adozona.hu
BH+ 2015.11.491
BH+ 2015.11.491
Az engedélyköteles építési munka után - az egyéb törvényi feltételek fennállta esetén - fordított adózás szerint kell adózni [2007. évi CXXVII. tv. 120. §, 192. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Nemzeti Adó és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2012. április - június időszakra általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2013. február 15. napján kelt határozatával a felperes terhére 1 673 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adóösszeget állapított meg, amelynek a folyószámlán való jóváírását elutasította, és az adózót 836.000 Ft adóbírság megfizetésére kötel...
BH+ 2015.11.491 Az engedélyköteles építési munka után - az egyéb törvényi feltételek fennállta esetén - fordított adózás szerint kell adózni [2007. évi CXXVII. tv. 120. §, 192. § (1) bek.].
A Nemzeti Adó és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2012. április - június időszakra általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2013. február 15. napján kelt határozatával a felperes terhére 1 673 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adóösszeget állapított meg, amelynek a folyószámlán való jóváírását elutasította, és az adózót 836.000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. június 10. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 60. § (1) és (2) bekezdései, 120. § b) pontja, 142. § (1) bekezdés b) pontja, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdése alapján hozta meg.
Indokolása szerint adózó a vizsgált időszakban vállalkozóként a 0149/58 helyrajzi számú ingatlanon lévő épület építési engedélyhez kötött bővítési munkáit végezte, amely munkálatokról a megrendelője részére a fordított adózás szabályai szerint állított ki számlákat. Az építési munkák során három alvállalkozót vett igénybe, akik közül két cég az elvégzett építési, szerelési tevékenységük alapján szintén a fordított adózás szerinti számlákat bocsátotta ki az adózó részére. A harmadik cég a Sz. Kft. (a továbbiakban: számlakibocsátó) azonban 5 db áfás számlát és 2 db fordított adózás szerinti számlát bocsátott ki a felperesnek. Az elsőfokú adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás és bizonyítékok (az alvállalkozókkal kötött szerződések, számlák, teljesítési igazolások, az adózónál elrendelt bevallások utólagos vizsgálatára irányuló további ellenőrzés adatai és ügyvezetőjének: T. D.-nak a nyilatkozata, a számlakibocsátó cég iratai és volt ügyvezetőjének: N. I.-nek a tanúvallomása, a számlakibocsátó alvállalkozóinak a számlái, a teljesítésigazolások, az építési naplók bejegyzései) alapján helytállóan állapította meg, hogy a számlakibocsátó áfás számláiban feltüntetett gazdasági tevékenységek is az engedélyköteles építkezéshez közvetlenül kapcsolódtak, ezért a feltüntetett munkákra a fordított adózás szabályai alkalmazandóak. A számlakibocsátónak tehát áthárított adó feltüntetése nélkül kellett volna a számláit kiállítania. A fizetendő és a levonható áfa-t pedig adózónak, mint a szolgáltatást igénybe vevőjének kellett volna megállapítania és neki kellett volna a szolgáltatás nyújtás utáni adót is megfizetnie. A fizetendő adó összegét a számlakibocsátó számláin feltüntetett adatok figyelembevételével az elsőfokú adóhatóság a bevallásban feltüntetett 9 757 000 Ft helyett 11 430 000 Ft összegben állapította meg.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatását és fizetési kötelezettségei törlését kérte. Állította, hogy a számlakibocsátó számláit a valóságban megtörtént gazdasági eseményekről tényszerűen állította ki. Indítványozta a számlakibocsátó volt ügyvezetőjének perbeli meghallgatását.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Elsődlegesen rögzítette, hogy a felperes eljárási kifogásait az adóhatóság már az elsőfokú eljárásban figyelembe vette és a szükséges körben orvosolta.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként helytállóan minősítette a felperes által a számlakibocsátótól igénybe vett és az ellenőrzött időszakban számlázott valamennyi szolgáltatást olyan munkáknak, amelyeket a tárgyi épület engedélyköteles bővítése során és ahhoz kapcsolódóan végeztek el. Hangsúlyozta, hogy az egész szerződéses rendszer (a felperes és egyrészről a megrendelője, másrészről az alvállalkozói közötti szerződések) ugyanazon beruházás megvalósítására jöttek létre, és a keretein belül történtek a számlázások.
