adozona.hu
BH 2016.1.18
BH 2016.1.18
I. A bíróság által jogerősen megállapított összegű, és besorolású követelést a felszámolónak - amennyiben az adós pénzügyi helyzete lehetővé teszi - ki kell egyenlítenie. II. Ha az adósnak volt vagyona, vagy a felszámolás során a tevékenységet folytatja, s ebből következően bevételei és kiadásai vannak, a felszámolónak kötelezően közbenső mérleget kell készítenie akkor is, ha az eljárást végül egyszerűsített módon fejezi be [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (7) bek., 49. § (4) bek., 50. §, 51. § (7) bek.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2009. április 27-én indította meg. A felszámoló 2009. augusztus 8-án tájékoztatta a hitelezőket, hogy a zálogjoggal biztosított követelésen túl egyéb követelésre - így a felszámolási költségekre - az adós vagyona nem nyújt fedezetet, ezért az egyszerűsített felszámolás feltételei fennállnak.
[2] Az adós 2011. július 4-e után a P. Kft.-vel kötött megállapodás alapján bérmunkát végzett. A külföldi szállítók az alapanyagokat, kellékeket 35 609,01 EU...
BH 2016.1.18 I. A bíróság által jogerősen megállapított összegű, és besorolású követelést a felszámolónak - amennyiben az adós pénzügyi helyzete lehetővé teszi - ki kell egyenlítenie.
II. Ha az adósnak volt vagyona, vagy a felszámolás során a tevékenységet folytatja, s ebből következően bevételei és kiadásai vannak, a felszámolónak kötelezően közbenső mérleget kell készítenie akkor is, ha az eljárást végül egyszerűsített módon fejezi be [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (7) bek., 49. § (4) bek., 50. §, 51. § (7) bek., 58. § (1) bek.].
[1] Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2009. április 27-én indította meg. A felszámoló 2009. augusztus 8-án tájékoztatta a hitelezőket, hogy a zálogjoggal biztosított követelésen túl egyéb követelésre - így a felszámolási költségekre - az adós vagyona nem nyújt fedezetet, ezért az egyszerűsített felszámolás feltételei fennállnak.[2] Az adós 2011. július 4-e után a P. Kft.-vel kötött megállapodás alapján bérmunkát végzett. A külföldi szállítók az alapanyagokat, kellékeket 35 609,01 EUR összegben az adósnak számlázták le. Az adós a számlákat kiegyenlítette, majd továbbszámlázta ezek összegét a P. Kft. részére. A szállítói számlákat az adós 2011. július 11. - december 6. között fizette ki.
[3] 2012. november 14-én a felszámoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 63/B. § (1) bekezdése szerint tájékoztatta a hitelezőket, hogy egyszerűsített felszámolást kezdeményez, és felhívta őket a jogszabálynak megfelelő bejelentésre azzal, hogy a felhívás eredménytelensége esetén az egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet benyújtja a bírósághoz.
[4] Az elsőfokú bíróság az L. Kft. hitelező kifogásának helyt adva kötelezte a felszámolót a felszámolás kezdő időpontja után a hitelező és adós között létrejött értékesítési és kölcsönszerződések szerinti díjak 30 napon belüli megfizetésére. A hitelező követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pontja alapján felszámolási költségnek minősítette, amelyet a Cstv. 58. § (1) bekezdése szerinti esedékességkor a felszámolónak ki kellett volna egyenlítenie.
[5] Az ítélőtábla 2011. október 3-án kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy a felszámoló a szerződés szerinti díjak megfizetését az adós gazdálkodó szervezet rendelkezésre álló pénzeszközeiből köteles teljesíteni. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló kizárólag a költségek esedékességét veheti figyelembe, és nem teheti függővé a kielégítést attól, hogy a rendelkezésre álló pénzkövetelés abból a tevékenységből származik-e, amelynek kapcsán a kiadás felmerült. A tartozás kiegyenlítése nem függ a felszámoló mérlegelésétől.
