BH 2015.12.336

A megváltozott munkaképesség címén előterjesztett özvegyi nyugdíj iránti igény elutasításának van helye, ha a felperes egészségi állapotának mértéke 58%, tehát nem megváltozott munkaképességű. A tartós egészségkárosodást nem önmagában a betegség megléte, hanem annak az állapotra gyakorolt tényleges hatása alapján kell figyelembe venni [1997. évi LXXXI. tv. 47. §, 53. §; 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet 1. sz. melléklete].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] Felperes 2012. október 30-án özvegyi nyugdíj feléledése iránti igényt terjesztett elő alperesnél az 1998. május 16. napján elhunyt házastársa, K. J. jogán, megváltozott munkaképesség címén.
[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság másodfokú határozatával a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság kijavított határozatát, melyben a felperes K. J. jogán megváltozott munkaképesség címén előterjesztett özvegyi nyugdíj feléledése iránt igényét elutasította, helybenhagyta a társadalombiztosítási ny...

BH 2015.12.336 A megváltozott munkaképesség címén előterjesztett özvegyi nyugdíj iránti igény elutasításának van helye, ha a felperes egészségi állapotának mértéke 58%, tehát nem megváltozott munkaképességű.
A tartós egészségkárosodást nem önmagában a betegség megléte, hanem annak az állapotra gyakorolt tényleges hatása alapján kell figyelembe venni [1997. évi LXXXI. tv. 47. §, 53. §; 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet 1. melléklete].
[1] Felperes 2012. október 30-án özvegyi nyugdíj feléledése iránti igényt terjesztett elő alperesnél az 1998. május 16. napján elhunyt házastársa, K. J. jogán, megváltozott munkaképesség címén.
[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság másodfokú határozatával a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság kijavított határozatát, melyben a felperes K. J. jogán megváltozott munkaképesség címén előterjesztett özvegyi nyugdíj feléledése iránt igényét elutasította, helybenhagyta a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 7. § (1) bekezdésére, 47. § (2) bekezdésére és 53. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással. Megállapította, hogy felperes egészségi állapotának mértéke 58%, nem megváltozott munkaképességű, ezért özvegyi nyugdíjra megváltozott munkaképesség címén nem jogosult. A felperes árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról nem gondoskodik, továbbá a rá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt, azaz a 62. életévet még nem töltötte be. Feléledés címén özvegyi nyugdíjra jogosító feltétel, az ideiglenes özvegyi nyugdíj 2010. december 31-i megszűnését követően nem következett be, ezért özvegyi nyugdíjra ezeken a címeken sem jogosult.
[3] A felperes a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálatát az egészségkárosodása téves értékelése miatt kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte, jogi és ténybeli indokait fenntartva.
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti érvelés szerint a felperes egészségkárosodása mértékének meghatározása orvosi szakkérdés, ezért a bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. Dr. B. Zs. igazságügyi orvos szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 41%-os, egészségi állapota 59%-os mértékű és az 2013 márciusától folyamatosan véleményezhető. A felperes vitatta a szakvélemény megállapításait, mely kifogásokat a bíróság a szakértőnek nyilatkozattételre megküldte. A szakértő továbbra is a fenntartotta szakvéleményében foglaltakat.
[5] A bíróság az igazságügyi orvos szakértő szakvéleményét aggálytalannak értékelte, azt ítélkezése alapjául elfogadta, megállapítva, hogy három szakvélemény áll rendelkezésre, amely a felperes egészségi állapotának mértékét 50% feletti értékben (57%, 58% és 59%) határozta meg. Tehát két bizottsági vélemény, egy orvos szakértői vélemény és nyilatkozat egységesen foglalt állást akként, hogy a felperes egészségi állapota a társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor meghaladta a jogszabályban meghatározott mértéket, így a felperes nem minősül megváltozott munkaképességűnek.
