adozona.hu
BH+ 2016.1.35
BH+ 2016.1.35
I. A munkáltató és a közalkalmazott között fennálló jogviszonyban a munkáltató fenntartója olyan harmadik személynek minősül, akivel a közalkalmazottra vonatkozó adatot, tényt csak törvényben meghatározott esetben, vagy a közalkalmazott hozzájárulásával lehet közölni. II. A közalkalmazott személyiségi jogainak megsértésére alkalmas, ha a munkáltató a fenntartót a közalkalmazottal szemben indított fegyelmi eljárásban terhére rótt kötelezettségszegésekről mint az elbocsátás fegyelmi büntetést megalapozó valós
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresete 6 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, étkezési- és vásárlási utalvány ellenértékének megfizetésére irányult.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest a felperes javára étkezési utalvány és vásárlási utalvány megfizetésére. Ezt meghaladóan, valamint a II. r. alperes vonatkozásában a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1995. februártól állt tanár munkakörben közalkalmazotti jogvi...
BH+ 2016.1.35 I. A munkáltató és a közalkalmazott között fennálló jogviszonyban a munkáltató fenntartója olyan harmadik személynek minősül, akivel a közalkalmazottra vonatkozó adatot, tényt csak törvényben meghatározott esetben, vagy a közalkalmazott hozzájárulásával lehet közölni.
II. A közalkalmazott személyiségi jogainak megsértésére alkalmas, ha a munkáltató a fenntartót a közalkalmazottal szemben indított fegyelmi eljárásban terhére rótt kötelezettségszegésekről mint az elbocsátás fegyelmi büntetést megalapozó valós tényekről tájékoztatja [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 3. § (4) bek., 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 3. § (1) bek., 1992. évi LXIII. tv. 2. § 1. pont].
A felperes keresete 6 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, étkezési- és vásárlási utalvány ellenértékének megfizetésére irányult.A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest a felperes javára étkezési utalvány és vásárlási utalvány megfizetésére. Ezt meghaladóan, valamint a II. r. alperes vonatkozásában a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1995. februártól állt tanár munkakörben közalkalmazotti jogviszonyban a J.-i Belvárosi Általános iskolában.
Vele szemben az iskola igazgatója 2008. január 30-án fegyelmi eljárást indított egyes tanulók fizikai bántalmazása, illetve egy tanuló fenekének megfogása miatt. A fegyelmi tanács 2008. március 28-án a felperessel szemben elbocsátás fegyelmi büntetést szabott ki.
A munkaügyi bíróság ítéletével a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte, a felperest eredeti munkakörébe visszahelyezte. A megyei bíróság 2009. június 18-án kelt határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az iskola igazgatójának megbízásából a jogi képviselője 2009. március 20-án a J.-i Önkormányzat polgármesterét és a képviselő-testületének tagjait egyenként saját e-mail címükön tájékoztatta az alábbiakról:
"A felperessel szemben a munkáltató 2008 tavaszán fegyelmi eljárást folytatott le, mivel vele szemben több ismétlődő panasz érkezett arra vonatkozóan, hogy a diákokkal szemben nem a megfelelő magatartást tanúsította, több alkalommal becsmérlő kifejezésekkel illetett több diákot, illetve testi fenyítéseket alkalmazott egyes tanulókkal szemben. Szintén a panaszok között szerepelt, hogy egy esetben egy 8. osztályos leánytanuló fenekét is megfogta. A fenti panaszokat a munkáltató jogszerűen lefolytatott fegyelmi eljárásban kivizsgálta, és megállapította a felperes felelősségét minden panasz tekintetében, és őt elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. E döntést a felperes a munkaügyi bíróságon megtámadta. A bíróság a keresetének első fokon nem jogerős döntésében helyt adott, és a vonatkozó fegyelmi határozatot megsemmisítette. A bíróság megállapította, hogy eljárási szabálysértés történt a fegyelmi eljárás során. Álláspontunk szerint az elsőfokú bíróság ítélete helytelen. A formai hiba miatt a bíróság a fegyelmi eljárás alapját képező cselekményekkel érdemben egyáltalán nem foglalkozott, azok valóságtartalmát nem vizsgálta... Álláspontunk szerint mindenképpen az ítélet elleni fellebbezés javasolt. A közoktatási törvény szerint a pedagógusnak kötelessége, hogy a nevelő- és oktató tevékenysége során gondoskodjon a tanulók erkölcsi védelméről, személyiségének fejlődéséről. Álláspontunk szerint Á. L. (felperes) ezt a törvényi kötelezettségét több alkalommal, súlyosan megszegte."
A Legfelsőbb Bíróság által elrendelt megismételt eljárásban a munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte a fegyelmi határozatot, és kötelezte az alperest a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására, mivel a fegyelmi tanács összetétele jogellenes volt. A törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A fegyelmi eljárás és a felperes elbocsátása J.-ben széles körben ismertté vált. A 2010. évi önkormányzati választások során a felperes képviselőjelöltként indult, a szervezet tagjait maga tájékoztatta, hogy a fegyelmi határozatban mivel vádolják, és tisztázni kívánta magát.
Az elsőfokú bíróság a felperes nem vagyoni kártérítés iránti kérelmét a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 83. §-a alapján alkalmazni rendelt 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 174. §-ában foglaltakra figyelemmel nem találta alaposnak.
Alaptalan volt a felperes hivatkozása, miszerint a munkáltató az elsőfokú ítélet megállapításait kiragadva a képviselő-testületet félretájékoztatta, valós tényként közölte a fegyelmi határozat megállapításait, és ezzel a jóhírnevét sértette. A fegyelmi eljárás a tárgya miatt a közösséget foglalkoztathatta attól függetlenül, hogy az iskola igazgatója milyen tájékoztatást adott. A felperes maga is feltárta kívülállóknak a fegyelmi eljárás eseményeit, és ezáltal a szóbeszéd terjedéséhez hozzájárult. Ezért nem állapítható meg okozati összefüggés a felperest érintő állítások elterjedése és a munkáltató magatartás között.
