BH 2015.12.334

A munkavállaló a megfelelő szintű, eredményes munkavégzésre attól függetlenül köteles, hogy előzetesen tájékoztatták arról, miszerint ellenkező esetben a munkaviszonyát megszüntetik [2012. évi I. tv. (Mt.) 6., 18., 52., 64. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes keresete a munkáltatói felmondás jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát a 2013. június 12-én kelt felmondással. Kötelezte az alperest a felperes javára kártérítés megfizetésére.
[3] Az általa megállapított tényállás szerint a felperes 2012. február 27-től állt az alperesnél munkaviszonyban MES támoga...

BH 2015.12.334 A munkavállaló a megfelelő szintű, eredményes munkavégzésre attól függetlenül köteles, hogy előzetesen tájékoztatták arról, miszerint ellenkező esetben a munkaviszonyát megszüntetik [2012. évi I. tv. (Mt.) 6., 18., 52., 64. §].
[1] A felperes keresete a munkáltatói felmondás jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát a 2013. június 12-én kelt felmondással. Kötelezte az alperest a felperes javára kártérítés megfizetésére.
[3] Az általa megállapított tényállás szerint a felperes 2012. február 27-től állt az alperesnél munkaviszonyban MES támogatási mérnök munkakörben. A munkaviszonya kezdetén tájékoztatták arról, hogy az alperes a munkájáról éves értékelést készít. Annak menetét a felperes ismerte, és a humánerőforrás-osztályon dolgozó kollégától azt a tájékoztatást kapta, hogy az értékelésnek a prémium-, illetőleg a bónuszjuttatásnál van jelentősége.
[4] A felperes közvetlen felettese, Cs. A. 2012. április és 2013. április 1. közötti időszakra a felperesről éves értékelést készített. Ennek összesített eredménye 1,93 pont volt (az elérhető 5-ből). A felperes az értékelés eredményére észrevételt nem tett.
[5] 2013. évben a csoportos létszámleépítés során a munkáltató a fizikai állomány esetében az értékelés eredményeit figyelembe vette. A 2013. május 29-én tartott vezetőségi ülésen pedig arról döntöttek, hogy annak a munkavállalónak, akinek a teljesítményértékelés-eredménye a 2 pontot nem éri el, a munkaviszonyát megszüntetik.
[6] A munkáltató a felperessel felmondást közölt a 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 65-70. §-aira hivatkozva. Az indokolás szerint a felperes elmúlt évi teljesítménye nem éri el a munkáltató vezetőségi döntése során meghatározott elvárt teljesítményszintet, ezért a munkaviszonya nem tartható fenn, annak megszüntetésére a felperes képességével összefüggő okból került sor.
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság az Mt. 64. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdése, 65. § (1) bekezdése, 66. § (1)-(2) bekezdése alapján, figyelemmel a 6. § (4) bekezdésére is, jogellenesnek találta a munkáltató felmondását.
[8] Az elsőfokú bíróság érvelése szerint azon lényeges körülményről, miszerint az értékelés eredményeként a munkaviszony megszüntetésre kerülhet, tájékoztatni kellett volna a munkavállalót. Ezen kötelezettsége alól nem mentesítette az alperest az, hogy a teljesítményértékelés után került sor azon vezetői döntés meghozatalára, miszerint a 2-es szintet el nem érő munkavállalók munkaviszonyát megszüntetik.
[9] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vezetőségi ülésen hozott döntés alkalmazására csak az azt követően keletkezett teljesítményértékelések eredményei alapján kerülhetett volna sor, de csak ha a munkavállalót erről a lényeges körülményről megelőzően tájékoztatják. A teljesítményértékelés felmondási okként való értékelése olyan körülménynek minősül, amely lényegesnek tekinthető a munkaviszony vonatkozásában. Ezért ezen tájékoztatási kötelezettségből adódóan a munkáltató felmondása nem jogszerű.
[10] Az Mt. 82. § (1) és (2) bekezdésre alapítottan kötelezte az alperest kártérítés megfizetésére.
