adozona.hu
BH+ 2016.1.31
BH+ 2016.1.31
A felszámolás alatt keletkezett felszámolási költségnek nem minősülő követelés után a nyilvántartásba vételi díj befizetése felszámolónak történő igazolására csak a zárómérleg benyújtásáig van lehetőség. Amennyiben arra csak azt követően kerül sor, a hitelező elkésik az igénye nyilvántartásba vételéhez szükséges együttes feltételek egyike teljesítésével [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. § (2) bek., 46. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen 2009. január 3-án került benyújtásra felszámolás iránti kérelem. A felszámolás elrendelésének kezdő időpontja 2009. június 25. napja. A hitelező a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 37. § (2) bekezdésére hivatkozással 2010. július 16-án újabb - 2. számú - hitelezői igényt jelentett be az adós felszámolási eljárásában a felszámolónak, a bejelentése utáni regisztrációs díj megfizetésének igazolása nélkül. A felszámoló ...
BH+ 2016.1.31 A felszámolás alatt keletkezett felszámolási költségnek nem minősülő követelés után a nyilvántartásba vételi díj befizetése felszámolónak történő igazolására csak a zárómérleg benyújtásáig van lehetőség. Amennyiben arra csak azt követően kerül sor, a hitelező elkésik az igénye nyilvántartásba vételéhez szükséges együttes feltételek egyike teljesítésével [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. § (2) bek., 46. § (7) bek.].
Az adós ellen 2009. január 3-án került benyújtásra felszámolás iránti kérelem. A felszámolás elrendelésének kezdő időpontja 2009. június 25. napja. A hitelező a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 37. § (2) bekezdésére hivatkozással 2010. július 16-án újabb - 2. számú - hitelezői igényt jelentett be az adós felszámolási eljárásában a felszámolónak, a bejelentése utáni regisztrációs díj megfizetésének igazolása nélkül. A felszámoló 2010. július 27-én levélben tájékoztatta a hitelezőt, hogy a módosított igényt csak a regisztrációs díj megfizetésének 5 napon belüli igazolása esetén áll módjában nyilvántartásba venni. E levelet a felszámoló 2010. július 29-én telefax útján közölte a hitelezővel. A hitelező a regisztrációs díjat a felszámoló által megadott 5 napos határidő utolsó napján, 2010. augusztus 3-án utalta át az elsőfokú bíróság Gazdasági Hivatalánál vezetett számlára, ennek megtörténtét azonban a felszámoló felé nem igazolta. A felszámoló emiatt a 2010. augusztus 3-án kelt levelében értesítette a hitelezőt, hogy a módosított igénybejelentést regisztrációs díj befizetése hiányában nem vette nyilvántartásba és benyújtja az egyszerűsített felszámolás iránti kérelmét a bírósághoz.A felszámoló 2010. augusztus 4-ei postára adással az adós felszámolásának egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, az előterjesztésében jelezve, hogy a hitelező módosított igényét regisztrációs díj hiányában nem vette nyilvántartásba. Az adóhatóság a nyilvántartásba vételi díj befizetését a 2010. augusztus 13-án kelt levelével igazolta a felszámolónak. A hitelező 2010. augusztus 17-én kifogást nyújtott be a Cstv. 51. §-a alapján amiatt, hogy a 2. számú hitelezői igénye a felszámoló részéről nem került nyilvántartásba vételre.
Az elsőfokú bíróság kifogást elutasította.
