adozona.hu
AVI 2015.9.76
AVI 2015.9.76
A vámhatóságnak meggyőzően indokolnia kell, ha okmányt a bizonyítékok köréből kirekeszt [Pp. 275. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Felperesnél az adóhatóság váratlan zárjegykészlet ellenőrzést végzett, és 2012. június 29-én kelt elsőfokú határozatával 37 656 000 Ft megfizetésére kötelezte felperest a 2011. január 1-jétől december 20-ig terjedő időszakot érintő, összesen 1500 db 45×12 mm-es és 36156 db 80×16 mm-es zárjegy hiánya miatt. Az 1500 db-os hiányt a felperes nem vitatta, elismerte, hogy az eltűnt. A 36156 db-os hiányt azonban nem fogadta el, az ugyanis állítása szerint Lengyelországban - tagállami gyártónál - B. ...
AVI 2015.9.76 A vámhatóságnak meggyőzően indokolnia kell, ha okmányt a bizonyítékok köréből kirekeszt [Pp. 275. § (4) bekezdés].
Felperesnél az adóhatóság váratlan zárjegykészlet ellenőrzést végzett, és 2012. június 29-én kelt elsőfokú határozatával 37 656 000 Ft megfizetésére kötelezte felperest a 2011. január 1-jétől december 20-ig terjedő időszakot érintő, összesen 1500 db 45×12 mm-es és 36156 db 80×16 mm-es zárjegy hiánya miatt. Az 1500 db-os hiányt a felperes nem vitatta, elismerte, hogy az eltűnt. A 36156 db-os hiányt azonban nem fogadta el, az ugyanis állítása szerint Lengyelországban - tagállami gyártónál - B. vodka és R. vodka termékekre felhelyezésre került. Ezek a termékek azonban a felperesi adóraktárba a vizsgálat idejéig nem érkeztek meg, a szállítmányt még külföldön ismeretlenek eltulajdonították, mely okból a felperes feljelentést tett a rendőrségen. A zárjegyek felhasználását azonban igazolja az ún. Tax Label Report elnevezésű - a tagállami felhelyező gyár, a tagállami adóraktár és a magyar adóraktár - közötti bizonylat. Az elsőfokú hatóság a felperes által felajánlott ezen bizonyítékot nem fogadta el. Hivatkozott a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 4. § a) pontjára, 48. § (2) bekezdés b) pontjára és 73. § (12) bekezdésére, valamint a zárjegy alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak részletes szabályairól szóló 43/2009. (XII. 29.) PM rendelet (továbbiakban: PM rend.) 12. § (1) bekezdés f) pontjára, 13. § (2) bekezdés c) pontjára, és kifejtette egyrészt, hogy az adóraktár engedélyese a tárgynapon felhelyezett zárjegyekről legkésőbb a felhasználást követő napon köteles a vonatkozó adatokat elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül a vámhatóság részére megküldeni. Ez független attól, hogy a zárjegyfelhelyezés belföldi vagy tagállami adóraktárban történik. A felperes az eljárás tárgyát képező zárjegyek felhelyezését nem jelentette be az előírt módon. Másrészt a felperes által bemutatott Tax Label Report elnevezésű bizonylat nem felel meg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben (továbbiakban: Sztv.) foglalt bizonylatok alaki és tartalmi követelményeinek. Az ugyanis nem igazolja a zárjegy felhasználás dátumát, noha van rajta dátum, de mivel a felperes a bejelentést elmulasztotta, nem állapítható meg, hogy a dátum valódi-e, és a hitelességet cáfolja az is, hogy azonos sorszámú okmányból (12000374) két db van teljesen eltérő tartalommal. Ezért a zárjegyhiány miatt a Jöt. 73. § (5) bekezdésében foglalt számítás szerinti összeget kell megfizetni.A felperes fellebbezésében állította, hogy a csatolt dokumentumok kielégítették a PM rend. előírásait. 6 db gyártási bizonylatnak minősülő Tax Label Report került benyújtásra, amelyeken a lengyel adóraktár valamennyi zárjegy sorszám szerinti feltüntetésével igazolta azok felhasználását, és ezt támasztották alá még azon lengyel okmányok, melyek az áru feladását és szállítását igazolták (AAD kísérőokmány és CMR fuvarlevelek). A tényállás tisztázása körében a magyar vámhatóság megkereshette volna a lengyel társhatóságot.
