adozona.hu
EH 2016.02.M3
EH 2016.02.M3
A büntetőeljárási törvény alapján kiadott parancsnoki jellemzés hatályon kívül helyezését a hivatalos állomány tagja a Hszt. alapján nem kérheti. E körben az igényérvényesítési jog hiánya azonban nem zárja őt el attól a lehetőségtől, hogy amennyiben a parancsnoki jellemzéssel kapcsolatban annak valótlan vagy személyiségi jogot sértő megállapítása miatt nem vagyoni kárt szenvedett, a kártérítési igényét a jogszabály szerinti alperessel szemben érvényesítse [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 194. § (1) bekezdé
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes hivatásos szolgálati viszonyban főnyomozói beosztásban teljesített szolgálatot. A Nyomozó Ügyészség megkereste az alperes vezetőjét, hogy a hivatali visszaélés bűntette miatt folyamatban lévő büntetőügyben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 71. § (1) bekezdése alapján küldjék meg az ügyészség részére a felperes parancsnoki jellemzését. A bűnügyi osztály vezetője erre figyelemmel elkészít...
EH 2016.02.M3 A büntetőeljárási törvény alapján kiadott parancsnoki jellemzés hatályon kívül helyezését a hivatalos állomány tagja a Hszt. alapján nem kérheti. E körben az igényérvényesítési jog hiánya azonban nem zárja őt el attól a lehetőségtől, hogy amennyiben a parancsnoki jellemzéssel kapcsolatban annak valótlan vagy személyiségi jogot sértő megállapítása miatt nem vagyoni kárt szenvedett, a kártérítési igényét a jogszabály szerinti alperessel szemben érvényesítse [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 194. § (1) bekezdés, 23/1997. (III. 19.) BM rendelet 42. § (1) bekezdés, Pp. 64. § (2) bekezdés].
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes hivatásos szolgálati viszonyban főnyomozói beosztásban teljesített szolgálatot. A Nyomozó Ügyészség megkereste az alperes vezetőjét, hogy a hivatali visszaélés bűntette miatt folyamatban lévő büntetőügyben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 71. § (1) bekezdése alapján küldjék meg az ügyészség részére a felperes parancsnoki jellemzését. A bűnügyi osztály vezetője erre figyelemmel elkészítette a felperes parancsnoki jellemzést, melyet a Rendőrkapitányság vezetője azzal írt alá, hogy az abban foglaltakkal egyetért.[2] A felperes szolgálati panaszt terjesztett elő, melyben kérte a parancsnoki jellemzés hatályon kívül helyezését arra hivatkozva, hogy az valótlan tartalmú, továbbá 500 000 forint nem vagyoni kártérítésre tartott igényt arra hivatkozva, hogy a parancsnoki jellemzés kiadásával az alperes kárt okozott neki.
[3] A megyei rendőrfőkapitány határozatával a felperes szolgálati panaszát elutasította. Határozatában kifejtette, hogy a parancsnoki jellemzés nem a szolgálati viszony, mint munkajogviszony keretében készült, hanem a Be. 71. § (1) bekezdésében írt megkeresés alapján, és köteles volt annak a jogszabályban rögzített határidőn belül eleget tenni. A jellemzés elkészítése nem a felperes szolgálati viszonyára vonatkozó munkáltatói intézkedés volt, így azzal szemben szolgálati panasz előterjesztésének nem volt helye.
[4] A felperes nem vagyoni kárigényét az Országos Rendőr-főkapitányság határozatával elbírálta és azt elutasította.
