adozona.hu
ÍH 2015.118
ÍH 2015.118
KÉNYSZERTÖRLÉSI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI - 3 ÉVEN TÚL TARTÓ VÉGELSZÁMOLÁS Nincs helye a kényszertörlési eljárás megindításának, ha a cég végelszámolása azért tart 3 éven túl, mert részvételével hatósági, vagy bírósági eljárás van folyamatban [2006. évi V. tv. (Ctv.) 95. § (4) bek., 105. §, 116. § (1) bek. b) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A K. Média és Kulturális Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság elhatározta végelszámolását 2011. augusztus 26-i kezdő időponttal, a végelszámolás megindítása a cégjegyzékbe bejegyzésre került.
Az elsőfokú cégbíróság a 2015. február 11-én kelt 2. számú végzésével a végelszámolást megszüntette, a végelszámolót felmentette és elrendelte a társaság ellen a kényszertörlési eljárás megindítását, hivatkozva arra, a társaság a végelszámolást a kezdő időponttól számított 3 éven belül nem fejezte b...
ÍH 2015.118 KÉNYSZERTÖRLÉSI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI - 3 ÉVEN TÚL TARTÓ VÉGELSZÁMOLÁS
Nincs helye a kényszertörlési eljárás megindításának, ha a cég végelszámolása azért tart 3 éven túl, mert részvételével hatósági, vagy bírósági eljárás van folyamatban [2006. évi V. tv. (Ctv.) 95. § (4) bek., 105. §, 116. § (1) bek. b) pontja].
A K. Média és Kulturális Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság elhatározta végelszámolását 2011. augusztus 26-i kezdő időponttal, a végelszámolás megindítása a cégjegyzékbe bejegyzésre került.Az elsőfokú cégbíróság a 2015. február 11-én kelt 2. számú végzésével a végelszámolást megszüntette, a végelszámolót felmentette és elrendelte a társaság ellen a kényszertörlési eljárás megindítását, hivatkozva arra, a társaság a végelszámolást a kezdő időponttól számított 3 éven belül nem fejezte be, a cég törlése iránti kérelmet nem nyújtotta be a cégbírósághoz, ezért a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 105. § (2) és (3) bekezdése, a 116. § (1) bekezdés b) pontja alapján a kényszertörlési eljárás megindítása indokolt.
A végzés ellen a társaság nyújtott be fellebbezést, előadva, a kényszertörlési eljárás megindításának törvényes feltételei nem állnak fenn. A végelszámoló a végelszámolás befejezése érdekében elkészítette az ahhoz szükséges okiratokat, a vagyonfelosztási, kiadási javaslatot, a zárójelentést, a záróbeszámolót, melyek alapján a társaság egyszemélyi tulajdonos tagja döntött a végelszámolás befejezéséről. A záróbevallás a NAV felé előterjesztésre került. Az Önkormányzat Képviselő Testülete a 2013. február 23-i ülésén megállapította, hogy a végelszámolás 2013. február 12. napján befejeződött. Mivel a NAV vizsgálatot indított és emiatt nem vált lehetővé a törlési kérelem előterjesztése a vizsgálat lezárását megelőzően, így a végelszámolás nem fejeződött be. A NAV vizsgálat a végelszámolás elhatározását megelőző időszakra vonatkozott és adóhiányt állapított meg. A végelszámoló a vizsgálati megállapítás ismeretében felülvizsgálatot tartott, intézkedéseket tett ahhoz, hogy a társaság megfelelően előterjeszthesse a törlési kérelmet. A társaság valamennyi hitelezői igényt kielégített, így kiegyenlítetlen követelés nem maradt. A vizsgálati megállapításban foglaltakat követően a végelszámoló a NAV határozatban foglaltaknak eleget tett, ezt követően pedig a törlési kérelmet előterjesztette. Így a végelszámolás befejezésére a kezdő időponttól számított 3 éven belül, 2013. február 12. napján már sor került és a törlésre vonatkozó kérelem is előterjesztésre került, az előadott körülmények folytán azonban csak az utóbbi törlési kérelem időpontja figyelembevételével döntött az elsőfokú cégbíróság. Kérte a végzés hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatását.