[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a teljesítményértékelést az alperes 2013. március 29-én végezte el a felperes esetében, és hogy 2013. június 12-án kelt felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát.
[13] A kiegészített tényállás alapján is egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével.
[14] Utalt az MK 95. számú állásfoglalás III. pontjára azzal, hogy nincs helye olyan új felmondási ok bizonyításának, amelyeknek közlése a felmondásban nem történt meg.
[15] Az alperes a felmondását arra az egyetlen okra alapította, hogy a felperes 2013. március 29-i teljesítményértékelésének eredménye 1,93 volt, amely nem éri el a vezetőség által - egyébként 2013. május 29-én - meghatározott elvárt teljesítményszintet. Ezt az okot a felperes az eljárás során nem vitatta, arra hivatkozott már a keresetlevelében is, hogy nem kapott tájékoztatást, miszerint a teljesítményértékelés eredménye kihatással van a munkaviszony fenntartására. Ehhez képest annak bizonyítása, hogy a felperes nem tett eleget az Mt. 52. § (1) bekezdés a) pontjában írt kötelezettségének, mert a munkavégzése lassú volt, gyakran késedelmes, feladatait a vezetője iránymutatása ellenére sem tudta ellátni, már meghaladja a felmondásban közölt indokolás kereteit, ezért a jogvita eldöntése során figyelembe venni nem lehet.
[16] A másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú ítélet jogi indokait az Mt. 6. § (2) bekezdésében és a 18. § (1) bekezdésében írt szabályozással.
[17] Levont következtetése szerint a teljesítményértékelés eredménye felmondási okként csak azt követő értékelés esetén lett volna figyelembe vehető, hogy az erről hozott döntést a munkavállalókkal a munkáltató ismertette, a kellő tájékoztatást megadta. Az 1/2009. (VI. 27.) PK véleményből sem következik, hogy a bíróságot tájékoztatási kötelezettség terhelné a védekezés lehetséges irányai tekintetében.
[18] Az alperes a perben nem állította, de nem is állíthatta, hogy a felperest tájékoztatta arról, miszerint annak a nem fizikai állományú munkavállalónak a munkaviszonya is megszüntetésre kerül, akinek a teljesítményértékelése a 2 pontot nem éri el. Ezért az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 3. § (3) bekezdését és az 1/2009. (VI. 27.) PK véleményben foglaltakat, amely előírások csak a bizonyítandó tényállításokra vonatkoznak.
[19] A törvényszék álláspontja szerint a felmondás indokolásában közölt ok valós, de megfelelő tájékoztatás hiányában okszerűen nem vezethetett a munkaviszony jogszerű megszüntetéséhez.
[20] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt. 6. § (2), (4) bekezdését, 18. § (1) bekezdését, 66. § (2) bekezdését, Pp. 3. § (3) bekezdését, 163. §-át, 206. §-át sérti.
[21] Hangsúlyozta, miszerint a felperes személyesen kifejtette, hogy a teljesítményértékelés szempontjaival nem értett egyet, mert azokat nem találta objektíven mérhetőnek, és a kapott pontokat is vitatta. Az elsőfokú bíróság tanúmeghallgatást rendelt el, valamint okirati bizonyítást folytatott le a felperes teljesítményértékelésére vonatkozóan. Tehát az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy milyen okból kapott a felperes 1,93 pont eredményű értékelést a teljesítményére. Döntésük meghozatalakor azonban az eljáró bíróságok ezen okoknak nem tulajdonítottak jelentőséget, mert azt találták perdöntőnek, hogy a felperes nem kapott előzetes tájékoztatást a teljesítményértékelés következményéről. A másodfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdését megsértve, az 1/2009. (VI. 27.) PK véleménnyell ellentétesen foglalt állást az elsőfokú bíróság bizonyításra vonatkozó tájékoztatása jogszerűségéről. Az alperes ugyanis nem kapott arról tájékoztatást, miszerint bizonyítania szükséges, hogy a felperes figyelmét felhívták a teljesítményértékelés eredményének következményére, és milyen tartalommal.