[5] A felperes a határozatokat sérelmezve keresetet terjesztett elő, melyben kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a parancsnoki jellemzés jogsértő voltát, azt helyezze hatályon kívül, továbbá kötelezze az alperest, hogy a parancsnoki jellemzés jogsértő voltáról értesítse a Nyomozó Ügyészséget, és készítsen új, valós adatokkal ellátott parancsnoki jellemzést. Kérte továbbá, hogy kötelezze a bíróság az alperest arra is, hogy kérjen bocsánatot, és azt az állománygyűlésen hirdesse ki. Ezen túl 250 000 forint nem vagyoni kára megtérítésére kérte kötelezni a munkáltatót. Arra hivatkozott, hogy a parancsnoki jellemzésben foglaltak nem feleltek meg a valóságnak és az alperes kárt okozott neki azzal, hogy azt a büntetőeljárásban felhasználták, azt azonban nem vitatta, hogy a parancsnoki jellemzés kiadására az alperes jogosult volt.
[6] Az alperes elsősorban az eljárás megszüntetését kérte arra hivatkozva, hogy szolgálati panasz előterjesztésének nem volt helye a parancsnoki jellemzésre tekintettel, másodlagosan a kereset elutasítását indítványozta.
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[8] Indokolásában kifejtette, hogy a felperes a parancsnoki jellemzéssel kapcsolatban szolgálati panaszt terjeszthetett elő, mivel az annak kiadására irányuló megkereséssel azért fordultak az alpereshez, mert vele állt szolgálati viszonyban a felperes. A parancsnoki jellemzésben a felperesre vonatkozó kérdések merültek fel, így az az ellen beadott szolgálati panasz során született határozattal szemben a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 196. § (1) bekezdés a) pontja szerint keresetet terjeszthetett elő, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetve a per megszüntetésének nem volt helye.
[9] Megállapította, hogy az alperes köteles volt teljesíteni a Be. 71. § (1) bekezdése szerint az ügyészség részéről érkezett megkeresését, így jogszerűen adott ki a felperesre vonatkozó parancsnoki jellemzést.
[10] Annak tartalma vonatkozásában megállapította, hogy az a felperes jó, illetve beosztása ellátásával kapcsolatos rosszabb tulajdonságait kiegyensúlyozottan tartalmazta, rá elmarasztaló megállapításokat, súlyosabb negatívumokat nem állapított meg. A parancsnoki jellemzés a felperes parancsnokának a véleményét tükrözte, melynek munkajogi és büntetőjogi következménye nem volt, személyiségi jogot sértő megállapításokat nem tartalmazott. Mindezekre tekintettel a felperesnek nem vagyoni kára sem keletkezhetett, ezért az elsőfokú bíróság igényét elutasította.
[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] Megállapítása szerint a parancsnoki jellemzés nem tartalmazott olyan, a felperes személyét indokolatlanul bántó, sértő, illetőleg lealacsonyító vagy megalázó kijelentést, amely alkalmas lett volna az emberi méltósága és társadalmi megítélése negatív befolyásolására, személyének negatív megítélésére. A parancsnoki jellemzést a megkereső hatóság részére jogszerűen adták ki, azzal összefüggésben nem vagyoni kár nem érte a felperest.
[13] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet "változtassa meg" és adjon helyt keresetének, illetve másodlagosan azt helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítéletre is kiterjedően, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására, és marasztalja az alperest a perköltségben.
[14] Előadta, hogy mindkét ítélet részben felderítetlen, részben pedig téves ténybeli következtetések miatt olyan mértékben megalapozatlan, amely annak hatályon kívül helyezését indokolja. Parancsnoka szándékosan sértő tartalmú parancsnoki jellemzést állított ki róla károkozás céljából. A jellemzés valóságtartalmát az alperesnek kellett volna bizonyítania a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján, erre azonban nem került sor, s mindez a büntetőeljárás elhúzódását is eredményezte.
[15] Arra hivatkozott, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 75. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, megsértése sérti az egyenlő bánásmód követelményét, a becsületet és az emberi méltóságot. Az alperes azzal, hogy elkészítette a parancsnoki jellemzést és ezt megküldte a büntetőügyben, kvázi alkalmatlan rendőrnek nevezte őt, ami más hatóságok, tanácsok tagjának a tudomására is juthatott. Az abban foglaltak alkalmasak voltak emberi méltóságának a megsértésére.