Az alperes helyes döntése szerint azok a kérdések, hogy egy adott szolgáltatásra az egyenes, avagy a fordított adózás szabályai vonatkoznak-e, valamint, hogy az ellenőrzés által vizsgált szolgáltatások esetében teljesültek-e az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételek, nem tekinthetők szakkérdésnek, ezért megalapozottan mellőzte a szakértői bizonyítást. Az adóhatóság minden bizonyíték értékelése alapján állapította meg azt, hogy a számlakibocsátó által végzett és a vizsgált időszakban számlázott valamennyi munkát a csarnok engedélyhez kötött bővítése során végeztek el, így azok a fordított adózás alá tartoznak. Az elsőfokú bíróság a számlakibocsátó ügyvezetőjének perbeli meghallgatását mellőzte, mert a számlakibocsátó ügyvezetőjét az adózó ügyvezetőjének jelenlétében az adóhatóság meghallgatta, a felperes pedig felhívás ellenére nem adta annak részletes indokát, hogy mely körben és miért tartja ismételten szükségesnek e személy meghallgatását.
Kiemelte az elsőfokú bíróság, miszerint az alperes helytállóan fejtette ki a határozatában, hogy nem a fizetendő adó összegét, hanem az adófizetésre kötelezett személyét határozta meg a számlákban foglaltaktól eltérően, azaz a felperes által fizetendő adó összegét a számlakibocsátó számlái és a teljesítési igazolások figyelembevételével állapította meg, elfogadva a felperes által vallott, levonható adó összegét. Az adófizetésre kötelezett azonban nem a számlakibocsátó, hanem a felperes, tehát a számlakibocsátó a felperes felé kiállított számláin nem háríthatott volna át áfát, ezért a felperest a számlakibocsátó által rá áthárított adóra vonatkozóan nem illette meg az adólevonás.
Összegezve: a fordított adózás alapján a szolgáltatást igénybe vevő - az általa megállapított fizetendő adóra vonatkozóan - adólevonási joggal rendelkezik. Az adóhatóság a felperes adófizetési kötelezettségének megállapításával egyidejűleg az adólevonási joga gyakorolhatóságát is megállapította, a levonható adó összegét a bevallás szerinti összegben fogadta el (figyelemmel arra is, hogy a számlakibocsátó az ellenőrzés idején már felszámolás alatt állt). Ugyanazon üzlet utáni kétszeres adófizetés tehát nem valósult meg. Az adóhatóság nem az adólevonást tagadta meg, hanem azt állapította meg, hogy a felperes adólevonási joga nem az Áfa tv. 120. § a) pontján, hanem a 120. § b) pontján alapult.
A nem jogszerű adózási mód miatt az Art. 170-171. §-ai alapján adóbírság - és nem mulasztási bírság - a kötelező szankció.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdését, 206. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését. Az elsőfokú bíróság jogellenesen tagadta meg tanúbizonyítási indítványát, téves az a megállapítása, hogy az adóhatóság a tényállást tisztázta, a releváns adatokat és bizonyítékokat begyűjtötte és azokat külön vizsgálta volna. Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat, így az építési naplót, teljesítésigazolásokat és a számlákat tévesen, okszerűtlenül értékelte, így a döntések jogsértők.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Elsődlegesen rögzíti a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelemnek a benyújtására nyitva álló határidő alatt előterjesztett keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (1) bekezdés, 275. § (1) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.]. Azon keresetrészekre, hogy ugyanazon ügylet után kétszeres az adófizetés, hogy az adóhatóság az adólevonást megtagadta volna, illetve, hogy a másodfokú határozat nem lenne összhangban a Legfelsőbb Bíróság EBH 2011.2378. számú döntésével (amely szerint fordított adózás esetén is lehetőség van az adólevonásra, a nemzeti bíróság köteles biztosítani a közösségi jog hatályosulását, a nemzeti jogszabályokat pedig a közösségi irányelvek szövegének és hatályának megfelelően kell alkalmazni) vonatkozóan meghozott ítéletrészek felülvizsgálatát a Kúria - kérelem hiányában - nem végezhette el. A felperes vitatta, hogy az adóhatóság a tényállást tisztázta és a bizonyítékokat helytállóan értékelte, következményeként sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a jogsértő határozatokat nem helyezte hatályon kívül.
Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerint az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője fizeti a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására - ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is - irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása, egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött. Annak meghatározása, hogy a számlakibocsátó által elvégzett munka az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjába tartozik-e avagy sem, bizonyítási eljárás alapján eldöntendő ténykérdés.
Az adóhatóság bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a számlakibocsátó kiszámlázott gazdasági tevékenységeire a fordított adózás szabályai vonatkoznak, mert azokat az engedélyköteles építkezésen végezték. Az elsőfokú bíróság a petitum keretei között (Pp. 215. §) az adóhatározatokat jogszerűnek értékelte és a keresetet elutasította.
