetővé a pihenést (az alvást) és az otthoni tevékenységek folytatását, a főzést, mosogatást és az étkezést, a tisztálkodást, a mosást, az illemhely-használatot, az életvitelhez szükséges anyagok és tárgyak tárolását tervezési program szerint (pl. élelmiszer-tárolás, hűtőszekrény elhelyezési lehetősége, mosás céljára szolgáló berendezés, ruhanemű, lakáskarbantartás eszközeinek, egyéb szerszámoknak és sporteszközöknek az elhelyezése). A lakásnak fűthetőnek kell lennie, lehetőleg minden helyiségben a rendeltetésének megfelelő szellőzést, természetes megvilágítást biztosítani kell.
A peres felek által nem vitatottan az adósok által vásárolt 141 hrsz.-ú lakóház megfelel a Korm.r.-ben meghatározott lakáscélú ingatlannak. A 144 hrsz.-ú: "kivett gazdasági épület és udvar", illetve a 145 hrsz.-ú "kivett beépítetlen terület" ingatlanok az OTÉK idézett lakásdefiníciójának nem felelnek meg, minősítésüket nem befolyásolja, hogy a településen belül egymást érintve, telek-szomszédságban helyezkednek el, helytállóan állapította meg az alperes, hogy nem a Korm.r. szerinti lakáscélú ingatlanok, ezért megvásárlásukhoz állami kezességvállalással biztosított hitelt a felperes a Korm.r. 1. § (1) bekezdését megsértve nyújtott. Az elsőfokú bíróság eltérő álláspontja téves.
Annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy valamely ingatlan a Korm.r. 1. § (1) bekezdése szerinti lakáscélú ingatlan-e avagy sem, nem tartozik hozzá, hogy felperes a garantált hitelrész összege meghatározásának alapjául szolgáló hitelbiztosítéki értéket az értékbecslés alapján milyen szempontok szerint határozza meg. Az ingatlan ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adata, hogy pl.: az lakóház, gazdasági épület és udvar, vagy beépítetlen terület, nem attól függ, hogy azokat a felperes pénzben kifejezve mekkora értéken értékeli. Alaptalanul hivatkozott tehát felperes a három ingatlan általa meghatározott értékére abban a kérdéskörben, hogy az ingatlan-nyilvántartás adatai, illetve az irányadó jogszabályok alapján az ingatlanok lakóingatlanok-e.
Az alperes az ingatlan-nyilvántartás közhiteles adatait az Art. 5. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ket. 50. § (6) bekezdése szerint a Korm.r. 1. § (1) bekezdésével ütköztetve helytállóan állapította meg - figyelemmel az OTÉK 105. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltakra -, hogy lakásnak a kölcsönszerződés megkötésekor nem minősíthető a 144 hrsz.-ú és a 145 hrsz.-ú ingatlan. Az alperes helyes jogértelmezéssel állapította meg továbbá azt is, hogy a felperes olyan ingatlanok megvásárlásához nyújtott kölcsönt, amelyek nem a Korm.r. 1. §-ában meghatározott lakások, azok közhiteles ingatlan-nyilvántartási adatairól tudomása volt, a vonatkozó jogszabályokat pedig ismernie és alkalmaznia kellett volna, így eljárása a kölcsönnyújtásnál nem felelt meg a Költségvetési tv.-ben, a Korm.r.-ben foglaltaknak. Az adóhatóság az Art. 117. § (3) bekezdése, a Korm.r. 7. § (4) bekezdése alapján a felperes állami garancia beváltása iránti, alaptalan kérelmét jogszerűen utasította el. Az elsőfokú bíróság ellentétes döntése téves.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a keresetet teljeskörűen elutasította.
(Kúria, Kfv. V. 35.132/2012/6.)