adozona.hu
BH+ 2016.1.27
BH+ 2016.1.27
Felszámoló ellen benyújtott kifogás elbírálásakor is biztosítani kell, hogy minden érdekelt fél megtehesse nyilatkozatát [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 6. § (3) bek., Pp. 3. § (6) bek., 221. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen 2011. november 17-én kezdeményezett eljárásban a bíróság 2013. július 3-án indította meg a felszámolást, felszámolóként az A. Kft.-t rendelve ki.
A kifogást előterjesztő hitelező 2013. augusztus 5-én a hitelezői igényét bejelentette a felszámolóhoz meghiúsulási kötbér címén, aki azt a 2013. szeptember 11. napján kelt levelében határidőben érkezett követelésként ismerte el. A bejelentett összegből 1 797 925 Ft-ot nem vitatott, azonban 89 543 575 Ft-ot - 310 000 euró forintba áts...
BH+ 2016.1.27 Felszámoló ellen benyújtott kifogás elbírálásakor is biztosítani kell, hogy minden érdekelt fél megtehesse nyilatkozatát [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 6. § (3) bek., Pp. 3. § (6) bek., 221. § (1) bek.].
Az adós ellen 2011. november 17-én kezdeményezett eljárásban a bíróság 2013. július 3-án indította meg a felszámolást, felszámolóként az A. Kft.-t rendelve ki.A kifogást előterjesztő hitelező 2013. augusztus 5-én a hitelezői igényét bejelentette a felszámolóhoz meghiúsulási kötbér címén, aki azt a 2013. szeptember 11. napján kelt levelében határidőben érkezett követelésként ismerte el. A bejelentett összegből 1 797 925 Ft-ot nem vitatott, azonban 89 543 575 Ft-ot - 310 000 euró forintba átszámított összegét - és a 200 000 Ft nyilvántartásba vételi díjat vitatott követelésként vette nyilvántartásba s erről a hitelezőt tájékoztatta.
A hitelező 2013. október 21-én kifogást nyújtott be a bírósághoz, melyben kérte kötelezni a felszámolót, hogy teljes követelését elismert követelésként vegye nyilvántartásba.
Az elsőfokú bíróság - anélkül, hogy a kifogást a felszámolónak nyilatkozattételre megküldte volna - a 2013. október 25-én kelt 2. sorszámú végzésében a hitelező kifogásának helyt adott, és utasította a felszámolót, hogy a felszámolási kérelem benyújtásának időpontjában hatályos 1991. évi IL. törvény 46. § (6) bekezdésében előírtak szerint járjon el, "ellenkező esetben a törvényszék a felszámolót felmenti". (Helyesen a 2006. évi V. törvény 135. § (1) bekezdése szerint 2006. július 1-jétől kezdődően a törvény címe: "a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény", továbbiakban: Cstv.)
A végzés nem tartalmazta azt, hogy mi volt a kifogás tárgya. A bíróság azt rögzítette: a felszámoló nem teheti meg, hogy a bejelentett hitelezői követelést nem veszi nyilvántartásba. Ha azt megalapozatlannak tartja, az érdekeltekkel egyeztetnie kell 45 napon belül és eredménytelenség esetén 15 napon belül vitatott igényként a törvényszékhez elbírálás céljából meg kell küldenie.
A felszámoló által benyújtott fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzése indokolásában tényállást állapított meg, majd kifejtette, hogy főszabályként a vitatott hitelezői igény elbírálását a felszámolónak kell kérnie a felszámolási ügyben eljáró bíróságtól. Amennyiben azonban a felszámoló e kötelezettségét elmulasztotta, de a hitelező kéri igényének nyilvántartásba vételét, a felszámoló mulasztása miatt a hitelező a bíróságnál kifogással élhet.
Megállapította, hogy a felszámoló a hitelezői igény 2013. augusztus 5-i bejelentését követően szeptember 20-ig köteles lett volna egyeztetést kezdeményezni a hitelezővel. Miután erre nem került sor, a hitelező megalapozottan terjesztette elő a kifogást a felszámoló e mulasztása miatt.
Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság valóban eljárási szabályt sértett, amikor a kifogásról a felszámoló meghallgatása, nyilatkozata nélkül döntött, azonban ez nem olyan súlyú, amely megalapozná az érdemben helytálló elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését.
