adozona.hu
BH 2016.2.39
BH 2016.2.39
I. A csődeljárásban az egyezség megkötésére kizárólag a fizetési moratórium, vagy a szabályszerűen meghosszabbított fizetési moratórium ideje alatt kerülhet sor. II. Amennyiben a fizetési moratóriumot szabálytalanul hosszabbították meg és az adós az így meghosszabbított fizetési moratórium alatt köt egyezséget, akkor a megkötött egyezség is jogszabálysértő. Annak jóváhagyására önmagában ez okból nem kerülhet sor, és ezért a csődeljárást a Cstv. 21/B. §-ában foglaltak szerint meg kell szüntetni [1991. évi XL
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós 2014. szeptember 10-én benyújtott kérelmére indult csődeljárás kezdő időpontja 2014. szeptember 26.
[2] Az adós 2014. november 19-én tartott először csődegyezségi tárgyalást. Az eljárásban kilenc hitelező jelentett be hitelezői igényt, akik közül M. S. csak a csődeljárás kezdő időpontját követő 30 napon túl fizette be a nyilvántartásba vételi díjat, a vagyonfelügyelő azonban hitelezőként figyelembe vette őt. A csődegyezségi tárgyaláson a kilenc hitelező többségi szavazattal elfog...
BH 2016.2.39 I. A csődeljárásban az egyezség megkötésére kizárólag a fizetési moratórium, vagy a szabályszerűen meghosszabbított fizetési moratórium ideje alatt kerülhet sor.
II. Amennyiben a fizetési moratóriumot szabálytalanul hosszabbították meg és az adós az így meghosszabbított fizetési moratórium alatt köt egyezséget, akkor a megkötött egyezség is jogszabálysértő. Annak jóváhagyására önmagában ez okból nem kerülhet sor, és ezért a csődeljárást a Cstv. 21/B. §-ában foglaltak szerint meg kell szüntetni [1991. évi XLIX. tv. 17. §, 18. § (7)-(14) bek., 21/B. §].
[1] Az adós 2014. szeptember 10-én benyújtott kérelmére indult csődeljárás kezdő időpontja 2014. szeptember 26.[2] Az adós 2014. november 19-én tartott először csődegyezségi tárgyalást. Az eljárásban kilenc hitelező jelentett be hitelezői igényt, akik közül M. S. csak a csődeljárás kezdő időpontját követő 30 napon túl fizette be a nyilvántartásba vételi díjat, a vagyonfelügyelő azonban hitelezőként figyelembe vette őt. A csődegyezségi tárgyaláson a kilenc hitelező többségi szavazattal elfogadta az adós csődegyezségi javaslatát, és hozzájárultak a fizetési haladék 240 napra történő meghosszabbításához.
[3] A H. Kft., valamint a B. Kft. már a csődegyezségi tárgyaláson is kifogásolták a csődegyezségi tárgyalás összehívásának szabálytalanságát, a tárgyalást követően pedig kifogást nyújtottak be. Előadták - egyebek mellett -, hogy a csődegyezségi tárgyalás megtartása a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 17. § (1) bekezdése alapján jogszabálysértő volt, mert a meghívót, továbbá a "Fizetőképességet helyreállító program és csődegyezségi javaslat" elnevezésű iratot az egyezségi tárgyalást megelőző legalább 8 munkanap - azaz 2014. november 7-e - helyett csak 2014. november 11-én és 13-án vették át. A küldemény hiányos is volt, mert az csak ezeket az iratokat tartalmazta a Cstv. 17. § (1) bekezdése és 8. § (2) bekezdése szerinti kötelező okiratok (mellékletek) helyett. Ezzel sérültek a tisztességes eljáráshoz való jogaik. Az egyezségi tárgyaláson ezt kifogásolták, ezért az adósnak el kellett volna halasztania az egyezségi tárgyalást.
[4] Az elsőfokú bíróság a csődeljárást a 2014. december 1-jén kelt 12. sorszámú végzésével megszüntette. Megállapította egyrészt, hogy M. S. a hitelezői jogokat nem gyakorolhatta volna a csődeljárásban, másrészt azért sem volt szabályos az egyezségi tárgyalás, mert a Cstv. 17. § (1) bekezdése szerinti 8 munkanapos tárgyalási időköz nem került megtartásra.
[5] A vagyonfelügyelő az egyezségi tárgyalási jegyzőkönyv alapján 2014. december 15-én kérte a fizetési haladék meghosszabbítását, december 16-án az adós a csődegyezség jóváhagyása iránti kérelmét visszavonta, utalva a Kúria Gfv. VII. 20.017/2014/9. számú végzésében foglaltakra.
[6] Az elsőfokú bíróság 17. sorszámú végzésével a saját csődeljárást megszüntető 12. sorszámú végzését hatályon kívül helyezte, egyúttal a fizetési haladékot a csődeljárás kezdő időpontjától számított 240 napig meghosszabbította.
[7] Az adós 2015. február 6-án újabb egyezségi tárgyalást tartott, melyen a hitelezőivel egyezséget kötött. 2015. február 12-én kérte az egyezség jóváhagyását és a csődeljárás befejezetté nyilvánítását. Az adós csődegyezségi javaslatát a nem biztosított hitelezői osztályban 73,1%-ban elfogadták a hitelezők, biztosított hitelező az eljárásban nincs.
