adozona.hu
BH 2016.1.21
BH 2016.1.21
A 2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 12. § (2) bekezdése az (1) bekezdés alkalmazásában a minimálbér értelmezésére ad az Mmtv. alkalmazása során irányadó, a Tbj. 4. § s) pont 1. alpontjában foglaltakhoz képest speciális szabályt, annak alapján a rokkantsági ellátás alsó és felső korlátját kell a 2012. évre érvényes minimálbér alapulvételével meghatározni. Az Mmtv. 12. § (2) bekezdése a havi átlagjövedelem megállapítása során nem alkalmazható, arra nem vonatkoztatható akkor sem, ha az átlagjövedelem meghatározásako
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2014. szeptember 5-én kelt határozatával 2014. augusztus 25-től kezdődően rokkantsági ellátást állapított meg a felperes részére, amelynek összegét - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 1. § (2) bekezdés 3. pontja, 12. § (1) bekezdés a) pontja és 2. §-a alkalmazásával - 93 000 forint havi átlagjövedelem 40%-ában határozta meg.
[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határo...
BH 2016.1.21 A 2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 12. § (2) bekezdése az (1) bekezdés alkalmazásában a minimálbér értelmezésére ad az Mmtv. alkalmazása során irányadó, a Tbj. 4. § s) pont 1. alpontjában foglaltakhoz képest speciális szabályt, annak alapján a rokkantsági ellátás alsó és felső korlátját kell a 2012. évre érvényes minimálbér alapulvételével meghatározni. Az Mmtv. 12. § (2) bekezdése a havi átlagjövedelem megállapítása során nem alkalmazható, arra nem vonatkoztatható akkor sem, ha az átlagjövedelem meghatározásakor - az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alapján - a minimálbér összegét kell figyelembe venni.
[1] Az alperes a 2014. szeptember 5-én kelt határozatával 2014. augusztus 25-től kezdődően rokkantsági ellátást állapított meg a felperes részére, amelynek összegét - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 1. § (2) bekezdés 3. pontja, 12. § (1) bekezdés a) pontja és 2. §-a alkalmazásával - 93 000 forint havi átlagjövedelem 40%-ában határozta meg.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta, mert az elsőfokú szerv a számítás során a határozatában felhívott jogszabályok helyes alkalmazásával vette figyelembe a minimálbér 2012. évi összegét.
[3] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert az Mmtv. 12. § (2) bekezdése nem a havi átlagjövedelem vonatkozásában tekinti irányadónak a 2012. évi minimálbér összegét, ellátása összegének megállapításakor az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. és 7. pontja alapján a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § s) pont 1. alpontjában meghatározott minimálbért kell irányadónak tekinteni.
[4] A munkaügyi bíróság a másodfokú társadalombiztosítási határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és a felperes részére 2014. augusztus 21-től járó ellátás összegét 40 600 forintban állapította meg.
[5] Az ítéleti érvelés szerint a felek között nem volt vitás, hogy a felperes az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti referencia-időszakban és az ellátásra való jogosultság kezdő napját megelőző 180 napban nem rendelkezett 180 napi jövedelemmel. A 2012. évi minimálbért - az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése egybevetéséből következően - a rokkantsági ellátás alsó és felső korlátja vonatkozásában kell figyelembe venni, tekintettel arra is, hogy a törvényhozó a havi átlagjövedelem és a minimálbér fogalmát az Mmtv. 1. § (2) bekezdése "e törvény alkalmazásában" kitétellel rendelte alkalmazni. A Tbj. utaló szabálya alapján irányadó minimálbér 2014-ben - a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 483/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése szerint - 101 500 forint, annak 40%-a 40 600 forint. Ezen, az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapított összeg az Mmtv. 12. § (2) bekezdése által megjelölt törvényi minimum és maximum (a 2012. évi minimálbér, vagyis 93 000 forint 30%-a és 45%-a) között helyezkedik el, amely számítás eredményeként a felperes az általa kért magasabb összegű ellátásra jogosult.
[6] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 2. pontja és 12. § (1) bekezdés b) pontja megsértésére hivatkozva.