A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozott:
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 105. § (1) bekezdése értelmében a végelszámolást a végelszámolás kezdő időpontjától számított legkésőbb három éven belül be kell fejezni.
A (2) bekezdés szerint, ha a cég törlésére irányuló kérelem benyújtása három éven belül nem történik meg, kényszertörlési eljárás lefolytatására kerül sor.
A (3) bekezdés alapján a cégbíróság a kényszertörlési eljárás megindításával egyidejűleg rendelkezik a végelszámoló tisztségének megszűnéséről, azzal, hogy a kényszertörlési eljárás során a volt végelszámoló köteles a cégbírósággal és az adóhatósággal együttműködni, és a kényszertörlési eljárás lefolytatása érdekében valamennyi rendelkezésére álló információról a cégbíróságot és az adóhatóságot tájékoztatni.
A 116. § (1) bekezdése értelmében a cégbíróság kényszertörlési eljárás megindítását rendeli el, ha a) a céget megszűntnek nyilvánítja, b) a cég a végelszámolást három éven belül nem fejezte be és törlése iránt kérelmet nem terjesztett elő, c) a cég a végelszámolás általános szabályaira történő áttérést nem hajtotta végre, vagy d) a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be, és végelszámolási eljárás lefolytatásának nincs helye. A kényszertörlési eljárás megindítását elrendelő végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak van helye.
A (2) bekezdés szerint nincs helye kényszertörlési eljárás elrendelésének a cég fizetésképtelenségét megállapító végzés meghozatalát követően, valamint abban az esetben, ha a büntetőügyben eljáró bíróság vagy az ügyész a cégbíróságot arról értesíti, hogy a céggel szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazására kerülhet sor. Ha a kényszertörlés elrendelésére a fizetésképtelenséget megállapító végzés meghozatalát követően, de annak jogerőre emelkedését megelőzően került sor, a felszámolást elrendelő bíróság elektronikus értesítése alapján a kényszertörlési eljárás megszüntetésének van helye. Kényszertörlési eljárás alatt fizetésképtelenség megállapítása iránti eljárás - e törvényben foglalt kivétellel - nem kezdeményezhető.
A (4) bekezdés értelmében a cégbíróság - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - maga sem dönthet a már megindult kényszertörlési eljárás megszüntetéséről.
Az (5) bekezdés szerint, ha a kényszertörlési eljárás során felszámolási eljárást kell kezdeményezni, a felszámolás során egyezségkötésnek nincs helye és a felszámolási eljárás az adós cég teljesítésére tekintettel nem szüntethető meg, a kényszertörlési eljárás tehát szankciós jellege folytán lényegében visszafordíthatatlan.
A Ctv. 95. § (4) bekezdése ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy nem lehet befejezni a végelszámolást, ha a céggel szemben hatósági vagy bírósági eljárás van folyamatban. A végelszámolás befejezésére csak akkor kerülhet sor, ha az adott eljárás megszűnt, vagy a cég a fél személyében bekövetkező változás miatt az eljárásnak többé nem alanya.
A Ctv. 116. § (1) bekezdés b) pontjában írt, és a Ctv. 95. § (4) bekezdésében deklarált rendelkezések ellentmondani látszanak egymásnak. A végelszámolás és a kényszertörlés jogintézményének vizsgálata azonban ezt a látszólagos ellentmondást feloldja.
A végelszámolás célja, hogy a nem fizetésképtelen jogi személy tartozásai és követelései pontos számbavételével anyagi helyzetét a jogutód nélküli megszűnés előtt rendezze, azon hatósági és bírósági eljárásokat, melyeknek részese, lezárja, vagy - ha erre lehetőség nyílik - alanycserét hajtson végre a gyorsabb befejezés érdekében.
