adozona.hu
AVI 2016.2.16
AVI 2016.2.16
Illetékügyben az ingatlan forgalmi értékének meghatározása független attól, hogy a vagyonszerzéshez további közteherviselés kapcsolódik-e [K.10. számú Elvi Döntés, Kúria]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2012. december 14-én megvásárolta T. külterületén a 059/35/A helyrajzi számú, 13 m2 területű, "egyéb épület szélerőmű", továbbá a 059/35/B hrsz.-ú 11 m2 területű, "egyéb épület, transzformátorház" ingatlan-nyilvántartási megnevezésű ingatlanokat. Szerződő felek az adásvétel tárgyának (az ingatlanok, eszközök, szerződések és engedélyek) együttes ellenértékét 513 000 000 + általános forgalmi adó (áfa) értékben határozták meg.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a to...
AVI 2016.2.16 Illetékügyben az ingatlan forgalmi értékének meghatározása független attól, hogy
a vagyonszerzéshez további közteherviselés kapcsolódik-e [K.10. számú Elvi Döntés, Kúria]
A felperes 2012. december 14-én megvásárolta T. külterületén a 059/35/A helyrajzi számú, 13 m2 területű, "egyéb épület szélerőmű", továbbá a 059/35/B hrsz.-ú 11 m2 területű, "egyéb épület, transzformátorház" ingatlan-nyilvántartási megnevezésű ingatlanokat. Szerződő felek az adásvétel tárgyának (az ingatlanok, eszközök, szerződések és engedélyek) együttes ellenértékét 513 000 000 + általános forgalmi adó (áfa) értékben határozták meg.A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a forgalmi értékre folytatott bizonyítási eljárást követően 2013. június 18. napján meghozott fizetési meghagyásában a 059/35/A hrsz.-ú ingatlan forgalmi értékét 631 190 000 Ft-ban, a 059/35/B hrsz.-ú ingatlanét 15 240 000 Ft-ban, összesen: 646 430 000 Ft-ban állapította meg, és a vagyonszerzés után 4%-os illetékkulcs alkalmazásával 25 857 200 Ft illetéket szabott ki a felperes terhére.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. január 17. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 3. § (3) bekezdés a) pontja, 18. § (1) bekezdése, 19. § (1) bekezdése, 70. § (1)-(2) bekezdései, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 95. § (1) bekezdése alapján hozta meg.
Rögzítette határozatában, hogy az adózó által az elsőfokú eljárás során becsatolt "eszközadásvétel megbontás" részletezi, hogy a szerződésben feltüntetett vételár mely részösszegekből tevődött össze. A megbontás szerint az alap+torony: 116 000 000 Ft, a transzformátorház+transzformátor: 12 000 000 Ft, a gondola: 366 000 000 Ft, 20kW vezetékrendszer: 15 000 000 Ft.
A megbontás tartalmazza még értékükkel együtt az elektronikus riasztórendszert, az adattovábbító egységet mikroantennával, a drótkerítést és egyéb eszközöket, ezeket az elsőfokú adóhatóság is ingónak minősítette.
Az alperes kifejtette, hogy a régi Ptk. 95. § (1) bekezdése szerint az ingatlan alkotórészének kell tekinteni azt a dolgot, ami az ingatlannal vagy oly módon van egyesítve, hogy az elválasztással az ingatlan vagy maga a dolog elpusztulna, vagy az elválasztással az ingatlan értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne. Nem annak van jelentősége, hogy a szélerőműben található műszaki berendezések a leszerelésük - elválasztásuk után - működőképesek maradnak-e, és esetlegesen azokat máshol újra összeszerelve továbbhasználhatóak-e, hanem annak, hogy azoknak az ingatlantól történt elválasztásukat követően az ingatlan, vagy esetleg az eszköz elpusztulna, vagy az ingatlan használhatósága, értéke számottevően csökkenne.
A műszaki berendezések szakszerű leszerelése esetén sem az ingatlan, sem az egyes műszaki berendezések nem pusztulnának el.
Az ingatlanok forgalmi értékét a technológia adja, amelyek beépítésével vált az egyik ingatlan szélerőművé, a másik pedig transzformátorházzá, az ingatlan-nyilvántartási minősítésüket is az épületekbe szerelt berendezések adták. A műszaki berendezések, eszközök eltávolításával mindkét felépítmény értéke és használhatósága számottevően csökkenne, ezért mindkét földrészletre telepített "üzem" technikai eszközei, berendezései az ingatlanokkal alkotórészi kapcsolatban állnak, és mint ilyenek osztják a fődolog jogi sorsát. Az elsőfokú hatóság ezért jogszerűen állapította meg, hogy az ingatlanokon található eszközök az erőmű, és a transzformátorház üzemszerű működéséhez szükségesek, együtt visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség alá esnek, amelynek következményeként az ingatlanok szerződésben feltüntetett értékei nem reális értékek. Az "eszközadásvétel megbontás", illetve a helyszíni szemle alapján került meghatározásra az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi érték, amely az illeték alapja, és független attól, hogy a vagyonelemet megszerző alanya-e az áfának vagy sem.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását kérte akként, hogy a 059/35/A hrsz.-ú ingatlan 116 000 000 Ft forgalmi értéke alapján a fizetendő illeték 4 640 000 Ft, a 059/35/B hrsz.-ú ingatlan 12 000 000 Ft forgalmi értéke alapján a fizetendő illeték 480 000 Ft legyen, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését indítványozta.
