adozona.hu
ÍH 2015.162
ÍH 2015.162
FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA AZONNALI HATÁLYÚ FELMONDÁSSAL LEJÁRTTÁ TETT KÖVETELÉS MIATT Fizetésképtelenség megállapítása azonnali hatályú felmondással lejárttá tett követelés miatt [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pont, (2c), (3) bekezdés, 6. § (3) bekezdés; Pp. 141. § (6) bekezdés, 235. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű hitelező 2014. január 7. napján benyújtott kérelmére indult eljárásban, az elsőfokú bíróság a 12. sorszámú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és főeljárásként elrendelte a felszámolását; egyúttal elutasította az adósnak a tartozás kiegyenlítésére kért 8 hónapos határidő engedélyezése iránti kérelmét, és kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a kérelmező hitelezőnek (jelenleg: I. rendű hitelező) 15 napon belül 168 500 forint eljárási költséget.
Határozatának ind...
ÍH 2015.162 FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA AZONNALI HATÁLYÚ FELMONDÁSSAL LEJÁRTTÁ TETT KÖVETELÉS MIATT
Fizetésképtelenség megállapítása azonnali hatályú felmondással lejárttá tett követelés miatt [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pont, (2c), (3) bekezdés, 6. § (3) bekezdés; Pp. 141. § (6) bekezdés, 235. § (1) bekezdés].
Az I. rendű hitelező 2014. január 7. napján benyújtott kérelmére indult eljárásban, az elsőfokú bíróság a 12. sorszámú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és főeljárásként elrendelte a felszámolását; egyúttal elutasította az adósnak a tartozás kiegyenlítésére kért 8 hónapos határidő engedélyezése iránti kérelmét, és kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a kérelmező hitelezőnek (jelenleg: I. rendű hitelező) 15 napon belül 168 500 forint eljárási költséget.Határozatának indokolásában elsőként azt rögzítette, hogy a felek között 2009. április 16-án létrejött bérleti szerződés 12.2. pontja szerint, üzletkialakítási hozzájárulás címén 8 449 102 forint + áfa összegben fizetési kötelezettsége keletkezett az adósnak, a 2013. május 5-én közölt azonnali hatályú felmondás alapján. Hangsúlyozta, hogy az adós a 2013. május 7-én, valamint a 2013. június 18-án kelt leveleiben elismerte a tőketartozását, illetve hogy eredménytelen maradt a hitelező 2013. november 14-én kelt, az adós által 2013. november 25-én átvett fizetési felszólítása, ami a tőke és a bérleti szerződésben meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére szólt. Ismertette az elsőfokú bíróság a hitelezőnek a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontjára alapított kérelmét és az adós védekezését az eljárásban, ami a tartozás elismerésének hiányára, illetve a hitelező által az adós árukészlete felett gyakorolt törvényes zálogjogra vonatkozott, egyrészt arra tekintettel, hogy a zálogtárgyból a tartozást kiegyenlíthette volna, másrészt amiatt, mert a zálogjog rendeltetésellenes gyakorlásából az adóst kár érte, a kárigénye beszámításával megszüntette a hitelező követelését.
Az elsőfokú bíróság bizonyítottnak találta a hitelező kérelmében megjelölt fizetésképtelenségi okot a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja szerint, a felek közti szerződés, annak azonnali hatályú felmondása, a 2013. május 6-i jegyzőkönyv, az adós 2013. május 7-i és 2013. június 18-i levelei, a hitelező 2013. november 14-i fizetési felszólítása és a kézbesítést igazoló tértivevény csatolásával. Rögzítette, hogy a 7. és a 10. sorszámú végzéseiben foglalt felhívások ellenére az adós nem igazolta a követelés vitatását, nem csatolta a hitelezőhöz intézett - a kárkövetelése beszámítására vonatkozó - vitató leveleit, valamint az átvételüket igazoló iratokat. Az elsőfokú bíróság ezért megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását a Cstv. 27. § (1) bekezdése, a (2) bekezdésének a) pontja alapján, a felek közti szerződésen alapuló és 2013. május 6-án esedékessé vált 8 449 102 forint + áfa összegű üzletkialakítási hozzájárulásból, valamint a tőkének a bérleti szerződésben meghatározott késedelmi kamatából álló adósi tartozás miatt, amelyből az adós a tőkerészt elismerte, a hitelező ezt meghaladó követelését nem vitatta, a hitelező követelése a fizetési felszólítás ellenére kiegyenlítetlen maradt.