A II. r. alperes vonatkozásában a keresetet teljes egészében alaptalannak találta figyelemmel arra, hogy a II. r. alperes a felperesnek nem volt munkáltatója.
A felek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú ítéletnek nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben megváltoztatta, és az I. r. alperest 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte.
A törvényszék a másodfokú eljárásban bizonyítást folytatott le, ennek eredményeként kiegészítette az elsőfokú ítélet tényállását. E szerint a munkáltató számára jogszabály, vagy SzMSz, illetve a fegyelmi jogkör gyakorlójának a munkaköri leírása nem tartalmazott olyan kifejezett kötelezettséget, amelynek alapján a fenntartót a munkáltatónak részletesen tájékoztatnia kellett volna a fegyelmi eljárás tárgyává tett tényekről, beszámolási kötelezettsége e körben nem volt.
Az így kiegészített tényállás alapján a felperes fellebbezését részben alaposnak találta.
A törvényszék megállapította, hogy a II. r. alperessel szemben az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a keresetet. A II. r. alperes a Kjt. 20. § (1) bekezdése szerint nem minősül a felperes munkáltatójának, így a Kjt. 83. §-a szerint irányadó Mt. 174. §-a szerinti munkáltatót terhelő kártérítési felelősség sem érvényesíthető vele szemben. Ezért a II. r. alperes marasztalására vonatkozóan előterjesztett fellebbezés alaptalan.
A törvényszék a nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatos jogvitát érdemben a felperes és az I. r. alperes jogviszonyában bírálta el, mert az I. r. alperes mint jogutód munkáltató felel a munkáltató által a munkavállalónak okozott kárért a Kjt. 83. §-a alapján alkalmazandó Mt. 174. §-a szerint.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat feladatai közé tartozik az alapfokú nevelésről, oktatásról való gondoskodás. E körben az Ötv., illetve az oktatással és neveléssel kapcsolatos ágazati jogszabályok határozzák meg tevékenysége körét. Sem a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. (a továbbiakban: Közokt.tv.), sem az Ötv., vagy más jogszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján az oktatási intézmény fenntartója az oktatási intézményben foglalkoztatott közalkalmazottat közvetlenül érintő hatáskört gyakorolhatna. Ilyen önálló hatáskörrel a képviselő-testület törvényes képviselőjeként eljáró polgármester sem rendelkezik, de a képviselő-testület bizottságai sem.
A jogelőd általános iskola szervezeti és működési szabályzata nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a fegyelmi eljárásra, és az azzal összefüggő peres eljárásra, vagy az érintett munkavállaló adataira is kiterjedő tájékoztatást írna elő a fenntartó felé. A Közokt.tv. fenntartói irányításról rendelkező 102. § (2) bekezdése, valamint a 106. § (5) bekezdése alapján a fenntartót irányításként megillető szakmai és gazdasági felügyeleten a szakmai és gazdasági ellenőrzést kell érteni, amely nem jelenti azt, hogy a fenntartót a Kjt. 3. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó Mt. 3. § (4) bekezdése ne korlátozná a munkavállalókra vonatkozó tények, adatok megismerésében.
A törvényszék álláspontja szerint a képviselő-testület, illetve a polgármester az Mt. 3. § (4) bekezdése alapján harmadik személyeknek minősülnek, és nekik a fegyelmi eljárással kapcsolatosan a munkavállalóra vonatkozóan tényt, adatot, véleményt tartalmazó tájékoztatás nem lett volna adható. Erre csak törvényi felhatalmazás, vagy a felperes személyes hozzájárulása alapján kerülhetett volna sor.
A felperes ellen indult fegyelmi eljárással összefüggő, a felperes személyes adatainak minősülő tájékoztatással az igazgató megsértette az Mt. 3. § (4) bekezdésében foglalt tilalmat. A tájékoztatás tartalma a felperes személyiségi jogainak sérelmével járt. Az e-mailben a munkáltató kifejtette a véleményét, miszerint a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló cselekményeket a felperes megvalósította, pedagógusi kötelezettségeit súlyosan megszegte. A levél felsorolta a felperessel kapcsolatban előterjesztett panaszt, a fegyelmi határozat alapjául szolgáló magatartásokat: a diákok becsmérlő kifejezésekkel illetése, testi fenyítés alkalmazása és egy leánytanuló intim testi megérintése.
Ez a munkáltatói vélemény - akkor is, ha az konkrét fegyelmi határozaton alapul - olyan személyes adatokat tartalmaz, amelyből a felperesre hátrányos következtetések vonhatók le a pedagógusi munkakör betöltésével kapcsolatos alkalmasságára és általában az emberi méltóságára nézve.
A munkaviszonnyal kapcsolatos valótlan, vagy a valóság téves feltüntetésére alkalmas közlés, értékelés, jellemzés, minősítés hírnévrontást jelent, az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 76. §-a szerint személyhez fűződő jogsérelmet valósít meg. A nem vagyoni kártérítés megállapításához pedig elegendő a jogsérelem tényének a bizonyítása. Nem szükséges vizsgálni, hogy a bekövetkezett jogsértés konkrétan megnehezítette-e a sérelmet szenvedő félnek a társadalmi helyzetét. A felperesről állított tények a munkájával kapcsolatos emberi megítélését is súlyosan rontották, alkalmasak voltak emberi méltóságának csorbítására.
A jóhírnév megsértésére alkalmas tényállítás esetén nem azt a személyt terheli az ellenkező bizonyításának kötelezettsége, akire a gyanú árnyéka vetült, hanem az állításokat megfogalmazó személyt terheli annak bizonyítása, hogy az általa akár burkoltan megfogalmazott tények valósak (BDT 2005.1277.). Erre a perben nem került sor, mert a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló tényállást a bíróság érdemben nem vizsgálta felül. A kör e-mailben szereplő állítás, vélemény valóságtartalmát az I. r. alperes nem bizonyította. A tájékoztatással viszont a felperessel kapcsolatban olyan védett, személyes adatokat hozott nyilvánosságra a munkáltató, amelyek a személyi adatok védelméről és közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1990. évi LXIII. törvény védelme alatt állnak.
