adozona.hu
ÍH 2015.165
ÍH 2015.165
HITELEZŐI IGÉNYBEJELENTÉS ÉS REGISZTRÁCIÓS DÍJ BEFIZETÉSÉNEK VIZSGÁLATA - BEHAJTHATATLANSÁGI NYILATKOZAT I. Ha a peres eljárás tartama alatt az alperesi gazdálkodó szervezettel szemben felszámolási eljárás elrendelésére került sor, a bíróságnak hivatalból vizsgálnia kell, hogy a követeléssel élő felperes hitelezői igényét a felszámolási eljárásban bejelentette-e, és a regisztrációs díjat befizette-e. Ha a hitelezői igénybejelentésre és a regisztrációs díj befizetésére a jogvesztő határidőn belül nem került
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az A. Kft., mint a S. Fürdő létesítmény beruházásának fővállalkozója szerződést kötött az alperessel, aki 2010. február 15. napján a felperessel kötött alvállalkozói szerződést a S. Fürdő létesítmény beltéri élmény-, és pezsgőkád, valamint kültéri úszómedence burkolási munkáinak elvégzésére bruttó 9 237 162 Ft (7 389 730 Ft + 25% áfa) egyösszegű vállalkozói díjért.
Rögzítették, hogy a vállalkozói díjon felül a felperes további többletköltséget nem érvényesíthet, kivéve a megrendelő által meg...
ÍH 2015.165 HITELEZŐI IGÉNYBEJELENTÉS ÉS REGISZTRÁCIÓS DÍJ BEFIZETÉSÉNEK VIZSGÁLATA - BEHAJTHATATLANSÁGI NYILATKOZAT
I. Ha a peres eljárás tartama alatt az alperesi gazdálkodó szervezettel szemben felszámolási eljárás elrendelésére került sor, a bíróságnak hivatalból vizsgálnia kell, hogy a követeléssel élő felperes hitelezői igényét a felszámolási eljárásban bejelentette-e, és a regisztrációs díjat befizette-e.
Ha a hitelezői igénybejelentésre és a regisztrációs díj befizetésére a jogvesztő határidőn belül nem került sor, az alanyi jog - a követelés - megszűnik, ezért a keresetet a tárgyának vizsgálata nélkül, érdemben el kell utasítani.
II. Ha a felperes a felszámolási eljárás során hitelezői igényét bejelenti, de ún. behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kéri és ennek a felszámoló eleget tesz, további anyagi jogi igénye - a peres eljárásban sem - nem lehet [Cstv. 46. § (8) bekezdés, 37. § (3) bekezdés].
Az A. Kft., mint a S. Fürdő létesítmény beruházásának fővállalkozója szerződést kötött az alperessel, aki 2010. február 15. napján a felperessel kötött alvállalkozói szerződést a S. Fürdő létesítmény beltéri élmény-, és pezsgőkád, valamint kültéri úszómedence burkolási munkáinak elvégzésére bruttó 9 237 162 Ft (7 389 730 Ft + 25% áfa) egyösszegű vállalkozói díjért.Rögzítették, hogy a vállalkozói díjon felül a felperes további többletköltséget nem érvényesíthet, kivéve a megrendelő által megrendelt pótmunkák ellenértékét. A munkaterületet az alperesnek a belső medencék tekintetében 2010. március 1. napjával, míg a külső medence tekintetében 2010. április 1. napjával kellett a felperesnek átadnia. A felperes a munka elvégzésére a beltéri medencék esetén 2010. április 30-i, a kültéri medence esetén 2010. május 15. napjára vállalt kötelezettséget. A szerződő felek megállapodtak abban, hogy a szerződésben, illetve a részteljesítésekben foglalt szolgáltatás oszthatatlan, azonban a teljesítés folyamán olyan időpontokat határoztak meg, mely időpontokban fennálló szerződésszegés közbenső kötbérfizetési kötelezettséget is eredményez. A szerződés 5.2. pontja szerint a kivitelezési határidő (részhatáridő) késedelmes teljesítése esetén a vállalkozót a bruttó vállalkozói díj napi 1%-ának megfelelő kötbér terheli. Ha valamely részhatáridő elmulasztása olyan időtartamú, hogy az egyértelműen veszélyezteti a teljes kivitelezés befejezésére előírt véghatáridőt, továbbá ha a véghatáridőtől több mint 20 nap eltelt, úgy az súlyos szerződésszegésnek minősül a vállalkozó részéről, és ilyen esetben a megrendelő döntése szerint jogosult a szerződéstől a vállalkozóhoz intézett egyoldalú, írásos nyilatkozattal elállni. A vállalkozó ebben az esetben nem csak az időközben esedékessé vált késedelmi kötbér teljes összegét, hanem a szerződéses ár 10%-ának megfelelő meghiúsulási kötbért is köteles a megrendelő részére megfizetni.
