AVI 2016.2.11

Az adóhatóság hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy az új eljárás során igénybe vesz-e szakértőt vagy sem [2003. évi XCII. tv. 97. §, 140. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a 2009. április 16-án kelt, illetékkiszabásra 2009. április 20-án bejelentett adásvételi szerződéssel megvásárolta az E. 9494/8., 6770., 6799., 9883/12., 6577/A/11. és az M. 4804. hrsz. alatti ingatlanokat. A szerződő felek az ingatlanok vételárát együttesen és összesen bruttó 293 000 000 Ft-ban állapították meg, amelynél figyelembe vették, hogy a vevő átvállalta az ingatlanokra bejegyzett, eladót terhelő banki tartozást. A felperes a szerződésben úgy nyilatkozott, hogy ingatlanfor...

AVI 2016.2.11 Az adóhatóság hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy az új eljárás során
igénybe vesz-e szakértőt vagy sem [2003. évi XCII. tv. 97. §, 140. §]
A felperes a 2009. április 16-án kelt, illetékkiszabásra 2009. április 20-án bejelentett adásvételi szerződéssel megvásárolta az E. 9494/8., 6770., 6799., 9883/12., 6577/A/11. és az M. 4804. hrsz. alatti ingatlanokat. A szerződő felek az ingatlanok vételárát együttesen és összesen bruttó 293 000 000 Ft-ban állapították meg, amelynél figyelembe vették, hogy a vevő átvállalta az ingatlanokra bejegyzett, eladót terhelő banki tartozást. A felperes a szerződésben úgy nyilatkozott, hogy ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozás és kérte a 2%-os kedvezményes illetékkulcs alkalmazását. A felek az adásvételi szerződést 2009. június 22-én akként módosították, hogy a bruttó vételárat változatlanul hagyva, az e.-i 6770. hrsz. alatti ingatlan vételárát 18 000 000 Ft-ra emelték, az e.-i 9883/12. hrsz.-ú ingatlanét 25 000 000 Ft-ra csökkentették, az m.-i 4804. hrsz. alatti ingatlanét
35 000 000 Ft-ban határozták meg. Ez utóbbi ingatlan kivett telephely megjelölésű, 2811 m2 volt, amely természetben a J. A. és Sz. utcában található. A felek abban is megállapodtak, hogy a fordított adózás szabályai szerint járnak el.
A felperes a m.-i ingatlant 2009. június 26-án továbbértékesítette 40 000 000 Ft-ért. Az ingatlanon több rendeltetésű és funkciójú épületrész (üzlet, iroda, raktárépület, pince, munkásszálló és melléképületek) volt, amelyből az új tulajdonos a munkásszállót elbontotta, az utcafronton lévő első emeleti irodahelyiséget felújította.
Az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyásában kötelezte a felperest 10 012 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére, és helyt adott az ingatlanforgalmazási célú illetékkedvezmény igénybevételére irányuló kérelmének. Az volt a jogi álláspontja, hogy a bejelentett értékek az E. 6799. és a M. 4804. hrsz. alatti ingatlanok tekintetében lényegesen eltérnek az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdésében foglaltaktól. Az illeték alapját, a forgalmi értéket 20% áfával növelten állapította meg, az E. 6799. és M. 4804. hrsz. alatti ingatlanok kivételével. A helyszíni szemle, az ügyfélnyilatkozat, továbbá központi adatbázisból kért összehasonlító értékadatok egybevetése alapján az E. 6799. hrsz. alatti ingatlanra 36 000 000 Ft, a M. 4804. hrsz. alatti ingatlanra 185 000 000 Ft forgalmi értéket állapított meg, a hat ingatlan forgalmi értékét pedig összesen 500 600 000 Ft-ban határozta meg.
A felperes fizetési meghagyás ellen benyújtott jogorvoslati kérelmében kizárólag az m.-i ingatlan forgalmi értékét vitatta.