A felszámoló a fellebbezésében nem állította, hogy a Cstv. rendelkezései szerint járt el, és megkísérelte az egyeztetést a hitelezővel, csupán az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértésére hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság helytállóan utasította a felszámolót a Cstv. szerinti eljárásra, egyeztetés lefolytatására és a továbbra is vitatható hitelezői igény bizonyítékokkal együtt a bíróság elé tárására, annak elbírálása végett.
A jogerős végzéssel szemben a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak - az elsőfokú végzésre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 3. § (6) bekezdését, 221. § (1) bekezdését.
Elsőként igazolási kérelmet nyújtott be a felülvizsgálati kérelem késedelmes előterjesztése miatt. Előadta, hogy a jogerős határozatot a jogi képviselővel eljáró felszámoló részére nem kézbesítették - azt csak iratbetekintés útján 2014. október 30-án ismerte meg, de a kézbesítésre ekkor sem került sor -, azaz a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének határideje meg sem kezdődött.
A jogerős végzés sérti a fegyveregyenlőség elvét, amely alapvető eljárási garancia. A bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során a másik fél által előterjesztett nyilatkozatot megismerhessenek és azokra nyilatkozhassanak.
Az elsőfokú bíróság nem küldte meg a felszámoló részére a kifogást, ezzel eljárási jogait súlyosan korlátozta. A jogerős végzés elismerte az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértését, azonban ennek nem vonta le a következményeit. Utalt a BH 2013.273. számú eseti döntésben kifejtett arra az elvre, hogy súlyos eljárási szabálysértést valósít meg a bíróság, ha az ellenérdekű fél részére nem biztosítja a nyilatkozattétel lehetőségét olyan előadás vonatkozásában, amelyet utóbb az ügy érdemi eldöntése szempontjából lényegesnek értékel.
Az elsőfokú határozat felülbírálhatatlan volt, mert az elsőfokú bíróság nem tett eleget tényállás-megállapítási és indokolási kötelezettségének. Nem rögzítette, hogy milyen tényeket milyen bizonyítékok alapján bírált el, nem tartalmazta a határozat a kifogás tárgyát, továbbá nem állított fel logikai és jogszabályi összefüggést sem.
Megjegyezte, hogy az egyeztetés lefolytatására nem ír elő határidőt a Cstv., csak azt, hogy ennek eredménytelen befejezését követő 15 munkanapon belül kell a vitatott igényt a bírósághoz előterjeszteni.
A kifogást előterjesztő hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
Elsőként kifejtette, hogy az adós nem szabályszerűen terjesztette elő a felülvizsgálati kérelmet, mert azon a felszámoló társaság ügyvezetőinek és nem az adós felszámolóbiztosának az aláírása látható. Miután az ügyvédi meghatalmazás nem a képviseletre jogosult felszámolóbiztostól származik, ezért az érvénytelen, s emiatt kérte a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását.
Álláspontja szerint a Cstv. 46. § (6) bekezdéséből következően a felszámolónak 45 napja van a beérkezett hitelezői igények felülvizsgálatára, és ettől számított 15 munkanapja a vitatott igénynek a bíróság elé terjesztésére.
Kiemelte, hogy a felszámoló tudta volna orvosolni a kialakult helyzetet és az igény elbírálását kérhette volna a bíróságtól, ezt azonban nem tette meg.
A felszámoló elkészítette a közbenső mérleget, ahol vitatott igényként nem tart nyilván követelést, ezért álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem is azt célozza, hogy a hitelező igényének nyilvántartásba vétele elhúzódjon.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból jogszabálysértő.
A Kúria az iratok tartalma alapján megállapította, a 2013. november 28-án érkeztetett fellebbezéshez a felszámoló csatolta jogi képviselőjének a meghatalmazását. Nem vitásan az iratborítóra nem került feljegyzésre, illetve a másodfokú bíróság határozatának "fej" részében sem került feltüntetésre a felszámoló jogi képviselőjének a neve, holott a Pp. 73/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint az ítélőtábla előtti eljárásban is kötelező a jogi képviselet.
