adozona.hu
AVI 2015.11.92
AVI 2015.11.92
Annak megítéléséhez, hogy az Itv. fogalomrendszere szerinti ingatlannak minősül-e a berendezés, gép, az épületet mint egészet funkcionális egységnek kell tekinteni (1990. évi XCIII. tv. 18. §, 102. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2010. április 28. napján kelt adásvételi szerződéssel felszámolási eljárás keretében vásárolta meg a S.-don található "kivett, üzemi terület", "kivett, ülepítő tó", "kivett üzemi terület", "növényolaj présüzem" és "kivett, agyaggödör" megnevezésű területeket, továbbá a présüzem technológiai berendezéseit. A felperes az illetékekről szóló 1990. XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti illetékkedvezmény biztosítását kérte. Az ingatlanok szerződés ...
AVI 2015.11.92 Annak megítéléséhez, hogy az Itv. fogalomrendszere szerinti ingatlannak minősül-e a berendezés, gép, az épületet mint egészet funkcionális egységnek kell tekinteni (1990. évi XCIII. tv. 18. §, 102. §).
A felperes a 2010. április 28. napján kelt adásvételi szerződéssel felszámolási eljárás keretében vásárolta meg a S.-don található "kivett, üzemi terület", "kivett, ülepítő tó", "kivett üzemi terület", "növényolaj présüzem" és "kivett, agyaggödör" megnevezésű területeket, továbbá a présüzem technológiai berendezéseit. A felperes az illetékekről szóló 1990. XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti illetékkedvezmény biztosítását kérte. Az ingatlanok szerződés szerinti vételára együttesen nettó 162 000 000 Ft volt, míg a berendezések vételára nettó 438 000 000 Ft. Az elsőfokú adóhatóság az új eljárásban a vagyontárgyak forgalmi értékét a szerződésben írt, bejelentett nettó értéken állapította meg akként, hogy a szerződés 2. számú mellékletében 1-94. sorszámmal felsorolt berendezéseket - a 93. sorszámú kivételével - a 4767/62. helyrajzi számú "kivett üzemi terület növényolaj présüzem" ingatlan alkotórészi kapcsolatban álló berendezéseként vette figyelembe és az ingatlan, valamint berendezések együttes forgalmi értékét 598 500 000 Ft-ban határozta meg. A 2%-os mértékű illetékkulcs alkalmazásával pedig 11 970 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú hatóság által lefolytatott helyszíni szemle során bizonyítást nyert, hogy a szerződésben meghatározott berendezések az ingatlanokkal alkotórészi kapcsolatban állnak, mert olyképpen vannak tartósan egyesítve azzal, hogy azok elválasztásával az ingatlanok vagy a berendezések értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását és a határozatban kiszabott 11 970 000 Ft illeték 3 586 000 Ft-ra történő csökkentését kérte. Szerinte a 436 500 000 Ft vételárú eszközök tekintetében az alperes tévesen állapította meg, hogy azok az ingatlan alkotórészét képezik, azok helyes minősítése az üzem rendeltetésszerű használatához szükséges tartozékok, ezért az Itv. 102. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem képezhetik illetékkiszabás alapját. A felperes műszaki szakértő kirendelését kérelmezte az adásvételi szerződés mellékletében felsorolt eszközök alkotórészi, tartozéki minősítésének megállapítása érdekében.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét a műszaki szakértői vélemény beszerzését követően sem osztotta. A beszerzett szakvélemény alapján rögzítette ugyan, hogy az üzem működéséhez szükséges eszközök elbontható módon vannak odaerősítve, - melyek elválasztásával sem az ingatlan, sem a leválasztott rész nem pusztulna el és a földterület továbbra is használható lenne - azonban a megszerzett ingatlan forgalmi értékét a technológia adja, hiszen annak beépítésével vált az üzemi területté. Nézete szerint az ingatlanon található felépítmény értéke és használhatósága az eszközök eltávolításával számottevően csökkenne, ezért a földrészletre telepített növényolaj présüzem technikai eszközei, berendezései az ingatlannal alkotórészi kapcsolatban állnak, és mint ilyenek, osztják a fődolog jogi sorsát. Ezért az alperes az illeték alapjának megállapítása során helytállóan jutott arra következtetésre, hogy mindazok az eszközök, amelyek az ingatlanon találhatók, az üzem működéséhez szükségesek, és az Itv. 102. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel az Itv. 18. § (1) bekezdése alapján visszterhes vagyonátruházási illeték alá esnek.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és keresetének teljesítése iránt. Meglátása szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 95. § (1) és (2) bekezdéseit, az Itv. 18. § (2) bekezdését, 102. § (1) bekezdését, valamint a Pp. 336/A. § (2) bekezdését. Azt, hogy az eszközök alkotórésznek vagy tartozéknak minősülnek tisztán dologi jogi kérdésnek tekinti, ebből következően az eszközökre és ingatlanokra kiírt nyilvános pályázat mikéntje, az eladó eladási szándéka, a megkötött adásvételi szerződés tartalma semmiképpen sem befolyásolhatja a kérdés eldöntését. A felek szándéka semmilyen hatással nem lehet arra, hogy az alkotórészi kapcsolat megalapozásához szükséges fizikai vagy gazdasági kapcsolat fennáll-e az ingatlan és az eszközök között. Ezt ugyanis a Ptk. 95. §-a határozza meg, nem a felek adásvételi szerződése, a felek akarata. Önmagában az, hogy az eladó több dolgot kizárólag együtt kíván eladni, nem jelenti, hogy az adásvételi szerződésben szereplő dolgok alkotórészi kapcsolatban állnának egymással. Hivatkozott a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére vonatkozó részletes szabályokról, továbbá a felszámolás számviteli feladatairól szóló 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet szabályozására, melynek 4. § (1) bekezdése kifejezetten a felszámoló feladatává teszi a telephely és annak berendezései együttes értékesítési kötelezettségét. Az alkotórészi kapcsolat jogi kérdésében tehát a pályázat kiírásának módja irreleváns, csupán azt lehet figyelembe venni, hogy az eszközök elválasztásával akár a föld, akár az eszközök elpusztulnának-e, illetve értékük, használhatóságuk számottevően csökken-e. Erre vonatkozóan a perben beszerzett szakértői vélemény egyértelmű választ adott, ebből kifolyólag a felperes keresetének elutasítása jogszerűtlen, hiszen az eszközök nem állnak alkotórészi kapcsolatban az ingatlannal.