Rögzítették, a megrendelő jótállási garanciális visszatartásra jogosult a teljes nettó szerződéses érték összegének 5%-át képező összegben, és teljesítési garancia visszatartására is jogosult, mely a részteljesítések értékének 10%-át jelenti.
A felperes, mint megrendelő a H. Kft.-vel, mint vállalkozóval 2010. február 24. napján alvállalkozói szerződést kötött a S. Fürdő létesítmény beltéri élménymedence burkolási munkáinak elvégzésére 1 451 648 Ft + áfa egyösszegű vállalkozói díjért, melyben a munka megkezdésének időpontját a szerződő felek 2010. március 1., befejezési határidejét 2010. március 31. napjában jelölték meg. A H. Kft., mint megrendelő a K. Kft.-vel további alvállalkozói szerződést kötött ugyancsak 2010. február 24. napján a Siklós Fürdő létesítmény beltéri élménymedence burkolási munkáinak elvégzésére 1 364 549 Ft + áfa egyösszegű vállalkozói díjért ugyanezen teljesítési határidő kikötése mellett.
A felperes 2010. március 7. napján Sz. M. vállalkozóval alvállalkozói szerződést kötött a S. Fürdő létesítmény beltéri élmény, pezsgőkád és kültéri úszómedence vakolási és kiegyenlítési munkálatainak elvégzésére nettó 580 000 Ft vállalkozói díj kikötése mellett. A munka megkezdésének időpontját 2010. március 10. napjában, befejezési határidejét 2010. április 1. napjában kötötték ki. A felperes az alvállalkozók bevonására az alperestől engedéllyel nem rendelkezett.
A felperes az építési területet 2010. március 1. napján átvette, a külső úszómedence munkaterületének átadására 2010. április 7. napján került sor. Az építési naplóban 2010. március 16. napjával szerepel az a kivitelezői bejegyzés, hogy "Nyilatkozzon a burkolás megkezdésének időpontjáról, mivel a burkolat még a mai napig nem érkezett meg." Ugyanezen a napon kelt megrendelői bejegyzés szerint, "nem készült el a vakolás és a szigetelést el sem kezdték, így nincs szükség burkolólapra". A 2010. március 21-i kivitelezői bejegyzés szerint az élménymedence belső oldalán olyan mértékű a zsírosodás, amelyre nem lehet alapozni, kérte a megrendelőt a felület minél hamarabbi megtisztítására. A 2010. április 22-i kivitelezői bejegyzés szerint a kültéri úszómedence vakolási munkálataival leálltak, mert a medence több helyen is szétrepedt az oldalfalon, a vakolat is levált, a munkákat a medence kijavításáig folytatni nem tudják. A megrendelő 2010. április 22-i naplóbejegyzésében az úszómedence repedését elismerte. Az építési naplóbejegyzés alapján a kivitelező 2010. május 14. napján végzett utoljára munkát. A megrendelő 2010. május 18., 21. és 25-i bejegyzése szerint felhívta a kivitelezőt - eredménytelenül - a szükséges munkák elvégzésére és az utolsó naplórészletben figyelmeztette a kivitelezőt, ha az építkezésre nem vonul fel, más vállalkozóval fejeztetik be a megkezdett munkát. Az alperes 2010. július 7. napján kelt levelével az alvállalkozói szerződéstől elállt, mert a felperes a munkaterületről jogi és ténybeli alapot nélkülöző indokkal levonult, és többszöri felhívás ellenére sem volt hajlandó ismét a munkát folytatni.