[8] A H. Kft. és a B. Kft. hitelezők észrevételükben fenntartották a fizetési haladék szabálytalanságával kapcsolatos álláspontjukat, ezért kérték az eljárás megszüntetését, illetve másodlagosan kérték, hogy a Cstv. 20. § (1a) bekezdése alapján tartalmilag is vizsgálja meg a bíróság a megkötött egyezséget.
[9] Az elsőfokú bíróság a csődegyezséget jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította. Egyebek mellett kifejtette, hogy a hitelezőkkel folytatott tárgyalás nem kizárólag szabályszerű csődegyezségi tárgyalás lehet. A hitelezőket ugyanis nem lehet elzárni attól, hogy az egyezség megkötése érdekében a fizetési haladékot akkor is meghosszabbíthassa a bíróság, ha az egyezségi tárgyalás előkészítése során ugyan szabálytalanság történt, de a szavazati joggal rendelkező hitelezőknek a Cstv. 18. § (8) bekezdése szerinti többsége kéri a fizetési haladék meghosszabbítását.
[10] A B. Kft. hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a csődeljárást megszüntette. Rendelkezett a fizetési haladék meghosszabbításáról, a vagyonfelügyelő díjáról, megbízatásának meghosszabbításáról.
[11] Kiemelte, hogy a csődeljárásban egyezség megkötésére kizárólag a fizetési moratórium vagy a szabályszerűen meghosszabbított fizetési moratórium ideje alatt kerülhet sor. Ha szabálytalanul meghosszabbított fizetési haladék alatt köt az adós egyezséget, akkor az így megkötött egyezség jóváhagyására önmagában ez okból nem kerülhet sor, ezért a csődeljárást a Cstv. 21/B. §-a szerint meg kell szüntetni. A fizetési haladék terjedelme - meghosszabbításának lehetséges időtartama és törvényes feltételei - alapvető jelentőségűek a csődeljárásban, mert csupán ezen időszak alatt van lehetőség az egyezség megkötésére.
[12] Megállapította, hogy a 2014. november 19-re kitűzött (első) egyezségi tárgyalást az adós a Cstv. 17. § (1) és (2) bekezdésekben foglalt garanciális szabályok megsértésével hívta össze, magatartásával a hitelezők, így a fellebbező hitelező jogos érdekeit sértő módon járt el, a fellebbező hitelező törvényben biztosított garanciális jogait sértette meg. A hitelező ugyanis a csődegyezségi tárgyalást megelőzően nem a törvény szerinti 8 munkanappal előbb kapta meg a meghívót és a fizetőképesség helyreállítását célzó programot, továbbá a küldemény hiányos is volt, mert nem tartalmazta a törvényben kötelezően előírt okiratokat.
[13] Miután az egyezségi tárgyalás összehívása szabálytalan volt, azon jogszerűen nem lehetett határozatot hozni a fizetési moratórium meghosszabbításáról sem. Erre tekintettel a fellebbezéssel támadott végzéssel jóváhagyott egyezség megkötésére a moratórium lejártát követően került sor, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az egyezséget jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította.
[14] Az ugyanazon jogi képviselővel eljáró adós és az F. Kft. hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, azonos tartalommal. Kérték a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, valamint a fellebbező hitelező eljárási költségben való marasztalását.
[15] Előadták, hogy a fellebbező hitelező részére időben került kiküldésre mind a meghívó, mind az előírt iratok, azonban a fellebbező hitelező rosszhiszeműen eljárva nem jelentette be az adós által korábban - a felek között folyamatban levő perben - ismert címének a megváltozását.
[16] A moratórium meghosszabbítása nem sértette egyik hitelező érdekét sem, az nem minősül érdemi végzésnek. A Cstv. szövegének értelmezéséből arra a következtetésre jutottak, hogy a megkülönböztetést a Cstv. 18. § (7) bekezdése is tükrözi, mert az egyetértést kíván meg, míg az egyezségkötés tekintetében a Cstv. 20. § (1) bekezdése ilyen kifejezést nem tartalmaz. Jelen esetben az egyetértés megvolt a hitelezők többségénél, az elsőfokú bíróságnak joga volt mérlegelni és elfogadni, hogy ez az egyetértés fennállt, ezért jogszerűen meghosszabbíthatta a moratóriumot.
[17] A Cstv. 17. és 18. §-aiban foglalt rendelkezések a csődegyezséget biztosító garanciális szabályok, be nem tartásuk jogkövetkezménye a Cstv. 17. § (1) bekezdésében foglalt szankciók alkalmazása lehet, továbbá az, hogy a megsértésükkel tartott tárgyaláson nem lehet érvényesen dönteni a csődegyezség tárgyában. Ez azonban nem jelenti a csődegyezségi tárgyalás jogszabályellenességét.