A hitelező fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Akként foglalt állást, hogy a felszámolás alatt hozott, a felszámolást megelőző időszakra vonatkozó záró adóellenőrzési határozatban megállapított adóhiány a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt fizetendő meg. Az ilyen tartozással kapcsolatos hitelezői igény, mint a felszámolás alatt keletkezett, felszámolási költségnek nem minősülő követelés, az esedékességtől számított 40 napon belül, de legfeljebb az esedékességtől számított 1 évig, illetve a zárómérleg előterjesztéséig jelenthető be joghatályosan. Az adott ügyben a hitelező a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követelését annak esedékességétől számított 40 napon belül nem vitásan bejelentette, a nyilvántartásba vételi díjat azonban a felszámoló figyelmeztetését követően fizette meg és ezt csak az eljárás befejezésére irányuló kérelem benyújtását követően igazolta a felszámolónál. A Cstv. 46. § (7) bekezdése mellett a hitelezővé válással kapcsolatosan utalt a Kúria Gfv.VII.30.158/2013/7. számú végzésében foglaltakra. Mindezek alapján rámutatott, hogy a felszámolási eljárásban a hitelezői igény bejelentésén túlmenően az igény nyilvántartásba vételéhez szükséges a nyilvántartásba vételi díj befizetése és ennek megtörténte igazolása is. Az adott ügyben a hitelező a nyilvántartásba vételi díj megfizetésének igazolására vonatkozó kötelezettségének csak a zárómérleg benyújtását követően tett eleget, így a felszámoló jogszerűen járt el, amikor a nyilvántartásba vételi díj igazolásának hiányában nem vette nyilvántartásba a hitelező 2. számú igényét és azt nem szerepeltette a zárómérlegben.
A hitelező a jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében tartalmilag a jogerős végzés megváltoztatását és a felszámolónak az igénye nyilvántartásba vételére való kötelezését kérte, a Cstv. 46. § (7) bekezdésének megsértésére való utalás mellett. Érvelése szerint a 2. számú igénybejelentéséhez szükséges 99 000 Ft összegű regisztrációs díj megfizetése iránti kötelezettségének a felszámoló felhívásának kézhezvételét követő 5. napon, 2010. augusztus 30. napján eleget tett és erről a 2010. augusztus 13-án kelt levelében tájékoztatta a felszámolót. A kifogás tárgyában hozott elsőfokú végzés indokolása nem tartalmazza azt a körülményt, hogy a felszámoló felszólítása a regisztrációs díj megfizetésére 2010. július 29-én került telefax útján megküldésre a hitelező részére, és a hitelező a regisztrációs díjkülönbözet megfizetésének 2010. augusztus 3. napján a felszólítás megérkezését követő 5. napon eleget tett. Hozzátette: a felszámolónak tudomása volt arról, hogy a regisztrációs díjkülönbözet megfizetése érdekében intézkedés történt, mert erről a tényről a hitelező a 2010. július 16. napján kelt hitelezői igénymódosításban tájékoztatta. Az eljárt bíróságok tehát a tényállást nem tisztázták kellő körültekintéssel. Hivatkozott arra, hogy a Kúriának az ítélőtábla által megjelölt döntése 2014. évben kialakított álláspontot tartalmaz, így arra nem alapítható döntés egy olyan eljárásban, amelyre a 2009. január 30. napján hatályos Cstv. alkalmazandó.
A felszámoló a felülvizsgálati ellenkérelmében hangsúlyozta, hogy a hitelező új tényekkel nem állt elő, lényegében megismételte az első és a másodfokú eljárásban előadott érveit, amelyekkel szemben a felszámoló változatlanul fenntartotta a korábbi eljárások folyamán előadott észrevételeit. Kiemelte, hogy a hitelezőnek már 2010. július 16-án, amikor a módosított igényét telefaxon közölte, tisztában kellett lennie azzal, hogy regisztrációs díjfizetési kötelezettsége keletkezett, továbbá azzal is, hogy az igény nyilvántartásba vételének feltétele a regisztrációs díj befizetésének igazolása is. Ehhez képest a regisztrációs díjat az igénybejelentést követően 19 nappal fizette be, ennek igazolását pedig csak augusztus 13-án, illetve levélben augusztus 23-án teljesítette. Mindezek alapján a jogerős végzés hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között, a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (2) bekezdése alapján vizsgálta felül és megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő.
A Kúria mindenekelőtt megállapította, hogy a tényállással kapcsolatban a hitelező részéről hivatkozottak a jogerős végzés vonatkozásában nem álltak fenn, annak indokolása tartalmazza a hitelező által hiányolt tényállási elemeket.