A törvényszék nem látta megállapíthatónak, hogy a fenti tényállításokat a felperes híresztelte. Ez a körülmény az alperes magatartásának jogsértő jellegét egyébként sem érintené. A munkáltató részéről a jogsértés minden egyéb körülménytől függetlenül megvalósult, és ez önmagában elegendő a nem vagyoni kár jogalapjának megállapításához. Ugyanakkor a felperes azt állította, hogy az ellene felhozott, reá nézve súlyosan terhelő állításokkal szemben védekezni kényszerült, amikor azok rajta kívül álló okból ismertté váltak, ez pedig nem róható a felperes terhére.
A törvényszék egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a fegyelmi eljárás során elkövetett szabálysértések a felperes személyiségi jogának sérelmét nem eredményezték.
A nem vagyoni kártérítés összegszerűségének megállapítása során mérlegelte, hogy a munkavégzés a személyiség egyik legfontosabb megnyilvánulása, a társadalom ítéletalkotásának egyik alapvető fokmérője. A felperes tanár foglalkozású, jóhírnevének, fedhetetlenségének megőrzése ezért is alapvető érdeke. A felperes kis városban él, ahol a vele kapcsolatos tényállítások gyorsan elterjedtek, sok embert hosszabb ideig foglalkoztattak, és itt a felperes közéleti szerepet is vállalni kívánt. Ugyanakkor személyiségi jogsértést csak az e-mailben történő tájékoztatás valósított meg, a törvényszék figyelemmel volt továbbá a kellő mértéktartás követelményére is.
Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.
Álláspontjuk szerint a törvényszék az Mt.-t nem a Kjt. rendelkezéseivel összhangban alkalmazta, továbbá nem értékelte, hogy folyamatban lévő polgári peres eljárásról történt munkáltatói tájékoztatás a fenntartó felé. A Kjt. szabályozásából következik, hogy a közalkalmazottakat foglalkoztató intézmények alapítói és fenntartói bizonyos esetekben munkáltatói jogkörbe tartozó hatáskörrel is rendelkeznek. Ilyen szabályt tartalmaz a Kjt. 53. § (1) bekezdése. Ebből is következik, hogy esetenként kell vizsgálni, hogy a jogviszonyban a fenntartó harmadik személynek minősül-e. A fenntartói irányítás körében nem minősül harmadik személynek az intézményt fenntartó önkormányzat. Az iskolának a közvetlen munkáltatói jogkört gyakorló vezetője a munkavállaló személyét is érintő ügyben a tájékoztatás jogát rendeltetésszerűen gyakorolja, ha a felette munkáltatói jogokat gyakorló képviselő-testületet az iskola költségvetését is érintő peres eljárásról tájékoztatja.
Megsértett jogszabályhelyként az Mt. 3. § (4) bekezdését, a Kjt. 3. §-át, a Közokt.tv. 102. §-át bekezdését jelölték meg.
Utalva az Ötv. 1. § (3) bekezdésére, 8. § (4) bekezdésére, és a 9. § (1) bekezdésére, valamint a Közokt.tv. 102. § (2) bekezdés b) és e) pontjaira rögzítették, hogy e jogszabályokban nincs olyan rendelkezés, amelyből az következne, hogy az iskola vezetőjének valamely szolgálati utat kell választania, ha az intézményfenntartót érintő fontos információt kell közölnie a felette munkáltatói jogkört gyakorlóval.
Az e-mail megfelelő értékeléséhez fontos annak tisztázása, hogy mi volt annak a célja. A felperes közalkalmazotti jogviszonyára vonatkozó per az iskola és az önkormányzat költségvetését érintő fizetési kötelezettséget vont maga után [Közokt.tv. 102. § (2) bek. b) pont]. Az iskola vezetője fenntartói iránymutatást várt a per folytatása érdekében. Ehhez megfelelő információ szolgáltatására volt szükség. A tájékoztatás adattartalma a feltétlenül szükséges mértéket nem lépte túl.
Iratellenes a törvényszék megállapítása, hogy a képviselők "személyes e-mail címére" küldték meg az elektronikus levelet, mert az a képviselők többségének a polgármesteri hivatal által biztosított e-mail címe volt. Néhányan a már meglévő e-mail címüket használták önkormányzati hivatalos levelezésre is.
Az alperesek álláspontja szerint az e-mail nem ad kártérítésre okot, jogszerű és tényszerű volt. A tényeken túl csak a jogi képviselőnek a perben elfoglalt álláspontját tartalmazta. A tényeket a jogi képviselő nem minősítette, azok valóságtartalmára szólóan nem található benne állítás, csak arra vonatkozóan, hogy a bíróság a fegyelmi eljárás alapját képező cselekmények valóságtartalmát nem vizsgálta. Ebből következik, hogy azok nem bizonyítottak. Ezen állításokkal tehát a felperes személyiségi jogai nem sérültek. A pedagógussal szemben a közoktatási törvény által támasztott elvárások megfogalmazása, majd az az álláspont, miszerint a felperes a kötelezettségeit több alkalommal megszegte, nem alkalmas arra, hogy a bíróság álláspontját jelentse, vagy a valóság látszatát keltse.
Az e-mail olyan bíróság előtt folyó jogvita állásának rövid ismertetése, amelynek az egyik perbeli személye pedagógus közalkalmazott. A Kjt. 3. §-a kimondja, hogy az Mt. 3. § (4) bekezdését "azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a közalkalmazott neve és beosztása közérdekű adatnak minősül, azt bárki megismerheti".
Az e-mailben található adatoktól függetlenül a Pp. 5. § (1) bekezdés alapján bárki a nyilvános tárgyalás keretében megismerheti a per teljes anyagát. Ugyanígy harmadik személyek a Pp. 5. § (3) bekezdés alapján az ügyben keletkezett ítéletről annak nyilvános kihirdetésekor szerezhetnek tudomást. Az ítéletről ezt követően a Pp. 119. § (7)-(8) bekezdés alapján bárki másolatot kérhet. Az e-mailben található információk tehát töredékei azoknak a felperest érintő adatoknak, amelyekről bárki a Pp. rendelkezései alapján tudomást szerezhetett.