[18] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
[19] Az eljárásban elsőként eldöntendő jogkérdés az volt: hogyan értelmezendő a Cstv. 18. § (7) bekezdése, mely szerint "a hitelezőkkel folytatott tárgyaláson az adós kérheti a hitelezők egyetértését a fizetési haladék meghosszabbításához". Az adós álláspontja szerint a "hitelezőkkel folytatott tárgyalás" kifejezés nemcsak a szabályosan összehívott egyezségi tárgyalásra vonatkozik, hanem azokra is, ahol egyébként egyezséget nem lehetne megkötni, míg a másodfokú bíróság álláspontja szerint erre a tárgyalásra is azok a szigorú formai szabályok vonatkoznak, amelyek irányadóak a szabályos csődegyezség létrehozásához szükséges egyezségi tárgyalásra.
[20] A Kúria álláspontja szerint a kérdés megválaszolásánál jelentősége van annak, hogy hol helyezte el a jogalkotó ezt a rendelkezést (rendszertani értelmezés). A 17-18. § az "Egyezségi tárgyalás a hitelezőkkel, a fizetési haladék meghosszabbítása" cím alatt található. A 17. § a csődegyezségi tárgyalás előkészítésére, a 18. § (1)-(5) bekezdése a csődegyezségi tárgyaláson történtekre, a szavazásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. A (6) bekezdés ugyan a bíróság szavazati joggal kapcsolatos határozatának a jogkövetkezményeire vonatkozik, azonban a (7)-(14) bekezdések a moratórium meghosszabbításának a szabályait tartalmazzák. A moratórium csak annyiban kapcsolódik a csődegyezséghez, hogy annak tartama alatt van lehetőség a csődegyezség megkötésére, azonban nem vitásan a törvény a csődegyezségi tárgyaláson belül helyezte el a moratórium meghosszabbításával kapcsolatos eljárást, ebből következően csak a csődegyezségi tárgyaláson lehet a moratórium meghosszabbítása tekintetében döntést hozni.
[21] A kifejtettekre tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, a másodfokú bíróság helytállóan értelmezte akként a Cstv. vonatkozó szabályait, hogy csak a szabályosan összehívott csődegyezségi tárgyaláson hozható a moratórium meghosszabbítása vonatkozásában is döntés, mert csak így biztosítható, hogy a hitelezők egymásról tudva, egymás szavazatának ismeretében döntsenek e kérdésben.
[22] Nem ért egyet a Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglalt azzal az állítással, hogy nem a hitelezők, hanem a bíróság dönthet - akár a hitelezők szavazatával ellentétesen is - a moratórium meghosszabbításáról. A hitelezők hozzájáruló szavazatának hiányában a bíróságnak nincs lehetősége a moratórium meghosszabbítására, a Cstv. 18. § (11) bekezdése is csak elutasítási jogot biztosít a bíróság részére.
[23] Téves a felülvizsgálati kérelemben foglalt az az érvelés, hogy a csődegyezségi tárgyalás szabálytalan összehívásának csak a 17. § (1) bekezdése szerinti szankciója lenne alkalmazható. A Cstv. 17. § (1) bekezdése nem vitásan konkrét szankciót tartalmaz a vezető tisztségviselők rendelkezési jogának korlátozásával arra az esetre, ha az adós az egyezségi tárgyalásra nem a törvénynek megfelelően hívta össze a hitelezőket. Ez a szankció azonban nem váltja ki azt a kötelezettséget, amelyet a másodfokú bíróság helytállóan hangsúlyozott, hogy a törvényben írt formai követelményeket be kell tartani, mert ennek garanciális következményei vannak. Az együttes cégjegyzési jog és a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog nem teszi a szabálytalanul összehívott csődegyezségi tárgyalást szabályossá. E szankciónak az a feladata, hogy amennyiben az adós vezetése nem törekszik a szabályos eljárásra, a hitelezői érdekek védelmében a bíróság meg tudja óvni az adós vagyonát, meg tudja akadályozni, hogy az adós vezetői a hitelezők kielégítési alapját elvonják.
[24] A nem vitatott tényállás szerint az adós a kifogást benyújtó hitelezőktől még a csődegyezségi tárgyaláson értesült arról, hogy álláspontjuk szerint szabálytalan volt a csődegyezségi tárgyalás összehívása, sőt az elsőfokú bíróság is kifejtette 12. sorszámú, csődeljárást megszüntető végzésében, hogy nem került megtartásra a 8 munkanapos tárgyalási időköz. Ebből következően az adósnak - jóllehet az elsőfokú bíróság a moratóriumot meghosszabbította - tudnia kellett, hogy a csődegyezségi tárgyalás nem volt szabályosan összehíva. A Cstv. 18. § (7) bekezdéséből pedig - a fent kifejtettek alapján - megalapozottan nem vonható le az a következtetés, hogy a csődegyezségi tárgyalásra nem szükséges szabályosan összehívni a hitelezőket.
[25] Alaptalan az új Ptk. 1:4. § (2)-(3) bekezdésére alapított felülvizsgálati érvelés is, mely szerint a fellebbező hitelezők magatartása felróható abban a tekintetben, hogy a közöttük folyamatban levő perben nem közölték az adóssal a székhelyük megváltozását. A fellebbező hitelezők ugyanis a jogszabályoknak megfelelően - a cégnyilvántartásban - a székhelyük megváltozását bejelentették, az közzétételre került, mindenki számára elérhető, nyilvános adat.