[22] A bíróságok megalapozatlanul fogadták el tényként a felperes állítását, miszerint nem kapott tájékoztatást arról, hogy a teljesítményértékelése kihathat a munkaviszonya fenntartására. Cs. A. erre vonatkozó nyilatkozatának nincs jelentősége, mert a tanú nem volt munkáltatóijogkör-gyakorló.
[23] A munkáltatót külön tájékoztatási kötelezettség nem terheli arra vonatkozóan, hogy ha a munkavállaló a munkáját nem végzi megfelelően, akkor a munkaviszony megszüntetésének ez az alapja lehet. A munkavállaló munkavégzésére vonatkozó kötelezettségeit az Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontja tartalmazza. Az alapvető kötelezettségekről pedig nem kell külön a munkavállalót tájékoztatni. Nincs semmilyen előírás arra vonatkozóan sem, hogy a munkáltató a munkavállaló munkáját miként értékelheti.
[24] A felperes teljesítményértékelésének eredménye az 5-ös elérhető ponthoz képest jelentősen alacsony volt, de e-mailekkel és tanúval is igazolta az alperes, hogy a munkavégzése rendkívül lassú, késedelmes volt, gyakran segítségre szorult. Az értékelést a felperes a per során nem vitatta. Megállapítható tehát, hogy a felperes munkavégzése nem volt megfelelő, erre alapítottan jogszerűen szüntethette meg a munkaviszonyt a munkáltató.
[25] Amennyiben megállapítható is lenne, hogy a felperes nem kapott előzetes tájékoztatást a teljesítményértékelés lehetséges következményéről, akkor sem lehet ezt a felmondás okszerűsége körében értékelni az MK 95. számú állásfoglalás alapján. A felmondás okszerűsége ugyanis azt jelenti, hogy a valós felmondási ok mellett valóban lehetetlen a munkaviszony további fenntartása. Az állásfoglalás egyetlen rendelkezéséből sem következik, hogy a felmondási indokolás okszerűsége körében kellene értékelni a perbeli vita tárgyát képező tájékoztatás teljesítését vagy annak elmulasztását.
[26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
[27] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[28] Az alperes a felperes felmondását a képességével összefüggő okra, nem megfelelő teljesítményére alapította, amely a teljesítményértékelésének eredményében (1,93) nyilvánult meg, mert nem érte el a munkáltató vezetőségének döntése által meghatározott szintet. Ezért megalapozatlan a törvényszék álláspontja, miszerint a felmondás jogszerűsége körében értékelendő a felperes védekezésére tekintettel azon körülmény, hogy kapott-e tájékoztatást a teljesítményértékelés eredményének munkaviszonyt megszüntető következményéről. A munkavállaló ugyanis a megfelelő szintű eredményes munkavégzésre attól függetlenül köteles, hogy tájékoztatnák arról, miszerint ellenkező esetben a munkaviszonyát megszüntetik. Következésképp e tájékoztatás hiánya nem hat ki a valós felmondási ok okszerűségére.
[29] A felperes a teljesítményértékelés lezárultát követően, a felmondás jogellenességének megállapítása iránti perben sem volt elzárva attól, hogy az értékelés eredményét vitassa, ezáltal igazolja, hogy a felmondásban felhozott ok jogszerűen nem alapozza meg a munkáltató intézkedését.
[30] A felmondásban szereplő okok valóságának, okszerűségének, így a munkáltatói intézkedés jogszerűségének bizonyítása a munkáltatót terheli az Mt. 64. § (2) bekezdése alapján. E körben nem volt elzárható attól, hogy a felmondás megalapozottságát a perben igazolja, vagyis az annak alapul szolgáló teljesítményértékelés eredményét, annak megalapozottságát bizonyítsa. Így nem lett volna mellőzhető az általa felajánlott, és első fokon lefolytatott bizonyítás eredményének az értékelése annak megállapíthatósága érdekében, hogy az Mt. 52. § (1) bekezdés a) pontjában írt kötelezettségeinek a felperes eleget tett-e.