A kényszertörlésre kivétel nélkül szankciós okokból kerül sor, olyankor, amikor valamely cég jogutód nélküli megszűnésre kényszerül törvényi rendelkezés, vagy bírósági határozat következtében, s a jogutód nélküli megszűnés mellett fontosabb anyagi viszonyait a cégbíróság megkísérli a megszűnés előtt rendezni. Ez a vagyoni rendezés azonban az eljárás természetéből következően (miután a vagyoni felmérést ezzel foglalkozó, helyszíni eljárásra is jogosult/köteles személy - végelszámoló, felszámoló, vagyonrendező - nem segíti) ritkán teljes körű, és az eljáró cégbíróságtól komoly erőfeszítést igényel, miközben megfelelő információk és behatóbb vizsgálódásra való felhatalmazás hiányában gyakran eredményez utólagos vagyonrendezési eljárásokat. A két jogintézmény fenti jellegzetességeit figyelembe véve a jogalkotói cél nyilvánvalóan az, hogy ha ezt a kényszertörlés szankciójának igénybevétele nem indokolja, erre az eljárásra ne kerüljön sor, hanem rendeződjön az arra alkalmas jogutód nélküli megszűnéssel érintett cég vagyoni helyzete a végelszámolás/felszámolás rendes útján, ami a kényszertörlésnél teljesebb, végleges és a jogviszonyok széles körű számbavételét biztosítani képes módon teszi lehetővé az adott cég kivezetését a piaci forgalomból.
Fenti körülményekre is figyelemmel arra a következtetésre lehet jutni, hogy a főszabály a Ctv. 116. § (1) bekezdés b) pontja értelmében, hogy a végelszámolónak - általános esetben, ha ennek a Ctv. 95. § (4) bekezdése szerinti akadálya nincs - a végelszámolást valóban három év alatt be kell fejeznie és a törlési kérelmet elő kell terjesztenie. A végelszámolás egy, a megszűnéshez vezető átmeneti állapot a cég életében, melyet a jogalkotó nyilvánvalóan nem kívánt korlátlanul fenntartani, rá akarván szorítani az érdekelteket (a kényszertörléssel, és az azt követő eltiltással fenyegetve), hogy a végelszámolás befejezését szükségtelenül ne odázzák, hanem azt a lehetőségekhez mérten gyorsan zárják le.
A Ctv. 116. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezéséhez képest azonban speciális helyzetet vázol a Ctv. 95. § (4) bekezdése, amely nem engedélyezi a cég jogutód nélküli megszűnését és végelszámolásának befejezését mindaddig, amíg a cég részvételével hatósági vagy bírósági eljárás van folyamatban. Ez a különleges helyzet felülírja a Ctv. 116. § (1) bekezdés b) pontjának három éves korlátját, a folyamatban lévő hatósági/bírósági eljárás jogerős befejeztét be kell várni (ha abban alanycserére bármilyen okból nem kerül sor), és csak azt követően, annak eredményére tekintettel kerülhet sor a törlési kérelem benyújtására.
Nincs tehát törvényes lehetőség arra, hogy a folyamatban lévő hatósági/bírósági eljárás ellenére a Ctv. 116. § (1) bekezdés b) pontját alkalmazza a cégbíróság, a céggel szemben e szankció nem foganatosítható ilyen esetben.
A társaság kimentette késedelmét, a végelszámolást lényegileg a törvényi határidőben befejezte, azonban annak változásbejegyzési kérelem alapján a cég törlésében is megnyilvánuló realizálása az időközben megindult adóhatósági vizsgálat miatt maradt el. Mindez azonban a társaság, illetve a végelszámoló terhére nem jelenthet a kényszertörlés elrendelésében megnyilvánuló szankciót, tekintettel a Ctv. 95. § (4) bekezdésében foglaltakra.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Ctv. 80. § (4) bekezdése, a Ctv. 72. § és a Pp. 253. § (2) bekezdése, valamint 259. §-a alkalmazásával megváltoztatta, a törvényességi felügyeleti eljárást megszüntette, és az elsőfokú bíróságot a változásbejegyzési kérelemmel indult eljárás folytatására utasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgtf.43.765/2015/2.)