[26] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a vagyonfelügyelő által adott tájékoztatás nem minősül tudomásszerzésnek, ugyanis a csődegyezségi tárgyalás vonatkozásában nem azt kell vizsgálni, hogy a fél tudott-e az adott tényről, hanem azt, hogy az adós lehetővé tette-e számára - a Cstv. szabályainak következetes betartásával - annak megismerését.
[27] Az ügyben nem volt jelentősége annak, hogy valójában milyen iratokat kapott meg - késve - a hitelező, mert ha a törvény szerinti teljes iratállományt megkapta volna, a késedelem miatt akkor sem lett volna szabályos a csődegyezségi tárgyalás lefolytatása.
[28] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.256/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Berényi Tamás ügyvéd által képviselt G. Korlátolt Felelősségű Társaság "csődeljárás alatt" adós ellen a Szombathelyi Törvényszéken Cspk.6/2014. számon indított csődeljárásban, a Győri Ítélőtábla Cspkf.II.25.413/2015/2. számú végzése ellen a dr. Berényi Tamás ügyvéd által képviselt F. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező 39. sorszámon és az adós 40. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán folyamatban levő eljárásban meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi a felülvizsgálatot előterjesztő hitelezőt és az adóst, hogy külön-külön fizessenek meg a B. Korlátolt Felelősségű Társaság "csődeljárás alatt", továbbá a H. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelezőknek egyenként 25.400-25.400 (huszonötezer-négyszáz - huszonötezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
E végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós 2014. szeptember 10-én benyújtott kérelmére indult csődeljárás kezdő időpontja 2014. szeptember 26., melyben vagyonfelügyelőként az A. Kft. került kirendelésre.
Az adós 2014. november 19-én tartott először csődegyezségi tárgyalást. Az eljárásban kilenc hitelező jelentett be hitelezői igényt, akik közül M. S. csak a csődeljárás kezdő időpontját követő 30 napon túl fizette be a nyilvántartásba vételi díjat, a vagyonfelügyelő azonban hitelezőként figyelembe vette. A csődegyezségi tárgyaláson a kilenc hitelező többségi szavazattal elfogadta az adós csődegyezségi javaslatát, és hozzájárultak a fizetési haladék 240 napra történő meghosszabbításához.
A H. Kft., valamint a B. Kft. már a csődegyezségi tárgyaláson is kifogásolták a csődegyezségi tárgyalás összehívásának szabálytalanságát, a tárgyalást követően pedig kifogást nyújtottak be. Előadták - egyebek mellett -, hogy a csődegyezségi tárgyalás megtartása a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 17. § (1) bekezdése alapján jogszabálysértő volt, mert a meghívót, továbbá a "Fizetőképességet helyreállító program és csődegyezségi javaslat" elnevezésű iratot az egyezségi tárgyalást megelőző legalább 8 munkanap - azaz 2014. november 7-e - helyett csak 2014. november 11-én és 13-án vették át. A küldemény hiányos is volt, mert az csak ezeket az iratokat tartalmazta a Cstv. 17. § (1) bekezdése és 8. § (2) bekezdése szerinti kötelező okiratok (mellékletek) helyett. Ezzel sérültek a tisztességes eljáráshoz való jogaik. Az egyezségi tárgyaláson ezt kifogásolták, ezért az adósnak el kellett volna halasztania az egyezségi tárgyalást.
Az elsőfokú bíróság a csődeljárást a 2014. december 1-jén kelt 12. sorszámú végzésével megszüntette. Megállapította egyrészt, hogy M. S. a hitelezői jogokat nem gyakorolhatta volna a csődeljárásban, másrészt azért sem volt szabályos az egyezségi tárgyalás, mert a Cstv. 17. § (1) bekezdés szerinti 8 munkanapos tárgyalási időköz sem került megtartásra.
A vagyonfelügyelő az egyezségi tárgyalási jegyzőkönyv alapján 2014. december 15-én kérte a fizetési haladék meghosszabbítását, december 16-án az adós a csődegyezség jóváhagyása iránti kérelmét visszavonta, utalva a Kúria Gfv. VII.20.017/2014/9. számú végzésében foglaltakra.
Az elsőfokú bíróság 17. sorszámú végzésével a saját csődeljárást megszüntető 12. sorszámú végzését hatályon kívül helyezte, egyúttal a fizetési haladékot a csődeljárás kezdő időpontjától számított 240 napig meghosszabbította.
A H. Kft. kérte az elsőfokú bíróságtól a fizetési haladék meghosszabbítására vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezését, és az eljárás megszüntetését. Álláspontja szerint a fizetési haladék meghosszabbítása jogszabálysértő, mert az első egyezségi tárgyalás szabálytalan volt, és ott rendelkeztek a fizetési haladék meghosszabbításáról. Az adós számára adott 120 napos fizetési moratórium lejárt 2015. január 27-én, mert az adós ezt megelőzően nem tartott olyan szabályszerű egyezségi tárgyalást, ahol a moratórium meghosszabbításáról érvényesen határozni lehetett volna.