A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt (BH 2002.29., BH 2012.179.).
Jogszabálysértést a tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria abban a kérdésben, hogy a számlákban feltüntetett, elvégzett munkák az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti gazdasági tevékenységek, nem állapított meg.
Ítéletében az elsőfokú bíróság Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint nem iratellenes, pontos tényállást rögzített, jogi indokolása során a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően ütköztette a tényállási elemeket a jogszabályokkal, vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, részletezte a bizonyítási teherviselést, és logikusan, minden részében megindokolta - az alperesével egyező - azon álláspontját, hogy a perbeli számlákban feltüntetett gazdasági események az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja alá tartoznak.
A bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve, mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas [Pp. 3. § (4)-(5) bekezdés].
A számlák szerinti munkák dokumentumai: szerződések, építési engedély és építési naplók, teljesítésigazolások tartalma ismeretében az elsőfokú nem sértette meg a Pp. bizonyításra vonatkozó, idézett szabályait azzal, hogy a számlakibocsátónak a közigazgatási eljárásban már nyilatkozott ügyvezetőjét a perben ismételten nem hallgatta meg.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárása során a Pp. minden vonatkozó rendelkezését teljesítette, döntése a bizonyítékok teljes körű és okszerű értékelésén alapszik, indokolása hiánytalan, így a bizonyítékok felülmérlegelésének nincsen helye.
Az alperes a továbbiakban azon bizonyított tényállás alapján, hogy a számlakibocsátó által végzett munkák az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja alá tartoznak, így utánuk a fordított adózás szabályai szerint kell adózni, rendelkezett az áfát megfizető személyéről, a felperes adólevonási joggyakorlásáról.
Az elsőfokú peres eljárás 6. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvében foglaltak szerint az elsőfokú bíróság a bizonyításra vonatkozóan eleget tett tájékoztatási kötelezettségének (Pp. 3. §), a peres felek pedig együttesen akként nyilatkoztak, hogy a "tájékoztatást megértették, az abban foglaltakkal (a rájuk háruló bizonyítási teherrel) tisztában vannak.". A Pp. 117. §-a alapján a jegyzőkönyvben röviden kell leírni az eljárás menetét és az annak során történteket, amelyre figyelemmel az a felperesi hivatkozás, hogy az elsőfokú bíróság tájékoztatása "nem elégséges mélységig került megformálásra", eljárási jogszabálysértést nem alapoz meg.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. V. 35.284/2014/5.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Debreczi Géza ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Nagy Gabriella jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. január 15. napján kelt 5.K.32.453/2013/13. számú ítélete ellen a felperes által 15. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.32.453/2013/13. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a z alperesnek 50.000 /azaz ötvenezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 167.300 (azaz százhatvanhétezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A Nemzeti Adó és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2012. április - június időszakra általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2013. február 15. napján kelt határozatával a felperes terhére 1.673.000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adóösszeget állapított meg, amelynek a folyószámlán való jóváírását elutasította, és az adózót 836.000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. június 10. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 60. § (1) és (2) bekezdései, 120. § b) pontja, 142. § (1) bekezdés b) pontja, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdése alapján hozta meg.