A Pp. 336/A. § (2) bekezdés, 163. § (1) bekezdés, 164. § (1) bekezdés alapján pedig vitatta azt a bírósági álláspontot, hogy a bizonyítási kötelezettség őt terhelte. Szerinte a bizonyítás az alperes terhére esett, neki kellett volna a perben minden kétséget kizáróan az eszközök és az ingatlan közötti alkotórészi kapcsolatot igazolnia méghozzá minden egyes eszköz tekintetében külön-külön.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A felperes és az elsőfokú bíróság által is helyesen felhívott jogszabály helyek alapján a Kúria osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az üzemcsarnokban lévő gépek, berendezések, eszközök alkotórészi minőségét nem tisztán a műszaki elválaszthatóság absztrakt szempontjából kell minősíteni, a minősítésnél az adott dologkapcsolat tárgyainak egymáshoz való viszonyát is figyelembe kellett venni. Ha ez olyan szoros, hogy egymás nélkül működőképességük ellehetetlenül, akkor fennáll az alkotórészi kapcsolat. Különösen igaz ez egy olyan kivételesen speciális rendeltetésű objektum esetében, mint a növényolaj présüzem, ahol az eszközök leszerelésével az adott funkciójú műszaki létesítmény, építmény alkalmatlanná válik az eredeti rendeltetésére, az megszűnik az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett növényolaj présüzemnek lenni.
Kiemeli a Kúria, hogy az üzem berendezéseinek, gépeinek közös rendeltetéséből eredő összetartozása erősebb kategória, mint az elválaszthatóság elvi lehetősége. Ezért döntött helyesen az elsőfokú bíróság, amikor az alkotórész-összefüggés megállapításánál túlment az egyszerű elválaszthatóság kérdésén, és az adott üzemet komplexen vizsgálta. A jogkérdést önmagában nem feltétlenül dönti el, hogy a gépek, berendezések az épületről műszakilag elválaszthatók állagsérelem nélkül. Annak megítéléséhez, hogy az Itv. fogalomrendszere szerinti ingatlannak és ezáltal vagyonszerzési illetékalapnak minősült-e, az épületet, mint egészet funkcionális egységként kellett tekinteni. Az ingatlan ingatlan-nyilvántartási minősítését az épületbe szerelt gépek, berendezések adták, ebből következően azok elválasztása, leszerelése következtében megszűnt annak az épületnek a funkciója is. Ezért nem ért egyet a Kúria a felperes azon álláspontjával, hogy kizárólag a műszaki szakértői vélemény figyelembevételével kellett a perbeli jogvitát eldönteni.
Ebből következően helyesen értékelte az elsőfokú bíróság a beszerzett műszaki szakértői véleményt. Nem sértette meg az értékelésekor sem a Ptk. 95. §-át, sem pedig az Itv. 18. és 102. § (1) bekezdésében foglaltakat, ebből következően az ítélet hatályon kívül helyezésére és a kereset teljesítésére nem kerülhetett sor. Ugyancsak nem áll fenn a Pp. 336/A. § (2) bekezdésének megsértése, hiszen a már előbb kifejtettek szerint a berendezések fizikai elválaszthatóságán túlmenően értékelni kellett az épület funkcionális jellegét is. Azzal egyetért a Kúria, a perbeli jogvita elbírálásakor nem abból kellett kiindulni, hogy a felszámoló hogyan, miként hirdette meg eladásra a felszámolás alatt álló gazdasági társaság telephelyeit, hanem a már előbb kifejtettek szerint a Ptk. 95. § és az Itv. 102. § (1) bekezdéséből kiindulva kellett meghatározni a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettséget.
Miután az elsőfokú bíróság helytálló jogértelmezéssel, a beszerzett műszaki szakértői vélemény helyes értékelésével hozta meg jogerős ítéletét - mellyel a Kúria mindenben egyetértett -, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva azt hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.465/2012/5.)