Az adós 2015. február 6-án újabb egyezségi tárgyalást tartott, melyen a hitelezőivel egyezséget kötött. 2015. február 12-én kérte az egyezség jóváhagyását és a csődeljárás befejezetté nyilvánítását. Az adós csődegyezségi javaslatát a nem biztosított hitelezői osztályban 73,1%-ban elfogadták a hitelezők, biztosított hitelező az eljárásban nincs.
A H. Kft. és a B. Kft. hitelezők észrevételükben fenntartották a fizetési haladék szabálytalanságával kapcsolatos álláspontjukat, ezért kérték az eljárás megszüntetését, illetve másodlagosan kérték, hogy a Cstv. 20. § (1a) bekezdése alapján tartalmilag is vizsgálja meg a bíróság a megkötött egyezséget.
Az elsőfokú bíróság a csődegyezséget jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította. Egyebek mellett kifejtette, hogy a hitelezőkkel folytatott tárgyalás nem kizárólag szabályszerű csődegyezségi tárgyalás lehet. A hitelezőket ugyanis nem lehet elzárni attól, hogy az egyezség megkötése érdekében a fizetési haladékot akkor is meghosszabbíthassa a bíróság, ha az egyezségi tárgyalás előkészítése során ugyan szabálytalanság történt, de a szavazati joggal rendelkező hitelezők Cstv. 18. § (8) bekezdés szerinti többsége kéri a fizetési haladék meghosszabbítását.
A B. Kft. hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a csődeljárást megszüntette. Rendelkezett a fizetési haladék meghosszabbításáról, a vagyonfelügyelő díjáról, megbízatásának meghosszabbításáról.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy jóllehet az elsőfokú bíróság jogszabályt sértett, amikor a 12. sorszámú, csődeljárást megszüntető végzést hatályon kívül helyezte, ennek az eljárási szabálysértésnek azonban az ügy érdemi elbírálására kiható hatása nem volt, mert az elsőfokú bíróság megfelelő eljárása esetén is kizárólag a 12. sorszámú végzés másodfokú bíróság általi hatályon kívül helyezésére kerülhetett volna sor, az adós kérelmének visszavonására tekintettel.
Kiemelte, hogy a csődeljárásban egyezség megkötésére kizárólag a fizetési moratórium, vagy a szabályszerűen meghosszabbított fizetési moratórium ideje alatt kerülhet sor. Ha szabálytalanul meghosszabbított fizetési haladék alatt köt az adós egyezséget, akkor az így megkötött egyezség jóváhagyására önmagában ez okból nem kerülhet sor, ezért a csődeljárást a Cstv. 21/B. §-a szerint meg kell szüntetni. A fizetési haladék terjedelme - meghosszabbításának lehetséges időtartama és törvényes feltételei - alapvető jelentőségűek a csődeljárásban, mert csupán ezen időszak alatt van lehetőség az egyezség megkötésére.
Az eredeti 120 napos moratórium alatt nem jött létre az adós által is jóváhagyni kért csődegyezség.
A bíróságnak a Cstv.-ben meghatározott - a törvényesség garanciáit szolgáló - eljárási rend és alakisági követelmények betartását kell ellenőriznie. Döntéseinek meghozatalakor a bíróság kizárólag a felek és a vagyonfelügyelő által szolgáltatott adatok alapján jár el. Ennek megfelelően garanciális jelentősége van annak, hogy az eljárás során keletkező okiratok mind formai szempontból, mind tartalmilag kifogástalanok legyenek, mivel csak ezek alapján van a bíróságnak lehetősége ellenőrizni, hogy az eljárást a törvényben foglaltaknak megfelelően folytatták-e le.
Az adós kötelezettsége az egyezségi tárgyalás összehívása, ezért érdektelen, hogy a vagyonfelügyelő az egyezségi tárgyalás összehívásának időpontja tekintetében tett-e és milyen közlést a hitelezők felé. A vagyonfelügyelő közlése az arra jogosult adós által szabálytalanul összehívott egyezségi tárgyalás megtartását nem teszi szabályszerűvé.
A Cstv. jelenlegi szabályai az első csődegyezségi tárgyalás összehívásával kapcsolatban tartalmaznak garanciális részletszabályokat (Cstv. 17. §.). A további egyezségi tárgyalások tekintetében a Cstv. 18. § (3) bekezdése csak annyit ír elő garanciális szabályként, hogy a meghívót és mellékleteit (ideértve az átdolgozott egyezségi javaslatot is), legalább 8 munkanappal a tárgyalást megelőzően kell a meghívottakhoz eljuttatni.
A moratórium meghosszabbításáról a Cstv. 18. § (7)-(14) bekezdései rendelkeznek. Erre szabályszerűen csak úgy kerülhet sor, hogy az adós a hitelezőkkel folytatott tárgyaláson kéri a hitelezők egyetértését.
Az ismertetett rendelkezésekből a másodfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a törvény az adós és a hitelezők között a Cstv. 17. és 18. §-ában szabályozott egyezségi tárgyaláson kívül más tárgyalást nem szabályoz. A csődeljárás során bármilyen joghatás kiváltására alkalmas határozatot hozni, vagy megállapodást kötni csak a szabályszerűen összehívott egyezségi tárgyaláson van lehetőség, csak ennek keretében hozható a joghatás kiváltására alkalmas érvényes döntés vagy határozat. Ebből következően a moratórium meghosszabbítására vonatkozó adósi kérelemről a hitelezők törvényben megkívánt többsége is kizárólag szabályszerűen összehívott csődegyezségi tárgyalás keretében dönthet.