Az alperes, a 2010. december 21. napján kelt határozatában, az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a felperest 26 742 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. Határozatának indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság az ingatlanok forgalmi értékét megfelelően határozta meg, de az m.-i ingatlan tekintetében tévesen hagyta figyelmen kívül az Itv. 23/C. §-át.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte, az m.-i ingatlannal kapcsolatos fizetési kötelezettségének jogalapját és összegszerűségét vitatta.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Jogi álláspontja a következő volt:
Az első- és másodfokú közigazgatási szerv helyesen állapította meg a tényállást és jogszerűen jutott arra a következésre, hogy az adásvételi szerződésben feltüntetett forgalmi érték az m.-i ingatlan tekintetében nem felel meg a valós forgalmi értéknek. A visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség a szerződés megkötésének napján keletkezik, ezért ezt kell irányadónak tekinteni, és az Itv. forgalmi érték meghatározásából következően a vagyontárgyat terhelő adósságok nem vehetők figyelembe. A közigazgatási eljárás során felperes által becsatolt két szakvélemény és a perben beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemények is egyértelműen bizonyítják, hogy az m.-i ingatlan kapcsán az adásvételi szerződésben feltüntetett vételár nem valós forgalmi érték. Az adóhatóság eljárása ezért megfelel az Itv. 68. § (1) bekezdés, 70. § (1) bekezdésének. A forgalmi érték meghatározását az Itv. 70. § (2) és (3) bekezdése kötött bizonyítási rendszerben írja elő, ezt és a helyszíni szemlére vonatkozó 40/2006. (XII. 25.) PM rendelet előírásait az adóhatóság betartotta. Az adóhatóságnak az összehasonlító értékadatok alapján és az összehasonlító módszerrel kellett legalább az adott térség ingatlan forgalmának 2 évet átfogóan meghatározó értéktényezőit és hatásait figyelembe véve meghatározni az ingatlan komplexum forgalmi értékét.
Az alperes helyesen járt el, akkor, amikor értékelte, hogy komplex rendeltetésű ingatlanról van szó, és a térbeli és időbeli szűkítést is figyelembe véve vizsgálta a ly.-i, a B. utcai, a két F. utcai és E. sétányon lévő ingatlanokat, de értékelnie kellett azt is, hogy az eltérő felépítményi részek rendeltetése más és más. Jogszerűen járt el akkor is, amikor a felépítmény több funkcióját figyelembe véve külön-külön összehasonlító értékadatokat is elemzett.
A K. A. (KA) féle perben beszerzett igazságügyi szakvélemény ellentmondásai a kiegészítő szakvélemény és a szakértő személyes meghallgatása után sem voltak tisztázhatók, ezért újabb szakértő kirendelésére került sor. A H. S. féle (HS) igazságügyi szakvélemény sem fogadható el az ítélkezés alapjául, mert ez a szakértő tévesen kérte számon az alperestől a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló 25/1997. (VII. 1.) PM rendeletben foglaltakat. Az ügyben nem a szakértő(k) szerinti hozamszámításon és költségalapú értékelésen alapuló módszer, hanem csakis és kizárólag a piaci összehasonlító adatok elemzésén alapuló értékelés alkalmazható, és nem lehet szempont az sem, hogy a vevő milyen távlati céllal kívánta hasznosítani az ingatlant. A perbeli szakvélemények korrekciós tényezőt alkalmaztak, ami döntően szubjektív értékítéleten alapult, illetve egyes esetekben nem is került kellően megindokolásra. Minden szakértő egyetértett azonban abban, hogy az adóhatóság által figyelembe vett értékadatok alkalmasak voltak az összehasonlításra.