A Kúria Gfv.VII.30.158/2013/7. számú határozata a jelen ügyben szereplő esetnél korábban indult felszámolási eljárásban született, így azok a változások, amelyekre tekintettel a Kúriának a Gfv.VII.30.158/2013/7. számú határozatában kifejezett álláspontja szerint a BH 2001.240. számú eseti döntésben kifejtettek nem voltak fenntarthatók, értelemszerűen a jelen ügyre is vonatkoznak. A hitelező tehát nem hivatkozott megalapozottan arra, hogy a másodfokú bíróság helytelenül utalt a Kúria e döntésére.
A Kúria a Gfv.VII.30.158/2013/7. számú határozatában kifejtett álláspontjával egyezően kiemeli, hogy a hitelezőnek a 2. számú hitelezői igénye nyilvántartásba vételének a megfelelő határidőben történő bejelentésen túlmenő, együttes feltétele volt a módosított hitelezői igénye utáni nyilvántartásba vételi díj befizetése, továbbá ennek a felszámoló felé való igazolása. A 2. számú hitelezői igény bejelentése, valamint a nyilvántartásba vételi díj befizetése az adott esetben nem vitásan határidőben megtörtént, a befizetésnek a felszámoló felé való igazolására azonban csak az adós zárómérlegének összeállítását és a bírósághoz való benyújtását követően került sor.
A Cstv. 37. § (2) bekezdése értelmében a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követelések tekintetében hitelezői igény benyújtásának legfeljebb a felszámolási zárómérleg (egyszerűsített módon történő befejezés iránti kérelem) benyújtásáig van helye. Eddig az időpontig a felszámolónál a nyilvántartásba vételi díj megfizetését is igazolni kell, ami az adott esetben nem történt meg. A hitelező azáltal, hogy a 2. számú igénye kapcsán befizetendő nyilvántartásba vételi díj megfizetését a felszámolónál csak a záró egyszerűsített mérleg benyújtását követően igazolta, az igénye nyilvántartásba vételéhez a Cstv. 46. § (7) bekezdése értelmében szükséges egyik együttes feltétel teljesítésével elkésett.
Az előzőekben kifejtettekre tekintettel a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.056/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az F. Kft. felszámoló által képviselt D. Kft. "felszámolás alatt" adós felszámolása iránt indult eljárásban a dr. Köves Boglárka jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága hitelezőnek a felszámoló mulasztása miatti kifogása tárgyában a Budapest Környéki Törvényszéken 1.Fpkh.13-2013-000004 számon indult eljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkhf.43.819/2014/3. számú jogerős végzése ellen a hitelező által 14. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
A hitelező személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 30.000 (harmincezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
E végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós ellen 2009. január 3-án került benyújtásra felszámolás iránti kérelem. A felszámolás elrendelésének kezdő időpontja 2009. június 25. napja. A hitelező a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 37. § (2) bekezdésére hivatkozással 2010. július 16-án újabb - 2. számú - hitelezői igényt jelentett be az adós felszámolási eljárásában a felszámolónak, a bejelentése utáni regisztrációs díj megfizetésének igazolása nélkül. A felszámoló 2010. július 27-én levélben tájékoztatta a hitelezőt, hogy a módosított igényt csak a regisztrációs díj megfizetésének 5 napon belüli igazolása esetén áll módjában nyilvántartásba venni. E levelét a felszámoló 2010. július 29-én telefax útján közölte a hitelezővel. A hitelező a regisztrációs díjat a felszámoló által megadott 5 napos határidő utolsó napján, 2010. augusztus 3-án utalta át az elsőfokú bíróság Gazdasági Hivatalánál vezetett számlára, ennek megtörténtét azonban a felszámoló felé nem igazolta. A felszámoló emiatt a 2010. augusztus 3-án kelt levelében értesítette a hitelezőt, hogy a módosított igénybejelentést regisztrációs díj befizetése hiányában nem vette nyilvántartásba és benyújtja az egyszerűsített felszámolás iránti kérelmét a bírósághoz.