A vállalkozási szerződés műszaki tartalmában módosítás történt, az alperes pótmunkákat rendelt meg.
A felperes a vállalkozási szerződés alapján csak részben teljesített, az általa végzett munkáért járó díj 1 524 262 Ft + 25% áfa, pótmunkadíj 731 352 Ft + 25% áfa.
A felperes által az alperes engedélye nélkül igénybe vett felperesi alvállalkozók által elvégzett munkarészek értéke összesen: 1 784 700 Ft + áfa = 2 230 875 Ft.
Az alperes a felperesnek az elvégzett munkára mindösszesen 1 134 469 Ft-ot fizetett meg.
A Szegedi Törvényszék végzésével a peres eljárás időtartama alatt az alperes fizetésképtelenségét megállapította és elrendelte a felszámolását. A felszámolás kezdő időpontja 2012. május 30. napja. A felperes 2012. november 7. napján kelt levelében hitelezői igényét a felszámolónak 6 309 954 Ft és járulékai erejéig bejelentette. Kérte, ha a felszámoló a követelés behajthatatlanságát állapítaná meg, úgy erre nyilatkozzon. A felszámoló 2012. november 12. napján a követelést írásban elismerte, és hajlandónak mutatkozott 2000 Ft + áfa költségtérítés megfizetése ellenében a behajthatatlansági igazolás kiadására. A felperes a 2540 Ft összegű költségtérítést megfizette, a behajthatatlansági nyilatkozatot a felszámoló kiállította. Ezt követően a felszámoló a felperes követelését ismét vitássá tette. A felperes a hitelezői igényéhez kapcsolódó regisztrációs díjat nem fizette be.
A felperes többször módosított keresetében kérte, a bíróság kötelezze az alperest, fizessen meg 7 214 358 Ft tőkét és ezen összegnek 2010. május 15. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát. Hivatkozott arra, hogy 2010. május 16. napjáig az építési-vállalkozási szerződés alapján munkát végzett, 2010. május 21. vagy 22. napján is felvonult munkavégzésre, de burkolóanyag nem állt rendelkezésre, ezért távozott, majd többszöri levélváltás ellenére a rajzokat részére nem biztosították a munkavégzéshez. Az alperesi megrendelő késedelme a kivitelezői késedelmét kizárja. 2010. május 15. napjával a szerződés megszűnt, az alperes a teljes vállalkozói díj megfizetésére köteles. Előadása szerint a 7 389 730 Ft vállalkozói díj, továbbá a 1 884 200 Ft pótmunka ellenérték mellett - az alperesi teljesítést figyelembe véve - a keresetben megjelölt összegű követelése áll fenn az alperessel szemben.
Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes a rendelkezésére álló 180 nap alatt az alperes felszámolási eljárásában nem szerzett hitelezői minőséget.
Nem vitatta, hogy a felperes 2010. április 13. napját követően május 14. napjáig munkát végzett, azonban az elvégzett munkáért járó vállalkozói díjat és a pótmunka díját együttesen 700 558 Ft-ban ismerte el. A garanciális visszatartás után 595 474 Ft járna felperesnek, mellyel szemben beszámítási igényt terjesztett elő. A felperes az engedélye nélkül vett igénybe további alvállalkozókat, így a szerződés szerint 10% árleszállításra jogosult, 199 441 Ft összegben. A szerződés a felperesnek felróható okból szűnt meg, ezért meghiúsulási kötbér igénye 923 716 Ft. A felperes által el nem végzett, más vállalkozóval elvégeztetett munkák miatt 264 153 Ft-os többletköltsége keletkezett, azonban azt nem kívánta érvényesíteni, figyelemmel arra, hogy a meghiúsulási kötbér - mint kárátalány - összegét ezen költség nem haladja meg. A felperes hibásan is teljesített, ezzel kapcsolatos igénye 405 000 Ft.
Az alperes a késedelemre tekintettel késedelmi kötbért kívánt érvényesíteni, melyet a bruttó vállalkozói díj 1%-ában jelölt meg.