A személyes adatok védelméről, és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. 2. § 1. pontja értelmében az e-mail szövegében a felperes neve és az iskola megnevezése, továbbá a tanári munkakör minősül személyes adatnak, ugyanakkor a Kjt. 3. §-a kimondja, hogy a közalkalmazott neve és beosztása közérdekű adat, azt bárki megismerheti. Ezen túlmenően az e-mail szövege személyes adatot nem tartalmaz.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az ügy érdemét illetően nem alapos.
A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja.
A fenti jogszabályi rendelkezések alapján a Kúria a törvényszék ítéletét csak az alperesek felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabálysértések és a kifejtett érvelés alapján vizsgálhatta felül.
A törvényszék az Ötv. és a Közokt.tv. felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezései helyes értelmezésével vonta le következtetését arról, hogy a fenntartó a közalkalmazotti jogviszonyra is irányadó Mt. 3. § (4) bekezdés alapján a munkáltató és a közalkalmazott között fennálló jogviszonyban olyan harmadik személynek minősül, akivel a közalkalmazottra vonatkozó tényt, adatot, véleményt csak törvényben meghatározott esetben, vagy a közalkalmazott hozzájárulásával lehet közölni. Függetlenül attól, hogy a Kjt. 3. § szerint az Mt. 3. § (4) bekezdés alkalmazása során a közalkalmazott neve és beosztása közérdekű adatnak minősül, a személyes adatok védelméről, és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. 2. § (1) bekezdése alapján személyes adat az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés is.
A másodfokú bíróság a felperes személyes adatának jogellenes és személyiségi jogsértést megvalósító munkáltatói kezelésére vonatkozóan jogszerű következtetést vont le helyesen értelmezve a kör-e-mail tartalmát. A 2009. március 20-ai, polgármesternek és képviselő-testületi tagoknak megküldött e-mail rögzíti a fegyelmi eljárás tárgyává tett, a felperes terhére felrótt kötelezettségszegő magatartásokat: "... a diákokkal szemben nem a megfelelő magatartást tanúsított, több alkalommal becsmérlő kifejezésekkel illetett több diákot, illetve testi fenyítéseket alkalmazott egyes tanulókkal szemben. Szintén a panaszok között szerepelt, hogy egy esetben egy 8. osztályos leány tanuló fenekét is megfogta". Rögzíti azt is, hogy e panaszok megalapozottságára tekintettel elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtották a név szerint megjelölt felperest. Függetlenül attól, hogy megállapítja az e-mailben a munkáltató képviselője azt is, hogy formai hiba miatt a bíróság a fegyelmi eljárás alapját képező cselekményekkel érdemben nem foglalkozott, rögzíti azt is, hogy a felperes megszegte pedagógusként azt a kötelességét, miszerint a nevelő- és oktató tevékenysége során gondoskodjon a tanulók erkölcsi védelméről, személyiségének fejlődéséről. E megállapítást azt követően tette a munkáltató képviselője az elektronikus levélben, miután rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság helytelen jogkövetkeztetése folytán formai hiba miatt helyezte hatályon kívül a fegyelmi határozatot, és érdemben az eljárás alapját képező cselekménnyel nem foglalkozott.
Helytálló a törvényszék következtetése, miszerint a munkáltató a fenntartót azon meggyőződéséről tájékoztatta, hogy a felperessel szemben az elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabása jogszerűen, vagyis megalapozott panaszok alapján, a megvalósított kötelezettségszegésekre tekintettel történt. Helyes azon törvényszéki megállapítás is, miszerint e tájékoztatás a felperesre vonatkozó tényállításokat valóságként feltüntetve a felperes munkájával kapcsolatos negatív értékítéletet közvetített, amelyek a felperes személyiségi jogának megsértésére alkalmasak voltak.
E körben annak nem volt döntő jelentősége, hogy ezen tényállításokról a képviselő-testület tagjai otthoni, vagy hivatali e-mail címükre küldött levélből értesültek.
A munkáltatói jogsértés megállapítására az e-mail miatt került sor, erre tekintettel alaptalan a nyilvános tárgyalásra és nyilvános ítélethirdetésre vonatkozó felülvizsgálati érvelés [Pp. 5. § (1) és (3) bek.]. A Pp. 119. § (7) és (8) bekezdésre való hivatkozás pedig pontatlan, mert az ítéletekből csak anonimizált formában kérhet bárki másolatot.
A fentiek alapján a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó felülvizsgálati érvelés megalapozatlan volt, így a jogerős ítélet erről hozott rendelkezését a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.048/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Kármán Judit ügyvéd által képviselt Á. L. felperesnek a dr. Krikovics István ügyvéd által képviselt K. I. K. I. r., és J. A. A. Általános Iskola II. r. alperesek ellen nem vagyoni kártérítés iránt a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 2.M.121/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.347/2014/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. október 21. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.347/2014/6. számú ítéletének a II. r. alperes másodfokú perköltségének viseléséről szóló rendelkezését hatályon kívül helyezi, és a felperest a II. r. alperes részére járóan - tizenöt nap alatt - 250 000 (kettőszázötvenezer) forint és 67 500 (hatvanhétezer-ötszáz) forint áfa együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére kötelezi.
Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 20 000 (húszezer) forint és 5 400 (ötezer-négyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes keresete 6 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, étkezési- és vásárlási utalvány ellenértékének megfizetésére irányult.
A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.121/2013/16. számú ítéletével kötelezte az I. r. alperest a felperes javára étkezési utalvány és vásárlási utalvány megfizetésére. Ezt meghaladóan, valamint a II. r. alperes vonatkozásában a keresetet elutasította. Kötelezte az I. r. alperest előlegezett költség, míg a felperest az I. r. és a II. r. alperes javára perköltség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1995. februártól állt tanár munkakörben közalkalmazotti jogviszonyban a J.-i Belvárosi Általános iskolában.
