adozona.hu
AVI 2016.3.17
AVI 2016.3.17
A törvény minden olyan járulékos költséget magában foglal, amely az importáló közösségi tagállamon belül az első rendeltetési helyig merül fel [2007. évi CXXVII. tv. 75. § (1) bek. b) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes állandó vámkezelési megbízás alapján partneri kapcsolatban állt az I. Kft.-vel (Kft.), amely közvetlen képviselőként közreműködött a felperes részére érkezett áruk vámkezelésében. A Kft. az elvégzett munkájáért szolgáltatási díjat számolt fel. A felek 2011. évben a szolgáltatási díjat szóbeli megállapodás alapján határozták meg vámkezelésenként 10 000 Ft-ban. Ez az összeg 7000 Ft (Áfakód: 27%) vámügyintézési költségből és kezesség címén 3000 Ft-ból (Áfakód: adómentes) tevődött össz...
AVI 2016.3.17 A törvény minden olyan járulékos költséget magában foglal, amely az importáló közösségi tagállamon belül az első rendeltetési helyig merül fel [2007. évi CXXVII. tv. 75. § (1) bek. b) pont]
A felperes állandó vámkezelési megbízás alapján partneri kapcsolatban állt az I. Kft.-vel (Kft.), amely közvetlen képviselőként közreműködött a felperes részére érkezett áruk vámkezelésében. A Kft. az elvégzett munkájáért szolgáltatási díjat számolt fel. A felek 2011. évben a szolgáltatási díjat szóbeli megállapodás alapján határozták meg vámkezelésenként 10 000 Ft-ban. Ez az összeg 7000 Ft (Áfakód: 27%) vámügyintézési költségből és kezesség címén 3000 Ft-ból (Áfakód: adómentes) tevődött össze. A Kft. által kiállított számlákon 5600 Ft vámügyintézési díj és 3000 Ft kezességi költség szerepelt. A felperes a Kft. számláin szereplő vámügyintézési díjat áfa alapnövelő tényezőként nem szerepeltette bevallásaiban.Az adóhatóság a felperesnél 2011. január 1. - 2011. december 31. közötti időszakra utólagos ellenőrzést végzett.
A revízió eredményeként az elsőfokú hatóság azt állapította meg, hogy a felperes 91 db vámáru-nyilatkozat esetében a vámeljárások során nem az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 75. § (1) bekezdés b) pontja szerint járt el. Nem vallotta be a termékimporthoz kapcsolódó, a képviselőjeként eljáró Kft. számláin szereplő 5600 Ft vámügyintézési díjat, ami az import áfa adóalapjába tartozó tétel, ezért a képviselő és a képviselt relációjában, az Áfa. tv. 93. § (2) bekezdése értelmében, adómentes szolgáltatás. Mindezek miatt határozatában a 91 db vámáru-nyilatkozat 47B00 rovatát, a 10 000 Ft belföldi szállítási költséget 15 600 Ft-ra módosította, és a felperes terhére vámáru-nyilatkozatonként 1400 Ft áfa különbözetet állapított meg. Tekintettel arra, hogy a vámtartozás különbözet vámeljárásonként nem érte el a 10 euró összeget, rögzítette, hogy az adókülönbözeteket a felperesnek, a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet (a továbbiakban: PMr.) 51. § (4) bekezdése értelmében, nem kell megfizetnie.
Az alperes a 2013. július 11. napján kelt határozatában az elsőfokú vámhatóság határozatát helybenhagyta. Érdemi döntését az Áfa. tv. 74. § (1) bekezdésére, 75. § (1) bekezdés b) pontjára, 93. § (2) bekezdésére 155. §-ára alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a Kft. közvetlen képviselőként járt el a vámeljárások során, és ezért 5600 Ft vámügyintézői díjat számlázott ki a felperes felé. Az érintett áruk szabadforgalomba bocsátásakor ismert volt a vámügyintézési díj és összege, ezért ezt a vámeljárás során, mint áfa adóalapot növelő tényezőt kellett volna figyelembe venni és bevallani. A Kft.-nek áfa nélküli számlát kellett volna kibocsátania a vámügyintézési díjra vonatkozóan, és ennek összegét az árunyilatkozat 47B00 rovatában, mint adó alapját növelő tényezőt kellett volna bejelenteni, mert termékimport esetén az adót a vámhatóság állapítja meg az importáló számára. Ha a szolgáltatás nyújtó mégsem adómentes számlát bocsátott ki, akkor ebben a kérdésben a feleknek kell megegyezésre jutniuk, ennek rendezése a vámhatóság szempontjából irreleváns.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását kérte akként, hogy a határozatokban megjelölt adatokat nem kell módosítania, másodlagosan az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletben a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes feltárta az ügyben releváns tényeket, a bizonyítékokat egyenként és összességében helytállóan értékelte, érdemi döntését a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően hozta meg, teljesítette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségét is.
