adozona.hu
AVI 2015.10.86
AVI 2015.10.86
Az Itv. nincs tekintettel a jog megszerzését eredményező szerződéshez kapcsolódó jogvitákra [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2009. május 11-én kelt ingatlan adásvételi szerződését 2009. május 18-án nyújtotta be illetékkiszabásra. A felperes tulajdonjogának bejegyzésére csak peres eljárást eredményeként, de az eredeti rangsorban, a Megyei Bíróság 2010. március 3-án kelt jogerős ítélete alapján, 2010. március 23-án került sor.
A jogvitára tekintettel az elsőfokú hatóság csupán 2010. szeptember 7-én hozott határozatot. Az ingatlan forgalmi értékét a bejelentett értéktől (600 000 000 forint) eltérően 870 ...
AVI 2015.10.86 Az Itv. nincs tekintettel a jog megszerzését eredményező szerződéshez kapcsolódó jogvitákra [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (5) bek.]
A felperes a 2009. május 11-én kelt ingatlan adásvételi szerződését 2009. május 18-án nyújtotta be illetékkiszabásra. A felperes tulajdonjogának bejegyzésére csak peres eljárást eredményeként, de az eredeti rangsorban, a Megyei Bíróság 2010. március 3-án kelt jogerős ítélete alapján, 2010. március 23-án került sor.A jogvitára tekintettel az elsőfokú hatóság csupán 2010. szeptember 7-én hozott határozatot. Az ingatlan forgalmi értékét a bejelentett értéktől (600 000 000 forint) eltérően 870 000 000 forintban határozta meg, és fizetési meghagyásában a felperest az általa ingatlanforgalmazási célra tekintettel kért 2%-os illetékkulcs alkalmazásával 17 400 000 forint illeték megfizetésére kötelezte. A fizetési meghagyás rendelkező része tartalmazta azt is, hogy amennyiben a továbbértékesítés, illetve lízingbe adás a két éves határidőn belül nem történik meg, akkor az egyébként fizetendő és a megállapított illeték különbözetének kétszeresét az adóhatóság a felperes terhére pótlólag előírja. Az értékesítési határidőre vonatkozóan más tájékoztatást nem tartalmazott a fizetési meghagyás.
A felperes fellebbezése nyomán az elsőfokú hatóság 2010. november 24-én a fizetési meghagyást visszavonta, és a kiszabott vagyonátruházási illetéket az eredeti esedékesség időpontjára visszamenő hatállyal törölte.
Az újabb eljárásban az elsőfokú hatóság a bejelentett értéket forgalmi értékként elfogadta, a 2011. február 8-án kelt fizetési meghagyással 12 000 000 forint visszterhes vagyonátruházási illetéket írt elő; a fizetési meghagyás jogerőre emelkedett. A döntés az értékesítési határidőre vonatkozóan az első fizetési meghagyással azonos tájékoztatást tartalmazott.
A két éves határidőt leteltét követően az elsőfokú hatóság az ingatlan-nyilvántartás adatai alapján megállapította, a felperes 2011. május 18-ig nem értékesítette az ingatlant, ezért a 2011. június 15-én kelt határozatával az illeték-különbözet kétszeresének, 96 000 000 forintnak a megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes a 2011. június 29-én kelt fellebbezésében a tényleges birtokbavétel időpontjára hivatkozva kérte a rendelkezésre álló két éves időtartamot 2012. március 3-ig nyitva hagyni.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy az illetékekről szóló 1990. XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) és (5) bekezdése következtében. Nem vehető figyelembe, hogy a felperes a tulajdonjogot és a tényleges birtokbavételt csak 2010. március 3-án hozott ítélet után tudta realizálni. A továbbértékesítési kötelezettség kezdő időpontja, a vagyonszerzési illetékkiszabásra való bejelentésének napja, vagyis 2009. május 18-a volt.
Az alperesi határozat kitért arra, hogy a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvények módosításáról szóló 2009. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) 213. § (3) bekezdése póthatáridőt írt elő, de a felperes esetében a kérelem előterjesztésének határideje már lejárt.