Vele szemben az iskola igazgatója 2008. január 30-án fegyelmi eljárást indított egyes tanulók fizikai bántalmazása, illetve egy tanuló fenekének megfogása miatt. A fegyelmi tanács 2008. március 28-án a felperessel szemben elbocsátás fegyelmi büntetést szabott ki.
A Szolnoki Munkaügyi Bíróság 3.M.171/2008/35. számú ítéletével a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte, a felperest eredeti munkakörébe visszahelyezte. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Mf.20.545/2009/5. számú, 2009. június 18-án kelt határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az iskola igazgatójának megbízásából a jogi képviselője 2009. március 20-án a J.-i Önkormányzat polgármesterét és a képviselő-testületének tagjait egyenként saját e-mail címükön tájékoztatta az alábbiakról:
"A felperessel szemben a munkáltató 2008. tavaszán fegyelmi eljárást folytatott le, mivel vele szemben több ismétlődő panasz érkezett arra vonatkozóan, hogy a diákokkal szemben nem a megfelelő magatartást tanúsította, több alkalommal becsmérlő kifejezésekkel illetett több diákot, illetve tesi fenyítéseket alkalmazott egyes tanulókkal szemben. Szintén a panaszok között szerepelt, hogy egy esetben egy 8. osztályos leánytanuló fenekét is megfogta. A fenti panaszokat a munkáltató jogszerűen lefolytatott fegyelmi eljárásban kivizsgálta, és megállapította a felperes felelősségét minden panasz tekintetében, és őt elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. E döntést a felperes a Szolnoki Munkaügyi Bíróságon megtámadta. A bíróság a keresetének első fokon nem jogerős döntésében helyt adott, és a vonatkozó fegyelmi határozatot megsemmisítette. A bíróság megállapította, hogy eljárási szabálysértés történt a fegyelmi eljárás során. Álláspontunk szerint az elsőfokú bíróság ítélete helytelen.
A formai hiba miatt a bíróság a fegyelmi eljárás alapját képező cselekményekkel érdemben egyáltalán nem foglalkozott, azok valóságtartalmát nem vizsgálta... Álláspontunk szerint mindenképpen az ítélet elleni fellebbezés javasolt. A közoktatási törvény szerint a pedagógusnak kötelessége, hogy a nevelő- és oktató tevékenysége során gondoskodjon a tanulók erkölcsi védelméről, személyiségének fejlődéséről. Álláspontunk szerint Á. L. (felperes) ezt a törvényi kötelezettségét több alkalommal, súlyosan megszegte."
A Legfelsőbb Bíróság által elrendelt megismételt eljárásban a Szolnoki Munkaügyi Bíróság 3.M.871/2012/22. számú ítéletével hatályon kívül helyezte a fegyelmi határozatot, és kötelezte az alperest a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására, mivel a fegyelmi tanács összetétele jogellenes volt. A Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.010/2012/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A fegyelmi eljárás és a felperes elbocsátása J.-ben széles körben ismertté vált. A 2010. évi önkormányzati választások során a felperes képviselőjelöltként indult, a szervezet tagjait maga tájékoztatta, hogy a fegyelmi határozatban mivel vádolják, és tisztázni kívánta magát.
Az elsőfokú bíróság a felperes nem vagyoni kártérítés iránti kérelmét a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 83. §-a alapján alkalmazni rendelt 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 174. §-ában foglaltakra figyelemmel nem találta alaposnak.
Alaptalan volt a felperes hivatkozása, miszerint a munkáltató az elsőfokú ítélet megállapításait kiragadva a képviselő-testületet félretájékoztatta, valós tényként közölte a fegyelmi határozat megállapításait, és ezzel a jóhírnevét sértette. A fegyelmi eljárás a tárgya miatt a közösséget foglalkoztathatta attól függetlenül, hogy az iskola igazgatója milyen tájékoztatást adott. A felperes maga is feltárta kívülállóknak a fegyelmi eljárás eseményeit, és ezáltal a szóbeszéd terjedéséhez hozzájárult. Ezért nem állapítható meg okozati összefüggés a felperest érintő állítások elterjedése és a munkáltató magatartás között.
A II. r. alperes vonatkozásában a keresetet teljes egészében alaptalannak találta figyelemmel arra, hogy a II. r. alperes a felperesnek nem volt munkáltatója.
A felek fellebbezése folytán eljárt Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.347/2014/6. számú ítéletével az elsőfokú ítéletnek nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben megváltoztatta, és az I. r. alperest 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Mentesítette a felperest az elsőfokú perköltség I. r. alperes javára való megfizetése alól, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy a másodfokú perköltséget mindegyik fél maga viseli, míg a másodfokú eljárási illetéket és az állam által előlegezett költséget az állam.
A törvényszék a másodfokú eljárásban bizonyítást folytatott le, ennek eredményeként kiegészítette az elsőfokú ítélet tényállását. E szerint a munkáltató számára jogszabály, vagy SzMSz, illetve a fegyelmi jogkör gyakorlójának a munkaköri leírása nem tartalmazott olyan kifejezett kötelezettséget, amelynek alapján a fenntartót a munkáltatónak részletesen tájékoztatnia kellett volna a fegyelmi eljárás tárgyává tett tényekről, beszámolási kötelezettsége e körben nem volt.
Az így kiegészített tényállás alapján a felperes fellebbezését részben alaposnak találta.
A törvényszék megállapította, hogy a II. r. alperessel szemben az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a keresetet. A II. r. alperes a Kjt. 20. § (1) bekezdése szerint nem minősül a felperes munkáltatójának, így a Kjt. 83. §-a szerint irányadó régi Mt. 174.§-a szerinti munkáltatót terhelő kártérítési felelősség sem érvényesíthető vele szemben. Ezért a II. r. alperes marasztalására vonatkozóan előterjesztett fellebbezés alaptalan.