[7] Az Mmtv. 12. § (1) bekezdésének helyes alkalmazása kapcsán kifejtette, hogy az ellátás összegének kiszámítása egy főszabály és egy korlátozó szabály szerint történik, és az Mmtv. 12. § (2) bekezdése - megfogalmazásából következően - a megállapítás (azaz alkalmazás) során mindkét esetben irányadó. Az ellátás összege főszabályként a havi átlagjövedelem 40%-a, a havi átlagjövedelem, ha a jogosult nem rendelkezik jövedelemmel, megegyezik a minimálbér összegével. Az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti átlagjövedelem (a felperes esetében a minimálbér) alapján történő ellátás megállapítása során pedig minimálbéren az Mmtv. 12. § (2) bekezdése szerint a Tbj.-ben meghatározott minimálbér 2012. évre megállapított összegét kell érteni. Bár az Mmtv. 12. § (1) bekezdés 1. fordulatában a minimálbér fogalma csak áttételesen, mint az átlagjövedelem más megnevezése jelenik meg, ettől az még minimálbérnek tekintendő, mint ilyen, a (2) bekezdésben írtak szerint vehető figyelembe. Mindezek alapján az alperes helytállóan számította ki az ellátást a 2012. évi minimálbérből kiindulva.
[8] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak megalapozottságára hivatkozva.
[9] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[10] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 2. pontjának az EGT-állam meghatározását tartalmazó, valamint a 12. § (1) bekezdésének a felperes ügyében szintén nem alkalmazott b) pontja munkaügyi bíróság általi megsértését állította. A Kúria a jogerős ítéletet - a feltehetően elírás eredményeként megjelölt rendelkezések helyett - a felülvizsgálati kérelem tartalma alapján az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja és 12. § (1) bekezdés a) pontja alapján vizsgálta felül.
[11] Az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a)-d) pontjai a 60 százalékos vagy annál kisebb mértékű egészségi állapottal rendelkező személyek rokkantsági ellátásának összegét a rehabilitálhatóságukra vonatkozó komplex minősítési vélemény eredményeként rendelik meghatározni. A felperesre irányadó a) pont értelmében a "rokkantsági ellátás összege a 3. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja és az 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben a havi átlagjövedelem 40 százaléka, de legalább a minimálbér 30 százaléka és legfeljebb a minimálbér 45 százaléka".
[12] A havi átlagjövedelem fogalmát az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja határozza meg, a törvény alkalmazásában "havi átlagjövedelem: a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben (a
továbbiakban: referencia-időszak) elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem (a továbbiakban: jövedelem) napi átlagának 30-szorosa; ha a jogosult a referencia-időszakban nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlagának 30-szorosa; ha a jogosult ebben az időszakban, valamint a referencia-időszakban nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel vagy egyáltalán nem rendelkezik jövedelemmel, a minimálbér összege; ha a jogosult amiatt nem rendelkezik 180 naptári napi jövedelemmel, mert a vizsgált időszakban vagy ennek egy részében táppénzben, baleseti táppénzben részesült, ha az számára kedvezőbb, a táppénzt, baleseti táppénzt megelőző 180 naptári napi jövedelmet kell figyelembe venni".
[13] A törvényhozó a fenti rendelkezés első, második és negyedik fordulatában a havi átlagjövedelmet az igénylő által - a megjelölt időszakokban - elért tényleges jövedelem alapján rendelte kiszámítani, a harmadik fordulatban pedig a havi átlagjövedelmet a minimálbér összegében határozta meg.
[14] Az irányadó tényállás szerint a felperes esetében havi átlagjövedelemként a minimálbért kellett figyelembe venni. Azt, hogy az Mmtv. alkalmazásában mi minősül minimálbérnek, a törvényhozó az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 6. pontjában a Tbj.-re utalással szabályozta: a "Tbj. 4. § s) pont 1. alpontjában meghatározott minimálbér"; e rendelkezés alapján minimálbér: "a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb havi összege".
[15] Az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontjának utolsó fordulata az ellátás összegének alsó és felső korlátját meghatározó szabály, annak alapján a társadalombiztosítási szerv a minimálbér 30 százalékánál alacsonyabb és a minimálbér 45 százalékánál magasabb összegű ellátást akkor sem állapíthat meg, ha a megelőző, a havi átlagjövedelem alapulvételével elvégzett számítás eredményeként alacsonyabb vagy magasabb összeg kerülne meghatározásra.
[16] Az Mmtv. 12. § (2) bekezdése szerint "az (1) bekezdés alkalmazása során minimálbér alatt a Tbj. 4. § s) pont 1. alpontjában meghatározott minimálbérnek a 2012. évre megállapított összegét kell érteni".