Előadta, hogy az érintett ingatlanon elhelyezett szélerőmű, illetve torony nem a földterület alkotórésze. A bejelentéskor tévedésből volt tekintettel a torony értékére is, mert könyveiben a torony "az ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékű jogok" megnevezés alatt került rögzítésre. A 059/35/B helyrajzi számú ingatlan esetében az alperes csak az áfa mértékével tért el a bejelentésben szereplő értéktől. Sérelmezte, hogy a bejelentett összegeket felbruttósította a hatóság, pedig az áfa nem képezheti a forgalmi érték részét.
Az alkotórészi minősítés kapcsán a Ptk. 95. §-ára hivatkozással kifejtette, hogy a toronynak földdel, illetve egyéb elemeivel való kapcsolata alapján dönthető el, hogy a torony és elemei a föld alkotórészének tekintendők-e, avagy sem. Az ilyen műszaki-fizikai kapcsolat megítélése szakkérdésnek minősül, amellyel az alperes nem rendelkezik, ezért nem mellőzhette volna külső szakértő bevonását. A szélerőmű vonatkozásában azonban az alkotórész törvényi fogalmának egyik kitétele sem valósult meg.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az illetékkiszabás alapjául szolgáló ingatlanokkal szerves egységet képez a technikai-műszaki berendezés egésze, amely szélerőműként értelmezhető. Az elválasztás folytán a műszaki-technikai berendezés funkciója megszűnik, annak összeszerelése, üzembe helyezése nyilván jelentős ráfordítást igényel, amelyből következően az elválasztással e berendezés használhatósága számottevően csökken. Az alperes és az elsőfokú adóhatóság szerinti minősítés ezért jogszabályt nem sért.
Az elsőfokú bíróság tájékoztatta a felperest az őt terhelő bizonyítási kötelezettségről és utalt a szakértő kirendelésének lehetőségére is. A felperes bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, az elsőfokú bíróság pedig a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a hatóság határozatának jogszerű voltát állapította meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélete sérti az Itv. 18. § (1) bekezdése, 19. § (1) bekezdése, 70. § (1)-(2) bekezdései, 102. § (1) bekezdés b) és e) pontjai, a régi Ptk. 95. § (1) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 126. § (1) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdése, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdése, 206. § (1) bekezdése, 336/A. § (2) bekezdése rendelkezéseit. Lényegében fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat.
Felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta, hogy a torony és elemei telepítéséhez valóban szükséges egy helyszín, de nem feltétlenül a per tárgyát képező földterület. A jogerős ítélet és az alperesi határozat azon hibás és iratellenes logikán alapszik, mintha a konkrét ügyben a torony eltávolításával egy üzemből kerülne eltávolításra az annak értékét adó technológia. Nem a földterület, hanem maga a szélerőmű az üzem, az elválasztással a földterület marad ugyan úgy földterület, annak értéke és használhatósága nem változik, az elválasztott eszköz pedig bárhol telepíthető anélkül, hogy értéke és használhatósága változna.
Fenntartotta azon álláspontját, hogy az adóhatóság nem a megfelelő bizonyítási eszköz alkalmazásával hozta meg döntését. Valójában felbruttósította az ingatlanok értékét az áfa hatályos mértékével. A felperes értékelte a fordított áfás ügyleteket is az Itv. 19. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdés e) pontja értelmezésével.
Sérelmezte, hogy az általa becsatolt szakértői véleményben foglaltak ellenére helyezkedett az elsőfokú bíróság arra a véleményre: az elválasztással a használhatóság számottevően csökkenne, továbbá, hogy a bizonyításra szoruló tényeket konkrétan nem határozta meg.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria elsődlegesen rögzíti, hogy a perbeli közigazgatási ügy nem adó-, hanem illetékügy volt, amelyben az Art. 4. § (1) bekezdés a) pontja, 10. § (1) bekezdése, 21. §-a alapján az adóhatóság jár el. Sem az első-, sem a másodfokú határozat nem tartalmazott rendelkezést áfára vonatkozóan, csak és kizárólag illetékfizetési kötelezettségre. Az alperes határozata indokolásában a felperes fellebbezésének teljes körű elbírálása okán fejtette ki, hogy az illeték alapjául szolgáló forgalmi érték mértéke független a vagyonszerzés adózásától. A Kúriának - a felperes által a fellebbezésében is hivatkozott - EBH 2013. K.10. számú elvi döntése is azt tartalmazza, hogy illetékügyben az ingatlan forgalmi értékének a meghatározása független attól, hogy a vagyonszerzéshez további közteherviselés, pl.: adófizetés kapcsolódik-e. Ebből következően felperes keresetének - a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal azonos tartalmú - a "fordított áfás ügyletek értékelése" című részére vonatkozóan az elsőfokú bíróság a hatóság adótartalmú rendelkezése hiányában, figyelemmel EBH 2013. K.10. számú elvi döntésre, illetékügyben a forgalmi értéknek az áfától való elhatárolását rögzítette helytállóan.