A felszámoló 2010. augusztus 4-ei postára adással az adós felszámolásának egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, az előterjesztésében jelezve, hogy a hitelező módosított igényét regisztrációs díj hiányában nem vette nyilvántartásba. Az adóhatóság a nyilvántartásba vételi díj befizetését a 2010. augusztus 13-án kelt levelével igazolta a felszámolónak. A hitelező 2010. augusztus 17-én kifogást nyújtott be a Cstv. 51. §-a alapján amiatt, hogy a 2. számú hitelezői igénye a felszámoló részéről nem került nyilvántartásba vételre.
Az elsőfokú bíróság kifogást elutasította.
A hitelező fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Akként foglalt állást, hogy a felszámolás alatt hozott, a felszámolást megelőző időszakra vonatkozó záró adóellenőrzési határozatban megállapított adóhiány a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt fizetendő meg. Az ilyen tartozással kapcsolatos hitelezői igény, mint a felszámolás alatt keletkezett, felszámolási költségnek nem minősülő követelés, az esedékességtől számított 40 napon belül, de legfeljebb az esedékességtől számított 1 évig, illetve a zárómérleg előterjesztéséig jelenthető be joghatályosan. Az adott ügyben a hitelező a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követelését annak esedékességétől számított 40 napon belül nem vitásan bejelentette, a nyilvántartásba vételi díjat azonban a felszámoló figyelmeztetését követően fizette meg és ezt csak az eljárás befejezésére irányuló kérelem benyújtását követően igazolta a felszámolónál. A Cstv. 46. § (7) bekezdése mellett a hitelezővé válással kapcsolatosan utalt a Kúria Gfv.VII.30.158/2013/7. számú végzésében foglaltakra. Mindezek alapján rámutatott, hogy a felszámolási eljárásban a hitelezői igény bejelentésén túlmenően az igény nyilvántartásba vételéhez szükséges a nyilvántartásba vételi díj befizetése és ennek megtörténte igazolása is. Az adott ügyben a hitelező a nyilvántartásba vételi díj megfizetésének igazolására vonatkozó kötelezettségének csak a zárómérleg benyújtását követően tett eleget, így a felszámoló jogszerűen járt el, amikor a nyilvántartásba vételi díj igazolásának hiányában nem vette nyilvántartásba a hitelező 2. számú igényét és azt nem szerepeltette a zárómérlegben.
A hitelező a jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében tartalmilag a jogerős végzés megváltoztatását és a felszámolónak az igénye nyilvántartásba vételére való kötelezését kérte, a Cstv. 46. § (7) bekezdésének megsértésére való utalás mellett. Érvelése szerint a 2. számú igénybejelentéséhez szükséges 99.000 Ft összegű regisztrációs díj megfizetése iránti kötelezettségének a felszámoló felhívásának kézhezvételét követő 5. napon, 2010. augusztus 30. napján eleget tett és erről a 2010. augusztus 13-án kelt levelében tájékoztatta a felszámolót. A kifogás tárgyában hozott elsőfokú végzés indokolása nem tartalmazza azt a körülményt, hogy a felszámoló felszólítása a regisztrációs díj megfizetésére 2010. július 29-én került telefax útján megküldésre a hitelező részére, és a hitelező a regisztrációs díjkülönbözet megfizetésének 2010. augusztus 3. napján a felszólítás megérkezését követő 5. napon eleget tett. Hozzátette: a felszámolónak tudomása volt arról, hogy a regisztrációs díjkülönbözet megfizetése érdekében intézkedés történt, mivel erről a tényről a hitelező a 2010. július 16. napján kelt hitelezői igénymódosításban tájékoztatta. Az eljárt bíróságok tehát a tényállást nem tisztázták kellő körültekintéssel. Hivatkozott arra, hogy a Kúriának a Fővárosi Ítélőtábla által megjelölt döntése 2014. évben kialakított álláspontot tartalmaz, így arra nem alapítható döntés egy olyan eljárásban, amelyre a 2009. január 30. napján hatályos Cstv. alkalmazandó.