Kifejtette végül az elsőfokú bíróság, hogy nem látta indokoltnak fizetési haladék engedélyezését a 2013. május 6-tól kiegyenlítetlen tartozás tekintetében [Cstv. 26. § (3) bekezdés].
A végzéssel szemben az adós nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával a felszámolási eljárás megszüntetését kérte.
Előadta, hogy a csatolt pénzintézeti igazolások szerint 2014 novemberében kifizetett a hitelezőnek - a megítélt 168 500 forint eljárási költségen túl - összesen 8 449 102 forintot, amellyel a hitelező követelését teljes mértékben kiegyenlítette, nem fizetésképtelen.
Kifejtette az adós a 2015. június 23-án kelt beadványában azt is, hogy a hitelező nem számlázta ki a 8 449 102 forint + áfa összeget, ezért jogszerűtlen az áfa követelése. Hivatkozott a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal folytatott egyeztetésre is, miszerint az általános forgalmi adót kizárólag számla esetén kell teljesítenie. Állította ezért, hogy a teljesítésével megtérült a hitelező követelése.
A hitelezők a fellebbezésre tett észrevételükben az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását és az adós kötelezését kérték a felmerült költségek megfizetésében.
Az adóssal egyezően nyilatkoztak a 8 449 102 forint összeg, valamint a 12. sorszámú végzésben megállapított 168 500 forint költség megfizetéséről az I. rendű hitelező felé. Álláspontjuk szerint a tartozás 2 281 258 forint összegű áfa részének és a követelés 2013. május 6-tól járó késedelmi kamatának megfizetése nélkül az adós nem teljesítette maradéktalanul az elsőfokú bíróság végzésében megállapítottakat, továbbra is fizetésképtelen.
A 2015. szeptember 3-án, 15.Fpkf.43.814/2015/5. számon érkezett beadványban kifejtették a hitelezők, hogy az üzletkialakítási hozzájárulásként fennálló igény áfa tartalma a kivitelezés során megfizetésre került az adóhatóság felé, amikor az adós berendezett, kialakított üzletet vett bérbe az átadás-átvétel alkalmával. Hangsúlyozták, hogy a csatolt bankszámlakivonat szerint az adós nem teljesítette maradéktalanul a 12. sorszámú végzésben megjelölt tartozását, amelyre a fizetésképtelenségi okok fennállnak.
A fellebbezést az ítélőtábla alaptalannak találta, és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta; kötelezte az adóst a másodfokú eljárási költség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság a döntése alapjául szolgáló tényállást helyesen állapította meg, és helytálló volt az abból levont jogi következtetése is. A másodfokú eljárás eredménye alapján azonban szükségessé vált a tényállás kiegészítése az alábbiak szerint.
A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárásban csatolt okirati bizonyítékok és a felek egyező előadása alapján megállapította, hogy a 2014. január 7-i kérelemben megjelölt tartozásából az adós 2014. november 5-én 4 000 000 forintot, 2014. november 7-én 4 449 102 forintot, összesen 8 449 102 forintot banki átutalással teljesített az I. rendű hitelezőnek.
A Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.
A Cstv. 27. § (2c) bekezdése szerint a (2) bekezdés a) pontja szerinti esetekben akkor lehet az adós vitatását megállapítani, ha az érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét, és a fizetési felszólításnak tartalmaznia kell legalább a követelés jogcímét, összegét, megfizetésének határidejét. A fizetési felszólításban meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelését.
A Cstv. 27. § (3) bekezdése szerint, amennyiben a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott iratokat postán küldték, azokat a tértivevény különszolgáltatással feladott postai könyvelt küldemény átvétele esetén a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, más könyvelt küldemény esetében pedig - ellenkező bizonyításig - a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. Amennyiben az adós vitatása elkésett, a tartozás kiegyenlítése nem minősül tartozáselismerésnek, az a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki.
A másodfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia a fellebbezés alapján, hogy az eljárás tárgyát képező hitelezői követelésből a tőketartozás áfa részének, illetve a késedelmi kamatnak a megfizetése nélkül megállapítható-e az adós fizetésképtelensége, avagy azt az adós a másodfokú eljárásban eszközölt teljesítéssel elhárította.