[17] A fenti rendelkezés az (1) bekezdés alkalmazásában a minimálbér értelmezésére ad az Mmtv. alkalmazása során irányadó, a Tbj. 4. § s) pont 1. alpontjában foglaltakhoz képest speciális szabályt, annak alapján a rokkantsági ellátás alsó és felső korlátját kell a 2012. évre érvényes minimálbér alapulvételével meghatározni. A rendelkezés - helyes értelmezés szerint - a havi átlagjövedelem megállapítása során nem alkalmazható, arra nem vonatkoztatható akkor sem, ha az átlagjövedelem meghatározásakor - az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alapján - a minimálbér összegét kell figyelembe venni.
[18] A munkaügyi bíróság a fentieknek megfelelő jogértelmezés eredményeként, az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja és 12. § (1) bekezdése megsértése nélkül döntött a társadalombiztosítási határozat megváltoztatásáról, ezért a jogerős ítéletet a Kúria - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.310/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a személyesen eljárt felperesnek a dr. Nagy Péter jogtanácsos által képviselt Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M. 7/2015/8. számú jogerős ítélet ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M. 7/2015/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
I n d o k o l á s
Az alperes a 2014. szeptember 5-én kelt határozatával 2014. augusztus 25-étől kezdődően rokkantsági ellátást állapított meg a felperes részére, amelynek összegét - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 1. § (2) bekezdés 3. pontja, 12. § (1) bekezdés a) pontja és 2. §-a alkalmazásával - 93.000 forint havi átlagjövedelem 40%-ában határozta meg.
A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta, mert az elsőfokú szerv a számítás során a határozatában felhívott jogszabályok helyes alkalmazásával vette figyelembe a minimálbér 2012. évi összegét.
A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert az Mmtv. 12. § (2) bekezdése nem a havi átlagjövedelem vonatkozásában tekinti irányadónak a 2012. évi minimálbér összegét, ellátása összegének megállapításakor az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. és 7. pontja alapján a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § s) pont 1. alpontjában meghatározott minimálbért kell irányadónak tekinteni.
A munkaügyi bíróság a másodfokú társadalombiztosítási határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és a felperes részére 2014. augusztus 21-től járó ellátás összegét 40.600 forintban állapította meg.
Az ítéleti érvelés szerint a felek között nem volt vitás, hogy a felperes az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti referencia időszakban és az ellátásra való jogosultság kezdő napját megelőző 180 napban nem rendelkezett 180 napi jövedelemmel. A 2012. évi minimálbért - az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése egybevetéséből következően - a rokkantsági ellátás alsó- és felső korlátja vonatkozásában kell figyelembe venni, tekintettel arra is, hogy a törvényhozó a havi átlagjövedelem és a minimálbér fogalmát az Mmtv. 1. § (2) bekezdése "e törvény alkalmazásában" kitétellel rendelte alkalmazni. A Tbj. utaló szabálya alapján irányadó minimálbér 2014-ben - a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 483/2013. (XII.17.) Korm.rendelet 2. § (1) bekezdése szerint - 101.500 forint, annak 40%-a 40.600 forint. Ezen, az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapított összeg az Mmtv. 12. § (2) bekezdése által megjelölt törvényi minimum és maximum (a 2012. évi minimálbér, vagyis 93.000 forint 30%-a és 45%-a) között helyezkedik el, amely számítás eredményeként a felperes az általa kért magasabb összegű ellátásra jogosult.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 2. pontja és 12. § (1) bekezdés b) pontja megsértésére hivatkozva.
Az Mmtv. 12. § (1) bekezdésének helyes alkalmazása kapcsán kifejtette, hogy az ellátás összegének kiszámítása egy főszabály és egy korlátozó szabály szerint történik, és az Mmtv. 12. § (2) bekezdése - megfogalmazásából következően - a megállapítás (azaz alkalmazás) során mindkét esetben irányadó. Az ellátás összege főszabályként a havi átlagjövedelem 40%-a, a havi átlagjövedelem, ha a jogosult nem rendelkezik jövedelemmel, megegyezik a minimálbér összegével. Az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pont szerinti átlagjövedelem (a felperes esetében a minimálbér) alapján történő ellátás megállapítása során pedig minimálbéren az Mmtv. 12. § (2) bekezdése szerint a Tbj-ben meghatározott minimálbér 2012. évre megállapított összegét kell érteni. Bár az Mmtv. 12. § (1) bekezdés 1. fordulatában a minimálbér fogalma csak áttételesen, mint az átlagjövedelem más megnevezése jelenik meg, ettől az még minimálbérnek tekintendő, mint ilyen, a (2) bekezdésben írtak szerint vehető figyelembe. Mindezek alapján az alperes helytállóan számította ki az ellátást a 2012. évi minimálbérből kiindulva.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak megalapozottságára hivatkozva.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 2. pontjának az EGT-állam meghatározását tartalmazó, valamint a 12. § (1) bekezdésének a felperes ügyében szintén nem alkalmazott b) pontja munkaügyi bíróság általi megsértését állította. A Kúria a jogerős ítéletet - a feltehetően elírás eredményeként megjelölt rendelkezések helyett - a felülvizsgálati kérelem tartalma alapján az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja és 12. § (1) bekezdés a) pontja alapján vizsgálta felül.
