AVI 2015.11.93

Az illetékügy folyamán a hatóság intézkedési kötelezettsége az ügyfél kérelmére indult eljárást nem alakítja át hivatalbóli eljárássá [1990. évi XCIII. tv. 19. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2009. július 15-én a 0463/14, 0463/123, 0463/124, 0463/127 helyrajzi számú ingatlanokat
278 607 280 Ft vételárért megvásárolta. Az adásvételi szerződés 11. pontja szerint a vevő az ingatlanokat továbbértékesítés céljából vette meg, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. §-ában foglalt kedvezmény alkalmazását kérte.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága a 2009. november 16. napján kelt határozatával a felperes te...

AVI 2015.11.93 Az illetékügy folyamán a hatóság intézkedési kötelezettsége az ügyfél kérelmére indult eljárást nem alakítja át hivatalbóli eljárássá [1990. évi XCIII. tv. 19. § (1) bek.].
A felperes 2009. július 15-én a 0463/14, 0463/123, 0463/124, 0463/127 helyrajzi számú ingatlanokat
278 607 280 Ft vételárért megvásárolta. Az adásvételi szerződés 11. pontja szerint a vevő az ingatlanokat továbbértékesítés céljából vette meg, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. §-ában foglalt kedvezmény alkalmazását kérte.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága a 2009. november 16. napján kelt határozatával a felperes terhére kedvezményes, 2%-os illetékkulccsal számolva 6 965 182 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéket írt elő azzal, hogy amennyiben a vagyonszerző a megszerzett ingatlanokat a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésétől számított két éven belül nem értékesíti tovább, az egyébként fizetendő, illetve a megállapított kedvezményes illeték kétszeresét kell megfizetnie.
A felperes az ingatlan vállalt továbbértékesítésének nem tett eleget, ezért a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bács-Kiskun Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2011. szeptember 29. napján kelt határozatával 55 721 456 Ft illeték megfizetésére kötelezte. Döntését az Itv. 23/A. § (1), (7) bekezdései alapján hozta meg, az 19. § (1) bekezdése szerinti 10%-os illetékkulccsal számolva.
A felperes fellebbezésében nem vitatta az illeték kiszabását, sérelmezte azonban annak mértékét. Álláspontja szerint az adóhatóságnak az Itv. 19. § (1) bekezdésének a 2010. január 1-jétől hatályos, a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Mód.tv.) 70. §-ával módosított rendelkezései alapján nem 10%-os, hanem 4%-os illetékkulccsal kellett volna megállapítania az illeték mértékét, mivel a folyamatban lévő fizetési meghagyásos eljárás új eljárásnak minősül.
Az alperes a 2011. december 12-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az eljárás megindulásának kezdő időpontja az a nap, amikor az adásvételi szerződést a vagyonszerző a földhivatalhoz benyújtotta: 2009. július 22., és ez a Mód. tv. hatálybalépése előtt történt. A Mód.tv. szabályai tehát felperes ügyében nem alkalmazhatók.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, és az illeték mértékének 13 930 364 Ft-ra való mérsékelését kérte. Fenntartotta a fellebbezésében foglaltakat, kifejtette, hogy az illetékfizetési kötelezettség keletkezésének időpontja az a nap, amikor a vállalt továbbértékesítési határidő letelik, az ekkor induló új eljárás keretében kerül sor az illeték kiszabására, már 2010. január 1-je után és a Mód.tv. hatálya alatt.
Az elsőfokú bíróság egyet értett a keresetben foglaltakkal, ezért jogerős ítéletével az alperes határozatát megváltoztatva az illetéket 13 930 364 Ft-ra mérsékelte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Mód.tv.-nek az Itv. 19. § (1) bekezdését megváltoztató rendelkezésének a hatályba léptetését szabályozó 213. § (1) bekezdését tévesen értelmezte és alkalmazta. Az alperes fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Itv. 18. § (1) bekezdése alapján ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. Az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerint ingatlan tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2%-a, ha a vagyonszerző legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozatban vállalja, hogy az ingatlant az illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított két éven belül eladja. Az Itv. 23/A. § (6) bekezdése értelmében amennyiben a továbbértékesítés megtörténtét az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonjog-változás nem igazolja, a vagyonszerzésre a 19. § (1) bekezdése, illetve a 21. § (1) bekezdése alapján egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének kétszeresét az állami adóhatóság a vagyonszerző terhére pótlólag előírja.
A felperes nem vitatta, hogy vállalása ellenére az ingatlanokat a megszabott határidő alatt nem értékesítette tovább, illetve, hogy emiatt írhatott elő az adóhatóság a terhére pótlólag illetéket az Itv. 23/A. § (6) bekezdése alapján, sérelmezte azonban az alkalmazott adókulcsot.
Az Itv. 19. §-ának 2009. december 31-éig hatályos (1) bekezdése szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%.
Az Itv. 19. §-ának 2010. január 1-jétől hatályos (1) bekezdése értelmében a visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 4%, ingatlan, illetve belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetén ingatlanonként 1 milliárd forintig 4%, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2%, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint.