Az elsőfokú eljárás iratai szerint a hitelező a kérelmét 8 449 102 forint + áfa lejárt tőketartozásra és az után 2013. május 6-tól kezdődő késedelmi kamatra alapította, amelyhez csatolta - a felek közti szerződésen, az adós tőketartozást elismerő válaszlevelein túl - a 2013. május 3-án kelt rendkívüli felmondását, annak kézbesítését is igazoló 2013. május 6-i jegyzőkönyvet a bérlemény visszaadásáról, valamint a 2013. november 14-én kelt fizetési felszólítását, ami a követelés összegeként nem csak a 8 449 102 forint + áfa üzletkialakítási hozzájárulást, hanem annak 2013. május 6-tól kezdődő késedelmi kamatát is megjelölte.
Leszögezte a másodfokú bíróság, hogy az adós nem hivatkozott az elsőfokú eljárásban a hitelező számlázási késedelmére, mulasztására, a tőketartozás áfa részének, illetve a késedelmi kamatkövetelésnek ezen okból való megalapozatlanságára.
Az elsőfokú bíróság a 3., 7. és 10. sorszámú végzéseiben azzal intézett felhívást az adós felé nyilatkozatának és bizonyítékainak előterjesztésére, hogy egyúttal tájékoztatta a követelés vitatása körében rá háruló bizonyítási kötelezettségről, illetve figyelmeztette a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 141. § (6) bekezdésében, 235. § (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezményekre is.
Az adós elkésetten állította a jogorvoslati kérelmében a hitelező áfa követelésének megalapozatlanságát, elkésetten hivatkozott a számla kiállításának hiányára. A Pp. 141. § (6) bekezdésének és a Pp. 235. § (1) bekezdésének tiltó rendelkezésébe ütközött a fellebbezésben foglalt érdemi hivatkozás a fizetésképtelenségi feltételek ezen okból való vitatása körében, amelynek figyelembevételére nem volt eljárásjogi lehetőség.
A másodfokú bíróság utal ugyanakkor az egységes bírói gyakorlat alapján arra is, hogy az I. rendű hitelező lejárttá tette a követelését a felek közti szerződés azonnali hatályú felmondásával, illetve annak 2013. május 6-i közlésével [régi Ptk. 321. § (1) és (2) bek., 298. § b) pont, 301/A. § (3) bek., bérleti szerződés 12.2. pont, BDT 2011.2561., BDT 2010.2242.], az ezt követő 2013. november 14-én kelt fizetési felszólítása pedig megfelelt a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében előírt tartalmi és alaki követelményeknek, tartalmazta a törvényben megjelölt adatokat, a követelés jogcímét, összegét, a tőke mellett a késedelmi kamatot, a teljesítési határidőt, a végső határidőt és a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést is, kilátásba helyezve a felszámolási eljárás megindítását.
Az adós nem állította és nem is igazolta a követelés megfelelő időben és tartalommal megtett vitatását, hogy a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig akár a követelés esedékessé válását, akár a tőketartozás áfa tartalmát vitatta volna. A jogorvoslati kérelmében - eljárásjogi szempontból is elkésetten - megjelölt tény, a számlakibocsátás elmulasztása a lejárttá tett hitelezői követelés, illetve annak egy része határidőn belüli vitatására adott volna alapot.
Rámutatott a másodfokú bíróság az irányadó bírósági gyakorlat alapján végül arra is, hogy amennyiben a hitelező nem csak tőketartozásra, hanem az utána járó késedelmi kamat kifizetésének elmaradására is alapítja az adós felszámolásának elrendelése iránti kérelmét, és annak megfizetésére fel is szólította az adóst a Cstv. 27. § (2c) bekezdésének megfelelő fizetési felszólításban, az adós kizárólag annak igazolásával mentesülhet a fizetésképtelenség következményei alól, amennyiben a tőke- és késedelmi kamattartozását maradéktalanul megfizeti a hitelezőnek az eljárásban.
Minderre jelen ügyben nem került sor a másodfokú határozat meghozataláig, az adós nem szüntette meg a fizetésképtelenséget a hitelező kérelme tekintetében, amelynek következményeit neki kellett viselnie a Pp. 3. § (3) bekezdése, 164. § (1) bekezdése szerint.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - kiegészített indokolással - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15. pkf. 43.814/2015/6.)