Az eljárás irataiból az is megállapítható, hogy a jogerős végzés az irodai utasítás szerint valóban nem a felszámolót képviselő jogi képviselő részére került kiadásra, és nincs arra utaló adat, hogy azt a felszámoló jogi képviselője részére utólag megküldték volna. Mindezek alapján - miután a felszámoló részére nem került sor a határozat szabályos közlésére - a Pp. 106. § (1) bekezdése és a 107. § (1) bekezdése értelmében nem kellett az igazolási kérelmet elbírálni, mert a felszámoló nem mulasztott. Ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el.
A kifogást előterjesztő hitelező arra hivatkozott, hogy nem szabályos a felszámoló felülvizsgálati kérelme, mert az azt benyújtó jogi képviselő meghatalmazását nem az adóst képviselő felszámolóbiztos, hanem a felszámoló társaság képviselői írták alá.
A Kúria álláspontja szerint a felszámoló a kifogás alapján indult eljárásban is az adós nevében, képviseletében jár el, és csak olyankor válik el a felszámoló és az adós személye egymástól, amikor közöttük érdekellentét áll fenn, így például a felszámolót sújtó bírsággal, díjazásával, vagy felmentésével kapcsolatos kérdésben. Ezt a jogi álláspontot fejtette ki a Kúria az Fpkf.VII.30.037/2015/4. számú végzésében is.
A Cstv. 51. § (1) bekezdése kifejezetten a felszámolót nevesíti, mint aki a kifogás alapján indult eljárásban a kifogást benyújtóval szemben álló fél. A joggyakorlatban eddig ellentétes határozatok születtek arról, hogy a felszámoló, vagy a felszámoló mint az adós képviselője jár-e el az adós és a felszámoló társaság között érdekellentétet nem tartalmazó, kifogás alapján indult eljárásban. A Kúria álláspontja szerint ezért nem utasítható el a felülvizsgálati kérelem abból az okból, hogy a meghatalmazást a felszámoló társaság képviselői írták alá és nem a felszámolóbiztos.
Megjegyzi a Kúria, hogy nyilvánvalóan ezt a jogi álláspontot foglalta el a másodfokú bíróság is, miután a felszámoló jogi képviselőjének a fellebbezés előterjesztésére adott meghatalmazását szintén a felszámoló társaság vezető tisztségviselői írták alá, azonban ezt sem a hitelező, sem a másodfokú bíróság nem kifogásolta.
Az ügy érdemével kapcsolatban a Kúria egyetért a felszámolóval abban, hogy kifogás esetén is biztosítani kell a felszámoló részére a nyilatkozattételi lehetőséget. Az elsőfokú bíróság csak az egyik fél által előadott tényeket ismerte határozatának meghozatalakor, s ezzel valóban megsértette a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján a felszámolási eljárásban is alkalmazandó Pp. 3. § (6) bekezdésben írt elveket. Különösen fontos lett volna a felszámoló nyilatkozatának bevárása arra tekintettel is, hogy a hitelező által hivatkozott közbenső mérlegben a felszámoló nem tart nyilván vitatott hitelezői igényt, a hitelező viszont arra nem hivatkozott, hogy az ő igényét sem tartja nyilván a felszámoló. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban bizonyítást nem vehet fel, tény, hogy a hitelező által becsatolt mérleg mellékletében a hitelező igénye az elismert követelések között található.
A Kúria a fent kifejtettekre tekintettel nem ért egyet a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy nem olyan súlyú az elsőfokú bíróság jogszabálysértése - a Pp. 3. § (6) bekezdésében foglaltak megsértése -, amely megalapozná a végzésének hatályon kívül helyezését. A jogvita tényállásának feltáratlansága miatt ugyanis nem állapítható meg, hogy valójában a hitelező igényét vitatottként vagy nem vitatottként tartja-e nyilván a felszámoló.
Miután az elsőfokú bíróság nem tárta fel a tényállást - és ezért azt nem tartalmazta a végzése [Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértése] -, megalapozatlan a határozata, s téves emiatt a másodfokú bíróságnak ezt helybenhagyó végzése is.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak a Pp. 3. § (6) bekezdésében foglaltak maradéktalan betartásával, a kifogás megküldése mellett fel kell hívnia a felszámolót nyilatkozattételre. Az esetleg szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása után lesz abban a helyzetben az elsőfokú bíróság, hogy a kifogásról érdemben döntést hozzon.