Az értékelő bizottság által feltüntetett adatok azonban részben eltérnek fizetési meghagyásban feltüntetett összehasonlító adatoktól, és a határozatból nem tűnik ki, hogy mely részek kerültek az egyes külön rendeltetésű ingatlanrészeknél figyelembevételre. Nem állapítható meg a határozatokból az sem, hogy az egyes épületrészek között hogyan tett különbséget az összehasonlító adatok tekintetében az alperes. A határozatokból nem tűnik ki egyértelműen az sem, hogy az adóhatóság az összehasonlítóként figyelembe vett egyes értékadatoknál a szélső értékadatokat kizárta. A végső adatok nem kontrollálhatók, és nincs számszakilag levezetve, hogy az adóhatóság milyen korrekciós tényeket vett figyelembe. Az összehasonlítóként értékelt adatok nagy szórást mutatnak az egyes felépítményi ingatlanrészek vonatkozásában és az adóhatóság nem adta magyarázatát annak, miért pont az általa megjelölt Ft/m2 árban határozta meg a forgalmi értéket. Nem tárta fel, hogy mit, milyen szempontból és milyen súllyal mérlegelt, amennyiben számított átlagárat határozott meg, akkor azt milyen adatokból, milyen módon számította ki. A felperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy az összehasonlító adatok beazonosíthatatlanok. Mindezeket az új eljárás során "pótolni kell a határozat indokolásában és az adóhatóságnak a korábban már beszerzett és a szakértők, valamint a bíróság által is megfelelőnek minősített összehasonlító értékadatok alapján részletesen le kell vezetnie, hogy a számított Ft/m2 árak a telek és az egyes felépítményrészek vonatkozásában hogyan kerültek kiszámításra és hogyan számította a végső forgalmi értéket".
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy értékelnie kellett volna az alperesnek, hogy ingatlanforgalmazó cég volt, mivel ez kizárólag az illeték mértékének meghatározása szempontjából jelentős. A forgalmi érték meghatározásánál nem releváns, hogy a vevő jelentős mértékű adósságot vállalt át, és nincs jelentősége annak, hogy a munkásszálló időközben lebontásra került. Az új eljárás során azonban a forgalmi érték meghatározását követően ismételten meg kell vizsgálni, hogy helye van-e a Itv. 23/C. §-a alkalmazásának. Az ingatlanszerzést megelőző 2 év érték meghatározó tényeinek értékelése során figyelembe vett összehasonlító adatoknál már nem indokolt a forgalmi érték csökkentése a gazdasági világválságra figyelemmel, mert az adatokban és a vételárban már tükröződik a recessziós hatás. Azokban az esetben azonban, ahol 2 évnél korábbi értékadatok kerültek figyelembevételre, lehetséges az adat korrigálása a 2009. áprilisi értékviszonyokhoz igazodóan, de ennek indokát kell adni.
Az alperes határozatát kizárólag a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés ec) pontjára alapítottan, tehát a számszaki ellenőrizhetetlenség és az indokolási kötelezettség megsértése miatt kerül hatályon kívül helyezésre. Az új eljárás során ezért az alperesnek részletesen kell indokolnia és számszaki levezetést, ellenőrzést is lehetővé tévő módon konkrétan meg kell határoznia, hogy mely összehasonlító adatokat, milyen értékkel vett figyelembe, a végső forgalmi értéket, mely állítása szerint számított átlagár, miből és milyen módon számította. Ismét ellenőriznie kell, hogy a nettó hasznos alapterület adataival vagy bruttó alapterület adataival számolt a térmértékek meghatározása során, illetve a pince alapterülete milyen térmértékkel vehető figyelembe. Tisztázni kell, hogy a hivatkozott kapualj alatt pincehelyiség elhelyezkedik-e vagy sem, és melyek a helyes térmértékére vonatkozó adatok.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte "megváltoztatását akként, hogy a Kúria a keresetének teljeskörűen adjon helyt és az alperest valamennyi költség megtérítésére kötelezze, hatályában fenntartva az ítélet Ket. 72. § (1) bekezdés ec) pontja szerinti jogszabálysértés tekintetében megállapítottakat". A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ában, és 221. §-ban foglaltaknak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak ítélete 12. oldalán kifejtettekre figyelemmel azt kellett volna megállapítania, hogy indokolatlan és alátámasztatlan az alperesi forgalmi érték meghatározás, tekintettel arra, hogy még a legmagasabb összeget kikalkuláló szakértő is 185 000 000 Ft kétharmadában határozta meg az ingatlan forgalmi értékét. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem megfelelően értékelte a bizonyítékokat, rosszul vette figyelembe a gazdasági válság hatását, az ingatlan állapotát, az értékcsökkentő tényezőket és az egyes épületrészek alapterületét is. Az elsőfokú bíróságnak ezért megfelelő iránymutatást kellett volna adnia az új eljárásra, annak érdekében, hogy jogszerű határozat szülessen, de nem így járt el. Sérelmezte azt is, hogy az új eljárás során is felmerülhet az Itv. 23/C. §-ának alkalmazhatósága. Ez utóbbi körben azzal érvelt, hogy nem történt ajándékozás, a szerződés nem volt feltűnően értékaránytalan. Ezt alátámasztják vevőjének ingatlannal kapcsolatos tranzakciói, a továbbértékesítési szerződésben kikötött vételár, a munkásszálló lebontása, a perben részletesen ismertetett piaci helyzet, a jelzálog, a csomagár kikötésének körülménye és a gazdasági világválság miatti ingatlanpiaci helyzet. Álláspontja szerint az új eljárásban szükség lenne külső szakértő bevonására is, mivel az alperes határozatában rossz módszert alkalmazott, és ha ismét önállóan hozza meg döntését, akkor nem várható jogszerű forgalmi érték megállapítás. Hivatkozott arra is, hogy HS szakvéleménye alkalmas lett volna a forgalmi érték meghatározására. Hangsúlyozta, hogy teljes mértékben pernyertesként kellett volna őt kezelni és teljes perköltségének megtérítésére kellett volna kötelezni az alperest.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban, rendkívüli jogorvoslati jellege miatt, nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a Pp. 275. §-a értelmében a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. (BH 2002.29., BH 2012.179.)
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban van lehetőség.
A Kúria a rendelkezése álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben következőket állapította meg:
Az elsőfokú bíróság a felperes szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványainak helyt adott, és a felperesi érveléssel ellentétben, teljesítette a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésébe foglalt jogszerű bizonyítékértékelési és indokolási kötelezettségét. Részletes és helytálló indokát adta annak, hogy miért nem fogadható el KA szakértői véleménye, amit egyébként mindkét fél kifogásolt, és annak is, hogy miért nem alapítható érdemi ítéleti döntés a HS által adott, illetve a felperes által becsatolt szakértői véleményekre.
A felülvizsgálati kérelmében kifejtettekre figyelemmel hangsúlyozza a Kúria is, hogy a vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettség megállapításakor a 2009. áprilisi értékviszonyokat kell irányadónak tekinteni és a forgalmi értéket az ekkori értékviszonyoknak megfelelő piaci árként általában elérhető forgalmi érték alapján kell meghatározni az Itv. 70. § (2)-(3) bekezdései, 102. § (1) bekezdés e) pontja értelmében. Ebből pedig az következik, hogy nem vehetők figyelembe azok az adatok, amelyekre a felperes hivatkozott, tehát az ingatlannal kapcsolatos vevői tranzakciók, a munkásszálló lebontása, az ingatlanok jelzálogjoggal terhelt volta, továbbá az sem, hogy az m.-i ingatlan egy egységes szerződéscsomag részeként öt másik ingatlannal együtt került megvásárlásra. Az elsőfokú bíróság ítéletének 20. oldal negyedik és ötödik bekezdésében megalapozott és a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezésekkel összhangban álló álláspontot foglalt el arra nézve is, hogy mikor és milyen esetben vehető figyelembe a gazdasági világválság ingatlanpiacra gyakorolt recessziós hatása, melyben kiemelte azt is, hogy e körben az ezt alkalmazót indokolási kötelezettség is terheli.