[31] Eltérő jogi álláspontja folytán azonban a törvényszék a fellebbezés ezen érvelésével érdemben nem foglalkozott. Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Mfv. I. 10.062/2015.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Fazekas Tünde ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kozma Anna által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 3.M.430/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.520/2014/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

v é g z é s t :

A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.520/2014/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a törvényszéket új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
Az alperes felülvizsgálati eljárási költségét 40.000 (negyvenezer) forintban és 10.800 (tízezer-nyolcszáz) forint áfában, a felülvizsgálati eljárás illetékét 420.000 (négyszázhúszezer) forintban állapítja meg.

I n d o k o l á s

A felperes keresete a munkáltatói felmondás jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát a 2013. június 12-én kelt felmondással. Kötelezte az alperest a felperes javára kártérítés, valamint elsőfokú perköltség, és az állam javára kereseti illeték megfizetésére.
Az általa megállapított tényállás szerint a felperes 2012. február 27-étől állt az alperesnél munkaviszonyban MES támogatási mérnök munkakörben. A munkaviszonya kezdetén tájékoztatták arról, hogy éves értékelést készít a munkájáról az alperes. Annak menetét a felperes ismerte, és a Humán-Erőforrás Osztályon dolgozó kollégától azt a tájékoztatást kapta, hogy az értékelésnek a prémium-, illetőleg a bónuszjuttatásnál van jelentősége.
A felperes közvetlen felettese, Cs. A. 2012. április és 2013. április 1. közötti időszakra a felperesről éves értékelést készített. Ennek összesített eredménye 1,93 pont volt (az elérhető 5-ből). A felperes az értékelés eredményére észrevételt nem tett.
2013. évben a csoportos létszámleépítés során a munkáltató a fizikai állomány esetében az értékelés eredményeit figyelembe vette. A 2013. május 29-én tartott vezetőségi ülésen pedig arról döntöttek hogy annak a munkavállalónak, akinek a teljesítményértékelés eredménye a 2 pontot nem éri el, a munkaviszonyát megszüntetik.
A munkáltató a felperessel felmondást közölt a 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 65-70. §-aira hivatkozva. Az indokolás szerint a felperes elmúlt évi teljesítménye nem éri el a munkáltató vezetőségi döntése során meghatározott elvárt teljesítményszintet, ezért a munkaviszonya nem tartható fenn, annak megszüntetésére a felperes képességével összefüggő okból került sor.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság az Mt. 64. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdése, 65. § (1) bekezdése, 66. § (1) - (2) bekezdés alapján figyelemmel a 6. § (4) bekezdésére is, jogellenesnek találta a munkáltató felmondását.
Az elsőfokú bíróság érvelése szerint azon lényeges körülményről, miszerint az értékelés eredményeként a munkaviszony megszüntetésre kerülhet, tájékoztatni kellett volna a munkavállalót. Ezen kötelezettsége alól nem mentesítette az alperest az, hogy a teljesítményértékelés után került sor azon vezetői döntés meghozatalára, miszerint a 2-es szintet el nem érő munkavállalók munkaviszonyát megszüntetik.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vezetőségi ülésen hozott döntés alkalmazására csak az azt követően keletkezett teljesítményértékelések eredményei alapján kerülhetett volna sor, de csak ha a munkavállalót erről a lényeges körülményről megelőzően tájékoztatják. A teljesítményértékelés felmondási okként való értékelése olyan körülménynek minősül, amely lényegesnek tekinthető a munkaviszony vonatkozásában. Ezért ezen tájékoztatási kötelezettségből adódóan a munkáltató felmondása nem jogszerű.
Az Mt. 82. § (1) és (2) bekezdésre alapítottan kötelezte az alperest kártérítés megfizetésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest a felperes javára másodfokú perköltség, az állam javára fellebbezési illeték megfizetésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a teljesítményértékelést az alperes 2013. március 29-én végezte el a felperes esetében, és hogy 2013. június 12-án kelt felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát.
A kiegészített tényállás alapján is egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével.