[6] A jelen eljárás hitelezője által előterjesztett kifogás alapján indult eljárásban az elsőfokú bíróság végzésével a kifogásnak helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a hitelező és adós között létrejött értékesítési és kölcsönszerződések szerinti díjakat 30 napon belül fizesse meg. A hitelező követelését a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja szerinti felszámolási költségnek minősítette, amelyet a Cstv. 58. § (1) bekezdése szerinti esedékességkor a felszámolónak ki kellett volna egyenlítenie. Az ítélőtábla 2011. július 4-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy a felszámoló a szerződés szerinti díjak megfizetését az adós gazdálkodó szervezet rendelkezésre álló pénzeszközeiből köteles teljesíteni. A határozatát ugyanazzal indokolta, mint az L. Kft. kifogása alapján indult eljárásban.
[7] Az ítélőtábla végzésében egy másik hitelező kifogása alapján indult eljárásban kötelezte a felszámolót, hogy 30 napon belül pénzbírság terhe mellett terjessze elő az adós gazdálkodó szervezet közbenső felszámolási mérlegét. Kötelezte arra is, hogy a közbenső mérlegben az S. Kft. vevő nettó 11 000 000 Ft vételártartozását az adós be nem hajtott követeléseként szerepeltesse. A végzés indokolása szerint a felszámoló a Cstv. 49. § (4) bekezdése megsértésével járt el, amikor az adós vagyonának értékesítésére kötött szerződés alapján az adóst megillető vételárat a vevő hitelezői igénye tárgyában tett beszámítási nyilatkozatra tekintettel kiegyenlítettnek tekintette.
[8] A felszámoló 2010. július 4-ét követően 43 807 373 Ft és 75 086,83 EUR bevételt mutatott ki, melyből munkabér, közüzemi díj, vagyonbiztosítás, bérszámfejtés és számviteli szolgáltatás címén teljesített kifizetést.
[9] A hitelező 2013. szeptember 18-án kérte a felszámoló felmentését arra hivatkozva, hogy a jogerős határozatban foglaltak ellenére fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Utalt arra is, hogy a felszámoló nem terjesztett elő közbenső mérleget az eljárásban.
[10] Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította.
[11] A hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a felszámolót felmentette. Felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy haladéktalanul intézkedjen új felszámoló kijelöléséről, a felmentett felszámoló számlával igazolt költségei arányos díjazása megállapításáról.
[12] A felszámoló felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, valamint a hitelező eljárási költségben való marasztalását.
[13] Kifejtette, hogy a Cstv. 58. § (1) bekezdésének szigorú betartása esetén az adós kintlévőségeit nem lehetne behajtani, mert a korábban esedékes követeléseket kellene a befolyt vagy meglévő pénzeszközből kifizetni. Álláspontja szerint a jogalkotó szándéka nem irányulhatott az adós felszámolása lefolytatásának lehetetlenné tételére. A felszámoló nem követett el jogszabálysértést, amikor a bevételekből elsősorban a napi működést biztosító költségeket fizetett ki.
[14] Kérte figyelembe venni az Alaptörvény 28. cikkét.
[15] A közbenső mérleg hiányával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a jogerős végzés megalapozatlan, mert a felszámolót közbenső mérleg elkészítésére vonatkozó kötelezettség nem terhelte a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm.rendelet 7. § (1) bekezdésében foglaltak szerint.
[16] Miután egyszerűsített módon kívánja a felszámolást befejezni, nem volt köteles közbenső mérleget előterjeszteni.
[17] A beszámítás tekintetében is előadta, hogy jogszerűen járt el. A Ptk. 296. § (1)-(2) bekezdései értelmében a beszámítás egyoldalú jognyilatkozat. A felszámoló értékesítette az adós vagyontárgyát, melynek során a vevő - aki elismert hitelezői igénnyel rendelkezett az adóssal szemben - jogosan élt beszámítási jogával.
[18] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, és azt a megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.
[19] A felszámolási költségek kielégítése során követendő, a Cstv. 58. § (1) bekezdésében szabályozott rendelkezések körében a Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a felszámoló által hivatkozott, a Szegedi Ítélőtábla által hozott Fpkf. 30.014/2010/2. számú határozatban kifejtett álláspontot jelen eljárásban nem lehet figyelembe venni. E határozatból ugyanis megállapítható, hogy a Szegedi Ítélőtábla a felszámolási tevékenységgel kapcsolatban szükségszerűen felmerülő költségek vonatkozásában tartotta lehetségesnek a felszámoló mérlegelését.