[6] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, az ítélet megváltoztatását és kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte a Pp. 182. §-a, 183. §-a, 206. §-a és 341. §-a megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint a bíróság megsértette a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket, mivel annak ellenére, hogy vitatta a szakvélemény megállapításait, kifogásolta, hogy a szakértő a betegségeit, bár értékelte, azonban minden esetben az adható minimális össz-szervezeti egészségkárosodási értéket állapította meg, azt aggálytalannak elfogadta. A felperes sérelmezte, hogy a kirendelt szakértő kizárólag az általa felvetett kérdésekre adott választ, és nem vizsgálta a másodfokú bizottság összefoglaló szakvéleményét. A felperes felülvizsgálati érvelése szerint az elsőfokú orvosi bizottság 57%-osnak, a másodfokú orvosi bizottság 58%-osnak, míg az igazságügyi szakértő 59%-osnak értékelte egészségi állapotát, így a vizsgálati eredmények különbözőségére, annak változó voltára figyelemmel a szakvélemények helyességével kapcsolatosan kétségek merültek fel, tehát szükséges lett volna az egymással ellentétes szakvélemények "kiegészítésének" elrendelése a Pp. 182. § (2)-(3) bekezdésében foglaltak alapján. Hivatkozott a felperes arra is, hogy egészségi állapota folyamatosan romlik, a vastagbélproblémái súlyosabbá váltak, amelyet a perben kirendelt szakértő nem megfelelő módon értékelt. Keringési problémái is fokozódtak, amelynek következtében agyi rögösödés (agyi infarctus) megállapítására is sor került időközben.
[7] A Pp. 206. §-ának sérelmét is állította a felperes azzal, hogy a bíróság a tényállást nem megfelelő módon állapította meg, a felmerült bizonyítékok értékelésének figyelembevétele nem megfelelő módon történt.
[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes érvelése szerint a felperes özvegyi nyugdíj feléledése iránti kérelmét a Tny. 53. § (1) bekezdés b) pontja, 47. § (2) bekezdése és 4. § (1) bekezdés k) pontja rendelkezéseire figyelemmel kellett elbírálni, melyek szerint K. J. 1998. május 16-án bekövetkezett elhalálozásakor hatályos Tny. 7. § (1) bekezdése értelmében a felperesre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár a 62. életév, amelyet a (1959. 01. 21-én született) felperes 2021. 01. 21-én - az özvegyi nyugdíj megszűnését követő 10 éven túl - tölti be. Az első- és másodfokú szakhatósági állásfoglalás, valamint az igazságügyi orvos szakértő szakvéleménye szerint a felperes megváltozott munkaképességűnek nem tekinthető és további, az özvegyi nyugdíjra jogosultság feléledésének feltételei sem állnak fenn. A felperesnek a másodfokú orvosi vizsgálatát követően bekövetkezett esetleges állapotrosszabbodása nem teszi jogszabálysértővé a társadalombiztosítási határozatokat.
[9] Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogszerű és megalapozott jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a bíróság döntése érdemben helytálló és kellően megindokolt, a rendelkezésre álló szakvélemények között nincs olyan ellentmondás, amely a szakvélemény kiegészítését vagy új szakértő kirendelését indokolná.
[10] A felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbiak szerint.
[11] A Kúria a korábbi határozataiban (Mfv. III. 10.447/2011/3; Mfv. III. 10126/2011/3; Mfv. III. 10.091/2012/5.) rámutatott: a Pp. 182. § (3) bekezdése a perben kirendelt szakértő szakvéleményének aggályossága (homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével vagy a bizonyított tényekkel ellentétbe álló volta) feloldására alkalmas eljárási cselekményeket határozza meg. E rendelkezés alapján a bíróságnak a szakvélemény hiányosságait, ellentmondásosságait mindenekelőtt a szakvéleményt adó szakértő nyilatkozatával, megnyilatkoztatásával kell pótolnia, illetve feloldania. A fél indítványa alapján, illetve, ha a perben hivatalból való bizonyításnak van helye hivatalból más szakértő kirendelésének akkor van helye, ha az előbbi eljárási cselekmény nem vezetett eredményre.