Utalt az MK 95. számú állásfoglalás III. pontjára azzal, hogy nincs helye olyan új felmondási ok bizonyításának, amelyeknek közlése a felmondásban nem történt meg.
Az alperes a felmondását arra az egyetlen okra alapította, hogy a felperes 2013. március 29-ei teljesítményértékelésének eredménye 1,93 volt, amely nem éri el a vezetőség által – egyébként 2013. május 29-én – meghatározott elvárt teljesítményszintet. Ezt az okot a felperes az eljárás során nem vitatta, arra hivatkozott már a keresetlevelében is, hogy nem kapott tájékoztatást, miszerint a teljesítményértékelés eredménye kihatással van a munkaviszony fenntartására. Ehhez képest annak bizonyítása, hogy a felperes nem tett eleget az Mt. 52. § (1) bekezdés a) pontjában írt kötelezettségének, mert a munkavégzése lassú volt, gyakran késedelmes, feladatait a vezetője iránymutatása ellenére sem tudta ellátni, már meghaladja a felmondásban közölt indokolás kereteit, ezért a jogvita eldöntése során figyelembe venni nem lehet.
A másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú ítélet jogi indokait az Mt. 6. § (2) bekezdésében és a 18. § (1) bekezdésében írt szabályozással.
Levont következtetése szerint a teljesítményértékelés eredménye felmondási okként csak azt követő értékelés esetén lett volna figyelembe vehető, hogy az erről hozott döntést a munkavállalókkal a munkáltató ismertette, a kellő tájékoztatást megadta. Az 1/2009. (VI. 27.) PK véleményből sem következik, hogy a bíróságot tájékoztatási kötelezettség terhelné a védekezés lehetséges irányai tekintetében.
Az alperes a perben nem állította, de nem is állíthatta, hogy a felperest tájékoztatta arról, miszerint annak a nem fizikai állományú munkavállalónak a munkaviszonya is megszüntetésre kerül, akinek a teljesítményértékelése a 2 pontot nem éri el. Ezért az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 3. § (3) bekezdését és az 1/2009. (VI. 27.) PK véleményben foglaltakat, amely előírások csak a bizonyítandó tényállításokra vonatkoznak.
A törvényszék álláspontja szerint a felmondás indokolásában közölt ok valós, de megfelelő tájékoztatás hiányában okszerűen nem vezethetett a munkaviszony jogszerű megszüntetéséhez.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt. 6. § (2), (4) bekezdését, 18. § (1) bekezdését, 66. § (2) bekezdését, Pp. 3. § (3) bekezdését, 163. §-át, 206. §-át sérti.
Hangsúlyozta, miszerint a felperes személyesen kifejtette, hogy a teljesítményértékelés szempontjaival nem értett egyet, mert azokat nem találta objektíven mérhetőnek, és a kapott pontokat is vitatta. Az elsőfokú bíróság tanúmeghallgatást rendelt el, valamint okirati bizonyítást folytatott le a felperes teljesítményértékelésére vonatkozóan. Tehát az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy milyen okból kapott a felperes 1,93 pont eredményű értékelést a teljesítményére. Döntésük meghozatalakor azonban az eljáró bíróságok ezen okoknak nem tulajdonítottak jelentőséget, mert azt találták perdöntőnek, hogy a felperes nem kapott előzetes tájékoztatást a teljesítményértékelés következményéről. A másodfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdését megsértve, az 1/2009. (VI.24.) PK véleménnyel ellentétesen foglalt állást az elsőfokú bíróság bizonyításra vonatkozó tájékoztatása jogszerűségéről. Az alperes ugyanis nem kapott arról tájékoztatást, miszerint bizonyítania szükséges, hogy a felperes figyelmét felhívták a teljesítményértékelés eredményének következményére, és milyen tartalommal.
A bíróságok megalapozatlanul fogadták el tényként a felperes állítását, miszerint nem kapott tájékoztatást arról, hogy a teljesítményértékelése kihathat a munkaviszonya fenntartására. Cs. A. erre vonatkozó nyilatkozatának nincs jelentősége, mert a tanú nem volt munkáltatói jogkörgyakorló.