A konkrét esetben megállapította, hogy a 2014. november 19-re kitűzött (első) egyezségi tárgyalást az adós a Cstv. 17. § (1) és (2) bekezdésekben foglalt garanciális szabályok megsértésével hívta össze, magatartásával a hitelezők, így a fellebbező hitelező jogos érdekeit sértő módon járt el, a fellebbező hitelező törvényben biztosított garanciális jogait sértette meg. A hitelező ugyanis a csődegyezségi tárgyalást megelőzően nem a törvény szerinti 8 munkanappal előbb kapta meg a meghívót és a fizetőképesség helyreállítását célzó programot, továbbá a küldemény hiányos is volt, mert nem tartalmazta a törvényben kötelezően előírt okiratokat.
Miután az egyezségi tárgyalás összehívása szabálytalan volt, azon jogszerűen nem lehetett határozatot hozni a fizetési moratórium meghosszabbításáról sem. Erre tekintettel a fellebbezéssel támadott végzéssel jóváhagyott egyezség megkötésére a moratórium lejártát követően került sor, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az egyezséget jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította.
Az ugyanazon jogi képviselővel eljáró adós és a F. Kft. hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, azonos tartalommal. Kérték a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, valamint a fellebbező hitelező eljárási költségben való marasztalását.
Előadták, hogy a fellebbező hitelező részére időben került kiküldésre mind a meghívó, mind az előírt iratok, azonban a fellebbező hitelező rosszhiszeműen eljárva nem jelentette be az adós által korábban - a felek között folyamatban levő perben - ismert címének a megváltozását. Miután az adós tudomást szerzett a cím megváltozásáról, e címre haladéktalanul újra megküldte a meghívót és mellékleteit. Az adós a felek között folyamatban levő peres eljárásban be nem jelentett székhelyváltozás alapján joggal küldte ki a hitelező korábbi, általa ismert címére a meghívót és mellékleteit. E körben hivatkoztak a Ptk. 1:4. § (2)-(3) bekezdéseire. Utaltak arra is, hogy az adóson kívül a vagyonfelügyelő is értesítette a fellebbező hitelezőt a tárgyalás időpontjáról.
Jogirodalmi álláspontot megjelölve hivatkoztak arra, hogy nem a hitelezők, hanem a bíróság dönt a moratórium hosszabbításáról. Kiemelték, hogy az egyezség létrehozása körében kell a bíróságnak az eljárási rend és az alakisági követelmények betartását ellenőrizni, a moratórium hosszabbítása azonban nem csődegyezség. Álláspontjuk szerint e körben nem csak azt kell vizsgálni, amit a másodfokú bíróság mérlegelt, hanem azt is, hogy mi a csődeljárás lényege és értelme. Kifejtették, hogy a csődeljárás során a hitelezők az egyezség megkötésével - követeléseikből engedve - lényegesen előnyösebb helyzetbe kerülnek ahhoz képest, mint ha az adós felszámolás alá kerülne. Mindezekből következően a bíróság a moratórium vonatkozásában mérlegelheti, alakíthatja a hitelezők hozzájárulását.
A moratórium meghosszabbítása nem sértette egyik hitelező érdekét sem, az nem minősül érdemi végzésnek. A Cstv. szövegének értelmezéséből arra a következtetésre jutottak, hogy a megkülönböztetést a Cstv. 18. § (7) bekezdése is tükrözi, mert az egyetértést kíván meg, míg az egyezségkötés tekintetében a Cstv. 20. § (1) bekezdése ilyen kifejezést nem tartalmaz. Jelen esetben az egyetértés megvolt a hitelezők többségénél, az elsőfokú bíróságnak joga volt mérlegelni és elfogadni, hogy ez az egyetértés fennállt, ezért jogszerűen meghosszabbíthatta a moratóriumot.
A Cstv. 17. és 18. §-aiban foglalt rendelkezések a csődegyezséget biztosító garanciális szabályok, be nem tartásuk jogkövetkezménye a Cstv. 17. § (1) bekezdésében foglalt szankciók alkalmazása lehet, továbbá az, hogy a megsértésükkel tartott tárgyaláson nem lehet érvényesen dönteni a csődegyezség tárgyában. Ez azonban nem jelenti a csődegyezségi tárgyalás jogszabályellenességét. Szabálytalan a csődegyezségi tárgyalás, ha a hitelezők meghívására nem kerül sor, a meghívó átvétele nincs igazolva. Minden más esetben a hiányosság csak azt eredményezheti, hogy az egyezség tárgyában nem születhet döntés.
A csődegyezségi tárgyaláson a hitelezők megjelentek, ezért az szabályszerűen került megtartásra. A moratórium meghosszabbításának tárgyában hozott döntéshez az információk birtokában voltak, ezért a moratórium kérdésében érvényesen lehetett szavazni.