(Kúria Gfv. VII. 30.013/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a P. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló meghatalmazása alapján eljárt dr. Karvázy Csaba ügyvéd által képviselt H. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" hitelezőnek, a R. Zártkörűen Működő Részvénytársaság "felszámolás alatt" adós felszámolása iránt indult eljárásban, a Dr. Petia Csaba Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Petia Csaba ügyvéd által képviselt A. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló intézkedése ellen előterjesztett kifogása alapján, a Fővárosi Törvényszéken 11.Fpk.01-2013-000476 számon indított eljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.253/2014/5. számú jogerős végzése ellen az adós felszámolója által 8. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
Megállapítja, hogy az adós felszámolójának 55.400 (ötvenötezer-négyszáz) Ft, a kifogást előterjesztő hitelezőnek 25.400 (huszonötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költsége merült fel.
E végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós ellen 2011. november 17-én kezdeményezett Fpk.01-11-011507 számú eljárásban a bíróság 2013. július 3-án indította meg a felszámolást, felszámolóként az A. Kft.-t rendelve ki.
A kifogást előterjesztő hitelező 2013. augusztus 5-én a hitelezői igényét bejelentette a felszámolóhoz meghiúsulási kötbér címén, aki azt a 2013. szeptember 11. napján kelt levelében határidőben érkezett követelésként ismerte el. A bejelentett összegből 1.797.925 Ft-ot nem vitatott, azonban 89.543.575 Ft-ot - 310.000 EUR forintba átszámított összegét - és a 200.000 Ft nyilvántartásba vételi díjat vitatott követelésként vette nyilvántartásba s erről a hitelezőt tájékoztatta.
A hitelező 2013. október 21-én kifogást nyújtott be a bírósághoz, melyben kérte kötelezni a felszámolót, hogy teljes követelését elismert követelésként vegye nyilvántartásba.
Az elsőfokú bíróság - anélkül, hogy a kifogást a felszámolónak nyilatkozattételre megküldte volna - a 2013. október 25-én kelt 2. sorszámú végzésében a hitelező kifogásának helyt adott, és utasította a felszámolót, hogy a felszámolási kérelem benyújtásának időpontjában hatályos 1991. évi IL. törvény 46. § (6) bekezdésében előírtak szerint járjon el, "ellenkező esetben a törvényszék a felszámolót felmenti". (Helyesen a 2006. évi V. törvény 135. § (1) bekezdése szerint 2006. július 1-től kezdődően a törvény címe: "a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény", továbbiakban Cstv.)
A végzés nem tartalmazta azt, hogy mi volt a kifogás tárgya. A bíróság azt rögzítette: a felszámoló nem teheti meg, hogy a bejelentett hitelezői követelést nem veszi nyilvántartásba. Ha azt megalapozatlannak tartja, az érdekeltekkel egyeztetnie kell 45 napon belül és eredménytelenség esetén 15 napon belül vitatott igényként a törvényszékhez elbírálás céljából meg kell küldenie.
A felszámoló által benyújtott fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzése indokolásában tényállást állapított meg, majd kifejtette, hogy főszabályként a vitatott hitelezői igény elbírálását a felszámolónak kell kérnie a felszámolási ügyben eljáró bíróságtól. Amennyiben azonban a felszámoló e kötelezettségét elmulasztotta, de a hitelező kéri igényének nyilvántartásba vételét, a felszámoló mulasztása miatt a hitelező a bíróságnál kifogással élhet.
Megállapította, hogy a felszámoló a hitelezői igény 2013. augusztus 5-i bejelentését követően szeptember 20-ig köteles lett volna egyeztetést kezdeményezni a hitelezővel. Miután erre nem került sor, a hitelező megalapozottan terjesztette elő a kifogást a felszámoló e mulasztása miatt.
Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság valóban eljárási szabályt sértett, amikor a kifogásról a felszámoló meghallgatása, nyilatkozata nélkül döntött, azonban ez nem olyan súlyú, amely megalapozná az érdemben helytálló elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését.
A felszámoló a fellebbezésében nem állította, hogy a Cstv. rendelkezései szerint járt el, és megkísérelte az egyeztetést a hitelezővel, csupán az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértésére hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság helytállóan utasította a felszámolót a Cstv. szerinti eljárásra, egyeztetés lefolytatására és a továbbra is vitatható hitelezői igény bizonyítékokkal együtt a bíróság elé tárására, annak elbírálása végett.