Az adóhatóság álláspontja az volt, hogy az ingatlanok bejelentett értékei azok forgalmi értékeitől eltértek, ezért a forgalmi értékeket az Itv. 70. §-a alkalmazásával az elsőfokú hatóság állapította meg. Az állami adóhatóság a forgalmi érték meghatározása során - a törvényi előírás szerint - szükség esetén von be külső szakértőt, amely jogosultsága, amint azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította, felperes ügyében "kötelezettséget nem eredményezett".
Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperesnek kellett volna azt bizonyítania, hogy - miután az alperes rögzítette határozatában: az ingatlanok speciális jellege miatt összehasonlító értékadatok nem állnak a rendelkezésére - a hatóság birtokában lévő dokumentumok és a lefolytatott helyszíni szemle a forgalmi érték meghatározására nem elégséges bizonyítékok, és az illetékeljárásban szakértői bizonyítást kellett volna lefolytatni.
A közigazgatási eljárásban a fél előadása az Art. 97. § (5) bekezdése értelmében bizonyíték, addig a perben a Pp. 324. § (1) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 166. § (1) bekezdése alapján nem, azaz állításait felperes bizonyítani köteles. Mindezek folytán a felperesnek igazolnia kellett, hogy a hatóság eljárási jogszabálysértést követett el, és azok az ügy érdemi elbírálására kihatottak. A Kúria álláspontja szerint felperes az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértést nem bizonyított, így azt sem, hogy a szakértői bizonyítás elmaradása az ügy érdemi elbírálására kihatott volna - a per megtartott egy tárgyalásán közölte, hogy "bizonyítási indítványom nincs" -, amely miatt az elsőfokú bíróság a határozatok hatályon kívül helyezéséről nem rendelkezhetett.
A felperesnek továbbá azon előadását is bizonyítania kellett volna a perben, hogy a 059/35/A hrsz.-ú ingatlan forgalmi értéket a hatóság nem megfelelő értékben határozta meg, ugyanis a "tartótorony és berendezése" a per tárgyát képező földterületnek nem alkotórészei.
Mindkét fél idézte a régi Ptk. 95. § (1) bekezdését, amely szerint a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne (alkotórész).
A perbeli esetben a föld és a felépítmények tulajdonjoga mindvégig azonos volt, az ingatlan-nyilvántartásban is egységes ingatlan-nyilvántartási egységet képeztek ("egyéb épület szélerőmű, egyéb épület transzformátorház"). A felperesnek a perben azon állítását, hogy "tartótorony és berendezése" a per tárgyát képező földterületnek nem alkotórészei, bizonyítania kellett volna.
Az elsőfokú peres eljárás 7. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvében foglaltak szerint az elsőfokú bíróság a bizonyításra vonatkozóan eleget tett tájékoztatási kötelezettségének (Pp. 3. §), kifejezetten megjelölve azt a bizonyítási eszközt, az igazságügyi szakértői véleményt, amelynek beszerzése a perben indokolt és azt a felperes kérheti. A konkrét tartalmú kioktatás ellenére a felperes bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, ezért kifogása az elsőfokú bíróságnak a bizonyításra vonatkozóan teljesített tájékoztatása körében nem alapos.
A Kúria a kereseti kérelemben foglaltakra (forgalmi érték, alkotórész) és a Pp. kötelező bizonyítási szabályaira is figyelemmel egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a perben indokolt lett volna a szakértői bizonyítás, és annak keretében szakvélemény beszerzése. Azonos álláspontot foglaltak el a bíróságok a Kfv.I.35.601/2011/3., Kfv.I.35.465/2012/5., Kfv.V.35.598/2013/5. számú kúriai ítéletetekkel érintett perekben. Az elsőfokú bíróság a felperes által benyújtott magánszakértői véleményt a Pp. hatályos előírásai szerint értékelte felperesi álláspontként.
A Kúria a felperes - nem bizonyított - állításaira vonatkozóan az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel egyetért, kiemelve, hogy a perben nem határozta meg a felperes, minek minősül és milyen értékkel bír az "egyéb épület szélerőmű" ingatlan-nyilvántartású ingatlan a "tartótorony és berendezése", azaz a felépítmény nélkül, minek minősül és milyen értékkel bír a "tartótorony és berendezése" - csak arra hivatkozott, hogy az adásvétel illetékkiszabásra történt bejelentésekor tévedésből tekintettel volt a torony értékére is -, a meghatározásokra az elsőfokú bíróság a felperes helyett nem volt köteles. A felperes - nem bizonyított - állításait vetette össze az elsőfokú bíróság az alperes bizonyítékokon nyugvó megállapításaival a kereseti kérelem (Pp. 215. §) keretein belül. A felperes a perben állításait nem igazolta, így a bizonyítatlan keresetét az elsőfokú bíróságnak el kellett utasítania.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.685/2014/6.)