A moratórium vonatkozásában szavazott hitelezők tekintetében - álláspontjuk szerint - M. S. szavazatát le kell vonni az összes hitelezői szavazatból. Hivatkoztak arra, hogy a vagyonfelügyelő, és nem az adós hibája volt, hogy az első egyezségi tárgyaláson szavazati jogot biztosított a számára. Csak a csődegyezség esetén nincs lehetőség a szavazatok átszámítására, a Cstv. a moratórium meghosszabbításával kapcsolatban ezt nem mondja ki. E körben utaltak a Pécsi Ítélőtábla BDT2013.2956. számon közzétett döntésében kifejtettekre.
Kiemelték még, hogy a Cstv. 17. § (1) bekezdésének megsértése esetén a bíróság kérelemre a 9. § (10) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhatja, ezért annak elmulasztása nem eredményezheti a tárgyalás illegitimmé válását.
Előadták, hogy az elsőfokú bíróságnak a saját - csődeljárást megszüntető - végzését hatályon kívül helyező végzése - amennyiben eljárási szabálysértés volt -, kihatott az eljárásban történtekre. Az elsőfokú bíróság ugyanis rendelkezett a moratórium meghosszabbításáról, melyet közzé is tett, ezért az adós abban a helyzetben volt, hogy a meghosszabbított időtartamon belül szabályszerűen tarthatott csődegyezségi tárgyalást.
Ha azonban az elsőfokú bíróság szabályosan felterjesztette volna a csődeljárást megszüntető végzést követően benyújtott egyezség jóváhagyása iránti kérelmet fellebbezésként, akkor a másodfokú bíróság döntése ismeretében - ahol a másodfokú bíróság kifejthette volna a moratórium szabálytalan meghosszabbításával kapcsolatos álláspontját - tarthatott volna egy szabályos tárgyalást, és szabályosan meghosszabbíthatta volna a moratóriumot.
Hivatkoztak arra is, hogy a másodfokú bíróság 55 nap alatt bírálta el a hitelező fellebbezését, ugyanakkor azért találta szabálytalannak a tárgyalást, mert az azt megelőző 8 munkanaphoz képest, késve vette át a hitelező a meghívót és mellékleteit a megváltozott székhelyén. Rámutattak, hogy a fellebbező hitelező csak állította, de nem bizonyította, hogy hiányosan kapta meg a meghívót, ugyanakkor ezt tényként fogadta el a másodfokú bíróság.
A B. Kft. "cs.a.", valamint a H. Kft. "cs.a." hitelezők felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Hangsúlyozták, hogy a másodfokú bíróság ugyan a csődeljárást, a csődegyezséget időben és logikailag megelőző formai, eljárási hiányosságok miatt szüntette meg, a hitelezők azonban az eljárás során már előadták, hogy az egyezség nem felel meg a Cstv. 20. § (1a) bekezdés, 17. § (1) bekezdés és 21. § (1) bekezdés feltételeinek. A Ptk. 1:4. §-ra vonatkozó érvelés új tényállítás, alaptalan, ellentétes a Cstv. 22. §-ával.
Kiemelték, hogy a Cstv. 17. § (1) bekezdés szerinti 8 munkanapos határidő álláspontjuk szerint sem abszolút hatályú, ezért vizsgálni kell, hogy a 8 munkanapos határidő mennyiben és miért sérült. A jelen ügyben azonban megállapítható, hogy az adós határidőben fel sem adta a komplett dokumentációt.
Előadták, hogy álláspontjuk szerint az egyezség nincs érvényesen írásba foglalva sem [Ptk. 6:7. § (4) bekezdés], mert olyan hitelezők írták alá a magyar nyelven megfogalmazott egyezséget, akik a magyar nyelvet nem beszélik.
Érdemben is kifejtették álláspontjukat a csődegyezség tartalmával kapcsolatban.
A Kúria a tényállást kiegészíti azzal, hogy az adóssal szemben 2015. június 11-én a bíróság megindította a felszámolást Fpk.18-15-000061 számon, felszámolóként az S. Korlátolt Felelősségű Társaságot rendelve ki.
Az eljárás tartama alatt a B. Kft. valamint a H. Kft. is csődeljárást kezdeményezett, ez utóbbinak a csődeljárása már jogerősen befejeződött.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
Az eljárásban elsőként eldöntendő jogkérdés az volt: hogyan értelmezendő a Cstv. 18. § (7) bekezdése, mely szerint "a hitelezőkkel folytatott tárgyaláson az adós kérheti a hitelezők egyetértését a fizetési haladék meghosszabbításához". Az adós álláspontja szerint a "hitelezőkkel folytatott tárgyalás" kifejezés nem csak a szabályosan összehívott egyezségi tárgyalásra vonatkozik, hanem azokra is, ahol egyébként egyezséget nem lehetne megkötni, míg a másodfokú bíróság álláspontja szerint erre a tárgyalásra is azok a szigorú formai szabályok vonatkoznak, amelyek irányadóak a szabályos csődegyezség létrehozásához szükséges egyezségi tárgyalásra.