A jogerős végzéssel szemben a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak - az elsőfokú végzésre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 3. § (6) bekezdését, 221. § (1) bekezdését.
Elsőként igazolási kérelmet nyújtott be a felülvizsgálati kérelem késedelmes előterjesztése miatt. Előadta, hogy a jogerős határozatot a jogi képviselővel eljáró felszámoló részére nem kézbesítették - azt csak iratbetekintés útján 2014. október 30-án ismerte meg, de a kézbesítésre ekkor sem került sor -, azaz a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének határideje meg sem kezdődött.
A jogerős végzés sérti a fegyveregyenlőség elvét, amely alapvető eljárási garancia. A bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során a másik fél által előterjesztett nyilatkozatot megismerhessenek és azokra nyilatkozhassanak.
Az elsőfokú bíróság nem küldte meg a felszámoló részére a kifogást, ezzel eljárási jogait súlyosan korlátozta. A jogerős végzés elismerte az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértését, azonban ennek nem vonta le a következményeit. Utalt a BH 2013.273. számú eseti döntésben kifejtett azon elvre, hogy súlyos eljárási szabálysértést valósít meg a bíróság, ha az ellenérdekű fél részére nem biztosítja a nyilatkozattétel lehetőségét olyan előadás vonatkozásában, amelyet utóbb az ügy érdemi eldöntése szempontjából lényegesnek értékel.
Az elsőfokú határozat felülbírálhatatlan volt, mert az elsőfokú bíróság nem tett eleget tényállás-megállapítási és indokolási kötelezettségének. Nem rögzítette, hogy milyen tényeket milyen bizonyítékok alapján bírált el, nem tartalmazta a határozat a kifogás tárgyát, továbbá nem állított fel logikai és jogszabályi összefüggést sem.
Megjegyezte, hogy az egyeztetés lefolytatására nem ír elő határidőt a Cstv., csak azt, hogy ennek eredménytelen befejezését követő 15 munkanapon belül kell a vitatott igényt a bírósághoz előterjeszteni.
A kifogást előterjesztő hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
Elsőként kifejtette, hogy az adós nem szabályszerűen terjesztette elő a felülvizsgálati kérelmet, mert azon a felszámoló társaság ügyvezetőinek és nem az adós felszámolóbiztosának az aláírása látható. Miután az ügyvédi meghatalmazás nem a képviseletre jogosult felszámolóbiztostól származik, ezért az érvénytelen, s emiatt kérte a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását.
Álláspontja szerint a Cstv. 46. § (6) bekezdéséből következően a felszámolónak 45 napja van a beérkezett hitelezői igények felülvizsgálatára, és ettől számított 15 munkanapja a vitatott igénynek a bíróság elé terjesztésére.
Kiemelte, hogy a felszámoló tudta volna orvosolni a kialakult helyzetet és az igény elbírálását kérhette volna a bíróságtól, ezt azonban nem tette meg.
A felszámoló elkészítette a közbenső mérleget, ahol vitatott igényként nem tart nyilván követelést, ezért álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem is azt célozza, hogy a hitelező igényének nyilvántartásba vétele elhúzódjon.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból jogszabálysértő.
A Kúria az iratok tartalma alapján megállapította, a 2013. november 28-án érkeztetett fellebbezéshez a felszámoló csatolta jogi képviselőjének a meghatalmazását. Nem vitásan az iratborítóra nem került feljegyzésre, illetve a másodfokú bíróság határozatának "fej" részében sem került feltüntetésre a felszámoló jogi képviselőjének a neve, holott a Pp. 73/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint az ítélőtábla előtti eljárásban is kötelező a jogi képviselet.
Az eljárás irataiból az is megállapítható, hogy a jogerős végzés az irodai utasítás szerint valóban nem a felszámolót képviselő jogi képviselő részére került kiadásra, és nincs arra utaló adat, hogy azt a felszámoló jogi képviselője részére utólag megküldték volna. Mindezek alapján - mivel a felszámolóval szemben nem került sor a határozat szabályos közlésére - a Pp. 106. § (1) bekezdése és a 107. § (1) bekezdése értelmében nem kellett igazolási kérelmet elbírálni, mert a felszámoló nem mulasztott. Ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el.