[20] Jelen eljárás tényállása azonban a hivatkozott határozatban foglaltaktól eltér. Az eljárás adataiból megállapíthatóan a felmentett felszámoló az adós tevékenységének folytatásával kapcsolatban felmerült költségek vonatkozásában mérlegelte, hogy egyes felszámolási költségnek minősülő követeléseket kifizet, másokat pedig nem. A jogerős végzés a felmentett felszámoló által más szállítóknak - elsősorban a bérmunkát megrendelő helyett - kifizetett felszámolási költségekre hivatkozott akkor, amikor a felszámoló jogszabálysértő tevékenységét megállapította.
[21] A Kúria teljes mértékben egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a bíróság jogerős határozatában megállapított összegű és felszámolási költség besorolású követelést a felszámolónak - amennyiben az adós pénzügyi helyzete lehetővé teszi - ki kell egyenlítenie. E körben a felszámolónak nincs mérlegelési joga a tekintetben, hogy melyik felszámolásiköltség-igénnyel rendelkező szállítóját fizeti ki és melyiket nem. Ha az adós felszámolási tevékenysége alatti folytatása esetén nem áll fenn annak lehetősége, hogy az adós a szállítóit - mint felszámolási költségnek minősülő hitelezői igénnyel rendelkezőket - kifizesse, a felszámolónak nem szabad a tevékenységet folytatnia, mert annak nincs fedezete.
[22] Az eljárás adataiból megállapíthatóan az adósnak volt annyi pénzösszege, amelyből a tevékenység folytatása során korábban esedékessé vált szállítói követeléseket mint felszámolási költségeket kielégítse, ennek mégsem tett eleget.
[23] A felszámoló a hitelezők között csak a Cstv. rendelkezései alapján tehet különbséget, de ezt a kötelezettségét megszegte.
[24] A felmentett felszámoló a közbenső mérleg hiányával kapcsolatban megalapozatlanul hivatkozott a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdésében foglaltakra. Ha ugyanis az volt a felszámoló álláspontja, hogy nem kell közbenső mérleget készítenie, akkor a Pécsi Ítélőtábla Fpkhf. IV. 40.141/2014/2. számú, közbenső mérleg előterjesztésére kötelező végzésével szemben felülvizsgálati eljárást kezdeményezhetett volna. Ennek hiányában azonban a bíróság jogerős végzésében foglaltaknak köteles volt eleget tenni. Nem bírálhatja felül a jogerős bírósági határozatban foglaltakat.
[25] A Kúria megjegyzi, hogy a felszámoló egyébként is tévesen hivatkozik az említett rendeletben foglaltakra. A hivatkozott rendelkezés ugyanis nem menti fel a felszámolót az alól a kötelezettség alól, hogy az adós vagyonával elszámoljon a bíróság és a hitelezők felé. Az egyszerűsített felszámolás esetén a közbenső mérleg elkészítése alóli felmentést azért tartalmazza a jogszabály, mert a jogalkotó feltételezte, hogy az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan az iratok hiánya miatt, és ilyenkor - általában vagyon hiányában - az eljárás gyors befejezése várható, egyébként sincs vagyonmozgás az adósnál, amelyről el kellene számolni.
[26] Olyan esetben azonban, amikor az adósnak van vagyona, vagy a felszámolás során a tevékenységet folytatja, s ebből következően bevételei és kiadásai vannak, nem hivatkozhat a felszámoló arra, hogy a Cstv. 50. §-ában szabályozott kötelezettsége ellenére azért nem készít évekig közbenső mérleget és azért nem számol el a felszámolás során történt gazdasági eseményekről, mert a jövőben a felszámolási eljárást egyszerűsített módon akarja befejezni.
[27] Helytállóan fejtette ki a bíróság jogerős végzésében azt, hogy a felszámoló eljárása összeegyeztethetetlen a felszámolási eljárás rendeltetésével, céljával, sérti a hitelezők érdekeit, veszélyezteti, hogy a hitelezők kielégítése a törvényben meghatározott módon megtörténjék.
[28] A beszámítás tekintetében pedig a felszámoló kifejezetten jogszabálysértően járt el, és a felülvizsgálati kérelmében is úgy adta elő az érveit, mintha nem ismerné a Cstv. 49. § (4) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezést, amely kategorikusan kizárja, hogy az értékesítés során a tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot szerző fél az adóssal szemben beszámítással éljen. Ezenfelül az ítélőtábla a közbenső mérleg benyújtására kötelező végzésében még kifejezetten kötelezte is a felszámolót, hogy a vevő által beszámított 11 000 000 Ft-ot az adós be nem hajtott követeléseként szerepeltesse.