Az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a)-d) pontjai a 60 százalékos vagy annál kisebb mértékű egészségi állapottal rendelkező személyek rokkantsági ellátásának összegét a rehabilitálhatóságukra vonatkozó komplex minősítési vélemény eredményeként rendelik meghatározni. A felperesre irányadó a) pont értelmében a "rokkantsági ellátás összege a 3. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja és az 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben a havi átlagjövedelem 40 százaléka, de legalább a minimálbér 30 százaléka és legfeljebb a minimálbér 45 százaléka".
A havi átlagjövedelem fogalmát az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja határozza meg, a törvény alkalmazásában "havi átlagjövedelem: a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben (a továbbiakban: referencia-időszak) elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem (a továbbiakban: jövedelem) napi átlagának 30-szorosa; ha a jogosult a referencia-időszakban nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlagának 30-szorosa; ha a jogosult ebben az időszakban, valamint a referencia-időszakban nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel vagy egyáltalán nem rendelkezik jövedelemmel, a minimálbér összege; ha a jogosult amiatt nem rendelkezik 180 naptári napi jövedelemmel, mert a vizsgált időszakban vagy ennek egy részében táppénzben, baleseti táppénzben részesült, ha az számára kedvezőbb, a táppénzt, baleseti táppénzt megelőző 180 naptári napi jövedelmet kell figyelembe venni".
A törvényhozó a fenti rendelkezés első, második és negyedik fordulatában a havi átlagjövedelmet az igénylő által - a megjelölt időszakokban - elért tényleges jövedelem alapján rendelte kiszámítani, a harmadik fordulatban pedig a havi átlagjövedelmet a minimálbér összegében határozta meg.
Az irányadó tényállás szerint a felperes esetében havi átlagjövedelemként a minimálbért kellett figyelembe venni. Azt, hogy az Mmtv. alkalmazásában mi minősül minimálbérnek, a törvényhozó az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 6. pontjában a Tbj-re utalással szabályozta: a "Tbj. 4. § s) pont 1. alpontjában meghatározott minimálbér"; e rendelkezés alapján minimálbér: "a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb havi összege".
Az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontjának utolsó fordulata az ellátás összegének alsó és felső korlátját meghatározó szabály, annak alapján a társadalombiztosítási szerv a minimálbér 30 százalékánál alacsonyabb és a minimálbér 45 százalékánál magasabb összegű ellátást akkor sem állapíthat meg, ha a megelőző, a havi átlagjövedelem alapulvételével elvégzett számítás eredményeként alacsonyabb vagy magasabb összeg kerülne meghatározásra.
Az Mmtv. 12. § (2) bekezdése szerint "az (1) bekezdés alkalmazása során minimálbér alatt a Tbj. 4. § s) pont 1. alpontjában meghatározott minimálbérnek a 2012. évre megállapított összegét kell érteni".
A fenti rendelkezés az (1) bekezdés alkalmazásában a minimálbér értelmezésére ad az Mmtv. alkalmazása során irányadó, a Tbj. 4. § s) pont 1. alpontjában foglaltakhoz képest speciális szabályt, annak alapján a rokkantsági ellátás alsó és felső korlátját kell a 2012. évre érvényes minimálbér alapul vételével meghatározni. A rendelkezés - helyes értelmezés szerint - a havi átlagjövedelem megállapítása során nem alkalmazható, arra nem vonatkoztatható akkor sem, ha az átlagjövedelem meghatározásakor - az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alapján - a minimálbér összegét kell figyelembe venni.
A munkaügyi bíróság a fentieknek megfelelő jogértelmezés eredményeként, az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja és 12. § (1) bekezdése megsértése nélkül döntött a társadalombiztosítási határozat megváltoztatásáról, ezért a jogerős ítéletet a Kúria - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
A felperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv. 14. §-a alapján határozott.
Budapest, 2015. szeptember 14.
Dr. Zanathy János sk. tanácselnök, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin sk. bíró
(Kúria Mfv. III. 10.310/2015.)