[16] Álláspontja szerint a nem vagyoni kártérítés mértéke megállapításánál figyelembe kell venni, hogy a parancsnoki véleményt készítővel függő viszonyban állt. A jellemzés szakszervezeti tagságára, apaságára, kisrendőr beosztására tekintettel is készült, a szakszervezetben betöltött tisztsége 2006 óta fennállt. Az általa vitatott megállapítások valósága vonatkozásában bizonyítási eljárást kellett volna lefolytatni. Hivatkozott arra is, hogy az alperes évek óta tartó zaklató magatartása megviselte.
[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[18] A felperes felülvizsgálati kérelme a parancsnoki jellemzés hatályon kívül helyezése iránti igény vonatkozásában nem alapos, míg a nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti igény tekintetében a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatra nem alkalmas.
[19] A Hszt. 194. § (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja - meghatalmazás alapján nevében az érdekképviseleti szerv és ügyvéd is - szolgálati panasszal élhet, ha a szolgálati viszonyára vonatkozó, e törvény 195. §-ában szabályozott döntést vagy intézkedést, illetve ezek elmulasztását sérelmesnek tartja.
[20] Helytállóan érvelt az alperes a szolgálati panaszt elutasító döntésében, illetve ellenkérelmében is a körben, hogy a felperes által sérelmezett parancsnoki jellemzés nem a szolgálati viszony mint munkavégzésre irányuló jogviszony keretén belül készült, hanem a Be. 71. § (1) bekezdésében írt megkeresés alapján. Az alperes mint megkeresett szerv a hivatkozott jogszabályi rendelkezés alapján köteles volt az adatszolgáltatást teljesíteni a jogszabályban rögzített határidőn belül.
[21] A Hszt. 83. § (3) bekezdése a hivatásos állomány tagjának minősítése kapcsán lehetőséget biztosít a hivatásos állomány tagjának arra, hogy a minősítés valótlan vagy személyiségi jogát sértő megállapítása ellen bírósághoz forduljon, az egyéb esetekben készített jellemzés vonatkozásában azonban ilyen lehetőséget nem biztosít a törvény. Ugyancsak nem ad ilyen lehetőséget a Hszt. a büntetőeljárási törvény alapján eszközölt megkeresés teljesítése vonatkozásában, nem biztosítja azt, hogy a valótlan vagy személyiségi jogot sértő megállapítások megváltoztatása, illetve hatályon kívül helyezése iránt a hivatásos állomány tagja eljárást kezdeményezzen. Minderre tekintettel - kereshetőségi jog hiányában - nem volt jogszabálysértő a felperes keresetének elutasítása a parancsnoki jellemzés tárgyában.
[22] Az a körülmény, hogy a hivatásos állomány tagja szolgálati panaszában, illetve a peres eljárás során nem kérhette a parancsnoki jellemzés tartalmának megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezését, nem zárja őt el attól a lehetőségtől, hogy kártérítési igényét érvényesítse, amennyiben a parancsnoki jellemzés kiadásával kapcsolatban, szolgálati viszonyával összefüggésben kára keletkezett. Ennek megfelelően a felperest - amennyiben a parancsnoki jellemzéssel kapcsolatban annak valótlan vagy személyiségi jogot sértő megállapítása miatt nem vagyoni kárt szenvedett - kártérítési igénye érvényesítésétől nem lehet elzárni.
[23] A felperes e körben előterjesztett nem vagyoni kárigényét az Országos Rendőr-főkapitányság határozatával elbírálta és azt elutasította.