[12] Peradatok szerint az elsőfokú orvosi bizottság 57%-os mértékűnek, míg a másodfokú orvosi bizottság 58%-os mértékűnek értékelte felperes egészségi állapotát. A perben kirendelt igazságügyi orvos szakértő az egészségkárosodások kombinált összegzésével felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 41%-osnak, míg egészségi állapotát 59%-osnak értékelte 2013 márciusától folyamatosan véleményezhetőnek. A szakértő szakvéleményében a felperes perzisztáló szorongásos - depressziós zavar betegségéből eredő egészségkárosodási mértéket 15%-osnak, az irritábilis bélsyndroma megbetegedését 13%-osnak, idült hasnyálmirigy-gyulladás és reflux osenophagitis megbetegedését 5%-osnak, a méh és méhfüggelékek előrement eltávolítása a változókort megelőzően, méh­nyakrák miatt megbetegedését 11%-osnak, az ágyéki gerinc meszesedése, ideggyöki tünetek nélkül megbetegedését 5%-osnak, vesecysta megbetegedését 4%-osnak, a száj egyéb részének jóindulatú daganata megbetegedését, a vérzsír-rendellenesség megbetegedését és a szívbetegségét azzal, hogy tartós egészségkárosodásként nem értékelhető, 0%-osnak véleményezte.
[13] A felperes vitatta a szakértői szakvélemény megállapításait azzal, hogy részben a betegségeit nem vette figyelembe, részben azokat nem megfelelően értékelte, alacsonyabb százalékos mértéket adott, mint amelyet a NEFMI-rendelet megengedett volna.
[14] Az igazságügyi orvos szakértő szakértői nyilatkozatában rögzítette: "a 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet (a továbbiakban: R) 1. számú mellékletében szereplő táblázatokban megadott súlyossági kategóriák "lehetőséget adnak", melyen belül a szakértő szabadon differenciál. Az egyes súlyossági kategóriákon belüli kritériumok megléte és alátámasztottsága alapján minősíti a kategórián belül az egészségkárosodást a szakértő. Ugyancsak a tartós egészségkárosodások értékelésének alapelve, hogy nem önmagában a betegség meglétét, hanem a betegségnek a funkcionális állapotra terhelhetőségre gyakorolt tényleges hatását kell figyelembe venni a minősítés során. Az igazságügyi orvos szakértő a felperes valamennyi betegségét figyelembe vette, részletesen indokolta, hogy az egyes határértékek között miért azt a százalékos értéket adta, amelyet szakvéleménye kialakításánál rögzített". Mindezek után a szakvéleményében foglaltakat változatlanul fenntartotta.
[15] A munkaügyi bíróság arra figyelemmel, hogy a közigazgatási eljárás során adott szakvélemények, illetőleg a perbeli szakvélemény lényeges kérdésben nem térnek el egymástól, a szakértői szakvéleményt aggálytalannak értékelve állapította meg, hogy három egybehangzó szakvélemény a felperes egészségi állapotának mértékét 50% feletti értékben határozta meg, ezért a felperes nem minősült megváltozott munkaképességűnek.
[16] A fentiek alapján megállapítható, hogy a munkaügyi bíróság eljárása során nem sértette meg a Pp. 182. § (3) bekezdés rendelkezését.
[17] A felperes ugyan felülvizsgálati kérelmében megjelölte a Pp. 183. § megsértését is, azonban erre vonatkozóan semmifajta érvelést, vagy előadást nem tett. Ennek kapcsán a Kúria hangsúlyozza, hogy szakértői testület kirendelésére kizárólag a Pp. 183. § (1)-(2) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén van lehetőség, így az igazságügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott szakkérdésekre, vagy ha a perben felmerülő szakkérdés a 182. §-a alapján két egymástól független szakvélemény előterjesztése után a kirendelt szakértők személyes meghallgatása után sem tisztázható. A 183. § alkalmazására a korábban kifejtettek szerint akkor sem lett volna lehetőség, ha a felperes a szakvéleményt megalapozottan aggályossá tette volna.
[18] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[19] A töretlen bírói gyakorlat értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés.