Előadta továbbá, hogy a 10%-os teljesítési garancia visszatartás kifizetésének feltételei sem állnak fenn.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felek között átalánydíjas építési alvállalkozói szerződés jött létre, mely során pótmunka megrendelésére is sor került. A per tárgyát képező létesítmény azonban a felperes kivitelezésében nem készült el, a felperes 2010. április 13. napjától 2010. május 14. napjáig dolgozott a munkaterületen. A bíróság szakértő bevonásával megállapította, hogy a felperest összesen 1 524 262 Ft vállalkozói díj illeti meg, míg a pótmunka díja 731 352 Ft, mely összegből az alperes 1 134 469 Ft-ot megfizetett.
Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a szerződés melyik fél hibájából szűnt meg. A perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a felperes a teljesítést jogos indok nélkül tagadta meg. A régi Ptk. 313. §-a szerint, ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés következményének alkalmazása között. Az alperes a munkavégzésre felhívó eredménytelen felszólító levelét követően, 2010. július 7. napján a szerződést felmondta. Az alperes - tartalmát tekintve - a régi Ptk. 312. § (2) bekezdése szerinti jogkövetkezményt érvényesítette.
Megállapította, hogy a felek a szerződésben meghiúsulási kötbért kötöttek ki a szerződéses ár 10%-ának mértékéig, így 923 716 Ft beszámítására az alperes jogosult volt.
Utalt rá, hogy az alperes késedelmi kötbért is érvényesíteni kívánt, azonban a régi Ptk. 246. § (3) bekezdése szerint, figyelemmel a régi Ptk. 313. §-ára, a teljesítés megtagadásának jogkövetkezményei vagy a lehetetlenülés vagy a késedelmes teljesítés, azaz a meghiúsulási kötbér kizárja a késedelmi kötbér követelését. Ezért a késedelmi kötbérigény tekintetében az alperes beszámítási igényét elutasította.
Rögzítette, hogy a felperes előzetes írásbeli engedély nélkül vont be alvállalkozókat, ezért az alperes a vállalkozási szerződés 8.8. pontja alapján az alvállalkozók által elvégzett munkarészek tekintetében 10%-os árleszállítást érvényesíthet, melyből az alperes 199 441 Ft-ot kívánt beszámítani.
A felek a vállalkozási szerződésben a teljesítéshez, illetőleg a jótálláshoz kapcsolódóan 10%, illetőleg 5% óvadékot kötöttek ki. A bíróság álláspontja szerint a felperesnek járó vállalkozói díjból az alperes sem jóteljesítési, sem teljesítési garancia visszatartására nem jogosult.
Az alperes hibás teljesítésre alapított igénye kapcsán a javítási költségek tekintetében az alperes által kimunkált 75 000 és 150 000 Ft-os tételeket elfogadta.
A fentiek alapján a bíróság elvégezte az elszámolást, a felperesnek járó 2 255 614 Ft vállalkozói díjból az alperes megfizetett 1 134 469 Ft-ot, a felperesnek járóként beállított még 109 385 Ft alaptalanul visszatartott összeget. Ezzel szemben elszámolt 923 716 Ft meghiúsulási kötbért, az alvállalkozók miatti árleszállításként 199 441 Ft-ot, hibás teljesítés miatti javítási költségként 225 000 Ft-ot. Megállapította, hogy az alperesi beszámítások folytán a felperes követelése kiegyenlítődik, az alperes követelése 117 627 Ft, mely tekintetében azonban viszontkeresetet nem terjesztett elő.