A másodfokú hatóság - NAV KMR KVPF 6084-1/2012. szám alatt - helybenhagyta az elsőfokú határozatot, ugyanakkor az indokolást úgy pontosította, hogy a 36156 db zárjegy esetén a törvénysértés megállapítása nem a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt történt, ennek rögzítése az elsőfokú határozatban csak a tényállás tisztázása érdekében volt, hanem azért, mert a felperes a jelzett mennyiségű zárjeggyel nem tudott az előírt módon elszámolni, amely csak úgy lehetséges, ha a zárjegyek önmagukban vagy a termékkel együtt visszaérkeznek az adóraktárba. A felperes saját elhatározásából döntött úgy, hogy a zárjegyet külföldön helyezteti fel. Az adóraktár felelőssége objektív.
A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság úgy módosítsa az alperesi határozatot, hogy csak az 1500 db-os fizetési kötelezettség maradjon fenn, az ezt meghaladó részt kérte hatályon kívül helyezni. Rögzítette, hogy nem gyárt és nem kereskedik jövedéki termékkel, az adóraktárat vámügynöki tevékenysége miatt tartja fenn. Álláspontja szerint a PM rend.-ben foglalt bizonylattal igazolás a részéről megtörtént. A lengyelországi felhelyezésről szóló gyártási bizonylatot el kell fogadni. Ott téves alapvetően az alperesi álláspont, hogy nem tesz különbséget a zárjegy elveszése, hiánya és a zárjeggyel ellátott termék elveszése, hiánya között. Jelen esetben ez utóbbi történt. A zárjeggyel való elszámolás azon a módon, ahogy a határozat írta - önmagában vagy a visszaérkező áruval együtt - nem lehetséges, de ilyet a jogszabály sem tartalmaz. Továbbra is vitatta, hogy a lengyel bizonylat megítélésére a magyar számviteli szabályokat lehetne alkalmazni, és kétség esetén meg kellett volna keresni a társhatóságot.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 21.K.29.320/2013/6. számú ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, és nem történt eljárási jogszabálysértés sem. A Jöt. felelősségi rendszere objektív, azaz jövedéki termékkel vállalkozási formában foglalkozók esetében kimentést, méltányosságot nem enged. A termék eltűnésére, mint "vis maior"-ra hivatkozás nem alapozhatja meg a felperes kimentését. Ugyanakkor meg kellett vizsgálni, hogy Tax Label Report megfelelt-e a PM rend. előírásainak. A bíróság szerint a 12. § (1) bekezdés f) pontjának nem felel meg, mivel az gyártási vagy raktárbizonylatot kíván meg, a Tax Label Report elnevezésű okmány pedig nem az, továbbá a bennük foglalt adatok nem egyértelműek, ismétlődő információt tartalmaznak. Nem fogadta el a bíróság azon felperesi hivatkozást sem, hogy a zárjeggyel el lehetne számolni a termékkel való elszámolás nélkül is. Egyrészt a Jöt. 49. § (3) bekezdése a készlettel való elszámolást írja elő, ez pedig fizikailag meglévő zárjeggyel ellátott termék, másrészt a zárjegy funkciója a termék adózott voltának igazolása. Ennek meglétét a felperes nem tudta igazolni, az eltűnés nem mentesítheti az objektív felelősség alól, kárigényét polgári perben érvényesítheti a károkozóval szemben.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint az ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát, ami csak a már elfogadott 1 500 000 Ft-ban állapítja meg a fizetési kötelezettséget. Az ügy érdemében rögzítette, hogy az alperesi határozat és a perben is képviselt alperesi vélemény az volt, hogy a felperesnek a Jöt. 73. § (6) bekezdése szerint kell elszámolni a zárjeggyel, ami ugyanakkor visszautal a 49. § (3) bekezdésére. Ezt osztotta a bíróság is, mely álláspont azonban a felperes szerint téves. Továbbá a felperes soha nem hivatkozott "vis maior" helyzetre, az ezzel kapcsolatos bírósági okfejtés iratellenes (Pp. 221. §). Mindezekhez képest a felperes álláspontja mindvégig az volt, hogy a Tax Label Report, mint gyártási bizonylat bemutatásával szabályosan elszámolt a zárjegyekkel. Jogszabálysértő a Jöt. 73. § (6) bekezdésének és a 49. § (3) bekezdésének olyan összekapcsolása, ami a zárjeggyel való elszámolást ahhoz a feltételhez köti, hogy a felperesi adóraktár a készlettel is számoljon el. Kifogásolta a felperes, hogy a bíróság a zárjegy intézményének célját is az indokolás körébe vonta, mint a szankció alkalmazás indokát. Jelen esetben a visszaélésszerűség nem áll fenn. A lengyel adóraktár az adót megfizette, ezért a zárjegybírság legalább is kétszeres közteher érvényesítés, melynek alátámasztására hivatkozott a 2008/118/EK Tanácsi irányelv 39. cikk (1), (3) bekezdésére.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A beavatkozó nyilatkozatot nem tett.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A Jöt. 73. § (5) bekezdése szerint: "Az alkoholtermék zárjegye darabonként 1000 forint értéket képvisel, amelyet arra a zárjegyre kell megfizetni, amellyel az adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő, a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő és az importáló nem tud elszámolni (a továbbiakban: zárjegyhiány). A zárjegyhiány megfizetésére az Art.-nak az adóra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni."