A fizetési meghagyások kapcsán a felperes jogi képviselő nélkül járt el.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét, hivatkozva az Itv. 23/A. § (1) és (6) bekezdésére és 91. § (1) bekezdésére. Megállapította, hogy a továbbértékesítésre nyitva álló határidő kezdő időpontja az adásvételi szerződés földhivatali bejelentésének időpontja: a fizetési meghagyások egyértelműen tájékoztatást tartalmaznak a két éves határidőről. A felperesnek, mint ingatlanforgalmazónak tudnia kellett, hogy mi minősül a vagyonszerzési illetékkiszabásra történő bejelentésének. Az Itv. 23/A. § kógens jellegéből következően a hatóság nem veheti figyelembe, hogy a továbbértékesítést az ügyfélen kívülálló okok akadályozták, nincs kimentési lehetőség.
Az alperesnek nem volt tájékoztatási kötelezettsége a Mód. tv. 213. § (3) bekezdésében foglaltakról. A hatóság a honlapján általános jellegű tájékoztatót tett közzé a Mód. tv. rendelkezéseiről. Nem várható el, hogy a hatóság valamennyi törvényi rendelkezéssel érintett ügyfél részére a határidő meghosszabbításának lehetőségéről személy szerint tájékoztatást adjon.
A felperes 2011. június 29-én benyújtott fellebbezés megnevezésű beadványát tartalma szerint bírálták el, az nem tartalmazott a Mód. tv. szerinti-, és a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelmet.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az értékesítési határidő kezdő időpontjaként továbbra is a 2010. március 23-i földhivatali bejegyzésre hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság és a Kúria korábbi, ettől eltérő joggyakorlatára figyelemmel az Itv. 23/A. §-ához kapcsolódóan jogegységi eljárás kezdeményezését indítványozta.
Továbbra is hivatkozott arra, hogy az adóhatóság megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 5. § szerinti tájékoztatási kötelezettségét: sem arról, hogy mi minősül illetékkiszabásra történő bejelentésnek, sem a Mód. tv. által adott lehetőségekről nem adott tájékoztatást.
Előadta, hogy amennyiben ténylegesen mulasztott, úgy az a felperes önhibáján kívül történt. A fellebbezésében a felperes kifejezetten kérte az elsőfokú határozat szerinti értékesítési határidő meghosszabbítását.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
Az Itv. 23/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint ingatlan tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2%-a, ha a vagyonszerző - az Itv. szerinti egyéb törvényi feltételek mellett - a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozatban vállalja, hogy az ingatlant az illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított két éven belül eladja, illetve a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adja. A 23/A. § (5) bekezdése értelmében az (1) bekezdésben meghatározott céllal megszerzett ingatlan továbbértékesítésének, illetőleg a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adásának megtörténtét a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éves határidő elteltét követően az állami adóhatóság az ingatlanügyi hatóság megkeresésével vagy saját nyilvántartása alapján hivatalból ellenőrzi.
A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria, eltérő tényállások mellett, de az Itv. azonos rendelkezései alapján már több ítéletében megfogalmazta mind azt, hogy az Itv. 23/A. § (1) bekezdés szerinti feltételeket miként kell igazolni, mind azt, hogy a tovább értékesítést, illetve a pénzügyi lízingbe adás megtörténtét milyen határidőn belül, milyen módon kell igazolni (pl. Kfv. V. 35.792/2011/6. szám, Kfv. I. 35.273/2012/4. szám). Ugyancsak több felülvizsgálati ítélet mutatott rá, hogy különbséget kell tenni az illetékkötelezettség keletkezése [Itv. 3. § (3) bekezdés] és az illetékkiszabásra való bejelentési kötelezettség [Itv. 91. § (1) bekezdés] között. Az illetékkiszabásra való bejelentés napja az a nap, amikor az adott jognak megszerzését a földhivatalhoz az azt tartalmazó szerződés (okirat) benyújtásával bejelentik (pl. Kfv. I. 35.351/2008/4. szám, Kfv. V. 39.144/2010/4. szám).