A törvényszék a nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatos jogvitát érdemben a felperes és az I. r. alperes jogviszonyában bírálta el, mert az I. r. alperes mint jogutód munkáltató felel a munkáltató által a munkavállalónak okozott kárért a Kjt. 83. §-a alapján alkalmazandó Mt. 174. §-a szerint.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (a továbbiakban: Ötv.) fegyelmi eljáráskor hatályos II. fejezete szabályozta a települési önkormányzat feladat- és hatáskörét, illetve az egyes önkormányzati szervek hatáskörébe tartozó jogokat és kötelezettségeket. Az Ötv. 1. § (3) bekezdése szerint a helyi önkormányzat - a törvény keretei között - önállóan szabályozhatja, illetőleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat feladatai közé tartozik az alapfokú nevelésről, oktatásról való gondoskodás. E körben az Ötv., illetve az oktatással és neveléssel kapcsolatos ágazati jogszabályok határozzák meg tevékenysége körét. Sem a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. (a továbbiakban: Közokt.tv.), sem az Ötv., vagy más jogszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján az oktatási intézmény fenntartója az oktatási intézményben foglalkoztatott közalkalmazottat közvetlenül érintő hatáskört gyakorolhatna. Ilyen önálló hatáskörrel a képviselő-testület törvényes képviselőjeként eljáró polgármester sem rendelkezik, de a képviselő-testület bizottságai sem.
A jogelőd általános iskola szervezeti és működési szabályzata nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a fegyelmi eljárásra, és az azzal összefüggő peres eljárásra, vagy az érintett munkavállaló adataira is kiterjedő tájékoztatást írna elő a fenntartó felé. A Közokt.tv. fenntartói irányításról rendelkező 102. § (2) bekezdése, valamint a 106. § (5) bekezdése alapján a fenntartót irányításként megillető szakmai és gazdasági felügyeleten a szakmai és gazdasági ellenőrzést kell érteni, amely nem jelenti azt, hogy a fenntartót a Kjt. 3. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó Mt. 3. § (4) bekezdése ne korlátozná a munkavállalókra vonatkozó tények, adatok megismerésében.
A törvényszék álláspontja szerint a képviselő-testület, illetve a polgármester az Mt. 3. § (4) bekezdése alapján harmadik személyeknek minősülnek, és nekik a fegyelmi eljárással kapcsolatosan a munkavállalóra vonatkozóan tényt, adatot, véleményt tartalmazó tájékoztatás nem lett volna adható. Erre csak törvényi felhatalmazás, vagy a felperes személyes hozzájárulása alapján kerülhetett volna sor.
A felperes ellen indult fegyelmi eljárással összefüggő, a felperes személyes adatainak minősülő tájékoztatással az igazgató megsértette az Mt. 3. § (4) bekezdésében foglalt tilalmat. A tájékoztatás tartalma a felperes személyiségi jogainak sérelmével járt. Az e-mailben a munkáltató kifejtette a véleményét, miszerint a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló cselekményeket a felperes megvalósította, pedagógusi kötelezettségeit súlyosan megszegte. A levél felsorolta a felperessel kapcsolatban előterjesztett panaszt, a fegyelmi határozat alapjául szolgáló magatartásokat: a diákok becsmérlő kifejezésekkel illetése, testi fenyítés alkalmazása és egy leánytanuló intim testi megérintése.
Ez a munkáltatói vélemény -akkor is, ha az konkrét fegyelmi határozaton alapul- olyan személyes adatokat tartalmaz, amelyből a felperesre hátrányos következtetések vonhatók le a pedagógusi munkakör betöltésével kapcsolatos alkalmasságára és általában az emberi méltóságára nézve.
A munkaviszonnyal kapcsolatos valótlan, vagy a valóság téves feltüntetésére alkalmas közlés, értékelés, jellemzés, minősítés hírnévrontást jelent, az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 76. §-a szerint személyhez fűződő jogsérelmet valósít meg. A nem vagyoni kártérítés megállapításához pedig elegendő a jogsérelem tényének a bizonyítása. Nem szükséges vizsgálni, hogy a bekövetkezett jogsértés konkrétan megnehezítette-e a sérelmet szenvedő félnek a társadalmi helyzetét. A felperesről állított tények a munkájával kapcsolatos emberi megítélését is súlyosan rontották, alkalmasak voltak emberi méltóságának csorbítására.
A jóhírnév megsértésére alkalmas tényállítás esetén nem azt a személyt terheli az ellenkező bizonyításának kötelezettsége, akire a gyanú árnyéka vetült, hanem az állításokat megfogalmazó személyt terheli annak bizonyítása, hogy az általa akár burkoltan megfogalmazott tények valósak (BDT 2005.1277.). Erre a perben nem került sor, mert a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló tényállást a bíróság érdemben nem vizsgálta felül. A kör e-mailben szereplő állítás, vélemény valóságtartalmát az I. r. alperes nem bizonyította. A tájékoztatással viszont a felperessel kapcsolatban olyan védett, személyes adatokat hozott nyilvánosságra a munkáltató, amelyek a személyi adatok védelméről és közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1990. évi LXIII. tv. védelme alatt állnak.
A törvényszék nem látta megállapíthatónak, hogy a fenti tényállításokat a felperes híresztelte. Ez a körülmény az alperes magatartásának jogsértő jellegét egyébként sem érintené. A munkáltató részéről a jogsértés minden egyéb körülménytől függetlenül megvalósult, és ez önmagában elegendő a nem vagyoni kár jogalapjának megállapításához. Ugyanakkor a felperes azt állította, hogy az ellene felhozott, reá nézve súlyosan terhelő állításokkal szemben védekezni kényszerült, amikor azok rajta kívül álló okból ismertté váltak, ez pedig nem róható a felperes terhére.
A törvényszék egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a fegyelmi eljárás során elkövetett szabálysértések a felperes személyiségi jogának sérelmét nem eredményezték.