A bíróság kitért arra is, hogy az alperes 2012. május 30-i kezdő időponttal felszámolás alá került. Ezen időponttól számított 180 napon belül a felperes hitelezői igényét 2012. november 7. napján kelt levelében 6 309 954 Ft tőke és járulékai erejéig bejelentette, ugyanakkor a regisztrációs díjat nem teljesítette. A Cstv. 46. § (5) bekezdés c) pontja szerint a jogvesztő határidő 180 nap, a Cstv. 46. § (7) bekezdése szerint a nyilvántartásba vétel feltétele a regisztrációs díj megfizetése. Utalt a kialakult bírói gyakorlatra, amely szerint a regisztrációs díj befizetésének késedelme magát a bejelentést is késedelmessé teszi. Hiánya a közzétételt követő 180 nap elteltével joghatályosan nem pótolható, a jogvesztő határidő nemcsak a bejelentés határidejére, hanem a bejelentett igény hiányainak pótlására is kihat. A Cstv. 38. § (2) bekezdése alapján az adóssal szemben folyamatban lévő peres eljárás nem mentesíti a hitelezőt a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontjában, valamint 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettségének teljesítése alól, azaz a hitelezői igényt a felszámolónak be kell jelentenie, és ehhez kapcsolódó regisztrációs díjat a jogvesztő határidőn belül be kell fizetnie. Miután ezen kötelezettségét nem teljesítette, a felszámoló a hitelezői igényét nem vette nyilvántartásba, így nem vált hitelezővé. A felperesnek ezen mulasztása a keresetével érvényesített anyagi joga megszűnését eredményezte, a felperes keresete ez okból is alaptalan.
A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását. Továbbra is hivatkozott arra, hogy a felek közötti szerződés az alperesnek felróható okból szűnt meg, ugyanis az alperes nem biztosította számára a burkolóanyagot. Az elsőfokú ítélet is rögzíti, hogy 2010. május 21-én vagy 22-én a munkaterületre 6 fős csapattal felvonult, ez is azt támasztja alá, hogy az alperesi mulasztás eredményeként nem tudta a munkát végezni. Továbbra is fenntartotta álláspontját az alvállalkozók igénybevételének jogosságát illetően, vitatta a késedelmi kötbér, a meghiúsulási kötbér, valamint a hibás teljesítés miatti beszámítási igény jogszerűségét. Utalt arra, hogy a hibás teljesítéssel kapcsolatban megállapított összeg az alperes egyoldalú nyilatkozatán alapul.
A fellebbezés alaptalan.
A peres eljárás időtartama alatt az alperesi gazdálkodó szervezettel szemben felszámolási eljárás elrendelésére került sor.
A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 38. § (2) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak. A pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése alól, azaz a hitelezőnek a követelést 40 napon belül be kell jelentenie a felszámolónak és be kell fizetnie követelése tőkeösszegének 1%-át, de legalább 5000, legfeljebb 200 000 Ft összegű regisztrációs díjat.
A Cstv. 37. § (3) bekezdése a hitelezői igény 180 napon túli bejelentése esetére jogvesztést állapít meg.
A felperes a felszámolási eljárásban hitelezői igényét bejelentette, és egyben felhívta a felszámolót, nyilatkozzon, van-e lehetőség behajthatatlansági nyilatkozat kiadására.
A Cstv. 46. § (8) bekezdése szerint, ha a behajthatatlan követelést a felszámoló elismeri, de a jogosult nem kívánja a (7) bekezdésben foglalt (követelése 1%-ának megfelelő) összeget az elkülönített számlára befizetni, a jogosult kérésére a felszámoló az elismert követelésről 2000 Ft nettó összegű költségtérítés megfizetése ellenében köteles haladéktalanul kiadni a Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdés 10. pont c) alpontja szerinti, a követelés behajthatatlanságára vonatkozó igazolást, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a bejelentett követelést nem engedményezték és a jogosult igényének kielégítésére várhatóan nincs fedezet.
A jogosult ilyenkor követelését nem nyilvántartásba vétel, hanem a behajthatatlansági nyilatkozat kiadása érdekében jelenti be. Ebből következik, hogy a felszámolási eljárásban nem is tekinthető hitelezőnek (BDT 2008.10.173., BDT 2012.2.36., ÍH 2011.2.92.). A felszámoló által kiállított, ún. behajthatatlansági nyilatkozat rendeltetése a követelésnek a Számviteli törvény rendelkezései szerinti elszámolása a társasági adó alapjának csökkentése érdekében. A behajthatatlansági nyilatkozat kiadása esetén tehát a jogosult további igényérvényesítésre az adóssal szemben nem jogosult, további anyagi jogi igénye - a peres eljárásban sem - nem lehet.