A Kúria ezen ítéletekben megfogalmazott, a jogerős ítéletben is megjelölt elveket változatlanul osztja, ezért nem látta szükségesnek a felperes által lefolytatott jogegységi eljárás kezdeményezését. A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakra tekintettel ki kell emelni, hogy a 2009. május 11-i szerződés alapján az eredeti rangsorban lett bejegyezve a felperes tulajdonjoga, és maga a felperes is az az illetékkiszabásra történt bejelentés kapcsán tett nyilatkozatot a kedvezményes illetékkulcs alkalmazásához szükséges feltételekről. Ezen nyilatkozat folytán alaptalan az az előadása, miszerint nem tudta, mi minősül a 2 éves határidő kezdő napjának, az illetékkiszabásra történt bejelentés időpontjának. Az Itv. 23/A. § (5) bekezdése továbbá kógens rendelkezést tartalmaz, nincs tekintettel a jog megszerzését eredményező szerződéshez kapcsolódó jogvitákra, a határidő kezdő és lezáró időpontja kizárólag az illetékkiszabásra való bejelentéshez köthető. A Kúria ezen kérdésekben alaptalannak értékelte a felperes felülvizsgálati kérelmét.
A Mód. tv. 213. § (3) bekezdése szerint azokban a 2006. október 1. és 2009. május 31. között illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, melyekben a vagyonszerző az Itv. 23/A. §-a szerinti 2%-os illetékmérték alkalmazása érdekében vállalta az ingatlan 2 éven belüli eladását vagy a futamidő végén tulajdonjog-változást eredményező pénzügyi lízingbe adását, a vállalás teljesítésére nyitva álló határidő a vagyonszerző erre irányuló kérelme esetén 4 év. A kérelem előterjesztésének határideje, ha a továbbértékesítésre nyitva álló határidő a) 2008. október 1. és 2010. január 15. között járt le, 2010. január 31., b) 2010. január 15-ét követően járna le, a továbbértékesítésre nyitva álló határidő lejárta.
A Mód. tv. 166. § (1) bekezdés alapján a Mód. tv. 123. §-a a kihirdetését követő napon, 2009. július 9-án lépett hatályba, azaz már a legelső, 2010. szeptember 7-én kelt fizetési meghagyás meghozatala során alkalmazható volt. Kétségtelen, hogy az alperesnek nincsen olyan törvényi kötelezettsége, amely minden egyes jogszabályváltozás esetén minden egyes érintett egyenkénti tájékoztatási kötelezettségét írná elő (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.233/2005/7. szám). Azonban az is megállapítható, hogy a hatóságokat, ideértve az illetékügyekben eljáró hatóságokat is, a Ket. 5. §-ának (1) bekezdése alapján általános, a (2) bekezdés szerint pedig speciális tájékoztatási kötelezettség terheli. Az 5. § (2) bekezdése értelmében a közigazgatóság hatóság a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről. A Ket. ezen rendelkezései következtében a folyamatban lévő ügyben a teljes körű tájékoztatás hiány az ügy érdemére kiható eljárási hiba (Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 37.902/2010/7. szám).
Az elsőfokú hatóság azonban a jogi képviselő nélkül eljáró felperes számára a fizetési meghagyásban csak az Itv. szerinti standard, generális tájékoztatást adta meg, holott az éppen hogy megindult eljárásra speciális jogszabályi környezet lett az irányadó, kérelem esetén kétszeresére nőhetett az értékesítésre nyitva álló határidő. A folyamatban lévő ügyben az alperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy a tájékoztatás megadása bármilyen el nem várható többlet tevékenységgel járt volna. A perbeli esetben, a vagyonszerzés jogalapját érintő polgári perre tekintettel, a felperesnek alapvető érdeke volt az értékesítési határidő meghosszabbítása. Az alperest terhelő kioktatási kötelezettség elmulasztás, a felperesnek a Mód. tv. szerinti speciális jogoktól való megfosztását eredményezte, amely eljárási hiba érdemben kihatott a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező alperesi határozat jogszerűségére.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát is hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra kiterjedően, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során orvosolni kell a felperesnek az alperest terhelő tájékoztatási kötelezettség elmulasztásából eredő jogsérelmét, vélelmezni kell a Mód. tv. szerinti kérelem határidőben való előterjesztését, és ehhez képest csak az vizsgálható, hogy a felperes az illetékkiszabásra bejelentésétől, 2009. május 18-tól számított négy éven belül eleget tett-e értékesítési kötelezettségének.
(Kúria, Kfv. I. 35.309/2012/7.)