[24] A belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek és hivatásos állománya kártérítési felelősségéről szóló 23/1997. (III. 19.) BM rendelet 42. § (1) bekezdése szerint a kártérítési ügyben hozott határozat ellen kereset előterjesztése folytán alperesként az eljáró fegyveres szervet kell megjelölni. A Hszt. 242. § (2) bekezdés g) pontjában szereplő felhatalmazás alapján határozta meg a BM-rendelet a fegyveres szerv kártérítési felelősségének sajátos szabályait, köztük az eljárási rendről szóló szabályokat, melyek a károsultat és a fegyveres szervet kötik, és a Hszt. általános szabályaihoz képest speciális rendelkezést jelentenek. Ennek megfelelően az adott esetben eljáró szervnek az Országos Rendőr-főkapitányság minősül, így a nem vagyoni kártérítési igény vonatkozásában tévesen jelölte meg a felperes alperesként a Z. Megyei Rendőr-főkapitányságot.
[25] A Pp. 64. § (2) bekezdése szerint, ha a felperes a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, a bíróság a felperesnek az elsőfokú eljárás során előterjesztett kérelmére a felperes által megjelölt személyt alperesként a kereset közlésével megidézi, és a korábbi alperest a perből elbocsátja, feltéve, hogy a perre az új alperessel szemben hatásköre és illetékessége van.
[26] Ennek megfelelően a megismételt eljárásban a fenti jogértelmezésnek megfelelően a felperest fel kell hívni a helyes alperes megjelölésére, majd ennek ismeretében kell a nem vagyoni kártérítés iránti felperesi kereset körében a helyes alperes vonatkozásában a bíróságnak meghozni a döntését, illetve az eljárást megszüntetni abban az esetben, ha ezen alperest a felperes nem vonja perbe.
[27] A kifejtettek alapján a Kúria a hivatalból észlelt ok alapján [Pp. 158. § (1) bekezdés és 275. § (2) bekezdés] a törvényszék jogerős ítéletének a nem vagyoni kártérítés iránti kereset elutasítását helybenhagyó részében a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete ezen rendelkezésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ezt meghaladó részében a jogerős ítéletet - eltérő indokolással - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv. II. 10.253/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria dr. Szabó Gyula ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Erőss Péter jogtanácsos által képviselt Zala Megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen parancsnoki jellemzés hatályon kívül helyezése és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 3.M.466/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.21.315/2014/9. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. október 14-én megtartott tárgyaláson meghozta a következő
r é s z í t é l e t e t :
A Kúria a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.21.315/2014/9. számú ítéletének azt a részét, mellyel helybenhagyta a parancsnoki jellemzés hatályon kívül helyezése vonatkozásában a felperes keresetét elutasító elsőfokú döntést, hatályában fenntartja, míg a nem vagyoni kártérítés iránti kereset elutasítását helybenhagyó részét a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.466/2013/7. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot ebben a körben új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási részköltséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes a Keszthelyi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Nyomozó Alosztály Betörési-, Rablási és Életvédelmi Csoport szolgálati helyen főnyomozói beosztásban teljesített szolgálatot. 2013. április 18-án a Győri Nyomozó Ügyészség megkereste az alperes vezetőjét, hogy a hivatali visszaélés bűntette miatt folyamatban lévő büntető ügyben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 71. § (1) bekezdése alapján küldjék meg az ügyészség részére a felperes parancsnoki jellemzését. A Bűnügyi Osztály vezetője erre figyelemmel elkészítette a felperes parancsnoki jellemzést, melyet a Keszthelyi Rendőrkapitányság vezetője azzal írt alá, hogy az abban foglaltakkal egyetért.
A felperes 2013. június 1-jén szolgálati panaszt terjesztett elő, melyben kérte a parancsnoki jellemzés hatályon kívül helyezését arra hivatkozva, hogy az valótlan tartalmú, továbbá 500.000 forint nem vagyoni kártérítésre tartott igényt arra hivatkozva, hogy a parancsnoki jellemzés kiadásával az alperes kárt okozott neki.