Jelen esetben a felszámoló először a felperes követelését elismerte és részére kiadta a behajthatatlansági nyilatkozatot, majd utóbb a felszámoló a felperes követelését ismét vitássá tette és a behajthatatlansági nyilatkozatot visszavonta. Ezt követően az ítélethozatalig a felperes a regisztrációs díjat nem fizette be.
A hitelezői igénybejelentésnek az nem feltétele, hogy azzal egyidejűleg a nyilvántartásba vételi díj is befizetésre kerüljön (BDT 2011.2437., BH 2001.240.), azonban a regisztrációs díj befizetése - a jelen eljárásban irányadó szabályok szerint a felszámolás kezdő napját követő, illetőleg a vitássá tételt követő - 180 nap elteltével nem pótolható (ÍH 2013.41., ÍH 2006.84.).
A Kúria 1/2010. (VII. 30.) Polgári Jogegységi Határozat III. pontjában szereplő indokolás szerint a Cstv. 37. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a hitelezői igények bejelentésére előírt határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, a mulasztás a hitelező követelésének a megszűnését eredményezi. A Cstv. 37. § (3) bekezdése a jogvesztés tartalmát, anyagi jogi jogkövetkezményeit ugyan nem határozza meg, a joggyakorlat és a jogirodalom azonban egységesen úgy értelmezi a jogvesztést, hogy az az alanyi (anyagi) jog, a követelés végleges megszűnését (elenyészését) jelenti, vagyis a követelés még naturális obligációként sem marad fenn.
Jelen esetben a felperes az alperes ellen 2012. május 30. napján indult felszámolási eljárásban felszámoló felé hitelezői igényét 180 napon belül (2012. november 7. napján) bejelentette, azonban a regisztrációs díj befizetését a követelés felszámoló általi vitatottá tétele után (2012. december 19.) 180 napon belül nem teljesítette, ezzel követelése az alperesi adós gazdálkodó szervezettel szemben megszűnt. A keresetének minden további - érdemi - vizsgálat nélküli elutasítása emiatt indokolt.
Az ítélőtábla csak megjegyzi, hogy a kereset érdemi elbírálása esetén is csak kisebb részében lehetett volna alapos.
A perben rendelkezésre álló adatok alapján valóban a felperesnek felróható okból hiúsult meg a szerződés, mert a kivitelezéssel a véghatáridőt meghaladó késedelembe esett, és az alperes többszöri felszólítása ellenére sem folytatta a kivitelezést, ezért az alperes jogszerűen gyakorolta - helyesen - felmondási jogát.
A felek között átalánydíjas építési-vállalkozási szerződés jött létre. Átalánydíjas szerződéseknél a felek a díjat végleges jelleggel, a szerződés megkötésekor - a vállalkozó előzetes kalkulációja eredményeként - egy összegben határozzák meg. A felek által megállapított fix díjtól - sem lefelé, sem felfelé - a munka átadása után sem lehet eltérni (BH 2004.249., BH 2004.322., BDT 2005.1192., BDT 2008.1888.). A felek egyező előadása szerint azonban a felperes a teljes munkát nem végezte el.
Ha a vállalkozó a munkaeredmény egy részét nem teljesíti, a részbeni nemteljesítés esetén az erre eső vállalkozói díjat sem kell kiegyenlíteni, ez az átalánydíjból levonható. Ilyenkor a szerződés tartamából kell kiindulni, a befejezett állapothoz képest az elért műszaki készültségi, %-os mértékét kell szakértői módszerekkel meghatározni (BDT 2006.1303., BDT 2005.1125., BDT 2007.1538.).
Jelen esetben a bíróság a felperes által kifejtett munka díjának meghatározására szakértőt rendelt ki. A szakértő véleményében a medencénkénti bontásban részletesen meghatározta a kifejtett teljesítmény %-os mértékét, és az ezért járó díjat meghatározta. A felperes a szakvéleményt elfogadta. Ezt követően a szakértő szakértői vélemény kiegészítésében a felperesre kedvezőbben pontosította a részére járó vállalkozói díj mértékét, melyre a felperes észrevételt nem tett. Így a bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperesnek járó arányos munkadíj 1 524 262 Ft. Az elsőfokú bíróság azonban nem vette figyelembe, hogy a vállalkozói díj bruttó összegben illeti meg a felperest, amely 1 905 327 Ft.