[29] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a felszámolót felmentő jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.128/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az M. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós ellen indult felszámolási eljárásban a dr. Takács Tibor ügyvéd által képviselt V. Zártkörűen Működő Részvénytársaság felszámoló felmentése iránt a dr. Sándor Péter ügyvéd által képviselt F. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező által előterjesztett kérelem elbírálása ügyében, a Zalaegerszegi Törvényszéken 3.Fpkh.20-13-000050 számon indított eljárásban a Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.40.341/2014/3. számú jogerős végzése ellen a felszámoló által 54. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2009. április 27-én indította meg, felszámolóként a V. Zrt.-t rendelve ki. A felszámoló 2009. augusztus 8-án tájékoztatta a hitelezőket, hogy a zálogjoggal biztosított követelésen túl egyéb követelésre - így a felszámolási költségekre - az adós vagyona nem nyújt fedezetet, ezért az egyszerűsített felszámolás feltételei fennállnak.
Az adós 2011. július 4-e után a P. Kft.-vel kötött megállapodás alapján bérmunkát végzett. A külföldi szállítók az alapanyagokat, kellékeket 35.609,01 EUR összegben az adósnak számlázták le. Az adós a számlákat kiegyenlítette, majd továbbszámlázta ezek összegét a P. Kft. részére. A szállítói számlákat az adós 2011. július 11-december 6. között fizette ki.
2012. november 14-én a felszámoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 63/B. § (1) bekezdés szerint tájékoztatta a hitelezőket, hogy egyszerűsített felszámolást kezdeményez, és felhívta őket a jogszabálynak megfelelő bejelentésre azzal, hogy a felhívás eredménytelensége esetén az egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet benyújtja a bírósághoz.
Az elsőfokú bíróság az L. Kft. hitelező kifogásának helyt adva kötelezte a felszámolót a felszámolás kezdő időpontja után a hitelező és adós között létrejött értékesítési és kölcsönszerződések szerinti díjak 30 napon belüli megfizetésére. A hitelező követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pontja alapján felszámolási költségnek minősítette, amelyet a Cstv. 58. § (1) bekezdése szerinti esedékességkor a felszámolónak ki kellett volna egyenlítenie.
A Pécsi Ítélőtábla 2011. október 3-án kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy a felszámoló a szerződés szerinti díjak megfizetését az adós gazdálkodó szervezet rendelkezésre álló pénzeszközeiből köteles teljesíteni. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló kizárólag a költségek esedékességét veheti figyelembe, és nem teheti függővé a kielégítést attól, hogy a rendelkezésre álló pénzkövetelés abból a tevékenységből származik-e, amelynek kapcsán a kiadás felmerült. A tartozás kiegyenlítése nem függ a felszámoló mérlegelésétől.
A jelen eljárás hitelezője által előterjesztett kifogás alapján indult eljárásban az elsőfokú bíróság az Fpkh.20-11-000024/9. számú végzésével a kifogásnak helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a hitelező és adós között létrejött értékesítési és kölcsönszerződések szerinti díjakat 30 napon belül fizesse meg. A hitelező követelését a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja szerinti felszámolási költségnek minősítette, amelyet a Cstv. 58. § (1) bekezdése szerinti esedékességkor a felszámolónak ki kellett volna egyenlítenie. A Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.270/2011/2. számú, 2011. július 4-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy a felszámoló a szerződés szerinti díjak megfizetését az adós gazdálkodó szervezet rendelkezésre álló pénzeszközeiből köteles teljesíteni. A határozatát ugyanazzal indokolta, mint az L. Kft. kifogása alapján indult eljárásban.
A Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.40.141/2014/2. számú végzésével egy másik hitelező kifogása alapján indult eljárásban kötelezte a felszámolót, hogy 30 napon belül pénzbírság terhe mellett terjessze elő az adós gazdálkodó szervezet közbenső felszámolási mérlegét. Kötelezte arra is, hogy a közbenső mérlegben az S. Kft. vevő nettó 11.000.000 Ft vételártartozását az adós be nem hajtott követeléseként szerepeltesse. A végzés indokolása szerint a felszámoló a Cstv. 49. § (4) bekezdése megsértésével járt el, amikor az adós vagyonának értékesítésére kötött szerződés alapján az adóst megillető vételárat a vevő hitelezői igénye tárgyában tett beszámítási nyilatkozatra tekintettel kiegyenlítettnek tekintette.
A felszámoló 2010. július 4-ét követően 43.807.373 Ft és 75.086,83 EUR bevételt mutatott ki (Fpkh.20-13-000050/31), melyből munkabér, közüzemi díj, vagyonbiztosítás, bérszámfejtés és számviteli szolgáltatás címén teljesített kifizetést.
A hitelező 2013. szeptember 18-án kérte a felszámoló felmentését arra hivatkozva, hogy a jogerős határozatban foglaltak ellenére fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Utalt arra is, hogy a felszámoló nem terjesztett elő közbenső mérleget az eljárásban.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította. Határozatában kifejtette, bár a felszámoló a Cstv. 58. § (1) bekezdése alapján köteles a felszámolási költségeket esedékességükkor kifizetni, ha azonban az adós vagyona nem elegendő valamennyi költség követelés fedezetére, mérlegelnie kell, hogy az egyes költségeket esedékességük ellenére milyen sorrendben, milyen mértékben elégíti ki. Utalt a Szegedi Ítélőtábla Fpkf.30.014/2010/2. számú határozatában foglaltakra, mely szerint a felszámoló saját felelősségére mérlegelheti, hogy a Cstv. 58. § (1) bekezdése szerint jár-e el, vagy a hitelezői érdekeket, az adós vagyonának megóvását helyezi előtérbe. Ezért a felszámoló megalapozottan hivatkozott arra, hogy olyan napi kifizetéseket teljesített, melyek nélkül az adós felszámolásának folyamatos biztosítása nem lett volna lehetséges. A felszámoló munkabért, közműdíjat, vagyonbiztosítási díjat, bérszámfejtési és számviteli szolgáltatás díját és bérmunkához kapcsolódó költségeket egyenlített ki. Amennyiben ezek kielégítése során nem a tőle elvárható gondossággal járt el, a hitelező a kárigényét perben érvényesítheti. Utalt arra is, hogy a felszámoló egyszerűsített felszámolást kíván kezdeményezni, erről a hitelezőket értesítette, ezért közbenső mérleg benyújtási kötelezettség nem terheli. Kiemelte, hogy súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértés hiányában a felszámoló felmentése nem indokolt.
A hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a felszámolót felmentette. Felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy haladéktalanul intézkedjen új felszámoló kijelöléséről, a felmentett felszámoló számlával igazolt költségei arányos díjazása megállapításáról.
Elsőként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kifogást utasította el, határozata indokolásában azonban a felszámoló felmentésének mellőzését is indokolta, ezért az elsőfokú határozatot a felszámoló felmentése iránti kérelmet elutasító részében bírálta felül. Álláspontja szerint a felszámoló felmentésének törvényi feltételei fennállnak.
Elsőként ismételten kifejtette a korábbi kifogások alapján indult eljárásokban megfogalmazott álláspontját, mely szerint a felszámolási költségek kiegyenlítésekor kizárólag a költségek esedékessége vehető figyelembe, nem tehető különbség az egyes, már esedékes költségek között, s nem teheti függővé a kielégítést a felszámoló attól, hogy a felszámolás eredményét a további követelésbehajtás, vagyonértékesítés befolyásolja-e. Hivatkozva az Alaptörvény 28.cikkére, a Cstv. 58. § (1) bekezdése értelmezése kapcsán megállapította, hogy a jogalkotói szándék szerint az esedékességen kívül a felszámoló egyéb körülményt nem értékelhet. Erre figyelemmel nem értett egyet a Szegedi Ítélőtábla Fpkf.30.014/2010/2. számú határozatának jelen ügyben való alkalmazhatóságával.