[20] A jogerős ítélet ilyen jellegű eljárási fogyatékosságban nem szenved. A munkaügyi bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében, logikai ellentmondás nélkül értékelte, ezért a Pp. 206. § (1) bekezdésének sérelme sem állapítható meg.
[21] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv. III. 10.134/2015.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Simonfalvi Éva pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Peczeli Ildikó vezető jogtanácsos által képviselt Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében – amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében dr. Geiger István jogtanácsos által képviselt Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal beavatkozott - a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2014. december 1. napján hozott 2.M.1188/2014/22. számú jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.1188/2014/22. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felperest képviselő pártfogó ügyvéd felülvizsgálati eljárásban felmerült díját és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

Felperes 2012. október 30-án özvegyi nyugdíj feléledése iránti igényt terjesztett elő alperesnél az 1998. május 16. napján elhunyt házastársa, K. J. jogán, megváltozott munkaképesség címén.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság másodfokú határozatával a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság kijavított határozatÁt, melyben a felperes K. J. jogán megváltozott munkaképesség címén előterjesztett özvegyi nyugdíj feléledése iránt igényét elutasította, helybenhagyta a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 7. § (1) bekezdésére, 47. § (2) bekezdésére és 53. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással. Megállapította, hogy felperes egészségi állapotának mértéke 58%, nem megváltozott munkaképességű, ezért özvegyi nyugdíjra megváltozott munkaképesség címén nem jogosult. A felperes árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról nem gondoskodik, továbbá a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt, azaz a 62. életévet még nem töltötte be. Feléledés címén özvegyi nyugdíjra jogosító feltétel, az ideiglenes özvegyi nyugdíj 2010. december 31-i megszűnését követően nem következett be, ezért özvegyi nyugdíjra ezeken a címeken sem jogosult.
A felperes a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálatát az egészségkárosodása téves értékelése miatt kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte, jogi és ténybeli indokait fenntartva.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti érvelés szerint a felperes egészségkárosodása mértékének meghatározása orvosi szakkérdés, ezért a bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. Dr. B. Zs. igazságügyi orvosszakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 41%-os, egészségi állapota 59%-os mértékű és a 2013 márciusától folyamatosan véleményezhető. A felperes vitatta a szakvélemény megállapításait, mely kifogásokat a bíróság a szakértőnek nyilatkozattételre megküldte. A szakértő továbbra is a fenntartotta szakvéleményében foglaltakat.
A bíróság az igazságügyi orvosszakértő szakvéleményét aggálytalannak értékelte, azt ítélkezése alapjául elfogadta, megállapítva, hogy három szakvélemény áll rendelkezésre, amely a felperes egészségi állapotának mértékét 50% feletti értékben (57%, 58% és 59%) határozta meg. Tehát két bizottsági vélemény, egy orvosszakértői vélemény és nyilatkozat egységesen foglalt állást akként, hogy a felperes egészségi állapota a társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor meghaladta a jogszabályban meghatározott mértéket, így a felperes nem minősül megváltozott munkaképességűnek.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, az ítélet megváltoztatását és kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte a Pp. 182. §-a, 183. §-a, 206. §-a és 341. §-a megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint a bíróság megsértette a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket, mivel annak ellenére, hogy vitatta a szakvélemény megállapításait, kifogásolta, hogy a szakértő a betegségeit, bár értékelte, azonban minden esetben az adható minimális összervezeti egészségkárosodási értéket állapította meg, azt aggálytalannak elfogadta. A felperes sérelmezte, hogy a kirendelt szakértő kizárólag az általa felvetett kérdésekre adott választ, és nem vizsgálta a másodfokú bizottság összefoglaló szakvéleményét. A felperes felülvizsgálati érvelése szerint az elsőfokú orvosi bizottság 57%-osnak, a másodfokú orvosi bizottság 58%-osnak, míg az igazságügyi szakértő 59%-osnak értékelte egészségi állapotát, így a vizsgálati eredmények különbözőségére, annak változó voltára figyelemmel a szakvélemények helyességével kapcsolatosan kétségek merültek fel, tehát szükséges lett volna az egymással ellentétes szakvélemények „kiegészítésének” elrendelése a Pp. 182. § (2)-(3) bekezdésében foglaltak alapján. Hivatkozott a felperes arra is, hogy egészségi állapota folyamatosan romlik, a vastagbél problémái súlyosabbá váltak, amelyet a perben kirendelt szakértő nem megfelelő módon értékelt. Keringési problémái is fokozódtak, amelynek következtében agyi rögösödés (agyi infarctus) megállapítására is sor került időközben.