Indokolása szerint adózó a vizsgált időszakban vállalkozóként a 0149/58 helyrajzi számú ingatlanon lévő épület építési engedélyhez kötött bővítési munkáit végezte, amely munkálatokról a megrendelője részére a fordított adózás szabályai szerint állított ki számlákat. Az építési munkák során három alvállalkozót vett igénybe, akik közül két cég az elvégzett építési, szerelési tevékenységük alapján szintén a fordított adózás szerinti számlákat bocsátotta ki az adózó részére. A harmadik cég a Sz. Kft. (a továbbiakban: számlakibocsátó) azonban 5 db áfa-s számlát és 2 db fordított adózás szerinti számlát bocsátott ki a felperesnek. Az elsőfokú adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás és bizonyítékok (az alvállalkozókkal kötött szerződések, számlák, teljesítési igazolások, az adózónál elrendelt bevallások utólagos vizsgálatára irányuló további ellenőrzés adatai és ügyvezetőjének: T. D.-nak a nyilatkozata, a számlakibocsátó cég iratai és volt ügyvezetőjének: N. I.-nek a tanúvallomása, a számlakibocsátó alvállalkozóinak a számlái, a teljesítésigazolások, az építési naplók bejegyzései) alapján helytállóan állapította meg, hogy a számlakibocsátó áfa-s számláiban feltüntetett gazdasági tevékenységek is az engedélyköteles építkezéshez közvetlenül kapcsolódtak, ezért a feltüntetett munkákra a fordított adózás szabályai alkalmazandóak. A számlakibocsátónak tehát áthárított adó feltüntetése nélkül kellett volna a számláit kiállítania. A fizetendő és a levonható áfa-t pedig adózónak, mint a szolgáltatást igénybe vevőjének kellett volna megállapítania és neki kellett volna a szolgáltatás nyújtás utáni adót is megfizetnie. A fizetendő adó összegét a számlakibocsátó számláin feltüntetett adatok figyelembe vételével az elsőfokú adóhatóság a bevallásban feltüntetett 9.757.000 Ft helyett 11.430.000 Ft összegben állapította meg.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatását és fizetési kötelezettségei törlését kérte. Állította, hogy a számlakibocsátó számláit a valóságban megtörtént gazdasági eseményekről tényszerűen állította ki. Indítványozta a számlakibocsátó volt ügyvezetőjének perbeli meghallgatását.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Elsődlegesen rögzítette, hogy a felperes eljárási kifogásait az adóhatóság már az elsőfokú eljárásban figyelembe vette és a szükséges körben orvosolta.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként helytállóan minősítette a felperes által a számlakibocsátótól igénybe vett és az ellenőrzött időszakban számlázott valamennyi szolgáltatást olyan munkáknak, amelyeket a tárgyi épület engedélyköteles bővítése során és ahhoz kapcsolódóan végeztek el. Hangsúlyozta, hogy az egész szerződéses rendszer (a felperes és egyrészről a megrendelője, másrészről az alvállalkozói közötti szerződések) ugyanazon beruházás megvalósítására jöttek létre, és a keretein belül történtek a számlázások.
Az alperes helyes döntése szerint azok a kérdések, hogy egy adott szolgáltatásra az egyenes, avagy a fordított adózás szabályai vonatkoznak-e, valamint, hogy az ellenőrzés által vizsgált szolgáltatások esetében teljesültek-e az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételek, nem tekinthetők szakkérdésnek, ezért megalapozottan mellőzte a szakértői bizonyítást. Az adóhatóság minden bizonyíték értékelése alapján állapította meg azt, hogy a számlakibocsátó által végzett és a vizsgált időszakban számlázott valamennyi munkát a csarnok engedélyhez kötött bővítése során végeztek el, így azok a fordított adózás alá tartoznak. Az elsőfokú bíróság a számlakibocsátó ügyvezetőjének perbeli meghallgatását mellőzte, mert a számlakibocsátó ügyvezetőjét az adózó ügyvezetőjének jelenlétében az adóhatóság meghallgatta, a felperes pedig felhívás ellenére nem adta annak részletes indokát, hogy mely körben és miért tartja ismételten szükségesnek e személy meghallgatását.
Kiemelte az elsőfokú bíróság, miszerint az alperes helytállóan fejtette ki a határozatában, hogy nem a fizetendő adó összegét, hanem az adófizetésre kötelezett személyét határozta meg a számlákban foglaltaktól eltérően, azaz a felperes által fizetendő adó összegét a számlakibocsátó számlái és a teljesítési igazolások figyelembe vételével állapította meg, elfogadva a felperes által vallott, levonható adó összegét. Az adófizetésre kötelezett azonban nem a számlakibocsátó, hanem a felperes, tehát a számlakibocsátó a felperes felé kiállított számláin nem háríthatott volna át áfa-t, ezért a felperest a számlakibocsátó által rá áthárított adóra vonatkozóan nem illette meg az adólevonás.
Összegezve: a fordított adózás alapján a szolgáltatást igénybe vevő - az általa megállapított fizetendő adóra vonatkozóan - adólevonási joggal rendelkezik. Az adóhatóság a felperes adófizetési kötelezettségének megállapításával egyidejűleg az adólevonási joga gyakorolhatóságát is megállapította, a levonható adó összegét a bevallás szerinti összegben fogadta el (figyelemmel arra is, hogy a számlakibocsátó az ellenőrzés idején már felszámolás alatt állt). Ugyanazon üzlet utáni kétszeres adófizetés tehát nem valósult meg. Az adóhatóság nem az adólevonást tagadta meg, hanem azt állapította meg, hogy a felperes adólevonási joga nem az Áfa tv. 120. § a) pontján, hanem a 120. § b) pontján alapult.