Az ítélőtábla kifejtette, hogy a bíróság a felszámolót jogerősen kötelezte arra, jelen ügy hitelezője részére a felszámolás kezdő időpontja után kötött szerződés alapján járó díjat, felszámolási költségként, az adós rendelkezésére álló pénzeszközeiből fizesse meg. A Cstv. 51. § (5) bekezdése szerint, ha a felszámoló nem tesz eleget a kifogásnak helyt adó jogerős végzésben foglalt kötelezettségének, a bíróság új felszámolót rendel ki. Ebből következően a hitelező kérelme alapján azt kellett vizsgálni, hogy a hitelezői követelés esedékessé válását, illetve a jogerős végzés meghozatalát követően az adós rendelkezett-e pénzeszközzel, és azt a felszámoló a hitelező követelését megelőzően esedékessé vált költségekre fordította-e. Amennyiben az adós pénzeszközzel rendelkezett, és abból a felszámoló a hitelező követelésének esedékessé válása után esedékessé váló felszámolási költséget egyenlített ki, a felszámoló a jogerős végzésben foglaltaknak nem tett eleget.
A felszámoló nem vitatta, hogy a tevékenység folytatása érdekében a felszámolási költségek között mérlegelt, azonban az esedékesség a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, nem egyértelmű, hogy e költségek a hitelezői követelést követően, vagy azt megelőzően váltak esedékessé. Az állapítható meg, hogy az adós 2011. július 4. után 43.807.373 Ft és 75.086,83 EUR bevételt ért el, és ebben az időszakban 35.609,01 EUR összeget szállítók felé kiegyenlített. E kiadások tekintetében egyértelműen megállapítható, hogy a felszámoló a Cstv. 58. § (1) bekezdés megsértésével, az eljárásbeli korábban esedékes követeléshez képest - a jogerős végzés ellenére - a rendelkezésre álló pénzeszközből később esedékes tartozást fizetett ki. A felszámolónak az a mulasztása, hogy nem tett eleget a kifogásnak helyt adó jogerős végzésben előírt kötelezettségnek, a felmentését megalapozza.
Nem értett egyet a másodfokú bíróság azzal sem, hogy nem kötelezhető a felszámoló közbenső mérleg előterjesztésére. A másodfokú bíróság már kötelezte a felszámolót közbenső mérleg előterjesztésére. E végzésében kifejtette, hogy az egyszerűsített felszámolás elrendeléséig a felszámoló köteles évente közbenső mérleget előterjeszteni. A felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától számított 5 évben nem terjesztett elő közbenső mérleget, a hitelezők és a bíróság a felszámolás gazdasági eseményeiről, a felszámoló intézkedéseiről teljeskörű, hiteles tájékoztatást nem kaptak. Ez a felszámolási tevékenység összeegyeztethetetlen a felszámolási eljárás rendeltetésével, céljával, sérti a hitelezők érdekeit, veszélyezteti, hogy a hitelezők kielégítése a törvényben meghatározott módon megtörténjen.
A Cstv. 27/A. § (7) bekezdése lehetővé teszi a bíróság részére, hogy a felszámolót felmentse, ha megállapítja az eljárás adataiból, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat.
A felszámoló a hitelezők felszámolási költségnek minősülő követeléseit nem egyenlítette ki, elmulasztotta a hitelezők hiteles tájékoztatását, közbenső mérleget nem terjesztett elő. Jogszabálysértő módon tekintette a vételárat kiegyenlítettnek a vevő beszámítási nyilatkozatának elfogadásával, s a termelést anélkül folytatta, hogy ennek fedezete biztosított lenne, továbbá a termelés körében megkötött szerződéseket nem teljesítette. Minderre tekintettel a súlyos, és ismétlődő jogszabálysértés fennáll, ezért a felszámoló felmentése indokolt.
A felszámoló felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, valamint a hitelező eljárási költségben való marasztalását.
A felszámolónak a felszámolási költségek kiegyenlítésével kapcsolatos mérlegelési joga tekintetében ismételten hivatkozott a Szegedi Ítélőtábla határozatában kifejtettekre, mely szerint lehetőség van a szükségszerűen felmerült költségek kifizetésére, valamint a Kúria Gfv.VII. 30.187/2014/5. számú végzésére. Álláspontja szerint a Cstv. 58. § (1) bekezdése szigorú és következetes betartása esetén nem lenne olyan adós, amelyet indokolt, illetve célszerű lenne a felszámolási eljárás alatt a felszámolóknak továbbműködtetniük. Emiatt kénytelen mérlegelni, értékelni, rangsorolni a felszámolási költségeket.