A megyei rendőrfőkapitány 2003. szeptember 4-én kelt határozatával a felperes szolgálati panaszát elutasította. Határozatában kifejtette, hogy a parancsnoki jellemzés nem a szolgálati viszony, mint munkajogviszony keretében készült, hanem a Be. 71. § (1) bekezdésében írt megkeresés alapján, és köteles volt annak a jogszabályban rögzített határidőn belül eleget tenni. A jellemzés elkészítése nem a felperes szolgálati viszonyára vonatkozó munkáltatói intézkedés volt, így azzal szemben szolgálati panasz előterjesztésének nem volt helye.
A felperes nem vagyoni kárigényét az Országos Rendőr-főkapitányság 2013 októberében kelt határozatával elbírálta és azt elutasította. Kifejtette, hogy a munkáltatói magatartás jogellenessége felől a szolgálati panaszt elbíráló határozat dönthetett volna, e kérdésben azonban nem volt helye szolgálati panasz előterjesztésének, így nem került sor a magatartás jogszerűtlen jellegének megállapítására sem. A munkáltatói kárfelelősség elemei közül hiányzott továbbá a jogellenes magatartás megléte. Hivatkozott arra is, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy károsodása miben valósult meg.
A felperes a határozatokat sérelmezve keresetet terjesztett elő, melyben kérte, hogy a bíróság helyezze hatályon kívül a szolgálati panaszt elbíráló érdemi döntést, állapítsa meg a parancsnoki jellemzés jogsértő voltát, azt helyezze hatályon kívül, továbbá kötelezze az alperest, hogy a parancsnoki jellemzés jogsértő voltáról értesítse a Győri Nyomozó Ügyészséget, és készítsen új, valós adatokkal ellátott parancsnoki jellemzést. Kérte továbbá, hogy kötelezze a bíróság az alperest arra is, hogy kérjen bocsánatot, és azt az állománygyűlésen hirdesse ki. Ezen túl 250.000 forint nem vagyoni kára megtérítésére kérte kötelezni a munkáltatót. Arra hivatkozott, hogy a parancsnoki jellemzésben foglaltak nem feleltek meg a valóságnak és az alperes kárt okozott neki azzal, hogy azt a büntetőeljárásban felhasználták, azt azonban nem vitatta, hogy a parancsnoki jellemzés kiadására az alperes jogosult volt.
Az alperes elsősorban az eljárás megszüntetését kérte arra hivatkozva, hogy szolgálati panasz előterjesztésének nem volt helye a parancsnoki jellemzésre tekintettel, másodlagosan a kereset elutasítását indítványozta.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és 15.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperest.
Indokolásában kifejtette, hogy a felperes a parancsnoki jellemzéssel kapcsolatban szolgálati panaszt terjeszthetett elő, mivel az annak kiadására irányuló megkereséssel azért fordultak az alpereshez, mert vele állt szolgálati viszonyban a felperes. A parancsnoki jellemzésben a felperesre vonatkozó kérdések merültek fel, így az az ellen beadott szolgálati panasz során született határozattal szemben a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 196. § (1) bekezdés a) pontja szerint keresetet terjeszthetett elő, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetve a per megszüntetésének nem volt helye.
Megállapította, hogy az alperes köteles volt teljesíteni a Be. 71. § (1) bekezdése szerint az ügyészség részéről érkezett megkeresését, így jogszerűen adott ki a felperesre vonatkozó parancsnoki jellemzést.
Annak tartalma vonatkozásában megállapította, hogy az a felperes jó, illetve beosztása ellátásával kapcsolatos rosszabb tulajdonságait kiegyensúlyozottan tartalmazta, rá elmarasztaló megállapításokat, súlyosabb negatívumokat nem állapított meg. Az a felperes parancsnokának a véleményét tükrözte, melynek munkajogi és büntetőjogi következménye nem volt, személyiségi jogot sértő megállapításokat nem tett. Mindezekre tekintettel a felperesnek nem vagyoni kára sem keletkezhetett, így igényét elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és 8000 forint fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte a felperest.
