adozona.hu
AVI 2015.12.97
AVI 2015.12.97
Az Áfatörvény nem határozza meg az építés fogalmát (1992. évi LXXIV. tv.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2007. évre általános forgalmi adó (áfa) adónemben lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés eredményeként a 2008. június 18-án kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. november 5. napján kelt határozatával az elsőfokú határoza...
AVI 2015.12.97 Az Áfatörvény nem határozza meg az építés fogalmát (1992. évi LXXIV. tv.)
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2007. évre általános forgalmi adó (áfa) adónemben lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés eredményeként a 2008. június 18-án kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. november 5. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - az elsőfokú hatóság által helytelenül alkalmazott adókulcs miatt - megváltoztatta, a felperes terhére 1 265 000 Ft törlésével 6 335 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 4 728 000 Ft-ot adóhiánynak, 1 558 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, és 126 000 Ft törlésével 629 000 Ft adóbírságot szabott ki, illetve 43 000 Ft törlésével 132 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 30. § (1) bekezdése, 2. sz. mellékletének 2. pontja alapján hozta meg, az adókülönbözet megállapítására azért került sor, mert adózó az általa folytatott ingatlanértékesítések sorában két lakás eladását jogosulatlanul minősítette tárgyi adómentes értékesítésnek, amely után az áfát nem számította fel.
A tényállás szerint felperes megvásárolta a 13047/6/A/34 hrsz.-ú, 114 m2 nagyságú lakóingatlant, és 2006. október 12-én az Önkormányzat Építési Hatóságától "a meglévő lakóépület II. emeleti 1. sz. lakás megosztásával 2 lakás létesítésére" építési engedélyt kapott. Az építési hatóság a létrehozott 2 lakásra 2007. január 30-án adta ki a használatbavételi engedélyt. Az adózó 2007. január 30-án, illetve június 2-án a lakásokat magánszemélyeknek eladta összesen 38 000 000 Ft vételár ellenében, és az adásvételekről áfa nélkül bocsátotta ki a számláit.
Az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése, 2. számú mellékletének 2. pontja értelmében tárgyi adómentes a lakóingatlan értékesítése, kivéve az építés befejezése előtti értékesítést, valamint az építés befejezését követő első értékesítést. A megosztások során új tulajdoni hányadok, új albetétek kerültek kialakításra (önálló hrsz.-mal történt a két lakás bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba, a ház többi tulajdoni hányada nem változott), az építéssel új lakások jöttek létre, amelyeket a megkapott használatbavételi engedély alapján vettek használatba, és a lakásokat az engedélyek birtokában új tulajdonosaiknak először értékesítették. A megosztást követő első értékesítés pedig nem tárgyi adómentes, hanem adóköteles, adózónak tehát áfa tartalommal kellett volna kiállítani a számláit, és a felszámított adót adóbevallásában fizetendő adóként kellett volna szerepeltetnie.
A felperes keresetében az adóhatározatoknak a megváltoztatását és fizetési kötelezettsége törlését, illetve a hatályon kívül helyezésüket és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta a termékértékesítések áfa kötelezettségét. Előadta, hogy egy használt, lakás rendeltetésű ingatlant vásárolt, amelyet a szükséges engedélyek beszerzését követően műszakilag két kisebb, szintén lakás rendeltetésű ingatlanra osztott meg. A megosztás következtében sem térfogatbővítés, sem funkcióváltás nem történt, a házon belül nem keletkeztek új tulajdoni hányadok sem. Mindezt rögzítik az ingatlan-nyilvántartás adatai is, ugyanis a földhivatal határozata szerint a lakás adatainak módosítása történt. Nem új lakást épített, a használatbavételi engedély beszerzésének kötelezettségét pedig a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. tv. 21. § (4) bekezdés írja elő.
Az elsőfokú bíróság a per tárgyalását felfüggesztette a felperes által benyújtott felügyeleti intézkedés kérelem elbírálásáig. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Elnöke a 2010. január 11. napján kelt 5227529145 iktatószámú levelével arról tájékoztatta a felperest, hogy az alperes határozatának jogszerű volta okán a felügyeleti intézkedést mellőzi.