A felszámoló a felülvizsgálati ellenkérelmében hangsúlyozta, hogy a hitelező új tényekkel nem állt elő, lényegében megismételte az első és a másodfokú eljárásban előadott érveit, amelyekkel szemben a felszámoló változatlanul fenntartotta a korábbi eljárások folyamán előadott észrevételeit. Kiemelte, hogy a hitelezőnek már 2010. július 16-án, amikor a módosított igényét telefaxon közölte, tisztában kellett lennie azzal, hogy regisztrációs díjfizetési kötelezettsége keletkezett, továbbá azzal is, hogy az igény nyilvántartásba vételének feltétele a regisztrációs díj befizetésének igazolása is. Ehhez képest a regisztrációs díjat az igénybejelentést követően 19 nappal fizette be, ennek igazolását pedig csak augusztus 13-án, illetve levélben augusztus 23-án teljesítette. Mindezek alapján a jogerős végzés hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között, a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (2) bekezdése alapján vizsgálta felül és megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő.
A Kúria mindenekelőtt megállapította, hogy a tényállással kapcsolatban a hitelező részéről hivatkozottak a jogerős végzés vonatkozásában nem álltak fenn, annak indokolása tartalmazza a hitelező által hiányolt tényállási elemeket.
A Kúria Gfv.VII.30.158/2013/7. számú határozata a jelen ügyben szereplő esetnél korábban indult felszámolási eljárásban született, így azok a változások, amelyekre tekintettel a Kúriának a Gfv.VII.30.158/2013/7. számú határozatában kifejezett álláspontja szerint a BH 2001.240. számú eseti döntésben kifejtettek nem voltak fenntarthatók, értelemszerűen a jelen ügyre is vonatkoznak. A hitelező tehát nem hivatkozott megalapozottan arra, hogy a másodfokú bíróság helytelenül utalt a Kúria e döntésére.
A Kúria a Gfv.VII.30.158/2013/7. számú határozatában kifejtett álláspontjával egyezően kiemeli, hogy a hitelezőnek a 2. számú hitelezői igénye nyilvántartásba vételének a megfelelő határidőben történő bejelentésen túlmenő, együttes feltétele volt a módosított hitelezői igénye utáni nyilvántartásba vételi díj befizetése, továbbá ennek a felszámoló felé való igazolása. A 2. számú hitelezői igény bejelentése, valamint a nyilvántartásba vételi díj befizetése az adott esetben nem vitásan határidőben megtörtént, a befizetésnek a felszámoló felé való igazolására azonban csak az adós zárómérlegének összeállítását és a bírósághoz való benyújtását követően került sor.
A Cstv. 37. § (2) bekezdése értelmében a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követelések tekintetében hitelezői igény benyújtásának legfeljebb a felszámolási zárómérleg (egyszerűsített módon történő befejezés iránti kérelem) benyújtásáig van helye. Tekintettel arra, hogy eddig az időpontig a nyilvántartásba vételi díj megfizetését is igazolni kell a felszámoló irányában, ami az adott esetben nem történt meg, a hitelező azáltal, hogy a 2. számú igénye kapcsán befizetendő nyilvántartásba vételi díj megfizetését csak a záró egyszerűsített mérleg benyújtását követően igazolta felszámoló felé, az igénye nyilvántartásba vételéhez a Cstv. 46. § (7) bekezdése értelmében szükséges egyik együttes feltétel teljesítésével elkésett.
Az előzőekben kifejtettekre tekintettel a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A hitelező felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, így a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségeit maga viseli. A felszámolónak a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, így a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a hitelezőt költségben marasztalni nem kellett.
A hitelező személyes illetékmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2015. október 6.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Rápolti Barbara s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.056/2015.)