Megállapította, hogy a parancsnoki jellemzés nem tartalmazott olyan, a felperes személyét indokolatlanul bántó, sértő, illetőleg lealacsonyító vagy megalázó kijelentést, amely alkalmas lett volna az emberi méltósága és társadalmi megítélése negatív befolyásolására, személyének negatív megítélésére. A parancsnoki jellemzést a megkereső hatóság részére jogszerűen adták ki, azzal összefüggésben nem vagyoni kár nem érte a felperest.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet "változtassa meg" és adjon helyt keresetének, illetve másodlagosan azt helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítéletre is kiterjedően, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására, és marasztalja az alperest a perköltségben.
Előadta, hogy mindkét ítélet részben felderítetlen, részben pedig téves ténybeli következtetések miatt olyan mértékben megalapozatlan, amely annak hatályon kívül helyezését indokolja. Parancsnoka szándékosan sértő tartalmú parancsnoki jellemzést állított ki róla károkozás céljából. A jellemzés valóságtartalmát az alperesnek kellett volna bizonyítania a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján, erre azonban nem került sor, s mindez a büntetőeljárás elhúzódását is eredményezte.
Arra hivatkozott, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 75. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, megsértése sérti az egyenlő bánásmód követelményét, a becsületet és az emberi méltóságot. Az alperes azzal, hogy elkészítette a parancsnoki jellemzést és ezt megküldte a büntető ügyben, kvázi alkalmatlan rendőrnek nevezte őt, ami más hatóságok, tanácsok tagjának a tudomására is juthatott. Az abban foglaltak alkalmasak voltak emberi méltóságának a megsértésére.
A nem vagyoni kártérítés mértéke megállapításánál figyelembe kell venni, hogy a parancsnoki véleményt készítővel függő viszonyban állt. A jellemzés szakszervezeti tagságára, apaságára, kisrendőr beosztására tekintettel is készült, mivel a szakszervezetben betöltött tisztsége 2006 óta fennállt. Az általa vitatott megállapítások valósága vonatkozásában bizonyítási eljárást kellett volna lefolytatni. Hivatkozott arra is, hogy az alperes évek óta tartó zaklató magatartása megviselte.
A felülvizsgálati kérelem érdemben is kifogásolta a parancsnoki vélemény tartalmát, melyet álláspontja szerint több bizonyíték is alátámaszt. Utalt a rendőri vezetés újabb jogsértő magatartására is, amely a Hszt. 5., 6. §-ába, valamint a 2003. évi CXXV. törvény 7-10. §-ába ütközik.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelme a parancsnoki jellemzés hatályon kívül helyezése iránti igény vonatkozásában nem alapos, míg a nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti igény tekintetében a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatra nem alkalmas.
A felperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 272.§ (1) bekezdésében rögzített határidőn túl egészítette ki, így az abban megjelölt jogsértést a Kúria érdemben nem vizsgálta.
A Hszt. 194. § (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja - meghatalmazás alapján nevében az érdek-képviseleti szerv és ügyvéd is - szolgálati panasszal élhet, ha a szolgálati viszonyára vonatkozó, e törvény 195. §-ában szabályozott döntést vagy intézkedést, illetve ezek elmulasztását sérelmesnek tartja.
Helytállóan érvelt az alperes a szolgálati panaszt elutasító döntésében, illetve ellenkérelmében is a körben, hogy a felperes által sérelmezett parancsnoki jellemzés nem a szolgálati viszony mint munkavégzésre irányuló jogviszony keretén belül készült, hanem a Be. 71. § (1) bekezdésében írt megkeresés alapján. Az alperes mint megkeresett szerv a hivatkozott jogszabályi rendelkezés alapján köteles volt az adatszolgáltatást teljesíteni a jogszabályban rögzített határidőn belül.