A felperes keresetében pótmunka kapcsán is igényt érvényesített.
A pótmunka a megrendelő által a szerződés megkötése után az eredeti tervdokumentációkból adódó építési munkákhoz képest pótlólag elrendelt (megrendelt) munkatételeket, újfajta megrendelői igényeket jelenti (BH 1996.651., EBH 2000.201., BH 2003.21., BH 2004.249.). A pótmunka elrendelése a megrendelő sajátos utasítási joga, melynek a kivitelező ugyan köteles eleget tenni, ezért azonban külön díjazás illeti meg. A pótmunkák miatti költségnövekedés a megrendelőt terheli, ezek ellenértéke az átalányáron felül elszámolható.
Jelen esetben a bíróság a perben a pótmunka végzés körére vonatkozóan, illetőleg annak mértékére a szakértőt szintén nyilatkoztatta. A szakértő véleményében rögzítette, hogy a pótmunka értéke 731 352 Ft, melyre a felperes észrevételt nem tett. Ennek összege bruttó 914 190 Ft.
Az elvégzett munka alapján vállalkozói díjként és pótmunka díjként a felperesnek járó összeg helyesen 2 255 614 Ft + áfa, azaz 2 819 517 Ft. Egyező volt a felek előadása abban, hogy ezen összegből az alperes 1 134 469 Ft-ot megfizetett, így a felperesnek jár további 1 685 048 Ft.
Az építési-vállalkozási szerződések esetében alkalmazott ún. teljesítési garancia annak biztosítására szolgál, hogy a megrendelő a visszatartott vállalkozói díjból elégítse ki a hibás teljesítésből eredő követelését, ha a kivitelező a jótállási, szavatossági alapon fennálló kötelezettségeit nem teljesítené. Az ilyen megállapodás tartalmilag megfelel az óvadéki szerződésre vonatkozó szabályoknak, ezért arra az óvadék általános szabályai az irányadók (ÍH 2010.121.). Jelen esetben a jóteljesítési garancia a felperes által második teljesítésigazolás alapján kiállított számlából került levonásra és visszatartásra az alperes részéről, ez azonban nem jelent további fizetési kötelezettséget a szakértő által megállapított díjhoz képest. Eltérően az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltaktól, azt külön fizetési kötelezettségként (109 385 Ft) az alperes terhére elszámolni nem lehet.
Az alperes a felperesnek járó vállalkozói díjjal szemben késedelmi, illetőleg meghiúsulási kötbérigényt is előterjesztett. A kötbér a szerződésszegés szankciója, a kötelezett ugyanis meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, nem teljesít, vagy nem szerződésszerűen teljesít [régi Ptk. 246. § (1) bekezdés]. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a szerződés 5.2. pontjában foglaltak alapján az alperes 10% meghiúsulási kötbér érvényesítésére volt jogosult, melynek összege a 9 237 162 Ft-os vállalkozói díjból adódóan 923 716 Ft.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt az alperes alvállalkozó bevonása miatt előterjesztett igényének alaposságára a szerződés 8.8. pontja alapján. Ennek összegszerűségét a perben kirendelt szakértő kimunkálta, összesen 2 230 855 Ft vonatkozásában érvényesíthető az árleszállítás 223 084 Ft összegben, melyből az alperes 199 441 Ft-ot jogszerűen érvényesített.
Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes hibásan teljesített. Az elsőfokú bíróság a javítási költséget az alperes által kimunkált 75 000 és 150 000 Ft-os összegben helyesen fogadta el alperesi alvállalkozó tevékenységére tekintettel.
A kereset érdemi elbírálása esetén, helyes elszámolás mellett a felperes igénye 2 819 517 Ft - 2 482 626 Ft = 336 891 Ft összegben lehetett volna alapos.
A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét az ítélőtábla részben eltérő jogi indokolással hagyta helyben a Pp. 253. § (2) bekezdésében foglaltak alapján.
(Szegedi Ítélőtábla Gf. III. 30.149/2014.)