A Jöt. 73. § (6) bekezdése első mondata szerint: "A zárjeggyel az adóraktár engedélyese a 49. § (3) bekezdése szerinti készletfelvétellel egyidejűleg, a 24. § (1) bekezdés szerinti bejegyzett kereskedő háromhavonta, az importáló, az eseti bejegyzett kereskedő és a közösségi kereskedelmi tevékenységet végző jövedéki engedélyes kereskedő az átvétel napját követő 60 napon belül köteles a vámhatóság felé elszámolni.
A PM rend. 12. § (1) bekezdés f) pontja értelmében: "A zárjegyfelhasználónak a napi adatszolgáltatásban lejelentett készletváltozásokat a zárjegy
f) alkoholtermékekre történő felhelyezése esetén gyártási vagy raktárbizonylattal, illetve - harmadik országban történt felhelyezés esetén - vámokmánnyal kell dokumentálnia."
A fentiekben rögzített tényállás alapján megállapítható: a jelen ügy abban különleges, hogy a zárjeggyel ellátott áru nem érkezett vissza a hazai adóraktárba, mivel azt külföldön eltulajdonították. Ezáltal a felperes nem tudott a zárjeggyel - az idézett jogszabályi rendelkezések szerint és az alperes által elvárt módon - elszámolni. A felperes felajánlotta a zárjegyfelhelyezés igazolására a Tax Label Report megnevezésű okmányokat, amelyeket egyébként - állítása szerint - más esetben folytatott ellenőrzések során a vámhatóság elfogadott.
Az alperesi álláspont szerint ugyanakkor a Tax Label Report nem olyan gyártási-, vagy raktárbizonylat, amivel a zárjegyfelhasználás igazolható lenne. Konkrétan: az okmány hitelességét kérdőjelezi meg a dátumozás ellenőrizhetetlensége, illetve az esetenként eltérő tartalmú okmányok azonos sorszáma.
A Kúria álláspontja szerint ugyanakkor az alperes a nevezett okmányoknak a bizonyítékok köréből történt kirekesztését meggyőzően nem indokolta, a felperes által adott magyarázatot nem cáfolta meg. A Kúria rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelem abban a körben alapos, hogy a vámhatóság nem folytatott bizonyítási eljárást arra, hogy a felperes által csatolt Tax Label Report olyan dokumentum-e, ami alapján a zárjegy elszámolása a termék visszaérkezése nélkül is megtörténhet. Az iratokból nem derül ki, hogy ezt az alperes miért nem vizsgálta, kétség esetén miért nem kereste meg a társhatóságot, különös tekintettel arra, hogy a szóban forgó árukészlet után a külföldi adóraktár a jövedéki adót megfizette.
Mivel ezen körülményeket az elsőfokú bíróság sem értékelte, a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú ítéletet és az alperesi határozatot - a rendelkező részben foglalt körben - hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte. Ennek keretében bizonyítási eljárást kell lefolytatni, szükség esetén a társhatóság megkeresésével arra, hogy a Tax Label Report alkalmas dokumentum-e a zárjegyek felhelyezésének tanúsítására. E kérdés megválaszolása nélkül nem lehet megalapozottan dönteni a zárjegyhiány jogkövetkezményeiről.
(Kúria, Kfv. I. 35.381/2013/7.)