A kifogást előterjesztő hitelező arra hivatkozott, hogy nem szabályos a felszámoló felülvizsgálati kérelme, mert az azt benyújtó jogi képviselő meghatalmazását nem az adóst képviselő felszámolóbiztos, hanem a felszámoló társaság képviselői írták alá.
A Kúria álláspontja szerint a felszámoló a kifogás alapján indult eljárásban is az adós nevében, képviseletében jár el, és csak olyankor válik el a felszámoló és az adós személye egymástól, amikor közöttük érdekellentét áll fenn, így például a felszámolót sújtó bírsággal, díjazásával, vagy felmentésével kapcsolatos kérdésben. Ezt a jogi álláspontot fejtette ki a Kúria az Fpkf.VII.30.037/2015/4. számú végzésében is.
A Cstv. 51. § (1) bekezdése kifejezetten a felszámolót nevesíti, mint aki a kifogás alapján indult eljárásban a kifogást benyújtóval szemben álló fél. A joggyakorlatban eddig ellentétes határozatok születtek arról, hogy a felszámoló, vagy a felszámoló mint az adós képviselője jár-e el az adós és a felszámoló társaság között érdekellentétet nem tartalmazó, kifogás alapján indult eljárásban. A Kúria álláspontja szerint ezért nem utasítható el a felülvizsgálati kérelem abból az okból, hogy a meghatalmazást a felszámoló társaság képviselői írták alá és nem a felszámolóbiztos.
Megjegyzi a Kúria, hogy nyilvánvalóan ezt a jogi álláspontot foglalta el a másodfokú bíróság is, mivel a felszámoló jogi képviselőjének a fellebbezés előterjesztésére adott meghatalmazását szintén a felszámoló társaság vezető tisztségviselői írták alá, azonban ezt sem a hitelező, sem a másodfokú bíróság nem kifogásolta.
Az ügy érdemével kapcsolatban a Kúria egyetért a felszámolóval abban, hogy kifogás esetén is biztosítani kell a felszámoló részére a nyilatkozattételi lehetőséget. Az elsőfokú bíróság csak az egyik fél által előadott tényeket ismerte határozatának meghozatalakor, s ezzel valóban megsértette a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján a felszámolási eljárásban is alkalmazandó Pp. 3. § (6) bekezdésben írt elveket. Különösen fontos lett volna a felszámoló nyilatkozatának bevárása arra tekintettel is, hogy a hitelező által hivatkozott közbenső mérlegben a felszámoló nem tart nyilván vitatott hitelezői igényt, a hitelező viszont arra nem hivatkozott, hogy az ő igényét sem tartja nyilván a felszámoló. Jóllehet a Kúria a felülvizsgálati eljárásban bizonyítást nem vehet fel, tény, hogy a hitelező által becsatolt mérleg mellékletében a hitelező igénye az elismert követelések között található.
A Kúria a fent kifejtettekre tekintettel nem ért egyet a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy nem olyan súlyú az elsőfokú bíróság jogszabálysértése - a Pp. 3. § (6) bekezdésében foglaltak megsértése -, amely megalapozná a végzésének hatályon kívül helyezését. A jogvita tényállásának feltáratlansága miatt ugyanis nem állapítható meg, hogy valójában a hitelező igényét vitatottként vagy nem vitatottként tartja-e nyilván a felszámoló.
Miután az elsőfokú bíróság nem tárta fel a tényállást - és ezért azt nem tartalmazta a végzése [Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértése] -, megalapozatlan a határozata, s téves emiatt a másodfokú bíróságnak ezt helybenhagyó végzése is.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak a Pp. 3. § (6) bekezdésében foglaltak maradéktalan betartásával, a kifogás megküldése mellett fel kell hívnia a felszámolót nyilatkozattételre. Az esetleg szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása után lesz abban a helyzetben az elsőfokú bíróság, hogy a kifogásról érdemben döntést hozzon.
A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdés alapján csak megállapította a felülvizsgálati eljárásban felmerült költséget, ennek viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell határoznia. A felszámoló lerótta a 30.000 Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. A felek képviseletében eljáró ügyvédek munkadíját a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2015. szeptember 24.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.013/2015.)