Hangsúlyozta, hogy az adós cég továbbműködtetéséhez, illetve a vagyon megőrzéséhez és értékesítéséhez szükséges költségek elsőbbséget kell, hogy élvezzenek, így a rezsi- és munkabérköltségek is. A felszámoló felelőssége a felszámolás folyamatos és zökkenőmentes biztosítása az összhitelezői érdekeknek megfelelően, melynek a felszámoló maradéktalanul eleget tett.
Kifejtette, hogy a Cstv. 58. § (1) bekezdésének szigorú betartása esetén az adós kintlévőségeit nem lehetne behajtani, mert a korábban esedékes követeléseket kellene a befolyt vagy meglévő pénzeszközből kifizetni. Álláspontja szerint a jogalkotó szándéka nem irányulhatott az adós felszámolása lefolytatásának lehetetlenné tételére. A felszámoló nem követett el jogszabálysértést, amikor a bevételekből elsősorban a napi működést biztosító költségeket fizetett ki.
Kérte figyelembe venni az Alaptörvény 28.cikkét.
Kiemelte, hogy a hitelező követelése nem volt kiegyenlíthető a jogerős végzésben foglaltak szerint, figyelemmel a felszámolót a Cstv. alapján terhelő jogszabályi kötelezettségekre, illetve a releváns gazdálkodási körülményekre, különös figyelemmel a hitelezők érdekeire. Más hitelezők érdeke nem sérülhet a jelen eljárást kezdeményező hitelező követelésének kiegyenlítése miatt.
A közbenső mérleg hiányával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a jogerős végzés megalapozatlan, mert a felszámolót közbenső mérleg elkészítésére vonatkozó kötelezettség nem terhelte a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII.19.) Korm.rendelet 7. § (1) bekezdésében foglaltak szerint.
Miután egyszerűsített módon kívánja a felszámolást befejezni, nem volt köteles közbenső mérleget előterjeszteni.
Állította, hogy az őt terhelő tájékoztatási kötelezettségének eleget tett az eljárás teljes időtartama alatt, s a hitelező vezetőjét is kifejezetten tájékoztatta az eljárás során.
A beszámítás tekintetében előadta, hogy a felszámoló jogszerűen járt el. A Ptk. 296. § (1)-(2) bekezdései értelmében a beszámítás egyoldalú jognyilatkozat. A felszámoló értékesítette az adós vagyontárgyát, melynek során a vevő - aki elismert hitelezői igénnyel rendelkezett az adóssal szemben - jogosan élt beszámítási jogával. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Cstv. rendelkezéseit helytelenül értelmezte, alkalmazta, különös tekintettel a bírósági gyakorlatra. Miután a beszámítás feltételei fennálltak, a felszámoló jogszerűen járt el. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság hibásan kötelezte a felszámolót arra, hogy a hitelezőként nyilvántartott vevő által meg nem fizetett vételár adós részére történő megfizetése iránt tegye meg a szükséges intézkedést, különös tekintettel arra, hogy a beszámítás révén a vevő hiánytalanul megfizette a teljes vételárat az adós részére.
Felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtottak be.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, és azt a megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.
A felszámolási költségek kielégítése során követendő, a Cstv. 58. § (1) bekezdésében szabályozott rendelkezések körében a Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a felszámoló által hivatkozott, a Szegedi Ítélőtábla által hozott határozatban kifejtett álláspontot jelen eljárásban nem lehet figyelembe venni. E határozatból ugyanis megállapítható, hogy a Szegedi Ítélőtábla a felszámolási tevékenységgel kapcsolatban szükségszerűen felmerülő költségek vonatkozásában tartotta lehetségesnek a felszámoló mérlegelését.
Jelen eljárás tényállása azonban a hivatkozott határozatban foglaltaktól eltér. Az eljárás adataiból megállapíthatóan a felmentett felszámoló az adós tevékenységének folytatásával kapcsolatban felmerült költségek vonatkozásában mérlegelte, hogy egyes felszámolási költségnek minősülő követeléseket kifizet, másokat pedig nem. A jogerős végzés a felmentett felszámoló által más szállítóknak - elsősorban a bérmunkát megrendelő helyett - kifizetett felszámolási költségekre hivatkozott akkor, amikor a felszámoló jogszabálysértő tevékenységét megállapította.