A Hszt. - 83. § (3) bekezdése - a hivatásos állomány tagjának minősítése kapcsán lehetőséget biztosít a hivatásos állomány tagjának arra, hogy a minősítés valótlan vagy személyiségi jogát sértő megállapítása ellen bírósághoz forduljon, az egyéb esetekben készített jellemzés vonatkozásában azonban ilyen lehetőséget nem biztosít a törvény. Ugyancsak nem ad ilyen lehetőséget a Hszt. a büntetőeljárási törvény alapján eszközölt megkeresés teljesítése vonatkozásában, nem biztosítja azt, hogy a valótlan vagy személyiségi jogot sértő megállapítások megváltoztatása, illetve hatályon kívül helyezése iránt a hivatásos állomány tagja eljárást kezdeményezzen. Minderre tekintettel - kereshetőségi jog hiányában - nem volt jogszabálysértő a felperes keresetének az elutasítása a parancsnoki jellemzés tárgyában.
Az a körülmény, hogy a hivatásos állomány tagja szolgálati panaszában, illetve a peres eljárás során nem kérhette a parancsnoki jellemzés tartalmának megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezését, nem zárja őt el attól a lehetőségtől, hogy kártérítési igényét érvényesítse, amennyiben a parancsnoki jellemzés kiadásával kapcsolatban, szolgálati viszonyával összefüggésben kára keletkezett. Ennek megfelelően a felperest - amennyiben a parancsnoki jellemzéssel kapcsolatban annak valótlan vagy személyiségi jogot sértő megállapítása miatt nem vagyoni kárt szenvedett - kártérítési igénye érvényesítésétől nem lehet elzárni.
A felperes e körben előterjesztett nem vagyoni kárigényét az Országos Rendőr-főkapitányság a 2013 októberében kelt határozatával elbírálta és azt elutasította.
A belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek és hivatásos állománya kártérítési felelősségéről szóló 23/1997.(III.19.) BM rendelet 42. § (1) bekezdése szerint a kártérítési ügyben hozott határozat ellen kereset előterjesztése folytán alperesként az eljáró fegyveres szervet kell megjelölni. A Hszt. 242. § (2) bekezdés g) pontjában szereplő felhatalmazás alapján határozta meg a BM rendelet a fegyveres szerv kártérítési felelősségének sajátos szabályait, köztük az eljárási rendről szóló szabályokat, melyek a károsultat és a fegyveres szervet kötik, és a Hszt. általános szabályaihoz képest speciális rendelkezést jelentenek. Ennek megfelelően az adott esetben eljáró szervnek az Országos Rendőr-főkapitányság minősül, így a nem vagyoni kártérítési igény vonatkozásában tévesen jelölte meg a felperes alperesként a Zala Megyei Rendőr-főkapitányságot.
A Pp. 64. § (2) bekezdése szerint, ha a felperes a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, a bíróság a felperesnek az elsőfokú eljárás során előterjesztett kérelmére a felperes által megjelölt személyt alperesként a kereset közlésével megidézi, és a korábbi alperest a perből elbocsátja, feltéve, hogy a perre az új alperessel szemben hatásköre és illetékessége van.
Ennek megfelelően a megismételt eljárásban a fenti jogértelmezésnek megfelelően a felperest fel kell hívni a helyes alperes megjelölésére, majd ennek ismeretében kell a nem vagyoni kártérítés iránti felperesi kereset körében a helyes alperes vonatkozásában a bíróságnak meghozni a döntését, illetve az eljárást megszüntetni abban az esetben, ha ezen alperest a felperes nem vonja perbe.
A kifejtettek alapján a Kúria a hivatalból észlelt ok alapján (Pp. 158. § (1) bekezdés és 275. § (2) bekezdés) a törvényszék jogerős ítéletének a nem vagyoni kártérítés iránti kereset elutasítását helybenhagyó részében a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete ezen rendelkezésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ezt meghaladó részében a jogerős ítéletet - eltérő indokolással - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárási részperköltség megfizetéséről a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján rendelkezett, míg a felülvizsgálati eljárási részilletéket a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. október 14.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria, Mfv. II. 10.253/2015.)