Az elsőfokú bíróság által meghozott 25.K.31.108/2010/7. számú ítéletet az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a 2011. december 1-jén kelt és jogerős Kfv.I.35.313/2011/10. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges kereseti kérelméről nem döntött, azaz nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a perbeli ingatlan értékesítések áfaköteles, avagy áfamentes értékesítésnek minősülnek-e. Csak másodlagos az a kérdés, amiben döntött, hogy a felperes által a per során becsatolt ingatlanközvetítésről szóló készpénzfizetési számlát az adóhatóságnak el kellett volna-e számolnia, avagy sem és miként.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint a felperes helyesen értelmezte az építés fogalmát, az arra vonatkozó jogszabályokat, és azokból okszerűen következtetett arra, hogy tevékenysége nem építésnek, hanem átalakításnak minősül. Hangsúlyozta, a felperes érvelését alátámasztja az, hogy a csatolt ingatlanszakértői vélemény szerint is az érintett lakás megosztása nem építéssel, hanem átalakítással történt, továbbá, hogy az adóhatóság illetékkiszabási osztálya a kibocsátott fizetési meghagyásban nem tekintette új lakásnak illetékügyi szempontból az ingatlant, illetve az alperes szervezeti egysége által adott tájékoztatás alapján sem terheli az eladót hasonló esetben áfa fizetési kötelezettség. Az adózó tárgyi illetékmentességre vonatkozó hivatkozása ezért alapos, amelyből következően a másodlagos kereseti kérelem, miszerint a tényállás nem került teljeskörűen tisztázásra a közigazgatási eljárás során, relevanciával nem bírt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdését, 2. mellékletének 2. pontját, ezért jogszabálysértő ítéletet hozott. Fenntartotta és megismételte a határozatában foglaltakat, hogy a lakások értékesítése után a felperesnek áfát kellett volna felszámolnia. Kifejtette a becsatolt ingatlanszakértői vélemény kapcsán, hogy az Áfa. tv. fogalomrendszerével kellett az adóhatóságnak dolgoznia és nem, amint azt az építésügyi szakértő tette, az építési jogszabályok alapján. Az illetékkedvezménynek nem az Áfa. tv., hanem az illetéktörvény szerinti alkalmazhatósága áfa fizetési kötelezettség szempontjából nem releváns. Végezetül az alperes szervezeti egysége az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény, az új Áfa. tv. alapján nyújtott tájékoztatást, azonban a perbeli ügyre a régi Áfa. tv. az irányadó jogszabály, és általánosan megfogalmazott a feltett kérdés, amelyre csak általánosság szintjén kaphatott a magánszemély választ.
A felperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése alapján adóalany az a jogi személy, amely saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. A törvény rendelkezései alapján áfát kell fizetni az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés után [Áfa. tv. 3. § a) pont].
Az Áfa. tv., ahogyan más adótörvények is, az adókötelezettség mellett adómentességet, adókedvezményeket is szabályoznak. A tárgyi adómentességről az Áfa. tv. VII. fejezete rendelkezik, a 30. § (1) bekezdése szerint mentesek az adó alól a 2. mellékletben felsorolt termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások. A 2. számú melléklet 2. pontja alapján adómentes a lakóingatlan értékesítése, kivéve az építés befejezése előtti értékesítést, valamint az építés befejezését követő első értékesítést. A felek egyet értettek abban, hogy felperes és a termékértékesítése az Áfa. tv. személyi és tárgyi hatálya alá tartozott, a vitatott kérdés az volt közöttük, hogy a két lakás eladása tárgyi adómentes vagy adóköteles volt-e.