A felperes kötelezettsége, hogy bevallásai, vámáru-nyilatkozatai megfeleljenek az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, ezért az ő érdekkörében tartozik az is, hogy olyan partnerei legyenek, akik követik a jogszabályi előírásokat. Az alperes a Kft. által folytatott jogszabálysértő számlázási gyakorlat miatt nem hagyhatta figyelmen kívül a jogszabályi rendelkezéseket és nem mellőzhette a vámügyintézési díj import termék adóalapjába történő beszámítását. A Kft.-nek áfa mentesen kellett volna vámügyintézési díjat kiszámláznia, ezt a díjat a vámáru-nyilatkozatokon, mint adóalap növelő tételt kellett volna feltüntetnie, és ez esetben az áfa kétszeres megfizetésére sem került volna sor. A vámhatóságok vámeljárásonként 1400 Ft vámtartozás különbözetet tártak fel, amely különbözetet a PMr. 51. § (4) bekezdésére tekintettel nem kellett megfizetni. A felperesnek ezért nem merült fel fizetési kötelezettsége, az alperes pedig okszerűen hivatkozott arra, hogy a vámigazgatási bírság kiszabása nem a perbeli vámhatározatok tárgyát képezi, ezért a felperes e körben tett hivatkozásai alaptalanok. Az alperes érdemi döntése jogszerű volt, a kereset által vitatott körben a tényállás teljes körű feltárásán alapul, megfelel az eljárási és anyagi jogszabályoknak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, keresete kérelmei szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint a Kft. számlái alapján jogszerűen járt el akkor, amikor a vámáru-nyilatkozatokban a vámügyintézés költségét nem számította be a vámértékbe. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott az Art. 26. § (1) bekezdésére, 31. § (1) bekezdésére, 45. §-ára, az Áfa. tv. 147. § (2) bekezdésére, 155. § (1) bekezdésére. Kifejtette, hogy nem térhetett el a Kft. felé kibocsátott számláitól. Az alperes csak akkor hívhatná fel az árunyilatkozatok kijavítására, ha a Kft. a számláit kijavítaná, de a Kft. ezt nem teszi meg.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Termék importja esetén az adó alapja az importált terméknek a teljesítéskor hatályos vámjogi rendelkezések szerint megállapított vámértéke [Áfa. tv. 74. § (1) bekezdése].
Az Áfa. tv. 75. § (1) bekezdés b) pontja szerint termékimportja esetében az importált termék adóalapjába beletartoznak a járulékos költségek is, amelyek az importáló közösségi tagállamon belül az első rendeltetési helyig merül fel.
Az Áfa. tv. 93. § (2) bekezdése értelmében mentes az adó alól a szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha annak ellenértéke az importált termék adóalapjába a 74. §, illetőleg a 75. § (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerint beépül.
Az Áfa. tv. 155. § (1) bekezdése értelmében termék importja esetében az adót a vámhatóság állapítja meg az adófizetésre kötelezettre.
Az előzőkben ismertetett jogszabályi rendelkezésekből következően termékimport esetén az adót a vámhatóság állapítja meg, és az importált termék adóalapjába beletartoznak azok a járulékos költségek is, amelyek az importáló közösségi tagállamon belül az első rendeltetési helyig merülnek fel.
Az elsőfokú bíróság a megjelölt törvényhelyekre figyelemmel helytállóan állapította meg, hogy a Kft. által kiállított számlák nem felelnek meg a jogszabályi rendelkezéseknek, mivel a számlákat áfa nélkül kellett volna kiállítani, a vámügyintézési díjat a vámáru-nyilatkozatban, mint import árut terhelő adóalap növelő tényezőt kellett volna bevallani.
Kiemeli a Kúria, hogy termék importja esetén az adót a vámhatóság állapítja meg, ezért a felülvizsgálati kérelemben megjelölt törvényhelyek nem alkalmasak a felperesi érvelés alátámasztására.
Nem merülhet fel, hogy az áfa kétszeresen kerül megfizetésre, mert az adót az Áfa. tv. alapján az adóhatóság állapítja meg. A vámügyintézési díj csak abban az esetben áfa-mentes szolgáltatás, ha termékimporthoz kapcsolódik, mivel ebben az esetben beszámít az importált termék adóalapjába [Áfa. tv. 93. § (2) bekezdése]. Az Áfa. tv. 75. § (1) bekezdés b) pontja pedig minden olyan járulékos költséget magában foglal, amely az importáló közösségi tagállamon belül az első rendeltetési helyig merül fel. A felperest a vámügyintézési díja már az első rendeltetési hely előtt a szabadforgalomba bocsátás helyszínén terhelte a nem a közösségi áruhoz kapcsolódóan, ezért ez termékimporthoz kapcsolódó járulékos költségnek minősül. Az elsőfokú bíróság tehát az Áfa. tv. 75. § (1) bekezdés b) pontjának, a 93. § (2) bekezdésének megfelelően hozta meg határozatát. Jogszerűen döntött abban a kérdésben, hogy a vámügyintézési díj azért áfa-mentes szolgáltatás, mert a termékimporthoz kapcsolódik, és ilyen esetben beszámít az importált termék adóalapjába, ezért a Kft.-nek áfa-mentesen kellett volna a vámügyintézés díját kiszámláznia, és ezt a díjat a vámáru-nyilatkozatokon, mint adóalap növelő tételt kellett volna feltüntetni.
Közigazgatási perekben a bíróság kizárólag jogszabálysértés esetén dönthet az adó és vámügyi perekben hozott határozatok hatályon kívül helyezéséről, illetve megváltoztatásáról [Art. 143. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) bekezdése]. A felperesnek ezért az az érvelése, mely szerint a Kft. nem javítja ki a jogszabályi rendelkezésekkel összhangban nem álló számláit, nem adhat alapot a határozatok hatályon kívül helyezésére.
A Kúria, a Pp. 275. §-a alapján eljárva, a rendelkezésre álló iratok alapján, rögzíti, hogy a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az alperes határozata nem sért eljárási és anyagi jogszabályt. Közigazgatási perekben továbbá a bíróság mindig csak a konkrét keresettel támadott határozatok jogszerűsége tárgyában dönthet [Art. 143. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) bekezdése. Ket. 109. §]. Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben keresettel támadott határozatok a felperes terhére nem írnak elő fizetési kötelezettséget, a bírsággal kapcsolatban kifejtett felperesi érvelések jelen ügyben nem képezhették a bírósági felülvizsgálat tárgyát.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.775/2014/4.)