A Kúria álláspontja szerint a kérdés megválaszolásánál jelentősége van annak, hogy hol helyezte el a jogalkotó ezt a rendelkezést (rendszertani értelmezés). A 17-18. § az "Egyezségi tárgyalás a hitelezőkkel, a fizetési haladék meghosszabbítása" cím alatt található. A 17. § a csődegyezségi tárgyalás előkészítésére, a 18. § (1)-(5) bekezdése a csődegyezségi tárgyaláson történtekre, a szavazásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. A (6) bekezdés ugyan a bíróság szavazati joggal kapcsolatos határozatának a jogkövetkezményeire vonatkozik, azonban a (7)-(14) bekezdések a moratórium meghosszabbításának a szabályait tartalmazzák. A moratórium ugyan csak annyiban kapcsolódik a csődegyezséghez, hogy annak tartama alatt van lehetőség a csődegyezség megkötésére, azonban nem vitásan a törvény a csődegyezségi tárgyaláson belül helyezte el a moratórium meghosszabbításával kapcsolatos eljárást, ebből következően csak a csődegyezségi tárgyaláson lehet a moratórium meghosszabbítása tekintetében döntést hozni.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, a másodfokú bíróság helytállóan értelmezte akként a Cstv. vonatkozó szabályait, hogy csak a szabályosan összehívott csődegyezségi tárgyaláson hozható a moratórium meghosszabbítása vonatkozásában is döntés, mert csak így biztosítható, hogy a hitelezők egymásról tudva, egymás szavazatának ismeretében döntsenek e kérdésben.
Nem ért egyet a Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglalt azzal az állítással, hogy nem a hitelezők, hanem a bíróság dönthet - akár a hitelezők szavazatával ellentétesen is - a moratórium meghosszabbításáról. A hitelezők hozzájáruló szavazatának hiányában a bíróságnak nincs lehetősége a moratórium meghosszabbítására, a Cstv. 18. § (11) bekezdése is csak elutasítási jogot biztosít a bíróság részére.
Téves a felülvizsgálati kérelemben foglalt az az érvelés, hogy a csődegyezségi tárgyalás szabálytalan összehívásának csak a 17. § (1) bekezdés szerinti szankciója lenne alkalmazható. A Cstv. 17. § (1) bekezdése nem vitásan konkrét szankciót tartalmaz a vezető tisztségviselők rendelkezési jogának korlátozásával arra az esetre, ha az adós az egyezségi tárgyalásra nem a törvénynek megfelelően hívta össze a hitelezőket. Ez a szankció azonban nem váltja ki azt a kötelezettséget, amelyet a másodfokú bíróság helytállóan hangsúlyozott, hogy a törvényben írt formai követelményeket be kell tartani, mert ennek garanciális következményei vannak. Az együttes cégjegyzési jog és a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog nem teszi a szabálytalanul összehívott csődegyezségi tárgyalást szabályossá. E szankciónak az a feladata, hogy amennyiben az adós vezetése nem törekszik a szabályos eljárásra, a hitelezői érdekek védelmében a bíróság meg tudja óvni az adós vagyonát, meg tudja akadályozni, hogy az adós vezetői a hitelezők kielégítési alapját elvonják.
A nem vitatott tényállás szerint az adós a kifogást benyújtó hitelezőktől még a csődegyezségi tárgyaláson értesült arról, hogy álláspontjuk szerint szabálytalan volt a csődegyezségi tárgyalás összehívása, sőt az elsőfokú bíróság is kifejtette 12. sorszámú, csődeljárást megszüntető végzésében, hogy nem került megtartásra a 8 munkanapos tárgyalási időköz. Ebből következően az adósnak - jóllehet az elsőfokú bíróság a moratóriumot meghosszabbította - tudnia kellett, hogy a csődegyezségi tárgyalás nem volt szabályosan összehívva. A Cstv. 18. § (7) bekezdéséből pedig - a fenti kifejtettek alapján - megalapozottan nem vonható le az a következtetés, hogy a csődegyezségi tárgyalásra nem szükséges szabályosan összehívni a hitelezőket.
Alaptalan az új Ptk. 1:4. § (2)-(3) bekezdésére alapított felülvizsgálati érvelés is, mely szerint a fellebbező hitelezők magatartása felróható abban a tekintetben, hogy a közöttük folyamatban levő perben nem közölték az adóssal a székhelyük megváltozását. A fellebbező hitelezők ugyanis a jogszabályoknak megfelelően - a cégnyilvántartásban a székhelyük megváltozását bejelentették, az közzétételre került, mindenki számára elérhető, nyilvános adat.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a vagyonfelügyelő által adott tájékoztatás nem minősül tudomásszerzésnek, ugyanis a csődegyezségi tárgyalás vonatkozásában nem azt kell vizsgálni, hogy a fél tudott-e az adott tényről, hanem azt, hogy az adós lehetővé tette-e számára - a Cstv. szabályainak következetes betartásával - annak megismerését.
Az ügyben nem volt jelentősége annak, hogy valójában milyen iratokat kapott meg - késve - a hitelező, mert ha a törvény szerinti teljes iratállományt megkapta volna, a késedelem miatt akkor sem lett volna szabályos a csődegyezségi tárgyalás lefolytatása.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az adós és a F. Kft. hitelező felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelesek megfizetni a felülvizsgálati ellenkérelmet benyújtó hitelezők felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletükkel felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdésének (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2015. november 17.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr.Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Rápolti Barbara s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.256/2015.)