A nem vagyoni kártérítés összegszerűségének megállapítása során mérlegelte, hogy a munkavégzés a személyiség egyik legfontosabb megnyilvánulása, a társadalom ítéletalkotásának egyik alapvető fokmérője. A felperes tanár foglalkozású, jóhírnevének, fedhetetlenségének megőrzése ezért is alapvető érdeke. A felperes kis városban él, ahol a vele kapcsolatos tényállítások gyorsan elterjedtek, sok embert hosszabb ideig foglalkoztattak, és itt a felperes közéleti szerepet is vállalni kívánt. Ugyanakkor személyiségi jogsértést csak az e-mailben történő tájékoztatás valósított meg, a törvényszék figyelemmel volt továbbá a kellő mértéktartás követelményére is.
A törvényszék a Pp. 81. § (1) bekezdés alapján rendelkezett a perköltség viseléséről figyelemmel a (2) bekezdésre is. Értékelte, hogy a felperes a nem vagyoni kártérítés jogalapja tekintetében teljes egészében, és az összegszerűség tekintetében részben pernyertes lett. Az általa követelt összeg azonban eltúlzott volt. Az első fokú perköltség megfizetése alól a felperest az I. r. alperes vonatkozásában mentesítette, míg a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását, a felperes perköltségben való marasztalását kérték.
Álláspontjuk szerint a törvényszék az Mt.-t nem a Kjt. rendelkezéseivel összhangban alkalmazta, továbbá nem értékelte, hogy folyamatban lévő polgári peres eljárásról történt munkáltatói tájékoztatás a fenntartó felé. A Kjt. szabályozásából következik, hogy a közalkalmazottakat foglalkoztató intézmények alapítói és fenntartói bizonyos esetekben munkáltatói jogkörbe tartozó hatáskörrel is rendelkeznek. Ilyen szabályt tartalmaz a Kjt. 53. § (1) bekezdése. Ebből is következik, hogy esetenként kell vizsgálni, hogy a jogviszonyban a fenntartó harmadik személynek minősül-e. A fenntartói irányítás körében nem minősül harmadik személynek az intézményt fenntartó önkormányzat. Az iskolának a közvetlen munkáltatói jogkört gyakorló vezetője a munkavállaló személyét is érintő ügyben a tájékoztatás jogát rendeltetésszerűen gyakorolja, ha a felette munkáltatói jogokat gyakorló képviselő-testületet az iskola költségvetését is érintő peres eljárásról tájékoztatja.
A II. r. alperes sérelmezte, hogy vonatkozásában a törvényszék a másodfokú ítéletben nem rendelkezett a perköltség viseléséről. Másodfokú perköltség fizetésére nem kötelezte a felperest, holott a kereset szerinti kártérítési összeg nyilvánvalóan túlzott.
Megsértett jogszabályhelyként az Mt. 3. § (4) bekezdését, a Kjt. 3. §-át, a Közokt.tv. 102. §-át, a Pp. 77. § első fordulatát, 78. § (1) bekezdését, 81. § (1) és (2) bekezdését jelölték meg alperesek.
Utalva az Ötv. 1. § (3) bekezdésére, 8. § (4) bekezdésére, és a 9. § (1) bekezdésére, valamint a Közokt.tv. 102. § (2) bekezdés b) és e) pontjaira rögzítették, hogy e jogszabályokban nincs olyan rendelkezés, amelyből az következne, hogy az iskola vezetőjének valamely szolgálati utat kell választania, ha az intézményfenntartót érintő fontos információt kell közölnie a felette munkáltatói jogkört gyakorlóval.
Az e-mail megfelelő értékeléséhez fontos annak tisztázása, hogy mi volt annak a célja. A felperes közalkalmazotti jogviszonyára vonatkozó per az iskola és az önkormányzat költségvetését érintő fizetési kötelezettséget vont maga után [Közokt.tv. 102. § (2) bek. b) pont]. Az iskola vezetője fenntartói iránymutatást várt a per folytatása érdekében. Ehhez megfelelő információ szolgáltatására volt szükség. A tájékoztatás adattartalma a feltétlenül szükséges mértéket nem lépte túl.
Iratellenes a törvényszék megállapítása, hogy a képviselők "személyes e-mail címére" küldték meg az elektronikus levelet, mert az a képviselők többségének a polgármesteri hivatal által biztosított e-mail címe volt. Néhányan a már meglévő e-mail címüket használták önkormányzati hivatalos levelezésre is.
Az alperesek álláspontja szerint az e-mail nem ad kártérítésre okot, jogszerű és tényszerű volt. A tényeken túl csak a jogi képviselőnek a perben elfoglalt álláspontját tartalmazta. A tényeket a jogi képviselő nem minősítette, azok valóságtartalmára szólóan nem található benne állítás, csak arra vonatkozóan, hogy a bíróság a fegyelmi eljárás alapját képező cselekmények valóságtartalmát nem vizsgálta. Ebből következik, hogy azok nem bizonyítottak. Ezen állításokkal tehát a felperes személyiségi jogai nem sérültek. A pedagógussal szemben a közoktatási törvény által támasztott elvárások megfogalmazása, majd az az álláspont, miszerint a felperes a kötelezettségeit több alkalommal megszegte, nem alkalmas arra, hogy a bíróság álláspontját jelentse, vagy a valóság látszatát keltse.
Az e-mail olyan bíróság előtt folyó jogvita állásának rövid ismertetése, amelynek az egyik perbeli személye pedagógus közalkalmazott. A Kjt. 3. §-a kimondja, hogy az Mt. 3. § (4) bekezdését "azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a közalkalmazott neve és beosztása közérdekű adatnak minősül, azt bárki megismerheti".
Az e-mailben található adatoktól függetlenül a Pp. 5. § (1) bekezdés alapján bárki a nyilvános tárgyalás keretében megismerheti a per teljes anyagát. Ugyanígy harmadik személyek a Pp. 5. § (3) bekezdés alapján az ügyben keletkezett ítéletről annak nyilvános kihirdetésekor szerezhetnek tudomást. Az ítéletről ezt követően a Pp. 119. § (7) - (8) bekezdés alapján bárki másolatot kérhet. Az e-mailben található információk tehát töredékei azoknak a felperest érintő adatoknak, amelyekről bárki a Pp. rendelkezései alapján tudomást szerezhetett.