A nem jogszerű adózási mód miatt az Art. 170. §-171. §-ai alapján adóbírság - és nem mulasztási bírság - a kötelező szankció.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdését, 206. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését. Az elsőfokú bíróság jogellenesen tagadta meg tanúbizonyítási indítványát, téves az a megállapítása, hogy az adóhatóság a tényállást tisztázta, a releváns adatokat és bizonyítékokat begyűjtötte és azokat külön vizsgálta volna. Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat, így az építési naplót, teljesítésigazolásokat és a számlákat tévesen, okszerűtlenül értékelte, így a döntések jogsértők.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Elsődlegesen rögzíti a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelemnek a benyújtására nyitva álló határidő alatt előterjesztett keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül (Pp. 272. § (1) bekezdés, 275. § (1) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.). Azon keresetrészekre, hogy ugyanazon ügylet után kétszeres az adófizetés, hogy az adóhatóság az adólevonást megtagadta volna, illetve, hogy a másodfokú határozat nem lenne összhangban a Legfelsőbb Bíróság EBH 2011.2378. számú döntésével (amely szerint fordított adózás esetén is lehetőség van az adólevonásra, a nemzeti bíróság köteles biztosítani a közösségi jog hatályosulását, a nemzeti jogszabályokat pedig a közösségi irányelvek szövegének és hatályának megfelelően kell alkalmazni) vonatkozóan meghozott ítéletrészek felülvizsgálatát a Kúria - kérelem hiányában - nem végezhette el. A felperes vitatta, hogy az adóhatóság a tényállást tisztázta és a bizonyítékokat helytállóan értékelte, következményeként sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a jogsértő határozatokat nem helyezte hatályon kívül.
Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerint az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője fizeti a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására - ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is - irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása, egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött. Annak meghatározása, hogy a számlakibocsátó által elvégzett munka az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjába tartozik-e avagy sem, bizonyítási eljárás alapján eldöntendő ténykérdés.
Az adóhatóság bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a számlakibocsátó kiszámlázott gazdasági tevékenységeire a fordított adózás szabályai vonatkoznak, mert azokat az engedélyköteles építkezésen végezték. Az elsőfokú bíróság a petitum keretei között (Pp. 215. §) az adóhatározatokat jogszerűnek értékelte és a keresetet elutasította.
A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt (BH 2002.29., BH 2012.179.).
Jogszabálysértést a tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria abban a kérdésben, hogy a számlákban feltüntetett, elvégzett munkák az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti gazdasági tevékenységek, nem állapított meg.
Ítéletében az elsőfokú bíróság Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint nem iratellenes, pontos tényállást rögzített, jogi indokolása során a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően ütköztette a tényállási elemeket a jogszabályokkal, vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, részletezte a bizonyítási teherviselést, és logikusan, minden részében megindokolta - az alperesével egyező - azon álláspontját, hogy a perbeli számlákban feltüntetett gazdasági események az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja alá tartoznak.
A bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve, mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas (Pp. 3. § (4)-(5) bekezdés).
A számlák szerinti munkák dokumentumai: szerződések, építési engedély és építési naplók, teljesítésigazolások tartalma ismeretében az elsőfokú nem sértette meg a Pp. bizonyításra vonatkozó, idézett szabályait azzal, hogy a számlakibocsátónak a közigazgatási eljárásban már nyilatkozott ügyvezetőjét a perben ismételten nem hallgatta meg.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárása során a Pp. minden vonatkozó rendelkezését teljesítette, döntése a bizonyítékok teljes körű és okszerű értékelésén alapszik, indokolása hiánytalan, így a bizonyítékok felülmérlegelésének nincsen helye.
Az alperes a továbbiakban azon bizonyított tényállás alapján, hogy a számlakibocsátó által végzett munkák az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja alá tartoznak, így utánuk a fordított adózás szabályai szerint kell adózni, rendelkezett az áfa-t megfizető személyéről, a felperes adólevonási joggyakorlásáról.
Az elsőfokú peres eljárás 6. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvében foglaltak szerint az elsőfokú bíróság a bizonyításra vonatkozóan eleget tett tájékoztatási kötelezettségének (Pp. 3. §), a peres felek pedig együttesen akként nyilatkoztak, hogy a "tájékoztatást megértették, az abban foglaltakkal (a rájuk háruló bizonyítási teherrel) tisztában vannak.". A Pp. 117. §-a alapján a jegyzőkönyvben röviden kell leírni az eljárás menetét és az annak során történteket, amelyre figyelemmel az a felperesi hivatkozás, hogy az elsőfokú bíróság tájékoztatása "nem elégséges mélységig került megformálásra", eljárási jogszabálysértést nem alapoz meg.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria a felperest a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről és mértékéről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2015. március 26.
Dr. Lomnici Zoltán sk.a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró
(Kúria Kfv. V. 35.284/2014/5.)