A Pp. 206. §-ának sérelmét is állította a felperes azzal, hogy a bíróság a tényállást nem megfelelő módon állapította meg, a felmerült bizonyítékok értékelésének figyelembe vétele nem megfelelő módon történt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Alperes érvelése szerint a felperes özvegyi nyugdíj feléledése iránti kérelmét a Tny. 53. § (1) bekezdés b) pontja, 47.§ (2) bekezdése és 4. § (1) bekezdés k) pontja rendelkezéseire figyelemmel kellett elbírálni, melyek szerint K. J. 1998. május 16-án bekövetkezett elhalálozásakor hatályos Tny. 7. § (1) bekezdése értelmében a felperesre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár a 62. életév, amelyet a (1959. 01.21-én született) felperes 2021. 01.21-én – az özvegyi nyugdíj megszűnését követő 10 éven túl – tölti be. Az első- és másodfokú szakhatósági állásfoglalás, valamint az igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye szerint a felperes megváltozott munkaképességűnek nem tekinthető és további, az özvegyi nyugdíjra jogosultság feléledésének feltételei sem állnak fenn. A felperesnek a másodfokú orvosi vizsgálatát követően bekövetkezett esetleges állapotrosszabbodása nem teszi jogszabálysértővé a társadalombiztosítási határozatokat.
Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogszerű és megalapozott jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a bíróság döntése érdemben helytálló és kellően megindokolt, a rendelkezésre álló szakvélemények között nincs olyan ellentmondás, amely a szakvélemény kiegészítését vagy új szakértő kirendelését indokolná.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbiak szerint.
A Kúriának a felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint azt kellett vizsgálnia, hogy a munkaügyi bíróság az eljárásjogi és anyagi jogi szabályokat betartva hozta-e meg döntését és mindezt abban a körben vizsgálta, amelyben a felülvizsgálati kérelem sérelmezte a munkaügyi bíróság ítéletét.
A Kúria a korábbi határozataiban (Mfv.III.10.447/2011/3; Mfv.III.10126/2011/3; Mfv. III. 10.091/2012/5.) rámutatott: a Pp. 182. § (3) bekezdése a perben kirendelt szakértő szakvéleményének aggályossága (homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével vagy a bizonyított tényekkel ellentétbe álló volta) feloldására alkalmas eljárási cselekményeket határozza meg. E rendelkezés alapján a bíróságnak a szakvélemény hiányosságait, ellentmondásosságait mindenek előtt a szakvéleményt adó szakértő nyilatkozatával, megnyilatkoztatásával kell pótolnia, illetve feloldania. A fél indítványa alapján, illetve, ha a perben hivatalból való bizonyításnak van helye hivatalból más szakértő kirendelésének akkor van helye, ha az előbbi eljárási cselekmény nem vezetett eredményre.
Peradatok szerint az elsőfokú orvosi bizottság 57%-os mértékűnek, míg a másodfokú orvosi bizottság 58%-os mértékűnek értékelte felperes egészségi állapotát. A perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő az egészségkárosodások kombinált összegzésével felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 41%-osnak, míg egészségi állapotát 59%-osnak értékelte 2013. márciusától folyamatosan véleményezhetőnek. A szakértő szakvéleményében a felperes perzisztáló szorongásos – depressziós zavar betegségéből eredő egészségkárosodási mértéket 15%-osnak, az irritábilis bélsyndroma megbetegedését 13%-osnak, idült hasnyálmirígy-gyulladás és reflux osenophagitis megbetegedését 5%-osnak, a méh és méhfüggelékek előrement eltávolítása a változókort megelőzően, méhnyakrák miatt megbetegedését 11%-osnak, az ágyéki gerinc meszesedése, ideggyöki tünetek nélkül megbetegedését 5%-osnak, vesecysta megbetegedését 4%-osnak, a száj egyéb részének jóindulatú daganata megbetegedését, a vérzsír rendellenesség megbetegedését és a szívbetegségét azzal, hogy tartós egészségkárosodásként nem értékelhető 0%-osnak véleményezte.