A Kúria teljes mértékben egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a bíróság által jogerős határozatában megállapított összegű és felszámolási költség besorolású követelést a felszámolónak - amennyiben az adós pénzügyi helyzete lehetővé teszi - ki kell egyenlítenie. E körben a felszámolónak nincs mérlegelési joga a tekintetben, hogy melyik felszámolási költség igénnyel rendelkező szállítóját fizeti ki és melyiket nem. Ha az adós felszámolási tevékenysége alatti folytatása esetén nem áll fenn annak lehetősége, hogy az adós a szállítóit - mint felszámolási költségnek minősülő hitelezői igénnyel rendelkezőket - kifizesse, a felszámolónak nem szabad a tevékenységet folytatnia, mert annak nincs fedezete.
Az eljárás adataiból megállapíthatóan az adósnak volt annyi pénzösszege, amelyből a tevékenység folytatása során korábban esedékessé vált szállítói követeléseket, mint felszámolási költségeket kielégítse, ennek mégsem tett eleget.
A felszámoló a hitelezők között csak a Cstv. rendelkezései alapján tehet különbséget, de ezt a kötelezettségét megszegte.
A felmentett felszámoló a közbenső mérleg hiányával kapcsolatban megalapozatlanul hivatkozott a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII.19.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdésében foglaltakra. Ha ugyanis az volt a felszámoló álláspontja, hogy nem kell közbenső mérleget készítenie, akkor a Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.40.141/2014/2. számú, közbenső mérleg előterjesztésére kötelező végzésével szemben felülvizsgálati eljárást kezdeményezhetett volna. Ennek hiányában azonban a bíróság jogerős végzésében foglaltaknak köteles volt eleget tenni. Nem bírálhatja felül a jogerős bírósági határozatban foglaltakat.
A Kúria megjegyzi, hogy a felszámoló egyébként is tévesen hivatkozik az említett rendeletben foglaltakra. A hivatkozott rendelkezés ugyanis nem menti fel a felszámolót az alól a kötelezettség alól, hogy az adós vagyonával elszámoljon a bíróság és a hitelezők felé. Az egyszerűsített felszámolás esetén a közbenső mérleg elkészítése alóli felmentést azért tartalmazza a jogszabály, mert a jogalkotó feltételezte, hogy az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan az iratok hiánya miatt, és ilyenkor - általában vagyon hiányában - az eljárás gyors befejezése várható, egyébként sincs vagyonmozgás az adósnál, amelyről el kellene számolni.
Olyan esetben azonban, amikor az adósnak van vagyona, vagy a felszámolás során a tevékenységet folytatja, s ebből következően bevételei és kiadásai vannak, nem hivatkozhat a felszámoló arra, hogy a Cstv. 50. §-ában szabályozott kötelezettsége ellenére azért nem készít évekig közbenső mérleget és azért nem számol el a felszámolás során történt gazdasági eseményekről, mert a jövőben a felszámolási eljárást egyszerűsített módon akarja befejezni.
Helytállóan fejtette ki a bíróság jogerős végzésében azt, hogy a felszámoló eljárása összeegyeztethetetlen a felszámolási eljárás rendeltetésével, céljával, sérti a hitelezők érdekeit, veszélyezteti, hogy a hitelezők kielégítése a törvényben meghatározott módon megtörténjék.
A beszámítás tekintetében pedig a felszámoló kifejezetten jogszabálysértően járt el, és a felülvizsgálati kérelmében is úgy adta elő az érveit, mintha nem ismerné a Cstv. 49. § (4) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezést, amely kategórikusan kizárja, hogy az értékesítés során a tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot szerző fél az adóssal szemben beszámítással éljen. Ezen felül a Pécsi Ítélőtábla a közbenső mérleg benyújtására kötelező végzésében még kifejezetten kötelezte is a felszámolót, hogy a vevő által beszámított 11.000.000 Ft-ot az adós be nem hajtott követeléseként szerepeltesse.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a felszámolót felmentő jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban egyéb fél nem nyújtott be ellenkérelmet, a Kúria a felmentett felszámolót nem kötelezte eljárási költség viselésére azonban a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján a saját felmerült költségeit maga tartozik viselni.
Budapest, 2015. június 30.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.128/2015.)