Rámutat a Kúria arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében nem ismertette és nem is részletezte, hogy mely törvényhelyekre alapítottan, mely okoknál fogva tartja HS szakvéleményét alkalmasnak a forgalmi érték megállapítására, és azt sem tárta fel, hogy miért tartja jogszabálysértőnek az e szakvélemény kapcsán kifejtett ítéleti érvelést. Felülvizsgálati kérelme ezért e körben nem felel meg a Pp. 272. § (2) bekezdésének. Hangsúlyozza e körben a Kúria is, hogy a perben kirendelt szakértők véleményeikben az illetékügyekben nem alkalmazható 25/1997. (VIII. 1.) PM rendelet szerinti értékelésnek, illetve az Itv. szerinti - összehasonlító adatokon alapuló piaci - forgalmi értékbecslés rendszerétől eltérő hozamalapú, illetve költségalapú értékelés alkalmazásának hiányát kérték számon az adóhatóságon. Ez pedig önmagában olyan körülmény, amely a perbeli szakvéleményeket alkalmatlanná teszi arra, hogy rájuk a bíróság érdemi döntést alapítson.
Az elsőfokú bíróság ítélete részletesen és indokoltan tartalmazza, hogy az adóhatóság által felhasznált összehasonlító adatok az új eljárás során milyen körben, és miért fogadhatók el. A felperes csak hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróságnak az alperesi határozat egészének felülvizsgálatra alkalmatlan voltát kellett volna megállapítani, de e körben felülvizsgálati kérelme törvényhely megjelölést, részletes indokolást nem tartalmaz, nem ismerteti azokat az adatokat, tényeket, körülményeket, amelyek alapot adhatnának a Ket. 72. § (2) bekezdés ec) pontján kívüli egyéb jogszabálysértés megállapítására (BH 2011.259.).
Alaptalan az a felperesi érvelés, mely szerint az elsőfokú bíróság nem adott megfelelő iránymutatást az új eljárásra. Az elsőfokú bíróság ugyanis ítéletében egyértelműen rögzítette, hogy mely hiányosságokat hogyan kell az alperesnek kiküszöbölnie. Annak eldöntése pedig az adóhatóság hatáskörébe tartozik, hogy az új eljárás során, érdemi döntésének megalapozottsága érdekében igénybe vesz-e vagy sem szakértőt, eljárása azonban csak akkor lesz jogszerű, ha megfelel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 97. §-ának, 140. § (2) bekezdésének.
Az Itv. 23/C. §-ával kapcsolatos jogi álláspontja is helytálló az elsőfokú bíróságnak, tekintettel arra, hogy e körben a vizsgálódást lehetőségét kizárólag az adóhatóság által megalapozottan és jogszerűen, a hatályon kívül helyező ítéletnek megfelelően megállapított forgalmi érték meghatározást követő lépésként írta elő. Megjegyzi e körben a Kúria, hogy az Itv. 23/C. §-a értelmében, ha az ellenszolgáltatás az ingatlant terhelő és a vevő által átvállalt tartozása tekintettel került a forgalmi értékhez képest alacsonyabb összegben megállapításra, akkor az ellenszolgáltatás összegéhez hozzá kell számítani az ingatlant terhelő, és a vevő által átvállalt tartozás összegét. Más tekintetben azonban az átvállalt tartozásnak nincs jelentősége. E törvényhely továbbá kimondja azt is, hogy ha az ellenszolgáltatás nem éri el a forgalmi érték 50%-át, akkor az ellenszolgáltatás és a megszerzett vagyontárgy forgalmi értéknek különbözete után a 12. § szerinti ajándékozási illetékmértékkel megállapított illetéket kell fizetni.
Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltak szerint hozta meg határozatát (egyéb törvényhely megsértésére a felperes nem hivatkozott), a keresettel támadott határozat hatályon kívül helyezésére pedig kizárólag az indokolási kötelezettség részbeni megsértése miatt került sor, mert a kereset egyéb kifogásait a jogerős ítélet alaptalannak találta, az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el akkor, amikor a pernyertesség és a pervesztesség arányát 50-50%-os mértékűnek értékelte és a perköltséget a Pp. 81. § (1) bekezdése szerint határozta meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.478/2014/5.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.