adozona.hu
ÍH 2015.169
ÍH 2015.169
KÖZBENSŐ MÉRLEGET JÓVÁHAGYÓ VÉGZÉS ELLENI FELLEBBEZÉSRE JOGOSULTSÁG Az adós tagja, ügyvezetője a közbenső mérleget jóváhagyó végzés ellen sem saját nevében, sem az adós nevében nem élhet fellebbezéssel [1991. XLIX. törvény (Cstv.) 51. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a IV. számú közbenső felszámolási mérleget jóváhagyta a Cstv. 50. § (1) bekezdése alapján, megállapította, hogy a felszámolási eljárás a ……Bíróság előtt …………./2013. szám alatt folyamatban lévő perre tekintettel nem zárható le véglegesen.
A végzés ellen H. Z. az adós tagja és ügyvezetője terjesztett elő fellebbezést, sérelmezte, hogy a felszámoló a felszámolás során realizált bevételből vagyonfelosztási terv nélkül teljesített kifizetést,...
ÍH 2015.169 KÖZBENSŐ MÉRLEGET JÓVÁHAGYÓ VÉGZÉS ELLENI FELLEBBEZÉSRE JOGOSULTSÁG
Az adós tagja, ügyvezetője a közbenső mérleget jóváhagyó végzés ellen sem saját nevében, sem az adós nevében nem élhet fellebbezéssel [1991. XLIX. törvény (Cstv.) 51. §].
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a IV. számú közbenső felszámolási mérleget jóváhagyta a Cstv. 50. § (1) bekezdése alapján, megállapította, hogy a felszámolási eljárás a ……Bíróság előtt …………./2013. szám alatt folyamatban lévő perre tekintettel nem zárható le véglegesen.A végzés ellen H. Z. az adós tagja és ügyvezetője terjesztett elő fellebbezést, sérelmezte, hogy a felszámoló a felszámolás során realizált bevételből vagyonfelosztási terv nélkül teljesített kifizetést, kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a közbenső mérlegek részére történő megküldésére.
A fellebbezés érdemben nem bírálható el, mert az adós tagjának, ügyvezetőjének saját személyében - az alább kifejtendő indokok miatt - a felszámolási eljárás során a közbenső mérleget jóváhagyó végzés ellen nincs fellebbezési joga, ezért fellebbezését - mivel olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel - a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 237. §-a alapján hivatalból el kellett utasítani.
A Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 233. § (1) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság határozata ellen fellebbezéssel élhet a fél, a beavatkozó, végül az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó részére ellen. A fél fogalmát a felszámolási eljárásban a Cstv. 3. § (4) bekezdése határozza meg, ennek alapján a felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekinteni, valamint, ha a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás (51. §) elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül. Az adós tagja, ügyvezetője nem azonos az adós gazdálkodó szervezettel, H. Z. a jelen felszámolási eljárásban nem hitelező, a jelen eljárás nem kifogás tárgyában folyik, ezért H. Z. a jelen ügyben félnek nem tekinthető, a támadott határozat reá vonatkozóan rendelkezést nem tartalmaz, így fellebbezés előterjesztésére nem jogosult.
Utal azonban a másodfokú bíróság arra is, hogy az ügyvezető az adós képviseletében sem jogosult a közbenső mérleg tárgyában hozott végzés ellen fellebbezés előterjesztésére.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (többször módosított Cstv.) 34. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. E jogi rendelkezésből következően a felszámolási eljárás során az adóst korlátozott nyilatkozattételi jogok illetik meg. A cég vagyonát érintő nyilatkozatok megtételére a jogosultsága megszűnt, nyilatkozattételi joga kizárólag az adós létét, státuszát érintő kérdésekben van. E jogára figyelemmel fellebbezéssel támadhatja meg a felszámoló bíróságnak a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján hozott végzését, annak az adós megszüntetéséről szóló részében, azaz abban a részben, amely az adós státuszát érinti. Ezenkívül a Cstv. külön rendelkezése folytán az adóst még megilleti a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján az a jog, hogy a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen kifogással éljen, valamint a Cstv. 41. § és azt követő szakaszaiban foglalt felhatalmazások alapján egyezségi tárgyalás kitűzését kérheti, és gyakorolhatja azokat a jogokat, amelyeket az egyezség megkötésével kapcsolatban a Cstv. számára biztosít.
A felsoroltakon kívül egyéb esetekben a nyilatkozattételi jog a felszámolót illeti meg, következésképpen olyan kérdésekben és olyan határozatok ellen, amely kizárólag vagyoni kérdéseket érint, az adós nyilatkozatot nem tehet, és fellebbezést sem terjeszthet elő.
A felszámolási eljárás során a felszámoló által előterjesztett közbenső mérleg tartalmazza a Cstv. 50. § (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet tevékenységét lezáró mérleg adatait, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást, ezek esetleges eltéréseit, a bevételek és költségek alakulásának részletes magyarázatát. Megállapítható tehát az, hogy a közbenső mérleg kizárólag vagyoni kérdésekkel foglalkozik, így az ezt jóváhagyó végzés is vagyoni kérdések körében hozott végzésnek tekinthető, amely ellen a fent kifejtettek szerint az adós fellebbezéssel nem élhet. A közbenső mérleget egyébként a Cstv. 50. § (5) bekezdése szerint a hitelezőknek, valamint választmány alapítása esetén a választmánynak köteles a felszámoló megküldeni, nevezettek tehetnek a közbenső mérlegre észrevételt. Az adós részére tehát a közbenső mérleget megküldeni nem kell, észrevételezési joga nincsen, következésképpen a közbenső mérleget jóváhagyó végzést a bíróságnak sem kell az adós részére megküldeni. Az adós tehát a felszámolási eljárás ezen részében aktív félként a bíróság előtt sem szerepel, kizárólag csak passzív, a felszámolást elszenvedő félként, ezen szerepben azonban képviselője a felszámoló.
Az elsőfokú bíróság elmulasztotta a fellebbezés hivatalbóli elutasítását, ezért e kérdésben a másodfokú bíróság döntött a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 240. § (1) bekezdése és a Pp. 237. §-a alapján.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkf. IV. 40.022/2015/2.)