A munkáltatót külön tájékoztatási kötelezettség nem terheli arra vonatkozóan, hogy ha a munkavállaló a munkáját nem végzi megfelelően, akkor a munkaviszony megszüntetésének ez az alapja lehet. A munkavállaló munkavégzésére vonatkozó kötelezettségeit az Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontja tartalmazza. Az alapvető kötelezettségekről pedig nem kell külön a munkavállalót tájékoztatni. Nincs semmilyen előírás arra vonatkozóan sem, hogy a munkáltató a munkavállaló munkáját miként értékelheti.
A felperes teljesítményértékelésének eredménye az 5-ös elérhető ponthoz képest jelentősen alacsony volt, de e-mailekkel és tanúval is igazolta az alperes, hogy a munkavégzése rendkívül lassú, késedelmes volt, gyakran segítségre szorult. Az értékelést a felperes a per során nem vitatta. Megállapítható tehát, hogy a felperes munkavégzése nem volt megfelelő, erre alapítottan jogszerűen szüntethette meg a munkaviszonyt a munkáltató.
Amennyiben megállapítható is lenne, hogy a felperes nem kapott előzetes tájékoztatást a teljesítményértékelés lehetséges következményéről, akkor sem lehet ezt a felmondás okszerűsége körében értékelni az MK.95. számú állásfoglalás alapján. A felmondás okszerűsége ugyanis azt jelenti, hogy a valós felmondási ok mellett valóban lehetetlen a munkaviszony további fenntartása. Az állásfoglalás egyetlen rendelkezéséből sem következik, hogy a felmondási indokolás okszerűsége körében kellene értékelni a perbeli vita tárgyát képező tájékoztatás teljesítését, vagy annak elmulasztását.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az alperes a felperes felmondását a képességével összefüggő okra, nem megfelelő teljesítményére alapította, amely a teljesítményértékelésének eredményében (1,93) nyilvánult meg, mert nem érte el a munkáltató vezetőségének döntése által meghatározott szintet. Ezért megalapozatlan a törvényszék álláspontja, miszerint a felmondás jogszerűsége körében értékelendő a felperes védekezésére tekintettel azon körülmény, hogy kapott-e tájékoztatást a teljesítményértékelés eredményének munkaviszonyt megszüntető következményéről. A munkavállaló ugyanis a megfelelő szintű eredményes munkavégzésre attól függetlenül köteles, hogy tájékoztatnák arról, miszerint ellenkező esetben a munkaviszonyát megszüntetik. Következésképp nem hat ki a valós felmondási ok okszerűségére e tájékoztatás hiánya.
A felperes a teljesítményértékelés lezárultát követően, a felmondás jogellenességének megállapítása iránti perben sem volt elzárva attól, hogy az értékelés eredményét vitassa, ezáltal igazolja, hogy a felmondásban felhozott ok jogszerűen nem alapozza meg a munkáltató intézkedését.
A felmondásban szereplő okok valóságának, okszerűségének, így a munkáltatói intézkedés jogszerűségének bizonyítása a munkáltatót terheli az Mt. 64. § (2) bekezdés alapján. E körben nem volt elzárható attól, hogy a felmondás megalapozottságát a perben igazolja, vagyis az annak alapul szolgáló teljesítményértékelés eredményét, annak megalapozottságát bizonyítsa. Így nem lett volna mellőzhető az általa felajánlott, és első fokon lefolytatott bizonyítás eredményének az értékelése annak megállapíthatósága érdekében, hogy az Mt. 52. § (1) bekezdés a) pontjában írt kötelezettségeinek a felperes eleget tett-e.
Eltérő jogi álláspontja folytán azonban a törvényszék a fellebbezés ezen érvelésével érdemben nem foglalkozott. Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felülvizsgálati eljárásban az alperes oldalán felmerült költséget, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékét a Pp. 275. § (5) bekezdés alapján a Kúria csak megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni.
Budapest, 2015. június 17.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.062/2015.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.