A lakóingatlan fogalmát az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 21. pontja definiálja ("lakás céljára létesített, és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan"), a felperes és az alperes egyező előadása szerint lakóingatlannak minősültek az értékesített lakások. A lakóingatlan értékesítése adómentes, azonban az alperes álláspontja szerint a felperesi értékesítés az adómentesség alóli kivétel szabály alá tartozott (és így vált adókötelessé), mert a lakóingatlanoknak az építését követő első értékesítése történt.
Az Áfa. tv. nem határozza meg az építés fogalmát, és azt sem, hogy a fogalomrendszerében építésnek minősül-e az 1 lakásból 2 lakás létrehozása.
Jogszabály meghatározhatja (például külön értelmező rendelkezésekben, vagy magában a jogi szövegben is) azt a fogalomkört, amelyet alkalmazásakor a jogalkalmazó használni köteles. Amennyiben a jogszabály saját, speciális fogalommeghatározást nem tartalmaz, és azt sem írja elő, hogy konkrétan melyik másik jogszabály definícióit kellene alkalmazni, meg kell vizsgálni, hogy az adott jogterületen belül, illetve azon kívül melyik jogszabály milyen fogalommeghatározást tartalmaz. Magyarország Alaptörvénye R) cikk (2) bekezdése szerint ugyanis az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 34. § (1) bekezdése szerint építési munka az építmény, építményrész, épületegyüttes megépítése, átalakítása, bővítése, felújítása, helyreállítása, korszerűsítése, lebontása, elmozdítása.
A Kormány az Étv. 62. §-a (1) bekezdésének g) pontjában foglalt felhatalmazás alapján az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: OTÉK) meghatározta az országos településrendezési és építési követelményeket, és elrendelte azok kötelező alkalmazását. Az OTÉK 1. számú mellékletében található "fogalom meghatározások" a megépítést nem definiálják, az átalakítás, bővítés, felújítás, helyreállítás, korszerűsítés tevékenységek meghatározását tartalmazzák, a 4. pont szerint átalakítás: meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység, helyiség alaprajzi elrendezésének, vagy külső megjelenésének, illetőleg használati módjának megváltoztatása érdekében végzett, az építmény térfogatát nem növelő építési munka. Az 57. pont értelmében önálló rendeltetési egység pl. egy lakás.
Az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: KTMr.) 9. § (1) bekezdése alapján a következő építési tevékenységek csak építési engedély alapján végezhetőek: a) pont: építmény építése, bővítése, elmozdítása, b) pont: az a) pont szerint építési engedélyhez kötött építmény olyan felújítása, helyreállítása, átalakítása vagy korszerűsítése, amely a teherhordó szerkezetét érinti, a homlokzat jellegét (megjelenését) - annak szerkezetével együtt - megváltoztatja, illetőleg az építményben lévő önálló rendeltetési egységek számának, rendeltetésének megváltoztatásával jár.
Figyelemmel arra, hogy az Áfa. tv. nem tartalmazza az "építés" fogalom meghatározását, és jogkérdés a jogalkalmazókra kötelező jogszabályok alapján dönthető el, továbbá az építési jogszabályok alkalmazását az Áfa. tv. nem zárja ki, a Kúria álláspontja szerint a perbeli tényállásra az Étv., az OTÉK, és a KTMr. alkalmazható. Az Étv., az OTÉK, a KTMr. idézett jogszabályhelyei alapján a felperes azzal, hogy megépített épületben, 1 használt lakásból térfogatot nem növelő módon 2 lakást hozott létre, nem építést, hanem meglévő építmény átalakítását végezte. A felperes a perbeli ügy tényállásában az Áfa. tv. 2. számú melléklete 2. pontjának kivétel szabályában meghatározott tevékenységet: lakóingatlan építését nem folytatta, így a befejezését követő első értékesítést sem, meglévő építmény átalakítása pedig nem tartozott a kivételek közé.
Helytállóan állapította tehát meg az elsőfokú bíróság, hogy a 2 lakás felperes által történt értékesítése tárgyi adómentesnek minősül.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet - az indokolás részbeni megváltoztatásával - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.630/2012/5.)