Az Itv. 19. § (1) bekezdését 2010. január 1-jei hatállyal a Mód.tv. 70. § (1) bekezdése változtatta meg, a hatálybalépéséről a 213. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az Itv. e törvénnyel megállapított rendelkezéseit a hatálybalépésüket követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetve indult eljárásokban kell alkalmazni.
A felperes 2009. évben vásárolta meg az ingatlanokat, az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében a továbbértékesítésre meghatározott két éves időtartam 2011. évben telt le, amely közben, 2010. január 1-jei hatállyal történt az Itv. 19. § (1) bekezdésének a Mód.tv.-nyel való módosítása. Az alperesnek ezért eljárása során meg kellett határoznia, hogy az Itv. 19. § (1) bekezdésének mely időpontban hatályos rendelkezései szerinti illetékkulccsal szabja ki az illetéket.
Az Itv. két illeték nemet különböztet meg: a vagyonszerzési (öröklési, ajándékozási, visszterhes vagyonátruházási) és az eljárási (államigazgatási, bírósági) illetéket (Itv. 1. §). A felperes vagyont szerzett, az ingatlana megvásárlásának bejelentésével vagyonszerzési ügye indult, amelynek során vagyonátruházási illetéket köteles fizetni. A vagyonszerzési ügye a Mód.tv. hatálybalépését megelőzően indult, és nem azt követően jutott az állami adóhatóság tudomására, ezért abban a Mód.tv. 213. § (1) bekezdése alapján az Itv.-nek a Mód.tv.-nyel megállapított rendelkezései [a Mód.tv. 70. § (1) bekezdésével megállapított Itv. 19. § (1) bekezdése] nem alkalmazható.
A felperes illetékügye vagyonszerzési ügy, az illeték tárgya a vagyonszerzés, és nem államigazgatási vagy bírósági eljárás, amelyből következően a vagyonátruházási illeték kiszabása során nem eljárási illeték megfizetésére kötelezett, így a Mód.tv. 213. § (1) bekezdés második fordulata ("illetve indult eljárásokban kell alkalmazni") ügyében vonatkozó tényállás hiányában nem alkalmazható.
A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik [Itv. 3. § (3) bekezdés]. Az ingatlan tulajdonjogának a megszerzését az ingatlanügyi hatósághoz be kell jelenteni illetékkiszabásra [Itv. 91. § (1) bekezdés], és kiszabás alapján pénzzel kell megfizetni a vagyonszerzési illetéket [Itv. 77. § a) pont]. A felperes ingatlanokat vásárolt, vagyonszerzésének bejelentésekor a hatóságtól kedvezményes illetékkulcs alkalmazását kérte, az Itv. a kedvezmény feltételeinek teljesítéséhez években megszabott határidőt biztosított, ezt nem teljesítette, a kedvezményes illetékkulccsal számolt illeték megfizetésére ezért nem jogosult. Az egy alkalommal (2009-ben) megtörtént vagyonszerzések indították el az illetékügyet, amely befejezéséhez a kedvezmény feltételeiből adódóan időtartamnak (2 év) kell eltelnie, eredménye pedig a vagyonszerző teljesítésének, illetve a felperes esetében a törvényi feltétel teljesítetlenségének a jogkövetkezménye.
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénynek (a továbbiakban: Ket.) a döntés módosítását szabályozó 114. §-ára tényállási alap nélkül hivatkozott. Közigazgatási perben a Pp. XX. fejezetében szabályozott speciális rendelkezések alapján az ügyfél jogszabálysértésre alapítottan [Pp. 330. § (2) bekezdés] kérheti a határozatok felülvizsgálatát, amelyek jogszerűségéről a bíróság a Pp. 324. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 215. §-a értelmében dönt a kereseti kérelem keretei között. Felperes keresetében a Ket. valamely jogszabályhelyére alapítottan nem kérte a határozatok felülvizsgálatát.
Az Itv. 88. §-ának (1) bekezdése szerint az e törvényben külön nem szabályozott eljárási kérdésekre az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezései irányadóak. Az Art. 5. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az Art. másként nem rendelkezése esetén alkalmazható a Ket. A perbeli illetékjogi kérdésre az Itv. rendelkezéseit kell alkalmazni, a Mód.tv. illetve az Itv. szabályozása kifejezett, egyértelmű, és elsődleges a Ket.-hez képest, ezért a perbeli anyagi jogi jogkérdést az Itv. és nem a Ket. eljárási szabályai alapján kellett eldönteni.
Az Itv.-ben 2008. január 1-jétől hatályos az a rendelkezés, hogy a továbbértékesítés megtörténtét nem a vagyonszerző igazolja, hanem azt (az eljárás egyszerűsítése érdekében) az adóhatóság ellenőrzi. Az illetékügy folyamán a hatóság intézkedési kötelezettsége az ügyfél kérelmére indult, illetékkedvezmény iránti eljárást nem alakítja át hivatalbóli eljárássá, ezért jogi szabályozás hiányában felperes illetékügyének nincs alapügy, illetve hivatalból indult új eljárási része, az elsőfokú bíróság ellentétes álláspontja téves. Az adóhatóság tehát jogszerűen szabta ki felperes vagyonszerzési ügyében az illetéket az Itv. 19. § (1) bekezdésében meghatározott 10%-os illetékkulcs alkalmazásával.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Kfv. V. 35.710/2012/3.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.