A személyes adatok védelméről, és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. 2. § 1. pontja értelmében az e-mail szövegében a felperes neve és az iskola megnevezése, továbbá a tanári munkakör minősül személyes adatnak, ugyanakkor a Kjt. 3. §-a kimondja, hogy a közalkalmazott neve és beosztása közérdekű adat, azt bárki megismerheti. Ezen túlmenően az e-mail szövege személyes adatot nem tartalmaz.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte az alperesek felülvizsgálati eljárási költségben marasztalásával.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja.
A fenti jogszabályi rendelkezések alapján a Kúria a törvényszék ítéletét csak az alperesek felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabálysértések és a kifejtett érvelés alapján vizsgálhatta felül.
A törvényszék az Ötv. és a Közokt.tv. felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezései helyes értelmezésével vonta le következtetését arról, hogy a fenntartó a közalkalmazotti jogviszonyra is irányadó Mt. 3. § (4) bekezdés alapján a munkáltató és a közalkalmazott között fennálló jogviszonyban olyan harmadik személynek minősül, akivel a közalkalmazottra vonatkozó tényt, adatot, véleményt csak törvényben meghatározott esetben, vagy a közalkalmazott hozzájárulásával lehet közölni. Függetlenül attól, hogy a Kjt. 3. § szerint az Mt. 3. § (4) bekezdés alkalmazása során a közalkalmazott neve és beosztása közérdekű adatnak minősül, a személyes adatok védelméről, és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. 2. § (1) bekezdése alapján személyes adat az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés is.
A másodfokú bíróság a felperes személyes adatának jogellenes és személyiségi jogsértést megvalósító munkáltatói kezelésére vonatkozóan jogszerű következtetést vont le helyesen értelmezve a kör-e-mail tartalmát. A 2009. március 20-ai, polgármesternek és képviselő-testületi tagoknak megküldött e-mail rögzíti a fegyelmi eljárás tárgyává tett, a felperes terhére felrótt kötelezettségszegő magatartásokat: "... a diákokkal szemben nem a megfelelő magatartást tanúsított, több alkalommal becsmérlő kifejezésekkel illetett több diákot, illetve testi fenyítéseket alkalmazott egyes tanulókkal szemben. Szintén a panaszok között szerepelt, hogy egy esetben egy 8. osztályos leány tanuló fenekét is megfogta". Rögzíti azt is, hogy e panaszok megalapozottságára tekintettel elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtották a név szerint megjelölt felperest. Függetlenül attól, hogy megállapítja az e-mailben a munkáltató képviselője azt is, hogy formai hiba miatt a bíróság a fegyelmi eljárás alapját képező cselekményekkel érdemben nem foglalkozott, rögzíti azt is, hogy a felperes megszegte pedagógusként azt a kötelességét, miszerint a nevelő- és oktató tevékenysége során gondoskodjon a tanulók erkölcsi védelméről, személyiségének fejlődéséről. E megállapítást azt követően tette a munkáltató képviselője az elektronikus levélben, miután rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság helytelen jogkövetkeztetése folytán formai hiba miatt helyezte hatályon kívül a fegyelmi határozatot, és érdemben az eljárás alapját képező cselekménnyel nem foglalkozott.
Helytálló a törvényszék következtetése, miszerint a munkáltató a fenntartót azon meggyőződéséről tájékoztatta, hogy a felperessel szemben az elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabása jogszerűen, vagyis megalapozott panaszok alapján, a megvalósított kötelezettségszegésekre tekintettel történt. Helyes azon törvényszéki megállapítás is, miszerint e tájékoztatás a felperesre vonatkozó tényállításokat valóságként feltüntetve a felperes munkájával kapcsolatos negatív értékítéletet közvetített, amelyek a felperes személyiségi jogának megsértésére alkalmasak voltak.
E körben annak nem volt döntő jelentősége, hogy ezen tényállításokról a képviselő-testület tagjai otthoni, vagy hivatali e-mail címükre küldött levélből értesültek.
A munkáltatói jogsértés megállapítására az e-mail miatt került sor, erre tekintettel alaptalan a nyilvános tárgyalásra és nyilvános ítélethirdetésre vonatkozó felülvizsgálati érvelés [Pp. 5. § (1) és (3) bek.]. A Pp. 119. § (7) és (8) bekezdésre való hivatkozás pedig pontatlan, mert az ítéletekből csak anonimizált formában kérhet bárki másolatot.
A fentiek alapján a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó felülvizsgálati érvelés megalapozatlan volt, így a jogerős ítélet erről hozott rendelkezését a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
Alappal hivatkozott jogszabálysértésre a II. r. alperes a perköltségviselés körében.
A jogerős ítélet is megállapította, hogy a nem vagyoni kártérítést az I. r. alperes mint munkáltató vonatkozásában vizsgálta. A II. r. alperest a nem vagyoni kártérítés megfizetésére sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem kötelezte, vele szemben a keresetet elutasították. A II. r. alperes tehát pernyertes lett, ezért részére a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján köteles a felperes a másodfokú perköltséget megfizetni.
Ennek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (2) bekezdés alapján a megállapodástól eltérően a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányban állóan, és arra is figyelemmel állapította meg, hogy az alperesek jogi képviselője azonos személy. A Kúria továbbá értékelte azt is, hogy a felülvizsgálati eljárásban a II. r. alperes vonatkozásában csak a perköltség viselése volt a vitatott.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletnek a II. r. alperesre vonatkozó perköltségviselésre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján, és kötelezte a II. r. alperes vonatkozásában pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján az együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség viselésére.
Az I. r. alperes a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján köteles viselni a pernyertes felperes felülvizsgálati eljárási költségét.
Az I. r. alperest és a II. r. alperes vonatkozásában teljes mértékben pervesztes felperest megillető illetékmentesség folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. október 21.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.048/2015.)