A felperes vitatta a szakértői szakvélemény megállapításait azzal, hogy részben a betegségeit nem vette figyelembe, részben azokat nem megfelelően értékelte, alacsonyabb százalékos mértéket adott, mint amelyet a NEFMI rendelet megengedett volna.
Az igazságügyi orvosszakértő szakértői nyilatkozatában rögzítette: "a 7/2012. (II.14.) NEFMI rendelet (a továbbiakban: R) 1. számú mellékletében szereplő táblázatokban megadott súlyossági kategóriák "lehetőséget adnak", melyen belül a szakértő szabadon differenciál. Az egyes súlyossági kategóriákon belüli kritériumok megléte és alátámasztottsága alapján minősíti a kategórián belül az egészségkárosodást a szakértő. Ugyancsak a tartós egészségkárosodások értékelésének alapelve, hogy nem önmagában a betegség meglétét, hanem a betegségnek a funkcionális állapotra terhelhetőségre gyakorolt tényleges hatását kell figyelembe venni a minősítés során. Az igazságügyi orvosszakértő felperes valamennyi betegségét figyelembe vette, részletesen indokolta, hogy az egyes határértékek között miért azt a %-os értéket adta, amelyet szakvéleménye kialakításánál rögzített". Mindezek után a szakvéleményében foglaltakat változatlanul fenntartotta.
A munkaügyi bíróság arra figyelemmel, hogy a közigazgatási eljárás során adott szakvélemények, illetőleg a perbeli szakvélemény lényeges kérdésben nem térnek el egymástól a szakértői szakvéleményt aggálytalannak értékelve állapította meg, hogy három egybehangzó szakvélemény a felperes egészségi állapotának mértékét 50% feletti értékben határozta meg, ezért a felperes nem minősült megváltozott munkaképességűnek.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a munkaügyi bíróság eljárása során nem sértette meg a Pp. 182. § (3) bekezdés rendelkezését.
A felperes ugyan felülvizsgálati kérelmében megjelölte a Pp. 183. § megsértését is azonban erre vonatkozóan semmifajta érvelést, vagy előadást nem tett. Ennek kapcsán a Kúria hangsúlyozza, hogy szakértői testület kirendelésére kizárólag a Pp. 183. § (1)-(2) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén van lehetőség, így az igazságügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott szakkérdésekre, vagy ha a perben felmerülő szakkérdés a 182. §-a alapján két egymástól független szakvélemény előterjesztése után a kirendelt szakértők személyes meghallgatása után sem tisztázható. A 183. § alkalmazására a korábban kifejtettek szerint akkor sem lett volna lehetőség, ha a felperes a szakvéleményt megalapozottan aggályossá tette volna.
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
A töretlen bírói gyakorlat értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat – azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
A jogerős ítélet ilyen jellegű eljárási fogyatékosságban nem szenved. A munkaügyi bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében logikai ellentmondás nélkül értékelte, ezért a Pp. 206. § (1) bekezdésének sérelme sem állapítható meg.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
Az alperes és az alperesi beavatkozó a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. §(2) bekezdése alapján e tárgyban mellőze a határozat hozatalt.
A Kúria a teljes egészében pervesztest képviselő pártfogó ügyvéd felülvizsgálati eljárásban felmerült díjáról a 2003. évi LXXX. törvény 11/A. §-a, a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján határozott.
Budapest, 2015. szeptember 7.
Dr. Zanathy János sk. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin sk. előadó bíró,   Dr. Magyarfalvi Katalin sk.bíró
(Kúria Mfv. III. 10.134/2015.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.